1. kötet: Szikra

A beszélgetés után az őr megint átlavírozott velem Westhall labirintusán. Nem tudom, hogyan volt képes memorizálni ilyen gyorsan a főbb útvonalakat, ezért minden tiszteletem az övé. A váron kívül a város össze-visszasága szokatlan és egy kicsit üdítő a várhoz képest. (Wolfi szerk. Innentől a leírás Blackwallra vonatkozik mert Ismi elnézte.) Mármint ez is egy bizonyos szintű útvesztő, de nem mesterséges, ahogy a város egyre bővült egyre több házat húztak fel, mindenféle állami alapkoncepciók nélkül. De nem feltétlenül volt teljesen elhanyagolt. Számomra a csatornázás fejlettnek tűnt. A partra érve feltűnik a város szebbik arca. A gazdag kereskedők utazásaik során szerzett tapasztalatukból kiindulva kifinomult házakkal díszítették a partot. Ha jól sejtettem, akkor a jelenleg a legforgalmasabb ház a célunk, ez pedig a kevinei épületek. A tömeg ellenére gyorsan odaértünk az ajtóhoz, majd onnan tovább felkísért a családom szállásához.
Anyám épp a hímzés rejtelmeibe avatta be Lena húgomat, több-kevesebb sikerrel. Ed pedig egy könyvvel igyekezett koncentrálni. Nem igazán köthette le a figyelmét, ő volt az első, aki észrevett engem.
-Ismi-kiállt fel, majd hozzám sietett. Akarata ellenére is megöleltem, amiből egy kis erőfeszítéssel kiszabadult. A durcás arcára én mosolyogva feleltem –Én is örülök, hogy látlak Ed. – Majd sorban Lenát és édesanyámat is megöleltem hosszasan. Az ölelkezésből kibontakozva azonnal letámadtak, hogy mégis hogyan kerülök én ide.
-Találkoztam Lord Serwie-vel – közlöm – de még épp ostrom alatt volt Blackwall, így elvitt egy katonai pontra, majd onnan idehozott.
-Te ebben a ruhában találkoztál Lord Serwie-vel??!-kérdezte édesanyám, a kérdés befejezésével a hangja csak 2-3 oktávval volt magasabb. Arcán láttam, hogy mindjárt elájul. Ő mindig is azt az elvet vallotta, hogy egy úrinő lehetőleg a legcsinosabban nézzen ki, főleg élte delén. –És mégis hogy kerül rád ez a ruha?? –teszi fel a szükségtelen költő kérdést. Kicsit szúrós pillantással feleltem, és elterelem a témát azzal, hogy ők meg pontosan hogyan kerültek ide, és hogy mi történt azalatt az idő alatt, amíg nem láttuk egymást. Ezzel nagyjából el is telt a nap maradék része. Megmutatták a szobámat, és a szobalány ezután elmondta, hogy holnap Lord Mace Lancell fogok találkozni. Ezzel az információval már képtelen voltam azonnal elaludni .Hogy elüssem az időt, a berendezési tárgyakat vizsgálgattam gyertyafényben. Megtapogattam a textíliákat, és a törékenyebb tárgyakat finoman és óvatosan kézbe vettem. A hold már magasan járt, mikor végül elaludtam az ágyban.

Ahogy Shon hozzám beszél kinyújtom a kezem és várom, hogy egy hópihe rászállingózzon. Mikor rászáll a kesztyűmre egy pillanatra elbambulok ismét.

Vajon tényleg jó ötlet lenne összehívni már most a csapatokat? Egy biztos az ereklyére szükségem van ahogy Loss a látomásomban is mondta az új világ létrejöttéhez elengedhetetlen kellék. De Már lassan neki kéne állni a szerveződéseknek, hogy minden készen álljon a megfelelő pillanatban.

De ekkor feleszmélek és szétmorzsolom az aprócska kis fehér pontot. Majd erélyes hangon szólok Shonhoz.

-Nem, még nem jött el az ideje. Egy ekkora szerveződés talán már túlságosan felünő lenne a Laest folyón élőknek. Erre pedig nincs szükségünk a külvilág számára mi csak egy tündérmese vagyunk. Egy rémtörténet amit a félelmeik táplálnak semmi több. Néhány brutális banditatámadás számukra nem veszteség a legtöbb falvat amit kifosztottunk már betemette a hó azt sem tudják a legtöbben, hogy ott valaha élet volt. Mikorra pedig seregünk megindul rájönnek, hogy a félelmük nem alaptalan rémtörténet és már túl késő lesz bármin is változtatniuk… addig is viszont nem leszünk többek mint az éjszakáéban megbúvó árny amely rideg pengét vet minden halandó torkához.

Shon ha nem is ért velem egyet elégedetten bólint. Már értem miért is kellett leváltanom kiváló harcos és van érzéke a vezetéshez, de nem elég türelmes egy nagyobb terv létrehozásához… Lossnak pedig nagy tervei vannak.

A hírnöknek intek, hogy elmehet. Aki egy enyhe tisztelgés után távozik.

18+ Csak erős idegzetűeknek

Ashera Nemeris

Ahogy Mace elsiet a félork munkához lát. Horgóval ugyan ismertétek egymást de ennek a szörnyetegnek semmi se szent. A tested törékeny porcelándarabka az ő vaskos izmaihoz képest.  Hiába próbálnál ellenkezni egyszerűen csak olyan erővel dob rá az asztalra, hogy az orrodból elkezd ömleni a vér.
A félork kegyetlen ereje abban is megmutatkozik ahogy a ruháidtól megszabadít. Ott fekszel meztelenül és kiszolgáltatottan. A szörnyeteg pedig beléd hatol. Nem mond semmi értelmeset csak csendben és mocskosul megszégyenít.
Sikítasz a fájdalomtól miközben már nem is látsz a szemedbe tóduló könnyektől. Aztán mikor vége van. Csak a sarokba hajít mint egy rongyot. Lepattansz a falról mint valami megunt játék és elterülsz. Meg se mozdulsz. Csak fekszel a padlón miközben a toronycella ablakán beömlő hideg áthatja a meggyötört testedet.

Freya Larlson

Eljött a nagy nap. A cselédek már korán reggel kirángattak az ágyból így nagyjából esélyed sem volt  Viagrával Virionnal Veniorral foglalkoznod (Robb mint egyetlen bizalmasod addig is gondját viseli.). Állandóan az arcod kifestéével, a legszebb ruhád felöltésével vagy elfoglalva. Az ilyen piperéskedéshez már eléggé hozzá vagy szokva. Így az amúgy nyűgös lényed elég jól tűri.
Két órába sem telik bele és máris egy istennő szépségével rendelkezel. A ruhád gyönyörűszép. Ráadásul az alkotója tekintettel volt arra, hogy az egyszerű északi stílusban
alkosson valami olyat ami tekintettel a származásodra melegen tart. Az tény, hogy nem a legkényelmesebb viselet de az esküvő nem erről szól.

Innentől a szolgálók átadnak a városi díszőrségnek akik egy hintóba kísérnek és azzal egyenest a város legdíszesebb templomát vegyétek célba. Malának a szerelem istennőjének ajánlották ezt a helyet mikor az több száz éve felépült. A jeles eseményre való tekintettel a templomhoz tartozó kolostor papnői díszítették fel. Mindenfelé fehér virágok kósznak fel az oszlopokon. A falakról Nigrommari zászlók lógnak. A katonák pedig díszes sorfalat állnak az útvonalon ahol majd be kell vonulnod. Két oldalt Westhall népe éljenez és élteti az ifjú párt.  A hatalmas téren lassan vonulsz végig miközben harsonák szólnak és dicsőítenek. Jelen pillanatban még a csontig hatoló hideg sem érdekel. Közben fehér hópelyhek szállingódznak rá a fátyladra.
A templom kapujának két oldalán két darab hegyi farkas ül. Megismered őket. A jobboldali Tyresé míg a bal Nashreené. Látszólag idegesíti őket a halványkék masni amit a nyakukba kötöttek de nem nagyon motszannak meg. Valószínűleg a gazdáik erősen rájuk parancsoltak, hogy azt az egy órácskát bírják már ki.

Mala temploma belűlről is olyan szép mint kívülről. A díszes isteni jelképeket ábrázoló rózsablakokon csak halványan sütött be a téli nap úgyhogy az egészet tömérdeknyi fáklyatartóval és gyertyával pótolták. A kinti paraszt népségből ide be már senki nem jutott így itt csak a nemességet látod. Észak összes nagy családjából vannak itt küldöttek. A Frostforge család összes távoli rokona és rengeteg politikailag fontos személy még ez a Fyrehand nyanya is. Hálistennek senki nem veszi észre, hogy picikét mintha megbotlanál mikor ránézel mivel most is leolvasható az arcáról, hogy altge. De csak vonulsz tovább és szeled a levegőt a fehér ruhádban mint valami hattyú.
Tyres már az oltárnál vár.

A pap előlép és égbe emeli a botját. Mire egy csapásra elhalkulnak a harsonák és minden zaj az amúgy hatalmas teremben.
-Istenek! Látjátok ezt a két gyermeketeket? Íme hát felajánlják magukat a ti oltárotokon. Íme itt van két gyermek akik elétek járultak, hogy szerelmüket megáldjátok így az örökké tarthasson. Kérlek titeket hát, hogy óvjátok meg őket hiszen már mindketten megmutatták tudásukat a maguk próbáján.-itt Tyresre pillantasz. Ezek szerint neki is volt valami párbajszerűsége? Csak nem sérült meg? Ugye jól van?-
Először a Angleorhoz mindenek atyjához imádkozom és könyörgöm, hogy atyai szeretetével ódja ezt a két gyermekét.
Másodszor Malához a szerelem istennőjéhez imádkozom és könyörgöm, hogy a szerelem szent áldása kitartson eme kettő között.
Harmadszor Aqvillához a lelkek útjának védelmezőjéhez imádkozom és könyörgöm, hogy  ne tévedjen el ez a két ember.
Negyedszer Roesszhez a születés istenéhez könyörgöm, hogy sok új életet adjon és áldja meg a két szerelmest.

Az ima után a pap hátra fordul és egy kardot emel a levegőbe. A pengénél fogva felétek nyújtja a markolatot melyre mindketten ráhelyezitek a kezeteket. A pap folytatja:
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni isteneiteket.
-Ígérjük.-mondjátok egyszerre.
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni a családotokat.
-Ígérjük.
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni egymást és a szerelmeteket.
-...

(Wolf: Gondolom mondani sem kell, hogy ez is pornó)


Fegyvert ránt és rémülve futna el amikor is szemből vele Laera a maga örült mégis szemkápráztató mosolyával higgadtan halad felé. A zsoldos láthatóan retteg a nőtől aki lágy hangján dudorászik miközben léptei alatt ropog a hó. A zsoldos lány előrre tartott fegyverrel meredt felé reszketett a félelemtől és felé ordított:

-N…ne gye..gyere közelebb te…te szörnyeteg!

De a lány csak lassan lépdelt tovább felé mikor oda ért a kard végéhez egyszerűen csak félre tolta gyengéden majd a zsoldos kiejtette kezéből. Ekkor ragadta meg homlokánál fogva a bestia és csókolta meg. De még, hogy! Minden vadságot beleadott ami volt a zsoldos pedig nem ellenkezett talán reménykedett, hogy így túléli. A következő pillanatban rákapaszkodott a kis vörös szörnyeteg és a földön hemperegtek miközben fogdosta a páncélba bújtatott lányt. Amit úgy csomagold ki mint kisgyerek egy ajándékot csak úgy repültek a páncéldarabok mindenfelé. Aztán megfogta a zsoldos kezét és rátette a melleire majd körkörösen elkezdte mozgatni neki. A zsoldos láthatóan reszketett annyira fázott a hóban nem úgy, mint Laera akinek ez már szinte hőségnek számított. Így hát ő is ledobta ruháit és a zsoldos fejét odanyomta fedetlen kebleihez, hogy szopkodja. Közben a másik kezét a másik melléhez szorította, hogy ne legyen egyedül. Pár perc ilyen fetrengés után elkezdte bestia a lány hasát csókolgatni és halad le egészen a gyönyör csarnokáig. Ahol jó melybe bele is nyalint a lány élvezheti hiszen felnyög. A bestia egy pillanatra felnéz én már tudtam mi fog következni… ráharap a csiklójára először gyengéden majd egyre erősebben míg végül a lány sikoltozni kezd próbál hátrakúszni de a csiklója bestia szájában marad. Amit ő egy hatalmas nyelés következtében elfogyaszt. A lány a fájdalomtól hempereg mikor ráugrik Laera és kezdődik minden elölről ám a mostani nyelves csóknál Laera szájában már nem csak a saját kis huncut nyelve díszeleg hanem szerencsétlen zsoldosé is akinek patakokban kezd kiömleni a vér a száján. Innentől folytatta tovább hetyke kis játékát és harapott ki egyre nagyobb darabokat eleinte a nő melléből majd később a teste minden darabjából mígnem egy véres masszává olvadtak és végül a vörös kis bestia tényleg vörös kis bestiaként állt fel. Majd fejét elfordítva és szemeit becsukva aranyosan rám mosolygott mint aki jól végezte dolgát. 

Gurt Anglenna

Épp ,hogy csak kiteszed a lábad a "vallatóteremből" máris az egyik emberedbe botlasz.
-Próféta...az oltár...gyere gyorsan!
Visszakérdeznél de az illető nagyon zavart. Alig tud valamit kinyögni. Egy atyai pofon aztán helyre teszi. Kicsit összeszedi magát és hebegve-habogva elmagyarázza mi történt.
-Valaki lecsapott az oltárra. Sokunkat megölték. Úgy harcolt mint egy valóságos démon. Csak annyit láttam, hogy a többiek mind összestek körülötte. Azt se láttam mi volt az.
Gyorsan magad köré gyűjtöd pár emberedet és elindulsz az oltár irányába. A szent hely kicsit messzebb van a tábortól de öt perc alatt könnyedén odaértek a sziklához. Amit ott látsz a hihetetlen. Hat-hét embered fekszik a földön. Precíz vágások végeztek velük. Az arcukra fagyott meglepődött kifejezésből ítélve alig látták a támadót. Te viszont látod. Ott áll a holtestek között és dúdolgat miközben tiszogatja a pengéjét. Hófehér hajáról rögtön megismered mivel van dolgod. Egy akolita az.  Egy pillanatra abbahagyja a kardja tisztogatását mikor észrevesz téged.