Scolastica de Naro

Név: Scolastica de Naro
Faj: ember
Nem: nő
Magasság: 155 cm
Kor: 15 éves

- Héj figyelsz te rám?
- Jaja, persze… tanya, vihar, bérgyilkos, kalóz, lelépés. Amúgy megfegyelmezhetnéd a kutyád. Teodor még bocs, csak játszik, de a dögöd ezt nem akarja tudomásul venni! Eredeti földi panda, oké? Meg eszmei értéke is van!
Csúnyán nézek rá, miközben magamhoz ölelem Teot. Kicsi és puha. Hirtelen észbe kapok.
- Exbérgyilkos vagy?
Kissé megszeppenek. Remélem neki nem én kellek… Nem válaszol.
- Szóval hogy kerültél azzal a bambusz rágcsálóval ebbe a rosszhírű negyedbe?
Mély levegőt veszek, majd mesélni kezdek.

- A Marson születtem egy elég gazdag család sarjaként. A szüleimet négy éves koromban megölték. Nem volt egyedi eset. A családom elég nagy volt, többeket is megöltek a nagy őrizet ellenére akkoriban. Nem tudtam, miért történik, csak azt, hogy nincsenek szüleim és valamelyik rokonhoz kerülök. De nem volt ilyen egyszerű, ugyanis egyik rokon sem akart magához venni. Mint később megtudtam azért nem, mert apám feketebáránynak számított. Igazából az egyetlen vétke az anya iránti szerelme volt. Egyszerű polgárt vett feleségül. Néhány évig csak sodródtam a rokonok között, végül kikötöttem a legidősebb nagybátyámnál. Állandóan éreztette velem, mekkora nyűg vagyok a hátán, de azért taníttatott és őriztetett, mint az unokatestvéreimet. A hatásukra kicsit átvettem a sznobságot, de remélem, ezt elnézed nekem.

- Néhány hónapja megismertem Rodricot. Egy felsőbb éves diák, akit eléggé megkedveltem. Gyerekszerelemnek indult, ami komolyabbá vált. Részemről…Végre úgy éreztem, van valaki Teon kívül, aki szeret. De mint kiderült, minden hazugság volt. Épp sétáltunk hármasban, mikor Teo hirtelen rosszul lett. Köhögéshez hasonló hangot adott ki, majd hányt. Persze nagyon megijedtem. Rodric javaslatára egy állatorvos ismerőséhez siettünk. Gyanús volt, hogy az űrkikötő felé megyünk, de annyira féltettem Teot, hogy… ne nézz így rám, igen, figyelmetlen, óvatlan voltam. Hirtelen leütöttek. Most kérdezheted, hogy hol volt az őröm, akinek ezt meg kellett volna akadályoznia… Hát… ő is azt hitte, meg lehet bízni a kis szerelmemben. A szemem sarkából láttam, hogy egy kávézó felé megy. Egy hajón ébredtem. Teodor szerencsére mellettem volt és úgy tűnt, semmi baja. Rodric megvető hangon közölte, hogy csak elcsapta a gyomrát és milyen szánalmas vagyok, amiért bedőltem. Eléggé megviselt, mit ne mondjak… A továbbiakban azt is megtudtam, hogy el akarnak adni, vagy a családom kiválthat váltságdíjért. Telt-múlt az idő. Nagybátyám nem jelentkezett. Kezdtem beletörődni a sorsomba, hogy tényleg nem kellek nekik és felőlük el is adhatnak, mikor hirtelen megtámadták a hajót. Nem tudom, kik, de nem a rokonaim keze volt benne. Mindenki el volt foglalva a veszély elhárításával, így velünk nem foglalkoztak. Lehetőségünk nyílt a szökésre. Szereztem egy olyan blokkoló kesztyűt néhány plusz elemmel és egy menekülő hajóval leléptünk. Amit nos… nem tudtam vezetni… szóval majdnem belétek rohantam. Bocsesz… de köszi, hogy felvettetek.
Próbálok megnyerőn mosolyogni, nem tudom mennyire sikerült.



Csend állt be, amit én törtem meg.
- Amúgy… kéne telepíteni egy bambuszerdőt az egyik hangárba… Teo kezd éhes lenni.
- Na ezért van nekem robotkutyám…
- Jó, akkor rakj ki minket az első lakott bolygón!
- Kiraklak én téged most is…
- Kajak képes lennél kirakni?
Egy csodálatos barátság kezdete…

Felszerelés:
500 kredit
Sokk kesztyű (elemenként 3 sokk)
2 bambusz rúd Teonak
Teodor a panda bocs
3 elem a kesztyűhöz
Kávéfőző hátizsák, amit az elkötött hajón talált