Hidred rendszer

Ororo Monro


Már öt napja, hogy felvetted a lányt a pandájával. Eleinte idegesített Téged, hogy a kis Teodor folyton megrágott mindent, de ki tud haragudni egy igazi földi panda bocsra? Miután régi vágyad, hogy megismerd a legnevesebb kalózt, Voch'rak-ot, ezért a hajódat Hidred rendszerbe irányítottad. Hajód belsőtere a kék és szürke árnyalatiban játszik, a kijelzőkön csak úgy pörögnek az adatok. Egy kettőt el is csípsz, ahogy csak bámulsz ki a fejedből. Üzemanyag tartály: 75%-on, oxigén szűrök állapota: 98%, víz tartalék: 30% ,a tervezett útból még vissza van 3 óra, olvasod le a navigációs komputerről. A víz készlet állapotára felugrik a szemöldököd. Alig egy hete, hogy tele töltötted és még legalább két hétig ki kéne húznia. Ha tetszik ha nem Hidred rendszerben egy nagyobb megállásra kényszerülsz. Egyedül vagy fent a pilótafülkében. Most már csak azt kéne kitalálni, hogy miként találd meg a híres kalózt. Senki se hallott róla már 5 éve ami azért furcsa mert előtte heti három alkalommal szerepelt a hírekben. Miközben az elzúgó fényeket nézed, oda jön melléd a szeretett kis kutyád. Megint olyan arccal néz, mintha nem hagyták volna békén. Talán megint Scolastica és Teodor tett valamit? Vagy csak nyugtalan, mert nem tudja mit kezdjen az újakkal?

Scolastica de Naro

Nagy tér, kényelmes ágyak, csendes űrutazás. Nem ehhez szoktál az eddigi űrhajókon tett látogatásaid során. Ororo kedvességére utal, hogy átadta az egyik használaton kívüli hangárt Teodornak mint szobát. Ellenőrizted nem csak csapdát állított Teonak. A légzsilipet már semmilyen formában nem lehet kinyitni abból a hangárból, de még csak a pilótfülkéből se. Az egész hajó emlékeztet Téged a marsi életedre. Még arra amikor voltak szüleid. Minden olyan helyének valónak tűnik és ismerős. Az igazi problémát az jelenti számodra, hogy most mit kezdj magaddal. Haza már nem mehetsz, hisz senkinek se kellesz. Hajót vezetni nem tudsz. Lőni se. Lehet megkéne kérni a kapitányt, hogy tanítson valamire?
Jelenlegi útról csak annyit mondott Neked, hogy a Hidred rendszerbe mentek, de még életedben nem hallottál róla. Figyelni kellett volna az iskolában, nem csak Rodric-ról álmodozni. Miközben Teodorral labdázol, feltűnik Neked valami furcsa. Teo a szokottnál vizesebb pedig nem is fürdetted amióta a hajón vagytok. A probléma forrását kutatva meg is találod azt. A kis kedvenced elrágott egy vízvezetéket a falban, és szép lassan szívárog belőle a víz. Ebből nagy baj lesz ha rájönnek...

Az elmúlt napok kellemesen teltek. Ororo elég kedvesen bánt velem. Nem rakott ki és megkaptuk az egyik hangárt szobának. Teodornak nagyon tetszett és nekem is. Persze megvizsgáltam a termet, hogy tényleg biztonságos-e? Szerencsére annak bizonyult. Sokat gondolkodtam, mit kezdjek az életemmel, de igazából fogalmam sincs. Szinte kinézném nagybátyámból, hogy megkérdezné, hol csavarogtam, majd büntetést adna, amiért az embere nem vigyázott rám és elraboltak. Én kérek elnézést. A kesztyűmet is nézegettem, hogy rájöjjek a működésére. Hasznomra fog válni, ha már máshoz nem értek. Meg kéne tudnom védeni magam… Hisz senkire se számíthatok. Talán vendéglátóm megtaníthatna lőni… Ha elég szépen nézek rá… Meg egy kis önvédelemre…
A kávéfőzőhöz léptem és főztem magamnak egy kis kávét. Határozottan fura egy készülék, de működőképes és hordozható. A délutánom maradék részét azzal töltöttem, hogy Teodorral labdázok, meg hogy az érkezésen elmélkedek. Bár igazából mindegy, hova megyek… Merengésemből a nedves labda érzete hoz vissza. Vizes… de hogyan? Odalépek Teohoz. Vizes, pedig nem is fürdettem…
- Jaj ne, jaj ne! – motyogom magamnak, ahogy körülnézek.
- Jaj ne! – óbégatok, mintha az segítene, mikor meglátom.
Sejtésem beigazolódott. Mélyet sóhajtok és visszalépek Teohoz. Megfogom a pofiját.
- Ugye vágod, hogy elég nagy kulimászba kevertél minket?
Csak értetlenül mered rám. Ide akar bújni hozzám, de nem hagyom. Sürgősen orvosolni kell a problémát. Azt hiszem, Ororo tényleg ki fog minket rakni az űrbe… jobb esetbe... Eszembe jutott, hogy akár megpróbálhatnám megoldani, de inkább elvetem. Nem értek hozzá, valószínűleg csak nagyobb kárt okoznék…
- Maradj itt! – utasítom bundás kis barátom. – És ne csinálj semmit!
Nem akarom, hogy összevizezze a folyosókat. Legalább azért ne kapjak ki. Bár jobban belegondolva… Lehet, akkor mást is elrág…
- Inkább gyere! – intek neki, mire követni kezd. Majd felmosok…
Ahogy belépünk a termébe és megállok mellette meglátom a kijelzőt. A vízkészlet… Heh, nekem annyi… Felnézek rá.
- Szia Ororo! Te figyu, van szikszalagunk? Hogy mire kell? Hát tudod, van az a hobbim…
Nem merem folytatni, a tekintete belém fagyasztja a szót. Nyelek egy nagyot, szemem lesütöm.
- Teodor véletlenül elrágta az egyik vízvezetéket. Ne légy dühös! Megszerelem! Szóval… van szikszalag?
Nem engedem, hogy ha úgy adódna, bántsa Teot. Bár nem tudom, ellene mit tudnék tenni...

Ororo Munroe

A lány a pandájával már jó pár napja a hajón van. Az elején megőrjítettek a folyamatos zajjal és azzal, hogy az átok medve mindent megrág, de aztán rá jöttem, hogy hiányzott ez a zaj. Jó érzés volt, nem kettesben lenni a hajón. Egy másik ember jelenléte határozottan jó érzéssel töltött el. Bár kíváncsi vagyok ez meddig maradhat így. Egyelőre mindenképp, mivel az egyik leghírhedtebb kalózt szeretném látni és csak nem fogom egy ilyen környéken ott hagyni valahol.

Az adatokat szemlélve elég különösnek tűnik ez a víz 30%. Már is? Jó hogy kettővel többen vagyunk. De csak nem iszik annyit az a panda. Luca az ölembe ejti a fejét, mikor rá nézek azzal a kérlelő tekintettel néz, amivel a földi kutyák néznek, hogy ételt kapjanak az asztal alatt.

-Mi van Luca, nem tetszik valami?- A lábát is az ölembe teszi mire kinyílik az ajtó.



Scolastica

-Szia Ororo! Te figyu, van szikszalagunk? Hogy mire kell? Hát tudod, van az a hobbim…
Ezen a ponton pont úgy nézek rá mint anyám amikkor rosszaságon kapott. Amire belé is fagy a szó és inkább így folytatja.

- Teodor véletlenül elrágta az egyik vízvezetéket. Ne légy dühös! Megszerelem! Szóval… van szikszalag?
Hogy mi? Valószínűleg eléggé elkerekedhetett a szemem.

-Most csak viccelsz igaz?- Kérdezem reménykedve. De tulajdonképpen már tudom a választ hiszen ott van előttem a monitoron.

-Ha leszálltunk az első dolgom lesz ketrecet venni annak a medvének.- Morgom miközben felkelek a székből.

-Vezes oda, meg nézem mit tehetünk.- Végül is már úgy is le kell szállnunk a vízveszteség miatt. De azért remélem Luca-val meg tudjuk szerelni és nem kell külön fizetni ezért is. Nagyon utálnék pont itt fizetni a javításért, amikkor minden legalább háromszor annyi mint bárhol máshol.

-Luca, szerszámos doboz!- Adom ki az utasítást és Luca szalad is a dobozért. Ha meghozza belém fog harapni… A fene.

A kár nem tűnik nagynak. Kibontom a falnak azt a részét amit a panda még nem bontott meg, hogy hozzáférjek a csőhöz. Ezt később rendesen ki kell majd javítani. Ezután a dobozból kiveszem a forrasztót. Persze amint Luca-tól elveszem a dobozt a kezem után kap, sikerül is belém marnia, vér nem folyik, de azért fáj.

-Csak tudnám mi a halálért csinálod ezt.- Morgom megint. Majd szépen össze forrasztom a csöveket. Az eddig elvesztett víz nem tér vissza, de legalább nem vesztünk többet.

-Ok Nara. Hála a pandának le kell szállnunk a következő bolygón. Még meglátom menyire életképes a javítás, de mindenképpen víz kell. Velem akarsz jönni vagy inkább a hajón maradsz?

Egyébként a fal kibontását még értem. De hogy rághatta el az az egyszerű földi teremtmény a csont fogaival az acél csövet.

Még jobban megszeppenek, mikor megkérdezi, hogy viccelek-e? Persze tudja a választ. A ketreces megjegyzésére felkapom a fejem.
- Azt azért ne! Kérlek…
- Vezess oda, megnézem, mit tehetünk!
Bólintok és elindulok. Teo mellettem, a nő mögöttem. Mikor odaérünk és a kutya is megérkezik a ládával, Ororo hozzálát a szereléshez. Mondjuk csak azután, hogy a kutya megharapta. Felvontam a szemöldököm. Ezt most miért csinálta? Na de mindegy is… Lefogtam Teot, távol maradtam a művelettől. Miközben a nő dolgozott, én Teo fogsorát méregettem.
- Biztos, hogy te voltál? – kérdezem halkan – Hiszen a cső fém… meg a fal… bólints, ha tényleg te voltál!
Csak bambán mered rám. Nem erősítette meg és nem is cáfolta meg a hallottakat. A bambulásomból a nő szavai hoznak vissza. Elgondolkodom.
- Szerinted tényleg lehetséges, hogy Teo okozta a gondot? Én most már egyre inkább kételkedem benne… Szeretnék azaz… szeretnénk veled menni… Nem engednéd, hogy Teo egyedül maradjon, én meg úgysem hagynám itt. Maradni meg nem akarok, mert… félek…
Várok egy kicsit, majd újra ránézek.
- Hol találom a felmosót meg hozzá vödröt?
Amint megmondja, elmegyek érte. Megvárom, amíg Teo elalszik, majd hozzálátok a víz felitatásához. Mégis csak könnyebb így, mintha ott sertepertélne körülöttem.

Ororo és Scolastica


A javítások szerencsére elég könnyen mennek és nem is igényelnek nagyobb szakértést. Az igazi kérdést már csak az jelenti, hogy mi rághatta el. A panda biztos nem. Beletörtek volna a fogai. Na meg a borítást miként szedte volna le? Több valamire viszont jó volt ez a váratlan hiba: gyorsabban telt az utazás a Hidred rendszerbe, Teo is alszik. Miután végeztek a javítással és takarítással elég csöndesen telik a maradék idő.

Egy éles sípszó kíséri a hatalmas rándulást. Ki léptetek a hipertérből. Előttetek a Braegar Birodalom színében pompájában. Ha kinéztek a hajó strukturális gyengeségein (ablakain), több száz űrhajót láthattuk mind mind különböző méretben ahogy az egyik bolygóról illetve űrállomásról a másikra siet. Jobb ötlet híján Ororo a legelső űrállomás irányába vezeti a hajót. Egy villódzó fény jelzi a műszer falon a bejövő hívást.
-Közeledő hajó! Kérem adja meg az azonosítóját és szándékát!- közölte egy krákogós női forgalom irányító.
-Köszönjük az együtt működést! Tartson a D:32-esbe. Élvezzék az itt létüket!- reagált szinte azonnal a válaszotokra.
A D32-es dokk csak rátok várt. Épp hogy nagyobb mint a hajótok ezért nehéz is volt a leszállás, de sikerült. Ahogy leléptek a rámpán azt látjátok, hogy két különböző egyenruhás csapat verekszik. A verekedésből és a szitokszavak közül ennyi vehető ki:"NEM! MOST A MI SORUNK VAN PÉNZT SZEREZNI!/MI VOLTUNK ITT ELŐBB!/TI NAPLOPÓ LAJHÁROK!". A legutolsó a Braegarok között igen csak magas szintű szitkozódásnak minősül.
Pár pillanat múlva egy narancssárga kezes lábast viselő braegar közelít felétek. Fején egy félre tolt kalap és szájából valami ismeretlen eredetű növényi szál lóg.

-Szép párviodol (párviadal) vót nemde? Az én nevem Kréol vóna. Én nyertem meg a nagy megtíííszteltetééést, hogy ellásam a hajójukat. Melyikőjük vóna a kapitány, he? - Mintha valami paraszt családból származna ez, a még Scolastica-nál is alacsonyabb "valami".
-No gyerünk mán. Tessenek csak válaszolgatni. Nem érünk rá mi osztán egész nap!-

A takarítás után Teo példáját követve ledőlök pihenni. Majdnem elaludtam már, mikor meghallottam a rádiót. Szerencsére még épp időben tudatosult bennem, hogy mit kell csinálnom. Sietve megkapaszkodtam. Teot is megfogtam, bár kicsit féltem, hogy összenyom, de ez nem következett be. Kicsit rosszul lettem a rázkódástól. Még sosem volt részem ilyen élményben. Csak megszokom majd…
Gondolatomból Ororo hangja hozott vissza. Egy ablakhoz léptem. Aztaaa… mennyiféle hajó… Egy hosszú percig csak ámulok, majd Teot kezdem ébresztgetni. Az ellenőrzés rendben lezajlott, legalábbis abból ítélve, hogy egy dokk felé tartottunk. Hát nem épp a legnagyobb, az biztos. Kissé pánikolok. De Ororo szépen beállt. Vajon meg tudna engem tanítani vezetni? Hm…
Utasítást hallok a rádióból. Irány a rámpa! A sokkoló kesztyűmet berakom a belső zsebembe, jól eltéve. Remélem nem lesz rá szükségem, de nem akarok fegyver nélkül elindulni. Oké, hogy Ororo velem lesz és remélhetőleg megvéd, de… Fel kell készülni a legrosszabbra is… Lényegében csak magamra számíthatok. Ijesztő belegondolni.
A nő hamarosan megjelenik. Egyedül van. Biztos a kutya vigyáz a gépre.
- Indulhatunk? – kérdezi, mire bólintok.
Teot a közelemben tartva elhagyjuk a hajót. Mély levegő, Scola! Kihúzom magam, vonásaim érzelemmentesek. Így jó lesz… Éppen hogy leérünk, egy braegar lép hozzánk. De pici! Most látok ilyen lényt először élőben. Hallgatom a mondókáját, majd felmerül bennem a kérdés, hisz tanultam róluk az iskolában. Ugye lesz elég pénzünk a töltésre és nem kell Ororonak eladnia? Nem akarok itt maradni… Nem hagyom, hogy az ijedtség kiüljön az arcomra. Csendben figyelem a beszélgetést. Víz és információ… Az előbbit még értem, de az utóbbi… Kit akar megkeresni?

Zűrpandák (Ororo és Scolastica)
(ooc: előre szólok Kréolnál nem helyesírási hiba van hanem csak így beszél)

-Há' osztán csak víz kőne meg egy kevís információ? Infóómációt szííííínte báhol vásá'olhatnak Joe kocsmájábon. - ezzel hátra fordul az embereihez. -NO fiúkák györünk, györünk vár minköt a munka. Aki lazsál attól fizötés megvonás lösz.
A kis braegarok szorgosan elkezdtek dolgozni. Mindenki tudta a helyét a munkáját, a feladatát, még a saját nevét is.
-Ní mán! Az uttan egy igazi főőődi panda? És mönnyiéért adna tovább rajta kisasszony? - Scolastica érzi, hogy bármit válaszol, egy kemény alkudozás kezdődik.
-Adník érte olyan....ütven ezret. Megfölöl? - Megigazítja a fején a szalma kalapját és kérdően néz Scolastica-ra Kréol.


Ha Scolastica valami isteni csoda folyamán elfogadja az ajánlatot:
-NACCERŰ KISASSZONY IGAZÁÁÁN NACCERŰ! - válaszolja Kréol és készpénzben fizet ötvenezret.

Ha Scolastica nem fogadja el az ajánlatot:
-Jó'van. Majd máskur veszek egy ilyöt az kis unokámnak. - feleli szomorúan a braegar.

A rövid beszélgetés után ki jön Kréol egyik embere a hajóból és mellette sétált egy ŰRPINGVIN.
(Persze a személy nélkül a pingus)

-Főnök. Ezt találtuk a hajón. Találtuk a vízcsövek mögött. Mihez kezdjünk vele?-
-Hát...ahogy elnízem a kisasszonyoké vóna ez is.- Válaszolta rá Kréol.

Miután sikerül végre elindulni és Joe bárja felé venni az irányt már ki fizettétek az ötszáz kreditet Kréolnak és embereinek. A bárba belépve megüt titeket az olcsó alkohol, a füst és majdnem egy szék láb is. A csapos jelenleg 2 vendéget szolgál ki és nem nagyon zavarja a kisebb verekedés a terem közepén. Balra tőletek van egy jelenleg üres box, ahová akár be is ülhettek. Ezen kívül nincs több üres hely a kocsmában, mivel vagy a munkaidő vége van vagy a sok "turista" látogatása miatt majdnem tele van, még ez a lepukkant kocsma is. Ha Ororo információt szeretne szerezni azt itt bőven megteheti, míg Naro de Scolastica bőven tud tapasztalatot szerezni szinte bármiben ami az élethez kapcsolódik.

A braegar készségesen elmondta, hol szerezhetünk információt, illetve a társai hozzáláttak a munkához. Éppen indultunk, mikor a vezetőjük alkudni akart Teora. Egy pillanatra lefagytam. Nem veheti el tőlem, ugye? És Ororo… ugye nem akarja pénzzé tenni? Szerencsére vendéglátómnak ez nem állt szándékában, de nagyon nem is könnyítette meg az életemet. Na, köszi… Remélem nem vágtam ijedt fejet… A lényhez fordulok a tőlem telhető leghatározottabban szólok hozzá.
- Hozzám tartozik. Nem eladó.
Látszik rajta, hogy legszívesebben nekiállna alkudozni, de végül beletörődik. Mázli. Ororo közben elindult, így kapkodnom kellett a lábaim, hogy utolérjem. Már majdnem ott vagyok, mikor egy braegar sétál ki a hajónkból egy madárral. EGYŰRPINGVINDECUKI! He? Ő okozhatta a kalamajkát? Hogy? Rágcsáló volna? Jobban kellett volna figyelnem biológia órán… Kíváncsi vagyok, Ororo mit kezd vele. Hát jó… a hóna alá csapta és úgy megyünk a fogadóba. Tisztára, mint egy rossz vicc… A felinas, a lány, a panda, meg a pingvin bemennek a kocsmába. Aztán… MIAFENEVOLTEZ? Rezzenek össze, mikor egy székláb elszáll a fejünk mellett. Gyorsan rendezem a vonásaim. Ha félek, szétszednek. Ha gyengének tűnök, szétszednek. Ha úri leányzónak tűnök, szétszednek. Lényegében bárhogy viselkedek, könnyű célpontot nyújtok… Meg kéne nehezítenem a megítélésemet… még ha csak egy hangyabokányira sikerülne is… Arcomra remélhetőleg amolyan unott, „jobb, ha velem nem packázol” kifejezés ül ki. Láttam egy pár filmben, remélhetőleg le tudom utánozni… A felinas szavaira térek vissza a jelenbe. Nagyon nem tetszik az a mosoly…
- Leülök. Ha gondolod, hagyd itt a pingvint, addig vigyázok rá.
Helyet foglalok a boxban és körülnézek. Teonak nagyon nem tetszik, érzem az enyhe remegését. Nekem sem jön be. Sosem jártam még kocsmában és nem is értem, hogy ki a fene jön ilyen körülmények közé iszogatni, vagy bármit is csinálni…? Borzalmas ez a szag… Miután felületesen körbekémleltem a helyet, Ororora néztem, aki meg sem várta a kiszolgálást, rögtön fennhangon rákérdezett arra, ami érdekli. Miféle bandáról lehet szó? Mi dolga velük? Egyelőre csak ültem és vártam. Próbáltam nem egy megszeppent kislánynak tűnni, hanem csak egy utazónak, akinek nem ez az első alkalma egy ilyen undorító helyen. Persze igyekeztem készenlétben is lenni, ha tényleg verekedésre kerülne a sor. A lehető legkevésbé látványosan megtapogatom az eldugott kesztyűmet. Remélem, nem fog kiesni, mikor bevetem magam az asztal alá…

Ahogy oda lépsz a pulthoz és elmondja kívánságait a csapos végig méri majd megszólal: Ez most ugye egy vicc?

Egy darabig nem tudod eldönteni, hogy a hónod alatt lévő pingvinre gondol-e vagy a társadra aki egy pandát ölel a távoli boxban vagy magára a kérdésedre érti-e. Miután jól láthatóan értetlenül nézel rá csak vállat von és ennyit mond: Mindenki keresi Voch'rak-ot. Már vagy 5 éve nem hallott róla senki. Mintha egyszerűen köddé vált volna. Azt a fickót ismerve simán megis csinálhatta. Na de akkor most kér-e valamit vagy nem?
Kérdését követően kértél magadnak egy olcsóbb fajta alkoholt, hisz már ezekre is mekkora profitot számolnak fel, Naronak meg valami szintetikus gyümölcslevet. Így megúszod egy 100 kredites nyugtával. A kocsmában azóta lenyugodtak a kedélyek, nincsenek repkedő széklábak, mindenki vissza ült a helyére még azt a széket is össze rakták amelynek lába felétek repült amikor beléptetek. Míg a csapos teszi a dolgát valaki oda lép melléd. Csuklyával fején maga elé mondja: Ha Voch'rakot keresed tudok segíteni...de annak meg lesz az ára kislány.

Mindeközben Scolastica de Naro, ül a kis boxában szerinte komoly arccal. Ez a gondolata egészen addig tart amíg valaki rá nem néz és mosolyog rajta egy jót. Legalább Teo ott van számodra aki csak csendesen alszik. Egy kis idő elteltével oda lép a felszolgáló hozzád és rád förmed: Pandát itt nem szolgálunk ki!
Na szép kis helyre kerültél, úgy látszik. Miután a felszolgáló ellép tőled, behuppan melléd egy borostás, apád lehetne korban járó fazon. Közelebb hajol hozzád, hogy szemügyre vegyen. Leheletéből érződik nem kevesett ivott.


(ooc: fegyver nélkül de a testpáncél rajta van)

-Kisasszony...nagyon, de nagyon rossz helyre tévedt ugye tudja?- mondadója végén elő vett egy lapos üveget és meghúzta.
-Tudja...a maga fajtának igazán veszélyes hely lehett a galaxis ezen pontja...mi lenne, ha velem tartana? Cserébe megtudnám védeni. És még a pandát se adnám el. -
Nehéz hinni Neki. Van benne valami amitől kényelmetlenül érzed magad, de még a Te tapasztalatlan szemed is látja. A sokkoló kesztyűnek ez ellen semmi esélye nincs. Tehát vagy lekoptatod vagy rád ragadt...habár Te is jól tudod az utóbbi az esélyesebb.

Miközben ott ücsörgök, elmerengek. Vajon tényleg nem keresnek? Egy régi marsi nemesi család sarja vagyok… Még ha csak egy félvér is… Ne butáskodj, Scola, senkit sem érdekelsz! De mi van, ha mégis? Nem kéne esetleg álcáznom magam? A viselkedésemre mindenképpen figyelnem kell… De másra valószínűleg felesleges…
Ahogy Ororot keresem a tekintetemmel, valaki rám mosolyog. Nem is rám, hanem rajtam… Úgy tűnik, nincs olyan szilárd kiállásom, mint hittem… persze, honnan is lenne? Ekkor még egy felszolgáló is odalép hozzám. Rám förmed Teo miatt. Ostoba szolga, mit képzel magáról? Basszus, mikre gondolok? Felbukkanó haragom el is tűnik. De jó, hogy nem mondtam ki hangosan… Mindig is igyekeztem a lehető legnormálisabb lenni a személyzettel. Jó, persze, azért volt, hogy beszóltam, de annyi még talán belefért… Hát igen, a környezetem nem könnyítette meg a dolgom… Minden esetre… Scolastica de Naro, nem vagy abban a helyzetben, hogy bárkit is utasítgass.

Hirtelen lehuppan valaki mellém. Naivan azt hittem, Ororo az, de nem. Összerezzenek, de próbálom rendezni a vonásaim. Igyekszem elhúzódni. Zavar, hogy a férfi az arcomba hajolt. Ez az alkohol bűz… borzalmas… A lehető legkevésbé feltűnően végigmérem. Kábé az apám lehetne. Az utóbbi pár napban nem látott borotvát. Részegnek tűnik és a testpáncélja ellen semmi esélyem. Valljuk be… úgy amúgy sem lenne… Meghallgatom, mit akar. Szívem a torkomban dobog, de igyekszem lehiggadni. Scola, légy határozott! Teot szorosabban fogom, miközben válaszolok.
- Aha, persze. Ez van. – vonom meg a vállam.
Csak nyugalom, tovább kell játszanom. Nem kezdhetek el remegni… Le kell koptatnom. Viselkedéséből ítélve lehet, hogy tudja, ki vagyok… Persze ez nem érdekes… Senki sem vár haza, meg amúgy sem térnék vissza a nagybátyámékhoz. Kétlem, hogy bárki is fizetne értem egy garast is… De rossz előérzetem van. Nem bízom benne. Ororoval szívesebben maradok.
- Tudja, imponál ez a „kisasszony” megnevezés, de biztos vagyok benne, hogy összekever valakivel. A társam rövidesen visszatér és tovább is állunk. Ön nélkül. Egyébként… miért akarná, hogy magával menjünk? Hova? És kitől kellene megvédenie?
Újra érzem, hogy a szívem a torkomban dobog. Kifelé igyekszem higgadtan figyelni rá, az eseményekre, egy esetleges lehetőségre, hogy megléphessünk, vagy a remélhetőleg felénk közelgő felinasra. Félek. Ororo, kérlek, siess! Nem tudom, meddig tudom húzni az időt…