1. kötet: Szikra

A gyógyulásod részénél megjegyzi:
-Noali vágásai nem igaz? Büszke lehetsz rá, hogy túl élted. Egy kiváló akolita volt. Ő tanított meg mindenre amit tudok. Több száz, ha nem ezer élőlény lelkéért felelős.
Nem szeretnék elmondani neked mindent, mert népem politikájával kapcsolatban nem mondhatok sokat.
De te elf vagy. Köztünk a népemmel lenne a helyed. Ne szolgáld az embereket. Mi jót adtak ők a mi népünknek valaha? Évezredekkel ezelőtt elűztek minket a földünkről és elpusztították a fajunk nagyrészét. Csak a kígyónyelvű istennek köszönhetjük, hogy fennmaradtunk abban a pokoli dzsungelben.
Ha túlélem a készülő vihart visszamegyek majd Beannonba. Gondolom azok, akik az emberek között élnek csak legendának tartják. Pedig igaz. Egy gyönyörű aranyló és virágzó város. Mely rejtve maradt az emberek ártalmai elől.

Khadgar Helion

A Felföld őrei nagyon vendégszeretőek. Azalatt az idő alatt, amíg felgyulladnak, a jelzőtüzek összegyűlnek a Felföld őrei. Az első két napban a tábor mérete megtriplázódik, de még mindig nem érkezett meg mindenki.
A kovácsok is megkezdték munkájukat. A beígért tízezer lovas és negyvenötezer gyalogos készen fog állni egy héten belül.
Közben sorra befutnak a felderítők és a kémek jelentései is. Mint kiderül Erlena seregének magját csak és kizárólag északi vadelfek képzik mintegy tízezren. Ők Sanától nem messze északra állomásoznak egy dombos területen.
Bár messziről nem láthatóak ha Sanát érné támadás egy órán belül a helyszínre érkeznének. A várost magát mintegy ötvenezer harcos őrzi közvetlenül, akik azután lettek oda vonva, hogy megérkezett a hat követ.
De nem egységesen a városban és annak kis erődjében vannak elszállásolva, mert a kis település nem is bírna el egy ekkora sereget. Így a környéken szétszóródva táboroznak.
A legtöbb klán is összevonta az erejét a legnagyobb jelentős erő a Véres bárdoké, akik újabb 50 000 embert állomásoztatnak 50 kilométerre, északra. Ezek a katonák egy fél napon belül megtudnának érkezni a harcmezőre ha, elhúzódna az ostrom.
Erlena emberi erősen kommunikálnak egymás között így gyorsan össze tudná kürtölni a csapatokat a város, közelébe ha baj, történne.
Lehetséges támadási pont még néhány közelebbi klán, akik most jelentős erőket küldtek a lázadás segítségére így feltehetőleg gyengék. Viszont ha megtámadnánk valamelyiket azzal elvesztenénk annak a lehetőségét, hogy később az oldalunkra áll.

Ashera Nameris

-Túl emberien gondolkodsz. Hidd, el befogadnának. Egy ember szemében nem vagy ember, mert félig elf vagy. De egy tünde máshogy tekint rád. A mi világunkban már pont, hogy a mi pártunkon állsz, hiszen félig elf vagy.
Ez a különbség a két faj között. Az egyik a másik gyermekeként tekint rád a másik meg a sajátjaként.
A békéről tett gondolataid után körülles és lehalkítja a hangját.
-Ami azt illeti hamarosan háború lesz a két faj között. De ha ezt akárkinek elmondod, az csak közelebb hozná az egészet. Gondolj bele, ha valamelyik Lancel ezt megtudná, és éktelen haragra gerjedne meddig tartana, míg ezrek halnak meg?
Nem merem elárulni, hogy hogyan lehet megtenni, hiszen ehhez nem, bízok eléggé benned. De ha eloldozol, akkor elmondok mindent elvezetlek Beannonba és együtt talán meg tudjuk akadályozni ezt a háborút.

A fejem már kezdett megfájdulni a sok vitatkozástól és kiabálástól. ~A férfiak miért nem képesek normális hangnemben megtárgyalni a dolgokat. Mondjuk Atyám kivétel volt ilyen téren.~ Én őszintén az aratás mellett vagyok. Hisz a megfelelő létszámot egy kicsivel később is össze tudjuk toborozni. A tél közeleg, és az élelem döntő lehet, főleg úgy, hogyha nem tudjuk ellátni a katonákat. A lovakkal és más szükséges árucikkekkel is hasonlóan kellene eljárni. Télen nehezen lehet megközelíteni a várat, és még a folyó is befagyhat. Igaz, ritkán fordul elő. Viszont ekkor hosszabb lesz a katonahiány. De mindenki teljesen mást javasolt, már lassan lépést sem tudok tartani az újabb ötletekkel. Nem igazán hajlandóak meghallgatni a másikat, és csökönyösen ragaszkodnak a magukéhoz .Éppen próbáltam megfogalmazni az érveimet, mikor egy női küldönc érkezett egy batyuval. Érdeklődve szemléltem meg az arcát, hátha elárul valamit, de nem. Csak ezután vettem szemügyre a küldeményt. Szépen, lassan bontottam ki, nehogy megsérüljön bármi is. A vörös színre felvontam a szemöldökömet, de mikor teljes egészében láttam a zászlót elállt a lélegzetem. Azonnal a levél pecsétjét vizsgálgattam, de az is olyan volt, mint a zászlón. Maga a tartalmát többször átolvastam, mire megértettem. Elsápadtam, és csak reménykedni merek abban, hogy....hogy mibe?? Nem tudom. Az agyam kiürült, egy épkézláb gondolatom se akadt.
Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi az illem. Megfogtam a zászlót meg a levelet, és a dolgozószobámba rohantam. Nyugalomra és csendre van szükségem ahhoz, hogy ebből a gödörből ki tudjam húzni a házat épségben. Menet közben egy szolgálót megállítottam, hogy a küldöncnek adjanak ételt-italt, és egy ágyat. A dolgozószobából még a testőreimet is kiküldtem. Vagy 10 percig sétafikáltam, hogy legalább elkezdjek gondolkozni. Végül döntésre jutottam és leültem az asztalhoz írni.

Tisztelt Erlena Frostforge!
A levelében említett segítségnyújtást a leghatározottabban el kell utasítanom.
Tisztelettel: Ismae Sorna, Riverguard úrnője

Ezután összehajtogattam, lepecsételtem, és hívattam a  női küldöncöt.
-Ezt adja át kérem az úrnőjének.- utasítottam nyugodt hangon. A távozása után pedig elégettem a zászlót.

Néhány levegővételt vettem az orromon keresztül, majd előkészítettem mindent a levélíráshoz. Idegesen doboltam az ujjaimmal, egy régi északi dallamnak a ritmusát. ~Mindig is elkezdeni a legnehezebb.~ Ezzel a gondolattal ragadtam meg a pennát.

Tisztelt Elyanna Lancel!
A segítségét szeretném Öntől kérni, amiről a testőre, Ashera Naemeris által biztosított. A kérésem abból állna, hogy a tündérek által lakott erdőnél az őrjáratok számát növeljék. Riverguard még nem képes egy hasonló támadást kivédeni. Azonnal írni fogok Önnek, amikor ez az állapot nem áll fent.
Hálás köszönettel: Ismae Sorna, Riverguard Úrnője

Letettem a pennát, és hívattam egy küldöncöt, hogy juttassa el Tevenába a kész levelet.

Garett

Rubint közelít meg.
-Velem megnyerted a főnyereményt.-Kacsint rád a nő és eléd dob két levelet. -Az egyik Erlena Frostforgetól jött Lady Sornának a másik pedig a válasz rá. Egy Nigrommari küldöncöt kellett a ruháitól megfosztanom értük.-vigyorodik el.-Persze az első levél csak másolat és az eredetit a Sorna úrnő kapta. A második viszont eredeti és ha érdekeink úgy kívánják meg tudjuk akadályozni, hogy elérje célját.

Az első levél:
-Ja igen ehhez az Erlena féle vörös farkasos zászló is hozzájárt.-Jegyzi meg a nő miközben elkezded olvasni a levelet.

„ Tisztelt Lady Ismae

A legnagyobb szomorúsággal hallom, hogy édesapja nemrég elesett hazája védelmében. Továbbá azt is a legnagyobb sajnálattal tudtam meg, hogy Sorna háznak immáron sem elég embere sem élelme nincs a télre.
Szerintem egy ilyen háznak mely szinte megalapulásától szolgálja, a királyságunkat nem szabadna ilyen alantas módon sínylődnie. Mivel Nashreen Frostforge nem küldött segélyt ezért jómagam a levél írásának pillanatában egy évre elegendő élelmet adományozok a Sorna háznak.
Továbbá ötezer kiváló katonámat is elküldöm vele, hogy segédkezzenek a vár védelmében.
Kérem gondoljon arra, hogy ki támogatta mikor Nashreen felkéri önt arra, hogy segítse az én legyőzésemben.

Tisztelettel
Erlena Frostforge” 

A második levél:

Tisztelt Erlena Frostforge!
A levelében említett segítségnyújtást a leghatározottabban el kell utasítanom.
Tisztelettel: Ismae Sorna, Riverguard úrnője

fabi.byethost13.com/megoszto/wp-content/uploads/2016/08/400px-Katherine_Dinger_CLannister.jpg

A fürdővize olyan forró volt, hogy más testét már vörösre színezte volna, Elyanna azonban jól bírta a meleget. Mélyen elmerült a forró fürdővízben, a vacsora és Edmund jelenléte mind egyértelmű indokok arra, hogy Ő legyen a legszebb. Nem sokat időzött a forró vízben, bár az eredeti terve ez volt. Ám ekkor kopogott Garett, onnan tudta, hogy ő volt, hiszen nem várt a válasszal, hanem nemes egyszerűséggel benyitott. Elyanna elvigyorodott, kiszökkent a forró vízből, azonban ahelyett, hogy megtörölközött volna és belebújt volna a ruhába, kecses léptekkel sétált ki a férfi elé. Meztelen testéről a forró víz csöpögött, lassú, kínzó léptekkel sétált oda a törölközőhöz, a férfi szeme láttára törölközött meg. Valószínűleg egy ártatlan, fiatal nőt láthat benne. Ez azonban közel sem volt igaz. A Tiszta Láng rendjében rendszeresen volt férfiak társaságában, többször látták a meztelen testét, mint ő maga. Volt is rá példa, hogy valaki megkörnyékezte őt, természetesen erőszakkal. A végkifejlett azonban kissé más volt, mint amire számított. Fogalmazzunk úgy, hogy az illető legkisebb problémája volt az, hogy kirúgták a lovagrendből. Ráérősen öltözködött, majd odalépett az új határőrhöz és megigazította a férfi gallérját.
- Ejnye Garett, ha már nemes lettél tudhatnád, hogy a hölgyek azok, akik rád rontják az ajtót. Butus.
Átvette a leveleket, majd belelapozgatott.
- Komolyra fordítva a szót, Riverguard úrnője nekem is küldött egy levelet, melyben a határőrség megerősítését kérte.- unott grimaszt vágott - Azt hiszem, hogy még a vacsora előtt válaszolnom kell ezekre.
Felsóhajtott, lerúgta magáról a cipőit és keresztbe tett lábakkal foglalt helyet. Megropogtatta az ujjait, majd így szólt.
- Leviszem a lakásodba a leveleket, távozhatsz.
Aztán elővett egy pennát és egy pergament, először Ismae levelére válaszolt.

Aztán elővett egy pennát és egy pergament, először Ismae levelére válaszolt.:

„Mélyen tisztelt Ismae Sorna!



Nem kell aggódnia, a határőrség immáron egy sokkal erősebb kezű vezető kezében van, ezért biztosíthatom, hogy az elfek erdejéből semmi sem fog támadást intézni maguk ellen. Az illető alig várja, hogy találkozzon magával, biztosíthatom róla, hogy kedvelni fogja őt. Azonban lenne itt valami, amit országaink kapcsolatának jófényében tisztázni kellene. Népünk fülébe jutott, hogy vára egyezséget kötött Krakkorakk szigetállam uralkodójával. Nem tudom, hogy a galambok milyen hírekkel szolgáltak magának odahaza, azonban a legjobb tudomásunk szerint ők felelősek a szenátorok elhalálozásáért és Riverguard megtámadásáért. Erre Mace Lancelnek és nekem tárgyilagos és történelmi bizonyítékom is van. Ezen fejlemények fényében a Kevinei köztársaság agresszív cselekedetnek tekinti a Krakkorakki hajók területsértését, és mivel a folyó országaink közös tulajdona, ezért az alku erre is kiterjed. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos utánpótlások végett a szigetország hajóinak folyamatosan meg kell sértenie vizeinket ahhoz, hogy Riverguardba utazhasson. Meg kell értenie, ezt nem engedhetjük meg. Ezért, mindennél jobban arra kérem, hogy utasítsa távozásra a Krakkorakki hajókat a saját maga biztonsága érdekében. Ne feledje, akkor ott voltunk, hogy segítsünk. Most viszont a támadóit engedte be a saját fészkébe. Biztosíthatom róla, hogy a Draven ház bőséges mennyiségben kárpótolja majd, mind katonák, mind hajók és mind élelem szempontjából. Ezen felül, atyám nevében biztosíthatom róla, hogy a Lancel ház védelmét élvezi. A részleteket kérem Richard Draven főnemessel tárgyalja meg személyesen.



Lady Lancel.“

Ezt követően elolvasta a másik két levelet, értelemszerűen a másolattal kezdte.

~Érdekes fejlemények, vajon mi folyhat északon?~

Csak arról tudott, amiről az apja említést tett neki és az sem volt sok. Erlena-ról sem tudott sokat, de sejtette, hogy okkal száműzték. És ez az, ami kapóra jött neki. A másik levél eredeti volt, a kémszolgálat kapta el, mégpedig Ismae Űrnő személyes válasza.
~Egyértelmű elutasítás. Cöh, ez a nőszemély legalább támogatja a határvédelmet nem úgy, mint apám kedvence.~
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem kedvelte Nashreent, különösebb baja sem volt vele, azonban rossz volt a kisugárzása. A levelet odatette a többihez, tovább küldésre, azonban nem hagyta nyugodni az állapota, ezért ismét elővette. Ismert egy trükköt, mellyel a tinta csak hőre válik láthatóvá (például ha egy gyertya fölé tartják), ezért mielőtt hozzálátott ahhoz, amit soha nem gondolt, hogy meg fog tenni, megégette a levél oldalát. A hátuljára pedig a következőket írta:
„Sokkal nagyobb seregre lenne szükségünk, az irányítás kezd kicsúszni a kezünk közül. A Krakkorakki szabotőrök belopták magukat Nashreen kegyeibe és gyakorlatilag uralják a határvidéket. Mindent megteszek, hogy kiűzzem őket, azonban jelenleg ők nyújták az egyetlen élelemforrást. Szívesen fogadnám az élelmet, a katonáitól viszont azt kérem, hogy szüntessék meg a Sor folyón uralkodó Krakkorakk „blokádot. Egy északi várnak északi védelmezőkre van szüksége. Elnézését szeretném kérni a titkolózásért.“
Elnyújtozott a székében, levitte a leveleket Garettnek majd elindult megkeresni a testőrét...

Végighallgatom Lord Lancel szavait, és bólintok.
- Ami a hegység védelmét illeti, egyetértek. Természetesen igyekszem minden forrást biztosítani a védővonal kiépítésére. – halványan elmosolyodom, és belekortyolok a boromba… ahogy azonban a vállamra teszi a kezét, és az unokatestvérem leveléről tesz említést, azonnal megborzongok. Erlena. Az az őrült boszorkány, hát így vág vissza. Mace-nek igaza volt, amikor azt mondta, az északiak makacssága bennem is él, és nem akartam védelmet… annál inkább haza akartam már térni. Ki tudja, mit szervezkedik Erlena, mennyit tud erről Tyres… okos fiú, de naiv, ki tudja, mibe veti bele magát, ha nem vagyok ott. – Sajnos Erlena híre… amikor elhagytam északot, a helyzet még nem volt ennyire kritikus. Érkeztek gyanús hírek a laest vidéki birtokról, ahová apám száműzte, küldtem is egy felderítő csapatot, hogy vizsgálja ki az esetet. Attól tartok, az öcsémre nagyobb terhet hagytam erre a rövid időre, mint amennyit terveztem. – sóhajtottam. A következő javaslat azonban, amit a férfitől kapok, meglep. Felajánlja a lehetőséget, hogy a kémhálózata megfigyeli Erlena tevékenységét. (OOC: Bennel egyeztettem erről) Északon én nem rendelkeztem ilyen kiterjedt információs hálózattal, de mindennél nagyobb szükségem van most az információkra, így bólintok, és ismét halványan elmosolyodom, bár a helyzet elég nehéz ahhoz, hogy ne tűnjön igazán őszintének. – Köszönöm, Lord Lancel. Ha képes lenne ebben segíteni, olyan információkat kaphatnánk, amivel könnyedén legyőzhetnénk Erlena seregeit.
Hamarosan folytatja, és csendben hallgatom a szavait. Nem táplálok ugyan személyes ellenszenvet Krakkorak ellen, természetesen azon túl, hogy erősen elítélem a kalózkodást, mégis több szinten megértem, hogy erre a megbeszélésre nem invitálta meg. Kevine és Krakkorak viszonya régóta nyilvánvalóan feszült, ráadásul a szövetség része lenne az ork fenyegetés megvitatása, amiben Krakkorak uralkodója nyíltan kimondta a véleményét… vallási okokból nem nyújt segítséget.
- Egy ilyen szövetség mindannyiunk érdekét szolgálná. – bólintok. – És valóban, nem ilyen szenátust képzeltem el. Nem vagyok benne biztos, hogy a gyilkosságokban Krakkorak a bűnös, ezután a levél után még kevésbé… de ahogy mondtad, aki elkövette őket, biztos ott rejtőzik a szenátus soraiban. Természetesen megjelenek a vacsorán, és hálás vagyok a támogatásért.
Mikor belép Elyanna, türelmesen kivárom a beszélgetést. Szimpatikusnak találom a lányt… az északiak harciasságát látom benne, bár lovagként őt inkább a tűz, és nem a jég edzette. Amikor megemlítik Almerra urának nevét, és a lány apjával együtt felnevet, ismét megejtek egy, ezúttal kissé higgadtabb mosolyt. Megvárom, míg kisétál a szobából, majd én is megiszom az utolsó korty bort.
- Azt hiszem, a megegyezést véglegesíteni a vacsoránál tudjuk. Holnap szeretnék majd minél hamarabb indulni. Winterkeep nehéz időket él, ahogy mondtad, közelít a tél, és ahogy a tél lehűti a tájat, úgy a világ is sokkal ridegebb lesz. Nekem pedig ott a helyem abban a rideg világban.

Hamarosan visszatérek a szállásomra, a farkasom kíséretében, és gyors fürdőt veszek… nem szokásom áztatni magam. A katona időkből ragadt rám… minél gyorsabban, és hatékonyabban végezd el minden feladatod. Rövid ideig elgondolkodom, milyen ruhába öltözzek, de végül leakasztok egy sötétkék, fűzős darabot. Kissé díszesebb, mint a korábbi, szürke ruhám, de úgy érzem, illik a helyzethez. Mivel nem takarja a karomat és a vállamat, láthatóak az orkokkal vívott csatákban szerzett sebhelyeim, azok közül is a legnagyobb… a közel három év alatt már fehérré fakult, de így is vastag heg végigfut a jobb vállamtól a könyökömig, a kardpenge csak utána, a derekamtól a combom közepéig érte ténylegesen a felsőtestemet. Súlyos seb volt, de kibírtam, és túléltem… nem is szégyelltem hát. A hajamat egyszerűen kibontom, nem fogom össze semmivel, hagyom, hogy szabadon a vállamra hulljon.

A vacsorára Ande kíséretében érkezem, és üdvözlöm a megjelent urakat, mielőtt leülnék a számomra kijelölt helyre.

costumes.narniaweb.com/caspian/caspianhighlight.jpg

Tyres Frostforge
Miután megkapta Khadgar levelét, a fiú lehunyta a szemét, és úgy próbálta átgondolni a helyzetet. Tehát, a laestiek feltételezik, hogy többen átálltak Erlenáék oldalára… de hogy az elfek a reményt látnák abban a nőben? Ez számára abszurdumnak tűnt. Erlena kis területet birtokolt, és Nashreen toleráns uralkodó volt. Vernik korábban kissé konzervatív maradt ugyan, de igyekezett nyitott maradni… a nagy területű Nigrommar minden bizonnyal több lehetőséget biztosíthatott volna nekik, mint Erlena a maga korlátozott erőforrásaival. Ugyanígy zavarta, hogy nincs semmilyen belső információs emberük, akitől tájékozódhatnának az aktuális helyzetről… az apját elég okosnak ismerte, hogy intézkedjen ilyesmiről, és ostoba lépésnek tűnt, hogy nem készültek fel. Abban is biztos volt, hogyha tudott volna egy ilyen belső kapcsolat hiányáról, Nashreen is intézkedett volna… ki tudja, talán már intézkedik is Tenevában.
- Ne gondolj ostobaságokat, Tyres. – suttogta, szinte csak magának. – Nashreen nincs itt. Nem tudja, milyen helyzet alakult ki. Egyedül az ork fenyegetésről tud, amiről Khadgar már értesítette. Ezt most magadnak kell megoldanod. Frostforge vagy. Képes vagy rá.
Az önbizalma lassan tért vissza, de hamarosan felnézett, és a gondolatai már vadul cikáztak. Leült az asztalához, és három papírlapot vett elő, majd tintába mártotta a tollát. Az első üzenet személyes volt… Tenevába készült, Nashreenhez. A másodikat Erlenának címezte, a harmadikat pedig Khadgarnak. Három hollóval fogja küldeni őket. Az első levél tartalma:
„Drága Nővérem!
Tudom, hogy a saját helyzeted is nehéz a szenátusban, így nem akarnálak terhelni, ha a helyzet nem lenne kritikus. Erlena, aki csak feltételezett fenyegetés volt, mikor elmentél, a trónra tör. Az erdei elfek támogatják, és minden bizonnyal több laesti klán szövetségét is megszerezte már. Lord Helion szövetséget kötött a felföldiekkel, akik megelőző csapást terveznek mérni Erlenára, ehhez megadom nekik a szükséges katonai támogatást, igyekezve minél kevesebb erőt elvonni a határhegység védelméről, és inkább a belső területek védelmét átcsoportosítani. Khadgar állt elő egy tervvel… miszerint kettőtök párbaja megelőzhetné a háborút. Ebben látok igazságot, de túl nagy a kockázat. Nem tehetjük kockára az életedet, a királynő életét, ezért eszembe jutott egy lehetőség. Emlékszel a becsületpárbajokra, amikről még apánk mesélt gyerekként? Hogy a Farkaskirálynő idejében még hagyományuk volt… kihívom Erlenát. Az ökölharcban az erdei elfek gyengébbek, de a mi embereink, akár a felföldiek közül valaki, akár maga Khadgar, kiválóak. Te verhetetlenül vívtál annak idején, emlékszem, hogy beszéltek rólad a határhegység katonái. Ami az íjászatot illeti… abban az elfek kiválóak, de felkérhetjük akár valamelyik nemesünket, például Ismae Sornát, akár, ha más nincs, én is elég ügyes vagyok. Nem biztos a győzelmem, de mindenesetre megszorongathatnék eléggé egy elfet, hogy később győzelmet arassunk.
Kérlek, térj haza mihamarabb, és válaszolj erre a levélre. Ha tudsz… szerezz segítséget Tenevából. Nem kell, hogy had legyen, van elég emberünk, de már az információ is érték. Remélem, jól vagy… ölel, és mielőbbi viszontlátást remél:
Öcséd, Tyres Frostforge”
A második:
„Tisztelt Erlena Frosteforge, unokanővérem!
Minthogy most én helyettesítem nővéremet Nigrommar trónján, tisztelettel kompromisszumot ajánlok. Egyikünknek sem érdeke, hogy sok vér folyjon, de mindketten szeretnénk megoldást találni, így felajánlom, hogy csapataink között játszódjon le egy becsületpárbaj. Nigrommar nyugati vidékén, Winterkeep és laest között szinte félúton, a Farkaskirálynő idejében történtek még hasonlók, ha emlékszel a krónikák írásaira, ott a mai napig találhatók helyek, amelyek egykor a harc szentélyei voltak. Nagy vezérek konfliktusait gyakran döntötte el, hogy a harcosai megmérkőztek az erő, a fürgeség, és a pontosság próbáin, amelyek első vérig tartottak, halálos áldozat nélkül. Ökölvívás, vívás, és íjászat. Aki megölte ellenfelét, közgyűlöletnek örvendett, a győztes jutalmában pedig a felek közösen állapodtak meg. A legendák azt mondják, maga a királynő is gyakran részt vett ezeken, és több ország nemesei, és vezetői is előszeretettel figyelték a versengést. Népünk és családunk ősi hagyományai számodra is szentek talán, így tisztelettel remélem, elfogadod ezt a kihívást. Sok életet kímélnénk meg, és minden bizonnyal támogatóid is hálásak lennének bölcs belátásodért.
Tisztelettel és jószándékkal:
Unokatestvéred, Tyres Frostforge”
Végül pedig megírta az utolsó levelet is:
„Tisztelt Lord Helion!
A párbaj lehetősége mindenképpen megfontolandó. 60000 harcost tudok kiállítani jelenlegi hadseregünkből, anélkül, hogy nélkülöznünk kelljen a határvidéken, és védelem alatt tudjuk tartani a belsőbb területet, de amennyiben szükség lesz még rá, lehetőségem van harcba hívni népünk további férfitagjait. Ezt persze legszívesebben elkerülném, amíg lehetséges, sem én, sem a nővérem nem akarnánk, hogy a nép szenvedjen egy ilyen… családi viszálytól. Amennyiben van lehetőség, a klánokat, akikkel ellentétbe kerülnek, ne rohanják le azonnal. Ha valamelyik nem biztos az Erlenához való hűségében, ami könnyen lehetséges, hiszen messze nem lehet képes akkora biztonságot adni, adjanak nekik lehetőséget az átállásra. Ha harc közben történik megadás, fogadják el, segítsenek a sérültek ellátásában, ajánlják fel a feltételeinket, hátha sikerül átcsábítani őket a mi oldalunkra. A párbaj ötletét megfogadtam, és megosztottam Nashreennel is, ám a királynő élete túl nagy kockázat. Minden bizonnyal te is hallottál már az ősi becsületpróbákról, amik a Farkaskirálynő korában igen népszerűek voltak… egy ilyenre invitáltam Erlenát. Ebben szükségem lenne a te segítségedre is, vagy a felföldiekére, ha elfogadja, az ökölvívásban minden bizonnyal kiválóan tudnának teljesíteni. Megüzenem neked, amint választ kapok Erlenától. Nashreen segítségét is kértem, hogy intézkedjen Tenevában, így remélhetőleg további támogatásra számíthatunk.
Egyelőre, reménykedem a párbaj ötletének sikerességében. Ha egy ilyen kötött szabályok szerinti, ősi hagyomány követése közben árulna el minket, és ölné meg bármelyik emberünket, minden ország összefogna a kivégzéséért. A becsületpárbaj szabályai szerint ráadásul csak a versengőknél lehet fegyver, és több ország képviselői is jelen lehetnek.
Tisztelettel, és köszönettel kitartásodért:
Tyres Frostforge”
Miután lepecsételte a leveleket, és elküldte a hollókat, még mindig nem nyugodott meg. A szíve még mindig hevesen vert, aggódott, de tudta, hogy a legjobb utat keresi. Hiányzott neki a nővére, és újra és újra eszébe jutott a menyasszonya is, aki már késett egy ideje. A legrosszabb időben érkezik, ezt tudta, de csak egy kis csapatot tudott nélkülözni, hogy megtudja, hol tartózkodik, és segítsen neki az érkezésben… ezt egy megbízható, remek katona vezette, de így is sajnálta, hogy nem tud Lady Larlssonnak nagyobb segítséget nyújtani. Mi aggasztotta még… rövid gondolkodás után magához hívta az egyik írnokot, és megszólalt:
- Továbbra is aggaszt Erlena ügye. Kérlek, fogalmazz üzeneteket a legnagyobb erődjeinknek, és kérdezd ki őket, kaptak-e bármilyen üzenetet Erlenától, hozzájutottak-e bármilyen információhoz, tegyél fel néhány kérdést az ork fenyegetéssel kapcsolatban is. Biztosra akarok menni, és a legkisebb információmorzsák is sokat jelenthetnek most. Ha végeztél, hozd el nekem a leveleket, hogy lepecsételhessem őket, és elküldhessük az erődök vezetőinek.
Mikor az írnok elsietett, a fiú rádöbbent, hogy fázik. Nem a szokványos északi hideg volt… annál sokkal mélyebb, és sokkal inkább csontig hatoló.