suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: May 25, 2021 14:08:11 GMT 1
Post by suvarus on May 25, 2021 14:08:11 GMT 1
Ennél a trükknél valami jobbra lesz szükség. A démonnak láthatóan a teste, az izomzata volt erősebb, a feje szinte eltörpült mellettük, de mégiscsak jutott bele valamennyi rafináltság. Horiuchi lapult, igyekezett mozdulatlan maradni. Megnyugtatta, hogy még nem késett el, a sérült szellemnek van esélye, hogy túlélje. Sosho-t meglátva még jobban örült, mert a nő sértetlen volt és elég messze tartózkodott, hogy a démon ne vegye észre. A szemében volt valami érdekes, amire a verseny után esetleg érdemes visszatérni. Mondjuk egy táncmulatságon, amiről beszéltek. El kellett döntenie, hogy az ő észrevétlensége fontosabb vagy az, hogy megmentse az ártatlanokat egy őrjöngő gonosz lénytől. Nem volt mit tenni, a szellemet csak erősebb alakban vihette el onnan. Erőművésszé változott tehát és elhatározta, hogy a külsejének nem csak az izmait használja, hanem átejti a démont.
A démonnak tényleg csak egy kevés ész jutott, ebből a pár mondatból kiderült. - Nem mondtak el neked mindent. Azt tudod egyáltalán, hogy ki uralja ezt a szigetet? Itt egy verseny van és a tükröt nem lehet csak úgy megtalálni, hanem az az egyik jutalom. Akár egy varázsdimenzióból is előhúzhatja a nagy hatalmú lény, aki kiírta ezt a versenyt. A szerencse Hori mellett állt, el tudta kerülni a démon csapását. Erős volt a lény, de lomha. A figyelmét végülis sikerült elterelni, csak kissé veszélyesebb módon. A lényeg, hogy Hori elért a sérülthöz. Az erdei szellem nem volt igazán nagy hatalmú és a tanuki először még a korát sem tudta biztosan megtippelni, de gondolkozott. Fontos volt, hogy mit várhat tőle, ha együtt menekülnek. A démon könyörtelen támadását még a lánnyal a kezében is el tudta kerülni. - Tudsz jó búvóhelyet a közelben? - súgta az erdei szellemnek. Abban reménykedett, hogy ha itt él a környéken, ismer egy barlangbejáratot vagy titkos alagutat, bármit, ami segíthet. Nézte a sebét, hogy mennyire súlyos. Úgy látta, ki fogja bírni, amíg gyógyítóhoz tudja vinni. Ő maga nem ismert itt ilyet, de a lány biztosan. - Te... Teeeee... Figyelj, egyáltalán mit akartok azzal a tükörrel? Aki felbérelt, elmondta neked?
Ahogy próbált távolodni a kis szellemmel, szemmel tartotta a démon és ha újra támadott, akkor igyekezett úgy hajolni, hogy se a kis szellemnek,se neki ne essen bántódása. Ha a lány nem javasolt mást, akkor Hori arrafelé indult, ami pont ellenkező irányban volt a helytől, ahol Sosho-t meglátta. A bújócskában eddig elbukott ugyan, de a halott nő ezt nem használta ki, mert látta a helyzetet. Hori fejében az is megfordult, hogy egyik játékostársának varázslata is lehet ez a démon, akkor viszont elég kegyetlen gondolatai vannak annak a versenyzőnek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jun 1, 2021 22:04:32 GMT 1
Post by Raven on Jun 1, 2021 22:04:32 GMT 1
黒鳳凰の夕べ Kurohōō no yūbe (A fekete főnix estéje) A szellem ocsmány fejében láthatóan megfordul valami, még a böszme fegyverét is lejjebb ereszti. Szinte eljut valami a tudatáig mikor a kis szellem felé mozdulsz. Esélye sincs elég gyorsan rendezni azt a kevés gondolatát és elég gyorsan mozduljon az irányotokba.
-Van egy kisebb szentély kapu a közelben. Egy másik szentéjjé, az ott lakó isten jelenléte még erősebb az őrzői távol tarthatják az onit. De nem tudok a saját lábamon elmenni odáig.- Szerencsédre a kis szellem sújja alig több mint egy őz sutáé ahogy kinéz így még a vérző szellemmel is könnyen haladhatsz azonban az onival a nyomodban aki nem örül, hogy a bolondját járattad vele.
-Akkor elpusztítok mindenkit és én nyerem a díjakat.
-Heh. Kíváncsi vagy mire kell nekünk a tükör. Amint a miénk lesz, a miénk lesz vele ez a poros királyság és a miénk lesz a többi is. Az úrnő megszerzi majd a menyeket és nekünk adja őket és a benne lakókat rabszolgának. De belőletek még ma az ebédem lesz!
Sikeresen elhajolsz a démon valamennyi támadása elől a kis szellem szerencsére semmiben sem akadájoz. Habár láthatóan fájdalmai vannak a mozgástól, illetve a mozgatástól, de hálás annyira hogy ezt ne jelezze, meg aztán ezzel amúgy sem sok mindent tehetnétek. Egyszer csak a démon dühödten felbődül.
-Maradjatok már nyugton, hogy levághassalak titeket!- Mintha le is lassult volna. Lehetséges, hogy fárad? Azonban sajnos te is, de eléritek a szentéj kaput amiről a kis szellem beszélt. Áthaladva rajta érzed is annak a Kaminak a jelenlétét aki valamikor uralta ezt a helyet. Nem ismered fel, de határozottan erősen átjár mindent. Így talán valóban nem érhet el titeket végre a démon. És úgy tűnik szerencsétek van. A hatalmas dög megakad ott ahol a két szobor talapzata fekszik a földben, ahol az őrző szellemeknek otthont adó szobrok állhattak valamikor.
A kis szellem egy pár másodpercig rettegve néz a bejárat alatt gyökeret eresztett rémség felé de az láthatóan nem érez indíttatást tovább menni felétek, úgy tűnik a tervetek bevált és ha sokáig nem is de egy ideig biztosan biztonságban vagytok. De vajon mi van a bújócska többi résztvevőjével? Az oni vajon beváltja a fenyegetését, és levadászik mindenkit a fődíjért? Tehetek egyáltalán ellene bármit is? Valaki egész biztosan, egészen erősnek tűnő szellemek is voltak a jelenlévők között, de egy ilyen helyzetben vajon megmozdulna bármelyik is?
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jun 17, 2021 15:46:18 GMT 1
Post by suvarus on Jun 17, 2021 15:46:18 GMT 1
Lehet, hogy ez a démon eddig nem igazán találkozott olyannal, aki miatt meg kellett volna mozgatni az agyát. Ölni és pusztítani mindig egyszerűbb, mint gondolatok születésével foglalkozni. - Szerencséd van, hogy erre jártam. Mi is a neved? - kérdezte Hori a kis szellemet. Az oni csapását elkerülve a tanuki erőművész formában elindult arra, amerre a sebesült a másik szentélyt mutatta. Igyekezett, amennyire tudott. - Aki nem a szabályok szerint játszik, azt eltávolítja innen a nagyhatalmú lény. Tudod egyáltalán, hogy ki ő? Hergelte is a démont, de próbálta tovább agyaltatni. Kíváncsi volt rá, mi lesz az eredménye annak, ha egy ilyen zsigerileg gonosz lény megpróbál az értelem útján elindulni. - Jól ismered az úrnőt, hogy ennyire bízol benne? Mi van, ha belőled is rabszolgát akar csinálni? A tanuki más okból se ment volna bele ilyen ügyekbe, de próbált egyszerűen fogalmazni. Csodát nem várhatott a démontól. Kezdte érdekelni, ki lehet ez a bizonyos úrnő, aki démonoknak parancsol és világuralomra tör. Ha megtudja, el kell mondania olyanoknak, akik fel tudnak lépni egy ilyen vérontó ellen. Ő egyedül kevés lenne. Szerencséjére nem csak ő fáradt, hanem üldözője is. Tetszett neki az oni bosszankodása. Szokatlannak találta és mókásnak. A szentélybe érve megnézte, hogy lehet-e látni valamit az istenről, akit itt valaha tiszteltek. Közben a szellemre is vetett egy pillantást. Utazásai során ragadt rá ez meg az. Ha volt valami egyszerű módja annak, hogy a sebét ellássa vagy a fájdalmát csillapítsa, akkor megtette. Közben beszélt is hozzá.
- Tudsz valamit, hogy hogyan tudnánk megszólítani ezt az istent? Jól jönne a segítsége, ha olyan háború készül, amit az oni említett.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jul 1, 2021 17:37:32 GMT 1
Post by Raven on Jul 1, 2021 17:37:32 GMT 1
黒鳳凰の夕べ Kurohōō no yūbe (A fekete főnix estéje) suvarus : Horiuchi -Kinche vagyok.- Nevezi meg magát a kis szellem, miután látszólagos biztonságba kerültetek. A kérdésedre viszont megrázza a fejét.
-Már elhagyta a szentély, pusztán a szellemi ereje maradt itt, távol tartja a rossz indulatú szellemeket, de attól tartok ennél többre nem számíthatunk tőle. Talán Kaenmaru-sama tud segíteni. De ő nagyon ritkán jár mostanában az erdőben. Hiszen a saját fogócskáján sem jelenik meg.- Mondja szomorúan a kis szellem, úgy tűnik nem is annyira a fogócska mint a házigazda miatt jelent meg az eseményen. Az oni közben még vakarta a fejét egy ideig a bejáratnál majd mintha hirtelen bevillant volna neki valami. Hirtelen ismét a magasba emeli a fegyverét és lesújt vele szinte pontosan az egyik Őrszobor talapzatára.
-Jaj ne! Ha betöri a szobrokat csapdába esünk.- Kiált fel a kis szellem.
-El fogom vinni a tükröt az úrnőmnek, belőletek meg ebéd, lesz. A tanukit kétszer is agyon vágom, hogy ne beszéljen annyit.- Kiabálja közben a szellem.
-Mi féle ebédről beszélsz?- Hallod a női hangot. A démon mögött Sosho jelent meg. A hatalmas dög villámgyorsan felé fordul és megpróbálja értelmezni, hogy ki az és hogy került oda.- Esetleg osztozhatnánk rajta.- Folytatja búgó hangon a szellem. Mit gondolsz az úrnőd talán nekem is a hasznomat venné, már úgyis untam a gyengék társaságát.
-Nincs szükségünk rád! Menj el vagy téged is felzabállak.
-Oh milyen udvariatlan. Pedig én igazán méltányos alkut akartam kötni. Segítek neked félreállítani a többis szellemet az útból, így te könnyedén megszerezheted a fődíjat. Nekem csupán a kimono kell, már persze, ha az úrnő nekem adja. Még talán azt is ki tudom deríteni merre bujkál a szellem, akinél a tükör van. Talán nagy a hatalma, de biztos vagyok benne, hogy az úrnő nem véletlen küldött téged.- Úgy tűnik eddig tartott amíg az Oni hajlandó volt hallgatni a nőt, ebben a pillanatban viszont úgy dönt ennek vége. Felé veti magát a fegyverével pedig lesújt rá, a nőt váratlanul éri a hirtelen támadás hiszen a démon eddig hallgatta, amit mond neki, valószínűleg azt gondolta talán el is jutottak a szavai a csököt agyáig, de sajnos nem. A hatalmas fegyver lecsap és Sosho vállát szinte azonnal elválasztja a testétől. A nő sikítva ugrik félre. Még nem halott, de nem sok esélye van küzdeni.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jul 7, 2021 11:22:46 GMT 1
Post by suvarus on Jul 7, 2021 11:22:46 GMT 1
Horiuchi emlékezett, hogy a főnixről az elején megmondták, hogy nem várható a megjelenése. Szeret háttérben maradni. Pedig jó lett volna, ha most segít. Valakinek segítenie kellett, mert ketten nem bírtak el az Onival és a szentélyben sem maradhattak örökre. A tanuki próbált Kinche sebén gyógyítani, ha tudott valamivel. Közben szemmel tartotta az Onit. Falra hányt borsó volt, amit mondott neki. Túl sokat feltételezett a démonról, aki a gondolkozásban addig jutott, hogy ha nem tud bemenni, inkább szétveri az egészet. Amikor felbukkant az a hang, ami már az esemény kezdetén is nagyon jellegzetesnek tűnt, Hori hátán végigfutott a hideg. Már az előbb is látta Osho-t a szentély felé jönni. Ezek szerint a nő nem félt a démontól. A szavaiból azt vette ki, hogy csatlakozna az onihoz és az ismeretlen úrnőhöz. A tanuki megrázta a fejét. A nőtől nem ezt várta és ha mindez trükk volt a démon átejtésére, elég veszélyes vizekre evezett a kitta. Féltette a démontól, akinek láthatóan nem a toborzás volt a műfaja. - Kinche, van itt hátsó bejárat? - kérdezte a sérült erdei szellemet. Kint elfajultak a dolgok. A tanuki a száját szívta, ahogy a démon támadásba lendült és levágta a nő karját. Bármi volt is Osho szándéka, Hori nem akarta hagyni, hogy az oni megölje az elgyötört női szellemet. Ha talált valamit itt a szentélyben, amit ki tudott dobni, akkor azzal teljes erőből hátba akarta találni a démont, hogy elvonja a figyelmét. - Gyáva szolgadémon! Minket kapj el, ha meg akarod mutatni, milyen erős vagy! Tisztában volt vele, hogy ezzel felbőszíti. Ezért is kereste a kijáratot, amin majd ki tudja menteni Kinche-t.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jul 28, 2021 19:37:45 GMT 1
Post by Raven on Jul 28, 2021 19:37:45 GMT 1
黒鳳凰の夕べ Kurohōō no yūbe (A fekete főnix estéje) suvarus : Horiuchi Horiuchi idegesége nem javított a célzó érzékén, de a célját úgy is elérte ha a démont nem sikerült. Az üvöltözése már önmagában elég volt hogy felkeltse a figyelmét és még jobban felbőszítse, de így legalább maga mögött hagyta a sérült kittát. A szellem valamit tátogott Horiuchinak, valami olyasmit, hogy “Ostoba” vagy “Köszönöm”. Az ostoba démon ismét a templom felé indult, közben lassan, alaposan tagolva ezt mondta.
-Te... tényleg... meg... akartál... dobni?- Ahogy ezt tagolja döngő léptekkel lépked a templom felé, hatalmas erővel sóz rá kettőt a bejáratot őrző kövekre amik meg is adják magukat, a harmadik lendítésre Horiuchi lenne soron, de ahogy az Oni felemeli a fegyverét egyszer csak felkiált.
-Forró, forró!- Kiáltja és látszik, hogy legszívesebben, eldobná a bárdot hogyha tudná, de nagyon úgy tűnik, hogy nem tudja. Fekete lángnyelvek csapnak fel a keze és a fegyver között majd egyre nagyobbá válva és elérve a földet egy férfi alakját veszik fel. Az ezüst hímzéssel gazdagon díszített fekete kimonót viselő, férfi alak lassan ereszkedik le a földre a tanuki és az Oni közzé, közben egyre fekete lángnyelvek mardossák az oni kezét és karját. Kinche felkiált mögötte.
-Kaenmaru-sama!
Kaenmaru leengedi a kezét és a fekete lángok lassan kialszanak, az oni fegyvere erősen megviselt állapotban hullik le a földre, és a démon is mellé térdel nem sokára, fájdalmasan nyöszörögve térdel a fegyvere mellet, és hintáztatja magát.
-Úgy látom, nem akármilyen bújócska volt ez a mai.- Mondja. Majd először mosolyogva feléd fordul és a sérült Kinche-re néz, aztán visszafordul. Az oni felé.
-Miért zavartad meg az ünnepséget?-Kérdezi zengő hangon.
-A mesterem... a tükröt... akarja...- nyögi ki végül.
-És téged küldött, hogy elved tőlem?- Kérdezi mosolyogva a főnix.- Szerintem a győztestől kellet volna megpróbálnod az esemény után. De.- Sóhajtja.- Ez most már nem számít. Most menj, menj vissza a mesteredhez, és mond meg neki, hogy, ha legközelebb kell valami tőlem, vagy a földről, ami az enyém, akkor személyesen keressen fel érte. Várni fogom.- Az démon akármilyen ostoba is legyen egyszer elég volt megtapasztalnia Kaenmaru lángjait, a szétolvadt fegyverét sem vette fel már el is kotródót. A fekete ruhás férfi még nézte őt egy darabig ahogy távozik, hogy biztos legyen benne, hogy nem fog visszatérni aztán főleg ha te is sürgeted kicsit a súlyosan sérült Sosho-hoz lép.
-Még sosem láttam korábban, hogy egy kitta megpróbáljon megvédeni valakit. Úgy tűnik tényleg nem mindennapi fogocskánk volt ma.- A nő vállán vagy annak a helyén tátongó hatalmas seb felé tartja a kezét és ismét megjelennek a fekete lángnyelvek, a nyomukban pedig összeforrnak az elmetszet csontok, inak, és izmok. Mikor föl áll a nő mellől a kimonóján kívül minden ismét a régi. Még Sosho sem hiszi el amit lát és érez, ezért nagyon óvatosan kezdi el mozgatni a karját. Utána Kinchevel is elvégzi ugyanezt a műveletet.
-Ideje vissza térni a rétre.- Mondja kedves hangon.- Azt hiszem kivételesen nem lesz gond, ha máris eredményt hirdetek.
-Horiuchi-dono te nem sérültél meg igaz?- Fordul feléd még utoljára.- Nagyon hősiesen helyt álltál, és nagyon kivételes dolgokat láttam ma megtörténni a jóvoltodból.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Aug 12, 2021 11:41:17 GMT 1
Post by suvarus on Aug 12, 2021 11:41:17 GMT 1
Kevés dolog tudta felbosszantani a tanukit, de a démon egyike lett ezeknek. Képes volt azt a sokat szenvedett szellemet megtámadni, megcsonkítani és innen bentről Hori alig tehetett valamit, mert vigyáznia kellett a másik sérültre. Mégis csak sikerült neki magára terelni a figyelmet. Az Oni szavaira szívesen válaszolt volna, hogy nem is akarta megdobni, csak vicc volt, de a démon nem értette volna az iróniát és a beszéd nem is nagyon érdekelte. Sosho tátogása megmosolyogtatta volna Horit, de most koncentrált. Próbálta kitalálni a következő lépést, hogy ha a templom őrző szobrainak annyi, mi legyen. A felhördülésre Hori is felfigyelt és egy kicsit lassult a légzése is. Nem a démon szenvedésének örült, hanem annak, hogy valaki beavatkozott. Nagyon látványosnak találta a fegyver lángra gyúlását és amikor a mágikus tűzből egy alak rajzolódott ki, várva várta, hogy kiderüljön. A fekete főnixet nem pont ilyennek képzelte el, de pont ettől szép a világ, hogy tele van meglepetésekkel. A tanuki leült, ahova tudott. Megnyugodott és tisztelettel nézte Kaenmaru-samát, aki eljött megakadályozni, hogy egy démon teljesen tönkretegye a mókát. - Tiszteletem! - mondta és szertartásosan meghajolt. - Hát nem. A legizgalmasabb és legkockázatosabb, amiben valaha részem volt.
Hori nagyon sajnálta az elhunytakat és a sérülteket is, de abban biztos volt, hogy örök életre szóló emlék lesz ez a játék. A főnix érdekes gondolatot vetett fel. Vagy nem volt rendesen kidolgozva a terv, hogy egy Oni veszi el az ereklyét vagy még lapult valamilyen titok a háttérben. Ezzel biztosan nem volt még vége az eseményeknek. Ahogy a főnix nézte a menekülő démont, Hori nem bírt tovább várni.
- Kaenmaru-sama! Nagyon köszönjük, hogy elűzted ezt a fajankót. Tudsz tenni valamit a sérültekért? Nem kellett mondania, hogy egy levágott kar sürgősebb volt az erdei szellem sérüléseinél. A főnix megint rámutatott valami szokatlanra. Láthatott már jó sok szellemet és ha ez a kitta most egyedit mutatott neki, az nagy dolog. Hori mosolyogva bólintott a nőnek hálásan.
- Én nem sérültem meg és ezért köszönetet kell mondanom Kinche-nek a hasznos tanácsokért és neked is, Sosho! De nagyon vakmerő volt, hogy odaálltál az Oni elé... Megveregette Kinche vállát és az eredményhirdetésre már versenytársával együtt akart menni. Ők ketten egymást találták meg, tehát lebuktak, de az eredeti szabályokat valószínűleg teljesen átírták a történtek. Hori kíváncsisága viszont nem szűnt, csak nőtt. - Ismeri ennek a démonnak a mesterét? Lehet, hogy érdemes lenne utánanézni. A végén még tényleg a nyertest is megtámadja.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Sept 19, 2021 21:11:26 GMT 1
Post by Raven on Sept 19, 2021 21:11:26 GMT 1
A fiatal férfi elgondolkodik azon amit Horiuchi mond, aztán vidáman elmosolyodik.
-Jó is hogy mondod, tényleg előfordulhat. Vagy ideküldhet valaki okosabbat, azt hiszem az lesz a legjobb, ha máris eredményt hirdetek.-Utána kicsit komolyabban még hozzá teszi.- Hallottam a mesteréről. De nem gondolom, hogy ő maga olyan ostoba lenne, hogy egy ilyen lényt küldjön, szerintem más valaki küldte az onit. De azt hiszem szerencsénk volt vele. És nem hinném, hogy legközelebb is ekkora szerencsénk lesz. Ha a nő tudomást szerez erről, már azt is tudni fogja, hogy a tükör nincs itt, és nincsen nálam, ez biztos feldühíti majd. Kövesetek.- Int és elindul vissza a tisztás felé. Út közben a kis őzike is követ titeket Sosho pedig közelebb húzódik kicsivel, úgy tűnik nehezére esik kimondani a szót, de végül mégis átszűri a fogai között.
-Köszönöm!- Azzal faképnél is hagy és csatlakozik az elől sétáló főnixhez.
Mire kiértek a tisztásra már elő óvakodtak páran, és pár percen belül az ünnepség összes résztvevője megjelent. Alig páran hiányoztak, ők valószínűleg az őrjöngő démonnak estek áldozatúl. A tisztáson leterített takarókon most ismét hihetetlen mennyiségű étel és ital került elő, mintha nem is pusztítottatok volna el semmit indulás elött. A csoport tagjait is kiszúrod akikkel együtt ültetek a lakomán. A Kitsune a legyezőjével játszik, mint akit nem is érdekel mit akarhat mondani az a hatalmas szellem. A macska szellem elszánt tekintettel bámul maga elé, és éppen csak egy pillanatara biccent neked mikor észre vesz.
-Tudom hogy rövid volt a játék, mégis remélem, hogy mindenki élvezte. Cserébe a lakoma hosszabb lesz majd.-Ígéri a főnix.- Ki is hirdetem a győzteseket, hogy utána nyugodtan nekiláthassatok az ételnek és az italnak ami csak miattatok van.- A pillangó szellem Bokumou is megjelenik közben mellette, úgy tűnik ő vigyázott eddig a díjakra.
-Bár mindenki kivette a részét a mulatságból, van egy párosunk aki végig szinte el sem mozdult, és minden szellemet akik rájuk talált meginvitáltak egy másik mulatságra. A végén már el sem fértek a kis barlangban amit választottak. Bár nem mondanám, hogy ők voltak a legügyesebbek a játékban, egész biztos vagyok benne, hogy hasznát veszik majd a díjuknak. Az üveget ami újra és újra feltölti magát itallal így nektek adom Buru és Me.- A két szellem mostanra annyira pityókás, hogy alig tudják értelmezni amit a főnix mond. De látod, a nyomait annak amiről beszélt. Mert nem csak ők, de a körülöttük álló szellemek is elég ittasnak tűnnek, miközben már lassan mindenki más kijózanodott, szóval ők ketten valószínűleg valóban módot szereztek rá, hogy egy második partival üssék el az időt, amíg mindenki rájuk talál. Elég egyedi módja ez a bújócskának még a szellemek között is. De úgy tűnik, hogy ők és a körülöttük álló szellemek is egyformán örülnek az eredménynek. Amint a lepke szellem átadja Me-nek az üveget, már le is kerül róla a dugó és elő is kerülnek a poharak, ők pedig boldogan öntenek is mindenkinek, aki feléjük tartja a poharát vagy kulacsát. Kaen-maru pedig elégedetten mosolyogva figyeli őket. Egy szót sem szól, hogy halkuljanak el, hogy folytathassa, láthatóan eszébe sincs siettetni őket. Pedig a csapat igen csak zajos lett.
Ahogy elhalkulnak a férfi ismét átveszi a szót.
-Tudom hogy itt nagyon sokan álmodtak a kimonóról, ami emberré teheti őket, de ez a kimonó nem egy varázs tárgy, nem szüntet meg titeket azzá tenni amik vagytok, és nem adja vissza azt, amit el vesztetettek, a legtöbbször bármi amit ebben megtehettek, arra képesek vagytok a saját formátokban is. Mégis úgy érzem van valaki akinek tényleg szüksége van, ha más nem emlékeztetőül. Chisana-dono, a kimonót a mesterednek küldöm, viselje és emlékezzen hova tartozik és hova vezet az út amin jár.- Az egér szellem arca úgy tűnik mintha ép most vágták volna pofon, de nem mer ellenkezni.- Továbbá szeretném, ha nem keresné tovább a tükröt. Persze ezt nem ál jogomban megtiltani neki, mégis jobb szeretném, ahogy szerintem te is, ha a mestered másik irányba keresné a boldogságát, mert amerre most megy, nem fogja megtalálni, és az árnyékok amik elborítják, be fogják kebelezni a szívét, és az elméjét is.
A lány átveszi a kimonót, bár egyáltalán nem tűnik boldognak, valójában úgy tűnik, hogy nagyon is szomorú. És nem ő az egyetlen. Sosho szintén nagyon elsápad, az arcán a düh és a szomorúság keveredik, és láthatóan legszívesebben nekimenne a főnixnek, de visszafogja magát.
-Az utolsó nyereményünk pedig egy isteni ereklye Hitotsuyanagi a tükör. Egy olyan ereklye amivel jobb vigyázni. Mint maguk a kívánságok, ő sem biztos, hogy azt váltja valóra amira valóban vágyunk. Ezért annak szeretném adni, aki a legnagyobb, meglepetést okozta a mai napon, és aki a legnagyobb odaadást mutatta idegenek iránt is. Horiuchi-dono. Nem törődtél azzal, hogy kieshetsz a játékból, az egyetlen célod az volt, hogy a bajbajutott társaidon segíts, akiket nem is ismertél. Rád bízom a tükröt.- Mondja és ő maga adja át neked. Körülbelül harminc centis réz tükör lehet, a hátulja szépen megmunkált lótuszt ábrázol, az eleje viszont annyira kopott, hogy nem hogy valami misztikus jelenést, de a saját arcodat is alig látod benne.- A tükör most már a tied, így nem mondhatom meg, hogy mit kezdj vele, de ha azt szeretnéd, hogy a legnagyobb jót tegye mindenkivel, akkor az a tanácsom, hogy a Fuji felé indulj el vele. Nem lesz egyszerű utad, és bármikor vissza fordulhatsz, de ha mégis eléred a hegy tetejét, biztos vagyok benne, hogy nem fogsz csalódni.- Mosolyodik el sejtelmesen.
-Ezzel le is zárom a mai fogócskát. Tudom több napi játékra számoltatok, de cserébe hogy ez ilyen rövidre sikerült, mostantól legalább egy hétig tart majd a lakoma.- Hirdeti ki boldogan a férfi.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Feb 20, 2022 17:52:33 GMT 1
Post by suvarus on Feb 20, 2022 17:52:33 GMT 1
Horiuchinak tetszett a főnix szerénysége. Akinek ekkora mágikus hatalma van és ilyen különböző társaságot tud összetrombitálni egy verseny erejéig, annak nyilván sok mindent kellett már látnia és tapasztalnia, Kaenmaru-sama mégsem hencegett semmi ilyesmivel. Amit a démon mondott az úrnő céljairól, az nagyon sötét képet festett a jövőről és ezt mindenképpen meg kellett akadályozni. Hori nem is szokott gondolni arra, hogy egyesek ilyen világot terveznek és néha egy kisujjnyújtásnyira vannak attól, hogy elérjék. Beleborzongott a gondolatba, de örült, hogy tudott valamit tenni ez ellen. A tanuki derült a főnix viccén, hogy mindent megoldanak egy eredményhirdetéssel. Egyébként valóban ez látszott a legbiztonságosabb következő lépésnek. - Akkor figyelünk a díjkiosztáson is, hátha színre lép az az "okosabb". Ahogy indultak Kaenmaru-sama után, a tanuki végiggondolta az egészet. Szép színjáték volt, ha ezt így rendezték meg. A démon egy bábu volt a sakktáblán, de nem a legerősebb bábu. Ettől persze a vérengzésért felelős volt, az alól nem mentette fel, ha úgy volt, ahogy gondolták. Hori fejében jártak a gondolatok, hogy ki lehet az úrnő igazi küldötte. Volt egy sejtése, de esze ágában sem volt ezt kimondani. Sosho-tól olyasmit lehetett várni, amivel a köszönetmondást befejezte, de nagyon nagy dolog volt az is, hogy megtette, amit tett és hogy kimondta ezt az egy szót, még ha sziszegve is. Hori ezt egy szeretetteljes mosollyal fogadta. A rendezvény helyszínén magában végigszámolta a versenyzőket. Horiuchi magához vett egy kis salátát és úgy köszöntötte a kitsunét és a bámulásban maradt macskaszellemet. Figyelte a főnix szavait, de a többieket is. Nem tudhatta, ki menekült el sikeresen a démon elől. Lehet, hogy sokan még nem is tudták, miért ért ilyen hamar véget a bújócska. Horira igaz volt, hogy amíg a játék nem fordult harcba, addig nagyon is élvezte és remélte, hogy a többiek is így jártak. Intett a lepkeszellemnek, mert szépnek és egyben mókásnak is találta, hogy ő őrzi a díjakat.
Ahogy az első díjazottakról volt szó, a tanuki megtapsolta őket és nevetett azon, hogy ők aztán az élet vidám végét fogták meg. Ünnepeltek és amikor megtalálták őket, azt se bánták, hanem hívták a többieket is ünnepelni. Az ilyen versenyzőket ő is díjazta volna őket és pont ugyanezzel, a kifogyhatatlan nedűvel. Hálás volt nekik, hogy elhozták ide és együtt örült velük.
- A legjobb helyre került! - kiabálta be, ahogy végignézett az ittas és vidám társaságon. Azt is örömmel látta, hogy irigykedőket nem nagyon lehetett találni. Tetszett neki ez a közeg és elhatározta, hogy mindegyiküket meg akarja majd ismerni még jobban. Akár italozással, akár máshogy. A szemeivel Sosho-t kereste, hogy merre van. A keze csuriban volt, hogy a kitta nyerje meg a kimonót, ami ahogy a főnix mondta, nem alakítja át őt, de olyannak mutatja, amilyennek lenni szeretne. Bármi is történt vele előzőleg, nem azt érdemelte, ahogy az ilyen sorsú szellemek általában. Egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert az egészellem mesterének is nagy szüksége lehetett a kimonóra, de Sosho-nak is. Eszébe jutott, amit Sosho mondott a démonnak és az is, amit Chisana mondott a mesteréről. Furcsának találta az egérszellem viselkedését. A főnix sokat tudott arról a bizonyos mesterről és a figyelmeztetésben benne lehetett az is, hogy a tükör keresése nagy veszélyekkel járt, mert mint látták, más is pályázott rá, elég alantas módszerekkel.
- Chisana, ne keseredj el! Nyertél! Ha van kedved, később beszélhetünk! Horit kezdte érdekelni, hogy mi is lehetett az az út, amin a cincogó mestere járt és hogy miként ismerhette magát teljesen félre. Kíváncsi volt az ilyesmikre és olykor-olykor tudott is tenni valamit, hogy az illető megtalálja a boldogság útját. Sosho-t nem nagy szavakkal akarta biztatni, mert látta, hogy ennél a szellemnél az ilyenek nem túl kedvelt dolgok. Az együttérzéséről tanúsította összeszorított szájjal. Sok mindent nem tudott mondani, hiszen a kitta egy dolog miatt jött ide és azt nem nyerte meg. Azt viszont nem felejtette el, hogy a női szellem a nyereményről, sőt majdnem az életéről is lemondott, amikor a démon elé állt. Izgatottan várta, hogy ki aratja az igazi győzelmet, ki volt a legügyesebb vagy ha más szempont szerint osztják ki a fődíjat, akkor is kíváncsi volt. A főnix a meglepetést hangsúlyozta, amit már a démon legyőzésekor is emlegetett. Horinak itt volt egy megérzése és összeszorult a gyomra. Amikor Kaenmaru-sama néven szólította, kicsit csodálkozott, de nyugodtan és türelmesen mosolyogva hallgatta végig. Most már nem volt titok senki előtt, hogy ő mit tett és tudatában volt, hogy ez tényleg nem volt kötelessége...csak a jó érzés diktálta. Alázatos mozdulattal köszönte meg a tükröt, ahogy felállt, hogy átvegye. Csodálta a tárgyat, ami kialakításában is különleges volt, az erejéről nem is beszélve. Végiggondolta, mekkora felelősség ez és hogy az úrnő nála fog majd próbálkozni, mert biztosan nem adja fel. Tükörként nem volt most annyira praktikus a kopottsága miatt, de ez nem zavarta Horit. - Nagyon hálás vagyok, Kaenmaru-sama! És örülök, hogy a legtöbben épségben megúszták! - nézett végig a társaságon, akik közül néhányan hiányoztak ugyan, de a versenyzők zöme túlélte. Nem kötötte senki orrára, hogy tényleg a Fuji felé fog menni. Aki vadászik az ereklyére, az úgyis figyelni fogja. Magától nem találta volna ki, mihez kezdjen a tükörrel, ezért köszönettel nézett a főnixre a tanácsért. Újabb kaland! Izgatottá tette, hogy miket fog átélni és kikkel fog találkozni. Az eredményhirdetés vége után még egy pár pohárral meg akart inni azokkal, akik a legjobban érdekelték, ha tehette. Sosho és Chisana társaságát kereste leginkább, de azt is figyelte, hogyan mulattak a többiek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Feb 26, 2022 16:26:49 GMT 1
Post by Raven on Feb 26, 2022 16:26:49 GMT 1
Az ünneplés nem tart olyan sokáig, ahogy a főnix ígéri, három napotok van csupán. De az is bőségesen elég, hogy szinte mindenkivel összebarátkozz a mezőn. A szellemek között jóval kevesebb keserű vesztes akad, mint ahogy bárki számított volna rá. Azok a hatalmas erejű szellemek akik csalódtak, úgy álnak hozzá, hogy elég hosszú még az életük, hogy máskor megszerezzék most nem tennék tönkre ezért a vidám ünneplést, a gyengébb szellemek pedig már el is felejtették az ilyen gondolatokat az alkohol és a kellemes beszélgetés mámorában. Bár Sosho nagyon szomorúnak tűnik mégsem igyekszik elmenekülni a tisztásról, szomorú mosollyal csatlakozik újra a csoporthoz és Usoi azonnal itallal is kínálja.
Chisana nem viszonozza a kedvességed, az egér szellem keserű és dühös. Mikor megpróbálod megvigasztalni egy vérfagyasztó pillantást küld feléd, aztán makacsul hatra fordulva magadra hagy. Nem sokára el is tűnik az ünnepéjről.
Kaenmaru még jó pár óráig marad a tisztáson, letáborozva a lepke szellemmel és még pár köré gyűlő szellemmel. Amíg ott van akár neked is van alkalmad beszélni vele, mert nem utasít el senkit. De ahogy az ünneplés eléri az első tetőfokát Kaenmaru csendben és észrevétlenül távozik. Ami senkinek a kedvét nem veszi el attól, hogy még többet igyon és egyen.
A pillangó szellem a negyedik napon kora reggel tűnik fel ismét. Közli hogy az ünnep végetért és mindenkinek távoznia kell. Kaenmaru csendet és nyugalmat szeretne a szentély körül. A két nagy iszákos áll fel legnehezebben, őket meg is fenyegeti, hogy vissza veszi a díjukat, de ettől se ijednek meg különösebben, addig megy ez amíg egy furcsa onmyoji meg nem jelenik, és nem közli velük, hogy ha nem távoznak önként elűzi őket. Erre aztán nagy nehezen ők és a körülöttük összegyűlt többi részeg szellem is elkezdi összeszedni magát. Addigra Sosho, aki egészen a végéig veletek volt végül, már elbúcsúzott tőled, azzal hogy reméli még találkoztok később.
Miután a részeg banda összekészül az induláshoz az Onmyoji feléd fordul.
-Horiuchi-san nem bánod, ha veled tartunk egy ideig?- Kérdezi alázatosan.- Véletlenül én is pont arrafelé tartok, bár nekem nem áll szándékomban most megmászni a hegyet. De nem bánnám ha lenne társaságom egy ideig.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Apr 4, 2022 21:08:17 GMT 1
Post by suvarus on Apr 4, 2022 21:08:17 GMT 1
Egyáltalán nem tűnt kevésnek ez a három nap. Hori a társaival tölthette, talán még új barátokat is szerzett. Ezt majd a jövő dönti el. A tanuki vidáman és élményekkel megtelve fejezte be azt a három napot a többi szellemmel, aki félre tudta tenni a csalódottságot. Nekik sok idő adatott és kedvelte azokat, akik ezt istenigazából fel tudták fogni. Számtalan lehetőség, temérdek új élmény, kaland, próba, szerelem és még sok minden állhatott előttük, Horiuchi pedig biztatott is mindenkit, hogy éljen az adódó alkalmakkal. Egyedül Chisana viselkedését találta furcsának. Elgondolkodott rajta, de másnál nem kérdezett rá. Csak a főnixnek tartogatta a kérdést, de fontolgatta, hogy egyáltalában feltegye-e és végül inkább ünnepelni akart, nem kérdezősködött. A lakomák és italozások végén kacagva nézte azokat, akik nem akarták abbahagyni. Becsülte, hogy ennyire tudják élvezni az egyszerű örömöket is. Kísérőinek, akik hívták és idevezették, még egyszer utoljára megköszönte és megígérte, hogy ha ő hall ilyenről, biztosan szólni fog nekik. Sosho-t kicsit fájó szívvel engedte el és megkérdezte, merre keresse, hogy máskor is találkozzanak. A szellemek világában az ilyesmi nem lehetetlen Szemügyre vette az onmyojit és próbált rájönni arra, mitől is számított a lény a fajtájához képest ennyire szokatlannak és furcsának. Az alkata? A kisugárzása? A ruházata és felszerelése? Ezeket igyekezett mind megfigyelni, de gyorsan, nem hosszas bámulással, mert azt illetlenségnek tartotta. - Hogy is szólíthatlak? - kérdezett vissza Horiuchi, mert az idegen nevét nem hallotta. - Velem szeretnétek tartani? Kik vannak még veled, ha nem titok? Egyéb szellemeket sejtett, akikkel az onmyojinak szerződése van, de arról is lehetett szó, hogy itt volt vele még valaki, akit a tanuki eddig nem látott. Nem lett volna rossz egy nagy erőkkel cimboráló segítőtárs, de nem bízhatott meg bárkiben. Szerette volna tudni, hogy kik ők és legfőképpen, hogy mi a céljuk, hisz ma is sok olyan történt, ami aggodalomra adhatott okot. Az oni mesterének újabb küldöttje is lehetett a lény. Hori a nyereményét óvatosan bebugyolálva kellően védte a külső sérülésektől és az orozni készülő kezektől is. - Mit lehet találni a hegy lábánál, ameddig az utatok vezet? Miféle érdekesség van ott? Szeretem a helyi történeteket! Valóban kíváncsi volt, de nem csak a helyre, hanem az útitársnak kínálkozókra is. Tisztában volt vele, hogy egy profi hazudozón nem fog átlátni, de nem is fogadta el egyből az ajánlatot, inkább várt. Mielőtt elindult volna velük, megvárta a válaszokat és próbált rájönni, hogy igazat mondanak-e neki.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Apr 25, 2022 19:08:57 GMT 1
Post by Raven on Apr 25, 2022 19:08:57 GMT 1
Sosho végül egy kellemes mosollyal válaszolt. Azt mondta ha a sors is úgy akarja még biztosan találkoznak, zsúfolt városokban és ott, ahol mindig folyik az élet.
Az onmyoji ruhája szellem szemmel nem tűnik igazán furcsának, vagy különlegesnek, ahogy más küldő jegyei sem. Habár a belőle áradó erős tisztító energia, amitől a kisebb szellemek rögtön kényszer is éreztek a menekülésre a közelében. Sokkal inkább a papokra volt jellemző mint az onmyojikra. A férfi maga mégsem tűnt olyannak aki ártani akarna az itt összegyűlteknek. Valójában ha rossz szándékai lennének valószínűleg a főnix sem engedte volna hogy a közelben maradjon.
-Ne haragudj a modortalanságomért. Michiko vagyok.- Mutatkozik be mosolyogva.- Egyáltalán nem titok.- Ahogy kimondja rögtön megérzed a kellemes tavaszi eső illatot és az esőt jelző párát és lassan előtűnik a szépséges nő alak is a férfi mögül.- Ő Yono.- Mutatja be.
(Yono, Ame onna vagyis eső asszony.)
-Örülök a találkozásnak Horiuchi-dono. Ne haragudj ha a mesterem kicsit illetlennek tűnt. Néha megfeledkezik az alapvető illemről.
-Yono, ne kezelj már úgy, mint egy gyereke!- Szól rá a férfit mire a nő elrejt egy halvány nevetést a ruhája ujjával.
-Ha valóban szereted a helyi történeteket akkor jó útitárs leszel, én magam is oda vagyok értük és akármennyire is szeretem Yono társaságát, tudom, hogy őt nem mindig szórakoztatják a meséim.
-Azért mert a nagy része csak mese.- Az onmyoji csak legyint egyet.
-Azt mondják egy különösen hatalmas isten él a hegyen és ő vigyáz mindenre ami a lábai ellőt hever. Azt hallottam éppen idén kéne, hogy megmutassa magát.- A női szellem felsóhajt.- Tudom, hogy szerinted ez is csak mese. Egyébként én sem látom sok esélyét, hogy valóban lássunk egy istent a hegy lábánál. Viszont egy érdekes ismerősöm éppen ezt a helyet választotta találkozó helynek. Mond csak Horiuchi-san mennyit tudsz a Kitsunék történeteiről?- Megvárja amíg válaszolsz valamit.- Induljunk el és menet közben elmondom mire gondolok. Tudtad, hogy a rókák elvileg tisztelnek maguk között egy kilencfarkút? Azt mondják ő már szinte olyan hatalmas mint egy kami. Úgy tűnt, hogy valóban nagyon tisztelik ezt a szellemet és bár az emberek történetei között találtam párat ami meglehetősen gonosz lényként írta le, aki nem riad vissza a pusztítástól. Általában jó indulatú csínytevőként festik le. A legtöbbször Tamamo no Mae-ként nevezik meg. Furcsa név egy rókának nem? (A tamamo [玉藻] jelentése seaweed. A mae [前] jelentése előtt. Másik írásában a gozen [御前] van a mae helyén, ott az má kinda fingom sincs mi, ilyen formal névutó stuff. Békalencse kisasszonynak fordítják (Lady duckweed [玉藻前] ) Nem úgy Usoi barátod, az ő neve elég egyértelműen utal a természetére. (嘘 Uso - Hazugság)- Nevet fel.- Minden esetre nagyon szeretnék elbeszélgetni ezzel a nagyhatalmú kitsunével és azt mondták ott megtalálhatom.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: May 27, 2022 21:50:16 GMT 1
Post by suvarus on May 27, 2022 21:50:16 GMT 1
Hori hitt abban, hogy amit Sosho mondott, az nem csak üres ígéret. Úgy érezte, a sors keze volt abban, hogy ő megmentette a női szellem életét és hogy az úgy tudott viselkedni, ahogy az effélék nem szoktak. Nekik még találkozniuk kell és zsúfolt városok, zajló élettel teli helyek vannak bőven. Horiuchi máskor is megfordult már ilyeneken. Most éppen nem hasonló tájakra tartott, hanem a hegyekbe, a magányba, ahol esetleg egy-egy kisebb falut találhat, de nagyvárost biztos nem. Az onmyojit alaposabban megnézve megnyugtatónak találta. Neki nem kellett félnie az erős, szinte papszerű kisugárzástól, mert nem tett semmi olyat, ami miatt a lénynek el kellett volna zavarnia. A tanuki a nap hőse volt tulajdonképpen, de ez nem szállt a fejébe. Az töltötte el örömmel, hogy tudott segíteni és hogy jól érezte magát, nem az ünneplése volt a lényeg. - Semmi baj, Michiko! Láttam, volt dolgod bőven! Remek volt ez a verseny és a rendezvény is. Sajnálom azokat, akiknek bajuk lett, de összességében első osztályú volt! A segítő szellem valami bámulatos jelenség volt. Lenyűgözte Horit. Rövid ideig csodálta és főhajtással, összetett kezekkel köszönt neki. - Ha száraz és tikkasztó időnk lesz, feltételezem, hogy számíthatunk rád - szólt mosolyogva a szellemnőhöz. Mulattatta a két fél civakodása. Látszott, hogy összetartoznak és a sok együtt töltött idő ezt hozza ki belőlük. A tanuki mindkettőt kedvesnek és aranyosnak találta. Nem felejtette el, hogy az onmyoji az előbb milyen erélyesen tudott fellépni. Becsülte benne, hogy ezt csak akkor teszi, ha igazán szükség van rá. Eddig legalábbis úgy nézett ki, hogy Michiko helyén kezeli az erejét. Hori így már hajlandó volt elindulni és útközben figyelmesen hallgatta a történetet. Számolt azzal, hogy esetleg ki van színezve és kevés az igazságtartalma. Egy történet nem attól szórakoztató, hogy minden eleme valós. - Hallottam már párat! Itt a versenyen is volt egy kitsune, aki megosztott néhány ugratós történetet. Kedvelem az egyéniségüket. Megunhatatlanok. A te ismerősöd is ilyen? A youkai kíváncsian várta a válaszokat és a történet folytatását. Emlékezett rá, hogy a kitsune hogy oktatta ki a macskaszellemet a verseny előtt. Nem mindig udvariasak. A kilencfarkú rókaszellem, akit minden fiatalabb és kisebb hatalmú társa tisztel, izgalomba hozta. Várta, hogyan kapcsolódik ez a hegyhez. - Néha mi sem értjük a csalafinta gondolkodású kitsunékat, hát miért is csodálkoznánk, hogy az emberek gonosznak írják le őket? A róka gonosz, ha megeszi a parasztember csirkéjét? Nem, csak a szükségét elégítette ki, ahogy az ember is ezt teszi, mikor a csirkét levágja, hogy megfőzze. Lehet, hogy Tamamo no Mae tényleg csak egy érthetetlen, de vérbeli trükkös kitsune. Vannak róla olyan történetek, hogy hajókon is megfordult? A névbe csempészett hínár szóból gondolta, de tudta, hogy ennek lehet jelképes oka is. A tengeri róka szót a tapasztalt matrózokra, kapitányokra szokták mondani. Az Usoi név jellemzésére Hori felnevetett. Tipikus kitsune névválasztás. - Már a neve is azt mondja, hogy hazudik. De ha hazudik, akkor igazat mond és akkor nem is hazudik. Egyszerre igaz és hamis. Ezért kedvelem a fajtájukat, nagyon mókásak! Bandukoltak és a tanuki elgondolkodott egy kicsit. A nagyhatalmú kitsune hajlandó csak úgy elbeszélgetni bárkivel? Elmosolyodott, ahogy arra gondolt, hogy talán már most is egy rókaszellemmel beszél. Akkor viszont tényleg nagy hatalmú, ha a főnixet is át tudta ejteni. Ebben nem hitt, úgyhogy örömmel várta, milyen kalandokban lesz részük. - Ha találkozunk itt egy kitsunével és rájössz, hogy ő a kilencfarkú, akkor mi lesz az első, amit kérdezel tőle? Egy ilyen lény csupa rejtély, tele van bölcsességgel, de a viselkedéséről semmit nem tudnak. Hori maga is elmélázott, hogy ő mit kérdezne. Figyelte a környezetet is, hogy nem bukkan-e elő valaki, de vadállatok is jöhettek. Nem bambulhatott el, bármennyire is záporoztak a gondolatok az onmyojival való beszélgetése során, amit egyébként nagyon élvezett. Remek útitársat talált.
|
|