1. kötet: Szikra

Ragen magabiztosan lépett be a trónterembe, ahol szembe találta magát legújabb partnerével, Mace úrral. Udvariasan hajolt meg előtte, ahogy azt a kereskedők csinálni szokták, majd mikor felpillantott, kénytelen volt kétszer háromszor még pislogni, hogy ne egy pénzeszsákot lásson maga előtt, hanem egy valóban erős és tekintélyes hadurat. Széles mosolyra húzta száját, majd megköszörülte a torkát, és halkan koppantott a sétabotjával. Mindig ezzel jelezte, ha beszélni kíván, vagy ha végzett mondandójával.
- Uram - kezdte -, számítok az ön támogatására abban a bizonyos ügyben. Cserébe pedig ellátom, amivel csak kell, természetesen. Ne fájjon a feje a többi nemestől, én bármit el tudok intézni. - Mondta, bár inkább saját magát kívánta jobb fénybe helyezni. Remélem, a kettőnk közötti kapcsolat tartós és bizalmas lesz. - hajolt meg újra, majd ismét koppantott egyet pálcájával.

Cassandra Bulker a főhadiszállásnak kinevezett tanyáján csapott az asztalra a tisztjei körében. Rossz hírt közöltek vele. Ha továbbra is a fenekükön maradnak, akkor az ellenség lőfegyverei szétlövik a hadsereget. Ha viszont kitörnek, akkor a saját maguk által állított csapdákon kell átmenetelniük. Viszont mind a Stixcapei és mind a Westhalli katonák is alig ütötték meg a harmincezer főt. Egy gyors kirohanással megakadályozható a mégtöbb halott és gyorsan véget lehet vetni ennek az egésznek.
A nemrég megérkezett Lord Geist véleménye még nem tiszta (Ha Aria nem mond mást akkor ő is a fenti kitöréses tervet javasolja).

Ria Manches

-Rendkívül egyszerű a dolog leányom.-sóhajt fel apád.- A Deagryk a kevineiknek udvarolnak a Larlsonok pedig Nigrommarnak. Mind sokkal inkább előrébb vannak náluk, mint mi. Ha ezek közül bármelyik ország szerzi meg Almerrát akkor garantáltan a támogatottjai lesznek a trónon. Ezért kellett megtalálnom a saját szövetségesünket. Itt jön képbe Krakkorrak. Figyelj rám Erica- kapja el a kezed.- itt az esély, hogy történelmet alkossunk. Ne dobd el ezt a lehetőséget!
Apád elfordul és egy a terasz korlátjára telepedett békés papagájt kezd el simogatni. Közben tekintetét az udvari szökőkút körül ücsörgő udvarhölgyeken legelteti.
-Tudod az óapád Arigo Manches egy szegény ember volt de nagyon ravasz. Rabszolgasorból küzdötte fel magát és hatalmas vagyont csinált. Az ő fia sem volt különb és kisnemesi rangot szerzett. A dédapád pedig bővítette a területeinket és megszerezte ezt a helyet. A nagyapád pedig idejött de ez a hely nem volt több egy kecskeszaros pusztaságnál. De ő megcsinálta. Felhúzta Qastertet. A világ valaha volt leggyönyörűbb városát. Nézz körül Erica.-mutat körbe.- ezt itt mind a mi családunk teremtette. Mi nagyra vagyunk hivatottak. Sokkal többre.

Garett, Ash

Míg ti elmentek kinyitni a kaput addig a többiek elkísérik az elfet és Lady Sornát a főhadiszállásként használt fogadóba.
Tíz perc babrálás után idegességedben teljes erődből rávágsz, a kapu láncára a kardoddal mire az végre lenyílik. Viszont hiába osonsz jól ezt azért még az őrök is észreveszik. Ráadásul a legördülő vaskapuval még nem kezdtetek semmit. Egyszerű lenne kiakasztani, de ahhoz, meg kell kockáztatnotok a lebukást.

A riadó hangok a vár belsejéből jönnek. Valami nem stimmel. Ki akarna behatolni a várba ilyenkor? No persze rajtatok kívül.

Ismae

A Garett névre hallgató személy emberei téged és az akolita elfet rögtön elkezdenek kiveztni a várból. Gyorsan kénytelen vagy rájönni, hogy ez a hely GIGANTIKUS. A tervezők feltehetőleg szánt szándékkal egy labirintust építettek erőd helyett. Szobák vezetnek, más folyosókra ahonnan más folyosók vezetnek termekbe.
Meg mersz ré esküdni, hogy az egyik kivilágítatlan sarokban egy csontvázat láttál. Szegény pára. Minden bizonnyal eltévedt.
Végül egy csatornában köttök ki ami kivezet a várból. Ekkor megtekinteheted a Westhalli köznép nyomorúságos és mocskos életét. Mindehol sár és latyak. Az utcán örömlényok és koldusok váltják egymást. A házak pedig omladoznak, hogy az utakról ne is beszéljünk.
Végül egy elég romos kocsmában köttök ki. Az egyik vezetőtök int a csaposnak majd felkísér titeket az emeltre egy szobába.
-Kérem maradjanak itt amíg a többiek megérkeznek.-mondja.

Hát... ez nem sok információ... A Deagry név hallatán ökölbe szorul a kezem. El fogok késni… Ez így sehogy sem jó… Elcsesztem... Megragadja a kezem, majd előadja családunk történetét. Mintha én nem tudnám…
„Mi nagyra vagyunk hivatottak.” Ez visszhangzik a fejemben. De milyen áron…? Kelletlen sóhajjal felé fordulok.
- Atyám, Nigrommarral valóban nincs kapcsolatunk, azonban Kevinével kapcsolatban van itt valami… - előveszem a levelet és a kezébe nyomom – Nekem eléggé hitelesnek tűnik… Nem sokkal Sid érkezése után kaptam. Nem tudom, mi alapján választott engem, de nekem jobban tetszik az eddigi események alapján. 
Sóhajtok. Nem nézek apámra, az egyik szökőkút mintázatát bámulom.
- Remek helyzet, mondhatom. Valamelyik nagyhatalmat magunkra fogjuk haragítani. Ha visszautasítom Kevinét, de ők győznek, akkor meg lett volna az esélyem némi hatalomra, de így kivégzés lesz a jussom. Ha visszautasítom Krakkorakkot, de ők nyernek, ugyanez.
Újra rá emelem tekintetem.
- Mi a véleményed?

A trónomhoz láncolt oroszlánok másodpercek alatt ugrottak fel a talajról. Horgo azonban úgy állt mellettem, mintha csak egy tartóoszlop lenne. A pallosáért nyúlt, de intettem, hogy maradjon nyugton. Ujjaim hegyével a fából készült trónus karfáin kopogtattam, majd felkeltem róla. Lehajtottam a fejem, afféle üdvözlés gyanánt, majd közelebb léptem a kereskedőhöz.
- Szóval bármit mi? – Hátat fordítottam neki és a zsebemből egy oroszlános aranytallért vetettem oda neki. – Feltételezem ez az, amire vágyik a pénzéhes szíved igaz?
Végighúztam a kezemet a terem egyik asztalán, majd a végéről elragadtam egy térképet és az asztalra terítettem azt.
- Krakkorrakk és Kevine viszálya csak most kezdődött, de hamarosan pontot is kell tenni a végére, ezen felül nem elfelejtendőek a volgreoni ügyek sem, az első ügyeim közé tartozik az, hogy méltó vezetőt ültessek Almerra trónszékébe. Természetesen a magam módján.
Biztos voltam benne, hogy érti a célzást.
- Egyes emberek azt mondják, hogy veszélyes vagyok. – enyhén más irányba fordítottam a témát – Mások pedig azt, hogy... értékes szövetség. Ez attól függ kedves barátom, hogy ki, és mivel keres meg. Te pontosan mit ajánlasz a támogatásomért?

Ragen mohón kapta fel a pénzérmét, majd féltve zsebébe csúsztatta azt. - Pontosan erre gondoltam, de csak ha több is van belőle - felelte vidám mosoly kíséretében és játékosan meglóbálta botját. - De ne nevezze pénzéhesnek, olyan rosszul hangzik... egyezzünk ki a számítóban, azt még elviselem. - Jegyezte meg, majd idejét érezte, hogy válaszoljon a másik kérdésre is.
Tudta, hogy nem szabad kapkodni. Üzlettársa kimért, művelt ember, aki ismer minden fogás, akár egy jól felkészül birkózó. Húzni az időt, talán ez érné meg, de komoly ügyek futnak, most csak rontana esélyein. Egyetlen jó pontja csak annyi volt, hogy egyedül érkezett, jelezve, mindenben alá veti magát Lancel úrnak.
- Nézze, jóuram, én nem vagyok hadúr, a harcászat sem nevezhető kenyeremnek, a pénz és számok rejtik a boldogságot. Tudja, hogy mi a célom, én pedig tudom, milyen királyra vágyik a szomszédságában. Szívem szerint addig nyújtanám háborúit, ameddig csak lehet, de tekintve, hogy önnek több fontos feladata is van, mást nem tudok tenni, mint mindenben támogatni önt. Szívesen rendelkezésére bocsájtom szerény hadaimat, hogy felhasználja ott, és amikor csak akarja. - Eljött a fontos pillanata válaszának - Nem sok ember, de mindenki ismeri a mondást: "Mindegy mennyi, ha jókor használják fel." Jelenleg ön elfoglalt. Ajánlatom tehát a következő. Én késleltetem a királyválasztást hazámban, majd mikor az ön figyelme és ereje felszabadul, akkor segítséget nyújthat támogatásomért. És most jön a legfontosabb. Mindenki tudja, hogy a háborúhoz pénz kell. Mindig jó, ha van tartalék. Nyíltan kimondom: Ha királlyá tesz Almerrában, mindenben saját döntést hozok, és önálló király leszek, aki természetesen hajlandó megfogadni szomszédjának tanácsait és finanszírozni őt ezért. Egy független országot fogok irányítani, aki hajlandó támogatni Kevine-t, és bármit megadni, amit kér. - Majd eltűnt arcáról a mosoly, tekintete borús lett, majdhogynem fenyegető. Kétszer is koppantott pálcájával. - De meg kell kérdeznem. Támogat-e mást is ebben a harcban? Én szavatartó ember vagyok, de a kapcsolataim messzire nyúlnak. Bizalmamat ajánlom, de ha ön, jóuram, csak arra használ, hogy kijátszon engem a másik ellen, rossz hajó fedélzetére lépett. Talán erőm nem nagy, de van másom, ami igen. Nem fogok fenyegetőzni, mert annak nincs itt a helye. Így a szerződés, melyet előkészítettem - benyúlt belső zsebébe, majd kihúzta az előre megírt papírt - tartalmazza az erre való biztosítékot.

A szerződés tartalma:
Én, Ragen "Pénz" Deagry, ezennel Mace Lancel kegyeibe ajánlom magam, és támogatását élvezve vágok neki az almerrai trón megszerzéséért. Mindezért cserébe felajánlom szabad akaratomat és hadseregemet, mely 5000 emberből és 10 hajóból áll.
Ha azonban áruláson, vagy más támogatásáról lát napfényt e világ, úgy minden legitim vezetés kezébe eljut eme szerződés, és ennek másolata.

Ragen az asztalra csapta, és jól tudta, nem kell hosszú és körmönfont szöveg. Az értelmes emberek kevésből is megértik egymást. Egymásba font karokkal várta tehát az előtte álló nemes válaszát.

A seregek két helyen törnek ki. Fent a lovasság tör majd ki az előre elkíszített kijáraton, így elkerülve a csapdákat. Az íjászok hátulról küldenek eget beborító nyílzáport az ellenségre, míg a kardforgató lovasság lekaszabolja a talpas egységeket és tönkreteszi az ostromgépeket. Ez a hullám indul meg először. Ezen terv végrehajtásához az északi lovasság segítségét is kéri, harmincezer embernek a vonalát ezzel simán el kéne tiporniuk.
A gyalogság a lenti kijáraton hagyja el a tábort, a légiósok vanna elöl, hogy távoltartsák a lovasságot. Az íjászok amint lőtávolba érnek elkezdenek tüzes nyilzáport küldeni az ittlévőkre. Ez a sereg lassan halad előre, a sereg pajzsai mögé bújnak. A harminc hajó nem bont pozíciót, azonban hatalmas (szintén égő) kődarabokkal tüzet nyit, melyek elsősorban az ostromgépeket veszik célba. A gyalogsági sereg egy ponton megáll és folyamatos sortűzzel lövik az ellenséget, a nyilak egyszerre indulnak el, az íjászok kivárnak. Ezen a fronton ötezer lovast várakozik, ők állnak leghátul. A kardforgatók az íjászokat ölelik körbe, akik közvetlenül a légiósok mögött húzódnak, akik afféle falat képeznek maguk köré, ha az ellenség nyilakkal támadna. (Teknős alakzat).
Ha az ellenség továbbra sem rohamozik, akkor lassú léptekkel indulnak meg előre, a hajók továbbra is tüzelnek. (Tíz felfelé, húsz ide.)