Toumamora

Ahogy megpróbál megállítani, csak a fejemet rázom.
- Hadd döntsem el én, hogy mire használom a vérem... - mondom neki határozottan, majd intek, hogy menjünk ki a faluból, de azért maradjunk a közelében. Itt segítek ellátni őt a legjobb tudásom szerint és hagyom, hogy egy fél órát pihenjünk is, mielőtt folytatnánk az utunkat. Nem sokat szólok hozzá, engem is megrázott a dolog, de nem akarom még jobban kifárasztani mesteremet. A pihenő alatt kicsit jobban szemügyre veszem a könyvemet és a késemet is, de főleg a könyvet, próbálom feltérképezni.

Azonban utána én is érzem, hogy indulnunk kell, hiába nem pihentünk még semennyit szinte. Egy újabb viszonylag szótlan séta vár ránk, én is fáradok, de mintha Zu jobban bírná a dolgot, meg is lepődöm. Pedig roahdt meleg is van, ami mondjuk, nekem okés, mert szeretem, de ő még sérült is. Na, mindegy, lehet, fűti a haragja még...

Végül elérjük a dzsungelt, s érzem, ez itt az utolsó lehetőség, hogy visszaforduljunk vagy valami. Azt is tudom, hogy nem fogunk. Csak megfogom Zu kezét.
- Megoldjuk... Mindent megoldottunk eddig is, ne aggódj! - mondom megnyugtatóan, aztán én is jobban kinyitom a fülemet és tovább indulunk. Vetek még egy utolsó pillantást a dzsungelen kívüli létbe, mielőtt belépnék a vadonba, s közben Ryan-re gondolok.

Egy teljesen más világba érkeztünk hirtelen, így máshogy is reagálok rá. Az összes érzékemet ráállítom a környezetre és figyelek. Egyszerre nyűgöz le és rettent el ez a környezet. Mintha egyszerre lenne nagyon élő és gyilkos. Talán így is van. Én igyekszem úgy közlekedni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen érintkeznem bármivel. Nem azért, mert iszonyodnék a természettől, hanem azért, mert nem akarom magamra haragítani azt, illetve én sem akarok megsérülni vagy hogy mondjam. Ki tudja, mit tesz velem, ha hozzáérek.

Akkor sem szólok semmit, mikor határozottan olyan irányba megyünk, ahová az érzékeim nem akarnak menni. Bízom Zu-ban, így csak megyek, s akkor is csak sóhajtok egyet, mikor majdnem leterít egy állat a lábamról. Mikor kiérünk, s meglátjuk, mi okozta a tüzet, Zu-hoz fordulok.

- Ismered? - kérdezem suttogva. Jól megnézem a jelenetet, s ha nem kapok olyan jelet mesteremtől vagy a nőtől, hogy nem kéne odamenni, akkor Zu-ra nézek, hogy közelebb megyünk-e. Mivel figyelmeztetett, hogy figyelni kell és minden ellenünk van, így kivételesen nem akarok magamtól tevékenykedni. Nem véletlen kérte Zu, hogy figyeljünk oda, ő ismeri jobban ezt a helyet, így ráhagyatkozom jelenleg, akármennyire is közelebb mennék vizsgálódni.