Ardilla: Kék Osztriga kocsma

A minden izmom megfeszült, ahogy próbálta egyenesben tartani a hajó kormányt. Szegény Tanja csak úgy ugrált a hullámokon. Az a vén szuka. Az az öreg kurva. Tombol és csapkod. Dobálja a drága és egyetlen hajómat. Mint ha csak egy rongy darab lenne amit kint hagyott valaki a hurrikán idején a ruha szárító kötélen. De legyen bármilyen kegyetlen ez a vihar, nem fog megállítani. A rohadt vihar, az rohadt vihar. Vagy 20 éve nem láttam ilyen heves vihart. És az egészen még a halk elhaló „Bassza meg” és a „Kurva életbe” kiáltások is zavaróak. Ezek is a tatból szállnak fel a rohadt szellemtől. Legalább hasznossá tehetné magát. Majd dobbantók kettőt vasalt talpú csizmámmal a fedélzeten.

- KUSS LEGYEN!

Ez a kibaszott vihar nem tart vissza engem . Még ha sírva könyörögne érte a hajóm akkor sem. Hiába Tanja a neve, ő még se az én kis lányom. Azt elvette tőlem ez a rohadt szipirtyó. Ha az igazi Tanja lenne. Ha tényleg az lenne akkor nem kellene oda mennem. Nem kellene mind ezt végig járnom. Nem végzel velem, te kibaszott dög. Eljuttok oda és megszerzem azt. Utolsó éber és józan gondolatom is csak ez volt.


Miközben zavaros és fáradt elmével feküdtem a hajó fedélzetén álmot láttam. Nem tudom, hogy jelenés-e, üzenet vagy csak meggyötört és szomorú lelkem egyik segély kiáltása volt, de amit láttam az szörnyű volt. Lányomat láttam amint egy fertelmes, sok karú, hal szerű lény kinyúl érte a vízből. Ezüstős, pikkelyes testén a Hold fénye járt táncot. Egyszerre volt gyönyörű és undorító a lény. A lányom és a lény között lefolyó beszélgetést nem hallottam, pedig szinte ott voltam mellettük. Ott voltam, de nem a víz felett, hanem a víz alatt. Nem tudtam feljönni a vékony víztükör alól. Ütöttem, vertem, kapálóztam, rúgtam és minden mást is tettem, hogy kiszabaduljak, de mind hiába és szemtanúja lettem, ahogy lányom sírva térdre esik, majd ahogy a szörnyeteg a nyakára helyezi a kezét és egy gyors mozdulattal kitekeri a kicsi nyakát. Majd pedig magával rántja a mélységbe és engem meg kivet a tenger. Mintha csak egy használt zsebkendő lennék, úgy vettet ki.

Ez volt az utolsó amire emlékszem abból a szörnyű rémképből. Ezután keltem fel. A víz teljesen kivert. Egyedül csak a szél apró zúgása rántott vissza a valóság mezsgyéjére. Kikötöttünk. Nos nem ez rá a legjobb szó, de legalább fedi a valóságot. A hajó megdőlt. Kissé a jobbjára fordult és valószínűleg úgy fekszik vagy egy szikla vagy a homokos part ölelésében. Ezt a rendetlenséget meg összetakarítani legalább egy hét lesz ha nem több. Nehéz és mély sóhajjal vettettem magam bele, hogy végig nézzem a hajót a fedélzettől a hajó legalsó szintjéig. Ez több lesz mint egy hét így elnézve. A kissé bánatos gondolatból csak egy doboz és a medencéje közé szorult ideges szirén látványa zökkentet ki. Öröm volt látni ahogy szenved ott és próbál kikecmeregni. Szitkai pedig csak még édesebbé tették az egészet.

- Hmmmpp…Mi az nem tudsz önerőből megszabadulni egy doboztól? Szánalmas.

Majd pedig a kedvesség és a gyengédség legcsekélyebb nyoma nélkül, erőszakosan, a fertelem érzéseivel nem törődve kiszedem onnan. Először a medencét rakom a helyére, majd pedig a dobozt, majd pedig a lényt vágom bele a medencébe.

- Ha vissza értem megtöltöm. Most pedig légy jó és próbálj meg rendet rakni itt. Én megnézem mi van itt a szigeten.

Mielőtt még elindulnék megnézni magamnak azt, hogy milyen helyre keveredtem, magamhoz veszek két darab horgot, egyet ami obszidiánból készült és egyet amit ezüsttel vontak be. Ezeket elrejtem a eső kabátom két zsebében, majd pedig megindulok megnézni mi van a környéken. Persze előtte még elrakom a saját kis költő pénzem. Sose lehet tudni mikor kell valakit lefizetni. Szerencsére a bosszú hadjárat és a tengeri legendák ki irtása és a halászat jól kiegészítik egymást. Szerinted honnan van pénzem üzemanyagra?

Emlékszem, hogy a hajó híd fedélzetéről láttam egy bungalót a parton. Nézzük meg azt először. Ha nincs ott senki, talán jó lesz az egyenlőre mint szállás. Bármennyire is szeretem Tanját nem szeretek oldalasan aludni.

Mikor elértem a kis épületet kiderült róla, hogy egy kocsma vagy legalábbis ahhoz hasonló létesítmény. Kék Osztriga…Komolyan? Egy buzi bár? Ha bent latexes rendőrök lesznek én inkább vízbe fojtom magam. Bár az erkélyen ülő alak látványa kicsit megnyugtat és egy másik fajta nyugtalanságot erősít bennem. Utálom az ilyen furcsa magukban iszogató embereket. Rejtélyesség látszatát akarják kelteni és van is mit rejtegetniük. Körül öleli őket az a fura misztikum. De nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Bent csak vannak mások. Remélem. Az ajtó lassan kinyílik és senki. Komolyan ilyen rosszul menne az üzlet? Vissza lépek kicsit az ajtóból

- Nyitva vannak maguk egyáltalán? – Szólok oda a misztikus alaknak.

Persze, hogy nyitva vannak még ezek. Akkor irány a pult és keressünk valami italt. Vodka,whisky vagy rum remélem van itt. Valami jó erősre vágyok most. Mikor pedig oda érek a pulthoz egy ronda varangy fogad engem. Először összevont szemekkel méregetem. Jó nagy és ronda. Lassan lecsúsztatom a jobb zsebembe a jobbom és megmarkolom a horgot. Mindeközben elhalad mellettem a tulaj. Ó a francba. Ez most már tuti egy buzi bár és ő itt a fő buzi. Komolyan, hogy nézezmárki? Tuti, hogy az a misztikus aura is a buziságából ered.

- És mivel kínálhatom meg? Étellel? Itallal?
- Fehér rummal 10 centes pohárban és az üveg pedig legyen mellette. Telefonnal és a helyi kikötő vagy sárga angyal számával. – Felelem erős északi akcentusos angolommal. Mindeközben le se veszem a szemem a varangyról. Ennek mi a francért van egy horog a szájában? És mi a francért stíröl engem? Ez is egy buzi varangy? Mindegy gyorsan kirántom a horgot a zsebemből és megpróbálom a pulthoz szögezni vele.
- Gondolom fölösleges megkérdeznem mi szél hozta ide az isten háta mögé. – Folytatja a helyi meleg mozgalom kulcsfigurája.
- Jól gondolja. - Ezután szúrós tekintettel a „férfit” kezdem el bámulni. Majd pedig leveszem a eső kabátomhoz tartozó sárga sapkát és az asztalra teszem. Pont oda ahol a vagy élő vagy holt varangy van.
- Egyébként Night vagyok. Legalább a nevét megtudhatom? – Legalább a fehér rumot ide adta.
- Mi olyan fontos a nevekben? Semmi. Főleg ha maga is csak egy ilyen röhejes álnevet használ buzikám? Azt hiszi ettől rejtélyesebb lesz? Hogy ettől majd még kívánatosabb lesz? – Ledöntőm a rumot. – Hívjon csak Halásznak. Egyébként meg hol vannak az emberek? - Mindeközben kitöltök magamnak még egy pohár rumot.

mMspBej91-2 (Obszidián vagy ezüst horog. Bízzuk a szerencsére. 1-Obszidián, 2-Ezüst.)
1-2

A két férfi majdnem egyszerre mozdult, de csak majdnem. A fiatal Nigth gyors mozdulattal rugta el a természet ellenesen nagy békát mely egy nagyot pattant a falon. Rosszalló tekintet vetett Nigthra majd megjátszva a békát elugrál. Ahogy fojtatták a beszélgetést az emeletről egy apró zaj hallatszott: mintha valaki egy ajtó zárját próbálná feltörni. Nincs sok idejük gondolkodni a dolgon mert ismét nyillik az ajtó: két katona lép be az épületbe.

Miközben vártam a választ a férfi hirtelen elájult. Próbáltam magához téríteni, de nem jártam sikerrel. Majd lehajtottam a fejem.
- Francba. – morogtam az orrom alatt.
Johnson is bús arccal tért vissza.
- Senki sem maradt életben rajtunk kívül. – mondja
- Értem. – felelem. – A dögcédulákat összegyűjtötted?-
- Igen. És leszedtem az egyik furcsa fazonról ezt – megmutatja nekem – biztos ez az egységük jele. –
- Hmm. Ezen a fickón egy másfajta jelölés van. Vigyük ezt is magunkkal. – leszedem a fickóról az egység jelölésnek vélt valamit. – Jól van. Ez megteszi. Az legyen nálad, míg ez nálam lesz. És ne vesztegessünk még több időt. – mondtam.
- Rendben. Akkor induljunk. –

A part mentén haladtunk. Óvatosan, figyelve minden neszre a közelünkben. Nem tudhattuk, hogy mi a jó franc támad ránk vagy esik a fejünkre ismételten.
Nem sokat kellet mennünk, hogy találjunk egy bungalót. A part közeli növényzetet takarásként használva közelítettük meg. Majd oda érve rövid szemrevételezés alapján úgy döntöttünk, hogy a fő bejáratott használjuk.
Óvatosan oda kúsztunk. A hangok alapján két férfi volt bent. Johnsonnal egymásra néztünk, majd az ajtó két oldalára állva felkészültünk a behatolásra.
Egy mély levegő.
És ezután rögtön berúgtam az ajtót. Johnson erélyesen rájuk mordul.
- ITT AZ S.A.S.. KEZEKET TARKÓRA ÉS TÉRDELJENEK A FÖLDRE VAGY TÜZET NYITUNK! –
Én a magas, hosszú hajúra szegezem a fegyvert, míg a társam az öreg fickóra.
Bármi óvatlan mozdulat tőlük és tüzet nyitunk. Vagy bármi mástól oda bent.

Telefon van legalább, de az elmondottak alapján nincs értelme használni. Hogy az én ronda szerencsém is ilyen helyekre sodor. Szellemek minden felé. A tengerre se tudok még egy darabig vissza menni. Hát ez csodás. Erről is biztos csak ő tehet. Jól van, de a buzi nem tűnik túl veszélyesnek. Gyorsan mozog az szent igaz. És igazán atlétikus. Újfent kiiszom a pohár tartalmát, majd azt inkább félre rakva megfogom az üveg nyakát és meghúznám azt. De valahogy a berúgásom semmi sem könnyíti meg. Jönnek is a kopok.

- ITT AZ S.A.S.. KEZEKET TARKÓRA ÉS TÉRDELJENEK A FÖLDRE VAGY TÜZET NYITUNK! - De jó. Pont ezek a majmok hiányoztak még. Jól van. Lássuk beveszik-e a régi trükköt.
- Haltu kjafti! Hvaða helvítis fáviti ertu? Kúkalabbi! – Még nem találkoztam olyan emberrel a rendvédelemnél aki beszélt volna izlandiul. Nézzük ők beszélik-e. Ha igen akkor kitalálhatják, hogy nem rajongók értük. Ha nem akkor újabb strigula nekem.

Az öreg fószer ismerős nyelven beszélt, de egyikünk se értette.
Egy lövés dördült el. Johnson volt az. Ellőtt a fickó feje mellet.
- POFA BE. Kezeket tarkóra és térdeljen le a földre. Különben a következőt nem vétem el. – mondta fenyegetően.
Ezzel szinte párhuzamosan a másik elkezdet hisztizni, főleg az ajtó miatt. Éreztem magamban a felgyülemlett feszültséget, és szívesen ki is adtam volna magamból. De szerencsére még volt annyi lélekjelenlétem, hogy visszatartsam. Szerencséje volt.
A gyerekes hisztije után is beszél még. Igaz normálisabb hangnemben.
- Night! Ön és a barátja most a kezüket a tarkójukra teszik, és szépen letérdelnek. Vagy a társam figyelmeztetése valóra válik. – mondtam nyugodt hanggal. – És majd mi eldöntjük, hogy hogyan is lesz. Ez nem a civilek dolga. Ha érthető voltam, akkor azt teszik, amit mondunk, és meglátjuk tudunk-e együtt működni. Remélem tiszta és érthető voltam. – fejeztemben, majd sorozat lövésre állítottam a fegyverem.

Az S.A.S. katonák igen erőtelyesen léptek fel. A két bent lévő két férfit kissé meglepte a két katona érkezése és ki-ki sajátos reakcióval fogadta őket. Az S.A.S tisztek nem tágítottak a “nagy könyvben” leírt forgató könyvtől : feltétlenül térdre akarták kényszeríteni a bent lévő “civileket”. A vén tengeri medve okosan követte a fegyveresek utasításait, ám a másik férfi esetében “gondott” jelentett a térdre borulás. A helyzet egyre feszültebb lett. Night mini állatkertje már készenlétben áll arra, hogy a “problémás vendégeknek” segítsen megmutatni az ajtót. A feszült helyzetet egy fiatal női hang káromkodása zavarta meg melyet csörömpölés követett. Kis szünet után újra csörömpölés majd egy diadalmas felkiáltás. A jelenl lévőknek nem volt ideje reagálni a jelenségre. Hirtelen mindenkit megcsapott a hideg. Nagy csontba hatoló hideg. Az ajtó mellet álló Levy hirtelen nyüszíteni kezd majd elrohan. Valami nagyot érez. A hideg percről percre fokozódik, majd hirtelen egy erős sikító hang hasít mindenki fejébe. Mintha ezer szenvedő ember kínkiáltása zengene a kis csapat fejébe. Mindenki térdre esik. A sikolyhoz fájdalom is társul majd hirtelen megáll. Egy férfi lép be a kocsmába. Öltözete kopott. HOsszú fekete kabátot visel, allatta csuklyás overál. A férfi nyugodt léptekkel közeledett a pult felé, ügyet sem vetve a földön fekvőkre. Egy pillanatra rátekintett Nigthra, majd megszólalt.

-Szép sárkány -mondta majd rágyújtott egy szivarra.

Lassú mozdulatokkal egy nagy üveg Wiskeyt vett le a polcról majd iszogatni kezdte.

-Szedjék össze magukat kérem.- mondta unottan majd felsegítette az öreget egy székbe. - Elnézést a durva köszönésért, nem tudtam, hogy mások is vannak a kocsmában. -majd akaratlanúl a palfonra nézett. A férfi tovább sétált a lépcső felé, mielőt felment viszont visszanézett.

-Amm… uraim. Jótanácsként mondom, hogy hadják a vitatkozást és induljanak el a városba… ha jól emlékszem maguk kettőjüknek még feladata van. Maga meg - Nightra néz - legyen szives segíteni annak a két szerencsétlennek, nem hinném, hogy sokáig húzzák odakint.

A férfi eltűnik az emeleten. Nemsokal később ismét egy női káromkodás halatszik az emeletről, majd csörömpölés és üvegtörés. Pár perc múlva egy nagy puffanás. Valaki kiugrott az ablakon. Lassan melegedni kezdet újra a levegő. A férfi messze járhat. A jelenlévők lassan összeszedik magukat.

Az a hideg. Olyan volt mint a tenger érintése mielőtt elragadja az embert. Ki volt ez a férfi? Mit akart? Hogy jött be? És kik ezek itt velem? Az a mocskos buzi. Kibaszottul a szellemekkel van. Aki pedig velük van az nincs velem. Végzek vele is és a cinkosaival is. De nem most. Majd ha jobban felkészültem. Öreg halász nem vén halász. Lassan felkászálódók a helyemről.

- Við sjáumst S.A.S, Night – Amikor a buzi nevét mondom szúrós szemekkel meredek rá, majd felkapaszkodok a felső szintre nézzük meg milyen mocskot hagyott maga után az a szellem cinkos. Az a sikoly…Az a hideg….Talán egy banshee.

- Jó fiú. – jegyzi meg Johnson, ahogy az öregember térdre ereszkedik. A hangjából megkönnyebbülés hallatszik. Az a golyó csak véletlenül ment mellé.
Viszont a másik nem nagyon akar engedelmeskedni. Folyamatosan löki a dumáját. A Johnson-nal egymásra tekintünk. Feltehetően ugyan azon törtük a fejünk. Ez vagy hülye és öngyilkos hajlamú vagy még sosem fogtak rá fegyvert és azt hiszi így megoldhatja.
Jobban belegondolva a két variáció között nincs sok különbség.
Az értelmetlen monológját már nem tudtam sokáig hallgatni.
- Maga tényleg ilyen érthetetlen? – kérdeztem tőle idegesen. – Nem nagyon érdekel, hogy maga mit akar. Térdre és kezeket tarkóra! Többször nem figyelmeztetem. – mondtam, majd felkészültem, hogy elsüssem a fegyverem.
A pillanat nem jött el, mert morgásra lettem figyelmes és rögtön azután Johnson káromkodására.
- MI A JÓ TETVES KURVA ANYJA EZ? – kiáltott fel.
Erre én is hirtelen hátra pillantottam. A meglepettségtől szólni se tudtam. Ahogy ott állt az a zombi kinézetű kutya rémisztő és furcsa érzést keltett.
Az térített vissza, hogy Night közelebb jött és visszafordultam felé, majd úgy helyezkedtem, hogy a kutyára is rálássak. Szerencsére elcsitította a zombi állatott, úgy tűnt az övé.
~ De hogyan? ~ tettem fel magamban a kérdést. És feltehetően a társam is ezen gondolkodott.
Aztán ismét a hegyi beszéde következet. Már meg sem akartam várni, hogy többet mondjon.
- Most már kezd elegem lenni úgy, hogy te… -
Ekkor vettem észre, hogy Night-tal sincs minden rendben, mivel aranyszínű volt a szeme, amire én csak annyit reagáltam, hogy gyorsan hátraléptem kettőt és rá szegeztem a fegyverem. És nem csak én a társam is.
Ezután egy idegőrlő némaság jött.
Amit az emeletről jövő női hang tört meg, nem sokkal később meg csörömpölés. A lereagálása elmaradt, mert hirtelen olyan hideg lett, mint azon a régi sarkvidéki gyakorlaton, ahol téli felszerelés nélkül mentünk. Ugyan úgy kezdtünk el vacogni.
Majd jött a hang. Olyan erőteljes volt, hogy egyből térdre rogytunk. Miután abba maradt pár másodpercig még kába voltam. Nem sokkal rá egy férfira lettem figyelmes, aki épp az öreget segítette fel, de még kellet pár másodperc, hogy minden teljesen tiszta legyen.
A fickó szavaira Johnson fájdalmasan válaszolt.
- Na ne mondja? –
A fegyverem magamhoz vettem, aztán megnéztem a társam, hogy vele is minden rendben-e.
Az emeletről az előbbi hangok hallatszódtak ugyan olyan sorrendben, csak egy puffanó hanggal kiegészítve, majd rögtön ezután melegedni kezdet a levegő. De még mindig értetlenül álltunk és bambán egymásra tekintettünk.
Az elrohanó öregre csak Johnson reagált.
- Ez vénszatyor most beszólt nekünk? – kérdi tőlem.
- Nem tudom. És azt sem, hogy mi a fasz történik itt. – válaszoltam
Ahogy ezt kimondtam megfordultam megragadtam Night-ot a mellkasánál fogva és kérdőre vontam.
- Remélem, tud értelmes magyarázatott mondani arra, hogy mi folyik itt, és hogy miért kellet a társaimnak meghalni. – mondtam kicsit idegesen.
Lehet kicsit durván léptem fel, de észrevettem magam és elengedtem és vártam a választ.