Második fejezet - Mobil-mikró

Nyugodtan ültem és ábrándoztam, hogy hová dugom el azt a szerencsétlen kardot, mikor Okabe berontott a házba. ~Talán hiba volt, hogy nem zártam be??~ De ami ez után következett..........Kész. Azt hiszem ide már soha nem teszem be a lábam. Mégis mit kiabál ez a hülye, mint a fába szorult féreg?? És mégis miről beszél?? Vádol engem mindenfélével, amit még nem is értek. Legszívesebben pofon vágnám azzal a karddal, hogy már legyen értelme neki. De ekkor érkezik meg Mayuri a bagázs többi tagjával. Van itt néhány, vagy inkább sok új arc, akivel nem találkoztam. Rögtön távozni akartam, de Mayuri tekintete ott marasztott vacsorára. A külföldi srácot a szokottnál is alaposan szemléltem meg,, és elismerően mosolyogtam rá. Okabéhoz egy szót sem voltam hajlandó szólni, inkább néhány gyilkos pillantással illettem. Gyanítom, hogy nem fog bocsánatot kérni. Ő szerintem egyszerűen nem fogta fel, hogy megbántott. Egy teljesen más dimenzióban él az alak. Inkább a többiekhez fordultam, és bemutatkoztam.
-Üdv mindenkinek! A nevem Tadabara Aya és a szomszédban található szabóműhely tulajdonosa vagyok.-mosolyogtam a sürgölődő lányhoz fordultam.-Mayuri, itt a táskában vannak a kért holmik, és itt a kulcs is. És ha lehet, akkor Okabénak szólj mindig előre, ha odaadod a kulcsot egy másik személynek.-és a kezébe nyomon. A vacsorát jóízűen fogyasztottam el, és a többiek fecsegését (ha van) próbálom kihámozni. Kaja után jött a bemutató, így nem volt alkalmam elszabadulni. Egykedvűen néztem a bemutató elejét. Majdnem felnevettem, hogy nem is tudjak, hogy mit barkácsolnak össze. A végére meglepetten húztam fel a szemöldökömet. Nem szólók hozzá a témához, helyette búcsúzkodok.
-Köszönöm szépen a vacsit Mayuri, és örülök, hogy a többieket is megismerhettem!-és már a cipőmet húzom.

És még neki áll feljebb, eszem megáll! Hát nem látta, hogy Kattant nem érti a viccet? A minimum volt, hogy megvéd ezek után... Bár természetesen uraltam a helyzetet. Áh, hagyjuk... Legszívesebben visszaszólnék neki, de legalább kiölteném a nyelvemet, de ez nem passzolna az imidzsemhez.


Én komolyan azt hittem Kattant elájul az idegtől, mikor beléptünk, de nem így történt. Kicsit körbenéztem, de egyre inkább azon gondolkodtam, hogy léphetnék le. Talán egy másik előadás erejéig még várhatok... Majd ott megtudom a módot. Bámészkodás közben megláttam egy rózsaszín hajú lányt. Nem ő volt a kávézóban. Miért festik itt a lányok vattacukor színűre a hajukat, nem is értem... Visszamosolyogtam rá, majd helyetfoglaltam az egyik széken. Kissé ingyenélőnek éreztem magam, hogy itt maradtam enni velük. Nem is szedtem sokat. Kattant műsorát csendben néztem végig. Daru meg egyre szimpatikusabb lett. Ekkor Kattant fogta Ramonát - kedves "védelmezőmet", akit ezentúl én is így fogok hívni - és elhagyták a szobát. Végre csend lett (hacsak Mayuri vagy valaki más nem kezd el beszélni, de bárki inkább, mint Kattant). Pont befejeztük az evést, mire visszatértek egy tv-vel. Míg Ramcsi szerelt (legalábbis gondolom), addig Kattant elkezdte bemutatni a találmányaikat. Én barom reményeket fűztem hozzájuk. Felesleges volt... Aztán jött a banános-mikrós dolog, amire a szemöldököm enyhén felszaladt. Na nem... Ez kamu... Hiába játszanak. Nem hiszem el... Bár Kattant elég jól csinálja, de akkor sem... Hirtelen felállok, majd a fürthöz megyek, ahová visszanőtt a banán. Nézegetem, nézegetem, mint ha értenék is hozzá úgy. Biológiát már rég tanultam, meg régen is kísérleteztem... De az alapszabályokra emlékszem. Ne érj hozzá, ne szagold meg közvetlenül, ne kóstold meg stb.
- Fura... - Jegyzem meg, majd tovább nézegetem macho higgadtsággal.

Makise helyet foglalt a kanapén és Tada után ő is bemutatkozott.
- Én Makise Kurisu vagyok. Örvendek. – mosolygott kedvesen a többiekre, de ekkor észrevette, ahogy Mayuri egyedül készíti elő a vacsorát. Azonnal felállt és a segítségére sietett. Mikor végzett visszaült a helyére majd csendben hallgatta Kyouma idióta szövegeléseit. Daru megjegyzésére kénytelen volt felnevetni és elismerően a srácra bólintott.
Amint Okabe kilépett az ajtón, hirtelen kínos csend keletkezett a szobában.
- Mondjátok, hogyan keveredtetek össze ezzel a fura alakkal? És ki kényszerített arra, hogy eljöjjetek ide? Biztos nem önszántatokból kísértétek haza. – törte meg a némaságot a helységben.
Rövid idő után mindketten visszatértek egy Tv-vel a kezükben. A fekete hajú lány szerelésbe kezdett, addig Okabe a találmányait mutogatta a vendégeknek. Makise kívülről olyannak tűnt, mint akit egyáltalán nem érdekel mi folyik körülötte, de tulajdonképpen nagyon foglalkoztatta a dolog. Bár az x-edik Jövő Szerkezete után rá kellett jönnie, hogy az összes egy rakás haszontalan kacat. Mikor a mikróhoz értek már nem sok reményt fektetett az újabb szerkentyűbe. A fényképre egy gyors pillantást vetett majd érezte, ahogy kezd megfájdulni a feje ettől a sok baromságtól. ~ Ezek most komolyan betettek egy banánt abba a mikróba? Kinek jut ilyen az eszébe? ~ takarta el az arcát a tenyerével. Kissé összeszedte magát, amíg a két férfi a fürt banánon civakodott, és végül elkezdték a kísérletet. A mikró sütő megszokott zúgása belepte a szobát, majd csilingeléssel jelezte a kísérlet végét. Teljesen úgy működött, mint egy átlagos mikró. Mikor kinyitották szinte érezni lehetett, ahogy mindenkinek elakad a lélegzete. ~ Ilyen nincs… Ezek a bolondját járatják veled. Hagyd itt ezt a rakás szerencsétlent. ~ mondta magának, de ekkor megpillantotta a fürthöz visszanőtt gélbanánt. Makise szemei kikerekedtek. Követve a külföldi srácot leguggolt a fürt mellé és szemügyre vette.
- A szár nem sérült meg. Tehát ez nem valamiféle trükk. – jegyezte meg, saját magát is megdöbbentve ezzel.
- Van csipeszetek? – kérdezte a labortagoktól, de mintha már előre tudta volna a választ beledugta az ujját a zöld zselébe.
- Pépes a belseje. Az íze pedig… - lenyalta az ujjára ragadt pépet – Fúj. Semmilyen… - fintorodott el a fura íztől.
- Tehát ennek a jelenségnek köze van a mikróhoz… Úgy véled ez egy teleportáló? Veszélyes dolog elhamarkodottan következtetni. De akkor halljuk a részleteket a mikró sütővel kapcsolatban! – mutatott a rejtélyes tárgyra és kíváncsian várta a laborköpenyes és társa reakcióját.