1. kötet: Szikra

Épp szobád erkélyére támaszkodsz. A lenyugvó napot figyeled ahogy megtörik a horizonton. Az Almerra közepén elhelyezkedő piramisból jó messzire ellátni. Ez a hely valójában egy VIII. Gregorus Kuen által építetett templom lett volna. Természetesen nem csak egy átlagos kegyhelyről beszélünk. VIII. Gregorus a világ legnagyobb templomát szerette volna megépíteni. Sajnos időelőtti halála és az Almerrai kereskedelmi szindikátus birodalomból való kiszakadása nem segített neki munkája befejezésében. Azóta a piramis az Evensworn klán otthonául szolgál.
A mély gondolataidból kopogás zökkent ki.
-Uram leveled érkezett a szenátustól. - hallatszik a cseléd hangja.
-Hozd be-válaszolod.
A szolgálólány belép és egy meghajlással átnyújtja neked a levelet mely a következőt írja:
"Mélyen tisztelt
Edmund Evensworn

A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján szörnyű gyilkosságok történtek a városunkban. Melyben négy szenátor is meghalt az ön országából. A legnagyobb sajnálattal kell közölnöm a hírt, hogy az ön tisztelt édesapja az Almerrai kereskedelmi szindikátus királya. Alistair Evensworn is az elhunytak között volt. A tanács a legnagyobb részvétében részesíti önt és családját. Kérjük, hogy a tettesek bűnhődése érdekében VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában."

A levél végigolvasása után nem tudod mit érezz vagy tegyél. Hirtelen nem tudod eldönteni, hogy dühös vagy-e vagy szomorú. Üresen érzelemmentesen bámulsz csak magad elé.
Már a holnapi nap folyamán el kell indulnod ha időben oda akarsz érni a Tenevába.

A Kuen gyaloghintóját kísérő hétezer fős menet felét direkt azért tartották fenn, hogy mindig legyen legalább ötszáz ember aki vallásos énekeket dalol az úton. Így a legutolsó paraszt is tudta, hogy az istenek küldöttével van dolga. Az út emellett remek alkalom volt arra, hogy a nagyobb városokban megállj és felszenteld a templomokat.
Így is kényelmesen eléritek Teneva városát
Márványosan csillogó fehér színével már messziről kiemelkedik a gyönyörű zöld tájból. Az ősi város mely egykor a birodalom fővárosaként szolgált ma is tündököl. Már messziről kivehető a középen kimagasló szenátus épülete.
Ahhoz, hogy célotokat elérjétek át kell kelnetek a Sor folyón. De Teneva őrsége a Kuenen a gyaloghintóján és ötvenfős kíséretén kívül mindössze két fegyverest enged át. A szükséges védelmet természetesen ők biztosítják.
Miután átkeltek a folyón gyalog kísérnek tovább titeket a város keleti részén elhelyezett szállásotokba.
A templom negyed virágzik. Mindenfelé istenek és szentek szobrai találhatóak. Téged mint Kuent a város legnagyobb templomához tartózó díszes kolostorban helyeznek el. A kolostor előtt természetesen állandóan az ezer sas hat tagja fog őrt állni és a gyilkosságok miatt megduplázott őrséget az érkezésetek miatt még egyszer megduplázták. Valószínűleg ez most a világ legbiztonságosabb helye. Az őr mielőtt átadja lakhelyeteket felvilágosít róla, hogy hamarosan küldenek értetek valakit aki elkísér a szenátus elé.


Elyannával az egy hetes út elején alig tudtál pár szót váltani. Ideje nagy részében a lovaggá válás fáradalmait pihente ki. Látszott rajta, hogy a lángokban megtört mind testben mind lélekben. A hét másik felén viszont már lehet vele rendesen beszélni. Tény, hogy megváltozott. Felnőtt. Bármiről beszélgettek gondolatai értelmesek és mélyek. Bár az elűzhetetlen kislányos mosolya még mindig ott bujkál az arcán.
A lándzsák és vörös zászlók erdején keresztül megpillantjátok Teneva gyönyörű városát. Márványosan csillogó fehér színével már messziről kiemelkedik a gyönyörű zöld tájból. Az ősi város mely egykor a birodalom fővárosaként szolgált ma is tündököl. Már messziről kivehető a középen kimagasló szenátus épülete.
Ahhoz, hogy célotokat elérjétek át kell kelnetek a Sor folyón. De Teneva őrsége az átküldendő nemeseken kívül mindössze két fegyverest enged át. A többit természetesen ők biztosítják.
Miután átkeltek a folyón gyalog kísérnek tovább titeket a város dél-nyugati részén elhelyezett szállásotokba.
Út közben belülről is megcsodálhatjátok a várost. Fehér falai és tiszta kövezett utcái sokkal jobban mutatnak mint Blackwall évek óta a sárban fuldokló mocska. Persze annak is megvan a maga varázsa.
A szállásotok úri méretekhez képest nem túl nagy de itt Tenevában minden elé szűkösen van megoldva. A házatok előtt természetesen állandóan az ezer sas két tagja fog őrt állni és a gyilkosságok miatt megduplázott őrséget az érkezésetek miatt még egyszer megduplázták. Valószínűleg ez most a világ legbiztonságosabb helye. Az őr mielőtt átadja lakhelyeteket felvilágosít róla, hogy hamarosan küldenek értetek valakit aki elkísér a szenátus elé.
Úgy látszik másodiknak érkeztetek. Csak a II. Benedikt kuen előzött meg benneteket.


Jó volt hamar elindulni. Az északi hóviharok eléggé megzavarták az utat bár nem okoztak semmit amivel egy tapasztalt Nigrommari ne tudott volna elbánni. Így érkeztek meg a számotokra már fülledten melegnek tűnő Tenevába. A város Winterkeep tágas behavazott képének szöges ellentéte. Csupa dísz szinte minden szembe megy a praktikussággal. A Ha egy északi először jár, itt minden bizonnyal furcsa lehet neki ez a hely.
Ahhoz, hogy célotokat elérjétek, át kell kelnetek a Sor folyón. De Teneva őrsége az átküldendő nemeseken kívül mindössze két fegyverest enged át. A többit természetesen ők biztosítják.
Miután átkeltek a folyón gyalog kísérnek tovább titeket a város északi részén elhelyezett szállásotokba.
Az óvárosba kerültök. Gyönyörű hely mely a birodalom aranykorában épült még a császárok idején. Ezt az falakra készített őket ábrázoló mozaikok is bizonyítják. Ezek valójában itt mind a Frostforge család ősei. Hisz ti is a császárok dinasztiájába tartoztok.
A szállásotok egy gyönyörű kőépület mely azt sugallja, hogy már ezer éve itt áll. Még is teljes pompájában ragyog. Egykoron feltehetőleg egy magas rangú nemes kúriája lehetett. A szenátus jól odafigyel az ilyesmire. A családotok hegyi farkasát a hátsó udvarba zárják. Titeket pedig fényűző szobákban szállásolnak el. Az őr mielőtt átadja, lakhelyeteket felvilágosít róla, hogy hamarosan küldenek értetek valakit, aki elkísér a szenátus elé. Továbbá biztosít arról, hogy legalább négy, de valószínűleg öt lovagot is kaptok majd a házatok elé őrnek.


Utad nagy részét nem is hazádban hanem Boremmián keresztül teszed meg. Ám végül a város déli részébe érkezel. Természetesen, mint mindenki mástól tőled is megkövetelik, hogy civil kíséreted melllett csak két fegyverest hozz át a Sor folyón.
Kérdéses, hogy a szenátus tagjai mit akartak sugallni azzal, hogy egy viszonylag nagy nemesi kúriába helyeznek a kereskedő negyed közepén. A házad elé adnak két őrt az állandó őrködéshez.


Egyedüliként hajóval érkezel Tenevába. A Sor folyón nyugatról felhajózva éritek el a tündöklő várost. A levél mely hivatott egy érdekes üzenet volt. Azt állította, hogy 21 embert meggyilkoltak a szenátus tagjai közül de egy sem volt krakkoraki. Ezért nyomban eljárást indítanak és neked is meg kell jelenned, hogy felelősségre vonhassanak. Szomorú tény, hogy testvéred gyilkosával Mace Lancellel is találkozol majd. De nem ölheted meg. Különben a Tenevai őrség ott helyben hasítana ketté. Túl jól őrzött lett most a város.
A folyó elágazásánál el kell hagynod a flottát és mindössze két fegyveressel meg ha óhajtod akkor szolgálóiddal együtt haladni tovább a városba. Egy réginek de azért túl csicsásnak nem mondható folyóparti épületben szállásolnak el benneteket. Nem túl nagy. Épp, hogy csak megüti egy nemesnek szánt méreteket.
Az épület előtt állandóan két lovag strázsál.
Az őr mielőtt átadja, lakhelyeteket felvilágosít róla, hogy hamarosan küldenek értetek valakit, aki elkísér a szenátus elé.

A sárkány eleinte hátrahúzza a nyakát a karod elől. De utána lassan megközelíti azt majd hozzádörgöli pikkelyes fejét. Valahol olvastad, hogy az elsőt akit megérintenek tekintik az anyjuknak. A lény még eléggé bénázik mozgás tekintetében. Nagyon rosszul koordinálja a mozgását. Karmos lábai szétcsúsznak a kőpadlón. Ráadásul az egész állat még egy picit remeg. Egyre bátrabban közelít hozzád és a végén már az öledbe fúrná be magát ha nem lépne be az az embered akit elküldtél fát szedni.
-Úrnőm. Itt a felmentő sereg. Apád emberei eljöttek értünk mivel feltűnt nekik, hogy késünk a megbeszélt találkozási ponttól.

Menet közben a Kuen és kísérete nagy boldogan haladtak előre Teneva felé. Egyik faluban, melyen áthaladtak, azt hitték, hogy vándorcirkusz érkezik így aztán elég nehéz volt átjutni, de valahogy csak sikerült. Ennek keretében a Kuen három szentmisét is megtartott, melynek hatására a faluvégi bolond elhíresztelte a lakosok között, hogy a porondmester megzakkant. Mint kiderült a falu csak is kizárólag faluvégi bolondokból állt. Az illetőt, aki az útvonalat dolgozta ki a kíséretnek azonnal kirúgták a temetőbe. Később, miközben gyorsan haladtak előre, egy kisebb csoport átszellemülten a gyönyörű vallási énekektől becsatlakozott, és együtt énekeltek. Két faluval később ők is távoztak, egy láda arannyal egyetemben, melynek hiányát nem vették észre egészen eddig.
Az egyik nagyvárosban megálltak, hogy felszenteljék az új Fényes Üstökös katedrálist melynek az egyik tornya rádőlt a papra még aznap, nem sokkal a Kuen érkezése előtt. A Kuen így azt javasolta a népnek, hogy temessék a torony elemeit a pap alá, mert amaz nyilván vétkezett, s így megtisztíthatják az egész várost az üstökös haragjától. Az új pap ezt menten teljesíttette is, s új toronyelemeket hozattak az épülethez.
A kolostorhoz érkezvén egyből bemenetelt az Egyetértést Kifejező Tanáccsal, ahol sajnálkozását fejezte ki az üggyel kapcsolatban, amazok pedig bólogattak.

Családi váratok Riverguard délkeleti bástyáján állsz. Dél felé tekintesz a Sor folyón túlra. Ahol már a renegát elfek területe fekszik. Azon túl pedig a Kevinei köztársaság. Családotok és a váratok feladata is évek óta a folyón való közlekedés ellenőrzése. Így pedig szép pénzt kaptok a szenátustól is. Pár napja maga a Krakkoraki király haladt erre vagy hetven hajóval. Csoda, hogy ezek elfértek a folyó vékonyabb részein.
Ahogy ott állsz a vártoronyban és az éjszakát figyeled mozgásra leszelfigyelmes a vár alsóbb szintjein. Katonák mozognak a falakon. Az egyik meggyújt egy nyílvesszőt és felajza vele az íját. Gyakori taktika ez. Így könnyedén ki lehet szúrni az éjszaka a folyón átkelni vágyókat. Ám mielőtt a férfi kilőhetné a nyilat egy másik áll a szívébe. A férfi utolsó mozdulatával a szivéhez kap majd lerogy.
Rögtön megszólal a riadó. Az erőd támadás alatt áll.
A falakon lobogó fáklyák fényében embereid tökéletes célpontok az ellenséges íjászoknak. De ettől független remekül lőnek. Nyilván képzett több év tapasztalattal rendelkező emberekről van szó. Vagy pedig...ezek nem emberek.
Ahogy lepillanatasz a keleti falra látod ahogy néhány alak árnyként szökkel át a mellvéden. Magas vékony formák feketébe öltözve. Szerencsére pár őr észreveszi őket és rögtön megkezdődik a közelharc. De egyik felet sem kell félteni. Mindehol jól képzett harcosok állnak.
Elfek a folyó túlpartjáról. De miért támadnak meg titeket? Ebben semmi logika nincs.

Végre hazaindulhattál a határ hegység szélén fekvő családi birtokotokra. Kész csoda, hogy a mostanság tomboló erős viharokban megérkeztél. Dehát északi vagy. Egy kis hideg nem fog megártani. Ám rögtön hazaértedkor rossz hírek fogadtak. Már csak a mozgolódás és a tekintetek mindenki arcán elárulták, hogy valami nem úgy működik ahogy kéne. Szinte érezhető volt a levegőben a feszültség ahogy a várudvarban leszálltál a lovadról. Végül hű segéded Deron lép oda hozzád közölni a szörnyű hírt.
-Uram. A Helion erődöt áttörték.Nem tudjuk pontosan hány ork lehet de az egyetlen szemtanú szerint egy hatalmas sereg. De nem ez a legrosszab hír uram. Egy sárkány támogatja őket.

Még aznap este, mikor a levél megérkezett, elindultam Tenevába. A flotta nyolcvan hajóból állt, melynek élén Krakkorrakk legveszedelmesebb hajója a Laz'ghul szelet a hullámokat. Ő az enyém volt. A tenger sárkány istenéről neveztem el. Még az egyszerű polgár is rájön, hogy miért. A hajó orrdíszén Laz'ghul fejét faragták ki, mely oly élethűre sikeredett, hogy ki először pillantja meg biztos inába szál a bátorsága. Ezen kívül ami megkülönbözteti a többi hajótól, hogy egy döfőorr található az elején és az is, hogy kétszer akkora, mint a többi. Még a vitorla tér el a többi hajótól, mely jelen esetben Krakkorrakk zászlajának mintázata, ellenben a többivel ott az adott kapitány családjának címére látható. Minden másban ugyan az. Mikor elértük a Sor folyót a torkolatnál hagytam három hajót és innentől kezdve tíz km-ként megismételtem. Ennek két célja volt. Az egyik, hogy elkerüljük a torlódást a keskenyebb szakaszokon. A másik, ha valami baj ütnek ki elől, akkor lánchírként terjedjen tovább hajóról hajóra a hír. Egészen a torkolatig, ahol az egyik hajó egyből Krakkorrakk felé veszi az irányt, hogy erősítést kérjen.
Az egyik ilyen állomás egy várnál lett volna, ezért a baj elkerülése érdekében két km-rel följebb állítottam meg a hajókat.
Az utunk Teneváig nyugodt volt, ellenben velem. Agasztott az üzenet, amit a Szenátus küldött "21 képviselő meghalt", de "egy sem volt Krakkorrakk-i". Mintha azt üzenték volna nekem, hogy én vagyok a fő gyanúsított és biztos rám akarják majd varni az egészet. Ha ne talán a gyilkos nem lenne meg, akkor biztos lehetek benne, hogy ez lesz. És ezt a népem szenvedték meg, amit nem hagyhatok. Ezért bármi is történjen nem hagyom magam. Így hát az utam egy része aggódással telt. A másik része, mely az út nagyobb részét tette ki békésen és örömökben gazdag volt. Legjobb ágyasaim hoztam magammal az útra, akik könnyedén elterelték a gondolataim. A Sor folyó elágazásánál leszáltam a hajómról és gyalog mentem tovább. Sajnálatosan a Tenevai őrség miatt csak két katonát vihetek magammal és a szolgáimat. Biztonság kedvéért két ágyast is magammal viszek, ha egy napnál tovább tartana a tárgyalás. Az őrök elvezettek a szálláson felé és a látványnak ami elém tárult megdöbbentett. A ház kicsit sem hasonlított egy delegáció fogadó szálássára, inkább egy halász viskójára. Bemenet közben nem tetszésemet kifejezve oda szóltam az egyik őrnek.
- Csak azért, mert Krakkorrak-iak vagyunk nem kell úgy bánni velünk, mint a koldussal. - mondták ezt fenyegető hangnemben.
A választ nem várva, meg kerestem a legkényelmesebb ágyat és mindenestül rá heveredtem. Úgy gondoltam alszok egy kicsit míg megérkezik a fogadó bizotság, addig is kipihenve az út fárradalmait valamennyire.

Az út szerencsére nyugalmasan telt, mondjuk biztos voltam benne, hogy ez nem lesz másképp, hisz nem kis delegációval érkeztem meg a helyszínre. Amint megközelítettük a helyszínt parancsba adtam a katonáimnak, hogy folyamatos őrjáratozás alatt tartsák a folyó Kevinei részét. A központi területnek a Kevine-Teneva átkelőt jelölöm meg, itt állítják fel az egységeim a sátraikat. Az üdvözlés után bejelntem, hogy Horgo és Ashera az a két személy, akivel fegyvert szándékozom bevitetni, majd hozzáteszem a következőt.
- A támadásokra való tekintettel ideiglenesen Teneva szolgálataiba állítom a folyó túloldalán állomásozó katonáimat. A szenátus szava számukra szent és sérthetetlen, reméljük nem kerül sor arra, hogy használniuk kelljen, de itt vannak, ha kellenének.
Azzal belovagoltam Tenevába a lányom és a testőreink kíséretében.

- Megértem. - bólintok egyszerűen Khadgar felé, majd ismét kipillantok az ablakon, figyelve a hóesést. - Igazad van. Csatatéren ismertelek meg, ott a helyed. Csak... a nővér aggodalma szólt belőlem az uralkodó megfontoltsága helyett. Ha kívánod, erre az éjszakára még szállást kaphatsz, ha azonnal indulni kívánsz, akkor pedig nem tartalak vissza a kötelességtől. Kívánom, hogy nyugalmas utad legyen.
Mikor Khadgar távozik, ismét átfutom egyszer a szenátus levelét. Egyelőre még nem tudom, mi történt, a többi ország hány képviselőt veszített, mik voltak az indokok, de aggasztóak a hírek. A béke mindig törékeny, és nem szabad benne túlságosan bízni. Intek az egyik szolgálónak, és az öcsémet hívatom. Tyres gyorsan érkezik, mint mindig, és azonnal felismeri, hogy valami probléma van. Jól ismer, talán az egyetlen, aki igazán.
- Mi történt? - kérdezi. - Láttam Lord Heliont, a határhegységben vannak gondok?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Legalábbis egyelőre semmi olyan, amivel ne tudnánk szembenézni. De Tenevában meggyilkolták három képviselőnket, ami azt jelenti, hogy minél hamarabb oda kell utaznom. Az időjárás kiszámíthatatlan, holnap már indulnom kell. - a fiú bólint.
- Amit tehetek... a távollétedben igyekszem minél határozottabban kormányozni Winterkeepet. - halvány mosoly fut át az arcomon. Azonnal tudta miről van szó, ez nem lep meg... csak néhány perccel idősebb Sveánál, de ugyanúgy második az örökösödési sorban. Emlékezett még arra, hogyan küzdöttem én, mikor apámnak kellett a segítség, és mindig számíthattam rá. A falka összetart, ahogy a családunk legendái mondták. Ne bízz meg senkiben, csak aki már bizonyította, hogy számíthatsz rá. Légy határozott, ismerd a céljaid, és ne felejts tanulni a múltból, és saját hibáidból...
- Igen. Ezt akartam kérni. - bólintottam. - Az aggasztóbb hírek, hogy két Laest menti falu lakosságát is lemészárolták.
- Orkok?
- Nem hiszem. - rázom meg a fejem. - Laest túl messze van a határhegységtől, és hiszek annyira a katonáim képességeiben, hogy fel tudják tartani őket. Igaz, egy erőddel elveszítettük a kapcsolatot, Lord Helion ezzel foglalkozik. Aki engem jobban aggaszt, az Erlena. Sötét pletykák terjengenek a birtokáról, és nem biztos, hogy nincs köze ezekhez az esetekhez. Kiküldetek egy felderítő csapatot, de mivel a visszatérésem időpontja bizonytalan, ezért jó eséllyel neked is részt kell vállalnod ennek a kivizsgálásában. - Tyres bólint. - Lord Lindstromot bízom meg a csapat vezetésével, kiváló katona. Amíg engem helyettesítesz, beszélek Lord Agrennel, hogy segítsen amiben tud. Már három évtizede felügyeli a város védelmét, idősödik de éles az elméje, és megingathatatlan a hűsége, egészen biztosan...
- Nashreen, képes vagyok rá. - az öcsém szeme csillog, láthatóan lelkes. - Tudom, hogy aggódsz, de meg tudom csinálni. Remélem, azért arra visszatérsz, hogy találkozz a menyasszonyommal. Törődj Tenevával, a szenátus támogatására szükségünk van. Ígérem, hogy minden olyan lesz, mikor visszatérsz, mintha el sem mentél volna.
Merész ígéret volt, szinte csak egy gyermek szájából hangozhatott el. Nem is nyugtatott meg, de tudtam, hogy az öcsém bár naiv, tényleg okos. Volt harci tapasztalata, hiszen ugyanúgy megjárta a határhegységet, mint én, és igaza volt: Tenevára kellett összpontosítanom. Tisztázni az ártatlanságomat, fényt deríteni arra, ki a gyilkos, és addig is bízni abban, hogy akikre rábízom az országot, biztos kézzel irányítják majd.
Még aznap este beszéltem Lord Lindstrommal, akit Erlena felkeresésével bíztam meg, és Lord Agrennel, akit arra kértem, pártfogolja az öcsémet. Reménykedtem, hogy Tyres egyedül is megállja a helyét, de biztosítanom kellett számára a támogatást. Összeállítottam a kíséretemet is, jó harcosokat válogattam, de csak egy kisebb csoportnyit, harminc-negyven katonát. Minél kisebb feltűnést keltve akartam elhagyni Winterkeepet.

Másnap, az induláskor negyven katonával keltünk útra. Szerencsésnek bizonyult a korai indulás, és a kevés kísérő is... a hóviharban könnyebben együtt maradt a kevés, tapasztalt harcos, mint egy nagyobb csoport tette volna. A hegyi farkasom, Ande is velünk volt, fehér bundája bár szinte eggyé olvadt a hóval, sárga szemei, és fekete orra mindig mutatták, hűségesen követ.

Tenevában fülledt meleg volt... én, aki észak hidegéhez szoktam, nehezen barátkoztam meg az itteni idővel. A sor folyónál a legtöbb kísérőm megállt, én pedig kiválasztottam kettőt, az egyik egy fiatalabb katona volt, ám tudtam, hogy szintén megjárta egykor a határhegységet, Niklas Kroon, a másik pedig egy negyven év körüli férfi, Faltin Ekblad. Ande és ők kísértek át a folyón, ahol a Tenevaiak a város északi részére vezettek.
Kissé szokatlan volt a fényűzés, még mindig, pedig annak idején apám többször magával hozott. Mégis a rengeteg dísz annyira mássá tette a várost, annyira eltért Winterkeeptől, hogy kellett egy kis idő, míg megszoktam. Megfigyeltem a mozaikokat, felismerem a szüleim történeteinek képeit... azonban gyorsan elkapom a tekintetem, és előre nézek. Tudom, miért vagyok itt, és arra összpontosítok. Nincs idő nosztalgiára, meg egyéb szentimentális gondolatokra. Minél gyorsabban visszatérhetek Nigrommarba, annál jobb.
A szálláson gyorsan átöltözöm. Igaz, a harci ruhák kényelmesebbek, Teneva fényűzésébe mégsem érzem őket illőnek. Egyszerű, kékes-szürke ruhát veszek, jellegzetesen északi szabású, de könnyű benne mozogni. A hajamat könnyedén összefogom, és hagyom, hogy a jobb vállamra hulljon.


A többi vezető közül elsőként én is a Kuent üdvözlöm, illendő módon meghajolva, és sajnálatomat fejezem ki a történtek miatt. Mikor Lord Lancel szólított meg, őt is üdvözöltem. Először kezet csókolt, majd kezet is rázott velem... becsültem benne, hogy tényleg vezetőként tisztelt.
- Hasonló tisztelettel üdvözlöm önt Nigrommar nevében, Lord Lancel. Bár ne ilyen gyászos események miatt kellene összegyűlnünk, remélem, fény derül arra, ki követte el ezeket a gyilkosságokat, és a halottaink békében nyugodhatnak. - mikor az apámat említi, bólintok. - Hálásan köszönöm, hogy számíthatok a segítségére. Az országomra nehéz feladat hárul, nagy érték ilyenkor, ha számíthatunk segítségre.
A férfi elsiet, én pedig illendően üdvözlöm a többi vezetőt is, és mikor visszavonulok, reménykedem, hogy nyugodt lesz az éjszakám. Valami megmagyarázhatatlanul nyugtalanít, de miután két éve ülök a trónon, tapasztalatból tudtam, hogy a jelentéktelennek tűnő megérzésekre is érdemes figyelni. Óvatosnak kell lennem, akármi is készül... talán Nigrommart fenyegeti a veszély, legalábbis erősen kételkedtem, hogy a saját életemet kellene féltenem. A szenátus tagjainak halála után nyilván az őrséget is megkettőzték. Tudtam, hogy egyelőre nem fogok tudni pihenni.