Ardilla külváros

A robbanástól kicsit csenget a fülem, de szerencsére hamar elmúlt.
Johnson káromkodására lettem figyelmes.
- Rohadt dög, hogy dögölne meg. – közben a kezével alábán lévő sebet szorította.
Gyorsan oda megyek hozzá és megvizsgálom.
- Mutasd a sebet! – habozás nélkül megmutatja.

Night gyorsabb volt.
Már hozta is az elsősegély dobozt és a saját felszerelését.
- Persze, hogy megengedem. – válaszol dühösen – Talán kérvényt is benyújtsak? – kérdi szarkasztikusan.
Miközben Night ellátja Johnson sebét, aki erősen grimaszol, addig körbenézek, hogy tiszta-e a terep.

- Na szóval- lépek oda hozzájuk – A kis szörnyetegek eltűntek, ahogy a másik dög is. – szúrósan Night-ra pillantok. – Így át tudunk kelni a folyón kocsival és folytatni az utunkat. Úgy hogy indulás.
Felsegítem a társam és a kocsiba ültetem, majd goromba tekintettel Night-hoz szólok.
- Ha az a dög még egyszer feltűnik a közelünkben kifogom bélelni ólommal. – megveregetem a vállát, és elindulok a kocsival. (OCC: Ha Night beszállt csak azután persze.  )

A túlpart se volt szebb, de legalább jobban volt járható. A város határába érve elhagyatott házak és utcákon heverő hullák vártak.
A hangosbemondóból jövő hang meglepett. A szöveg befejeztével már indultam volna tovább, de el volt torlaszolva az út.
Mivel Johnsonnak még friss volt a sebe, így úgy döntöttem, hogy mi az egyik közeli házba bemegyünk és várunk egy kicsit.
Kommandóshoz méltán előtte alaposan átkutatva a házat.

Az épület 4 emelet magas, és szűkös kis lépcsőházban lehet kecmeregni a tető fel. Majdnem minden ajtó zárva van, természetesen be lehet törni de sok mindent nem fog találni senki. A ház olyan volt mintha egy tornádó ment volna rajta keresztül. Minden szoba töviről hegyire felfordítva, ablakok összetörve. A padlón itt-ott megjelenő vérfoltok arról árulkodtak, hogy a lakók sem jártak sokkal jobban. Ahogy az arra járó megközelíti a legfelső emeletet sejtelmes morgásra lehet figyelmes. A legfelső emeleten az egyik ajtóra nagy piros betűkkel egy nagy hármas szám volt festve. Az ajtó tárva nyitva volt, bent pedig kettő nagyobbacska kutya méretű állat falatozott egy hatalmas vértócsa mellet. A vér tócsa túlsó oldalán egy zárt vasajtó rajta látható kaparásnyomok.

Szerencsére a vadállatok nagyon belefeledkeztek az étkezésbe így könnyen el lehet osonni az ajtó előtt egyenesen fel a tetőre, ahonnan már látható a távolban a városháza épülete.

Ha bárki úgy dönt, hogy betér a nyitott szobába ez a látvány fogadja. A falakon mindenütt dér csillog és az ajtón belépve az embert megcsapja a rothadó hús szaga. A lakmározó állatok kinézete furcsa: testüket vastag kékes-zöld páncélszerű bőr borítja. Szemük nincsen, csupán 6 darab nagy szagló nyílás a fejének oldalán. Szájuk természetellenesen nagy és furcsa fűrészerű fogakkal teletűzdelt. Fejük hátsó részéből csápszerű nyúlványok állnak az ég felé. Végtagjaik vaskosak, látszólag nem nagy sebesség elérésére, inkább hatalmas erő kifejtésére tervezett. A vértócsához közelebb érve észrevehető pár laborköpeny melyet az egykori áldozat viselhetett. Minél közelebb kerül valaki a két állathoz a levegő annál hidegebbnek érződik.

(OCC: Harc esetére:
Ismeretlen vadállat:
Életerő: ismeretlen de minimum 50
Ügyesség: 40
Képességek: Hideg előidézése és láthatóan vastag páncélszerű bőr
)

Mielőtt bementem jeleztem nekik, hogy az ajtó előtt várjanak, majd bementem és elkezdtem a földszintet átkutatni.
Sok ajtó zárva volt, ahova pedig be lehetett menni ott semmi szemet kápráztató dolog nem fogadott. Csak felforgatott véres szobák.
Amint meggyőződtem, hogy tiszta az alsó szint behívtam őket. Johnsont pedig egy még egyben lévő ágyra fektettem.
- Na jó. Te pihenj én addig le ellenőrzőm a többi szintet. – Nightra tekintek – Azt, hogy te mit csinálsz, az nem érdekel, de jobb szeretném, ha itt maradnál a társammal. –
- Egyetértek –szólal meg fájdalmasan Johnson – Ne, hogy megint rájöjjön az öngyilkos hajlam.- jegyezte meg szarkasztikusan.
Szó nélkül elindultam a lépcsőhöz és elkezdtem átvizsgálni a felsőbb emeleteket.
(OCC: Ha velem/utánam jön Night, akkor egy semmit mondó tekintettel konstatálom a dolgot, de meg jegyzem neki, hogy 2-3 lépéssel lemaradva kövessen.)
A legfelső emeletet elérve baljóslatú hang üti meg a fülem. Óvatosan visszakövettem a hangot egy szobáig. Már a kinti látvány sem volt túlzottan bíztató, de amikor benéztem és megláttam azokat, kivert a víz. Majd gyorsan visszahőköltem. (OCC: Ha Night velem jött, akkor jeleztem neki, hogy nagyon óvatosan közelítsen.)
Hirtelen nem tudtam mit csinálni, lefagytam. Amint észbe kaptam újra benéztem és jobban megfigyeltem a bent lévő helyzetet. Szerencsére azok a valamik nem vettek észre, túlzottan is bele voltak merülve a zabálásba.
Ezután gyorsan elosontam az ajtó előtt, és az előbbieknél óvatosabban fésültem át az emelet többi részét.
(OCC: Ha Night velem jött, akkor előtte megkérem, hogy tartsa szemmel a lényeket, és óva intem, hogy ne csináljon marhaságot.)
Más aggasztó dolog szerencsére nem volt, valamint sikeresen kijutottam a tetőre. Megnyugtatott, hogy tisztán látszik a Városháza épülete, és az hogy semmi baljós dolog nem látszik felőle. Még gyorsan szemrevételezem a környéket és már indultam is vissza.
(OCC: Ha Night velem jött és az ajtónál maradt a kérésemre, akkor vele együtt megyek vissza a társamhoz. Feltéve, ha jön. Ha nem, akkor a fejéhez tartom a fegyvert és rideg hangon utasítom őt, hogy jöjjön.)
Amint visszaértem elmesélem a látottakat. (OCC: Ha Night velem jött, akkor csak Johnsonra nézve mondom a szobás dolgot.)
- A következtetésem két eshetőséget vett fel. Most azonnal indulunk a Városházára és feltehetően biztonságos körülmények között pihenjünk, de ezzel megkockáztatva, hogy ránk sötétedik. És akkor ki tudja mi várna ránk. – sóhajtok egyet – Vagy itt maradni és várni reggelig. De van ebben is egy apró bibi. A legfelső emeleten van kettő darab rusnyaság, és azokkal nem szívesen éjszakáznék. Szóval, ami az eldöntendő kérdés lenne, maradjunk és esetleg nyírjük ki a dögöket vagy menjünk? – amint befejeztem szétnéztem nem-e jöttek le a dögök. Majd visszatérve hozzájuk, vártam a válaszuk.
(OCC: Kán rád bízom azt, hogy hogyan is dönt a társam. )