Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 155
Utoljára online: Sept 16, 2024 11:03:11 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Sept 6, 2024 20:18:54 GMT 1
#s://i~imgur~com/iLWCZ7u~jpeg Több másikkal egyetemben Chara szintén kíváncsian figyelte, hogy Leah miért hordoz magával ennyi holmit. Persze a felszerelés árulkodó volt; egy bitang nagy fejsze, egy teljes doboznyi cigaretta, és több nevetségesen extravagáns ruhadarab. Nagyon úgy tűnt, hogy a lány nem hajlandó feladni ezt az egészet; Chara nem tudta, hogy mennyire lehet ez hiú ábránd, de őt nem zavarta különösebben. Tudta, hogy Todd felettébb akaratos és önző típus volt, de nem tartotta elég határozottnak ahhoz, hogy csak így elszakadjon. Nem örült annak, hogy ismét Nick miatt kellett kitérőt tenniük, de ezúttal nem szólt semmit. Csendben - bár szokás szerint kissé ingerülten - elfoglalta a helyét az autóban. Útközben megpróbálta olvasással lefoglalni magát; nem volt kifejezetten fáradt, hisz mindig is inkább egy koránkelő típus volt. Önmagához híven nem kezdett párbeszédet senkivel, de a sokadik órában már nem lett volna ellenére egy rövid beszélgetés sem... Persze csak a csapatépítés miatt. Szükséges lesz valamennyire megszokniuk egymást, ha most minden rajtuk múlik majd. Már megint. Ahogy aztán sötétedett, ideje volt megállniuk valahol - a társaság nagyja már órákkal ezelőtt kifáradt a semmitől. Őszintén fogalma sem volt, hogy Leah honnan szerzett annyi pénzt hogy fizesse mindenki éjszakáját, de a Todd-al közös múltja miatt inkább nem is akarta megkérdezni. Egyébként sem volt elég mély hozzá a pénztárcája hogy visszautasítsa az ajánlatot. A motel nem volt valami bíztató - Chara kissé kellemetlenül érezte magát, hisz az épület az árvaházakra emlékeztette. Belülről is hasonlóan elbizonytalanító a hely; úgy tűnt a pénz nagyja a személyzetbe ment, és annak megjelenésébe. A csend kissé furcsa volt, hiszen ennyire nem járt későre az idő... Mindenesetre eléggé a semmi közepén is voltak. Amikor azonban Leah elkezdett a recepciós nőkkel tárgyalni, elég furcsa érzés fogta el; hirtelen, egyre erősödő fáradtság... Érdekes volt, hisz hiába volt hosszú az út, nem nagyon mozogtak, nem szabadott volna így elfáradnia a semmitől... Úgy érezte jobb lesz odafigyelnie ezen a helyen. Ennyi félvér egyszerre a táboron kívül nem ígért semmi jót.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 204
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 13, 2024 21:06:12 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Sept 13, 2024 20:54:05 GMT 1
#s://i~imgur~com/JxYBCSH~png Miután a címet megadtam Leahnak, egyből oda is indulunk. Persze a reggeli fáradság az elején még kiöli belőlem az idegességet, de ahogy közeledünk, annál inkább kezdem rosszul érezni magam. Teljesen cserben hagytam egy családot... Ezt még kifogásokkal sem lehet szépíteni, így történt. Szóval a kedvem egyenlő a búvalbaszottsággal, ami rajtam is meglátszik, de még így sem fogadom el Leah támogatását, helyette egy mosolygás keretében visszautasítom azt és egyedül indulok meg Kelly szüleinek házába. A hangulatomon Vattacukor izgatottsága az otthon láttán valamennyire segít, így aztán a szülőkkel való beszélgetés talán nem is visel meg annyira. Persze ebben az is segít, hogy a bajtársaim családjai meglátogatása a haláluk után nagyjából megedzett már. Egy kicsikét a szülőket is sikerül megnyugtassam azzal, hogy ha Vattacukor meglett, meglesz a lányuk is. Ezután segítek nekik kidolgozni a következő lépést és ígéretet teszik nekik, hogy nem hagyok fel a kereséssel. Persze már ha túlélem a küldetést... És ha már küldetés. Egy ideig vacillálok, hogy beszéljek-e a félvéres dolgokról, de végül úgy vagyok vele, ha úgy érzem, sikeresen megtudom őket győzni és veszélybe se sodrom őket, akkor elmondok mindent nagyjából. Persze ez sok mindentől függ, főleg az ottani helyzet alapján hozom meg a döntésemet. Ha beszélek ezekről, útba igazítom őket a táborig, ahol remélem az őrszemek kiszúrják őket és átadják a dolgok intézését Kheirónnak. Potyára vicces lenne elküldeni őket... Miután végzek a hosszas látogatással, ami akár egy jó óráig is elhúzódhat a szülők lelki állapotától függűen, végre útnak indulok és visszaszállok a kocsiba. Útközben elmesélem Leahnak mi történt majd egy kicsit csöndben maradok és összeszedem a gondolataimat. Persze mivel eléggé nyughatatlan vagyok egy bezárt dobozban, ahelyett, hogy a kellemes szélben motoroznék, hamar visszanyúlok a fotelből okoskodó filmkritikus énemhez és az egész úton erről kezdek el dumálni. Először az idén megjelent Zombielandről és az Avatar filmről pofázok, aztán a pár éve megjelent új Star Wars trilógiáról, majd mindenről is, ami eszembe jut. Persze ha a többieknek jut eszükbe valami, azt sem gátolom meg. Az első megállónál aztán, hogy ne száradjak ki, bevásárolok magamnak négy két literes kőbányai sört, amit aztán a kocsiban sunyiban elkezdek elfogyasztani, persze csak mértékkel. Mire végül megérkezünk már jól elfáradok én is, de ez nem állít meg abban, hogy az igen csinos lányokra szegeződjön a tekintetem. Kissé gonoszkásan, élvezve Leah féltékenységét még rájuk is kacsintok, de aztán megkomolyodok és segítek Leahnak intézni a dolgokat. Amíg ő előremegy, én összeszedem a többiek iratait majd Leah után viszem és átadom neki. -Ha lehetséges foglald le a legnagyobb szobákat egymás mellé szerintem, inkább többen legyünk egyben mint egyszemélyesekben teljesen külön. Így nagyobb célpont vagyunk, viszont talán jobb idegen környezetben így, mint külön-külön lenni - suttogom oda neki fáradtan, pont úgy, hogy ne hallják a recepciósok. Ezután még párszor a kedves lányokra mosolygok, és ott Leah mellett megvárom az egész foglalási macera elrendezését. Miután végzett, gyorsan odaadom a saját részem neki és külön kiemelem, hogy ha kell, a kövi szállást intézem én. Ezután visszamegyek a többiekhez felcuccolni, hogy minél hamarabb az ágyban lehessek. Valahogy úgy beálmosodtam, ahogy beértünk... Még az egyik óriási növény apró megmozdulása sem tudja megragadni a figyelmem. Felőlem lehet szellemjárta a hely, ha tudok egy jót aludni.
|
|
Sali25
Kezdő tollforgató
Posts: 23
Utoljára online: Sept 14, 2024 15:52:54 GMT 1
Dec 4, 2020 21:52:58 GMT 1
|
Post by Sali25 on Sept 14, 2024 15:52:54 GMT 1
#s://i~imgur~com/ZQAvqNh~jpg Nellie az út első felében próbált csak a füllhalgatójából szóló zenére koncentrálni és pihenni egy kicsit, amíg még tud. Egy kis indie pop zenére, ami az anyjára emlékeztette, sikerült is elaludnia. Az első megálló után a többiek már nekiálltak csevegni egymással, de Nellie nem nagyon csatlakozott a beszélgetésekhez. Azért így is sokkal nyugodtabbnak érezte magát a többiek jelenlétében, habár a küldetés terhe még mindig nagyon nagy volt számára, már nem érezte egyedül magát. Az utazásnak majdnem olyan hangulata volt, mintha csak kirándulni mentek volna. Mint egy nagy család. Nem igazán értette, hogy Nick miről dumál a kocsi elején, de olyan nagy beleéléssel beszélt, hogy Nellie-t már nem is érdekelte, tökéletes háttérzaj volt. Este mikor leparkolnak egy motelnál végre kinyújtóztathatta végtagjait, és már nem is tud másra gondolni, csak egy rendes ágyra amin végigfeküdhet a sok ülés után. Ez a vágy csak erősödött benne, mikor beléptek az épületbe. A hely silányságával ellentétben a recepciósoknak nagyonon szép kisugárzásuk volt és egyből segítőkészek voltak. Leah nagylelkű volt a csapattal, hogy mindenkinek kifizette a szállását. Nellie már most tudta, hogy kiváló vezetőjük van, hiszen eddig szinte az összes munkát Leah végezte; ő szerezte a kocsit, vezetett, és még a szállást is állta. Miután átadta Nick-nek az iratait odament a fiatal nőhöz és meg is köszönte tőle a nagylelkűségét és el is határozta, hogy majd a hajnali kelésnél még a többiek előtt felkel és megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben. Nem mintha olyan hasznos lenne a jelenléte, de talán van valami, amiben ő is támogatni tudja a csapatot.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 15, 2024 22:58:11 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/f1/be/1b/f1be1bacc645d56c1bd48aa7f225839d~jpg Illana-nak egyszerű terve volt. Szerencsére Kellie volt ma főmunkaidőben, így ő kicsit szabdabban mozgott, ez nem jelentette azt, hogy maga a misszió egyszerű lesz. Végig sétált a néma folyosókon, miután segített Kellie-nek eltatni mindenkit, célpontja a raktár volt. Ez meglehetősen közel esett a Csapolókhoz, pontosan emiatt hallotta meg kedves féltestvéreinek a hangját, akik éppen mintha egy újabb áldozatot cipeltek volna. Illana gyorsan összeszedte a raktárból Jay és Viv cuccait, majd a múlni nem akaró rosszérzése miatt kiosont az egyik sötét folyosóra, hogy meglesse, kit vittek be a Csapolóba és legnagyobb félelme bizonyosodott be, mikor meglátta Jason-t az egyik gépre kötve, aki eddigre már visszanyerte az eszméletét. Elhúzta a száját, majdnem ciccegett is, de nem tette végül, nehogy lebukjon, ráadásul a két extra adag cucc sem segített a helyzetén. Mivel az a folyosó, ahol állt, meglehetősen kihasználatlan volt, így úgy döntött, lerakja egy beugróba a cuccokat, innen úgysem viszik el, majd lassan megközelítette a Csapolót. Mielőtt azonban bármit tehetett volna, ő is hasonlóan járt, mint Jason. Testvérei közül ketten hátulról bekerítették, s hiába vette észre őket, csak hátrálni tudott előlük. Egyenesen a Csapolóba. - Mi ez a viselkedés, Illana? - sziszegték mérgesen, most egyáltalán nem tűntek meggyőzően kedvesnek, inkább olyannak, akik mindjárt megölik. - Milyen viselkedés? - kérdezett vissza közönyösen a nő, ahogy behátrált a terembe, s tudta, hogy itt most vége lesz, de mielőtt megidézhette volna a fegyvereit, addigra elsötétült a kép. Jason legnagyobb meglepetésére Kellie volt az, aki leütötte egyébként Illana-t, pedig a nő jól helyezkedett, az összes empousai-t belátta. Erre azonban egyikőjük sem volt felkészülve. Valószínűleg túlságosan az empousai-ok hatása alatt van a lány, ugyanis a tervükbe nem avatták be ugye, tehát nem tudta, hogy szökni akarnak. Amíg Illana eszméletlen volt, beültették egy vasszékbe és lekötözték. Ebből is jöttek ki csövek, de nem olyanok, mint amilyen Jason-é volt, a fiúé inkább egy kapszulára emlékeztette őt, és neki állnia kellett, ami meglehetősen kényelmetlen volt kikötve. Már beledöfték a tűket, de még nem kezdődött el a procedúra, mert most Illana-val voltak elfoglalva. Tíz perc múlva Illana magához tért. - Ó, ne már, komolyan ezt a szart kell?! Itt tartunk? - tajtékzott a nő, de nem tudott szabadulni a székből. - Nem mi akartuk, te... Megbeszéltük, hogy nincs szökés, nem?! - kérdezte szigorúan az egyik lány. - És ha még mindig nem látod be, hogy Kronosz lenne a jobb uralkodó, ideje kipróbálni egy csodás eszközt... Eretnekek villájának hívták a középkorban, pont találó, nem? Ha már nem fogadod el az új uralkodót... - mondta undorodva a csaj, majd Illana hiába próbálkozott, többen megragadták a fejét, s felszíjazták a nyakára a fémrudat, aminek két villa volt a végén. Ha Illana nem akarta, hogy az állát és a mellkasát keresztbeszúrja a cucc, akkor folyamatosan felfelé kellett néznie. Jason láthatta, hogy a nő majd felrobban mérgében, de egyelőre tartotta magát. - Kellie, gyere ide, kérlek! - mondta határozottan az egyik szőke csaj. - Biztos, hogy... Szükséges ez? - kérdezte félősen a kislány Illana-t nézve, de közben odasétált. - Muszáj... Most pedig kapcsolódj össze vele... Szívd el nyugodtan az erejét, nem lesz rá szüksége... A kis extra vendégeinknek kellene egy kis extra műsort adni, menni fog, drágám? - kérdezte a szőke csaj, ahogy megsimogatta a fejét. - Nem muszáj ezt csinálnod, Kellie... Együtt ki tudunk szabadulni ebből a rémálomból, de ahhoz segítened kell... - mondta Illana felfelé nézve. - Jaj, ne nevettess minket... Kiszabadulni... Teljesen jó helyen vagyunk itt, nem, Kellie? - nevetett fel egy másik nő. - Ööö... De? - kérdezte bizonytalanul. - Akkor kezdd, kérlek... - mondta türelmetlenül megint a szőke, majd Kellie lehunyta a szemét, megfogta Illana két alkarját és megszorította. Ekkor Illana-ban bennszakadt a lélegzet és megfeszült a teste, szeme fennakadt, mintha tényleg kiszívna belőle valamit Kellie. A szobában végig söpört a szél, egy pillanatra sötét lett, majd villództak a fények, aztán mintha ez a gonosz valami távozott volna a teremből, vitte a szelet is, a rosszérzést is... Jason-nek nem kellett sokat gondolkodnia, hogy valószínűleg az előbb említett extra vendégeknek lesz a műsor. Kellie szorítása enyhült, Illana újra kapott levegőt és zihálva vette. Egy pillanatra elfelejtette, hogy mi van a nyakában, így majdnem teljesen leengedte a fejét, de mikor megérezte, hogy a pengék átszúrják az állát és a mellkasát, akkor sziszegve visszaemelte, de már enyhén remegett. Jason láthatta, ahogy a nő vére végigcsorog az állán, a mellkasán, majd eltűnik a pólója alatt. - Ha innen kiszabadulok, biztosan szétrúgom azt a szőke segged... - sziszegte remegő hangon, de Kellie - szintén remegve, de ő inkább a félelemtől és attól, hogy nem akarja ezt -, ismét megszorította a kezét és Illana ismét megfeszült, habár most egy pillanatra ellen tudott állni, a szőke csaj megbillentette a fejét, s a fájdalom elvitte a koncentrációját... Közben Jason elé másik két nő állt, kezükben különféle késekkel, amiket valószínűleg használni szerettek volna. - Szórakozzunk mi is egy kicsit, nem, szépfiú? - kérdezték éhesen, alig bírták visszatartani magukat.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:09:56 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/60/20/37/602037feb1760afd2bfa5757ef68655e~jpg Az út alatt viszonylag jó a kedvem, de az állandó szorongás azért bennem van. Végülis mégiscsak én felelek itt mindenkiért, nem? Mi van, ha történik velünk valami? Mindenesetre nagyon értékelem Nick pofázását, mert tökéletesen eltereli a gondolataimat erről, úgyhogy én szívesen hallgatom, sőt, hozzá is szólok, kommentelem, kérdezek. Látom, hogy ez nagyon érdekli, így jókedvűen hallgatom. Még azt sem szólom meg, hogy iszik útközben, elvégre legszívesebben én is ezt tenném. Aztán megérkezünk a hotelbe, s ahogy Nellie megállít, hogy megköszönje, hogy állom a szállást, nagyon jólesik. A tegnapi óta annyira szükségem van arra, hogy valaki valami pozitívat is mondjon, hogy csak hálásan elmosolyodom és megszorítom a vállát. - Ez a legkevesebb, azt hiszem... - mondom neki, majd elindulok a recepcióra. Ahogy látom, hogy Nick kacsintgat, csak a szememet forgatom, de ennél többet nem reagálok. Arra is csak bólintok, hogy foglaljam a legtöbb fős szobát. - Pedig már azt hittem, azt fogod mondani, hogy magunknak foglaljak külön... - ciccegek teátrálisan, de ezt csak halkan visszasuttogom. Mikor Nick oldalra néz a növényre, az egyik lány szeme megvillan, de nem történik más, ahogy átnyújtom az iratainkat. Először csak végig nézik, keresve, hogy mindenki úgy néz ki-e, ahogy a képen, egyszóval hogy nem hamisítottunk - pedig lett volna rá esély, de mindegy... -. Olyan lassan nézik, hogy Ellie már szinte toporog mérgében és én is majdnem megszólalok, hogy mi tart eddig csak az átnézéssel (még neki sem álltak semmit gépelni...), de ekkor egy meglehetősen erős szélroham közelít felénk és én is és mindenki más is érzi, hogy valami nagy gáz van. - Figyeljetek, készenlétbe! - kiáltom, majd meglátom a nők gonosz mosolyát. - Francba... - sziszegem, de mielőtt elővehetném a tőreimet, elér minket a szél és hozza a sötétséget és azt a rettenetes érzést, hogy életem legrosszabb helyzete lesz, majd elsötétül a kép... Ahogy mindenki másnak is. Mindenkit elért a sötétség és ezzel el is alszik mindenki. Vivienne is kidől a virág mögül, mire az empousai-ok elfintorodnak, de nem nyúlnak semmihez sem, csak a pulra dobják az iratokat, mint akik jól végezték dolgukat. Ahogy lassan mindenki meglátja az álmát, úgy állnak fel az emberek...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:11:22 GMT 1
Vivienne - silentcupcakeAhogy kitisztul a kép, egy mezőn találod magad, egy közeli fának dőlve aludtál csak. Melletted jól ismert íjad pihen, fölötted egy társad áll. Vele indultál még küldetésre, de már nem is emlékszel a küldetésre... Int neked, mire követed, hiszen mintha a távolban maga Artemisz várna titeket, őt pedig nem kéne megváratni, nem igaz? Ahogy összeszeded magad és követed a társad, beszélgettek kicsit, de amint beértek a fák közé, azonnal megváltozik a hangulat. A társad sem a kedves lány, akit ismertél, mintha eltorzult volna az arca, mintha letépték volna a felét. Az erdő is sötét lesz és egyáltalán nem lesz jó érzése az embernek, ami miatt elgondolkodsz, hogy ez milyen szörny lehet vagy mi történik, hogy hirtelen így változott minden? A társad hirtelen feléd tornyosul és megragadja a karod, így el is felejted előző gondolatod, ahogy beindul a túlélési ösztön. - Miattad kellett nekem is meghalnom?! Ha jobb lettél volna, én is élhetnék! Miért csak te élted túl? - üvölt le téged és egyre erősebben szorítja a karodat, mintha nem sok választaná el attól, hogy neked ugorjon...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:14:05 GMT 1
Nick - OrdoAhogy kinyitod a szemed, az Alvilágban találod magad. Ez az a titkos út, ami Hádészhoz vezet és hamarosan meg is pillantod a palotát. Most azonban nem érzed azt, hogy nem akarsz itt lenni. Mintha hívogató is lenne. Hamar megérted, miért: Hádész és Perszephóné között Emily áll mosolyogva. Nagyon halványan látod, de látod. - Nick! - ugorna a karjaidba, de átesik rajtad a szellemteste. - Ohh... - Ne aggódj, gyermekem, hamarosan megteheted ezt! - nyugtatja Hádész a lányt. Egy pillanatra elgondolkozhatsz, hogy ez normális viselkedés-e tőle, de hamar túlteszed magad rajta. - Nicholas, üdv itthon! - köszönt Perszephóné is. - Mielőtt megkérdeznéd, azért vagy itt, hogy visszavidd kedvesed a felszínre. Apád adott még egy esélyt nektek. Vidd ki azon az úton, amit jöttél, s ne nézz vissza, különben úgy jársz, mint Orpheusz: örökre elveszíted a lányt, akit szeretsz. - De én bízom benned, fiam, tudom, hogy meg tudod csinálni! - mondja Hádész és látod rajta, hogy büszke rád. Tudja, hogy menni fog, s ez nagyon jól esik neked. Emily nem nagyon akar várni, már veled akar lenni, így elindultok. Te mész előtte, ő pedig mögötted. Közben beszél hozzád, biztat, hogy mindjárt kint vagytok és alig várja, hogy megölelhessen... Ez nem mindig könnyíti a koncentrációt és azt, hogy ne nézz hátra...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:15:40 GMT 1
Chara - Gresh550Ahogy kinyitod a szemed, valami bököd éppen. Egy vaddisznó az, te pedig ahogy felkelsz, látod a pusztítást magad körül. Erre vagy jó Árész lányaként? A halált és a pusztulatot hozod? Aztán hamar megérted, hogy ezt nem te okoztad, s örülhetsz, hogy élsz. Ahogy felállsz és elindulsz a csapást követve, több halott farkast és vaddisznót is látsz és a következő tisztáson meglátod anyukádat harcolni egy szörnnyel. Egy pillanatra elbizonytalanodsz, hogy mintha anyukád már nem is harcolhatna a szörnyekkel valami miatt, de túlteszed magad, mert nincs sok időd. Ahogy odaszaladsz, hogy segíts rajta, hirtelen meghallod a húgod hangját is, aki kétségbeesetten kiabál a közelben, hogy segíts rajta... Döntened kell, hogy melyiküket mented meg, nem tudod, hogy mindkettejüket meg tudod-e, de meg lehet próbálni...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:17:01 GMT 1
Nellie - Sali25Lihegésre és egy nyalásra az arcodon ébredsz. Aslan van melletted, aki felébresztett, ugyanis úgy tűnt, elaludtál egy szabadtéri színpadi előadáson. Elég ciki, többen felcsóválva néztek, hiszen meglehetősen előkelő helyed volt, viszonylag elöl ültél a sor szélén, hogy Aslan is melletted lehessen. Igencsak okos kutyád van, ugyanis pont akkor keltett fel, mikor édeanyád a színpadra lépett. Hát, úgy tűnt, mégis teljesült a közös, mégis titkos kívánságotok: édesanyád hangját végre felismerték és híres lett. Azonban nem sokáig tudod élvezni a műsort, ugyanis hirtelen tűz ütött ki a színpadon és a tetőszerkezet egy része leomlott. Azonnal érzed, hogy ezek csak szörnyek lehetnek és hogy anyukád bajban van. Nem vársz egy percet sem, a sikoltozó tömeg ellen menve vágsz utat magadnak a színpad felé. Erős a füst, a lángok terjednek, de látod, hogy édesanyád bajban van, mert nem tud menekülni: sarokba szorította két szörny. Egy pillanatra elgondolkodsz, hogy a szörnyek elvileg nem támadnak halandókat, de elveted, hogy lehet, miattad támadták meg, tehát sietned kell. De ahhoz át kell verekednek magad a törmeléken, a füstön, bármikor rátok omolhat a tető és Aslan biztosan nem fog szót fogadni, ha most ott akarod hagyni...
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 909
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Sept 16, 2024 0:19:36 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/60/20/37/602037feb1760afd2bfa5757ef68655e~jpg Ahogy felébredek, otthon találom magam az ágyamban. Érzem a reggeli illatát, így hamar kikelek és lemegyek a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésemre a családom többi tagja között Luke ül. Kék szemmel, mosolygósan, ahogy belészerettem. Nagyon megörülök neki, de mégis vonakodom kicsit. Mintha már nem is akarnék annyira odamenni hozzá... Persze azért odamegyek, de korántsem akkora szerelemmel ölelem, mint előtte. Mintha tényleg sikerülne végre elengedni, ami elgondolkodtat. Ekkor csöngetnek az ajtón és mindenki kérdőn néz, hogy ez meg ki. Ahogy a bejárati ajtón besétál valaki, úgy lesz rossz érzésem és hirtelen eszembe jut, hogy Nick is létezik, nem csak Luke van. Rosszul érzem magam, hogy felejthettem el?! Hátrapillantok és meglátom őt. Meglehetősen mérgesen és csalódottan néz rám, ahogy Luke éppen átölel a karjával. Azonban mintha a családom és Luke is belefagyott volna a levegőbe, csak Nick és én tudunk mozogni, ami egy pillanatig elgondolkodtat, hogy akkor ez hogy lehet a valóság, de aztán csak Nick-re fókuszálok, ahogy megszólal. - Elárulod végre, hogy pontosan mit akarsz? - kérdezte nyersen Nick, mire az én szívem összefacsarodik és kihúzom magam Luke ledermedt karjából. - Nick... Én... - kezdem, ahogy felé lépek. - Nem kell a süket duma. Azt mondd meg, mit akarsz tőlem... Csak szórakozol velem? Elhiteted, hogy akár jelentek is valamit neked, aztán eldobsz, mert képtelen vagy elengedni egy félig halott embert?! - kezd üvölteni a fiú, mire én megragadom az alkarját, hátha az megzabolázza kicsit. - Dehogyis, nem erről van szó... Én már elkezdtem... - mondom, de félbeszakít. - Mit?! Tudod, milyen szarul esik, mikor mindig arra gondolok, hogy hiába érzed magad jól velem, állandóan Luke-ra gondolsz? Hogy gondolhatnék így bármit is komolyan?! Egyáltalán engem látsz, mikor velem vagy? Vagy akkor is Luke-ot? - kérdezte keserűen, megpróbálja lerázni a karomat, de erősebben fogom. - Nick, kérlek, hallgass meg... Nem erről van szó... Közel sem ilyen egyszerű a helyzet... - Nem egyszerű? Ne haragudj, hogy zavar, hogy nem tudsz dönteni és állandóan érzem a teljesen felesleges szenvedésed... - kiabál megint és én félek, hogy mindjárt megüt...
|
|
silentcupcake
Lelkes fórumozó
Posts: 52
Elfoglaltság:Játékot vállal
Utoljára online: Sept 16, 2024 11:08:28 GMT 1
Aug 20, 2022 9:24:28 GMT 1
|
Post by silentcupcake on Sept 16, 2024 10:36:28 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/b2/e5/ea/b2e5ea4fbbfca2f288ff6ae29c72d286~jpg Egy mezőn vagyok. De hát… a hotel…? Miért van itt az íjam? Mintha nem kellene, hogy nálam legyen… De hát micsoda butaság ez, persze hogy nálam van! Ahogy felpillantok, egy ismerős arcot pillantok meg.
-Margaret?* - nézek rá csodálkozva. Mintha lenne valami oka, ami miatt nem kellene itt lennie. De int, hogy kövessem, én pedig felveszem az íjat és utána indulok, hiszen Artemisz vár minket. A küldetésről beszélgetünk, és annyira jó, hogy itt van, de hát miért is ne lenne, hiszen sosem történt vele semmi rossz. Azonban ahogy beérünk a fák közé, minden hirtelen nagyon más lesz. Margaret arca megváltozik, mintha a felét letépték volna, és valami távoli emlék derengeni kezd… Margaret, ahogy a földön fekszik, az arca a felismerhetetlenségig eltorzulva, én pedig mellette, és semmit sem tehetek, és mindenhol vér, vér, vér, és a haja pont olyan vörös, mint a vér… Margaret megragadja a karomat, és felém tornyosulva üvölteni kezd, a hangja visszhangzik a fejemben, de mintha csak a saját gondolataimat hangosítaná ki, amik azóta a nap óta kísértenek. Miattad kellett nekem is meghalnom?! Ha jobb lettél volna, én is élhetnék! Miért csak te élted túl? Miért csak te élted túl? Miért csak te élted túl? Miért csak én éltem túl? -Margaret – zokogom, és annyira megbénítanak az emlékek, hogy egyelőre mozdulni sem bírok.
*Margaret az a lány aki még a legutolsó Félvér táboros küldetésén halt meg, mielőtt Vadász lett. A legjobb barátnője volt, és az ő halála az egyik amit azóta is a legjobban bán.
|
|