1. kötet: Szikra

Az út további részére ra nyomta hangulatát a Fyr öbölben történtek. Legtöbben csendben, némán tették a dolgukat. Mások álltak és nézték a tengert. Jó magam fel s alá járkáltam a hajón. Ez volt addig míg a kikötőbe nem értünk. Hajók százai fogadtak minket. A hat megmaradt hajón mindenki egyből felfigyelt a hangzavarra és egyből jobb kedvre derültek. Az ott lévő emberek a nevemet skandálták, mintha győztes csatából tértem volna vissza. Kezdetben értetlenül álltam, de aztán rá jöttem. Végig futott az a gondolat ismét a fejemen, ami a Sor folyónál történt fosztogatásunkkor. Azért örülnek és éljeneznek engem, mert nem kell titkolniuk tetteiket. Jó érzés volt látni az embereimet ilyen állapotban és boldog voltam, hogy olyat tettem, amivel még jobban kivívtam tiszteletük.
Utam a kikötőből egyből Westhall-ba vezetett. Foglyaim nyitott kocsiban utaztak, így láthatták Krakkorakot teljes valójában és azokat az embereket kik örjöngve ünnepelték királyukat. A városba érkezés után a foglyokat a királyi rezidencia egy komfortosabb cellájába vitettem, hogy kipihenjék az út fárradalmait és jobb állapotban legyenek a vallatáshoz. Azt út során csak az nem hagyot nyugodni, hogy a hír hogyhogy előbb ért ide, mint én. De nem tulajdonítottam neki túl naty jelentőséget, sookal fontosabb dolgom volt.
Jord-nak parancsba adtam, hogy napnyugtára szedje össze az összes vezetőt egy rendkívüli gyűlésre. Addig is én rendbe szedem magam. Vettem egy kellemes fürdőt, megigazítottam szakállam. Kicsit össze kócolódot a történtek miatt. Ez idő alatt a szolgáim megtisztították a páncélom, amit ismét felvettem.
Miközben még készülődtem közölték velem, hogy diplomáciai ügyben egy almerrai hajó érkezet. A dolog meglepett, de kicsit se furcsáltam. Mondtam, hogy kisérjék a trónterembe a követett.
Egy kicsit késve, de én is bementem a trónterembe és helyet foglaltam a trónon.
- Mond midolgod van erre? -kérdeztem tőle.
Amit mondot az zene volt füleimnek. Amit az országgal akartam tervezni, annak a sokkal könnyebbik variációját kínálta fel. Széles mosoly tárult az arcomon majd felálltam oda mentem és kezet nyújtottam.
- Ez egy hosszú és jövedelmező szövetség kezdete Lord Manches - válaszoltam vidáman.
Miután kezet fogtunk át karoltam a vállát.
- Igyál valamit barátom. Biztos hosszú és fárasztó volt az út ideáig. Aki ilyen jó hírekkel áll egy király elé az megérdemli a pihenést. - mondtam neki miközben egy terem felé vezettem őt.
A terem tele volt ágyassal szebbnél szebbekel.
- Válasz egyet?- tettem fel neki a kérdés - Azt kapod meg amelyiket megkívánod ma az én vendégem vagy. Vagy ne talán valami egzotikusabbra vágysz. Például egy félvér elfre. Válasz bátran elvégre sógorok leszünk egy család, ami az enyém az a tied is. -bombáztam őt az ajánlatokkal miközben kortyolgatta a sört mit adtam neki.

Ria Manches

(egy-két nappal az érkezésed után)

-Királynő leszel.-Mondja testvéred.
Sid nem rég érkezett meg Almerrából. Maga is Tenevában tartózkodott így gyorsan megérkezhetett hozzád a hírrel. Most négyszemközt beszélgettek egy helyen ahol senki más nem hallgathat ki benneteket. Ő maga kérte így.
-Ho..ogy micsoda?-kérdezel vissza értetlenül.
-Apánk felajánlotta a kezedet Krakkorrak királyának. Cserébe Almerra trónjának elhódításáért. Ő pedig igent mondott. Hát nem csodálatos hír húgom? Családunk általad akár két ország vezetője is lehet. Csak annyit kell tenned, hogy hozzámész az uralkodóhoz. Azt tanácsolom, hogy miharabb térj haza. Nigrommar már az ellenség. Valószínűleg még nem tudják de ne kockáztasd a családod jövőjét!

Gretter Eierdrake

-Egy félelf? Ez igazán érdekelne.-mondja Henric miközben épp az újdonsült szövetségetekre koccint veled. –Mutasd az utat kérlek. Ugyanis rendkívül kiváncsivá tettél.

Miközben irányba állítod az urat egy szolgálóval az egyik magasrangú lovagod lép oda hozzád.
-Uram bár flottánk győzhetetlen jobb lenne mégis meggondolni, hogy elkezdjük besorozni az ország civil lakosságát. Egy szárazföldi csata esetén ugyanis kiszolgáltatottnak minősülünk. De ezt sem szabadna túlzásba vinni! Ha mindenkit elviszünk katonának ki fogja bányászni a vasércet vagy építeni a hajókat?

- Valami írnoknak? Mit keresett veletek? Talán szökni próbál? Miért nem mutatta meg az arcát? – ezek a kérdések foglalkoztatnak először, de tudom, hogy ennél fontosabb dolgunk is van, ezért visszafogom magam, és veszek egy mély levegőt.
- Jó, térjünk a lényegre… - Figyelmesen hallgatom. Koncentrálok rá. Minden szava beleég az agyamba, hiszen szinte sokként hat rám. Mégis mi a fene? Ez hogyan lehetséges? Az elfek… Ki fognak halni? Az lehetetlen… Én még meg akarom őket ismerni… Ökölbe szorul a kezem.
- De hát akkor tennünk kell valamit… Erről előbb kellett volna tudnunk. Értesíteni kell… - De kit is? Áruló lettem, mégis ki hallgatna meg… Nincs hova mennem már. Gondolom lelombozottan. De ez kit érdekel?! Mindenkit érdekel egy invázió, nem? Mace nem annyira hülye, hogy árulás miatt ne vegyen figyelembe egy ilyen fontos hírt.

- Lehet, felesleges, de amint lehetőségünk van rá, levelet kell küldenünk Mace És Elyanna Lancel-nek. Ez az egyetlen esélyünk. De hogyan? Még nem tudom, de ha bármi esélyt látsz erre, kérlek, azonnal értesíts. Ahogy a szavaidból kivettem, egyedül már nem tehettek semmit. Ha időben felkészülünk, és tisztában vagyunk a helyzettel, talán meg tudjuk állítani őket, és kiírtjuk ezt az új rendet. Az egész emberiséggel csak nem bírnak, hiszen te mondtad… Van valami jelük nekik? És honnan lehet megállapítani, hogy ki van mellettük, és ki csak kényszerből teszi? Ez fontos, hogy ha sikerül értesíteni valakit, akkor ne gyilkoljunk feleslegesen. Arra senkinek nincs szüksége – Veszek egy mély levegőt.
– Kérlek, ha van még valami, bármilyen apró is, mondd el, hogy semmit ne hagyjunk figyelmen kívül, rendben? – kérem megint.

Az uralkodót nézem. A társamra gyilkos tekintettel néz. Összehúzom a szemöldököm, de ekkor elhívják, minket pedig újra egy börtönbe zárnak. Körbenézek, hogy vannk-e még rajtunk kívül. Közel húzódom az akolitához, majd így szólok:
- Úgy láttam, mintha az uralkodó felismert volna, de nem tűnt valami pozitív felismerésnek. Mi történt, hogy ennyire ellenszenvesen nézett rád? Talán az új isten áll e mögött is? – kérdezem aggódva.

Miután az új foglyok is elfoglalták helyüket a hajó cellájában. Nem sok mindent tehetek.
A nyugalmas utazásuk, azért nem tart sokáig. Hirtelen a hajón mindenki fel-alá rohangál és akár mennyire is lent van a cella lehallatszik oda. Nem csak ez emberek ordítása, lövedékek süvítése. És annak az érzete, hogy éppen egy eltalálta a hajót.
A hangzavar nem tart sokáig lassan ismét a csend veszi birtokába a teret. Vagyis venné, ha a hajó nem nyikorogna a tengeren.
Az út az úgy órás hangzavar után ugyan olyan volt unalmas és egyhangú.
Mikor a hajó megérkezett a kikötőbe ismét hangzavar kerekedet. De ez nem olyan volt mint korábban, hanem inkább egy ünnepségre zajára hasonlított.
Nem sokkal később katonák jöttek értetek, hogy tovább vigyenek új lakhelyetek felé. Amint felértek a fedélzetre több ezer őrjöngő, ünneplő krakkorakit láttok, aki épp a királyt élteti. Egy nyitott fogoly szállító kocsiba tesznek benneteket, hogy csodálhassátok a gyönyörű Krakkoraki tájat. Ami nem olyan, mint a többi országban. Itt nincs annyi fa, kevés a szántóföld és elvétve találni egy nyugalmasabb békés helyet. A legtöbb helyen csupasz sziklák láthatóak és régi táblák amiken ez áll: "Hajdan itt erdő volt, de föláldozta magát Krakkorak szabáságáért."
Ezután megérkeztek Westhallba, a fővárosba. Valamivel kulturáltabb környék, mint a többi település, de ezt mind krakkoraki szemmel kell nézni.
Új szállásotok a királyi palota egy eldugott részében található, ahová bekötött szemmel visznek titeket, nehogy véletlenül is megszökjetek. A cella kicsit otthonosabb, mint az ami a hajón volt. Elég nagy így bőven elfértek. Van rendes ágy, asztal és az illem helység is külön van választva a kényesek kedvéért. Enni is kaptok, nem egy királyi étket, de az éhen halástól megment.

Határozottan indultam el az embereimhez, azonban Shira szobája előtt megtorpanok. Kell egy perc, mire bekopogok, majd belépek. Ahogy sejtettem… Shira csak ül az ablak mellett és a tájat nézi. Nem tudtam, hogy Khakkal ennyire közel álltak egymáshoz, de sok minden értelmet nyer így utólag. Odaállok mellé és a vállára teszem a kezem. Kicsit ott maradok vele. Nem beszél sokat, főleg nem oszt meg úttal kapcsolatos információt, de ez jelen esetben nem is érdekel. Igyekszem vigasztalni, de nem tudom, mit tehetnék, mondhatnék. Bár ahogy elnézem, talán a jelenlétem is elég. Hirtelen kürtöket hallunk. Úgy néz ki, megjött a királynő… Ekkor döntök úgy, hogy tovább megyek. Shirának még persze mondom a nyilvánvalót, hogy bármikor megkereshet. Ő csak bólint.

Keserű szájízzel indulok tovább Morelhez. Kedves régi barátom első gondolatai aggasztóak. Főleg azért, mert a pontos útvonalat valóban kevesen ismertük. Még mindig kétlem, hogy Varan elárult volna. Hm… Talán valószínűbb, hogy az elf részt vett Freya karavánjának megtámadásában… Utána követte Risbe, majd megneszelte, hogy az egyik hajóm előbb indul és felszökött. De egyedül, vagy volt még társa? Kétlem, hogy megtudjuk…
„Nem Freyáért támadták meg a hajót. Te voltál a célpont csak összekevertek.” Nagyon sokat tanultam Moreltől az évek során és az egyik legjobb emberem, de néha át kell szűrni a gondolatait. Freyának azt mondta az elf, hogy a frigy nem jöhet létre, tehát miatta érkezett. Szerintem engem és Freyát elég nehéz lenne összekeverni… Nem gondolom, hogy közvetlenül én lettem volna a célpont. A kis hajó felrobbanását azért biztosította, hogy biztosan ne valljon kudarcot. De én ezen a pályán nem számítottam játékosnak.
A többi meg… Fogalmam sincs észak céljairól, de nem hiszem, hogy ki akartak volna iktatni. Bár ki tudja…? Mondjuk nem is biztos, hogy északnak köze van a támadásokhoz… Mindenesetre egyetértek vele abban, hogy jó lenne minél előbb távozni. Otthon hamarosan káosz lesz…
- Köszönöm Morel, szavaidat észben tartom. Én is szeretnék minél előbb hazatérni, csak még hírt várok a másik két hajóról.

Tovább megyek. Éppen azon merengek, hogy mennyire jogos Morel paranoiája az északiakkal kapcsolatban, mikor Kharloba ütközök. A Morelről alkotott véleményén már majdnem elmosolyodtam, de nem lett volna helyénvaló.
- Nyugalom, Kharlo! Elég régóta ismerem Morelt ahhoz, hogy helyén kezeljem a meglátásait. Nem tudom, mi észak célja, de egyetértek veled. Jelen helyzetben valóban nem lenne logikus még Almerrával is foglalkoznia.

Regset a gyakorló termeknél találom. Elégedetten nézek végig az embereimen. Ennyire unatkoznak? Remélem, azért pihennek is időnként. Nem akarom, hogy a gyakorlásban fáradjanak le. Idegen földön állandóan készenlétben kell lennünk. Regs amint észrevett, rögtön félrevont és mesélni kezdett. Csak pislogtam. Nos, ezért van fegyvermesterem, hogy az ilyen ritkaságokról megmondja, hogy mi. Innentől legalább én is fogom tudni, mi ez, bár remélem, többet nem lesz dolgom hasonlóval… Egy akolita… Akkor egyedül is elég lehetett a legénységem kiiktatására.
- Ez valóban aggasztó. Más sem hiányzott, mint egy akolita, mert Lady Larlsson elmondása alapján fehér volt a haja.

Gondterheltebben térek vissza a szobámba, mint ahogy eljöttem. Leroskadok a székre, majd miután rendeztem gondolataimat, levélírásba fogtam. Eleinte kicsit szokatlan volt a kettőnk közti írást használni, de hamar belejöttem.

„Archibald Manches

Edmund halálát szomorúan hallom, imádkozom lelkének békéjéért. Sajnos ebből tényleg háború lesz, már csak az a kérdés, hogy kik között? Kevine valamilyen módon biztosan bele fog folyni az eljegyzés miatt, azonban Nigrommarban már nem vagyok biztos. Nem tudom, eljutottak-e oda a hírek, de újra orkok fenyegetik az országot, emellett pedig a királynő rokona a trónra vágyik, úgyhogy itt is polgárháborús helyzet áll fenn. Kétlem, hogy ezek mellé még bevállalnának egy Almerrával való háborút. Gondolom, a klánok nem néznék jó szemmel, ha egy idegen ország csak úgy kijelölné a Larlssonokat uralkodónak. A klán főnökök közül kik akarnak uralkodni? Hol keressük Edmund gyilkosát? Azt írtad, van okod feltételezni, hogy almerrai volt. Szerinted ki és hogyan? És vajon ugyanez a személy rendelte el Freya Larlsson megtámadását? Sajnos így van. Egy támadót találtunk, akiről annyit tudunk, hogy egy piros alapon fekete kígyó jelképű szervezet tagja és hogy egy akolita férfi. Halála előtt még annyit mondott Lady Larlssonnak, hogy egy Almerra-Nigrommar közti frigy nem lenne jó a népének. Vajon ezek az elfek (OOC: zászlóból feltételezi, hogy többen akarnak háborút) maguktól támadtak, vagy megbízásra? Ki lehet a megbízó? Ennyi információval szolgálhatok.

Üdvözlettel: Ria Manches”

Kerítek egy lelkes és megbízható küldöncöt az embereim közül, majd útjára bocsátom a levéllel. Persze meghagyom neki, hogy csak apámnak adhatja át.

Két nappal később épp a szokásos gyakorlásomból tartottam vissza a szobámba, mikor az ajtóm előtt meglátom Sidet. Rossz előérzetem van. Bátyám valami biztonságos helyen akar velem beszélni, amivel egyetértek. Amint beértünk egy alkalmas szobába, rögtön belekezdett.
„- Királynő leszel!” – mondja lelkesen.
Csak pislogok, hogy mi van. Visszakérdezek. Csak hallgatom, és hallgatom és nem tudom felfogni a hallottakat. Belecsípek a kezembe. Nem rémálom.
- Nem… nem lehet… - nézek bátyámra.
Ahogy néz rám… Ő komolyan örül ennek. A rohadékok. Felajánlották a kezem… igent mondott rá… Hát nem csodálatos…? Családunk akár két ország vezetője is lehet… Minél előbb hazamész… Az ideg hirtelen töltött el. Egyszerűen galléron ragadtam bátyámat és úgy néztem egy ragadozó tekintetével a szemébe.
- Hogy csodálatos? HOGY CSODÁLATOS? – üvöltöttem, majd elengedtem. – Nem, ez rohadtul nem csodálatos! Az egy kicsit sem érdekel, hogy tönkreteszitek az életemet? Miért nem te mész hozzá?

Nem bírom, muszáj felállnom. Kiviharzok a szobából, az ajtót a lehető legerősebben bevágom magam mögött. Ez őrület… Ilyen nincs… Az egyezségünk… Ennyit számítok neki… Ráadásul én, uralkodónak? Fel-alá járkálok a folyosón, míg nem egy ember lép hozzám egy kevinei levéllel. Már csak ez hiányzott. Mace Lancel is megkéri a kezem, vagy mi? Miután megköszöntem a küldöncnek, elhúztam a számat. Kissé félve nyitottam ki a levelet. Persze első dolgom volt, hogy megvizsgálom, de kétségtelen. Lord Lanceltől jött. Olvasni kezdem.
- Ez most meg hogy? – meredek a papírra, majd újra átfutom.
Vajon mi az alapja, hogy engem választott? Már rohantam, volna, hogy bátyám orra alá tegyem, de megtorpanok. Ő most az ellenségem. Jó néhány percet várok kint, amíg megnyugszom. Ezután az embereimért megyek, csak utána térek vissza Sidhez.
- Beszélni akarok apánkkal. Hamarosan indulunk.

A kevinei köztársaság 98%-a egyetért Krakkorrakk megtámadásával, a maradék két százalék pisi / nagy dologszüneten van,   de szavaztunk helyettük is. Ja és Bronbar Hall kisnemes indítványozza a törlőpapír keménységének finomítását.