1. kötet: Szikra

2. fejezet
A hatalomvágy átka

II. Benedikt Kuen, Gretter Eierdrake, Mace Lancel, Nashreen Frostforge, Edmund Evensworn

Másnap tíz óra körül járhat mikor megérkeznek a lakóhelyeitekhez a Tenevai őrség tagjai. Harminc katona. Többetektől elnézést kérnek a szállás rossz minőségéért de nem helyezhettek titeket a szokásos helyekre a gyilkosságok miatt. Továbbá közlik veletek, hogy Riverguard ismeretlenek általi támadás alatt áll így az eddigi kétszeresen duplázott őrséget ismét megnövelték.
Az őrök a szenátus épületébe kísérnek benneteket. Bár nem egyszerre ékeztek ugyanazokon a monumentális húfehér folyosókon vezetnek végig titeket. Utatokon végig hősök, császárok és kuenek szobrait látjátok a díszes ablakokon betűző napfényben. Egész addig míg el nem éritek a központi tárgyaló termet.
A hétszög alakú helység falai huszonöt méterre helyezkednek el egymástól. Minden oldal egy ország küldötteihez tartozik. Mindegyikőtöket leültetik az ő népének tagjaihoz. Miután mind helyet foglaltok nyolc újabb személy érkezik. Ők a döntőbírák és Teneva képviselői egyben. Kivéve a nyolcadikat aki egy hatalmas könyvet cipel magával. Hosszú félgöndör zsíros haja pedig idiótán lengedezik ahogy a többiek után siet. A vaskos kötetet lecsapja a döntőbíráktól jobbra álló asztalra majd kinyitja az első üres oldalon. Ruhája redőiből pennát és tintát halászik elő és veszettül körmölni kezd. Elég fiatal egy krónikáshoz képest.

A döntőbírák felállnak mire mindenki egyöntetűen követi őket. Ezekután a középső Firryo Diokles
föláll.
-A tanácstárgyalást ezennel megnyitom. Kérem a tisztelt szenátus tagjait, hogy foglaljanak helyet.
Mindenki leül de ő állva marad és folytatja.
-A VII. hónap XII. napján számtalan szenátort meggyilkoltak. Embereink megállapították, hogy a gyilkosok professzionálisak voltak. Ezért feltételezzük, hogy valaki felbérelte őket saját hatalmának növelésére és a szenátus békéjének tönkretételére. Feltehetőleg a csendes pengék bérgyilkosklán követte el a gyilkosságokat így sejthetjük, hogy nem kisebb hatalom mint egy ország vezetője tette ezt, hiszen az ár drága. Őreink erre több bizonyítékkal is szolgáltak. Elsőként a mitrill hegyű nyílvesszők. Utána pedig a halálosan pontos lövések. Ezek mind elfekre utalnak. Ám van valami amit az összes jelenlévő előtt titokban tartottunk.-Itt Lord Eierdrakre mutat.- A Krakkorraki szenátusból senki sem halt meg. Lord Eierdrake tettét bevallja?




Poeta Fenris

Az anyátok ebbe a vaskos kötetbe. Miért nekem kell ezt cipelnem. Javasoltatni fogom, hogy Tillien is jöhessen velem ha már a segédem. Az én dolgom a jegyzés akkor legalább cipeljen valamit. Ezzel a dühös gondolattal csapom le a kötetet a krónikás asztalához. Előhalászom a tintát és a madártollat.
Aztán felírom a kötet lapjaira az aktuális dátumot és a lényeget a szöveggel kapcsolatban:

A birodalom fennállása óta számított 3726. évnek VII. hónapnak XII. napja
Tillei időszámításban: 4k1931. 7. 12.
A szenátorok halálának ügye.

Ezekután fölnézek és elvigyorodok. Ez izgalmas lesz. Szép fejezet a Tűz krónikáiban. Lehetne a címe mondjuk az Istenek döntése vagy a Bírák...NEM. Megvan. A hatalomvágy átkának fogom nevezni. Kicsit talán giccses de az utókornak tetszeni fog.

Ismae Sorna

Kardoddal a kezedben megállsz a szobádban egy „Naésmostmi” tekintettel a képeden. Szerencsére nem kell sokat teketóriáznod egy őr nyitja rád az ajtót.
-Lady Sorne! Apád a középső bástyába hivat.
A férfi láncinge mindehol véres elővont kardjáról nem is beszélve. A Sorne család címerét viselő pajzsa mögötte hever a folyosón kettétörve. Az egyik fele ráadásul egy elf harcos betört koponyájában nyugszik.
Rögvest elindultok a bástyához. Útközben nyílzáporon és hullák tömkelegén átkelve. Könnyen felismerhetőek a kecses pengék vágásai a holtesteken. Bár látszik, hogy a riverguardiak sem hagyták magukat. Sajnos akik nyílt terepre tévedtek nem voltak túl szerencsések a nyílvesszők könnyűszerrel átütötték a pajzsokat. Egy két megcsillanó nyílhegyről könnyen meglehet állapítani, hogy mitrillből vannak. Jobban felszereltek mint bárki gondolná. Nagyrészt üres folyosókon haadtok végig vagy olyanokon ahol már a katonáitok visszaverték a támadást. Egyetlen ponton kell csak áthaladnotok a belső udvarban. Apádat látod tíz jó katona élén harcolni. A támadók már a belső falat ostromolják. Apád csak rádkiált.
-Menj be anyádhoz a belső erődbe. Gyerünk.
A kapu fölemelkedik ahogy az azt elfoglalók megmozdítják a nehéz csörlőket. Apád egy pillanatig se habozik szembeszáll a falakról letámadó ellenséggel. Ügyes harcos hírében áll és bizonyítja, hogy a pletykák igazak. Pillanatok alatt két tünde vére is bemocskolja kardját. Az őrökkel együtt szinte másodpercek alatt végeznek vagy húsz elfel és mindössze két ember sebesül meg. Nem hiába ők Riverguard legnagyobbjai. A folyó őreinek fele elindul fölfelé a lépcsőkön visszafoglalni a kaput és megsegíteni a még ott lévőket. Közben a kapu előtt megkezdődik valami. Egy fehér köpenyes alak indul fölfele a lépcsőkön. Mögötte csak páran jönnek. Úgy látszik mintha maguk elé engednék őt.


Ahogy az alak belép apád testőrsége rögtön ráront. Pillanatok alatt a kezébe villanó pengéje nyomán azonban mindketten elesnek. Olyan gyorsan pörgette kétágú pengélyét, hogy nem is lehetett látni ahogy vágásokat ejtett az embereken.
-Egy akolita. Ismae menj anyádhoz és védd meg! MOST!
Az őr aki eddig is veled volt megrántja a karodat és húzni kezd a belső bástya felé. Ahogy visszatekintesz még látod ahogy az utolsó ottmaradt katona is elesik. Esélye nem volt az akolita ellen holott vívóbajnokként lépett be a testőrségbe.
Apád már csak egyedül áll a harcossal szemben aki pengéit úgy forgatja mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Aztán megindul az Riverguard ura felé. Aki még véd egy utolsót a pajzsával. Ennyit látsz mielőtt rádzárul a belső torony oltalmazó kapuja.
A következő 12 órát reszketve töltitek ott az elbarikádozott ajtók között. Három őr, a családod és te.

Elyanna Lancel

Hosszú menetelés volt. A gyalogság még a le van maradva mikor a lovasok már elérték a táborrakási helyet. Bár háromszázan nem biztos, hogy elegen vannak Riverguard felszabadításához be kell várni a lovagokat mindenképp de az is lehet, hogy a gyalogságot is. Ahogy tábort építenek hirtelen lódobogást hallanak. Sokan felkapják a lándzsájukat vagy kardot rántanak és a hang forrása felé néznek. Ám csak három lovas bukkan elő a fák közül. Mindhárman elfek. A tábor szélén leszállnak a lovukról. Ely eléjük siet és fogadja őket. Az elöl haladó látván, hogy ő a vezér meghajol.
-Elnézést. Arra számítottunk, hogy Lord Hammerfield személyesen érkezik majd, hogy átvegye a várat. Ahogy kérte.

„Lord Hammerfield” visszhangoznak a szavak. Miért indított háborút az a vén róka?

Ashera Naemaris

Végig Elyanna mellett haladsz az úton. Egy pillanatra se veszed le róla a tekintetedet. Ha a lánynak egy haja szála is meggörbül neked lőttek. Persze azért elengedik csatázni. De neeeeem nem szabad semmi bajának esnie.

Khadgar Helion

Az embereid ha szerencséd van akár tízezer harcost is össze tudnak szedni egy hét alatt. Ám a felfegyverzésük sokkal nagyobb gond. Nincs elég kard, lándzsa és pajzs mindenkinek. Erről is feltétlenül intézkedned kell. Bár bízhatsz abban, hogy a többiek megoldják ezt a problémát.

Tyres bólogat a szavaidra és hallgat rád. Azonnal parancsba is adja a lovagrendek mozgósítását és az északon toborzott emberek felfegyverzésének megkezdését. A család minden pénzét hajlandó az ügy érdekébe állítani.

Mikor pár napnyi lovaglás után megérkezel Tenevába a tárgyalás már feltehetőleg folyik. De nem is ez zavar. Hanem, hogy legalább ezer lovas látsz a folyó mentén elindulni a városból. Mind a helyőrség színeit viselik. Ahogy látod nyugat felé mennek. A városba való bejutásod nehézkes. Az őrök nem akarnak átengedni a folyón ám hosszas bizonygatás és nemesi minőségű kardod felmutatása után amit maga a királynő adományozott neked végül beengednek. Ezután sokáig bolyongasz a városban míg a zavaros útbaigazítások után elkeveredsz oda ahol a királynőt elszállásolták. Mire odaérsz kiderül, hogy a tárgyaláson van mivel csak egy szolgálót és a hófehér hegyi farkast találod.
Ebben az esetben mehetsz beverekedni magadat a szenátus épületébe, hogy szóllj a problémáról.



Freya Larsson

A barlang szájánál tizenkét lovas vár titeket. Ráadásul az eső is elállt. Milyen jó hír. Az egyik ember rögrön leugrik, hogy biztosítsa neked a lovát. Majd ezután föl is segít rá. Egy nem messzi városba segítenek titeket ami még épp, hogy csak a határ mentén van. A katona közben elmagyarázza a helyzetet. Apád talált neked egy embert aki gyorsan és biztonságosan képes téged följuttatni északra.
A város ahova megérkeztek Ris névre hallgat. Még épp, hogy csak a határ Almerrai oldalán van. Elég sáros és latyakos hely de jól keresnek itt a fogadósok az állandóan áthaladó kereskedő karavánok vesztére. Egy ilyen fogadóba léptek be ti is. A katona egy asztalhoz vezet. Az ott ülő nő rögtön föláll és meghajol.
-Üdvözletem Ria Manches vagyok.

Ria Manches

Az üzlet egyszerű. Följuttatod a Larson lányt Winterkeepbe a lehető leggyorsabb úton. Cserébe rengeteg jó földet és pénzt kapsz. Csak éppen nem eshet semmilyen baja és három héten belül ott kell lennetek, hogy megtartsák az esküvőt. Gyors hajókra lesz szükséged de elvállaltad. Sose volt még Alpaka tenyésztő ilyen gazdag mint te leszel.
Bár amikor meglátod a lányt kicsit kételkedni kezdesz azon, hogy nem-e fogsz megkattanni egy ilyen kényes fruska mellett. Ránézésre látszik rajta, hogy ő az ultra kényes agresszív kishercegnő akiről a viccek is szólnak. De azért felállsz az asztaltól és meghajolsz.
-Üdvözletem Ria Manches  vagyok.

[/div]
Elyanna szigorúan tartotta az iramot, tudta, hogy a lovasság és a tiszta láng katonái bőven elégségesek ahhoz, hogy felállítsák az ideiglenes tábort, ami a roham előtt szükségeltetik.
- Ashera, itasd meg a lovakat, Weron Bulker küld szét az őrjáratoka...
Ekkor lódobogást hall és ő is rögtön felugrik a táltosa hátára. A tiszta láng körbeveszi a frissen érkezett vendégeket és csak Elyanna jelére várnak a támadással. Az elfek azonban csak hárman vannak és amit mondanak meglepő. Szerencsére ez az érzés az arcára nem ül ki és szinte azonnal felveszi a vonalat.
- Lord Hammerfield hamarosan megérkezik, én az ő küldöttségéhez tartozom. Nyissák ki a kaput, hogy átvehessük ami minket illet.
Intett az embereinek, hogy üljenek lóra és hagyta, hogy az elfek vezessék őket.
~ Az árulók büntetése egyértelmű, halál. De miért csináltad ezt vén Hammerfield? Miért? ~
Amint kitárták a kapukat bevezényelte a lovasságot és látta, hogy a vár az "övék". Összeráncolta a homlokát majd a kardját a levegőbe emelve adta ki a parancsot!
- ROHAM!
Minden valószínűséggel a lovasság könnyűszerrel letarolja a fenmaradt elf haderőket, hiszen fáradtak és nem számítottak a dologra. Útközben a frissen kifeszített, aranykalapácsos zászlókat is levágja a helyéről. Az emberei a hosszú lándzsáknak köszönhetően szinte teljesen sebezhetetlenek a közelharci egységeknek köszönhetően, az íjászokról peding a tiszta láng Mithriles katonái gondoskodtak.
- EJTSETEK FOGLYOKAT!
Kiáltott feléjük, majd tovább folytatta a vagdalkozást. Amint elérték a belső torony kapuját ő maga volt az, aki betörette. A tiszta láng katonái tüzes fáklyákkal a kezükben sorakoztak mellette két oldalról, ő maga pedig középen lovagolt.
- A csatának vége. Győztünk!
Mosolygott a többiekre. Közben az odakint tartózkodó katonák elégették Hammerfield zászlóit, a külső táborba vitték az esetleges foglyokat.
- Riverguard innentől ismét az öné. - folytatta. - Kérem biztosítson ellátást és élelmezést az embereimnek, a holnapi hold feljöveteléig.
~ Nekem kell megölnöm Hammerfieldet, én ítélem el. Ez így van rendjén. ~
Azzal kilovagolt a trónteremből, ebben a pillanatban érkeztek meg a kardforgatók. Ketté osztotta a csapatot, az egyik a tábort és a várat segítette, a másikat viszont magával vitte az egyik közeli réthez. Tudta, hogy Hammerfield innen fog érkezni, a vénembert vörös zászlók sorai vágták és egy hatalmas szikla, mely arra várt, hogy belehajtsa a fejét. Amikor az öreg apró küldöttsége megérkezett a lány csak ennyit kérdezett:
- Miért?

Elyanna Lancel

A lány büszke volt magára. Az első csatája teljes sikerrel járt. Az elfeket pillanatok alatt levágták bár ez arról az átkozott akolitáról nem mondható el. Negyven jó embert és Jópár lovagot is magával vitt mire végeztek vele. A tiszta láng harcosait különösen sajnálta hiszen a lángoló folyosó óta testvéreiként tekintett rájuk.
De haláluk járulékos veszteség volt. Nincs ütközet bármiféle minimum veszteség nélkül. Ez pedig minimális veszteség volt azért cserébe, hogy most itt várhatja Lord Hammerfield érkezését. Egy sziklán ücsörögve és a kardjára támaszkodva. Hamarosan fel is bukkant a vén bolond és száz lovasa meg egy letakart kocsi. Arcán csak a megdöbbenés látszott mikor a kanyarban észrevette az arany oroszlános zászlókat. Az elképedése csak nőtt amikor Lancel katonák vették körbe minden irányból.
-Most pedig Lady. Folytassuk a kivégzésemet.- Szólja utolsó mondataként Lord Hammerfield

- Közeleg az üstökös. - Válaszolta a Kuen kegyesen Lancelnak, miközben egy vízszintes vonalat húzott a feje fölött a jobb mutatóujjával, így jelezve az üstökös nagyságát. Egy iroda szerű szobában ült. Előtte egy asztal helyezkedett el, rajta tintával és tollakkal, mögötte pedig egy rózsaablak. Az asztal enyhén megvolt emelve, éppen csak annyira hogy egy alacsonyabb ember is nagynak érezhette magát, ha lenézett róla. - Az üstökös megjutalmazza azokat, kik igaz könnyeket ejtenek igaz emberekért, és lesújt azokra, kik bántották az igazakat.
Nashreen üdvözlésekor is hasonló jelenet játszódik le - mindeközben természetesen a Kuen persze ülve maradt. Az egyetértést kifejező tanács pár szobával odébb relaxált.
Kivonulva a folyosón a Kuen szinte minden korábbi Kuen szobránál megállt, hogy elmondja, hogy otthon van belőle egy legalább kétszer ekkora. Ekkor az egyetértést kifejező tanács bólogatott és szinkronban megjegyezték, hogy "Úgy van, méretük már-már az üstökös dicsfénye közelébe ér."
Az egyetértő tanács az ajtónál távozott a napi pihenőjükre és az új szenátor jelöltekkel, a meglévő szenátorokkal a Kuen hangos léptekkel bevonult a helyére. Végig komoly arccal ült, majd mikor meghallotta hogy krakkoraki áldozat nem volt, felhúzott szemöldökkel pillantott a kérdéses ország küldöttei felé.

Pihenésből úgy este nyolc óra körül kelltem fel vacsorázni. Közben megtudtam, hogy nem ma lesz megtartva a tárgyalás, úgy hogy elégé bosszús lettem és neki vágtam a tányérom az egyik szolgának. Ezekután kénytelen voltam igénybe venni annak a két ágyasnak a szolgáltatásait, akiket magammal hoztam. Kettő jó dolog volt ebben gyorsabban telt az idő és az idegeimet is lenyugtatták. Másnap tíz óra tájt közölte velem az egyik katonám, hogy megjöttek a küldöttek. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és felvettem a páncélom meg a megfelelő alá öltözetett. Másik fontos teendőm a reggelizés volt. Szokásomhoz híven nem siettem el a dolgokat, így egy kis késéssel, de elindultunk. Előtte a küldöttek közölték velem sajnálatukat a szállás miatt, és még azt, hogy egy folyó menti várat megtámadtak az este. Ezekre nem helyeztem túl sok figyelmet, inkább azon voltam, hogy megfelelő állapotba kerüljek a tárgyalásra. Utunk hosszú volt, mert voltak oly kedvesek és jó messzire raktak minket. Az utolsó méterek egy díszes folyosón vezettek végig, ahol ha akartam ha nem felfigyeltem a díszes szobrokra. Rossz szokásból már azon járt a fejem, hogy ezekért hány mázsa búzát lehetne kapni. De gyorsan összeszedtem magam és az előttem lévő ajtóra szegeztem figyelmem. Mikor beléptem a terembe láttam, hogy rajtam kívül már mindenki itt van. Elsétáltam a nekem előkészített helyemre, levettem sisakom rá helyeztem az előttem lévő asztalra és helyet foglaltam. Mikor végig néztem az arcokon megakadt a szemem Észak királynőjén. Nagyon tetszetős volt számomra és emiatt a fantáziám is elkezdte formálni a dolgokat. Próbáltam nem nézni, de nehéz volt ellenálni. A képzelgésből egy nagy csattanás billentett ki és vettem észre, hogy bejöttek a Szenátus emberei. A tárgyalás elkezdődött, de ami rögtön ezután jött az igen csak meglepett. Habozás nélkül engem vádoltak meg. Rövid ledöbbenésemet a hangos nevetésem törte meg, ami mencségemre szóljon nem volt szándékos. Rövid vigadozásom után összeszedtem magam, le töröltem a kicsordult könnyeim és fölálltam.
- Sajnálatukra közlöm, hogy nem vallok be semmit, mert nem én tettem és ártatlan vagyok. - válaszoltam komoly hangnemben.
- És még annyit szeretnék megemlíteni Tisztelt Szenátus, hogy ha jobban figyelemmel kísérnék Krakkorak életét, akkor tudhatnák, hogy ilyesmi pénz kidobásra nem adunk. - mondtam a szenátusnak fenyegető hangnemben. Utána vissza leültem és komoly arcot vágva vártam a folytatást.

(Ely ezt a ruhát viseli)