Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Nov 18, 2016 19:06:54 GMT 1
Jurmungand
Az őr már a félelemtől elmondja a nevét.
-Rick. A társam pedig Joren
-Nemondj nekik semmit!
-KUSSOLJ KÖCSÖG. - az egyik embered úgy orrba veri, hogy elered a vére.
Ekkor felteszed neki a többi kérdésedet is és Rick megrettenve válaszol arra, amire tud.
-A sereg Krill mellett állomásozik. Tegnap óta Cassandra Bulker vezeti az egész seregünket. Az élelemről nem tudok semmit csak az, hogy hadihajók hozzák otthonról.
-Miért támadtatok az ártatlanokra? Miért kellett barátainknak meghalnia? Miért kellett a családunkat lemészárolnotok, ti száraz talpúak? Miért kellett az én szegény drága feleségemnek meghalnia? Miért kellett a gyermekeimet elvenni tőlem? Élveztétek? Élveztétek, ahogy látjátok meghalni a védteleneket? Tetszett a véres testek kupacának a látványa? Megerőszakoltátok a nőket, mielőtt elragadta őket a halál?
-Kérem én csak egy felderítő vagyok. Nem harcoltam Krillnél. Ott csak északi katonák voltak. Mond meg nekik Joran! Mond meg nekik!
Ordít remegve a férfi.
-Azért aki kislányként remeg, egy paraszt láttán én nem kezeskedem - köp ki oldalra a másik fogoly.
De ő is csak ordít, ahogy megvakítod majd…
Valamivel később Mongery mellett telepedsz le a ház bejáratánál. A csillagos eget figyeli.
- Mongery itt maradhatunk ma estére? Holnap reggel már tovább is állnánk és… azt szeretném, hogy tarts velünk.
-Addig vagytok, itt ameddig akartok. Sőt azt javaslom, maradjatok minél tovább. Ez a hely félreeső és némi élelem is van itt. Mi pedig tizenegyen vagyunk. Csak sikerül megvédenünk a helyet, ha erre tévedne egy-két járőr. De ha tovább álltok, akkor elfogadom a meghívásodat. Régen azért hagytam abba a kalózkodást, mert gyakran kellett ártatlanokat ölnöm. Nos…kutyaharapást, szőrével nemde? Mutassuk meg ezeknek a száraztalpúaknak, hogyan kell kalózkodni!
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Nov 18, 2016 21:11:40 GMT 1
- Addig vagytok, itt ameddig akartok. Sőt azt javaslom, maradjatok minél tovább. Ez a hely félreeső és némi élelem is van itt. Mi pedig tizenegyen vagyunk. Csak sikerül megvédenünk a helyet, ha erre tévedne egy-két járőr. De ha tovább álltok, akkor elfogadom a meghívásodat. Régen azért hagytam abba a kalózkodást, mert gyakran kellett ártatlanokat ölnöm. Nos…kutyaharapást, szőrével nemde? Mutassuk meg ezeknek a száraztalpúaknak, hogyan kell kalózkodni!
- Nem. Holnap reggel indulunk, barátom. Hisz milyen élet az, ahol minden reggel félelmekkel teli fejjel kelsz? Én nem úgy akarom leélni az életem, hogy mindig attól félek, hogy egyik nap beállít ide egy nagyobb osztag vagy ne adj Isten lovagok és egyesével lekaszabolnak minket, vagy ránk gyújtják a házat. Nem, ez nem élet. Ez semmit tevés és rettegés. Pont az amit ők akarnak. De ha elmegyünk sereget toborozhatunk és visszanyerhetjük a szabadságunkat. Holnap megindulunk északnak. Stixcape-ba megyünk toborozni, onnan pedig a hegyekbe, a bányákhoz. A szabadságunkhoz három dolog kell: Bosszúvágy, vas és vér. Utóbbi kettőből nincs túl sok. És még nem hallottam olyanról, hogy 11 ember felszabadított volna egy népet. – Hátradőlök és a házfalának támasztom a hátam, közben pedig a tájat kémlelem. – Milyenek voltak? Mármint a családod? Gondolom jó emberek. Ha akarod holnap indulás előtt még elhantolhatjuk őket. – Ha mond valamit meghallgatom és majd ha végzett folyatom. – Tudod, régen az én Haraldom kalóz akart lenni. Én minden áron leakartam beszélni erről, mivel tudom, hogy az az élet, nem arany élet. Ahogy gondolom te is megtapasztaltad. Mondtam neki, hogy ártatlanokat fog ölni. Mire ő mindig azt mondta, hogy gazdagabbakat fog ölni és a pénzt a mi népünknek fogja adni. Épp készült arra, hogy beálljon valamelyik hajóra. Azt hiszem a „Részeg Kurva”-ra készült felszállni. Csúnyán összevesztünk emiatt és nem is volt időm azt mondani neki, hogy szeretem mielőtt meghalt volna. – Elmélyedve bámulom azt a kis dzsindzsást ahol a mai nap folyamán megöltük azt a járőrt. – Mond, Mongery mit tudsz a Bulkerekről? Az a köcsög azt mondta valami Cassandra Bulker a vezetőjük. A családnevük mintha ismerős lenne. Az egyikükkel nem Lór végzet? – Ha mond valamit az öreg akkor végig hallgatom, majd mondom neki, hogy feküdjön le, valamelyik emberem majd őrködik. Holnap nagy útra indulunk szükségünk lesz minden erőnkre.
Másnap korán felkelünk, összepakoljuk Mongery megmaradt élelmét, a zsákmányolt páncélokat, fegyvereket és lovakat (mert hát azzal jöttek az őrjáratra a kevineiek) és megindulunk Stixcape felé, ahova reményeim szerint még nem ért el a háború és sok erős és bosszúra szomjas embert találok.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Nov 19, 2016 16:56:02 GMT 1
A szolgálók megjelenését alig vettem észre, csak azt, hogy kifelé tereltek. El Asherától és az elftől. Nem túl barátságos folyosókon vezettek, nyirkosak és hidegek. Néhol huzatot éreztem, de olyan gyengén, hogy érzéki csalódásnak hatott. Mikor a párás fürdőszobába léptem már sejtettem mi lesz a célja. Már. csak a partnerem kilétére borult homály. Fürdetés közben úgy viselkedtem, mint egy üres báb. Nem beszéltem, alig reagáltam az ingerekre. Ami a jelenlegi lelkiállapotomhoz közel állt, mégis megpróbáltam a lelkem végtagjait egyre közelebb húzni a középponthoz. Hülyeségnek hathat, de egy apró golyót igyekeztem a lelkemből gyúrni, amit majd a fejem legmélyebb zugában elrejtek. Vagy ha így jobban tetszik, egy falat igyekeztem a lelkivilágom és a valóság közé építeni.
A ruha majdnem romba döntötte az eddigi eredményeimet. Mégis mit vagy kit képzelnek ezek?? Azt a semmitsemtakaró ruhadarabot még egy olyan személy sem venne fel a mi vidékünkön, nem hát egy nemes hölgy. Ezek a kalózok tényleg nem tudják, hol van a határ. Remegett a kezem, alig bírom elfojtani a fellángolt dühömet. De a túlélésre igyekszem koncentrálni. Azaz, az esemény után is éljek.
Édesanyám felvilágosított már egy s másról, így a kikötözésnél tudtam, hogy neki biz ám lehet, hogy erős ferde hajlamai vannak, és nem azért, mert hisz benne, hogy 10 állig felfegyverzett férfit plusz őt is le tudom győzni. Bár ez azért lehet téves. Azt hiszik, hogy félelf vagyok, és ezért alapos okuk van rá. Kár hogy nem vagyok az!! Gondolom az akolita és Ashera meg tudnák oldani a helyzetet. Tisztelem és irigykedek is a kardforgatástudásukért.
És most arra is rájöttem miért nem vagyok jó politikus. Mert nem tudok színészkedni! Gratulálok a felismeréshez Ismae, de lehetett volna öhm, kellemesebb helyzetben is rájönni. Le sem tagadhattam volna, hogy ez lesz az első, bizonyára ez neki is feltűnhetett. Izektem, mozogtam, ahogy csak lehetséges volt, akaratlanul is feltört bennem a félelem. Túlságosan el voltam foglalva a saját problémámmal, így totálisan bepánikoltam, mikor az alak rám borult. Az, hogy leütötték, kellett néhány pillanat, hogy felfogjam. Halvány köszönömmosolyt villantottam a megmentőmre, bár ebben a ruhán biztosan teljesen félreérthetően hathatott. Kiszabadított, és elmondta, hogy Nashreen küldte, amivel reményeket keltettet bennem, de már rohant is el, hogy a csapatával elterelje az őrök figyelmét. A megölt katonáktól elcsórtam egy kardot és egy köpenyt, hogy több kellemetlen dolgot is elkerülhessek. . Már kezdtem elveszteni a fonalat a helyzetemmel kapcsolatban, mikor összefutottam Asherával és az elffel. Úgy tűnik nekik is sikerült a szabadulás. Ashera mondandójára csak bólintottam.
Amúgy Westwall egy nagyon vicces hely. Azért, mert itt mindenkivel össze lehet futni. Ilyen volt az előbbi eset, de nem mentünk nagyon messzire, mikor Ashera ismerősébe botlottunk. Lehetőleg a leggyorsabban az ismerős és csapata engem és az elfet kikísértek. Amilyen pontosan közlekedtek itt, arra engedett gyanakodni, hogy ezek kémek. Mert én biztos, hogy eltévedtem volna, és ha jól láttam, akkor nem én lettem volna az első áldozat.
Westwallt nem igazán zártam a szívembe, de Krakkorakot sem. A kocsma pedig megmutatta számomra, hogy milyen is egy átlagos, közönséges élet itt. Csönd ereszkedett a szobára, és igazából nem sok mindent tudnánk itt csinálni. -Megkérdezhetem, hogy mi a neved??- fordultam a szobatársamhoz.
OCC: Bocsi, de nem igazán tudtam úgy alakítani a történetet, hogy az Raion számára is látható legyen :/ |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Nov 19, 2016 18:17:23 GMT 1
Elyanna Lancel
Az elf elvette ugyan a korbácsot. De nem sújtott le vele.
-Végignéztem egyszer, ahogy egy őr negyvenszer sújtott le a kislányomra, mert az az éhező családjának lopott egy almát. Fele olyan idős se volt, mint te magad és a mai napig a hátán viseli a sebeket.Én viszont nem vagyok olyan. Én nem fogok, megüti védteleneket akár akarják akár nem.
A tömegen egy ordibáló kölyök fúrja át magát.
-Az őrök. Jönnek az őrök.
A felgyülemlett tömeg szinte pillanatok alatt elillan, vagy hirtelen tennivalót talál az egyik utcai árus pultjánál.
A lassabbakat pedig szinte maga alá tapossa a fehér páncélos csapat, akik sündisznó módjára kivont kardokkal védőgyűrűbe veszik Elyt. A kapitányuk lép oda a lányhoz, hogy felsegítse.
- Sajnálom lady. Egy sajnálatos félreértés áldozata vagy. A legjobban tennéd, ha a fellegvári szobádban várnád meg a herceget.
Az elf kapitány arcára van írva a „Ne csinálj semmit kérdés nélkül, mert a vendégszeretetünk véges.” mondat. Ilyen képet csak a városőrök tudnak vágni.
Ely még látja, ahogy az, őrök felkapják a gyógyszeres ládákat és visszahelyezik a szekérre. Ezek után pedig a fellegvárig kíséri Elyt ahol az, végre elfoglalhatja a szobáját.
Anish egy kellemes hátmasszázst nyújtott neki még mielőtt meghallották volna a főherceg visszatértét jelző kürtöket.
Talán célszerű lenne elé sietni. De be is Ely várhatná a szobádban. Kitudja mi a szokás itt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Nov 20, 2016 12:24:17 GMT 1
Megfogja az állam, én pedig nem fogom megadni neki az örömöt, hogy nem nézek a szemébe. Aztán hátrébb lép.
- Őszintén? Nyilván félek… Hiszen ha Mace Lancel emberei megtalálnak, biztosan halott vagyok… Ezért gondoltam, hogy ha itt sem mondok igazat, akkor itt is halál vár rám, én pedig nem szeretnék még meghalni… - megrántom a vállam. A következő kérdésére összeráncolom a homlokomat, és nagyon koncentrálok, hogy eszembe jusson valami az „emberről”, de csalódnom kell. Ennyit sem tudsz segíteni, ha már nem ölnek meg egyből vagy adnak át…
- Sajnálom, de nem tudok róla semmit valójában… - rázom meg a fejem. – De Riverguard közelében értünk partot mi ketten, azonban ő sokkal lejjebb, azt már nem láttam, hol, hiszen megtámadtak minket – mondom neki még. Aztán valami szövetség-féleségről kezd magyarázni. Töprengeni kezdek. Végül is… Haza már nem mehetek, észak valószínűleg ugyanúgy a Lancel-eknek adna… Akár még túl is élhetem itt, mindezek után is… Mondom magamban.
- Rendben! Adjátok nekünk ezt az estét, hogy mindent alaposan átgondoljunk, illetve néhány papírt, hogy mindent leírhassunk ezzel kapcsolatban… Ha sok az este, elég néhány óra… Döntöttem: megpróbálok segíteni!
Ha megadják a szükséges időt és kellékeket, (amit valószínűleg abban a szobában fogunk tölteni, ahol már voltunk), akkor mindenek előtt megírom a levelet Mace és Elyanna Lancel-nek, ami tartalmazza az összes információt kalandos utamról. Az akolitáról igyekeztem keveset írni, de az ügyükről nem. Azt is leírtam az elejére, hogy ez az információ nagyon veszélyes, ne cselekedjen meggondolatlanul, mert akkor még több háború lesz. És arra senkinek semmi szüksége. Ezt levelet elrejtem a kövembe, hiszen egy kicsi titkos üreg található rajta. Belepréselem a levelet, majd nekiállok összeszedni az információkat, persze elég hiányosan, hiszen nem terveztem segíteni ezeknek az embereknek.
- Valamit kaparjunk össze nekik… - mondom az akolitának.
– Nem mondunk semmit az emberről, csak a majdnem pontos helyét adjuk meg. Ezzel ellesznek egy ideig. Legyen ennyi egyelőre, meg kicifrázzuk a célunkat… - fejezem be. Aztán néhány percnyi csönd után, felnézek rá.
- Fontos lettél számomra… - mondom neki. – Nem szeretném, ha megölnének, mert a célom az, hogy együtt öljük meg azt az elfet, aki a pusztulásba vezet titeket – Feltéve, ha igaz… - Többé-kevésbé megbízom benned, ezért remélem, hogy sikerülhet – Előveszem az általam megölt társának a nyakláncát, majd leakasztom a nyakamból. – Ez a társadé volt… Gondoltam, visszaadom, ha neked jelent valamit… De ha őszinte szeretnék lenni, megtartanám. így kicsit olyan, mintha tényleg egy csapat lennénk… De ha neked kell, természetesen visszaadom – mondom neki komolyan.
Kifejezéstelen tekintettel várom, hogy mit reagál. Persze magamban majd szétfeszített az idegesség. Ezen múlik majdnem minden… Aztán látom, hogy Garret elvigyorodik, de ha nem ismerném, akkor nem látnám a maszk miatt. Baljós gondolatok ütik fel a fejüket bennem. De amit mond először kisebb megkönnyebbüléssel, aztán aggódással töltöttek el. Külön kell válnunk… Gondolom magamban az elfre nézve. Nincs mit tenni…
A lady felé fordulok, majd meghajtom a fejem.
- Remélem, most már véget érhetnek szenvedései…
Ezután az akolitához fordulok, és megölelem. Csak néhány másodpercig.
Közben ezt suttogom a fülébe.
- Vigyázz magadra, ne csinálj semmi hülyeséget, és… várj meg… - mondom neki, majd elengedem.
Ezután visszafordulok Garret-hez
- Remélem, nem lesz semmi bajuk… - mondom neki, majd nézem, ahogy távolodnak. Közben előveszem a kövem, hogy közben is mutassa, ki és körülbelül mennyi van előttünk. Aztán felpillantok Garret-re, amint megint hozzám szól. Csak bólintok egyet, majd mielőtt elindulunk, még ennyit hozzáteszek.
- Kicsit megváltoztál… - nézek rá töprengőn és kutatóan. Aztán felsóhajtok, és félrekapom a tekintetem.
– Vagy én volnék az, aki megváltozott? – mondom halkan szinte magamnak, majd elindulunk. Sokkal jobban érzem magam Garret mellett. Egy barát mellett. Habár ő valószínűleg nem tart annak… A kezemben tartom a kövem, és nézem. Minél erősebb a fénye és melegebb, annál többen vannak. Azt hiszem, egy véleményen vagyunk Garret-tel: nem akarunk feleslegesen ölni. A saját kardomnak jobban örülnék… Vajon hol lehetnek a fegyvereim? Jó lenne megtalálni őket…
- Garret, ha valaki megtalálja a fegyvereim, kérlek, ne hagyd, hogy kárba vesszenek... Ha túlélem ezt az egészet, örülnék, ha visszakaphatnám őket... - mondom neki halkan, hiszen nekem aztán semmi jogom még kívánságokat is közölni. Csak az őrökkel végzünk, aminek bár nem örülök, de ez van. Azért lecsukom a szemüket, és bocsánatot kérek, aztán újra Garret-re figyelek, és próbálok neki segíteni. Nem azért, hogy jót mondjon rólam. Azért, hogy mindketten túléljük... |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Nov 20, 2016 13:59:10 GMT 1
i.imgur.com/w7oJRY4.jpg Nyugodtan vezette végig Szürkét a Krakkorrakk macskaköves utain. Mögötte csekély, ám teljesen elégséges sereg arra, hogy végrehajtsák Hector Bulker tervét. Amint elérték a várkaput, és azt zárva találta, magabiztossága kissé megingott, de szerencsére Lord Marks könnyűszerrel megoldotta a helyzetet. Még most is meglepődik a mitril lovagok erején… Ahogy sejtette, nem ütköztek túl nagy ellenállásba. Könnyűszerrel lekaszabolták azt a minimális őrséget, amibe ütköztek. Elítélte ugyan a középső Bulkerfiú módszereit, de ezek után nem kételkedett azok hatékonyságában. Gondolatmenetéből egy Krakkorrakki őr ugrasztotta ki, aki egy lándzsával kísérelte meg ledöfni őt. Lepattant a hátasról, majd egy jól irányzott szúrással kifilézte a sósvizi rokonát. A külső gyűrű két óra alatt az övék volt, lekaszabolták a hamis istenek zászlóit a falakról, s sajátjaikat feszítették ki helyettük. A krakkorrakki harcképtelen sebesülteket egy nagyobb raktárépületbe zárták, a harcképeseket pedig cellákba. A riadt nőket és gyerekeket pedig visszaterelték a házukba. Sebastian Serwie ugyanis igazi lovaglélek volt, feleslegesen nem ontott vért, akárki zászlaja alá is tartozott az. A bevonulás eközben folytatódott, a belső várral meggyűlt volna a bajuk, azonban Garret-nek köszönhetően Westhall felvonóhídja már tárt kapukkal várta őket. A győzelem borítékolható volt, percek múlva az utolsó védvonal is elesett. Már csak a belső vár volt hátra, de hamarosan az is megadja magát. Sebastiannak azonban mással is foglalkoznia kellett. *** A kikötőbe menekült tizenkilenc Krakkorrakki hajó fedélzetéről a kapukhoz hozatta az ostromgépeket. A katapultokat a falra állíttatta, a ballisztákat bedig a lovagok kezébe helyezte. A betört kapu helyére hatalmas sziklákat hordatott, amelyeket mithril pajzsok segítségével erősített a falhoz. A másik két kaput is elbarikádozta, felerősítette. Parancsba adta továbbá a szurok főzését is. Egyszerű volt a terve, ha a Halkirály bámelyik kaput betöri a lovagjaival, akkor balliszták sortüze zúdul rá, hasonló a helyzet a katapultokkal is.
Már nyolc órája ostromolták a várat, ekkor küldött egy levelet Cassandra Bulkernak, hogy győztek. Csak remélni tudta, hogy ott is hasonló a helyzet. *** A vár már készenlétben várta az esetleges hazatérő Krakkorrakki erőket, amint Gretter Eiderdrake annak közelébe ért, láthatta, ahogy a zászlóiból és címeres szőnyegeiből kirakott dombocska a kapu mellett lángra lobban. A vár falain a Tiszta láng tüzes lobogója, és a Serwie-k halai lógtak le, a bástyákon is ezek a zászlók lobogtak már, a várfalakról idegen katonák néztek le rá. A vártól nem messze pedig egy követ várt rá. - Figyelmen kívül hagytad kétszáz ember életét, MOST azonban egy város a túszunk. Lionclaw – a nyelvén éllel, lenézéssel mondta ki Westhall új nevét. – minden embere, és szépséges nővéred egyaránt a foglyunk. Még nem esett bántódásuk, és amennyiben itt és most, feltétel nélkül leteszi a fegyvert, ez így is marad. Viszont ha ellenszegültök, akkor ezen az éjszakán több ezren fognak majd egységesen, fájdalmasan éltükben utoljára felkiáltani. Az erőszak elkerülhető, Halkirály. Hajts térdet, dobd el a kardodat, vagy szegülj ellen és viseld a következményeket. Eközben a várban: Sebastian Serwie lovagok gyűrűjében törte be a belső vár kapuját, kivonta a kardját, majd felajánlotta Krakkorrakki sereg maradványainak a megadást.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Nov 20, 2016 14:29:42 GMT 1
Miközben elkezded írni a listát, a férfi elveszíti a türelmét.Előkapja íves kését és a tenyeredbe döfi.
- Azt hiszed, hogy az orrunknál fogva vezethetsz minket? Ezek a seregek csatára készen állnak, hiszen felajánlottad őket te magad ajánlottad fel őket a Lanceleknek, hajóid is vannak, amivel szállíthatod őket. Ne járasd velem a bolondjá...
Az ajtó hirtelen berobban.
Az omladozó falak túloldaláról lovagok érkeznek a szűk helységbe, és fél másodperc alatt lefegyverezik vagy kivégzik a Csendes Penge embereit.
Megmenekültél, a probléma azonban ott kezdődik, hogy a lovagok első dolga elmarni az asztalra helyezett helyezett szerződést és már úton is vannak vele Mace Lancel felé. Érdemes lenne valami ésszerű magyarázatot kitalálnod, mert könnyen bukhatsz az üzleten. |
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Nov 20, 2016 15:02:31 GMT 1
Ragen azt sem tudta mit csináljon. Keze rettenetesen fájt, s ha az események ne követték volna ilyen gyorsan egymást, most biztos a földön fetrengene, és visítozna, mint egy kisgyerek. De éppen senki sem figyelt rá, így nem volt értelme a látványos szenvedésnek. Szívesen megtörölte volna véres kezét, de nem akarta ruháját tovább piszkítani, így az egyik földön fekvő hullába törölte bele azt. Csak ezután eszmélt rá arra, hogy szerződését is elragadták. Finom mosolyra húzódott a szája, miközben maga elé motyogta - Az istenek sem szeretnék,ha őt szolgálnám... - és nevetésben tört ki. Megúszta a legvéresebb bérgyilkosbanda támadását, s most fájhat a feje, amíg el nem veszíti. Kénytelen volt hát sorra venni, mivel magyarázkodhat az úrnak. Hagyatkozzon annak helyzetmegítélésére, hiszen okos, művelt ember. Vajon Lancel azt is tudja, hogy ő sem hülye, és eszébe sem jutna véghez vinni még egy árulást? Hiszen magától értetődő, kell a segítség, ha Almerra királya, vagy egyelőre kormányzója akar lenni. Vagy kezdjen el magyarázkodni? Akkor általában csak rosszabodik a helyzet. Hiszen a szerződésen szereplő számok egyértelműen elrugaszkodnak a valóságtól, még a leghülyébb urak sem fizetnének ennyit tízezer katonáért. Megvan! A szerződés! Hiszen szerepel benne, hogy őt elkapták, megverték, katonáit megölték. A kezén a seb csodálatos bizonyítéka annak, hogy életveszélyben volt. - Ismer engem, tudja, hogy egy gyáva alak vagyok, aki az életéért fűt-fát ígér. Azt is tudja, rettegek annyira tőle, hogy ne áruljam el. Vagy többre becsülne? Ugyan, még én sem becsülöm magam annyira. - Újra kuncogni kezdett. Veszett fejsze nyele. Vagy az egyik, vagy a másik, de valaki mindenképp a halálba viszi. Talán nyugisabb lenne, ha hazamenne kis birtokaira, és megvárná a parancsot. Felesleges. Ezek után csak szó nélkül elmenne? Baromság. Ekkor hirtelen megvilágosodott. - A botom! - kiáltott fel, majd mániákusan keresgélni kezdett a romok között. Közben persze nem felejtette el kizsebelni az áldozatokat, ki tudja, hátha ráakad valami nyomra, és ezzel még ajándékot is adhatna hűbérurának. Szóval most az első, és legfontosabb megtalálni a botot. A második, hogy mindent beismer urának, a harmadik, hogy vagy fog tudni enni valamit, vagy nem lesz többé szüksége ételre. Ez egy ilyen nap. Mondhatni, tényleg beindult a játék. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Nov 20, 2016 15:11:06 GMT 1
i.imgur.com/8lm7HxF.jpg Shanival egy domboldalról nézték végig a csatát. Akárhányszor a parasztlány elfordult, Cassie arcon csapta őt. - Meseszép, nem igaz? Több ezren estek el mindkét oldalról, Cassandrát – akárcsak korábban Hectort – azonban csak a végkifejlett érdekelte. Szeme a szárazföldi csatát pásztázta, két irányban zajlott, szebbnél szebb fejleményeket eredményezve. Összeráncolta a szemöldökét, amikor Gretter is megérkezett a csatamezőre. Megkísérelt a távolból egy nyilvesszőt ereszteni a szívébe, azonban elvétette. Végigsimította a parasztlány arcát. - Te is szeretnéd megpróbálni, Kismadaram? Nyújtotta felé az íjat és a tegezt, az azonban nem vette el. Cass csak megvonta vállát és tovább figyelte a fejleményeket. Amikor meghallotta a visszavonuló kürtök hangját, széles mosoly húzodott az arcára. Nem is adta parancsba, hogy üldözzék a Menekülő királyt. Pontosan tudta, hogy hova megy, és pontosan ettől volt boldog. - Győztünk Shani, ugye milyen csodálatos? A veszteségeik zavarták, kevesebbel számolt, de bele kellett törődnie. Ezer hadifoglyot szerzett a csatában a maradék kétszáz mellé. Végigvezette Shanit a hullamezőn, majd mélyen a szemébe nézett. - Ha kegyes lennék, most te is itt feküdnél. De nem, neked mást ígértem... paraszt... Elrendelte, hogy a hajigálják a Krakkorrakki hullákat egymásra, majd égessék el őket. A kevinei és az északi elesetteket sírokba temetette, amiket a hadifoglyokkal ásatott meg. Azonban hozományt nem hagyott nekik, minden hulláról levetette a páncélját, elvetette a fegyvereit és mindent, ami később a sereg hasznára válhat. A temetés után elrendelte, ezek megtisztítását.
Két órával később megérkezett az erőd építéséhez szükséges fa. Amint végeztek a temetéssel, rögtön parancsba is adta a tényleges erőd építésének elkezdését, majd belépett az északi táborba.
- Javaslom, hogy rendeződjünk és amint megpihent a seregünk induljunk el Westhall felé, szorítsok katonáink és a saját falai közé a halkirályt, majd a városfal árnyékában tapossuk el, mint egy legyet. Ezzel pontot tehetünk a háború végére. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Nov 20, 2016 20:42:02 GMT 1
- Rendben. Az estét a rendelkezésetekre bocsátom, ha még se így lenne, akkor értesítelek benneteket. - válaszolta Guthr, majd hozzájuk nyom egy köteg papírt és egy tollat tintával.
Mikor kiment a cellából és megtudta, hogy mi történik Krill-ben neki is egekbe szökik a vérnyomása. És tajtékzik a dühtől, néha már jobban, mint maga a király.
A kiadott parancs értelmében a hadra fogható városi lakosság felfegyverzésében segédkezik és a meg erősítendő védelem eligazításában.
A megerősítés után talán ő volt az egyetlen, aki ötször bejárta az egész várost. Miután besötétedett sok mindent nem tudott csinálni, így hát lefeküdt aludni. Igaz nehezen, de elaludt.
Másnap a napi rutin helyet a tegnapi harc készültségben keletkezet problémák kijavításában segédkezett. Mikor a sereg kivonult ő a városban maradt, ide is elkél a tapasztalt katona.
A külső vár falról figyelte az eseményeket. Ekkor jött hozzá egy őr, aki a tegnapi nap is vele volt a foglyoknál, hogy nem kellene rájuk nézni. Mivel bőven lejárt az egy estés haladék.
- A fenébe - mondja hangosan. - Köszönöm, hogy szólt teljesen kiment a fejemből - válaszolja, majd elindul a vár felé.
Oda felé még meg állt segíteni pár civilnek a pakolásban. Ez kicsit elhúzódott. Így dél után nem sokkal érkezik meg a cellához.
És ront be.
- Több időtök is volt, mint egy éjszaka remélem elegendő volt. -mondja. - Ide azokkal a papírokkal.- majd elkezdi olvasni.
Fa pofával olvassa végig a papírokat. Mivel gondolata a csata körül keringenek.
- Megteszi - válaszolja. - Őrök hozzatok nekik enni és inni. Az akolitának meg lássa el egy orvos a sebét az arcán. - majd ismét elmegy.
Ezután bemegy a szobájába és egy henger alakú tegezbe teszi.
Ekkor halja meg azokat a kürt szavakat melyet csak kiképzéskor hallott utoljára. Nagy iramban rohan le a lépcső majd kiérve az utcára egyenesen a kürt szó irányába kezd menni.
Ami ott fogadja teljesen letaglózza. A kapu betörve az ellenség bent a városban. Mikor meglátja, hogy lovagok is vannak szólni akar a számszeríjászoknak, de eszébe jut, hogy mind kint vannak a csatában. Jobbnak látva vissza felé indul rohanva a cellához.
És ront be újonnan.
- Gyerünk szedjétek össze magatokat, az ellenség bent a városban mennünk kell. - ordít rájuk.
Meg kötözi kezüket. Majd egy rejtet szobába viszi őket és vigyáz rájuk másik 6 katona társaságában.
Mikor megnézi a kinti eseményeket szörnyülködve látja, hogy az ellenség már a belső falon belül van. Nem kockáztatva a frissen megszerzett információt és az informátorokat. Levitte őket a katakombába és ott egy szűk egyenes folyosón elkezdte vezetni őket. A folyosó hosszú és nyirkos volt meg persze pókhálós és minden féle csúszó-mászótól hemzsegő. Ezzel is jelezve nem jártak itt sokan az elmúlt időben.
A végén egy nagy vasajtó volt a bezárva. A kinyitása után egy boros pincéhez hasonló részbe értek, azután meg ki a szabadba.
Köröbelül 1.5-2 km-t mentek és egy kis falunál kötöttek ki. Innen is tisztán látszott, hogy a városban csata van. Guthr kellemesen csalódott mikor látta, hogy nem ég az egész város. Meg volt győződve, hogy mire kiérnek a város lángolni fog. Emiatt megkönnyebbült, de dühös is volt magára amiért ott hagyta a társait.
Kis pihenés után belekezdet mondandójába
- Látjátok ott azt a enyhén hegyes dombot a házzal. Na hát oda megyünk. - mondta majd el indult velük.
Az út már nem volt olyan erőltetett, mint a folyosón. A házhoz érve, majd az ajtóján besétálva hasonló környezet tárul a foglyok elé, mint a cellában. Csak egy kicsit koszosabb verzióban.
- Itt várjuk meg míg lecsendesednek a kedélyek. Aztán, ha Gretter visszafoglalta a várost átadjuk neki az információt. - mondta majd le ült egy székre a foglyok közelében. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Nov 20, 2016 22:16:58 GMT 1
A visszavonulás jól sikerült egyenesen haladtunk Westhall felé. A vereség ellenére öröm ittasan lovagoltam. Mindaddig míg egy futár nem érkezett elémbe.
A futár híre piszok rosszul érintett. Dühömben lecsaptam a lováról és nagy vágtában indultam a város felé. Az elém táruló látvány még jobban feldühített.
-Te mocskos rohadékok - ordítom dühömben, majd meg pillantom a kint várakozó követett. Ekkor érnek be a katonáim, akik már láttak szebb napokat is.
Le szállok a lóról és 100 lovaggal oda sétálok a közelébe.
- Mit akarsz te nyomorult. - mondom neki haragosan.
Beszéde közben jobb kezem egyre szorosabban szorította a kardom markolatát, de csak az első mondat volt fájó.
Miután befejezte némán meredtem rá és járt az agyam.
~ Mit is tegyek? ~ nézek kérdően magam elé. ~ Adjam meg magam vagy harcoljak? ~ ekkor hátra tekintek a seregre.
Egy kb 30 ezres sereget látok kik hulla fáradtak, talán a lovagok használhatóak senki több. Az arcukra kiül a fáradtság és a tanácstalanság. Nem tudják mit tegyenek. Mind engem néz, hogy mit felelek.
Majd ismét magam elé bámulok.
~ Ha igaz amit mond akkor a civilek megússzák. És megadatik majd nekik, hogy teljes életet éljenek békében, háború nélkül. És hogy elfeledjék ostoba királyuk minden egyes tettét. Lehet, ezért lettem király, hogy véget vessek Krakkorak szenvedésének örökre. Nem a legjobb úton, de a cél a fontos. Így elérem a másik vágyam is, nem leszek többé király. ~ gondoltam, majd egy mély lélegzet után még közelebb mentem a követhez.
Elő rántom kardom, majd a követnek szegezem.
- Hívd ki a Serwie-t, aki itt képviseli őket. Csak neki vagyok hajlandó letenni a fegyvert. - mondtam ki lélegzet visszafojtva.
Amint ki jött a Serwie-i ház képviselője parancsba adtam az embereimnek, hogy tegyék le a fegyvert és térdeljenek le. Rossz volt végig nézni.
Majd jó magam is ezt tettem.
- Én Gretter Eiderdrake Krakkorak királya magadtom magam feltétel nélkül önnek Lord Serwie. - mondtam ki bús fájdalommal-e szavakat
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Nov 21, 2016 11:55:53 GMT 1
A katonai sikerek megnyugtatták Geistet, bár a gondolatai újra és újra visszatértek Nigrommar belpolitikájára. Ő maga sokáig harcolt a határhegységben, és bár már egy ideje Winterkeep védelmében volt a feladata, és stratégiai emberként dolgozott, tudta, hogy pontosan milyen nehéz helyzetben van az ország. Nashreent ugyan megnyugtatták némileg a győzelmek, ugyanakkor már előre lefektette, Geistet, amennyiben sikerrel véget ér a hadjárat, és megtörténik a területi felosztás, vissza fogja parancsolni Nigrommarba. Ennek főként politikai okai voltak... a közösségi morálnak nem használ, ha a hódítók egyike veszi át a vezetést, a zsarnokságától, agresszivitásától tartanának. Különösen, hogy hiába volt vitathatatlan Hector, és utódja, Cassandra Bulker stratégiai tehetsége, a brutalitásuk nem segítette sokban az ügyüket. Geist ismerte a nemest, akit Nashreen Krakkoraki helytartónak szánt, középkorú, tapasztalt, de megbízható férfiként ismerte, így bízott benne, tényleg meg tudják majd előzni a lázongásokat, ha odaérnek.
A roham folytatásában Geist tudta, hogy az északi erők fő csoportja nem Westhall ellen megy, hanem szembekerül Gretter parasztokból is toborzott hadseregével. A parasztok nem jelentettek ellenfelet, Geist harcosai jól edzettek voltak, ő maga pedig igyekezett olyan formációt felállítani, amivel a lehető legkevesebb harcosa esik a dárdafal áldozatául. Azt is megtanulta, hogy hiba alábecsülni az ellenfelet... persze, Krakkorak hadereje kicsi, de van. Gretter alighanem a végére tartogatja a legerősebb katonáit, remélve, hogy a parasztok már megtörték némileg a hódítók ellenállását. Nem tévedett.
Oldalról érte őket a támadás, így azonnal elrendelte az átszerveződést. Sikerrel megállították a lovasságot, ám meglett az ára. A férfi látta ugyan a király irányából felé száguldó dárdát, de esélye sem volt kitérni elől, így a vállába fúródott. A seb mély volt, és folyt belőle a vér, nehezen is tudott észnél maradni. A serege nem veszíthette el a fejét, meg kellett tartania a kontrollt, így, mielőtt bármi más lépést tett volna, a legközelebbi katonához fordult, egy fiatal fiúhoz.
- Keresd meg Lord Eliast. - suttogta. - Megsérültem, kövessétek a parancsait.
Elias ugyan képes volt átvenni a vezetést, Geist élete maga hajszálon múlt. Sok vért vesztett, de a sebét a csata után időben kitisztították, a vérzését elállították. Jó esélyei voltak, hogy túlélje az összecsapást. Gretter Eiderdrake kapitulációja viszont olyan hír volt, ami azonnal felébresztette benne az élni akarást. Sikerrel jártak.
Az időközben a sérült Geist helyén vezető Elias azonnal igyekezett információkat szerezni Ismae-ről is, és a csapatról, akiket a királynő érte küldött. Amint megkapja az információt, természetesen továbbítja Nashreen-nak is Westhall legyőzéséről is. |
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Nov 21, 2016 20:12:37 GMT 1
Ragen erősen sántikálva érkezett meg a palotába, s mégis örömteli mosoly ült arcán, hiszen nem csak botját találta meg a romok alatt (ráadásul sértetlenül, hanem pénzes tarsolyt is, így elintézettnek látta ruhájának kifizetését. Belépett a trónterembe, és meghajolt az úr előtt, de közelebb nem ment; tudta jól, ő most büdös és véres, ráadásul gyanúban áll, így igyekezett minél nagyobb távolságot megtartani a óriási testőr és saját maga között. Végül rákezdett.
- Talán megkapta már uraságod ama híres szerződést, melynek ügyében idefáradtam, hogy tisztázhassam magam. Nem tudom, miként gondolja az igazságot, de én felsorakoztatom érveimet. (Itt elmondta mindazokat, amiket az előző reagban leírtam) Miután végzett, megkönnyebbülten sóhajtott, és folytatta. - Talán ismeri a Deagry-ház címerét? A titka, hogy a mérleg mindig vízszintben áll. Tehát, ha családom kap valamit, akkor addig nem tágít, míg nem viszonozza kellőképpen azt. jelenleg ez a feladatom, és tartom is magam hozzá. Persze az se baj, ha néha felém áll... - tette hozzá magában. - Egyszóval, én a kir.. akarom mondani a kormányzóságért cserébe sokkal tartozom. És addig nem árulom el magát, amíg nem egyenlítettem a számlán. Eközben futhatott be egy levél a Sourd-ház vezetőjéhez.
"Tisztelt Jóuram!
Nem zsarolni jöttem, hanem ajánlatot tenni. Adja nekem országát és hadseregét, melyet én kellőképpen honorálok azzal, hogy legfőbb tanácsadómmá teszem, még uralkodásom idején is, és egyéb járandóságokban is részesítem. Spóroljuk meg a háború költségeit, és a halottak számát, oldjuk meg ezt a kérdést békésen. De, hogy súlya is legyen leírt szavaimnak, csak annyit mondanék, megvan a kellő számú és erősségű szövetségesem ahhoz, hogy birtokba vegyem földjeit. Ennek tudatában döntsön válaszáról.
Üdvözlettel, Ragen Deagry, öreg barátja!" |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Nov 23, 2016 20:58:40 GMT 1
A határhegységben sok kis pásztorház feküdt. Ezeknek az egyik fő feladata az erődrendszer élelemmel ellátása volt. Gyakran egész generációk élték le bennük az életüket. Ilyen volt a Rokhar család otthona is. Az udvaron álló kislány kerek szemmel bámulta a frissen hulló havat. Bár ebben a magasságban a nyár közepét kivéve mindig minden fehér volt. Ani, a kislány viszont ettől függetlenül nagyon szerette. A fiatal szemeinek ez egy csoda volt minden egyes alkalommal. Épp apjának segített a favágással. Bár a hat éves izmai nem nagyon bírták elhasítani a hatalmas méretű tölgyeket széles mosollyal csapkodta le a vékony faágakat. Reas az apja büszkén nézte. „Az anyja génjeit örökölte.” Ő is csak akkor volt boldog, ha valami fegyvert foghatott a kezébe. -Hahó. Vacsora asztalhoz gyerekek!- hangzott egy női hang a házuk felől. -Máris megyünk anyu! Jagre gyere te is. - szólt a kislány a lába körül szaglászó hegyi farkas kölyökhöz. Az azonban nem vártan reagált. Felkapta a fejét és egy pontra meredt a távoli horizonton. Majd vadul csaholni kezdett. -Mi van ezzel a döggel?- kérdezte fennhangon Raes. A család egyetlen tagja, aki nem szerette ezt az állatot. Majd elpillantott abba az irányba amerre a farkas ugatott. Egy nagy alakot látott kibontakozni a hóból. -Sigismund te vagy az? Korán jöttél az élelemért. - szólt Raes a lovagnak vélt alakhoz. Aztán mikor az közelebb ért kerekre nyílt a szeme. – Ani futás! -Micsoda? -Fuss a várba és meg ne állj, míg el nem érted. Ne is nézz vissza. Csak futás. Ezután Raes kézbe markolta a baltáját és a vállát neki vetette a kardot markoló feleségének. Miközben egyre több nagy alak bontakozott ki a sötétben. Nehéz, páncélos talpaik keményen taposták a földet. A sok fekete fegyver és páncél csak úgy csörgött rajtuk. Orkok voltak. Rengeteg izmos alak a hegységen, túlról akiknek az egyetlen vágy az volt, hogy fegyvereiket az ellenségeik húsába márthassák. Ani egy hatalmas ordítást hallott a házuk felől, de úgy tett, ahogy apja mondta. Nem nézett vissza. Csak ötszáz métert kellett megtennie a várig, de ez így is kimerített kicsiny testét. Befutott a kapun és majdnem összeesett a lihegéstől. Az őrök rögtön kiszúrták és odarohantak hozzá. -Ez nem Raes lánya? -Csak az lehet. De mit csinál itt ezzel a farkaskölyökkel? -Miért nem kérded meg tőle? -Szörnyek. Nagyok… apu azt mondta fussak. A kislánynak könnyek szöktek a szemébe. -Kapitány úr. Holló érkezett a Geist és Fallers erődökből! Azt írják az orkok megtámadták őket. Erősítést kérnek!- hangzott egy hang valahonnan máshonnan. A várkapitánynak nem volt ideje eldönteni mit tegyen. Mert egy mély kürt hangja akasztotta meg a szavában. -ORKOOOK. MINDENKI A FALAKRA. Grimgor Ironhead épp egy férfi hátából tépte ki a csatabárdját. A járőr nagyon balszerencsés volt. Semmiféle eséllyel nem rendelkezett egy hat méter magas ork és a sárkánya ellen. De hát. Nem sokan állhattak ki Grimgor Ironhead a sárkányok kegyetlen lordja, a koponyatörő, a klánok egyesítő hatalmas vezére , a Zrugb igaz ura, a kegyetlen és az istenek kegyeltje ellen. Mielőtt még visszalépett volna a sárkánya hátára eltekintett a legközelebbi ember erőd felé. A csapatai mostanra már az egész vonalat ostromolják. A nyavajás emberi királyságokból nem marad majd más csak por és hamu. Ahogy a látomása is megmondta. Felemelte a levegőbe a csatabárdját és földrengető hangján üvölteni kezdett. Egy régi-régi csatakiáltás volt ez melyet hamarosan megtanulnak majd rettegni az emberek. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 592
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Nov 23, 2016 21:08:31 GMT 1
Türtőztetnem kellett magam, hogy ne tegyek megjegyzést az udvarhölgyek bámulására. Oké, hogy anya már nem fiatal, de tudtommal annó a házasságuk megkötésénél csak kisebb szerepet játszott anya vagyonos, nemesi származása és inkább a szerelem volt jelen. Persze addig nincs baj, amíg csak bámulja őket. De velem tárgyal, szóval rám kéne figyelnie. Bár mit is vártam az én „jó apámtól”. Na mindegy. - Atyám, valóban ez lenne a logikus lépés, ha várnánk, és azzal is tisztában vagyok, amit korábban mondtam. Azonban ez nem jó ötlet. Szerintem valamilyen úton-módon kiderülne, hogy mindkét országtól igen magas pozícióba kerülnék. Ha sokat várnánk, és a biztos helyzetben cselekednénk, akkor abból azt a következtetést vonhatná le az adott uralkodó, hogy nem őt, hanem a győzelmét pártoljuk. Tehát ha nem ő győz, a másikhoz csatlakoztunk volna. Véleményem szerint Kevinéhez kellene húznunk. Gondolj bele! Krakkorakk egyedül van, és az eddigiek alapján kétlem, hogy fordítani tudna az eseményeken. És csak úgy mellesleg nem óhajtok házasodni. Legalábbis, mostanság nem. Ne érts félre, nem repesek az örömtől, hogy Kevinétől függenénk, de azért mégis csak erősebb ország és szövetségben áll Nigrommarral. Inkább csak egy ország legyen az ellenségünk, mint kettő. Szerintem ne várjunk sokat. Néhány nap, aztán becsatlakozunk az egyik oldalhoz. ~ Inkább Kevinéhez. ~A két családra kitérve pedig… a Larlssonok valamilyen szinten tartoznak nekem, hisz a szerencsétlen események közepette végig vigyáztam Freyára. A Deagryk pedig… Az alapján, amit Ragenröl tudok – mert gondolom ő próbálkozik – nos, a megbízhatóság miatt kétlem, hogy Kevine sokáig a szövetségeseként tekintene rá. Rólam pedig úgy általában három dolgot tudnak: hogy sajátságos logika szerint cselekszek, bolond vagyok, de megbízható. A lovagrendekkel való szövetség azonban jó ötlet. Amíg várunk felkeresem őket. Még akartam volna pár dolgot kérdezni, de léptekre lettünk figyelmesek. Egy fiatal küldönc érkezett hozzánk rohanva. Amint kicsit kifújta magát meghajolt, majd rögtön a tárgyra tért. - Lord Manches, Ria… Híreket kaptunk Krakkorakkból… Gretter Eiderdrake letette a fegyvert, miután elfoglalták Westhallt. Meglepett a hír. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar vége lesz. Cselekednünk kell. Atyám biccentett a férfinek, hogy tudomásul vette a hírt, majd megkérte, hogy kint várjon, amíg még beszélünk. Amint kettesben maradtunk, megszólaltam. - Nos, úgy tűnik, felesleges kört tettem haza, de most már így alakult. Azt hiszem egyértelmű a következő lépésünk. Írok egy levelet Lord Lancelnek. Blackwallba csak azután megyek, hogy beszéltem a Khmer őrséggel. Mivel szorít minket az idő, engedelmeddel megkérem Sidet és Henricet, hogy menjenek el a másik két lovagrendhez tárgyalni. Jut eszembe… Hol van Henric? Nem láttam, amióta hazatértem… Atyám arca gondterhelté vált. Henric Westhallba ment tárgyalni és már jó ideje nem érkezett felőle hír. Bosszantott ez az információ. Én is aggódtam érte – még ha nem is volt köztünk erős testvéri kötelék – de azért még jobban, hogy nehogy bajba sodorjon. - Remek… - jegyzem meg. Persze újabb szúrós pillantást kaptam, mire sóhajtottam. - Meg kell tudnunk mi történt vele, illetve, hogy mit intézkedett. A jelenlegi helyzetben ez roppant nehéz feladat. Miért kellett engem ilyen helyzetbe hozni? Persze érthető volt a lépésük, hisz nem számíthattunk arra, hogy Kevine csak úgy felkér kormányzónak… De akkor is… Foglalkoznunk kell ezzel a problémával, de nem most… Inkább folytattam a tervem vázolását. - Henric helyett Shira megy. Mindjárt tájékoztatom őket a feladatukról. Amint lehet, indulunk. És most engedelmeddel… Apám még mindig kicsit rosszallón nézett rám, de nem szólt semmit. Nem is vártam a beleegyezését. Sarkon fordultam és ha nem akart semmi hasznos információval ellátni, akkor ott hagytam. Az első dolgom az egyik emberem felkeresése volt. Megkértem, hogy a készenlétben álló csoportnak szóljon, hogy készüljenek fel az útra. Ezután a szobámba mentem. Írtam egy-egy meghatalmazást Sidnek és Shirának, hogy a nevemben járnak el, majd hozzáfogtam a Lord Lancelnek címzett levelemhez. Már belekezdtem az írásba, mikor egy pillanatra megtorpantam. Eszembe jutott az elmélkedésem, amit még északon tettem. Kelletlenül sóhajtok. Továbbra is vallom, hogy nem kéne más országnak beleszólnia a mi ügyünkbe… Erre épp készülök lepaktálni Kevinével. *Beletúrok a hajamba.* Nincs választásunk. Almerra nincs abban a helyzetben, hogy egyedül vezetőt válasszon. Atyám szavai jutnak eszembe, hogy mi nagyra vagyunk hivatottak. Még ha sok mindenben nem is értek egyet családommal, akkor is… „A család az első!” ahogy házunk jelmondata tartja. Ha nem ránk, akkor mégis melyik családra lehetne bízni? Egy biztos… ha én leszek a kormányzó… Mindent meg fogok tenni az országomért, a népemért! Előtörő lelkesedésemmel írtam alá a papírt. A kész üzenetet Baltazarra erősítettem, majd búcsúzóul magamhoz öleltem. - Vigyázz magadra! Számítok rád! Figyeltem, ahogy lassan eltűnik a messzeségben. Ez egy fontos levél, nem bízhattam akárkire. De persze aggódtam érte. *** Mace Lancel észrevehet egy fekete varjat, ami éppen felé repül. Békésen leereszkedik a férfi mellé. Megtalálhatja rajta a levelet. "Mélyen tisztelt Mace Lancel!
Elfogadom a kormányzói pozíciót. Amint módomban áll, felkeresem Önt Blackwallban, hogy megtárgyalhassuk a részleteket.
Ria Manches " Baltazar dolga végeztével, akár kap új levelet, akár nem elindul vissza Riához. ***
Miután Baltazart útjára bocsátottam, Sidhez mentem. Bátyámra a konyhában találtam, szerencsére társaság nélkül. Furcsán pillantott fel rám. - Húgom…? - Kérlek menj el A nap gyermekeihez egy kisebb csapattal és győződj meg arról, hogy az oldalunkon állnak. Felvonja a szemöldökét. - Ez nem rossz ötlet… Történt valami, Ria? - Krakkorak letette a fegyvert, így nem leszek királynő. Helyette Kevine által kormányzó leszek. Itt a hivatalos levél. *megmutatom neki* De most nincs időnk itt beszélni. Rögtön indulnunk kell. Meg kell bizonyosodnunk a támogatásukról… - Micsoda? – pislog rám döbbenten. Amint túlteszi magát az első információn, rögtön megszólal. – De miért pont hozzájuk? Hisz az ő székhelyük a boremmiai határ mentén van! És te? - Én a Khmer őrséghez megyek. Mert így döntöttem. Ja és veled megy még az egyik emberem, Kharlo is. Őt ismered. Pakolj össze, vigyél magaddal még néhány embert. Itt a hivatalos papír, hogy ha szükséges, bizonyítani tudd, hogy a nevemben jársz el. És most indulás! Látom rajta, hogy nagyon nem teszik neki, hogy dirigálok. Ahogy elhagyta a szobát, furcsa mosolyra húzódik a szám. Élvezem, hogy parancsolgathatok neki. Kharlonak is szólok. Nem repes az örömtől, de vállalja. Miután Sid és Kharlo megbeszélték a menettervet, rögtön elindultak. Shira szobája előtt megállok. Mély levegőt veszek és kopogok. Nem szívesen bízok rá feladatot a lelkiállapota miatt, de szükségem van rá. Belépek a szobába. Persze semmilyen vonása sem árulkodik a mély szomorúságról, amit elfojt. - Hogy ment a megbeszélés? - Zajlik az élet. Dióhéjban Krakkorakk letette a fegyvert, én Kevine által kormányzó leszek, de még mielőtt Blackwallba mennék felkeressük a lovagrendeket, hogy támogassanak minket. - Hű… és nekem mit kéne tennem? Keressem fel az egyik rendet? - Így van. Szeretem, hogy Shirának így vág az esze. - Kérlek menj el Az ezüst pengéhez Regsel és Morellel, na meg egy kis csapat emberrel és győződjetek meg a támogatásukról. Kissé furcsán néz rám. - De ők Almerrában vannak, nem? - De. Tökéletes leszel a feladatra, Shira, pont azért, amire gondolsz. Hogy kevesen ismernek. Erre is, meg a másik dologra is. Ugyanis ha van rá lehetőséged, kérlek nézz körül a városban. Gyűjts információkat az ottani helyzetről! - Értettem. Még mondtam neki pár információt, átadtam a megbízói levelet, majd tovább álltam. Regset és Morelt is tájékoztattam a feladatukról. Amint elkészültek, elindultak. A szobámba mentem, hogy felkészüljek az útra. Nem mondom, kissé izgultam. Remélem, minden a lehető legsimábban fog menni. Amint végeztem kimentem a csapatomhoz. Végignéztem az embereken. Furcsa, hogy egy Mag tag sincsen mellettem. De kárpótol a tudat, hogy mindannyian ígéretes „újoncok”. Rövid időn belül néhányan akár még a Magba is bekerülhetnek. Röviden vázoltam az útvonalat, amit pakolás közben állítottam össze, ellenőriztem minden rakományunkat, majd a lovamhoz léptem. Indigó… egy hatalmas homokszínű kanca. Drága mulatság volt beszerezni, de sosem bántam meg. Kiváló hátas. Már pedig egy kormányzónak kiváló hátas jár. Egyre inkább ízlelgetem ezt a szót… Kormányzó… Még mindig viszolygok a vezetés gondolatától, de ugyanakkor furcsamód kezd tetszeni is. Amint mindenki nyeregbe szállt elindultunk a sivatag felé. OOC kis magyarázat: a megbízói levél csak formaiság. Sidnek valszeg nem is lesz rá szüksége, hisz ő Manches. Rirus (és így a többiek) célja az, hogy a családhoz legyenek hűek a lovagrendek és csak ha nagyon nincs rá más mód, akkor húzzák elő a „kormányzó” kártyát. A küldöncök majd a helyzetnek megfelelően intézkednek. |
|
