1. kötet: Szikra

Harmadik ork hullám



Várak északról:

1.
28tPx67v1-6

2.
1-6

3.
1-6

4.
Ezt a várat a Krakkorrakról hazatérő Lord Geist a veterán csapataival könnyedén megvédte. Nem volt szükség különösebb erőfeszitésre. Rövid és dicsőséges csata volt.



Úgy néz ki Nigrommar védői végre összeszedték magukat. Az orkok holtestei halmokban hevernek a hágókon. Sok helyen pedig meg sem közeltették a falakat. Viszont a két oldalon való háborúzás kimeritő. Hamarosan segitségre lesz szükség.1-6·1-6·1-6

[/div][/div]

Cassor, Lord Lancel tanácsadója valami megmagyarázhatatlan módon az öcsémre emlékeztetett. Alighanem azért, mert sikerült elkapnom a látványt, ahogy a nevetéssel küzdve nézi a szerencsétlen csókot Mace és köztem. Igen, alighanem ez okozta... pontosan az a gúnyos, de nem rosszindulatú stílus, ami Tyrest is jellemezte, mikor úgy érezte, nem kell felnőtt férfiként viselkednie, nagyra nőtt kölyökként is végezheti a feladatait. Furcsa volt elfogadni Mace karját, miközben még mindig a nadrág, a szürke, farkas címeres köpeny, és a bőrpáncél volt rajtam... nem éppen hölgyhöz illő viselet, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni a helyzet finom abszurditását. A lakosztály ajtaja kinyílt, én pedig megállapítottam, tényleg készültek az érkezésemre.
Az Északi motívumok azonnal eszembe juttatták winterkeepi hálótermemet, Kellemes érzés volt, mind a tudat, hogy ennyire figyeltek a részletekre, mind maga a gondolat, hogy olyan, mintha otthon lennék. Végigsimítottam az egyik bútor fáját, majd mikor Mace felajánlotta, hogy körbevezet, és mutat néhány történelmi ereklyét, örömmel igent mondtam. Mindig rajongtam a történelemért, apámnak is sokat kellett mesélnie kiskoromban... és ez nem csak Nigrommar történetére volt igaz. Fiatalon igyekeztem minél több ország múltjáról sokat megtudni, így szívesen elnézegettem a könyveket, és feljegyzéseket. A történelmi események közül jónéhányat be tudtam azonosítani, egyes csatákról apám mesélt, és hosszan elemeztük őket, egyfajta taktikai felkészítőként. A gazdag negyed körüli sétán döbbentem rá, hogy Blackwall mennyire gyönyörű. A déli építkezési stílus nagyban elütött az északitól, és többször éreztem, hogy melegem van... északon még a nyár is hűvös volt, itt azonban a tél sem hozott igazi hideget. Az éjszaka könnyen jött az álom... hazavándoroltak bár a gondolataim, mégis meglepő egyszerűséggel győzött felettem a fáradtság. Ahogy a párnára hajtottam a fejem, már el is nyomott az álom.
Másnap:
Az ébredést követően, a segítségemre bocsátott szobalányok egyiket javaslatot tett a ruha kiválasztására. Acélszürke selyemruha volt, kellően kényelmes, és elegáns. A hajamat egyszerűen kibontva érkeztem a délelőtti darabra. Tudtam már a kevinei szokásokról, így arról is, hogy a délutánra már magamnak kell majd elfoglaltságot találnom, de a délelőttöm remekül telt. A darab, és a vers kellemes volt, láttam, hogy Mace is elmosolyodik... kissé túlságosan pompásnak találtam, hogy verseket írnak rólunk, nem szoktam hozzá, de jól esett. Az ebéd során örömmel válaszolgattam... éreztem, hogy direkt kerüli a politikát, de nem bántam.
s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/4a/f4/61/4af4610371d2ac8faa2d8175e80c4fe1.jpg
- Tyres és Freya frigye jobban sikerült a vártnál. Boldognak látom az öcsémet, és talán a gyerekes viselkedésén is javít egy keveset, hogy férjként kell helytállnia. - mosolyogtam. - Megbízható fiú, örülök, hogy ilyen testvérem van. Remélem, hogy Svea is egyszer bátrabban fordul majd az állam ügyei felé, de ő inkább anyánk vére... jobban érdeklik a romantikus mesék, a ruhák, a fényűzés, mint a harc. Furcsa, mennyire eltérünk, de csak a legjobbat akarom neki... a Frostforge ház fejeként nekem kellett gondoskodnom mindkettejükről. - fejeztem be.
Vissza is kérdeztem, érdeklődtem a fogadott lányáról, Elyannáról. Hallottam a lány harci és taktikai képességeiről, hogy lovaggá vált... szívesen megismertem volna, biztosra vettem, jól megértjük majd egymást. Mikor egyéb érdeklődési köreimet kérdezte, bólintottam.
- Kardforgatást tanulok kis koromtól, de az nem éppen finom munka. Néha énekeltem, korábban... anyám tanított néhány Nigrommari balladát.
Mikor visszakérdeztem ezzel kapcsolatban is, kellemes választ kaptam... megtudhattam, hogy a jövendőbeli férjem kiválóan hegedül. Végighallgattam a dalt, majd halkan elnevettem magam.
- Tudod, tegnap azt hittem... reméltem, hogy a romantika éppoly nehézséget okoz neked, mint nekem. De megleptél... egy ehhez hasonló szólóval könnyen levennél a lábáról bármilyen nőt. - ez nem jelentette, hogy teljesen sikerült feloldódnom, de a beszélgetés mégis úgy éreztette, talán csökken a köztünk lévő távolság, ez pedig megnyugtatott. Kölcsönös tisztelet, de bizalom, és egymás ismerete is kell, hogy igazán jól működjön egy házasság, legalábbis mindig így vélekedtem, ezt láttam apám és anyám között is, ezt véltem felfedezni az öcsém, és ifjú menyasszonya között.
A nap további részében, ha a kastélyban van könyvtár, azt kerestem fel, és amennyiben volt rá lehetőségem, és találtam partnert, vívni is lementem a szabad levegőre. Nem éppen esküvő előtti tevékenység, de mégis úgy éreztem, a zavart és izgalmat így vezethetem le legkönnyebben, és így állhatok másnap a legnyugodtabban az oltár elé.
Az esküvő napján:
A szolgálók gondoskodtak róla, hogy ne legyen időm mással foglalkozni, mint az öltözékemmel, a frizurámmal, és azzal, hogy megcsodáljam az ünnepi várost. Ez kissé bosszantott. El sem hittem, de két nap után pokolian hiányzott a politika. Hosszú, ujjatlan fehér ruhám kissé kényelmetlen volt először, de a hajamat egyszerűen kifésülték, és kibontva hullott a vállamra, a hátamon, és főként a jobb oldalamon pedig bár látványos volt a háborús sebhely, nem foglalkoztam vele... büszkén viseltem, mint mindig. Készen álltam az esküvőmre.
scontent.fbud3-1.fna.fbcdn.net/v/t34.0-12/17742253_1290833751012610_1011842154_n.png?oh=57c5a52e4cdf4684ac109fb5bce2ca2c&oe=58E6FB66

Mace Lancel és Nashreen Frostforge

A cselédek már korán reggel kirángatták a pár mindkét felét az ágyból. (Nashreent egy órával korábban.)
Piperéskedés következik. Díszes ruhák felöltése. Arc és körömfestés meg minden ilyen hozzátok nem illő dolog.
Innentől a szolgálók átadnak a városi díszőrségnek akik egy hintóba kísérnek és azzal egyenest a város legdíszesebb templomát vegyétek célba. Persze nem eggyütt utaztok. Két különböző irányból közelítitek meg a Malának a szerelem istennőjének szentelt templomot. Az épület oldaláról Kevinei és Nigrommari lógnak lefelé felváltva.
A hintó a templom lépcsőin tesz ki titeket. (Macet valamivel hamarabb.) A hatalmas téren a Kevinei kismesség éljenez. Ők már nem jutottak be az épületbe. Közben pedig fehér hópelyhek szállingódznak rá a fátyladra Nashreent a farkasa még a templom bejáratáig kíséri.
Mala temploma kissebb mint a Nigrommari de százötven ember így is elfér benne.
Kevine összes és Nigrommar számos nagy családjából vannak itt küldöttek. Bár Lord Geist nem jött el. Igaz a falat védi. A lancel család összes távoli rokona és rengeteg politikailag fontos személy még ez a Fyrehand nyanya is. (Bár tudja franc ő, hogy került ide.)
Mace már az oltárnál áll mire Nashreen megérkezik. Fehér ruhája hullámzik akár a tenger.
A pap előlép és égbe emeli a botját. Mire egy csapásra elhalkulnak a harsonák és minden zaj az amúgy hatalmas teremben.
-Istenek! Látjátok ezt a két gyermeketeket? Íme hát felajánlják magukat a ti oltárotokon. Íme itt van két gyermek akik elétek járultak, hogy szerelmüket megáldjátok így az örökké tarthasson. Kérlek titeket hát, hogy óvjátok meg őket. Hiszen nincs áldottabb a szerelem csodájánál.
Ahogy Mala is mondja az első szerelmespár kapcsán: „Lángként mutasson a szerelmetek utat az utánatok jövendőknek. Adjon nekik erőt és mindent legyűrő akaratot.“
Először a Angleorhoz mindenek atyjához imádkozom és könyörgöm, hogy atyai szeretetével óvja ezt a két gyermekét.
Másodszor Malához a szerelem istennőjéhez imádkozom és könyörgöm, hogy a szerelem szent áldása kitartson eme kettő között.
Harmadszor Aqvillához a lelkek útjának védelmezőjéhez imádkozom és könyörgöm, hogy ne tévedjen el ez a két ember.
Negyedszer Roelasszhoz a születés istenéhez könyörgöm, hogy sok új életet adjon és áldja meg a két szerelmest.

Az ima után a pap felétek nyújtja a botját. Mindketten megérintitek. A kezetek összér. Mire ő folytatja:
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni isteneiteket.
-Ígérjük.-mondjátok egyszerre.
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni a családotokat.
-Ígérjük.
-Ígértjétek meg, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből fogjátok szolgálni egymást és a szerelmeteket.
-Ígérjük.-hangzik mindkettőtök szava a teremben.

A tömeg feláll és tapsol. A harsonák és a harangok ismét felszólalnak ahogy az ünneplő pár a virágszirom záporban megcsókolja egymást.

A két ország egyesült. Immár semmi kérdés. Az örökösök már egy nagyobb nemzetet fognak örökölni két kissebb helyett. Vagy ha neadjüstökös az ifjú ara vagy netán a férj elhunynának a közeljövőben akkor életben maradt özvegyük veszi át az uralmat. De imádkozzunk az Angleorhoz, hogy ilyesmi nem fog megtörténni. Hiszen annyira boldog pár.

A lakodalmat már a Lancel rezidencián tartják. Persze a lovak számára is halálos alkohol mennyiség elfogyasztása után a Westerlyk és a Bullkerek felelevenítik a régi nézeteltéréseiket és a bor áráról való eltéréseik is megvitatják.
Francis Bulker egy buzogányt használ érvei alátámasztására Laendor Westerly inkább a kardot pereferálja. Általuk megtárgyalásra kerül egy kondér leves, két torta és egy szegény szolgálólány akinek rögvest a segítségére siet Langor Serwie. Az ő preferált fegyvere a dészpajzs gyertyatartóval. Végül felségük, fiaik, anyjuk szedi őket szét mivel az őrség egy hasonló Zeal kontra Kallo párbaj lerendezésén fáradozik.

Teljesen belemerült az érzelmeibe, ha Ismae nem kapja el a fejét, akkor valószínűleg meg sem hallotta volna a kopogtatást. Abban viszont biztos volt, hogy Lionclaw vára a szerelmesek - legalábbis Lord Sebastian Serwie számára - rémálma. Mintha minden egyes portré, bútor, fal, ajtó és ablak összesküdött volna, hogy együttes erővel keserítsék meg az életét. Játékosan durcás fej ült az arcára, amikor meghallotta, hogy a jövőbeni anyósa magához tért. Már megint ő az, aki miatt félbe kell szakítaniuk egymást.
A lányon azonban látta, hogy nagyon munkálkodott azon, hogy az anyai szemek számára az előbbi pillanatokat láthatatlanná tegye. A tűzpirosan játszó fülek egyszerre mosolyogtatták meg, és hozták őt is zavarba. Érezte, a lány szorongását, ami elsősorban a kartávolságban nyilvánult meg. Sőt, csak az ajtóhoz érve fordult meg, és volt hajlandó rá nézni. Egyértelműen zavarban volt, ahogy az is nyilvánvalóvá vált, hogy ideges. 
Azonban amikor ismét szemtől szemben álltak, akkor közelebb lépett hozzá, megfogta a kezét.
- Csodásan festesz, ne aggódj, semmit sem fog észrevenni édesanyád. A késést pedig majd megmagyarázzuk azzal, hogy feltartottak a cselédek, mit szólsz?
Ekkor kiegyenesítette a lány karját, finoman végigsimította azt, és közben a kezével egy irányban lépkedett, hogy a félelf mögé kerüljön. Lágyan masszírozni kezdte a vállát, és finoman, fájdalommentesen beleharapott a lány rózsavörös füleibe.
- És különben is, semmi rossz nincs abban, ha az ember jól érzi magát, nem igaz?
A kezeivel mindent megtett, hogy a lány azt a választ adja, amire kíváncsi volt. Igyekezett ellazítani a lady izmait, majd ha végzett, akkor vett egy mély levegőt és készen állt szembenézni a sárkánnyal, akarom mondani az ork hadsereggel. Nem, ez még mindig nem helytálló kifejezéssel? Az ördöggel magával? Talán még vele is, de az anyósával... Vele még nem biztos, de nem volt választása.

A Kormányzó Úr szavai melegséggel töltöttél el Ismae szívét, de a kifogás kissé meglepte. Hirtelen sok minden újra tudatosult benne. Az, hogy Lionclawban van egy bálon, és a bál fénypontjának épp az előbb mondott igent. Félresöpörte ezeket a gondolatokat, mondván később töpreng rajtuk. De valószínűbb, hogy Lord Serwie érintése miatt nem pörgött az agya, mint ahogy egy családfőnek illene.

-Rendben, legyen. – felelte csöndesen

Valahol a fejében előúszott a szkepticizmus. Nem is tudta pontosan megnevezni mivel kapcsolatban, lehet, hogy a kifogással, lehet, hogy az egész szituációval kapcsolatban. A fejét törte, de az érzelmek viharán nem bírt átvergődni. Most nem. De ott maradt a nyoma a furcsa érzésnek, hiába a férfi nyugtató a szavai és a masszírozás. Végül megadóan felsóhajtott, és leheletnyit a Lordra dőlt. Tompának érezte magát, pedig pár perce még a boldogságtól vibrált.
-Igaza van uram, de nem mindegy, hogy mikor és hol. Ezek a körülmények nagyban befolyásolják az ember életét. Akkor….-és kinyitotta az ajtót. A szolga ott állt, és Ismae csak gyors imát rebegett el magában azért, hogy semmit sem hallott át az ajtón keresztül. Csöndben követte, és közben a felszűrődő muzsikát hallgatta. Voltak olyan darabok, amiket felismert, és esetleg tudott volna rá táncolni, de többségben ismeretlen dallamok ütötték meg a fülét. Némelyik dinamikus, más meg olyan halk, hogy nem tudta követni a dallamvonalát.

Az ajtóhoz gyorsan odaértek. Vagy talán csak Ismae érezte ezt? Lényegtelen, határozta el magában, hiszen úgyis meg kell történnie. Egy biccentéssel megköszönte a szolgának az útbaigazítást, majd amikor már nem látta, benyitott. Egy vendégszobát pillantott meg, anyja a baldachinos ágyban feküdt, a két gyermek a közelben ültek. Ahogy felpillantottak a kinyitott ajtóra Lena azonnal felállt és Ismae elé siettet.

-Jaj Ismi, hol voltál?? Azt hittük, hogy……. – ahogy észrevette a férfit is, elcsöndesedett. Ügyetlenül bókolt neki, majd a helyére sietett. Ed szeme élesen felvillant a megérkezőkre, de ennél többet nem tett. Szokatlan ez a viselkedés tőlük. A legidősebb Sorna gyermek valahová a fejében felvéste, hogy minél hamarabb beszélnie kell velük.

-Hogy érzed magad anyám??- lépett oda csöndesen az ágyhoz. A Lady arcszíne jobb lett, de Ismae az arcán több finom ráncot vett észre, és talán a gyertyafény hatása, de mintha megszaporodtak az ősz hajszálak az özvegy Lady Sorna hajzuhatagában.

-Sokkal jobban gyermekem, csak a szívem sajog még picit. Üdvözlöm Kormányzó Úr! Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam – üdvözölte csillogó szemmel a nemesembert. Felült, hogy mégsem mutatkozzon erőtlennek és gyengének, mert egy északi Lady ilyet nem engedhet meg magának. – Ön épp egy igen fontos kérdést tett fel a leányomnak, mikor elkapott a rosszullét. Ezért is elnézést kérek. De megengedi, hogy a gyermekeimmel megbeszélhessek néhány dolgot?? Félek, túlságosan is sokáig távol maradt a báltól, hogy hiányolni kezdjék Önt.