Második fejezet - Mobil-mikró
Közzétéve: Aug 22, 2016 10:21:27 GMT 1
Post by Dogorn on Aug 22, 2016 10:21:27 GMT 1
Okabe, nem talált szavakat. Viszont annyit biztosan tudott, hogy nem szeretné, hogy itt legyen ez a tömeg. Viszont Mayuri, már kezdett megteríteni az asztalra. Hárman ülhetnek a ülőgarnitúrára, és a többieknek pedig hozott székeket. Műanyag poharak, evőeszközök és tányérok. Nem nagy szám, de a Mayurit rég nem lehetett ilyen boldognak látni. Csak sürgött és forgott.
- Nah jó maradjatok... De semmi kérdezgetés! - Mondta Kyouma, de Daru közbevágott.
- Nem gondolod, hogy be kéne mutatnunk egy pár szerkentyűt? Sose volt még ekkora közönségünk és lehet, hogy jót tenne a Labornak. Elvégre... Még egyik szerkezetünket se vették meg. - Szólt a baseball sapkás férfi, miközben kiszedte mindenkinek az ételét. Csirke rizzsel. De úgy nézett rá, mintha sose evett volna ilyen finomat. Elnézve a szanaszét dobált kajásdobozokat, tényleg nem is vetett...
- Mondd csak kedves barátom és hű társam... TE MEGŐRÜLTÉL?! Minden titkunkat meg akarod osztani ezekkel?! A végén még... Még... - Folytatta volna Okabe, valami hülyeség kitalálásával, de Mayuri közbeszólt.
- Okarin! Kérlek, mutassuk meg nekik! Mayushii nagyon szeretné! Sosincs itt senki, csak Daru, Okarin és Mayushii... Végre szerezhetnénk barátokat kérlek ne ijeszd el őket... - Szólt letörten a lány. Okabe sóhajtott egyet és biccnetett egyet.
- Rendben... Majd vacsora után megnézzük azokat, amik nincsenek titkosítva... És ígérem, nem leszek annyira ijesztő... Bár egy őrült tudós nem tudom, hogy mennyire képes nem félelmetes lenni! Muhahaha!
- Okabe, te nem félelmetes, hanem félelmetesen szánalmas vagy... - Szólt Daru, de a férfi, mintha meg se hallotta volna.
- Most pedig gyere velem Ramona! Lássuk, hogy mennyire bizonyulsz remek képességekkel megáldott harcosnak a CRT tévék hihetetlenül komor és sistergős, hangyás képű világában! - Intett Hayanak, kilépett a lakásból és lement a lépcsőn. Addig a többiek nyugodtan elkezdtek enni. Az eladó éppen zárni készülte a boltot.
- Hé Mr.Braun! Szükségem van a TV-re. És hogy-hogy ilyen korán zár? Amúgy is kevés vevője szokott lenni, de így, hogy hatkor zár, még kevesebb lesz!
- Mondtam már, hogy ne hívj így! - Kiáltotta az izmos, kopasz férfi.
- És hogy hívják a barátod? Az én nevem Yuugo Tennouji... Azért zárok korán, mert felfogadok egy részmunkaidős lányt, aki segíteni fog a munkámban. - Ebben a pillanatban melléjük toppant egy lány és hangosan felkiáltott, majd néma csönd fogadta.
- Hellóóóóka! Ö... Azt mondták, hogy manapság ez a menő... A munkára jöttem jelentkezni! - Fordult Yuugo felé.
- Hogy hívnak? - Kérdezte a férfi.
- Amane Suzuha.
- Hány éves vagy?
- 18.
- Miért akarsz itt dolgozni?
- Szeretem a CRT tévéket.
- Fel vagy véve!
- Ezazzzz! És ti kik vagytok? - Mondta a lány egy hatalmas mosollyal az arcán, majd a többiek felé fordult.
- Hmmm... Ha én azt megmondanám... - Kezdte megint az ökörködés Okabe.
- Az én nevem, HOUIN KY...
- Mondd csak ki és megemelem a lakbért! - Kiáltotta Braun.
- Okabe Rintarou... Így hívnak... - Fejezte be lehajtott fejjel.
- Itt a televíziód... - Tette le a betonra a CRT-t.
- Nem nyúltam hozzá, de nem is érdekel, hogy mit akarsz kezdeni vele...
- Köszönöm Mr.Braun! Nah Ramona... Hozd fel! - Szólt Kyouma és elindult a lépső felé.
- Okabe, ha hagyod, hogy ez a lány egyedül felcipelje ezt a nehéz roncsot, akkor... - Mondta a kopasz, majd ökölbe szorította a jobb kezét és kiroppantotta az ujjait. A laborköpenyes azonnal odasietett és megragadta a tévét és megvárta míg a lány is így tett és ketten könnyedén felemelhették és felvihették. Míg Haya a javítással foglalkozott és Okabe a "bemutatóval", addig a többiek befejezték az evést. A "tudós" egyenként megmutatta, a rosszabbnál rosszabb találmányokat, míg végül az utolsóhoz értek, a telefonos mikróhoz. Raktak félre egy-egy adag ételt a szerelőnek és a "tudósnak" is, ha befejezték a dolgaikat.
- Ez az egyik legtitkosabb találmányunk... - Kezdte Okabe.
- Tegnapelőtt raktuk össze Daruval. Jövő Szerkezete #8 v2.32 névre hallgat (Daru szokta a verziószámokat adni a szerkezeteinknek, teljesen értelmetlenül, mint látjátok...). - Tett egy kis kitérőt, majd folytatta.
- Beceneve még nincs, mert még fogalmunk sincs, hogy mit csinál pontosan... Annyit tudunk, hogy a banánból, valami banántalan, zöld, trutymót csinál. Berakjuk a gyümölcsöt pár percre és egy zöld banán alakú valamit veszünk ki. - Vett elő egy fényképet és tette le az asztalra, ahol ültek a többiek, hogy megnézhessék.
-Mivel a világ nem áll meg mert itt vagytok, ezért folytatódni fognak a kísérletek, még így is... - Mayuri közben mosogatni kezdte a műanyag evőeszközöket, tányérokat és poharakat. Úgy néz ki, hogy itt még ezek sem egyszer használatosak...
- Akkor kezdjük a kísérletet! - Elvett egy fürt banánt a pultról, amire az volt ráírva, hogy "Mayushii tulajdona", majd be akarta rakni a szerkezetbe, de Daru megállította.
- Héé! Ezt nem Mayuri vette önmagának?
- Mayuri ezt a fürt banánt a Labornak adományozta, hiszen a kutatási pénzből vette. - Vágott vissza.
- Ez nagyon úgy hangzik, mintha magának vette volna azt a baná...
- Nah, de mindegy is! Tegyük be a gépbe és lássuk, hogy mi fog történni!
- Eggyel nem működne? - Kérdezte Daru, majd kivette Okabe kezéből a fürtöt, leszakított belőle egy banánt és lerakta a maradékot a pultra.
- Sose lesznek eredményeink, ha fukarkodunk a kutatási alapanyagokon! - Monda Okabe, de a banán már bent volt a mikróban.
- Rendben van akkor lássuk... - Szólt a férfi, majd kivette a mobilját a sütőhöz erősített telefontartóból. Bepötyögte, hogy "#120" megnyomta a középső gombot és már forogni is kezdett a mikróban a banán. 12 másodpercig bent volt, majd csilingelt egyet és kialudt a szerkezet lámpája.
- Kész... - Daru kinyitotta az ajtaját, de a legnagyobb meglepetésére semmi se volt benne.
- Üres! Okarin, hova dugtad? Ne viccelj már! - Kiáltotta Itaru.
- Mi az, hogy én hova rejtettem?! Te tüntetted el! - Vágott vissza kiabálva, de ekkor megpillantották. A többiek mögött a pulton. A fürt banánhoz hozzánőtt egy teljesen zöld, nyálkás banánzselé. Pont oda nőtt, ahol daru elszakította nemrég.
- Ezt nem hiszem el... Létrehoztunk volna egy teleportáló készüléket? - Mondta tátott szájjal Okabe.
- Micsoda?! Teleport?! - Kiáltotta Daru...
- Vajon mi történhetett? - Kérdezte Kyouma magától.
(Innentől szerintem megpróbálom ezt a színezés dolgot, hogy egyértelműbbek legyenek a párbeszédek, ha zavarnak, akkor nyugodtan szóljatok és befejezem)
- Nah jó maradjatok... De semmi kérdezgetés! - Mondta Kyouma, de Daru közbevágott.
- Nem gondolod, hogy be kéne mutatnunk egy pár szerkentyűt? Sose volt még ekkora közönségünk és lehet, hogy jót tenne a Labornak. Elvégre... Még egyik szerkezetünket se vették meg. - Szólt a baseball sapkás férfi, miközben kiszedte mindenkinek az ételét. Csirke rizzsel. De úgy nézett rá, mintha sose evett volna ilyen finomat. Elnézve a szanaszét dobált kajásdobozokat, tényleg nem is vetett...
- Mondd csak kedves barátom és hű társam... TE MEGŐRÜLTÉL?! Minden titkunkat meg akarod osztani ezekkel?! A végén még... Még... - Folytatta volna Okabe, valami hülyeség kitalálásával, de Mayuri közbeszólt.
- Okarin! Kérlek, mutassuk meg nekik! Mayushii nagyon szeretné! Sosincs itt senki, csak Daru, Okarin és Mayushii... Végre szerezhetnénk barátokat kérlek ne ijeszd el őket... - Szólt letörten a lány. Okabe sóhajtott egyet és biccnetett egyet.
- Rendben... Majd vacsora után megnézzük azokat, amik nincsenek titkosítva... És ígérem, nem leszek annyira ijesztő... Bár egy őrült tudós nem tudom, hogy mennyire képes nem félelmetes lenni! Muhahaha!
- Okabe, te nem félelmetes, hanem félelmetesen szánalmas vagy... - Szólt Daru, de a férfi, mintha meg se hallotta volna.
- Most pedig gyere velem Ramona! Lássuk, hogy mennyire bizonyulsz remek képességekkel megáldott harcosnak a CRT tévék hihetetlenül komor és sistergős, hangyás képű világában! - Intett Hayanak, kilépett a lakásból és lement a lépcsőn. Addig a többiek nyugodtan elkezdtek enni. Az eladó éppen zárni készülte a boltot.
- Hé Mr.Braun! Szükségem van a TV-re. És hogy-hogy ilyen korán zár? Amúgy is kevés vevője szokott lenni, de így, hogy hatkor zár, még kevesebb lesz!
- Mondtam már, hogy ne hívj így! - Kiáltotta az izmos, kopasz férfi.
- És hogy hívják a barátod? Az én nevem Yuugo Tennouji... Azért zárok korán, mert felfogadok egy részmunkaidős lányt, aki segíteni fog a munkámban. - Ebben a pillanatban melléjük toppant egy lány és hangosan felkiáltott, majd néma csönd fogadta.
- Hellóóóóka! Ö... Azt mondták, hogy manapság ez a menő... A munkára jöttem jelentkezni! - Fordult Yuugo felé.
- Hogy hívnak? - Kérdezte a férfi.
- Amane Suzuha.
- Hány éves vagy?
- 18.
- Miért akarsz itt dolgozni?
- Szeretem a CRT tévéket.
- Fel vagy véve!
- Ezazzzz! És ti kik vagytok? - Mondta a lány egy hatalmas mosollyal az arcán, majd a többiek felé fordult.
- Hmmm... Ha én azt megmondanám... - Kezdte megint az ökörködés Okabe.
- Az én nevem, HOUIN KY...
- Mondd csak ki és megemelem a lakbért! - Kiáltotta Braun.
- Okabe Rintarou... Így hívnak... - Fejezte be lehajtott fejjel.
- Itt a televíziód... - Tette le a betonra a CRT-t.
- Nem nyúltam hozzá, de nem is érdekel, hogy mit akarsz kezdeni vele...
- Köszönöm Mr.Braun! Nah Ramona... Hozd fel! - Szólt Kyouma és elindult a lépső felé.
- Okabe, ha hagyod, hogy ez a lány egyedül felcipelje ezt a nehéz roncsot, akkor... - Mondta a kopasz, majd ökölbe szorította a jobb kezét és kiroppantotta az ujjait. A laborköpenyes azonnal odasietett és megragadta a tévét és megvárta míg a lány is így tett és ketten könnyedén felemelhették és felvihették. Míg Haya a javítással foglalkozott és Okabe a "bemutatóval", addig a többiek befejezték az evést. A "tudós" egyenként megmutatta, a rosszabbnál rosszabb találmányokat, míg végül az utolsóhoz értek, a telefonos mikróhoz. Raktak félre egy-egy adag ételt a szerelőnek és a "tudósnak" is, ha befejezték a dolgaikat.
- Ez az egyik legtitkosabb találmányunk... - Kezdte Okabe.
- Tegnapelőtt raktuk össze Daruval. Jövő Szerkezete #8 v2.32 névre hallgat (Daru szokta a verziószámokat adni a szerkezeteinknek, teljesen értelmetlenül, mint látjátok...). - Tett egy kis kitérőt, majd folytatta.
- Beceneve még nincs, mert még fogalmunk sincs, hogy mit csinál pontosan... Annyit tudunk, hogy a banánból, valami banántalan, zöld, trutymót csinál. Berakjuk a gyümölcsöt pár percre és egy zöld banán alakú valamit veszünk ki. - Vett elő egy fényképet és tette le az asztalra, ahol ültek a többiek, hogy megnézhessék.
-Mivel a világ nem áll meg mert itt vagytok, ezért folytatódni fognak a kísérletek, még így is... - Mayuri közben mosogatni kezdte a műanyag evőeszközöket, tányérokat és poharakat. Úgy néz ki, hogy itt még ezek sem egyszer használatosak...
- Akkor kezdjük a kísérletet! - Elvett egy fürt banánt a pultról, amire az volt ráírva, hogy "Mayushii tulajdona", majd be akarta rakni a szerkezetbe, de Daru megállította.
- Héé! Ezt nem Mayuri vette önmagának?
- Mayuri ezt a fürt banánt a Labornak adományozta, hiszen a kutatási pénzből vette. - Vágott vissza.
- Ez nagyon úgy hangzik, mintha magának vette volna azt a baná...
- Nah, de mindegy is! Tegyük be a gépbe és lássuk, hogy mi fog történni!
- Eggyel nem működne? - Kérdezte Daru, majd kivette Okabe kezéből a fürtöt, leszakított belőle egy banánt és lerakta a maradékot a pultra.
- Sose lesznek eredményeink, ha fukarkodunk a kutatási alapanyagokon! - Monda Okabe, de a banán már bent volt a mikróban.
- Rendben van akkor lássuk... - Szólt a férfi, majd kivette a mobilját a sütőhöz erősített telefontartóból. Bepötyögte, hogy "#120" megnyomta a középső gombot és már forogni is kezdett a mikróban a banán. 12 másodpercig bent volt, majd csilingelt egyet és kialudt a szerkezet lámpája.
- Kész... - Daru kinyitotta az ajtaját, de a legnagyobb meglepetésére semmi se volt benne.
- Üres! Okarin, hova dugtad? Ne viccelj már! - Kiáltotta Itaru.
- Mi az, hogy én hova rejtettem?! Te tüntetted el! - Vágott vissza kiabálva, de ekkor megpillantották. A többiek mögött a pulton. A fürt banánhoz hozzánőtt egy teljesen zöld, nyálkás banánzselé. Pont oda nőtt, ahol daru elszakította nemrég.
- Ezt nem hiszem el... Létrehoztunk volna egy teleportáló készüléket? - Mondta tátott szájjal Okabe.
- Micsoda?! Teleport?! - Kiáltotta Daru...
- Vajon mi történhetett? - Kérdezte Kyouma magától.
(Innentől szerintem megpróbálom ezt a színezés dolgot, hogy egyértelműbbek legyenek a párbeszédek, ha zavarnak, akkor nyugodtan szóljatok és befejezem)