Moonlight Drive In

---

A reggeli ébredésed után valószínűleg az első dolgod az, hogy az éjjeliszekrényen pihenő üvegért nyúlj, ám szomorúan konstatálod, hogy az üres. A másik szembetűnő dolog egy távoli, kopogó hang. Nem az eső és nem is valakinek az ajtaja. Egy hátasállat bizonytalan ügetése. A rajta ülő férfi egy másikat cibál utána. Láncra vert, rongyokban esdeklő férfiút.
 
Az idegen aggódó pillantásokat vet az autósmozi kivetítőjére, azonban végül csak leugrik a lóról. Felcibálja a rabot az emeletre és egyenesed a te ajtódon kezd kopogni. Ha nem nyitod ki, nemes egyszerűséggel berúgja azt. Térdre löki a férfit előtted, majd elkezd beszélni. A szellemek nyelvén, egy szavát sem érted amíg a láncra vert férfi el nem kezd fordítani.
- Aulus akolitájaként ezt a földet miénknek tekintjük. A vezéretek fejét napnyugtáig van időtök kitűzni egy karóra, ellenkező esetben a sajátotok is csatlakozik hozzá. 
Az ismeretlen kardot rántott és hátulról átdöfte a fogja nyakát aki spriccelő vérével egyetemben hullott a padlóra. A te padlódra. A lovas aztán mint aki jól végezte a dolgát elhagyta a motel területét. Kétség nem fért afelől, hogy visszatért. A vendégek imádják Miss Monroe-t, így tuti nem veszik majd fejét... 
Hirtelen több felelősség hullott a nyakadba, mint amivel valaha egyszerre meg kellett birkóznod. Egyedül kellett átadnod az üzenetet, döntened az otthonod felől, döntened afelől, hogy a várossal harcolsz e vagy Monroe életét veszed. Vagy egyszerűen csak lelépsz?

---

Amikor vizsgálni kezded a holttestet néhány (sok) sebet leszámítva nem igazán találsz rajta semmit. Az egyértelmű volt, hogy napok, ha nem hetek óta a Szellem törzs rabja volt a férfi, ahogy az is, hogy a rajta lévő "ruhák" nem a sajátjai. A karján és a lábain a bilincsek által okozott sebek, a testén ütések és korbács nyomai. Alkohol sajnos nincs nála, pedig az ő fájdalmain is sokat segített volna.
A származási helyét csak találgatni lehet ennyi információból, de tekintettel arra, hogy Aulus csak nemrég került hatalomra, valószínűleg a szellem törzs közelében élt, magányosan vagy nagyon kis, jelentéktelen létszámú (3-7 fős) közösségben és az egyik őrjárati portya szedte őt össze.
Közben a szomszédaid is ébredezni kezdtek és hiába csuktad be az ajtót, az az előtt lévő vér miatt Jacob Smith, a helyi vadász kopogtatni kezdett az ajtódon. A férfi kinézete eléggé hanyag, vadember kinézetű volt. Hosszú, zsíros hajú, harmincas éveiben járó enyhén túlsúlyos férfiú aki a szakállát sem borotválta le soha. Csak azért van elhízva, mert ő ért legjobban az állatok elejtéséhez aztán "valahogy" mindig nagyobb fejadagot számozott, mint a többiek. A vadászpuskája csövével kopogtat az ajtódon.
- John, minden rendben van? Mi ez a vér?

---

- Szörnyetegek.
Felelte, miközben leguggolt az elvágott torkú férfihoz. Lecsukta a test szemeit, majd biccentett, hogy segít kivinni azt. A motel mögé indult meg vele, mindig oda ástátok el a hullákat. Azokat, amik itt haltak meg persze. Nem nagyon szoktak egy-egy testért kereső hadjáratot indítani, csak akkor, ha valami nagyon értékes volt nála.
- Ha igaz, amit mondasz, akkor nagy a baj... A szellemek soha nem mertek a közelünkbe jönni... Félnek a kivetítőtől, mint az ősemberek...
Csóválta meg a fejét.
- Az új vezető, Aulus... Nem tetszik nekem az a befolyás, amit képes a vademberekre gyakorolni. 
Felelte bosszúsan.
- Evelyn a kutakat ellenőrzi. Az egyik tehenünk felfordult az éjszaka, miután az este folyamán onnét kapott vizet. Nem tudjuk, hogy csak a vájú vagy az egész vízkészlet lett e megmérgez...
- Az egész. - vágott közbe az emlegetett "szamár". Evelyn két levágott fejet dobott az általatok ide cipelt hulla mellé. Az őrök fejét - A raktárba nem jutottak be, de négyből három kutat megmérgeztek. 
Csak ezután néz a hullára, majd Jacobra.
- Ő kicsoda? - mutatott a tetemre, és ekkor pedig Jacob rád nézett.

---

Jacob a "ki csinálhatta" kérdésedre eléggé elgondolkodott, de végül csak megvonta a vállát. Nem igazán jutott eszébe senki, aki ilyen minta alapján "végzi" a munkáját a környéken. Sejtelmesen a kabátja belső zsebébe nyúlt és végül elő is húzott belőle egy laposüveget. Jó alaposan meghúzta, majd amint lenyelte átnyújtotta neked.
- Szolgáld ki magad.
Felelte mosolyt erőltetve az arcára. A lőre nem volt más, mint a jó öreg Jack Daniels. Minden gond nélkül felismered, nagy gyakorlatod van már a piák azonosításában. Ekkor érkezett meg Evelyn és a javaslatod hallatán Jacob azonnal el kezdte összehasonlítani a vágásokat, aztán megcsóválta a fejét. Nem ugyanaz a fegyver volt. Evelyn nagyot sóhajtott az utolsó mondataid végén. Nem mutatott ijedtséget, az ezzel a sminkjével nem állna jól neki.
- Aulus a Szellemek új vezetője. Nem olyan rég vette uralma alá a 505 rádiót és mondott be egy hasonló követelésekkel teli beszédet rajta, mint amit elmondtál. Még a Központi sivatagban is megkapták az üzenetet, ráadásul több frekvencián, hogy biztos mindenki tisztán és érthetően meghallja. Afféle "legenda" a sajátjai körében, ugyanis ő volt az első és a hatalomra kerüléséig az utolsó ember, akivel a törzsiek nem végeztek. Nagyon közel élt az erődhöz, szinte kínosan közel egy pár fős csoporttal. Nem tudok pontos számot mondani, de nagyon sok Szellemmel végzett, mielőtt elértek hozzá és körbe nem vették. Még akkor sem adta fel a küzdelmet. Sikeresen megfélemlítette a katonákat és a vezetőben is kétségeket ébresztett, egyesek szerint "varázsolt" is. Állítólag. Nem tudom, hogy mi igaz róla és mi nem. Senki sem tudja, aki mesélhetne halott. Egy biztos, ő az új vezető, mert párbajban legyőzte az előző vezért és bezúzta annak koponyáját. Egyesek szerint fel akarja virágoztatni a helyet, de ha a mérgezés az ő műve, akkor fene sem tudja mit akar.
Ekkor megigazította a frizuráját, hogy ismét tökéletes legyen.
- Ennyi vízzel nem fogjuk túlélni a közelgő telet segítség nélkül. - mintha csak az időjárásról beszélne - Swamptown és karavánpihenő segítségére van szükségünk. Egyikük csak tud nélkülözni pár gallon vizet, ha máshonnét nem is, a víz karavánjaitól.  Az előbbi a tiéd, Jacob. Az utóbbi pedig rád vár John. Cserébe annyi piát kapsz a boros pincémből, amennyit egy fordulóra fel tudsz cipelni a kezeidben... - még egy halovány mosoly is megjelent az arcán - és nem rúgom szét a hátsód.
- A fizetést meg majd elintézik rajtam keresztül... Azt bízzátok rám.

Az üveg láttán John szeme látványosan kitisztult és ahogy meghúzhatta, még inkább visszatért a földre.

- Hála és köszönet, öreg barátom! A következő nagymenő zsákmányom a tiéd! - mondta a fickónak annak ellenére, hogy Jacob nem számított vénembernek.

John még emlékezett arra, amit a szülei meséltek a régi világról. Az emberek külön poharakból ittak, az üveg nem nagyon járt szájról szájra, csak bizonyos körökben. Manapság pedig a kútmérgezések világában ez óriási luxusnak tűnt és rendkívül ódivatúnak is. A whisky-n viszont egyáltalán nem fogott az idő.

- Varázslat! Vagy valami csodakütyüje van vagy kikotyvasztott olyat, amiről beszélnek, hogy egyes helyeken még fellelhető és jól megzavarja az emberek fejét. Nem lesz könnyű dolgunk vele. Na de hozzánk miért kellett ilyen bonyolultan üzenni? Egy szerencsétlennel, akit napokig kínoztak és utána még tolmácskodnia is kellett. Mindezt lovon bevonulva. Ennyire figyel ránk valaki?

A holttestek és a régi dolgok megint felidézték benne azt a napot, amikor a szülei és a testvére halálukat lelték. John elkedvetlenedve nézett maga elé. Idegesen babrálni kezdte a borostáját, többször végighúzta rajta a mutatóujját jó hosszan. Mintha nyakazást imitálna.

- Karavánpihenő, oké, rendben! Mivel hozzam a vizet? Hogy a népnek legyen elég víz, ahhoz nem elég a két kezem. De még a te frizurád sem.

Ezen elnevette magát, valamiért rettenetesen jó poénnak tartotta, amit mondott. Vagy csak a bororgia hallatán lett borzasztóan jó kedve.

- Mi van, ha Aulus nem tudja, hogy ki itt a vezető? Nem lehet csak úgy karóra tűzni valami...most úgyis van két levágott fejünk! Aztán ha jönnek békésen, szellemirtást rendezünk.

Eléggé öngyilkos stratégiának hangzott, de jobb most nem jutott eszébe. Valamit mindenképp mondani akart. Már indult volna vizet szerezni vagy a karós jelenetet megcsinálni. Izgatottan topogott jobbra-balra.

---

Evelyn egyetlen mondattal lerendezte a kérdésed.
- Ha küldenek vizet, akkor küldenek embert és járművet is, ami a hordókat hordozza.
Érezhető volt a hangján, hogy nem a víz ideszállításában kételkedik, hanem abban, hogy valaki így ősz végén hajlandó lesz adni egyáltalán. A szellemekkel kapcsolatos ötleted hallatán megforgatta a szemeit. Egyértelműen lerítt az arcáról, hogy nagyon hülye ötletnek találja a fejek karóba húzását.
- Nem félek a Szellemektől.
Ennyit reagált rá végül, majd rágyújtott. Hatalmasat szívott a dohányból, aminek az illata is arról árulkodott, hogy ez bizony minőségi darab. Fejét egy picit megemelte az ég felé, majd mintha csókra csücsörítené a száját, kifújta a cigifüstöt.
- Nem fogunk karóra tűzni senkit. - Jelentette ki végül - Az őrök testét pedig elássuk. 
Kicsit, alig észrevehetően hezitált, mielőtt folytatta volna.
- A fogadásukra pedig... kezd kirajzolódni egy terv a fejemben. Még csak vázlatok, de biztos, hogy nem kapják meg a motelt harc nélkül. Felhalmoztam ezt azt a kereskedőktől és van valamim, aminek a kaliberével aligha veszi fel pár kővel és bottal hadonászó szerencsétlen a harcot.
Sejtelmes mosoly villant meg az arcán és újra szippantott a cigarettájából.
- Van valamire szükséged az útra, John?
Jacobot valamiért nem kérdezte, nem tudni mivel érdemelted ki a kérdést. Egy biztos, tekintetéből lerítt, hogy piát hiába kérsz, valószínűleg nem fogsz kapni...

---

A kérdésed hallatán Evelyn összeráncolta a homlokát és a jól ismert, komoly, tekintélyt parancsoló hangján ennyivel nyugtázta is az egészet:
- Senkinek sem szabad félni. 
Elővette a cigisdobozát, hogy rágyújtson a következő szálra, de végül nem tette.
- Éppen ezért a lehető legkevesebbet fognak erről az egészről tudni az emberek, értve vagyok? 
Ezt az egy mondatot betudta valószínűleg a később feltett, őrökkel kapcsolatos kérdésed válaszának is, ugyanis azt nemes egyszerűséggel ignorálta. A felszereléslista hosszának ellenére hallottad a hangján, hogy azzal bizony bőkezű lesz.
- Kövess.
Hangjával egyidőben meg is indult a lakosztálya felé, ami a hotel egy átalakított ajándékboltja volt. Kartonfalakkal alakította át a hatalmas üzletet több, kis szobás lakássá. Nem tudod, hogy milyen illata lehetett a drága parfümnek, így csak a kellemeségi faktor alapján tudod mérlegelni a szobát belengő illatot. Az pedig nagyon kellemes volt, ahogy magák a szobák is. Világvége utáni viszonylatban a vörös bőrülések és a karmazsin színű szőnyeg, ugyanilyen színekben pompázó lávalámpa, pirosra festett sminkasztal és a rengeteg Marilyn Monroe poszter nagyon kellemes és luxurikus összképet adott neked. Evelyn pont az egyik ilyen bőrülésbe parancsol, aztán belép az egyik ajtón és elfordítja annak a kulcsát. Amíg várakozol lehetőséged van észrevenni a szintén piros színű kávézóasztal mellett egy szinte teljesen üres boros üveget. A dugója ott hempereg mellette a szőnyegen, így az éltető folyadék kitudja mióta nem volt lezárva. Pár korty maradt csak belőle, ami messze nem volt soknak vagy élhetőnek mondható, de Evelynnek aligha fog hiányozni. Amiről meg nem tud, az nem fáj neki. Elvégre ez az ő filozófiája is, nem? Ha elég bátor vagy, meghúzhatod az anyatigris borosüvegét...

Akár így teszel, akár nem, a nő hamarosan visszatér egy nagyobb, nőies kiránduló hátizsák kíséretében. A táska anyagán látszik, hogy feszül, ami arra enged következtetni, hogy jól meg van pakolva. Lehelyezi eléd és a tekintetéből is könnyedén leolvashatod, hogy ez minden amit kapsz, mert ez, az, amit adni tud. Majdnem minden rajta is volt a listán: Házi, tekert cigaretta, egy meztelen hölgyeményt ábrázoló öngyújtó, egy svájci bicska, egy kopott autóstérkép, ami mellé rakott egy, a kereskedők által rajzolt rendes térképet is, 2x2 liter víz, távcső, aminek a két lencse közötti részének alsó felén volt egy apró iránytű, egy csomó száraz kaja, konzerv és egy síp. A kendőről sem feledkezett el, az egyik sajátját csomagolta be a táskába. Még olyan illatú volt, mint a nő. Vad. A többi dolog viszont hiányzik, beleértve az alkoholt is.
- Még valami? Ha nem, akkor szedd össze magad. Sürget az idő.
Hangjában nem volt semmi selymes. Talán nem ijedt meg a szellemektől. Talán igazat mondott. Egyetlen egy dolog volt biztos: Ezt a helyzetet minél előbb meg akarta oldani.