1. kötet: Szikra

Mace válasza eloszlatta bennem az utolsó kétségeket is, ami még volt bennem. Csak ennyit válaszoltam.
- Köszönöm-
Aztán elmélkedéssel töltöttem a hátralévő időm. Azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a halál után? Milyen lesz a Tenger Isten csarnoka? Hova minden krakkoraki harcos vágyik. Ezen merengve elnyomott az állom.
Arra ébredtem másnap, hogy jönnek értem. Visznek a hóhérhoz.
Lehetőséget kaptam elbúcsúzni a nővéremtől és éltem is vele. Mikor ott álltam előtte nem tudtam mit is mondhatnék neki. Hisz ő az utolsó Eiderdrake.
- Lehet egy kérésem így a halál előtt nővérem? - kérdem tőle.
- Persze. - feleli halkan.
- Ad át Mace-nek azt a harcibárdott, melyet apánk szerzet a határhegységben az orkoktól. Nagy szüksége lesz rá szerintem. És nem utolsó sorban légy engedelmes. Ég veled, Laz'ghul óvjon téged. - mondtam neki.
- Megteszem. - feleli szomorú hangon, majd megölel, ha lehet.
Tovább vezettek a vesztőhelyre. Mikor megpillantottam Mace-t, hogy ő fog a halálba küldeni személyesen, valahogy olyan kellemes érzés fogott el. Ekkor értettem meg apám vágyát mit oly sokszor emlegetett. "Egy jobb harcos által meghalni" ezt mondta mindig és én akkor nem értettem. De most értem.
Az utolsó szó jogán csak ennyit feleltem.
- Laz'ghul segítse utadat.- felelem, majd egyenesen előre néztem.
Miután elmondta az ítéletet, letérdeltem és fejemet ráhajtottam a kőre. Majd arcomon egy halvány mosollyal mentem a túl világra.

Maria Eiderdrake

Öcsém kivégzésére én is elmentem. Igaz nincs gusztusom az ilyenekhez, de ezt megtehetem érte.
Lehetőség nyílt elbúcsúznom tőle. De semmit nem tudtam mondani neki. Kéréseire csak halkan válaszoltam.
Miután megöleltem fejemet félig elfordítva néztem végig a kivégzését. De így is észrevettem azt a halovány mosolyt az arcán.
Fájt, hogy meghalt, mert így egyedül maradtam, de örültem is mert így végre megszabadulhatott attól, ami béklyóba szorította.

Ezután elkezdtem öcsém kérését végrehajtani. Mivel Lord Marks volt hozzám legközelebb, ezért tőle kértem segítséget a végrehajtására, ha ő nem segít, akkor Lord Serwei-hez fordulok kérésemmel.
- Tisztelt Lovag Úr segítségét szeretném kérni öcsém utolsó akaratának végrehajtásában. Ami nem más, mint apánk által a határhegységben szerzet ork csatabárd. Melyet öcsém Mace Lancel kezében akar tudni. Ezt meglepetésként, akarom a királyuknak átadni, ezért fordulok ön(ök)höz. - mondom határozottan.
Ha valamelyik(ük) segít akkor a trón terembe irányítom őket és megkérem, hogy valaki szedje le a trón hátulját. Amint leszedte valaki egyből megpillanthatták a fegyvert.

( A bárd úgy nézki, mint a Skyrimben lévő kétkezes ork csatabárd. Enyhén fényes zöld szín figyelhető meg rajta, ami enyhén villódzik (a villódzás csak akkor van ha Wolf engedi, ha nem akkor szimplán zöldes színű.))

Majd megkérem egyiküket, hogy vigyázzon addig rá míg nem lesz lehetőségem átadni Mace Lancelnek.
Ezután vissza kísértek a szobámba.

Másnap Mace hajójára visznek, ekkor ha találkozok valamelyik kedves lovaggal, akkor megkérem őket, hogy hozza valaki a bárdot is.
A hajón kisebb várakozás után bekísértek Mace kabinjába. De előtte megkértem egy őrt, hogy vigyázzon a bárdra a kabin előtt és ha jelzek, akkor hozza be. Vagy a két lovag közül valamelyiket.
Leültem egy székre, majd vártam a továbbiakat.
Hízelgő köszöntésére egy mosoly és csípős megjegyzésem volt.
- Én meg nem hittem volna, hogy olyan király fog Krakkorak-ra lépni, aki nem akarja le mészárolni az egész lakosságot.- majd bele kortyolok a pohárban lévő nedűbe.
Ezután a beszélgetés tovább folytatódott. Ami várható dolgokat eredményezett.
- Öcsém kérésének eleget téve tegye azt, amit jónak vél. És kérem jól döntsön a leendő férjemről. Nem szeretem a határozatlan férfiakat.- feleltem neki.
Majd amikor kifelé indult utána szóltam.
- Várjon, kérem. - mondom - Öcsémnek volt még egy kérése. - ekkor szólok az őrnek vagy lovagnak, aki vigyázott a bárdra kint, hogy hozza be. -Szerette volna, ha ez a bárd az ön tulajdonában lenne. Még apánk szerezte egy orktól a határhegységben szolgálva.- átadom neki a bárdot. - Használja célja beteljesítésére. Az öcsém szerint szüksége lesz majd rá.- mondandóm befejeztével vissza ültem a székre és kiélveztem az asztalon lévő sok jót.

Csak egyetérteni tudok vele, majd mielőtt elmenne, még ennyit mondok neki, akár figyel, akár nem.
- Mace Lancel! Hazudni bűn… - mondom neki komolyan. (Mekkora Harry Potter ) Kettesben hagy Horgo-val. Nem nehéz kitalálni, mi lesz. Felsóhajtok. Féltem.
- Essünk túl rajta… - mondom neki, mintha semmit nem jelentene. Nem kell sokat kérlelni. Ahogy közeledik, az én szívem is gyorsul. Próbálok nem sikítani, de elég nehéz. De azért keményen próbálkozom, és bár végig nem sikerül, azért több ideig sikerül visszafognom magam, mint hittem. Aztán vége. A padlón találom magam. Hideg… Jut még eszembe, utána fél órára elájulok. Mikor legközelebb felébredek, újból realizálom, hogy fázom. Lassan körbetekintek. Látom, hogy van egy ágy, rajta egy takaró. Elhatározom magam. Mikor megpróbálok megmozdulni, felkiáltok, és muszáj egy percet pihennem, de utána szépen lassan kúszni kezdek az ágy felé. Túl gyorsan fáradok ki. Mire az ágyhoz érek, már csak alig bírok eszméletemnél maradni. Annyi lélekjelenlétem még van, hogy magam alá és magamra is rántsam a takarót, hogy fel se fázzak és meg sem, de aztán újfent elájulok. Az utolsó gondolatom az, hogy iszonyatosan mérges vagyok, és erősebbé kell válnom.

Aztán ahogy belépek a barlangjába megcsap a fura gőznek illata körülötte minden zöld különböző mohák és növények által. Éppen egy fiola tartalmát önti a gőzölgő üstbe amire nagyot sistereg a főzet és ismét gőz száll fel. Én illedelmesen meghajlok majd a földre leülve helyet foglalok, magam mellé helyezve a dobozt.
Ő csukott szemmel kezd el valamit hadoválni nem is tudom, hogy nekem vagy valami varázsige lehet.



Összetiport lelkek, hulló könnyek,
Fájdalmas emlékek, kísérik lépted,
Nem zavarnak téged, A bűn nem éget,
Beteg a lelked, Méreg a véred...

Ekkor közbe szólók.


- Nem a halandzsád miatt jöttem.-de folytatni nem tudom mert ő is közbevág-


- Mindenki a halandzsámért jön ide próféta, még te is. Kételyek gyötörnek és tőlem vársz válaszokat. De el kell keserítenem én csupán további kérdésekkel tudlak segíteni.


- Hát ez meg mit jelentsen Véla? Azt hittem te közvetlen kapcsolatban állsz Lossal.


- Talán te nem Gurt? Talán én lennék a próféta? Én hozom majd el Loss seregeit e-világra és pusztítok el minden életet? Ugye, hogy nem. Én is csupán annyit látok mint te annyit hallok mint te.


- Az istenek miért nem képesek egyenes válaszokat adni? – lehajtott fejjel mormogom nem is tudva magamnak vagy Vélának akarom-e mondani.-


Ekkor önt bele ismét valamit a kotyvalékába a látó és a barlangot sűrű füst lepi el. Furcsa illata van és alig látom már Vélát tőle.


-Gondolj bele próféta milyen lenne ha te lennél egy isten. –Furcsa gondolatokat akar ébreszteni bennem ez a nő?-

-Végtelen hatalommal és tudással rendelkeznél. Egyetlen szavaddal teremteni és ölni lennél képes. Mi történne hitvány testeddel ha közvetlenül csupán egyetlen szót is hallanál abból a tudásból ami egy isten hangjában rejlik?

- Belehalnék? -kérdezem meg tőle kételkedve-

-Talán. Talán csak megőrülnél vagy megszűnnél létezni.

-A látomásokban mégis hol van hol nincs értelem. Akkor mi vele a céljuk?

- Mi lenne ha mindent tudnál? De egy olyan nyelven amit senki nem ért?-elgondolkodok egy pillanatra-


- Meg próbálnék más módon kommunikálni?-Válaszolok kérdéssel a kérdésre-


- Igen. Látom kezded érteni. Az istenek is ugyan ezt teszik láthatod azt amit képes vagy látni és amit hallani de nem többet. Ne hibáztasd az isteneket saját halandóságod miatt. Főleg ne Loss-t aki többet adott neked holmi látomásnál.-Majd a kard felé pillant amit elrejt a köpenyem-De nem ez az ami miatt aggódsz ugye? Sokkal inkább valami… valami hiánya emészt téged.


-Valóban bár nagy teher ez a kard az én feladatom megóvni.-ekkor ismét közbevág a Véla-


-Kételyeid támadtak magaddal szemben Gurt? Ha ennyire gyötör mért nem vetsz neki véget? Talán félsz a haláltól?


-Ugyan kérlek ne sértegess Véla. Nem a haláltól félek hanem attól, hogy nem leszek képes teljesíteni a feladatom.


-És miért félsz a bukéstól?-Ekkor a fejemhez kapok és elkezdem dörzsölni az orrom felett-


-Igazad van ostobaság. Ne haragudj, hogy zavartalak.-Már kelnék fel mikor Véla ismét megszólal bájos de mégis bölcs hangján-


-Hallottál már Grut Anglenna történetéről?-unott fejjel nézek a lányra-


-Ugye most csak szórakozol?


-Nem arra gondoltam amit mindenki ismer hanem arra amiről senki nem beszél. Ki is volt Grut Angllenna valójában?-Ekkor ismét valamit bele önt az üstbe és az eddig is alig látható Véla teljesen a füst homályába vész ám ekkor alakok kezdenek el kirajzolódni a füstben-



www.youtube.com/watch?v=CiKoFxTUNJs

Egy füst alak… én lennék? Aztán elkezd Véla mesélni de a hangja….olyan mágikus.


-Régen mikor még az Orkok hadai pusztítottak ezen a világon népek buktak el és haltak ki mind egy szálig. A hordák végeláthatatlan seregei tiporták le egymást követően az élettel teli civilizációkat. Ám egy nép nem engedett fegyvert ragadtak és megküzdöttek az egyre csak növekvő áradattal. Az első csatákban győzelmet arattak hetekig húzódó harcokban, ahol elfek százezrei lelték halálukat. -A füstben orkok hadával küzdenek a bátor hegyesfülűek- és mire véget ért az orkok első hulláma. Csupán egyvalaki volt aki körülnézve a holtestek végeláthatatlan pusztaságán látta a bukást. Látta hogy kezdeti győzelmük oly múlandó akar önön maguk. Ez az elf nem más volt mint az egyik leghíresebb tábornok Cal-Aryon a fény örököse.-A holtak tengerében egy elf térdel egy sisakot fogva miközben egy fénysugár vetül rá-





-Ezért elindult segítséget keresni az emberek birodalmaiban. Egyesek hitetlenkedve fogadták mások pedig egyenest hazugnak nevezték. De néhányan megfontolják bölcs szavait és segítséget ajánlanak.-Közben füstalakok jönnek és tűnnek el a mindent beborító fehérségben.- Végül megfáradva a hosszú út után hazaért. Családja örömmel fogadta visszatértét.

A füstalak ahogy belép egy ajtón egy lány és két gyermek ugrik rá. Idilli pillanat ám a következőben szerte foszlik.


Kezemmel utána kapok mintha csak tovább akarnám látni a pillanatot de Véla folytatja.


-Ám nem tartott sokáig a boldogság orkok hada támadott rájuk. Ahogy Aryon előre látta az eddigi győzelmeik semmik voltak.Ekkorra az elf és emberi erők már együtt vették fel a harcot. A nőket és gyerekeket próbálták kimenekíteni a városból egy emberi településre. Ám az ottani vezető gyűlölte az elfeket és nem akarta megosztani a lakhelyeket és élelmet velük. Mire Aryopn visszaért a vesztett csatából családját holtan találta megbecstelenítve és megcsonkítva őket. Zokogva terült el a hulla halom közepén miközben élettelen családját szorongatta megfogatta, hogy bosszút áll ezért. Napokat, heteket sőt hónapokat töltött családja gyilkosainak megtalálásával ám minden szál a várost irányító személyhez volt vezethető.

A füstalak egy hatalmas csarnokba lép be ahol egy pöffeszkedő úr trónolt. Kardot rántott ám a körülötte lévő Elfek lefogták őt.

-Eresszetek árulók kiáltotta torka szakadtából a megtört elf. Megölte a családomét ezért bűnhődnie kell! De Az elfek eddigre tudták azt amit Aryon már régen szükségük van az emberek támogatására.-Ekkor a pöffeszkedő alak elvigyorodik- Ezért hát börtönbe vetették és éjt napállatéve kínozta az ember "árulásáért". Napot napra követve a férfi aki kivégezte családját megalázta és megkínozta míg szép lassan Aryon lelke megtört. -Ekkor képek tűnnek fel az Elfről ahogy kínozzák őt és elsírja magát. Végül az egykori büszke harcos utolsó megalázására vitték. Ahogy bedobták a viadalra összerogyott és felkészült a megváltó halálra. 


Lehajtott fejekkel gubbaszt a férfi mikor egy alak jelenik meg előtte. A felesége az. Maradék erejét össze szedve felpillant.

-Ho...hogy lehetsz te életben? Kérdezi maradék hangjával Aryon. A lány elmosolyodik és két egykori gyermeke fut a nő lábaihoz aki kezeit fejükre téve simogatja őket. Enyhén megdöntött fején lágy mosoly kerekedik el és csupán egyetlen utolsó szót szól férjéhez.... KÜZDJ!

A családja eltűnik és mögüle egykori társai törnek életére.

-Lassan felkelt a földről és lelkierejét újra magának tudva kegyelmet nem ismerve vágta át magát egykori népének tagjain. Mikor az utolsó ellensége is porba hullt fizikai erejének határán volt össze esett.

Egy hatalmas kapu nyílik fel ahonnan egy már akkor is ritkának számító Manticore lép ki. 


-Remegő kezekkel emelte kardját maga elé ám a bestia egyetlen csapással verte ki kezéből a kardot.

Aryon oldalra esik az ütés erejétől miközben a bestia köröz körülötte.

-Bátran küzdött és mindent megtett de egyetlen halandó sem lett volna képes felvenni még ereje teljében sem a küzdelmet egy ilyen veszedelmes szörnnyel. Szemeit becsukva várta, hogy ismét családjával legyen... ám ekkor harangok zápora szólalt meg üvöltések armadája lengte be a várost és dübörgések zaját nyelte el a föld. 

Egy ork horda jelenik meg a teremben akik végig vágtáznak a városon miközben lemészárolnak mindenkit.

-Egyre közelebbről érkeztek a sikolyok mígnem megjelentek a küzdőtér lelátóin az első orkok akik sárkányaikról és denevérszerű állataikról ugráltak le. Ám nem sokáig láthatta ezt Aryon mert amint elpillantott a bestia rávetette magát és mérgező farkával egy hatalmas darabot vájt ki mellkasából. Üvölteni is alig volt ereje már csapásra készen tartotta mancsát a szörnyeteg mikor egy sárkány üvöltött fel. Félre pillantott és láncairól letépve a magasba vitte a bestiát mintha csak egy sas kapott volna el egy galambot. Ekkor fejét hátradöntve utolsó szeme elé táruló kép ahogy egy hatalmas ork hadvezér a lelátón lévő férfit aki megölte Aryon családját lábánál fogva emeli fel ahogy az próbál előle elkúszni. És mintha csak valami darab hús lenne úgy kezdi jobbra balra csapkodni amire véres darabok csapódnak le róla.

Aryon enyhe mosollyal az arcán hunyja le szemeit.

-De itt nem ért véget a történet. Ugyanis bármilyen hihetetlen az elf felébred. Körülnézve holtesteket lát mindenfelé pont mint annak idején. Kínzó fájdalommal a testén ugyan de elindul amikor nyöszörgést hall meg maga mellől. Egy véres masszára emlékeztető hús kúszik a földön. Aryon családjának gyilkosa az. Az ork nem végzett jó munkát gondolta Aryon...szerencsére.

Széles vigyorral az arcán lépdel a férfihoz akinek rémület ül ki a szemén és üvöltésre nyitja a száját.

-Mire az első csapatok odaérkeztek csupán egyetlen csurom vér Elf lépdelt a romos város utcáin széles mosollyal az arcán. És a legenda úgy terjedt el, hogy Aryon egymaga végzett ott mindenkivel. Ezért nevezték el Gurt Angellenak(A halál közeleg)... 

A következő kép, hogy egy karaván halad felfelé egy hegyen.

-Ezután jött el az ideje, hogy népének legmegbízhatóbb tagjait összegyűjtve elmeneküljön, és új otthont keressen. És innen kezdődik Gurt Anglenna legendája.

Ekkor a füstalakok szerte foszlanak és ismét a látó arca tűnik fel.

Boldog mosollyal nézte végig a családi újra egyesülést, majd magára hagyta az északi szépséget. Épp visszatért volna a szobába, amikor az egyik szolgáló egy kinevezést tartalmazó levelet nyomott a kezébe.
"Lord Sebastian a Serwie házból,

Szeretném tudatni Önnel, hogy abban a megtiszteltetésben lett része, hogy Magára esett a választásom, mint Krakkorakk helytartójára. A westhalli csatában derekasan helytállt és térdre kényszerítette az ellenség maradékát. Maga tiszta lelkű lovag Lord Serwie, és ez az, ami magát teszi méltóvá egy terület felügyelésére. Vigyázzon az országomra.


"

A fiatal lovag akarata ellenére is elvörösödött, erre egyáltalán nem számított és bár becsületes lelke miatt tagadta, vágyott a kinevezésre. Tett egy gyors fordulatot, és szó nélkül elindult, hogy végezze a dolgát.
Másnap hajnalig a nép ügyeit intézte, nyilvánosan, igazságosan, ahogy az egy ilyen hatalommal bíró személynek illendő. Gretter kivégzési ceremóniáján sem vett részt, mert embertelenségnek tartotta, helyette inkább valami sokkal káprázatosabb dologgal töltötte az idejét. A holnapi lovagi tornára tisztította meg hátasát, fegyvereit és páncélját. Gondolatai akarata ellenére is az északi hölgy körül forogtak.
Szeretném, ha itt maradna.
Döbbent rá magában. Ez lenne a szerelem? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, miközben kikefélte a lova sörényét.
Sebastian reggele a Tenger Oroszlánjához hasonlóan telt, korán felkelt, hogy forró fürdőt vegyen, majd a láncingjét magára öltve várt az irodájában. Tisztában volt azzal, hogy Mace ma távozni fog, de csak ma reggel tudta meg, hogy ilyen hamar teszi ezt. Így minden találka rá maradt, de amikor meglátta, hogy csak egyetlen egy van, és hogy ki az illető, egyáltalán nem zavarta.
Mosolyogva várta a fél elf érkezését.
- Lady Sorna, micsoda meglepetés. A sors iróniája, vagy inkább akarata, hogy ismét egymásba futottunk.
Ahogy végigmérte a lányt, látta, hogy már úri viseletben van. Valószínűleg a család parancsára.
- Bízom benne, hogy kényelmesen aludt és teljesen új véleményt formált erről a várról.
Kivett a fiókból egy papír darabot, majd a lány kezébe adta.
- Az egyik Eiderdrake birtok tulajdoni szerződése. a belső vár gazdag negyedében. Amint átveszi, az öné.
Hagy neki egy válasznyi lehetőséget, aztán rögtön témát vált.
- A délutáni lovagi tornáig nincs jelenésem, kilovagolok a várból, megtisztelne, ha velem tartana.

Giranc panasza

Ő csorda számra tartja gyülevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Nigromeránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Szentelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó nigromerániak legszebb lovon
Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk

Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.