Azoir
Írónövendék
Posts: 229 
|
Post by Azoir on Jan 13, 2017 23:14:34 GMT 1
 A Tűz Ura, Iroh-tól érkezett anyagi támogatások a tűznépebelieknek fellendülést hoztak az elmaradott kerületnek. Új házak épültek, az utcák szélesebbek lettek, a körzet minden megpróbál bevetni annak érdekében, hogy előbb utóbb a belvároshoz sorolják őket. Múltjára tekintve az itteni lakosság 80%-a tűzidomár, vagy Iroh-hű, így általában más népek tagjai nem szívesen keverednek a környékre. A dolgozók rendőri kíséret mellett, a gyárakba utaznak, ott dolgoznak, fizetésük az iparosodás következtében egyre magasabb, talán a legkeresettebb kategóriába tartoznak a munkásosztály tekintetében. Az utóbbi időben felerősödött a földidomárok megvetése. Védelem nélkül földidomárok nem sokáig húzzák (élve) ezeken az utcákon. |
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Feb 12, 2017 11:23:09 GMT 1
FIGYELEM! EZ NEM BEMESÉLŐ HOZZÁSZÓLÁS!
(Ne írj még hozzászólást, a kaland nem kezdődött el!) A Sárkányházak negyedében a gazdasági fellendülés meghozta a gyümölcsét. A boltokba sokat járnak az emberek, az árak reálisak lettek, a piac bővült, az emberek jólétbe kerültek, még ha mindig a munkásosztályt erősítették is. Az ilyen gyorsan fellendült, de magát még nem utolérő negyedek adnak azonban otthont a bandáknak is, akik kenyerüket nem törvényes módon keresik. A legnagyobb banda, amely már az összes utcát az uralma alá vonta, a Köztársaságvárosban is rettegett Lángszórok volt. Ez a csapat egy tűzidomárokból álló maffiaszervezet, amely függetlenedni kíván a Tűz Ura alól, ellenben a támogatásáért mégis visszafogják magukat. Terveik egyszerűek: Hatalom Köztársaságvárosban. Ezért képesek bármit megtenni. Vezetőjük nem más, mint Ostoros Chen (a képen látható), egy tapasztalt tűzidomár, aki rettentő befolyással bír a városban, és akire még semmit nem lehetett rábizonyítani, pedig nyilvánvaló, hogy az ő keze munkája. Sokan csak Második Varrick-nek, vagy Politikai Varrick-nek nevezik. A jelenlegi helyzetért is ő a felelős. A földidomárok elleni vadászata, háborúja, ami lassan egy kisebb háborúvá növi ki magát, mind az ő ötlete volt. Most azonban, hogy a hadsereg bevonult, és Iroh is csökkentette a támogatásokat az etnikum felé, mérséklődött a helyzet, alábbhagyott a harci hév. További problémát jelentett számára a felálló földidomár milícia is, akik sikeresen vették fel vele az "árnyékharcot." Mégis érezni, hogy van valami a levegőben. A vihar előtti csend megjelent. Érzi ezt a kormány, a rendőrség, a hadsereg, az egész világ. Túlságosan is nyugodt lett a helyzet. Valami nagyszabású van kibontakozóban. De vajon a Lángszórók mire várnak? Támadni akarnak? Felhagytak a lázongással? Mi készteti őket, hogy az amúgy megvetett Egyesült Erők ellen inkább visszahúzódjanak a rejtekhelyeikre? Egy mindent elsöprő lázadás, a kegyelem döfés? Vagy valami más? Talán úrrá lett rajtuk a Forrongó félelem? |
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Feb 25, 2017 2:08:55 GMT 1
Döbbenet. Igen, ezzel lehet leginkább jellemezni az ősi kerületét a városnak. A tűzidomárok nem akartak hinni a fülüknek. Sokukon szinte azonnal eluralkodott a kétségbeesés. Idomár, s nem idomár együttes erővel, gondolkodás nélkül esett neki a katonáknak. Kitörni? Nem, nem azt akartak. Elégtételt venni? Ugyan. Mi hajtotta őket? Ők sem tudták. Egyszerűen elszabadult bennük egy érzés. Egy érzés, mely eddig mélyen lappangott bennük, mely évtizedek óta rejtőzött bennük, s most fellángolt. De tehettek bármit, a katonákon nem jutottak át. Még csak a közelükbe sem tudtak jutni. Már kedvük, s erejük kezdett kialudni, amikor kürtök harsantak fel, majd felvonult az utcán a híres Lángszórók bandája, élükön Ostoros Chennel. Lassan, óvatosan közeledtek. Mintha csak a halál járt volna az utcákon. Nem mutattak semmilyen szándékot, mégis megült a félelem a levegőben. Aztán elszabadult a pokol. A két roppant erő egymásnak feszült. Test a test ellen, láng a láng ellen. Hol vörös, hol kék villanások vetettek árnyékot az utcára, de hamarosan a villámok is előkerültek. Hihetetlen, de az Egyesült Erők hátrálni kényszerültek. Soraik mögött már üvöltöttek a rádiókban az erősítésért. Fejetlenség kezdett eluralkodni közöttük. Csupán egyetlen szakasz nem hagyta el pozícióját. Ebben küzdött a pilóta Raion is, és milyen vitézül! Példát mutatott a társainak kitartásával, de ez lett a veszte. Rövid időn belül szemben találta magát az Ostorossal, akinek még csak a pulzusa sem emelkedett meg, a "párbajuktól". Raion pár másodperc után már a földön hevert. A világ elsötétült számára. Eközben Niteris kíváncsian nézte az előtte tornyosuló falat. Furcsán simának tűnt, de sehogy sem jutott eszébe, mikor és hogyan kerülhetett ide. Óvatosan megkopogtatta, de ettől sem lett okosabb. Talán már épp sarkon fordult volna, amikor illatos teafű csapta meg az orrát. Bábuként indult el az irányába, de pár lépés után ütést érzett a tarkóján, majd eszméletlenül terült el a földön. Nene is az utcán volt a bejelentés pillanatában, de nem sokáig lehetett egyedül. Hiába alacsony termete, rikító ruhája, és rossz híre már messziről hirdette, hogy hol is van. Nem is tehetett semmit, amikor megjelent körülötte egy csapat tűzidomár, és látogatásra invitálta őt. Ellenkezni nem ellenkezett, nem is tudott volna, így hamar egy satomobilban találta magát, majd ezután egy többemeletes épület legfelsőbb szintjének halljában. Egy kényelmes kanapén ült, egyik oldalán Raionnal, másikon Niterissel, aki egy ritka teát kortyolgatott. Velük szemben pedig ott ült az alvilág királynője, Ostoros Chen, keresztbe tett lábakkal, fölényes mosollyal. Juttassatok ki - mondta ellentmondást nem tűrő hangon -, s cserébe megkaptok mindent, amit akartok. Egy teaházat a belvárosban, ritka szállítmányokkal, egy saját repülőgépet, sőt, vállalatot! Pénzt, vagy ami kell. Bármit. Csak juttassatok ki innen. El kell jutnom a földidomárokhoz, s ez az ügy nem tűrhet halasztást - felállt, és az ablakhoz sétált. Tisztán látta az erősítést, ahogy megérkezett. Beleharapott vérvörös ajkába. Keze mintha megrendült volna. Visszafordult. - Vagy meghaltok - vetette oda. - Ez az ajánlatom - jelentette ki, majd biccentett. Emberei azonnal mozdultak; megragadták a három vendéget - igen, Niterisnek még a tea is kiesett a kezéből, egyenesen a földre, eláztatva ezzel a ritka szőnyeget -, majd lecipelték őket a földszintre, és szó szerint kihajították őket az ajtón. Nene, Niteris és Raion pedig értetlenül tápászkodott fel, hiszen még csak szólni sem tudtak. A kérdés felvetült, hogy most mi tévők legyenek. Nem tudták. De azt érezték, hogy forr valami a levegőben. A félelem testet ölt. " Forrongó félelem" - futott át az agyukon, majd összenéztek. Nene, Niteris, Raion mostantól a Forrongó félelem kaland résztvevői. Sok sikert és jó szórakozást! |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Feb 25, 2017 15:57:09 GMT 1
Nagy lehet a probléma, ha engem is kivezényelnek, de nem fordítottam erre különösen nagy figyelmet. Csak követtem a parancsot. Ismert helyre lettem beosztva és mi több olyan szakaszba, ahol sok ismerős volt, ezért nem voltam annyira feszült. De ez csak minimálisan csökkentette bennem a feszültséget. Érezhető volt, hogy valami történni fog. Szinte parázslott a levegő.
Mikor az elnök elrendelte a blokádot kitört a káosz. Az egyszerű polgárok ránk támadtak. Szerencsére sikeresen vissza szorítottuk őket. A megkönnyebbülés nem tartott sokáig. A Lángszórók bandája tűnt fel és támadta meg a hadsereget. Kegyetlen harc kezdődött. Nálunk volt az előny mégis mi szorultunk vissza. Egyesével minden szakasz meghátrált. A mi szakasz parancsnokunk is kiadta a visszavonulási parancsot, de figyelmen kívül hagyva azt törtem előre. A társaim is felbátorodtak és vállvetve harcoltak mellettem. Tudtuk, hogy a parancs megtagadás súlyos bűn, de nem törődtünk vele. Azon voltunk, hogy megállítsuk ezt a galád bandát, mert ha visszavonulunk, akkor azt mutatjuk meg nekik, hogy gyengék vagyunk. És az a lehető legrosszabb reakciót váltaná ki szerintem.
Nem sokkal később szemben találtam magam a bandavezérrel és habozás nélkül rátámadtam. Alig hajtottam végre pár mozdulatot és vége lett. Hirtelen minden elsötétült.
Mikor magamhoz tértem egy kanapén ültem kicsit szédültem, de gyorsan összeszedtem magam. Láttam, hogy mellettem még két másik ember van. Ezek kik és mit keresne.... Gondoltam, miközben észrevettem Chen-t és már mozdultam is, de a fájdalom vissza tartott. Ekkor észrevettem, hogy elég sok Lángszóró tag van itt így kész öngyilkosság lett volna a mozdulat.
Barom. Ne hősködj nyöszörgöm magamban miközben fájlalom a test részeim.
Ezután elkezdet beszélni. Meglepődtem a kérésén meg az ígéretein is. Magamban nevettem, de ez is fájdalmat okozott.
Féltem, de akár hogyan is akar megfélemlíteni nem fogok a kezére játszani. Ezt hangosan szavakkal nem merem kinyilvánítani előtte, mert biztos még több fájdalmat okoz. Azt meg nem szeretném.
Miután kidobtak nagy nehezen feltápászkodok. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. A hideg is kirázott, de valahogy megnyugtatóbb volt ide kint, mint bent vele. Ránézek a sorstársaimra majd feléjük fordulok.
- Nem tudom, hogy ti miképp kerültetek ide, de jobban tesszük, ha odébb állunk. Én az egyesült erőkhöz megyek vissza, ha velem akartok jönni kövessetek, ha nem akkor viszlát.- mondtam majd elindultam.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
|
Post by Deleted on Feb 25, 2017 19:04:47 GMT 1
Igazán szórakoztató volt.
Nekidőltem az egyik félreeső ház falának, és elgondolkozva oldalra billentettem a fejemet, majd akaratlanul is elmosolyodtam. Élénken élt még bennem a néhány nappal ezelőtti beszélgetés, mikor arra panaszkodtam, hogy errefelé semmi sem történik.
Kezdem azt hinni, hogy tényleg érdemes kimondani a kívánságainkat, hátha valaki veszi a fáradságot, és tesz az ügyben.
Elfintorodtam. Nem kifejezetten tudtam, hogy kit is sajnáljak jobban. A polgárokat, akik kétségbeesetten próbáltak...mit is? Kidühöngeni magukat? Levezetni az évek óta felgyülemlett feszültséget, ha már kaptak rá egy ilyen csodás lehetőséget? Vissza az eredeti kérdéshez. Azért az Egyesült Erők katonáit sem irigyeltem különösen; őket talán a legkisebb mértékben fűtötte semmilyen tűz blokád-ügyben.
Úgy határoztam, hogy őket fogom jobban sajnálni. Az őrület, legyen az egyéni vagy kollektív, mindig is érdekes motivációnak tűnt, míg a parancsok követése...
A gondolatmenetet félresöpörtem, mikor megjelentek a Lángszórók. Legközelebb toronyórát is kérek aranylánccal, vigyorodtam el a fejlemények láttán, miközben az egyik késem markolatára csúsztattam a kezem, és oda sem figyelve babrálni kezdtem vele.
Gyönyörű volt, ahogy elszabadult a káosz. Mindig is megkapónak tartottam, ahogy az emberi indulatok elszabadulnak; ahogy a félelem, az élni akarás és a makacsság táveszi az uralmat a tudaton, de ez még csodálatosabb volt, mint amit el tudtam volna képzelni.
Még a levegő is izzott. Nevettem, de a csatazajtól úgysem hallotta senki.
Aztán körbevettek.
Számíthattam volna - számítanom kellett volna - arra, hogy ki fognak szúrni, de hát sosem gondoltam magam túlzottan érdekes jelenségnek. Nem szándékoztam balhézni, de azért kissé vonakodva hagytam mögött ezt az egész komédiát. Elnéztem volna még egy ideig, de ha hív a kötelesség, nincs mit tenni.
Satomobil, rohanó utcák az ablakon túl. Aztán egy hatalmas épület felső szintjének hallja.
Őszintén szólva kicsit többre számítottam, ha már egyszer majdhogynem elraboltak, de úgy döntöttem, egyelőre jobb, ha nem fejtem ki ezzel kapcsolatos véleményemet, tekintve azt az apró körülményt, hogy mellettem két idegen, velünk szemben meg Ostoros Chen ült.
Magamban elrebegtem egy hálaimát, mielőtt még komolyabban szemügyre vettem volna a társaimat. Roppant szerencsés napnak néztem elébe, és még alig kezdődött el.
Az egyik idegen az Egyesült Erőkből jöhetett, a ruhája alapján feltételeztem, hogy pilóta lehetett...Igen, ennek lehet is valóságalapja. Láttam néhányat közülük még lent az utcán. Ők valamit még csináltak is, mármint, a rettegésen kívül. A másik tűzidomárnak és az átlagosnál is furcsábbnak látszott. Maga az ember érdekesnek tűnt, a kezében lévő tea meg finomnak.
De ezúttal Chen jobban érdekelt.
Nem is tudom, mit vártam - azt hiszem, valami ilyesmit. Valamit, ami sokkal emberibb annál, amilyennek első pillantásra hinnéd. Ő éppen ilyen volt. Normális esetben talán még el is mosolyodtam volna, látva rajta az idegesség jeleit, most azonban túlságosan lefoglalt, hogy gondolkozzam.
Fél? Meglehet. Az Egyesült Erőktől? Igen, ez is előfordulhat. Nem örült az erősítésnek...de ki örült volna az ő helyében? Akkor azonban miért kellett neki valaki az Egyesült Erőktől? Vagy ugyanezt folytatva egy némileg őrültnek látszó illető vagy egy szélhámos? És pontosan miért kellett neki a földidomárokkal találkoznia?
Aztán persze egy halálos fenyegetésnek is nevezhető ajánlat után kidobtak minket. Szerettem volna néhány szót szólni az udvariasság alapelveiről, de nem tettem. A fejemben lévő ponthalmaz jobban izgatott, látni akartam a vonalakat, az összefüggéseket, de még csak zagyvaság volt.
Chen semmi olyat nem ajánlott fel, amire szükségem lett volna. De azzal, hogy iderángatott, a kezembe adta azt, amire igazán vágytam.
A pilóta tápászkodott fel legelőször hármunk közül, és máris ötleteket vetett fel. Biccentettem magamnak, miközben megpróbáltam minden kis részletet a fejembe vésni, majd ránéztem.
- Gondoljátok, hogy jó ötlet lenne visszatérni oda? Az Egyesült Erők erősítést kaptak, és lehet, még most is dúl a csata - jegyeztem meg. Kíváncsi voltam, mivel indokolja majd, hogy oda akar menni... - Egyébként, tényleg szeretnél egy teaházat? - fordultam a másik idegenhez széles mosollyal.
Megfordult a fejemben a gyanú, hogy mikor az ismerőseim azt mondták, bolond vagyok, igazuk volt.
|
|
Niteris
Írónövendék
still alive
Posts: 218
|
Post by Niteris on Feb 25, 2017 21:33:57 GMT 1
Niteris előtt egy hatalmas fal állt… Nem egészen tudta, hogy mit lehet azzal tenni, ha az embert befalazzák, miközben éppen átutazóban van, de az akadály megkopogtatása valamiért kiváló ötletnek tűnt. Miután ez nem hozta meg a kívánt felvilágosulást, úgy döntött, hogy másik útvonallal próbálkozik. Éppen el is indult volna, amikor illatos teafű csapta meg az orrát.
~Nini, teafű!~gondolta~ de mit keres itt fenn? Ki szórakozik azzal, hogy teafűvel csapkodja mások orrát?~
Ez után pedig valami még furcsább történt. Niteris a lábait alig mozgatva, enyhén imbolyogva szökdelni kezdett a fű irányába (akárcsak egy bábu), amikor hirtelen valaki leütötte hátulról.
Szokásához híven a kényszerpihenője alatt látomásokkal viaskodott:
Niteris egy hatalmas katonai létesítmény közepén ült egy kihallgatóteremben. A gyengén megvilágított falakon valamilyen oknál fogva vörös polipok voltak fölmázolva, csakhogy kivétel nélkül az összesnek el lett rontva a feje. A szoba berendezése mindössze két székből állt, az egyiken Niteris, a másikon meg egy szörnyű fekete démon.
- Eh, mit akarsz tőlem szellem? Most nem érek rá az idétlen problémáidra. Utoljára is szó nélkül hazaküldtetek – morgott rá Niteris.
- Hát nem ismersz meg?-kuncogott a sötét alak- Mi vagyunk Niteris. Lecseréltünk téged. Az oldalad halott, és az is marad.
- Badarság – mondta Niteris hirtelen felpattanva. Elege volt a helyből, és mellékesen még sürgősen meg is kellett mentenie a világot. Egy hatalmas tűzcsóvát lőtt a szellem felé, és kilépett az ajtón.
Az álomkép szertefoszlott, a lény sikolya is lassan elhalkult, Niteris meg egy teljesen új, és jóval kényelmesebb kihallgatóteremben találta magát. A kényelem mellett pedig tea is akadt, ezért Niteris alig vette észre a többieket. Egyetlen kortyból megállapította a tea fajtáját, származási helyét és a készítője csillagjegyét. Ott volt egy bandavezér is, kinek nevét Niteris nem tudta felidézni, de nem is vélte túl fontosnak, hiszen úgy is nő volt. Ellenben amit mondott, ígéretesnek tűnt.
Egyet se félj, bájos hölgy – mondta volna lovagiasan az ajánlat után, de hirtelen barbárok ragadták meg és…
~Ó, bárcsak szőnyeg lehetnék! Miért? MIÉRT?! Az a tea engem illetett~
Próbált ellenkezni, de mire ezt hatékonyan megtehette volna, már arccal lefelé feküdt az utcán. Két másik fickó is ott volt mellette. Ők sokkal gyorsabban fel tudtak állni, nyilván azért, mert őket nem viselte meg annyira a tea elvesztése. Az egyikük az Egyesült Erőkhöz akart eljutni, a másik meg a teaház után érdeklődött.
- Nem szeretnék semmit ebből a förtelmes városból – tápászkodott fel – Tele van árulókkal és idegenbarátokkal. Bár a teaház talán mégsem lenne olyan rossz… csak például lehetne a fővárosban. Azt nem értem, hogy hogyan segíthetünk annak a nőnek találkozni az alsóbbrendűekkel, ha kidobott minket… ezt szerintem nem gondolta át.
Ezeket a szavakat nagyon nehezen mondta ki, mintha már régóta nem csinált volna ilyet.
~Kiestem a gyakorlatból… mintha csak egy évig nem is csináltam volna semmit. Hogy fogom így leváltani a Tűz Urát?~
- Barátom- indult Niteris Raion után, és a vállára tette a kezét, nehogy tovább tudjon menni – Mi megértjük egymást, te meg én. Ha nem tévedek, te is a leghatalmasabb elem mestere lehetsz. Miért szűrnéd össze a levet az Egyesült Erőkkel? A hazádnak szüksége van rád! Ki kell mentenünk a tűzidomárokat, mielőtt ez a csőcselék rájuk rontana. Amondó vagyok, kopogjunk be, és közöljük velük, hogy szívesen segítünk.
Ha van elég ideje, Niteris előkotorja a zsebéből a jegyzetfüzetét, és megmutogatja benne a többieknek Elaina képét, amit saját kezűleg rajzolt (így nem is volt annyira szép látvány).
- Egyébként nem ismeritek véletlenül ezt a lyányt? Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Feb 27, 2017 19:50:35 GMT 1
- Épp ezért megyek vissza, mert meg jött az erősítés és segítek nekik. Ez a kötelességem. Én is katona vagyok. - válaszoltam a nőnek féloldalasan visszanézve.
Meghallgattam még mit mond a másik aztán tovább haladtam. Ekkor szólított le.
- Hogy mi? - felelem neki és egy mozdulattal lelököm a kezét a vállamról. - "Leghatalmasabb elem"? Hol élsz te ember? Száz évvel ezelőtt? Akkor lehet, hogy ez a felfogás helyes volt, de most már csak az olyanok állítják ezt, mint a "Lángszórók bandája". - mondtam ingerülten. - És kit értesz csőcselék alatt? Ne talán az Egyesült Erőket? Ha nem esett volna le én is a tagja vagyok. És mi az, hogy mentsük meg a tűzidomárokat? Épp azt teszi az EE is.- mondom neki miközben a gallérjánál fogva lejjebb húzom a fejét, majd ellököm magamtól.
Veszek pár mély levegőt.
- Én is aggódom az itt lévők miatt, de az EE az egyetlen erő itt a városban, ami a rendet képes törvényes keretek között fenntartani. Ha ez nem tetszik, akkor viszlát.- fejeztem be és indultam tovább. Kocogva haladtam, már amennyire a fájdalom engedett, de tűrtem.
|
|
Niteris
Írónövendék
still alive
Posts: 218
|
Post by Niteris on Feb 28, 2017 21:36:01 GMT 1
~Egyes emberek nem tudják elviselni, hogy mások magasabbak náluk... de lehúzni őket a gallérjuknál fogva... ez azért egy kicsit túlzás~gondolta Niteris, majd hátratántorodott egy kicsit, amikor Raion ellökte.
- Oh, elnézést -szabadkozott Niteris- Valamiért azt feltételeztem, hogy te is egy tisztavérű tűzidomár vagy, mint jómagam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ahhoz a csőcselékhez tartozol. De hát... nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint én.
Raion még mondott valami értelmetlenséget, aztán szemlátomást el tervezett kocogni.
-Hát nincs benned becsület?! -kiabálta még utána- egy honfitársad bajban van. Egészen eddig bármikor megölhetett volna, de te mégis a vesztére törsz? Hát te... TE.. EGY IGAZI GAZEMBER VAGY! Egy csirkemalacfogó BARBÁR!
Ha még ez sem hatotta meg a távolodó Raiont, Niteris tovább tajtékzott. Megpróbált nagyokat robbantani a földbe, de ez valamiért szánalmasan kicsire sikerült. Hiába dörzsölgette a homlokát, egyszerűen nem tudott akkorákat robbantani, mint korábban.
~Valami nyilván megbabrálta a képességeimet... De vajon miért?~
Miután kitombolta magát, hitelen hangulatot váltott, és nyájasan mosolyogva Nene felé fordult.
-És te, ifjú hölgy? -kérdezte- Hajlandó lennél részt venni egy rendkívül fontos küldetésen a hazáért?
Persze Niterisnek ötlete sem volt, hogy Nene honnan származhat, de a városnak ebben a negyedében többnyire mindenkiről azt feltételezte, hogy az ő oldalán áll. Éppen ezért beszéd közben elő is vett két csészét, és hozzálátott, hogy teát készítsen maguknak.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 2, 2017 15:45:43 GMT 1
Kissé heves a srác, gondoltam, és elfojtottam egy gúnyos mosolyt. Kifejezetten szerettem, mikor az emberek ilyen könnyedén felfedtek magukról egy-két dolgot, habár megjegyzem, a kihívások még ennél is jobban érdekeltek. Ugyanakkor...volt valami megragadó az Egyesült Erőkhöz való hűségében. Nem mintha valaha is értékeltem volna ezt a tulajdonságot, mert a gyermekek vak hitét láttam benne, de mégis, ez egészen különlegesnek tűnt.Talán tényleg többet kéne foglalkoznom az általánosnak mondott emberi értékekkel, futott át a fejemen, de úgy döntöttem, egyelőre jegelem az ötletet.
A másik...jelzők egész hada ugrott róla be, és a szám akaratlanul is felfelé görbült. Tényleg őrült; afféle tudatos őrült, aki tudja, mit akar, nem olyan, aki csak úgy sodródik. Igen, ő is érdekelt.
Igazán díjaznám, ha végre találkoznék legalább egy valakivel, akiben a különlegességnek csak szikráját sem látom. Ha lennének ilyenek, számtalan percnyi felesleges gondolkodást megspórolnék magamnak...
- Nem egészen vagyok benne biztos, hogy ez az egész a törvényesség keretein belül zajlik - szóltam még a katona után félhangosan, de azért úgy, hogy mindenképpen hallja. Nem voltam benne biztos, ezzel elérek-e bármi hatást, de hát a semmi is egyfajta válasz. Sokat elmond arról, amit tudni akarok.
Mindenesetre, nem mentem utána. Ha Ostoros Chen minket hármunkat választott egyszerre, még mindig homályos okokból, akkor úgysem tűnhet el nyomtalanul. Nem hiszem, hogy ez lehetséges volna.
Így hát tökéletes nyugalommal fordultam vissza a tűzidomárok gyöngye felé.
- A hazáért? - vontam fel a szemöldököm, és halkan felnevettem, de úgy döntöttem, egyelőre nem fejtem ki a véleményem a haza elavult fogalmáról és az emberek által önként vállalt terhektől. Bár nem mondom, hogy nem akartam tudni, milyen lehet atomokra szakadni, de ezt nem itt és most szándékoztam kipróbálni. - Úgy vélem, Chen csodálatos nő. Egy próbát talán megérhet a dolog...igen, határozottan - feleltem.
Nem hazudtam. Tényleg csodálatosnak tartottam a Lángszórók vezetőjét, csak talán egy kicsit más szemszögből, mint újdonsült csapattársam.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Mar 2, 2017 20:51:03 GMT 1
Miközben távolodtam tőlük csak hallgattam, ahogy a tűzidomár barátom még szép szavakkal illet engem és tombol. De nem törődtem vele. Ezt kellet volna csinálnom az előbbi is. Egyszerűen lekezelni az egészet, de túlságosan is elragadott a hév.
Ez nem fordulhat elő, hisz katona vagyok. Az a dolgom, hogy a védtelen civileket megvédjem. És ezért nem ragadhatnak magukkal az érzelmek.
Amikor a lány utánam szólt megálltam és a bal vállam fölött vissza tekintettem rá. A tekintetem a "mondj, amit akarsz, de nem érdekel" választ hordozta magában. Holott teljesen másra gondoltam és mást is éreztem, mit amit a látottak sugalltak. Én sem tudtam mire vélni ezt.
Ezután gyorsan elkaptam a tekintettem és folytattam az utam a megkezdet tempóban.
Amikor elértem egy utcához befordultam rajta. Már én se és ők se láttak. Itt megálltam kicsit pihenni. Nem voltam teljesen fitt. Ez ráfogható arra, hogy nem rég még harcoltam és csúnyán elvertek. Ekkor kicsit jobban körülnéztem, hogy hol is lehetek.
És látom, hogy nincs is olyan messze a lakásom és a szüleim háza se. Köröbelül úgy fél úton lehetek a kettő közt. Lehet meg kellene néznem, hogy jól vannak-e a szüleim, de csak a bajt hoznám rájuk így el is vetem az ötletet.
A rövid pihenő után újra elindultam, ahogy haladtam már hallottam, hogy nem lehetek olyan messze az EE-től. Így egy kicsit felgyorsítottam.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Mar 2, 2017 21:32:32 GMT 1
Raion külön vált a többiektől. Saját döntéséből nem vette figyelembe sem Ostoros Chen ajánlatát, sem a többiek szavát, amiért nem lehet megvetni, vagy korholni őt. A két magára hagyott azonban nem ment utána. Miért is mentek volna? Niteris már a teán dolgozott, sőt belekezdett egy instant teázó felépítésébe is az utca közepén. Hiszen minden csak az elhivatottság kérdése. Nene sem volt túlzottan aktív. A tény, hogy ingyen teát kaphat, miközben ezzel az érdekes fickóval töltheti az idejét, bőven elegendő volt számára. Az EE katonája pedig rendíthetetlenül ment tovább saját útján, és szerencséje volt. Egy csapat közeledett vele szemben, mind egyenruhában voltak, akár csak ő. Már messziről intett nekik. Megnyugodott, hogy végre a sajátjai között lehet. De öröme nem tartott sokáig. Még szólni sem tudott, már "tüzet nyitottak rá" a társai. Az utolsó pillanatban tudott csak kitérni, de nem sok esélye maradt. A katonák folyamatosan közeledtek, és semmi könyörületet nem mutattak. Sőt nem csak vele szemben létek fel erőszakosan, hanem mindent, amit csak lehetett, meggyújtottak. Szó, mi szó, inkább néztek ki valamilyen Lángszóró hordának, mint az Egyesült Erők seregének, de ez most nem játszott szerepet. Raionnak választani kellett. Egymaga szembeszáll a katonákkal, ami nem csak öngyilkosságot jelentett, hanem a környék teljes elpusztítását is, vagy visszafordul ideiglenes társai felé. A menekülő útnak ugyanis ez az egy volt lehetséges. De valami érdekes is feltűnt neki. A katonák ruháján díszelgett egy dupla "A" betűs varrat is. Az egyesült Erőknek hivatalosan nem volt ilyesmi megkülönböztető jele. Ezek mások voltak. Mégis a sereggel jöttek, és velük dolgoztak. Eljött a cselekvés ideje. Bebiztosították a területet. Raion csak egy irányba indulhatott: vissza az utcai teadélutánra. Nem is tett másként. De oda sem önszántából ment; úgy rángatta magával egy maszkos alak, aki a semmiből ROBBANT be a tömegbe, és sebesen leszámolt a katonákkal. Ezután ruhájánál fogva húzta maga után a katonát, aki valamiért még ellenkezni sem tudott. Karjai nem mozdultak, teste súlyos volt, mintha teljesen kimerült volna. Így került vissza Niteris és Nene társaságába, akik az előbbi esetről még hírt sem kaptak, nyugodtan teáztak. Meglepődöttségük azonban csak fokozódni tudott, amikor Raiont a földre dobta az alak, majd levette a maszkját. Chen volt az. Ostoros Chen. Szemei szikráztak a dühtől. - Engedelmeskedni kellett volna, idióta - mondta, erőltetett nyugalommal. - Meg akartalak kímélni titeket a részletektől, hogy ne kerüljetek bele ebbe a játszmába, de nem hagytok más lehetőséget... Kaptok fejenként két kérdést. Arra válaszolok. De utána cselekedjetek úgy, ahogy mondtam. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Mar 4, 2017 13:59:37 GMT 1
Megkönnyebbültem mikor megláttam az egyenruhás társaim, akik felém közeledtek.
~ Végre.~ gondoltam, miközben intettem nekik. Fokoztam a tempóm, hogy minél előbb összeérjünk. De az örömöm egyből abba maradt mikor rám tüzeltek. Épp, hogy kitudtam térni, igaz a hajam egy kicsit megpörkölődött, de ezen kívül semmi súlyos. Két épület közé vetődtem be. Egyből kiült az arcomra az értetlenség.
~ Mi a franc folyik itt? Miért támadnak meg mindent és mindenkit?~ gondoltam, mialatt figyeltem mit csinálnak. Egyre jobban bosszantott az amit tesznek. Csinálni akartam valamit, de túlerőben voltak, és ez még jobban dühített. Semmit nem tehettem, csak egy dolgot. Vissza megyek oda ahonnan jöttem. Nagyon nem volt ínyemre, de nem volt más választásom. Ekkor észrevettem, hogy megálltak és biztosították a területet. Jobban megfigyeltem őket és észrevettem egy dupla A betűs jelzést. Csodálkozva néztem, hogy mi az. Még egyszer sem láttam ezt a jelzést.
Vártam a megfelelő alkalmat, hogy lelépjek innen. De valami furcsa történt. Hirtelen egy alak robbant közéjük és intézte el se perc alatt az egész csapatott. Én meg tátott szájjal figyeltem a történteket.
Mikor észbe kaptam az alak már a ruhámnál fogva vonszolt épp arra, amerre menni akartam. Valamiért ellenkezni se tudtam, olyan érzésem volt, mintha megbénultam volna. Nem értettem.
Amikor ledobott a földre és miután nagy neheze föltápászkodtam. Csalódottan vettem észre, hogy ismét a "három szemű" társaságát kell élveznem. Ezt egy gúnyos arckifejezéssel juttattam tudtára. A csalódottságot a meglepettség váltotta fel, mikor észrevettem, hogy az alak, aki vissza vonszolt. Mindvégig Chen volt. Ahogy leszidott, olyan érzésem volt, mint mikor a volt mesterem dorgált volna meg. A régi emlékek miatt kicsit összerezzentem és hátra léptem.
Mondandója befejezte után egy tucat kérdés merült fel bennem. Nem tudtam melyik kérdést tegyem fel, hisz mindre választ akartam. Miközben azon gondolkodtam mi legyen a két kérdésem. Meredten figyeltem Chen-t. Össze voltam zavarodva a történtek után. Jobban, mint mikor elfogott. Akkor még tudtam mit akarok, de most nem. A társaim megtámadnak, és az akit ellenségnek hiszek megment. Miért? Ennyire fontos volna kapcsolatba lépni a földidomárokkal, akik elvileg az ellenségei? Vagy már nem? Mi a van itt? Semmit nem értettem. Lassacskán összeszedtem a gondolataim.
- Hát...- nyögöm ki, de hirtelen elmegy a hangom. Éreztem, hogy kezd egyre melegebb lenni. Olyan volt, mikor először mentem oda egy lányhoz. De ez más volt, akkor csak ideges voltam. Most azonban féltem is. Ahogy kezdet bennem tudatosulni, hogy akár egy századot is könnyűszerrel elintézne. Valahogy másként viszonyultam hozzá. Amikor már kezdet kínosan hosszú lenni a hatás szünet, Nyeltem egy nagyot, vettem pár mély lélegzetet.
- Hát az egyik kérdésem az lenne, hogy miért nekünk kell elintézni a kérésed? Nincs elég embered rá? A másik az meg. Miért támadtak meg a társaim csak úgy, mintha ellenség lennék és i volt rajtuk az a dupla A jelzés?- nyeltem egy nagyot a végén. Kíváncsian vártam a választ, ahogy a többiek kérdését is.
|
|
Niteris
Írónövendék
still alive
Posts: 218
|
Post by Niteris on Mar 6, 2017 19:41:54 GMT 1
- Citromot kérsz bele? - kérdezte Niteris, miközben a végtelenül mély zsebéből halászta elő a különböző alapanyagokat, de ekkor meghallotta, hogy Nene halkan felnevet a 'haza' szó említésére. Hirtelen elkomorult az arca, közelebb húzódott a lányhoz és gyászos hangon folytatta:
- Bizony... a haza. Látom, mi tényleg megértjük egymást. A Tűz Népe mára mindössze a kifordított torzképe lehet csak hajdani nagyságának, de ettől még mindig haza marad. Egyébként én Niteris vagyok. Bizonyára hallottál már rólam. Tudod, legendás harcos, a világ legnagyobb teafőző mestere és a többi... Ha jól figyelsz, egy nap te is olyan lehetsz, mint én… leszámítva persze, hogy lyányból vagy.
Niteris ezután elégedetten kevergette a teákat, amíg a két alak fel nem tűnt az utca végén.
~Tudtam én, hogy nem hagy cserben minket! Ezért megérdemel egy teát…~
Előkészített még két bögrét, és várta, hogy Raion alázatosan bocsánatot kérjen. Ez sajnos nem történt meg, de legalább a bandavezér lehetőséget biztosított nekik, hogy kérdezzenek.
~Remek! Egy olyan kérdést fogok…~ gondolkodott, de Raion gyorsabbnak bizonyult, és feltette jelentéktelen kérdéseit. Amíg a választ kapta, Niteris szemmel láthatóan unott arcot vágott, és a nem létező óráját vizsgálgatta.
-ÉN JÖVÖK! – kiáltott fel lelkesen, mielőtt Nene bármit mondhatott volna – Tehát… azt szeretnéd, hogy eljuttassunk tégedet a ganajtú… föld … földidomárokhoz. Akkor most velünk jössz, vagy csak szóljunk nekik, hogy találkoznál velük?
Ezután ismét felmutatta Elaina képét:
- A második kérdésem pedig az, hogy nem láttad-e véletlenül ezt a lyányt errefelé? Tudod véletlenül elkeveredtünk egymástól, amikor egy szellem mindenféle portálokon át lökdösött bennünket. Aztán még szeretném megkérdezni, hogy nem tudnál-e megmutatni egy-két mozdulatot, ha ezzel mind végeztünk. Sokkal nagyobbra értékelném, mint azt a rosszul elhelyezett teaházat. Aztán még szeretném tudni, hogy mik a szándékaid, ha egyszer megtaláljuk a földeseket. És mi a véleményed a jelenlegi Tűz Uráról? Na és a növekvő bocipopulációról?
Ha ezt mind akadály nélkül el tudta mondani, egészen addig, amíg meg nem kapta a választ, zavartan számolgatta az ujjain a kérdéseit, miközben halkan újra és újra elsuttogja őket.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
Nov 23, 2024 22:32:51 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 8, 2017 17:19:56 GMT 1
Mindig is szerettem teázni. Olyan elfoglaltság volt, ami segített ellazulni, és mindig könnyebbé tette, hogy elmerüljek a gondolataimban. Őszintén szólva, soha nem tudtam, hogy vajon ténylegesen a tea hatása-e ez az egész, vagy inkább azé a kultúráé, ami hozzá kapcsolódik, és amit - akaratom ellenére is - valahogy elfogadtam, és elhittem.
Az énem racionális része elfogadta az utóbbi, sajnálatosan szentimentális magyarázatot, ugyanakkor szentimentális részem a racionális előbbit követelte, mivel az nem sértette hiúságomat.
- Hm...azt hiszem, már hallottam rólad - mosolyodtam el kelletlenül hallva Niteris bemutatkozását, és ez végül is igaz volt. Az érdekes emberekről mindig akad egy-két másik, aki beszél...ha nem is sokat. - Az én nevem Nene - tettem hozzá. Nem láttam okát, hogy hazudjak; Chen valószínűleg úgyis tudta, ki vagyok, és amit rajtam kívül tud más is, abból nehéz lenne huzamosabb ideig titkot csinálni.
Mindenesetre, most nem volt időm sem a teázás, sem az őrültekkel való ismerkedés örömeit hosszasan élvezni, mivel hirtelen egy maszkos alak tűnt elő, magával vonszolva az Egyesült Erők katonáinak leghősiesebbikét. Belekortyoltam a teámba, és az orrom alatt elégedetten elmosolyodtam. Lám, lám...
Most mondjam azt, hogy a világ legjobb érzése, ha bejönnek az ember számításai?
Nos, azért legyünk tényleg korrektek. Arra, hogy az álarc alatt Ostoros Chen van, nem mondanám, hogy gondoltam.
Végignéztem kettejükön. Úgy festett, a katona valamiféle verekedésbe kerülhetett; nem volt valami fényes állapotban, ezek szerint azonban... Ezek szerint Chen mentette volna meg? Összeráncoltam a homlokom,és merengve a csészémben néztem. Valamiért minket választott. Valamiért nem is hagyta, hogy baja essen annak a makacs tűzidomárnak.
Valamiért kétségbeesett volt, igen, azt hiszem. Nem tudtam, hogy önmagát félti, vagy csak valami hatalmi célt akar ilyen elkeseredetten, de határozottan látszott rajta, hogy tudja, hová is tart.
Ellentétben azonban mi semmit sem tudtuk, maximum azt, amit mindenki a saját fejében összerakott, de ez nem volt elég, nekem egyáltalán nem. Láttam magam előtt még mindig a halmazt, tele információmorzsákkal, de...
A kérdések lehetőség éppen ezért határozottan örömmel töltött el.
Nem siettem kérdezni, ráértem. Végighallgattam a többieket, és Chen feleleteit is, közben azonban végtelen hosszú lista pörgött a fejemben mindarról, amit tudni akartam ezzel kapcsolatban.
Nyugodtan vártam, míg sorra kerülök. Csak ekkor néztem fel, és leplezni sem próbáltam jókedvemet. Úgy döntöttem, felesleges volna megjátszanom magam...egy idő után úgyis rájönne mindenki, hogy nekem ez a játék talán túlságosan is tetszik.
- Először is, miért ezt a pillanatot választotta az elnök erre az...hm, nem is tudom, hogy nevezzem - tettem hozzá, inkább csak magamnak, mint Chennek. - Erre az egészre? - Majd még szélesebben elmosolyodtam. - Másrészt pedig tudni szeretném, hogy vajon Ön fél?
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Mar 8, 2017 20:43:29 GMT 1
Ostoros Chen Raion kérdésén elmosolyodott. Ez már tetszik nektek, igaz? - kérdezte magában, majd elgondolkozott. Egy pillanatra eszébe ötlött, hogy csak tényleg két kérdésre ad választ, de mérlegelve a helyzetet, úgy döntött, engedményeket tesz, minden elhangzott kérdésre reagálni fog. Hirtelen mozdulattal levette köpenyét, leterítette az útra, majd kényelmesen elhelyezkedett rajta. - Nem haragszol? - kérdezte hirtelen Niterist, majd elvett egy teát magának. - Azt hiszem ez a legjobb módja egy beszélgetésnek. Egy tea mellett sokkal könnyebben jön a szó. Főleg, ha ilyen ízletes a tea - kacsintott a tűzidomárra, majd belekortyolt a gőzölgő italba, s egy nagyot sóhajtott utána. Raionhoz fordult. - Miért nekem? - kedvesen felnevetett - A város egyik legkörözöttebb bűnözője vagyok, nem lenne érdemes mindenfelé kóricálnom. A Sárkányházak körzete viszont az én területem, a királyságom, mondhatni hazai pálya. Tudja ezt a kormány, a rendőrség és az Egyesült Erők is. ha behatolnak, visszaverjük őket. És itt a válasz a másik kérdésre is. Szerinted egy egyszerű blokáddal el lehet nyomni a hangoskodókat.Ahhoz mindenhol ott kell lenned. De én nem engedek be idegen erőket ide, mert a nép nem érdemli meg az elnyomást. Rám és az embereimre szükség van. A másik kérdésedre rátérve pedig, nem egyértelmű a dolog? Azok a társaid támadtak rád, akiknek olyan jelzéseik vannak, amiket soha nem láttál. Ezek után még mindig megkérdőjelezhetetlenül hiszel benne, hogy azok a társaid? Nem tudom, mi az az AA, de egyből feltűntek, mikor az erősítés képében megérkeztek. Nyugtalanít. Még soha nem volt érintkezésem velük, de abból, amit az előbb tapasztaltam, tudom, nem állunk egy állásponton. Ez még egy ok arra, hogy itt maradjak. Remélem kielégítő volt a válasz - mosolyodott el, majd újabb korty érkezett a finom nedűből. Az őrült tűzidomár felé fordult. Végigmérte. Tudta, hogy nagy a hazaszeretete, és tényleg finom teákat tud főzni. Nem is érti, emberei mért nem hozták még elé, s hogy nem került bele a Lángszórók csapatába. Ezt a hibát mindenképp orvosolni akarta. - Az előbbi kérdésre tartozó válasz válasz neked is, nem, nem megyek...nem mehetek veletek. A lányról pedig nem sokat tudok. Nem volt igazi híve a Tűz Urának, inkább a békét és az avatart - ez utóbbit furcsa hangsúllyal mondta ki - támogatta saját nemzete helyett. Ha el is tűnt, remélem oda került, ahol megtanulja, mit jelent a tűz gyermekének lenni. Mozdulatokat szívesen mutatok neked. Feltéve, ha csatlakozol hozzánk, akik szívügyüknek tekintik a tűz népének újbóli felemelkedését. - Az újabb kérdés válasza előtt visszarakta a kiürült poharat az asztalra, és szó nélkül elvette a Raionnak előkészítettet. Ha volt valami, amit kedvelt az a finom tea volt. És abból jelenleg bőven jutott neki. - Tűz Ura Iroh egy kiforratlan alak. Még sokat kell tanulnia. De van remény számára. Nem látszik, de én bizalmasa vagyok. Én harcoltam ki a támogatásokat is, és én közvetítem az itteni etnikum kéréseit felé. Ezért nem tudnak minket felszámolni a kormány emberei. Diplomáciailag védettek vagyunk. Viszont a bocipopuláció növekedése igazán pozitív változás. Mi, tűzidomárok, hagyományokhoz mérten húsevők vagyunk. Az, hogy ennyire elszaporodtak a tehenek, az árak csökkenését okozzák, így sokkal nagyobb mennyiséget rendelhetünk az óhazából magunknak. Legyen egy kis örömünk, még ebben az ínséges blokádos időkben is, nemdebár? - újabb mosoly, újabb korty. Tekintete Nenére tévedt. A lány igazán egyedien viselkedett, és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem azért hozatta maga elé, mert érdekelte őt. A lány, aki élvez minden furcsaságot, aki szereti, ha gondolkodni kell - az ilyen tökéletes a mostani feladatokra. Meghallgatta a kérdéseket is. Lám csak, kivár a megfelelő pillanatra - gondolta magába az Ostoros -, ő is bele illene a csapatba. De egy ilyen elmét úgysem köthetek meg. Nekik lételemük a szabadság. A kérdések után végignézte a lányt. Élvezte. Láthatóan élvezte. Ez jó, így lesz harci kedve is. És a két véglet mellé egy ilyen gondolkodó elme mindig jól jön. - Miért is ezt az alkalmat választotta? Nem hallottad a bejelentést? Csak mostanra sikerült leszűkíteni a kört. Már csak idő kérdése, hogy azok az árulók is felbukkanjanak valahol. De az a tippem, hogy ezek a bizonyos AA tagok is pontosan ez miatt bukkantak fel. És hogy félek-e? - kérdezte magától is, majd arca elváltozott. A kedvességnek nyoma veszett, vonalai megkövültek, szemei lángban égtek. - Félek. Félek, hogy a harcot, melyet igazságosan vívok felhasználják a politikai játszmákban. Félek attól, hogy a földidomároknak már birtokukban van ő, és a másik is, és így csak az ajánlatukat tudom elfogadni. Félek, hogy velük sem lesz jogom tárgyalni. Félek, hogy őt ara használják fel, amire szeretnék, s nekem nem lesz beleszólásom - ekkor a lányra nézett. - Nincs ember, aki ne félne valamitől. És olyan sincs, aki ne tenne a félelem ellen valamit. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy megakadályozzak egy katasztrófát, még ha világ ezt nem is ismeri el... Csizmák dübörgése hallatszott abból az irányból, ahonnan előbb érkeztek. Ostoros Chen nagyot szippantott a levegőből, majd kifújta. Felvette maszkját, és poros-sáros kabátját is. - Induljatok! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Ebben a csatában nem lenne esélyetek. Feltartom őket - majd elindult a másik irányba. Mindkét kezén alakot öltöttek a védjegyévé vált tűzostorai. Ők pedig nem vártak. Niteris sietve összepakolt, miközben a tea árát igényelte Chentől. Megkapta. Pár yuan landolt előtte a földön. Felszedegette majd el is indultak. Hátuk mögött felhangzott a csatazaj: robbanások és suhogások, üvöltések s minden, ami ezzel jár. S mentek, mentek, amíg tartott az utca. |
|
