1. kötet: Szikra

Sürgősen haza kellett utaznia. Tömör, és szigorú parancs. Tudta, hogy valami nagy és alattomos közeledik, és ez jó kedve derítette. 
- Készítsék elő a Háromfejű bikát, hazatérek. Úgy látszik hiányolták az elbűvölő társaságomat.
A Háromfejű bika a Kevinei megszállás előtt Krakkorakk legfelszereltebb hajója volt, maga Gretter Eiderdrake ostorozta vele a tengeri hullámokat, és szakította ketté ellenfeleit. A kapitányi székben most Cassandra Bulker feküdt, épp a fogát piszkálta az egyik tőrével. A másik tizenkettő az asztalba volt állítva.
Szerette a tizenhármas számat. Tizenhárom kés, tizenhárom ágyas, tizenhárom kísérő hajó, tizenhárom olajos hordó. Úgy vélte, hogy ezzel a viselkedéssel el tudja hozni a balszerencsét. Shaninak azonban szerencsés napja volt. Napokig egy sötét pincében lógott, rabláncon és Cass emberei rendesen kiéheztették. De megvolt az eredménye, megtört. Lehajtott fejjel, némán és meggyötörve lépett úrnője elé.
- Á, madárkám. Már aggódtam, hogy lekésed a hajóutat.
Felemelte az asztalon lévő kenyeret, és a bort.
- Egyél. Le vagy fogyva. Nem szeretek a csonttal játszani.
Shani keze remegett, rengeteg vágás és szúrás volt rajta. Egy sem halálos, de az engedetlenséget teljesen kiölte belőle.
- Tudod hova megyünk Shani? Megmutatom neked az otthonomat.

Boldogsággal ötvözött, megnyugató fuvallat futott végig a testén, mikor Ismae igent mondott. Elmosolyodott, aztán még egy hosszúk, forró csókkal nyomatékosította a mondandóját. Finoman kiszabadította a kezét, de csak azért, hogy átkarolhassa. Aztán egy óvatlan pillanatban megragadta, és a levegőbe emelte. Mosolyogva vitte őt körbe a szobában, aztán a lány hátát, és a saját bal tenyerét a falnak támasztva nyomott annak nyakára csókokat. Ajkai folyamatosan lejjebb vándoroltak, és megszabadították a lány vállát a szövettől.
- Azt hiszem mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk Lady.
Hátrasimította a lány fülébe lógó hajtincseket, és a száját a Lady füle mögött lapuló, finom és érzékeny bőrre tapasztotta. Az érzéki csókok közepette hozzásimult, és készen állt arra, hogy lefejtse a lányról a szövetpáncélt. Készen állt arra, hogy elfelejtsen minden bajt és csak a boldogságnak éljen. A sors iróniája, hogy ismét az anyós egészsége az, ami megakadályozta ebben. Valaki kopogtatott. Finoman, de érződött a mondandóján, hogy fontos.
- Lord Serwie. - ekkor még kopogtatot kettőt - Elnézést, hogy megzavarom, de Sorna úrnő magához tért.

Az a forró, szenvedélyes csók még a füle hegyét is pírba varázsolta, nemhogy az arcát. Alig kapott levegőt, fülében a vér dobolását hallotta. Szemét behunyva adta át magát az érzelmeknek. ~Bizonyára úgy nézek ki, mint az a déli zöldség.~ de nem érdekelte. Viszonozta a csókot, és megpróbált egy gyengédebb, lassú tempóra váltani. Nem igazán tudta, hogy szándéka sikerült –e, mivel a Lord hirtelen felkapta. Halkan felsikkantott, szemei meglepődve elkerekedtek. Az egyik kezét a hajához kapta, de már túl késő volt. Az orgonakoszorúja a padlóra került. Másik kezével pedig a lovag vállába markolt. Talán megkarmolhatta, de nem volt szándékában. Kissé megszédült, a körbeforgás és az új helyzet (na meg a csók hatására), nem tudta ésszel követni a tetteket. Egyik pillanatban még a levegőben volt, másikban már a kormányzó körbezárta a testével. Élesen szívta be a levegőt, hirtelenjében nem tudta, hogy az ő nyaka ilyen hosszú, vagy talán a férfi miatt érzi ezt ilyennek. Felszínesen emelkedett és süllyedt a mellkasa, a férfi ajkai elvarázsolták őt. A lehelete szinte perzselte Ismae vállát, ez ellentétben állt a szoba levegőjével, testét finoman kirázta a hideg. Bágyadtan pillantott a meztelen vállára, egy pillanatra az a botrányos ruha rémlett fel előtte, mikor a Lorddal találkozott először.

A mondatot helytállónak találta, de sajnos az agya már egy pontos teljesen lemaradt, így abból a szempontból nem is igazán tudta értelmezni. Jobb kézzel a lord hajába túrt, és ujjaival körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte, bal keze meg a lord jobb karján vándorolt le egyre lejjebb, míg végül megtalálta a tenyerét, és ott, a hüvelykujjával cirógatni kezdte. A bőrkeményedést az ujjvégeknél, a tenyér belső felét, majd a hüvelykujj vonalát is. Oldalra fordította a fejét, hogy könnyebben hozzájuthasson a férfi ahhoz a ponthoz, és egy halkan, elégedetten sóhajtott. Szemhéját félig leeresztette, minden érzékszervét betöltötte a férfi.

A döbbenet kissé lassan, de annál erősebben koppant le Ismae fejében, és valahogy együtt érkezett az ép elméjével is, mikor a férfi közelebb bújt. A ruharétegek kissé tompították, de feltámadt benne a gyanú, hogy mi lesz, ha most túllépik azt a bizonyos pontot. Élesen beszívta a levegőt, szemei kikerekedtek, de az elködösült elméjében egyáltalán nem talált kézzelfogható ötletet, hogy a forró csapdából minél gyorsabban kikerülhessen.

A kopogtatás teljesen meglepte, fejét hirtelen hátrarántotta. Éles fájdalom hasított belé, kezét az érzékeny területre tette, a szemeit is becsukta, hogy minél gyorsabban tudja a fájdalmat elűzni, és cseppet sem nőiesen grimaszt vágott. Csak egy kicsit átkozta magát, de közben örült neki, mivel ez tompította kissé a testét eluralkodó érzéseket. A fal kellemesen hűtötte a felforrósodott hátát, és a másik kezével megtámasztotta magát. Ez alatt meg a hírnők üzenete tudatosult benne. Térdei enyhén remegtek, nyugton maradt, míg nem vette a bátorságot, hogy próbára tegye kissé bizonytalan lábait. Először a koszorúhoz ment. Leguggolt, és mély levegőket vett, hogy a légzését újra a normális ütembe állítsa. ~Nem szabad látszódnia rajtam. Nem szabad látszódnia rajtam. Nem……~ mint egy mantraként mondogatta ezt önmagának Ismae. Egy határozott mozdulattal a helyére igazította a ruha vállára, majd egy gyors ujjfésülködés után a koszorút is a helyére tette. Eközben kerülte a férfi tekintetét, akit már a vőlegényének tudhat magáénak. ~Az istenekre! Hogyan fogom én ezt megmondani anyámnak?!~ hasított belé a gondolat. A férfinek Ismae arcán kavargó érzések nem is, de a tűzpirosban játszó fülei elárulhatták, hogy a menyasszony erősen zavarban van. Hozzápárosult még ehhez, hogyha igyekezett közeledni hozzá, akkor mindig elhúzódott annyira, hogy több legyen köztük, mint egy kartávolságnyi. Csak az ajtóban állva fordult meg, és vetett egy óvatos pillantást a Kormányzó Úrra.

[/div]






[/div]

Gurt Anglenna

Erlena Frostforge hivatott. Sanába az erődjébe. A fekete vár falait megnyúzott hullák díszítik. Igazén gusztusos látvány számodra. Begerjeszt. Őrök kíséretével felhaladsz az egyik toronyszobába. Majd ott ők magadra hagynak a királynővel. Nem túl nagy szoba. Ráadásul az azt kettéválasztó paraván méginkább kicsivé teszi. Erlena éppen fekete farkasának fejét vakargatja miközben bámul kifelé az  ablakon a hóesésbe.
-Üdvözöllek Anglenna.-mondja a nyugodtabbik hangján. Válaszodtól függetlenül folytatja a mondanivalóját.- Te és néped nagy szolgálatot tettetek nekem. Most pedig, hogy már bizonyos, hogy mellettem álltok ebben a háborúban nincs szükségem arra, hogy meg gondold magad.-mondanád az álszent pofádat felvéve, hogy nem tennél ilyesmit de Erlena félbe szakít.-Amúgy is új szövetségest találtam magamnak. Lépj elő kedvesem.
A falak mögül egy nőalak lép elő. Fejét kendő fedi de vállán egy összetéveszthetetlen lény ül. Egy sárkány. Lady Freya Frostforge áll előtted.
-Köszönöm a nászajándékot.- Mondja fanyar képpel miközben a sárkányt simogatja.
Az utolsó dolog amit látsz az ahogy a dög kitátja a pofáját és felcsapnak belőle a lángok. Még érzed ahogy a húsod elpárolog a csontjaid pedig megolvadnak. A ordítanál de a hangszálaid már rég lyukasra égtek akárcsak a gyertyába tartott papír a tüdőd pedig levegő helyett úgyis lángokkal tellett.
Loss magához szólit.

Freya Frostforge ezután odalépett Erlenához.
-Szóval immáron rokonok volnánk?
-Ez azért túlzás. Sose voltál és sose leszel a Farkaskirálynő vére.
-Pont ez az indok amiért a "szövetséges" kifejezés helytelen. Tartom magam az eggyességünkhöz.  Megbékéltetlek Nashreenel a vészidőkre. Te pedig megvéded Veniort a Kuen hadjáratától. Ennyi és nem több. Nem fogok a királynő ellen fordulni.
-Szerencséd, hogy jókedvemben értél. Freya Larlson. Most pedig távozz.


 

---

-Jónapot kívánunk. A bolygó az Ariko corporations tulajdona maguk pedig illegálisan laknak rajta így ezt most ledózeroljuk. Sajnáljuk.
BZZZZZZZZ

Egy nagy tyúk kettétöri a bolygót.

Én tényleg próbáltam kimutatni a boldogságot, de az érzelmeimet beburkoló jégcsap csak nem akart megolvadni. Magamban kicsit fellélegeztem amikor láttam, hogy a jövendőbeli kedvesemnek legalább annyira nem erőssége a romantika.
A szemem sarkából Cassor arcára tekintettem, a férfi egyszerre küzdött a nevetés visszatartásával és azzal, hogy ne csapkodja vörösre a homlokát a kettőnk érzelmekkel teli találkozásán. Ő mindig is az a férfi volt, akinek nem okozott gondot, hogy vörös pírt varázsoljon a lányok arcára, viszont megnéztem volna, ha kardot kell ragadnia. Szélesebb mosoly ül az arcomra mikor elképzelem, ahogy Sir Cassor Westerly fejvesztve menekül az ork hordától szemben.
- Lady Frostforge, engedje meg, hogy én is üdvözöljem. - szóltalt meg a "személyi bohócom" - Engedje meg, hogy a szállására kísérjem.
Örültem neki, hogy Cassor ennyire a kezében tartotta a dolgokat. Utólag nehéz beismernem, de talán az esküvőm lett volna az a csata, ami felett csak vért izzadva tudnék győzedelmeskedni.
Közben a szolgálók lepakolták az északiak dolgait, és a szállásukra cipelték őket. Jómagam felkináltam a karomat Nashreennak, aztán a testőrség - és persze, mindenki örömére, Cassor kíséretében - elindultunk a jövendőbelim számára kijelölt szobához. Útközben ismertették velünk az esküvői ütemtervet. Cassor tudta, hogy nem időzhetünk vele sokáig, így már rögtön holnaputánra helyezte annak dátumát.
- A kötelező ceremónia a szokásoktól eltérően nem délután, hanem délelőtt megy majd végbe, és az ünnepi hét fogásos vacsorát megelőzi majd a trónteremben tartott "koronázás". Ezzel hivatalosan is egyesül majd a két birodalom, és mikor ez is lement, akkor a Hősök csarnokában (afféle étkezőhelység) a nemesség egy hatalmas vacsora kíséretében ünnepli majd az ifjú párt és a birodalom egyesülését. Továbbá mozgósítottam a Tiszta lángot, a madárkákat - ekkor sejtelmesen kacsintott -, a személyi testőrséget. Valamint megtisztíttattam a titkos alagutakat, kóstolókat hivattam, hogy ha neadjisten valami probléma történne azon a csodálatos napon, akkor elejét vegyék a tragédiának.
Körül-belül a mondandója végeztével értünk el a szobához. Blackwall egyik legnagyobb terme volt, kényelmes franciaággyal, előre begyújtott kandallóval és folyóra néző ablakkal. A bútorok válogatott minőségűek voltak, mind északi fából készült. Feltehetőleg valamelyik kereskedelmi út során szerezték be őket, ugyanis az északi stílus dominál mind a faragásban, mind magában a tematikában. Az ágy fölé egy farkasos zászló van kifeszítve. Odakint két őr vigyáz a biztonságra. A nő rendelkezesére bocsájtottak továbbá néhány szolgálólányt, akik körbevezhetik őt Blackwallban.
- Ha jól sejtem ki szeretné pihenni a hosszú út fáradalmait.
Fejezte be a mondandóját Cassor, de én megragadtam a karját mielőtt távozott volna.
- Nem szeretnék pár nappal az esküvőm előtt politizálni, de nincs más választásom. Megkérlek, hogy fogadd helyettem a Nivai követet.
- Mi sem természetesebb.
Kiszabadította magát, aztán leporolta a vállát, és kettesben hagyott minket a Lady-vel. Van másfél napunk, amit kettesben tölthetünk az esküvőig. Már korábbról is ismertem Nashreent, így tudtam, hogy rajong a történelemért. Felajánlottam neki, hogy körbevezetem őt kastélyban. Ha elfogadta, akkor abba a terembe vezettem, ahol különböző ősi ereklyéket, kardokat, fegyvereket, feljegyzéseket mutattam meg. A legtöbb Krakkorakki hadizsákmány volt, de minden országból volt egy-egy tárgy, festmény, vagy könyv, ami színesebbé tette a gyűjteményt. 
Az este további része a gazdagnegyed körüli séta volt. A házak több száz évesek, és néhány még mindig magán hordozza a régi építészeti stílusokat. A negyed főterén pedig egy óriási szökűkút helyezkedett el, ami egy idős magával Blackwallal. A legenda szerint ugyanis a szökőkutat a Kevine folyó eredeti forrására építették az őseink. A sajátos elhelyezése miatt teliholdkor a víz hófehérré változik benne.
A randevú után visszakísértem a szállásra, majd elkezdtem az esküvői előkészületeket. A holnaputánra választott viseletem nagyban hasonlított a Lancel ház atyjának öltözetéhez. Kellőképp elegáns, magába foglalja a déli motívumokat, ugyanakkor véleményem szerint tökéletesen passzol a személyiségemhez.
Másnap:
Déli szokás szerint a másnap délután már nem találkozhattam Nashreennal, ugyanis az balszerencse a házasságra nézve. Véleményem szerint viszont csak egy ostoba esküvői babona, de a nép kedvéért eleget kellett tennem neki.
Délelőtt egy történelmi darabot tekintettünk meg, Kevine legjobb dalnokai szavalták el a két ország történelmét, összefoglalták a leghíresebb csatákat a régi birodalom széthullásától egészen Krakkorakk leigázásig. Aztán egy saját verset kaptunk. Az Oroszlán és a Farkas. Rendkívül hízelgőnek találtam, és egyben meg is mosolyogtatott. 
A darab után jutott egy óránk egymásra, amit egy kettesben töltött ebéd formájában tudtunk eltölteni. Érdeklődtem az északi tél felől, az ottani szokásokról, és igyekeztem egy kicsit jobban megismerni a jövendőbelimet. Rákérdeztem a családra, Freya-ra és Tyresre, megérdeklődtem, hogy szokott-e valamilyen hangszeren játszani, festeni. A politikát egyelőre mellőztem, ezzel ráérünk holnap foglalkozni. Ha választ kaptam a kérdéseimre, és esetleg én is kaptam párat, akkor ezeket megválaszolom. Aztán az asztal alá nyúlok, előveszem a hegedűmet és játszani kezdek Nashreennak.