Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: May 14, 2018 17:33:03 GMT 1
Post by Raven on May 14, 2018 17:33:03 GMT 1
Yezo @unknown: Shi-Kibo Már egy ideje nem volt olyan harc ezen a földön, amit Shi-Kibo képes lett volna kiélvezni, nem is csoda, hogy inkább a magányt választotta. És most még szörnyűbb híreket hoznak a hébe-hóba ere repkedő madarak. Azt suttogják a samurai-oknak nemsokára leáldozik. Ha így van, ki lesz méltó, hogy Shi-kibo ellenfele legyen? Ki ellen fog majd háborúkba menni, és kiket fog majd lemészárolni a harcmezőn? Hát teljesen megőrültek volna az emberek? Elfelejtették milyen jó is egymást ölni? Hiszen a férfi keze arra való, hogy a kardot tartsa ez eddig egyértelmű volt még nekik is. És most megfosztanák ettől a kötelességétől? Ennyire más kor lenne ez már? Van itT még helye Shi-Kibonak egyáltalán? Azonban nincs időd válaszokat találni. Az éjszaka csöndjét hangos roppanás zavarja meg, majd morgásba keveredve a nevedet hallod magad mögül.
-Shi-Kibo…-Mögötted a temető földjéből egy hatalmas lény emelkedik ki. Hatalmas de nem túl okos, már a bűzéről megismersz egy hasonló bakemonot. Ostoba lények, de történetesen van valami, amit mindketten ugyanúgy kedveltek. Az pedig a harc. És ez a dög kétségtelenül harcolni szeretne veled. A hatalmas fogak, karmok és szarvak nagyon félelmetesek lehetnek másnak, de te pontosan tudod, hogy az ilyen lények nem árthatnak neked. Legjobb esetben is maximum csak elszórakoztathat egy darabig. –Shi-Kibo…-visítja ismét a neved aminek a vége ezúttal kutya szerű vonyításba csap át. Aztán minden erejével neked veti magát.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Sept 9, 2018 22:10:35 GMT 1
Post by Raven on Sept 9, 2018 22:10:35 GMT 1
Ismae: Feng Zhuan, @berathen: Date Benmaru (meg a panda) Feng Zhuan:Az útitársad több mint tehetségesnek bizonyult a harcokban, ezért elég hamar, magabiztosabbá váltál az utazással kapcsolatban. Amikor pedig meghallottátok, hogy egy sárkány halandókkal is megosztja a tudását Yezo szigetén, azonnal útra keltetek végtérre is nem minden nap tanulhat az ember egy ilyen mestertől. Sajnos odaérve elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy becsaptak titeket. Az utazás hosszú volt és az ellenkező irányba jutottatok, mint amerre indultatok a pénzetek nagy része is ráment. A sárkány pedig csak egy szellem volt aki ezzel csábította magához a szerencsétleneket. Date BenmaruAz egyetlen ok amiért nem egy szellem gyomrában pihentek most, hogy olyan jó volt a ki képzésed, de ez még nem nyomja el a dühödet az utazással kapcsolatban. Meg az sem tesz jót a hangulatotoknak, hogy napok óta csak Umeru evet rendesen. Jah mert amerre mentek mindenhol bambuszt láttok. Csak ép bambusszal nem lehet jól lakni, igaz-e? Kivéve ha panda vagy.
Így aztán lassan, kifogyva mindenből, cammogtok visszafelé a város felé ahonnan talán hajóval tovább tudtok majd menni. Amikor levélzörgésre leszel figyelmes. Zhuan láthatóan semmit nem vett észre, de te teljesen biztos vagy abban, hogy mások jelenlétét érzed. Bőven van időd felkészülni a támadásra, ráadásul az ellenfeled annyira rosszul rejti el a vérszomját, hogy még Zhuan is megérzi mikor támad. A csapás feléd irányul amit viszont túl könnyen veszel ezért váratlanul ér a kunoichi hihetetlen ereje amivel hátra lök. Szerencsére volt időd felkészülni ezért nem tud kimozdítani az egyensúlyodból, a kardod viszont rendesen beleremeg a csapásba.
-Nem rossz egy bukott Igai ninjától.- Mosolyog rád magabiztosan.- Ugyan nem ti voltatok az eredeti célpontjaim, de miért is ne végezhetnék veletek is?
A testét és az arcát borító jelekből, valamint a fekete tekintetből azonnal látszik, hogy nem a te klánodhoz tartozik, de akkor ezek szerint nem is csak ők vadásznak rád.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Nov 6, 2018 22:56:18 GMT 1
Post by Raven on Nov 6, 2018 22:56:18 GMT 1
Már jó pár hete, hogy a családod Hidai birtokáról Yezó szigetére száműztek. „A te érdeked” mondták. De nem így érzed. A szigetre csak a legszükségesebbeket hozhattad és csak egy maroknyi szolgáló követett, annál több testőr, akik mindenhol ott vannak, ami egyre inkább azt az érzést kelti benned, mintha fogoly lennél. Aztán jöttek a rémálmok, a legszörnyűbb dolgokat láttad és egyre furcsább dolgok történtek a kastélyban, mindenki fáradt és ingerült és több szolgáló is arról beszélt, hogy szintén rémes álmok gyötrik őket. Gyilkosok üldöznek akik talán nem is emberek és még a rémálmok is. Aztán pár napja beállított az a furcsa férfi is. A shintó papok ruháját viselte, de kócos vállára érő haja ellent mondott az öltözéke többi részének. Mégis úgy mutatkozott be, min egy szerzetes, bár ezt a szót egyszer sem ejtette ki. Azt mondta megszüntetheti a házban lakók rémálmait, ezért a gyámságodra megbízott elöljáró azonnal felajánlott neki egy szobát, és vendégül látta mindennel. Ennek már három napja, azóta látod néha a kastélyban járkálni, de főleg csak a kert és az étkező környékén henyél, pipázik és iszik, mintha jobb dolga nem is lenne. Valahogy az elöljárót is meggyőzte, hogy jobb mindenkinek ha veletek eszik, ez eddig is zavarba ejtő volt, de most, hogy az elöljáró nincs a házban és csak kettesben ültök az asztalnál, különösen az. Ráadásul ahogy a gyámod kilépet a kapun érdekes módon a szerzetes ruhája is megváltozott. A kopott shintó ruha helyet most egy feltűnően színes többrészes kimonót visel. Így még szembe tűnőbb a félpár jáde fülbevaló a fülében, mintha saját életet élne rajta a fény. A pipája az asztalon fekszik az edények mellet, nyilvánvaló, hogy amint befejezitek megint meggyújtja majd, nem is ez a furcsa, hanem a kard az ölében, még a házban is mindenhová magával cipeli azt a vackot, a szolgálók ellenőrizték és elmondták neked, hogy az éle annyira rozsdás és kopott hogy semmire se jó, ő mégsem válik meg tőle egy pillanatra sem.
Már csaknem befejeztétek az ebédet amikor leteszi a tányért és megtöri a kettőtök között beállt csendet.
-Ha már így kettesben maradtunk, kérdezhetek valami személyeset?- Hagy egy kis szünetet amíg megtölti a pipáját, és meggyújtja, közben van időd válaszolni neki. De mindenképp felteszi a kérdést, ha faképnél akarod hagyni akkor is.
-Pontosan mi szerepel a rémálmaidban?- „Rémálmaidban” csak ennyi, ez talán a legidegesítőbb tulajdonsága, nem használ neveket, csak egy idegen, még ha tényleg pap is, akkor is rangban jóval alattad áll, akkor meg miért nem tisztel meg ennyivel?
ŗųŸŮůŸĪżdzŷǫŶŷŹŮŬūŸĪūĪŶůűŸūűƃŹŬŬĪŰdzŶůŶŷůųŮůžĪŶǫžŹŮĸØ
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 4, 2024 4:59:54 GMT 1
May 4, 2024 4:59:54 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Nov 12, 2018 14:03:40 GMT 1
Post by Deleted on Nov 12, 2018 14:03:40 GMT 1
A francba is...majdnem megevett az a szellem. Hiába nem tehetek róla hogy jó vagyok. Vagy is de tehetek arról hogy jó vagyok. Megmosolygom magam kínomban. Lassan elfogy minden élelmünk és az egyetlen dolog ami van körülöttünk...ki nem találnád: BAMBUSZ. Legalább Umeru nem panaszkodik. Lassan cammogunk vissza a város irányába. Annyi pénzünk legalább még van hogy hajóra szálhassunk és keressünk valami profitáló helyet. Csak kell valakinek valahol kínai tanár...azhem kínai a társam sose jegyeztem meg rendesen. Elvileg azért van itt hogy kultúrálódjon. Na mindegy...volna ha nem lenne ez a vérszomj ami vagy 5 perce kísér minket. Feng-re nem irányul. Nem is Umerura...csak rám. Ez egyet jelent: bérgyilkost fogtam! Szépen bandukolok tovább mintha mit se vettem volna észre. Közben kezem mindig a fegyverem közelébe téved. És akkor hirtelen és meglepetés szerűen a semmiből egy KUNOICHI. Úgy tudtam úgy tudtam. Engem támad de mivel elég félvállról vettem mert kezdőnek nézem ezért rendesen meglepett az erejével. -Ch...nem rossz? Bukott? Csak hogy tudd! Akkor lennék bukott ha küldetésem során hoztam volna szégyent a klánomra. De inkább mondanám úgy hogy...renegát ninja. Vagy szökevény. Vagy dezertőr! De senki nem nevezheti Benmaru-t bukottnak! A bérgyilkosok első törvénye: Válj árnyékká. Irányítsd a légzésed és várd meg míg ellenfeled le engedi védelmét. Miközben ezeket mondom elrakom a katanát és a kis Umeru felé veszem az irányt. -A bérgyilkosok második törvénye: Hangolódj rá az ellenfeledre és következtesd ki lépéseit. Amint ezt a mondatot befejezem felé dobom a "vérszomjas" Umerut aki egy "Aye!" kiáltással felé is repül. (valahogy így: ) -A bérgyilkosok harmadik törvénye: Csapj le ellenfeledre mielőtt észrevesz. Mindből megbuktál drágám! Reményeim szerint amíg a kunoichi Umeruval van elfoglalva addig megpróbálok rejtőzködni és folyton változtatni a helyzetem. Amint rést látok a védelmén felmérem 1-1 shurikennel (igen kétszer játsza ezt el). Ha ezek után se talált még meg akkor a legsebezhetőbbnek tűnő pontja felé lépek és a vakpontjából (ahonnan ugye nem lát ha jó vagyok) át szúrom rajta a katanát.
(OOC: És most imádkozzunk a kockák istenéhez hogy ez mind így történjen. Oh hatalmas kockák istene kérlek fogadd el imáim és engedd hogy mind így történjen. Ámen.)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Dec 8, 2018 0:21:12 GMT 1
Post by Raven on Dec 8, 2018 0:21:12 GMT 1
@berathen :Date Benmaru (Meg a panda) A lány elmosolyodik a (jogos) fennakadásodon.
-Rendben, akkor legyen mondjuk halott ninja. Az nekem is jövedelmezőbb lenne.
A felé repülő Umeru határozottan meglepi szegényt, éppen, hogy csak ki tudja védeni viszont a meglepetéstől elfelejtett rád figyelni, szóval, ha más nem is a fegyelem elterelés bejött.
-Ez meg mégis miféle támadás volt már???- Kiabál vékony hangon. Mivel nem figyelt eléggé ezért rendesen szem elől is vesztett, ráadásul a kiabálás miatt elég időt nyertél, hogy felé vághasd az első shurikent. A csaj nem túl okos, vagy különösebben ügyes, de a primitív ösztönei lenyűgözőek, akárcsak a nyers ereje, mondjuk elnézve a testét ezek nem ép vele született adottságok, szegény párát csak a (jó okkal) tiltott technikái tehették egyáltalán alkalmassá a ninja névre. Az első shurikent ugyanis csak a legutolsó pillanatban veszi észre, és sikerül is megkarcolnod az egyik karját. Ezután viszont (sajnos) elkezd komolyan venni. A következő shurikent így könnyedén el is kapja és vissza is dobja az irányodba. Vagyis abba az irányba ahonnan az előbb a shurikent dobtad, ahol szerencsére már nem vagy. Ezután csak megáll egy helyben és be hunja a szemét, (mondjuk kicsit késő már a zennel kereséshez szerintem). Mivel az első támadásod majdnem eltalálta és tényleg csak a reflexei mentették meg, nem volt túl naiv következtetés, hogy megtaláltad a vakfoltját ahonnan megtámadhatod, azonban hiába a kardod az ő kardját találja el, vagyis mégsem volt túl késő a zenhez ezek szerint. Amire viszont nem számíthatott, hogy vele ellentétben te érted is amit csinálsz, így egy ügyes mozdulattal sikerül véghezvinni az eltervezett szúrást.
A nő szájából fekete vér bugyog fel, és ő maga sem érti, hogy a fenébe sikerülhetett megsebezned majd térdre esik előtted és nem mozdul többet. Ott marad felpattant szemekkel előtted térdelve a szájából és a mellkasán ejtett sebből pedig sűrű fekete folyadék szivárog.
Ha átkutatod a cuccait, pár értelmetlen tekercset találsz nála, egy kisebb méretű fémből készült szelencét amit nem tudsz kinyitni akárhogy próbálod is, egy rövid kardot, pár darab tört és dobó csillagot, egy vékony erős fémből készült éles láncot, és a megbízó levelét ami így hangzik.
„Nagy tisztelet és bőséges jutalom fejében, felbérelem az Igai vagy Koga ninját egy számomra és családom számára felbecsülhetetlen személy felkeresésére. A kiválasztott ninja a megadott napon délben jelenjen meg a palotámban.” Az aláírás a szigetek helytartójáé, vagyis a bőséges jutalom valóban bőségeset jelent.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Dec 9, 2018 1:30:15 GMT 1
Post by Bratti on Dec 9, 2018 1:30:15 GMT 1
Kint ülök a kertben. Hallgatom a csendet. Felsóhajtok, arrébb teszem a könyvem, amit egészen eddig olvastam. Már hatodjára. Igazából már kívülről fújom. De azért olvasom, mert nem tudok jobbat. Most inkább a fákat nézem. Rengeteg van ezen az elszigetelt szigeten. És olyan nyugodt itt minden, hogy akár el is hihetném, hogy minden rendben. De nincs minden rendben, nagyon nincs. Újfent felsóhajtok. Olyan fáradt vagyok, mint még soha. De nem merek aludni és nem is tudok. Folyamatosan rémálmok gyötörnek. És nem csak engem. Mindenki mást is. Ez a legijesztőbb. Nem tanultam arról, hogy a sziget el lenne átkozva vagy valami. Akkor viszont hiába száműztek ide, hiába van nagyobb testőrségem, mint szolgálóm, követ. Követ az a valami vagy valaki. És nem tudom, mit akarhat tőlem. Hogy mit akarhat a családomtól. De tudom, hogy én vagyok a következő. És nincs egy nyugodt percem. Folyton attól félek, hogy utolér. És végez velem is, mint a családommal. Lehajtom a fejem. Aztán kisétálok a saját készítésű, apró családi sírhoz. Csak hogy itt is emlékezni tudjak elhunyt szeretteimre. Naponta háromszor kijövök ide, a telek szélére. Felmordulok, mikor érzékelem a testőröket magam mögött. Elképesztően idegesítenek, de tudom, hogy csak engem próbálnak meg megvédeni. Annyi probléma ütötte fel a fejét nem is olyan régen, hogy a súlya egyszerűen letaglóz. Visszamegyek a szobámba. Újabb két ajándék és levél fogad. Félredobom. Hát itt sem hagynak nekem nyugtot?! Komolyan ezek még a saját életüket is kockára tennék, csak a pénz az övék legyen… Szánalmas bagázs… Morgok magamban. A két csokor virágot a két szobalányomnak adom, majd elküldöm őket pihenni. Én magam leülök a tükör elé. Amúgy is sápadt bőröm a stressztől és az alváshiánytól még fehérebb. Szemem alatt a karikák erős kontrasztot mutatnak vele. Összességében elég borzalmasan festhetek, nem is beszélve a néhány kilós súlyveszteségemről. Apa biztosan mérges lenne, ha látna. De nincs itt. Remélem, jól van. Remélem, engem követett ez az izé, és őt békén hagyják… Kopogtatnak az ajtón. Ebéd. Felsóhajtok. Monoton minden. Bár a napokban megjelenő alak igen csak kizökkentett a monotonításból, mondjuk két napig. De mivel ő sem csinál semmi érdemlegeset, ezért visszasüllyedtem. Kicsit idegesít csak. Mert henyél és nem csinál semmit. Az asztalnál várok. Majd kissé zavarba jövök, mikor csak kettesben maradunk. Zavar a jelenléte, mert nem tudok róla semmit. Nem félek tőle. Talán már annyira rettegek, hogy ilyen apró dolgok nem is ejtenek kétségbe. Udvariasan köszöntöm, akármennyire is pofátlan ő maga. Mert engem sosem zavart, ha nem magasztalnak az égig csak azért, mert gazdag családból származom, de azért egy minimális tiszteletet mindenki elvár. Mint ember az embert tisztelje meg. Némán eszünk. Mostanság annyira sem vagyok beszédes, mint régen. Mikor befejezzük az ebédet, újra megtölti a pipáját. Rosszul vagyok a dohánytermékektől, ezért mikor felteszi a kérdését, felállok, és elindulok ki a kertbe. Egyszer nézek csak hátra, hogy jön-e, jelezve, hogy fogok válaszolni. Kisétálok a verandára, és leülök ott. - Nos, Reiji-san, gondolom, nem titok ön előtt, hogy az egész itteni társaságot gyötrik ezek a rémképek. Én rendszeresen érdeklődöm afelől, hogyan viselik ezt, és őszintén remélem, tud segíteni nekünk. Bár eddig nem úgy vettem észre – kissé szúrósabban jegyzi meg. Majd felsóhajtok, és akaratlanul is halkabban folytatom.
- Egyre rosszabbak. Az elején csak mostani félelmeim jelentek meg. Olyanhoz adnak hozzá, akit nem szeretek és boldogtalanul kell leélnem az életem. Hogy itt ragadok örökre. Tudja, egy naiv és elkényeztetett lányka félelmei… - tartok egy kis szünetet, félrenézek. - De aztán rosszabbak lettek. Először csak olyanokat láttam, hogy megtalál és megöl engem. Kínoz. Rengeteg módon. Mindezt az ő szemén keresztül. Külső szemlélőként. De a fájdalom és a félelem az enyém volt. Végül elérkezett a legrosszabb. A szeretteim halálát kell végignéznem nap, mint nap. A még élő apámét is beleértve. Annyira valóságosak… - megremeg a hangom és én magam is - Nem tudom, talán az igazi halálukat mutatja folyton. Ilyenkor az ő bőrükben is vagyok, meg a gyilkoséban is. Mindkét felet érzem. Borzasztó. Néha nem tudok felkelni. Benne ragadok. Ilyenkor mást is mutat. Képeket a gyermekkoromból. Nem tudom, hogyan juthat be ilyen mértékben a fejembe, de egyre kétségbeejtőbb. Képeket mutat a gyermekkoromból. De olyan részleteit, amit akkor nem tudtam felfogni. A sötét oldalát a dolgoknak. Meg fogok őrülni, ha ez így megy tovább – hidegen felnevetek. - Nos, Reiji-san, tud ezzel bármit is kezdeni?- kérdezem szemöldök felvonva.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Feb 14, 2019 13:16:08 GMT 1
Post by Raven on Feb 14, 2019 13:16:08 GMT 1
-Nos, Reiji-san, tud ezzel bármit is kezdeni?- A férfi hosszan beleszív a pipájába, majd nagyon megfontoltan válaszol.
-Nem, nem hinném.- Fújja ki a füstöt. A jogos felháborodásoddal, vagy meglepetéseddel nem is foglalkozik csak elnéz melletted. Majd, ha nem hagyod ott rögtön néhány rossz szó kíséretében, csak halványan elmosolyodik és halkan mint egy magának megjegyzi.- Ez a sziget egyre érdekesebb, még a végén egészen mókásan alakulnak a dolgok.- Majd elsétál melletted közben még a válladra teszi a kezét, ahogy elmegy.
-Samano-sama. – Az egyik szolgáló lány szólít meg. A lány alig a mellkasodig ér habár nagyjából egyidősek vagytok. Az elöljáró nem sokkal az után vette fel, hogy a rémálmok elkezdődtek, mindig kicsit szomorkásnak és nagyon komolynak tűnik, de nagyon szorgalmas és veled már az elejétől kezdve jól kijön. Egymásra találtatok hiszen mindkettőtöknek új ez a hely. Hosszú haját mint mindig most is szalaggal kötötte fel, egyszer láttad leengedve a felcsavart fonatott, és majdnem a térde alá ért. Vajon milyen hosszú lehet teljesen kiengedve?- Egy férfi vár rád a fogadó szobában. Azt hiszem kérő lehet. Ha kívánod még előtte össze készítek neked egy másik öltözéket.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Feb 16, 2019 23:02:20 GMT 1
Post by Bratti on Feb 16, 2019 23:02:20 GMT 1
Kissé felhúzom a szemöldököm, úgy várom a válaszát. Nem igazán jelentett nekem semmit, hogy elmondtam ennek az alaknak az álmaim, pedig nem igazán szeretem kiteregetni a dolgaim az elmúlt idők hatására. Hamarosan -remélhetőleg- úgyis eltűnik innen, aztán nem látom többé. Várom a választ. Persze nem tud normálisan válaszolni. Csak felsóhajtok, majd a szememet forgatom. Valószínűleg hazudik… Gondolom magamban. Nincs rá garancia, de nem kérdezte volna meg, ha nem gondolt volna előre valamire. De nem szólok semmit, csak a mögötte lévő fát bámulom. Nem lenne illendő faképnél hagyni, szóval várok arra, hogy ő mit reagál. Csak az orra alatt mormog valamit, úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna. De kissé felgyorsul a szívverésem. Mégis mire értette? Talán itt sem lennék biztonságban? Vagy apámmal lehet valami? Már csak egymásnak maradtunk, nem akarom őt is elveszíteni… Nagyon erőlködnöm kell, hogy ne rázzam le a kezét a vállamról, amikor ott hagy. Amint eltűnik, kiengedem a bent tartott levegőm. Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje nem vettem levegőt. Ekkor szólít meg szolgálóm. - Köszönöm, hogy szóltál, Mio-san. Megköszönném, ha a szatén, csipkés szélű, fekete ruhámat készítenéd ki. Addig gyorsan rendbe teszem magam, menjünk. Együtt indulunk a kertből sietősen a szobámba. Amíg szolgálóm a ruhámmal bajlódik, addig én újra tűzöm a hajamat és magamra permetezek egy kis parfümöt, majd a szememet is kihúzom kissé. Felnyögök. - Annyira utálom, hogy ennyi cécó van ezzel az egésszel, pedig valószínűleg nemet fogok mondani. És mégis minden alkalommal eljátsszuk ezt. Téged is sajnállak. Ez az állandó öltöztetés! És teljesen felesleges! Nem hisztizem tovább, csak essünk túl rajta… Belebújok a ruhámba, majd öt percen belül már lent is vagyok a fogadó teremben. Illendően köszöntöm a vendéget. - Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
***
Ha túl estünk ezen a procedúrán, akkor most egyedül vonulok be a szobámba, és átveszem a lovagló felszerelésemet. Az elején nehéz volt hozzászokni a nadrághoz, de tulajdonképpen egészen praktikus és kényelmes. Aztán lemegyek az istállóba a kedvenc lovamhoz, Káoszhoz. Mint az életem... Gyorsan felszerelem, majd hamarosan már a hátán ülve lépegetünk a palota melletti erdő ösvényén. Igyekszek mindent kizárni. Itt nem szoktam félni, mert nem gondolok a rémálmokra vagy a halálra. Csak élvezem a természetet. A nagyobb kerülővel akarom elérni a kedvenc tavunkat. Hamarosan ügetésre, majd vágtára váltok. Menekülök ebből a borzalomból…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Mar 24, 2019 15:00:46 GMT 1
Post by Raven on Mar 24, 2019 15:00:46 GMT 1
Yezo Bratti: Samano Arai Sajorana Mio szó nélkül előkészíti a ruháidat és segít az öltözködésben is. Majd indulhattok is szembenézni a legújabb kérőddel. Ezúttal egy kisebb ház örököse az. Az elejétől egyértelmű, hogy nem jársz jól ezzel a házassággal valószínűleg csak azért lett elküldve hozzád mert olyan sok kérőt utasítottál el korábban. Ahogy most őt is elutasítod. Az egész, ahogy korábban mondtad olyan céltalan. De még mielőtt felállnál a helyedről még hozzád vágja.
-Samano-sama a te helyzetedben nem ártana minél hamarabb találnod egy férjet magadnak…- De még mielőtt befejezhetné a melletted üllő Mio a szavába vág.
-Még ha így is van biztosan nem egy hozzád hasonló kis család ki tudja hanyadik örökösét választaná maga mellé.- Tény, hogy Mio nagyon szemtelen volt, amit szóvá is tettek nektek, de akkor is csodálatra méltó volt a bátorsága. És igaza is volt.
***
A lovaglás legalább megnyugtat, ahogy mindig. Ha mást nem is de el kel ismerned, hogy gyönyörűek ezek az erdők a szigeten. Bár nem könnyű elérned, hogy 3 percre is testőrök nélkül maradj. És bár veszélyes jó érzés egyedül csodálni a tájat és csak vágtatni.
Már elég messze jársz, amikor egy róka fut át előtted az úton a ló meg is torpan és felemelkedik egy pillanatra. Mikor alább hagy az ijedség pedig alig akarod elhinni, hogy valóban egy fehér színű rókát láttál átszaladni az úton magad előtt. De akárhogy nézed is az erdőt nem látod újra felbukkanni az állatott. Amikor pedig tovább indulnál kis híján elütsz egy öregembernek tűnő valamit éppen előtted.
A furcsa szerzet csukját visel a fején és az úton a porban matat előtted.
-Itt kell lennie… Itt hagytam el… Meg kell találnom… Meg kell találnom.- Első ránézésre az sem biztos, hogy az öregember észre vett egyáltalán.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Apr 7, 2019 12:01:37 GMT 1
Post by Bratti on Apr 7, 2019 12:01:37 GMT 1
Nagy sóhajjal és semmi kedvvel lépek be a szobába, de amint látótérbe kerül a férfi, udvariasan mosolygom, és köszöntöm. Hosszasabban beszél, mint azt fontosnak találom, ezért a szövegelése felénél kikapcsolok. Már úgyis tudom, hogy nem lesz a válaszom. Ő is csak az örökségre pályázik, ráadásul semmi megkapó nincs benne. Unalmas életem lenne mellette. Nem mintha a mostani sokkal eseménytelibb lenne… Jegyzem meg magamban. Mikor végre-valahára végez, előrehajolok, és a szemébe nézek. - Nagyon tisztelem azért, hogy el mert jönni idáig miattam, nem is beszélve a veszélyekről, de sajnos nem a válaszom. Legnagyobb tisztelettel kérem, hogy értse meg döntésem, és ne erőlködjön. Nem járna jól velem – mondom, de mielőtt folytathatnám, a kérő szólal fel. Összehúzom egy pillanatra a szemem, a tekintetem is elsötétül, de mielőtt visszatérhetne a szavam, Mio-san vág közbe elég hevesen. Egy pillanatig leesik az állam, majd rendezem az arcvonásaimat és visszatér az udvarias mosoly. Felemelem a kezem, hogy elhallgattassam Mio-sant, majd felállok, ezzel jelezve, hogy ez a vége a beszélgetésünknek. - Köszönöm figyelmességét, de azt hiszem, magam is el tudom dönteni, hogy mikor lenne tökéletes férjet választanom. Most, ha megbocsát… - Azzal igyekszem minél hamarabb kitessékelni. Mielőtt elvonulnék a szobámba, Mio-sanhoz fordulok. - Bátran viselkedtél, de ez már inkább vakmerőnek mondható. Értékelem a tetted, de ebben a környezetben az embernek meg kell tanulnia kezelnie az indulatait és szavait. Különben elbukik – mondom kissé szigorúan, majd ellágyul a tekintetem és rákacsintok. - Ettől függetlenül megérdemelte az a bájgúnár, szebben nem is mondhattam volna én sem!
***
Végre egyedül lehetek. Olyan frusztráló folyton testőrökkel körülvéve lenni! De itt egyedül lehetek. Az erdő mindig befogad. És gyönyörű. Mélyeket szippantok, tüdőm megtelik a tiszta, kellemes levegővel. Egy pillanatra behunyom a szemem, sikerül majdnem leesni, mikor lovam megtorpan. Felpattan a szemem. Egy gyönyörű fehér színű róka szaladt át előttünk. Elcsodálkozom. Azt kívánom, hogy hadd láthassam újra. De nem bukkan fel újra. Azonnal leszállok a lovamról. Ekkor veszem csak észre az előttem matató embert. Összezavarodom. Mikor került elém? Ez nagyon gyanús. Óvatosan közelítem meg a furcsa szerzetet, de alapvetően kedvesnek és segítőkésznek mutatkozom. Közelebb lépek hozzá. - Elnézést, uram, segíthetek esetleg? Elhagyott valamit? Vagy eltévedt? Szívesen segítek, ha tudok – mosolygok rá halványan.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: May 13, 2019 11:58:35 GMT 1
Post by Raven on May 13, 2019 11:58:35 GMT 1
Yezo Bratti : Samano Arai Sajorana -Itt kell lennie… nem veszthettem el… az úrnőm… mi lesz ha nem tud majd…- Először nagyon úgy tűnik, hogy a furcsa öreg észre sem veszi a jelenléted majd hirtelen megragadja a karod. De valami nem stimmel, a mintha az öreg ember kezei nem is kezek lennének, egy karmos új tekeredik rád nagy erővel és ekkor lecsúszik a csukja is. A borzalmas alaktalan fejen egy darab szem mered rád, ami úgy tűnik akármilyen irányba nézhet. A száj nélkül hangzó hangok pedig még ijesztőbbek.
-Te vetted el…? Vagy megtaláltad…? Hol van???- Majd megenyhül a szorítása és nyöszörgő hangot ad ki. Ha még látod az arcát látod, ahogy egy szem szeme könnyekkel telik meg.- Jaj szegény úrnőm, szegény úrnőm!- Nyöszörgi. És bár nem egyszerűen, de ha igyekszel és nem szaladsz el végül kiszedheted belőle mit is keres.
-Az úrnő egy drága barátjától kapta, szép fényes, és csodás hangja van. Aprócska, mindig az úrnőmön volt, de elszakadt amikor megtámadta őt egy szörnyeteg. Ha nem találom meg viszont nem tud hazamenni, szegény beteg úrnőm…- A végére megint elsírja magát. A keserves zokogása messzire hallatszik az erdőben, ha nem hallgattad meg a történetét hanem elszaladtál ezt a keservest sírást akkor is hallod a fák közül, és ha vissza fordulsz ugyanott találod ahol hagytad a porban matatva és sírva. Ha nem, ezen a ponton a bokor felé fordul és nekiáll benne matatni, hogy megtalálja az elveszett tárgyat.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jun 10, 2019 23:04:18 GMT 1
Post by Bratti on Jun 10, 2019 23:04:18 GMT 1
Próbálok megnyugtatóan viselkedni, hogy ne essen pánikba az apóka. Már majdnem újra szólok neki, mikor megragadja a karom. Felszisszenek, hiszen fáj, mert valami belevág a húsomba. Összezavarodom. Egy ember keze nem ilyen. Villan át az agyamon, majd le is hull a csuklya. Meghűl az ereimben a vér. Már nem is érzem a sebemet. Szinte érzem, ahogy elsápadok. Össze kell szednem minden erőm, hogy ne ájuljak el, de így is be kell hunynom a szemem egy kis időre, mire összeszedem magam.
Érzem, hogy reszketni kezdek. Felfordul a gyomrom, kis híján vissza is szökik az ebédem, de végül szerencsére nem. Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Hallottam ilyen lényekről, de még sosem találkoztam velük. Azt hittem, csak legenda. Igazából nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem az alvás hiányom okozta képek ezek, de igyekszem ezt a gondolatot félretenni. Minden undoromat legyőzve megfogom a kezét-karmát és a lehető legkedvesebb hangon így szólok. Sajnos, így is kissé remeg. - Ne tessék sírni, majd én segítek. Kicsoda ez az úrnő? És ön? - „Gojo vagyok, Tsurara-sama nagyon beteg lett, miután megtámadta az a szörnyeteg és szüksége lenne rá…” – Igyekszem megint nem elájulni a szörnyeteg szó hallatán. Ha ő nem az, akkor mi számíthat annak? Élénk fantáziám képei már meg is jelentek a szemeim előtt. Nem sokáig bírom már… De jobban félek attól, hogy valami megtámad, ha nem segítek nekik. Hátha így védelmet élvezek… - Le tudná nekem írni, hogy pontosan mit keres? Hátha tudok segíteni. - „Kicsike volt, szép arany fényű, a Tsurara-sama sokat táncolt a hangjára. Suta-nak nevezte. De leesett és elgurult." - Biztosan erre veszett el? És merre van az Úrnője? – közben kissé nekiállok kutakodni az út szélén. Nem akarom pontosan tudni, hogy az ő világukban pontosan mennyire beszédesek a nevek. Remélem, nem jégbe fagyva végzem… - „Nem messze támadták meg az Úrnőmet, még mindig fagyottak a fák a nyomán" – Hogy nem vettem észre a fagyott nyomokat? Ki is rázott egyből a hideg. Ez egyre rosszabb… Mibe keveredtem?! - Hmmm… Ez a valami egy csengettyű-szerű valami? - „Csengettyű? Az micsoda? Szép a hangzása!” – mondja ámulva. Csak legyintek egyet, majd felsóhajtok. - Rendben… Megmutatná az utat, amerre az Úrnője ment? Legalább onnan, ahol megtámadták. Pontosan mi támadta meg? Hátha arrafelé vesztette el. Ha mutatja az utat, akkor lovamat vezetve elindulunk. De szinte azonnal megtorpanok. - Mielőtt elindulunk… Ugye nem fog engem bántani? És az Úrnője? – kérdezem félősen. Furcsán néz rám, majd egy érdekes hangot ad, szinte biztos vagyok benne, hogy elmosolyodott volna, ha lenne szája. Ez így még ijesztőbb. - „Ki tudja, milyen napja van ma Tsurara-samának. Lehet, egy ember gyermek jobb kedvre derítené.” Nem merek már meghátrálni. Nagyon nagyot nyelek. Fel is ismert. Tudja, hogy ember vagyok. Végem van… Mibe keveredtem?! - Rendben van. Induljunk!
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jul 7, 2019 16:43:14 GMT 1
Post by Raven on Jul 7, 2019 16:43:14 GMT 1
Yezo Gojo bevezet téged az erdőbe, már nem látszik az út mögötted, de még mindig nem látod a fagyás nyomait. Majd elkezded egyre hidegebbnek és hidegebbnek érezni a hőmérsékletet minden lépéssel. És valóban, ahogy hallatok néhány fa levele elkezdet elfagyni, majd azon a ponton ahol már a leheleted is látszani kezd, a lovad is megugrik. Egyértelmű, hogy nem hajlandó tovább menni amerre a youkai vezet.
Ha kikötöd és tovább követed Gojot, megtaláljátok azt a részt ahol a küzdelem fojt. A jég még mindig nem olvadt el és helyenként még némi hó is csillog. Ahogy körülnézel kiráz a hideg, már nem erre az időre voltál felkészülve és érzed is, hogy kezdesz fázni. Akármivel is küzdött Tsurara hatalmas lehetet néhány helyen a fagyott fákat kicsavarták a helyükről, az ágak pedig még magasan a fákon is törve voltak.
-Itt küzdött meg Tsurara-sama azzal a szörnnyel. Oh Samano-sama már mindent átnéztem erre, de sehol sem találtam Sutát. – Gojo szinte ismét sírva fakad.
Ha segítesz neki keresni szinte egész nap keresitek mégsem találtok semmit. Már kimerültél és legszívesebben feladnád. Azonban valaki még nálad is kimerültebb, Gojo egyszer csak térdre esik és az egyik bokorba hanyatlik. Fel tudod segíteni, sőt meglepően könnyű teste van, de Gojo maga szinte semmi erőt nem ad a műveletbe.
-Azt hiszem pihennem kellene egy kicsit…- nyögdécseli, és most megint olyannak tűnik, mint egy nagyon nagyon öreg ember, persze nagyon furcsa külsővel.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 3, 2024 10:43:41 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Jul 9, 2019 23:51:24 GMT 1
Post by Bratti on Jul 9, 2019 23:51:24 GMT 1
Nagyot nyelve, félve követem a lényt. Mielőtt letérnénk az útról, kikötöm lovamat egy fához, de csak annyira, hogy ha baj lenne, akkor könnyedén el tudjon menekülni. Nagyot sóhajtva hagyom hátra. - Ha bármi probléma felötlene… Kérlek, menj haza, és keríts nekem segítséget! – kérlelem egy simogatás kíséretében, majd követem újonnan szerezett barátomat.
Ahogy haladunk előre, úgy csökken a hőmérséklet. Ez lehetséges? Tényleg lehetséges? Még mindig nem hiszem el… Egyre fázósabban húzom össze magam. Nem ilyen időre számítottam… Jegyzem meg magamban bosszúsan. Őszintén megmondom, nem örülök, hogy teljesen egyedül és védtelenül vagyok itt, de egyelőre nem tudok mit tenni. Ha csak nem akarok meghalni nagyjából hamarosan… Mondom magamban fanyarul. A vér a hőmérséklet ellenére is meghűl egy pillanatra bennem, mikor a küzdelem helyszínére érünk. Oké… Tényleg nem volt jó ötlet ide jönni… Állapítom meg magamban. Gojo már majdnem sír, de megnyugtatom, hogy megtaláljuk. De órákig semmi eredmény. Én is lassan sírva fakadok, annyira fázom már. Ebből biztosan egy remélhetőleg könnyebb megfázás lesz… Kimerültem, de Gojo előbb roskad össze. Kihúzom a bokorból, és nekidöntöm a hátát egy ép fának. - Figyeljen ide… Ez így hasztalan. Egyetlen dolgot még próbáljunk meg, aztán elviszem önt az úrnőjéhez, ha az jó. Nincs esetleg valami módszer arra, ahogyan érzékelni lehet? Akármi? Hang? Vagy csak valami érzetet nem szokott magából adni, kelteni? Rendben, ez elég ostobán hangzott, de hátha megérezzük, ha nagyon koncentrálunk rá. Esetleg valami? – kérdezem az utolsó reményemet felajánlva neki. Ha van valami ilyesmi, akkor az utasításait követve igyekszem felismerni, hátha megtalálom. Ha messzebb van, akkor követem. Ha nincs meg, illetve ha esetleg megtaláljuk, akkor Gojo testével a kezemben kérek útmutatást, hogy merre vigyem az úrnőjéhez. Remélem, most már hamarosan hazaérek… Biztosan aggódnak miattam, és én is rettenetesen fáradt vagyok már… Kérem, hadd legyen ennek szerencsés vége!
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Yezo
Közzétéve: Aug 3, 2019 17:30:20 GMT 1
Post by Raven on Aug 3, 2019 17:30:20 GMT 1
A kérdésedre egy lemondó csuklás a válasz. Ez helyettesíti valószínűleg a mosolygást, hiszen arra nem igazán képes szegény fajzat száj nélkül.
-Nem sajnos, szép emlékek kötik hozzá az úrnőt, de nem nagy hatalmú tárgy vagy ilyesmi.
Nem kevés győzködésbe kerül meggyőznöd szegény Gojot, hogy elvigyen végül az úrnőjéhez.
-Nem jelenhetek meg az Úrnő előtt üres kezekkel! Mit fog akkor gondolni szegény Gojo-ról?
De végül belemegy, hogy elvigyen hozzá. Egy forrásig vezet. A vize hihetetlenül tisztának tűnik és ha belenyújtod a kezedet érzed, hogy rettenetesen hideg. De Tsurarát sehol sem látjátok.
-Tsurara-sama Gojo vagyok!- Mondja Gojo és a támogatásoddal felhagyva letérdel a forrás előtt.- Gyere elő kérlek! Az ember gyermek a barátunk, segít megkeresni Sutát.- Mondja fáradtan, de mintha a beszéd maga is teljesen kifárasztaná.
A forrás alatti nagyjából 30 centiméteres barlangból vékony, de szépséges női hang felel.
-Gojo tényleg te vagy?- Majd megjelenik a hozzá tartozó törékeny alak is. Akár valami furcsa baba, olyan picike, és mindene fehér. Kivéve a vér vörös kabátot a kimonoja felet.
-Tsurara vagyok örülök, hogy találkoztunk és köszönöm, hogy vissza hoztad Gojo-t.- Majd a szellemre néz.- Jaj kedves Gojo-m nem tehetem ezt veled tovább. Haza kell menned…- Kezdi
-Nem!-Kiált fel lény- Tsurara-sama nélkül nem megyek sehova. És ha Tsurara-sama nem jön haza Suta nélkül, akkor Gojo meg fogja keresni Sutát!
Tsurara már készül megszólalni, hogy mondjon valamit, amikor hideg szél söpör át rajtatok. Hirtelen megváltozik a tekintete és feléd néz.
-Álj mögém gyermek! Nem akarom, hogy bajba keveredj a kedvességed miatt.- Majd előre lép, érzed a hideget ami belőle árad, de nem tűnik olyan veszélyesnek mint a morgás a másik irányból. A szörnyeteg ami felbukkan hatalmas, a feje egy nagy kutya koponyájára emlékeztet, vörösen izzó szemeiben pedig semmi sincsen, ami bármi emberit juttathatna eszedbe. A borzalmas fenevad ráadásul átható rothadás szagot áraszt magából.
-Az ilyen lények a romlásból születnek, holtak húsát eszik amíg elég erősek nem lesznek, hogy az élőkkel is megküzdjenek, de sosem lesznek valóban élők. Ocsmány, elfajzott lények amiknek nem szabadna létezniük.- Magyarázza Tsurara.
A fenevad mosolyszerű morgásra húzza rothadó állkapcsát.
-Az enyém vagy Ayakashi fel foglak zabálni és micsoda erőre teszek majd szert általa.- Nevet- És a kislány lesz majd a desszert utánad. Úgy tűnik a vágyad, hogy jó véget érjen a történet egyre kisebb eséllyel fog megvalósulni. A szörnyeteg felétek támad, de egy erős szélörvény megállítja. A nő felemelt keze ami a szelet idézi, minden amihez hozzáér azonnal jéggé fagy, viszont ahogy telnek a másodpercek, mintha egyre kisebbnek látszódna a tünemény. Majd mikor már a szörnyeteg kétrét görnyedve fekszik, a nő térdre esik és abba marad a szél. Tsurara levegőért kapkod.
-Menekülj gyermek! Nem fogom tudni vissza tartani tovább. Te is menj Gojo!
Gojo feláll és Tsurara elé lép. Egyértelmű, hogy az öreg és gyenge szellemnek esélye sincs a szörnyeteggel szemben, mégis széttárja előtte a karjait.
-Megmondtam már ezerszer. Sehová sem megyek Tsurara-sama nélkül! Még ha ez is Tsurara –sama parancsa.
-… Drága öreg Gojo-m…- Mosolyodik el Tsurara, majd ismét fel néz rád.- Menj gyermek! Most, szaladj az ösvényen az vissza visz a tieid közé. Fus!- Ahogy megfordulsz valóban van mögöttetek egy ösvény, ami azelőtt nem volt ott. Tudsz is menekülni rajta elég sokáig, de még nem jutsz ki rajta amikor neki rohansz valaminek.
-Nahát micsoda bajkeverő!- Nevet gúnyosan az útakadály aminek neki mentél. Ahogy felnézel a férfit látod aki napok óta henyél a házatokban, de ezúttal nem a színes kimono hanem a kék fekete shintó ruha van rajta. Pálca azonban nincsen nála, de a régi rozsdás vacak az oldalán lóg. Elképesztően furcsa egy szerzetes ruháján egy lógó kardot látni, de ez őt láthatóan nem igazán zavarja. Csak feléd nyújtja a kezét, hogy felsegítsen.
|
|