1. kötet: Szikra

A hajó kifutásának első két napja unalomban telt. Lady Larlsson pár embere ugyan szenvedett némi tengeri betegségtől, de ezenkívül semmi vészes nem történt.
Az almerrai kereskedelmi hajók bármelyik másikkal felvették a versenyt sebességben. Ez meg is látszott a gyors haladásotokon.
A harmadik nap estéje viszont megtörte az unalmat. A rossz irányba. A négy hajó óriási viharba keveredett. Az eső úgy folyt mintha maga Szigmund tengeristen öntötte volna rátok egy hatalmas hordóból. Az ember a tenger sötétjében egy ilyen hajón amúgy is ritkán lát el messzire, de most szinte csak tapogatózni tudtatok a sűrű esőben.
Ria emberei a legjobbak közül voltak és egyáltalán nem pánikoltak. Sokuk már kétszer-háromszor is megélt már ennél rosszabb viharokat.
A fedélzeten néhol átcsapó hullámokat nyugodtan fogadták és folytatták a dolgukat. Ria a hajó közepén állt parancsokat osztogatva és segítve az embereinek. Épp egy kötéllel foglalatoskodott mikor valami fellökte. No, nem egy fizikai lény. Sokkal inkább egy rántás a köldöke tájékán.
Az értetlenségét a matrózok kiáltásai törték meg. „Ütközés”, „ütköztünk” jött mindenhonnan.
A tenger közepén mégis miben lehet fennakadni? Ria felrohant az orra és meglátta mivel ütköztek. Egy másik hajó. Egy darabig értetlenül bámult a semmibe próbálta kifürkészni milyen típusú is lehet. Feladatában végül egy közeli villámcsapás segítette meg.
Ekkor tárult a szeme elé a hajó és rögtön megismerte. Varan kapitányé volt. A férfié, akit előreküldött. Ám teljesen üres volt sehol egy matróz vagy egy katona. Ám Riát sokkal jobban aggasztotta a vitorla. Nem a Maches családé volt. Valami teljesen más…egy vörös kígyó fekete alapon.
Ahogy értetlenül próbálta értelmezni a helyzetet és felmérni a keletkezett károkat nem vette észre, hogy a egy árny átsuhant a hajójára.
Közben Freya Venior az ölében a fedélközben kuporgott. Megpróbálhatott kitekinteni az ablakon, de a folyamatosan csorgó eső miatt úgyse látott messzire.
Az egyik őre azonban végig az ajtó előtt strázsált és nem lehetett elmozdítani onnan. Viagra nagyon nyugtalannak tűnt. A sárkányok természetüknél fogva rettegtek a víztől és most, hogy alatta és fölötte is víz volt teljesen megzavarodott. Reszketett és szinte mozdulni, sem mert.
Egyszer csak kitárult az ajtó. De nem az őr állt ott. Egy teljesen más formájú illető. Magas volt kezében pedig egy görbe pengét tartott. Hófehér haján megvillant a helység egyetlen még ép gyertyájának a fénye.
-Freya Larlsson. A népemből sokan úgy gondolják, hogy egy Almerra és Nigrommar közti frigy nem lenne előnyös.
Freya sarokba volt szorítva. Nem tudott menekülni. Mikor az ajtóban megjelenik egy másik alak is. Az egyik embere a nyolc közül. Kivont karddal támad a behatolóra. Az könnyűszerrel megpördül és mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, átvágja szegény fickó torkát.
Az őr az ütőereiből spriccelő vérrel teríti, be a szobát miközben a földre rogy. A gyilkos pedig ismét Freya felé fordul. De ez nem az ő napja.
Venior ugyanis közben felgyenesedik anyja öléből és támadólag szélesre tárja a szárnyait. Freya nem értette mit művel, de a félelemtől mozdulni sem bírt. A sárkány kitátotta a száját és a torkából fényesség terítette be a szobát.
Majd egyik pillanatról a másikra lángba borította a gyilkost.
Ria és emberei épp időben toppantak be, hogy eloltsák a tüzet mielőtt nagyobb baj történik.
Itt sok magyarázkodásra lesz szükség.

Khadgar Helion

Jó embereid és kiváló lovaid által gyorsan eléred a Laest táját. Fagyos tundra ez ahol nem sok minden marad meg életben. De egy északinak az ilyesmi minden napi.
Erlena közelébe célszerű nem mennetek, hiszen nyíltan hadat üzent a Frostforge háznak és szövetségeseinek. Így inkább a potenciális szövetségeseit keresitek. Elsőnek a klánok legnagyobbikához.
A folyó északi végében élő Felföld őreihez mentek. A klán körülbelül százezer tagot számlál melyek az északi parton és a hegyekben élnek szétszóródva. (Innen kapták a nevüket is.)
A klánok megnyerése főleg ezekben az időkben fontos észak számára, hiszen a hadsereg és a népesség negyede is belőlük áll.
Vezetőjükről Walusról sokat hallhattál, már hiszen harcolt a legutolsó nagy ork támadás idején ahol te magad is. Bár a harcmezőn nem találkoztatok mindketten hallottatok a másik hőstetteiről.
Walus állítólag elhozta a sikoltó koponyák ork klán sámánjának a fejét, de csak miután átvágta magát az összes többi klántagon. A különböző katona sztorik mind máshogy indokolják, hogy miért a sámánét hozta nem pedig a klánfőnökét.
Az egyik szerint, mert a vezért nem tudta megkülönböztetni az átlag orkoktól így azt hozta, amelyiket felismerte.
Egy másik úgy állítja, hogy ork főnök feje már minden királynak van. Viszont sámánéval még eggyik se rendelkezik.
Megint mások úgy gondolják, hogy ez volt az egyetlen kobak, ami épen maradt miután az összes többit bezúzta.
Érdekes, hogy valahányszor őt magát kérdezik, mindig mást mond.
A számtalan verzió természetesen nem csak a miértekben, de a hogyanokban is eltér. Mindenki maga dönti el, hogy mit hisz el és mit nem.

A Felföld őrei egy körülbelül ötezres táborban tartják a nagytanácsukat. Ami elé most ti is járultatok. Maga a település egy igen furcsa hely. Az összes klánt alkotó nagy törzs rendelkezik, egy kör alakú kőépülettel ahol a közös javaikat tárolják és ahol a nagy öregek (a hatvannál idősebbek) illetve a vezető és családja élnek. Ezen épület árnyékában a törzs épp itt tartózkodó családjainak jurtái állnak.
Maguk a családok ritkán töltenek itt egy hónapnál többet, hiszen a Laestiek általában nomád életet élnek.
(Szerencséd, hogy lovasaid között van egy felföldi ígyha valamit eddig nem tudtál volna: ő most elmondja.)
A tábor közepén egy még nagyobb épület áll. Ez a Skjalla vagyis a „csarnok”. A klán vezetője és a nagy öregek itt hozzák meg a legfontosabb döntéseket. Most ti is ide tartotok.
Fellépdelve a kőlépcsőkön egy magas terembe érkeztek. Belülről a faszerkezetet domborművek díszitik. A falak mentén a Laesti hitet megörökítő sárkány szobrok ágaskodnak.
A terem másik végén már a nagy öregekkel körülvéve ott ül a fából faragott trónusán a felföld őreinek vezére:
Walus Stormtree akinek óriási magasságáról látszólag nem tévedtek a legendák. Vagy legalábbis nagyon közel jártak hozzá. Kékre festett arca jelöli felföldi mivoltát.
Amint közel érsz felemelkedik trónusáról és mennydörgő hangján felkiállt.
-A Frostforgeok mindig kegyesek voltak a klánomhoz. Szolgák! Hozzátok a legjobb sört Lord Helionnak és bátor lovasainak!
Nem elárulva, hogy tudja, a neved feléd fordul és folytatja:
-Mijáratban vagy Lord Khadgar?

Khadgar Helion

-Sajnos rossz híreket kell közölnöm barátom. Erlena már küldött nekünk egy ajánlatot. Serege van. De ezek nem emberek, hanem az északi vadelfekből áll a serege. Hegyesfülűek támogatásával tör a trónra. Ez még az árulásánál is aljasabb tett. Ráadásul senki nem tudja, hogy sikerült rávennie őket a szövetségre.
Nem tudjuk mekkora néppel állunk szemben és azt se, hogy milyen jó harcosok. De egy dologra figyelmeztetlek. A Felföldiekkel szemben a többi törzs kicsi és gyenge. Az ő népeik szegény éveket éltek meg. Sokan a reményt látják Erlenában. Nem tudják miféle őrült szajháról beszélünk.
Amit az orkokról mondasz rendkívül rossz hír, de biztosítalak róla, hogy klánom tagjai Nigrommar oldalán maradnak majd a vész során. Viszont a többiekkel vigyázz. A legtöbben már titokban leesküdtek Erlena mellett. A Fehér talpúak és A Laest folyó törzse mozgólódnak. De a Tengerjárók és a Végtelen víz őrei is leállították az örök viszálykodásukat. Jobb, ha el se mész hozzájuk. Rögtön az ellenség kezére adnának téged. Mert már ők is az ellenség.
Ezért sajnálom, de el kell utasítanom az arra tett ajánlatodat, hogy elvonuljunk Winterkeep alá. Hiszen te talán elhagynád Nigrommart a legnagyobb veszély idején?
Védelmeznem kell a földeimet, mert különben visszatértemre már nem maradna hely a népemnek. Ezt meg kell értened.

(Az ebben a Whisperben elhangzottak nagyon titkosak csak IC whisperben adhatod tovább őket.)

Ashera Naemeris

Megérkeztetek után egyetlen feladat hárul még rád. El kell kísérned az akolitát a zárkájába. Ez igazából a szállásotok pincéjét jelenti.
Egyedül viszed le és kötözöd oda az egyik oszlophoz hiszen a többi őr inkább Ely védelmére koncentrál.
Hagyja magát odakötözni. Miközben a procedúrát végzed, megszólal:
-Te is elf vagy nem igaz? Legalábbis félig. Szörnyű dolgok fognak történni elmondom neked. Holnap nem szabad nyíltan beszélnem a tanács előtt.

(Az ebben a Whisperben elhangzottak nagyon titkosak csak IC whisperben adhatod tovább őket.)

Khadgar Helion

-Majd ha minden elveszett, akkor a gyermekeket és az öregeket elküldetem Winterkeepbe. Egyelőre, míg semmi sem biztos hadd maradjanak őseik földjén. Nem tenne jót a morálnak, ha máris menekíteném a menthetőt. Legalábbis a Laesti felfogás szerint nem.
Embereim akár most is a szolgálatodra állnak és egy hét alatt össze tudom hívni az összes felföldit. Bár harmincezer emberem így is a birodalmi hadseregben időzik. Tehát a legtöbb szerencsével tízezer lovast és negyvenezer lándzsát tudnék összeszedni, ami nagyjából hatszor kevesebb, mint az ellenünk szegülő klánok létszáma. Persze ebben még nincsenek benne sem az elfek sem a Nigrommar csapatai sem az oldalt még nem választott törzsek.
Én a helyedben most megelőző csapást intéznék. Ebben akár az embereim is hajlandók segíteni. Ha sikerül, akkor elbátortalanítjuk, rengeteg klán állna mellénk és előnyünkre formálnánk a háborút.
A párbajt jómagam is remek ötletnek tartom, de nem tudom, hogy juttatjuk el a kihívást hozzá. Az eddigi követeket gond nélkül kivégezte.

Vita vita hátán. Riverguard tanácsadói és a környéken élő kisnemesek mind azon veszekednek, hogy hogyan is kéne megerődíteni a falvakat vagy a várost és, miképpen kéne eligazítani a megmaradt és összetoborzott ezer katonát. Nincs elég emberetek, de ha többet toboroztok, akkor nem lesz elég földműves és halász. Most pedig szükség van mindre, hiszen az ősz utolsó napjait élitek.
A felszerelés is hiányos és lóból sem ártana még.
A nagy ricsajt és vitát melynél csak kapkodod a fejed egy ajtó nyílása töri meg. Egy női küldönc jött és egy csomagot hozott számodra.
Ahogy az asztalfőnél ülve kinyitod, egy vörös farkasos zászló bontakozik ki eléd és egy levél.

„ Tisztelt Lady Ismae

A legnagyobb szomorúsággal hallom, hogy édesapja nemrég elesett hazája védelmében. Továbbá azt is a legnagyobb sajnálattal tudtam meg, hogy Sorna háznak immáron sem elég embere sem élelme nincs a télre.
Szerintem egy ilyen háznak mely szinte megalapulásától szolgálja, a királyságunkat nem szabadna ilyen alantas módon sínylődnie. Mivel Nashreen Frostforge nem küldött segélyt ezért jómagam a levél írásának pillanatában egy évre elegendő élelmet adományozok a Sorna háznak.
Továbbá ötezer kiváló katonámat is elküldöm vele, hogy segédkezzenek a vár védelmében.
Kérem gondoljon arra, hogy ki támogatta mikor Nashreen felkéri önt arra, hogy segítse az én legyőzésemben.

Tisztelettel
Erlena Frostforge”