Butterfly Negyed (Felső város)

A fiú dühkitörésére már szinte bennem volt a reakció, hogy ez már azért túlzás, de hirtelen megváltozott a hangja, amit nem tudtam hova tenni. A bemutatkozásom és kérdésem után továbbra is ijedt. Megsajnáltam, de azért furcsállom is. Megint megtörtént, de nem tudja, miről van szó? Határozottan rémült, mint akit sarokba szorítottak. Menekülni akar, de az útjában állok. Ahogy majdnem felborít egy hirtelen döntéstől vezérelve a kesztyűmmel megérintem és igyekszem átadni neki az érzést. „Nem foglak bántani, segíteni szeretnék!” illetve „szóban” is megerősítem a fejében, hogy várjon meg. Eléggé labilis, bízom benne, hogy hatok rá.

Ha megáll, nyugodtan, kis sárkányomat a kezemben fogva lépek hozzá.
- Nem foglak bántani, segíteni szeretnék! – ismétlem meg hangosan is, a lehető legbarátságosabban, legmegnyugtatóbban.
Ha hajlik az együttműködésre, folytatom.
- Biztos nem tudsz semmit arról, amit láttam? Hisz azt mondtad, már megtörtént korábban.

Ha nem áll meg, némi halk szitkozódással, Nastyat felkapva utána futok. Ha már eljöttem idáig, tudni szeretném, mi ez az egész.

- Örvendek Merlin. – mosolygok rá barátságosan.
Határozottan furcsa az egész, nem tudom hova tenni a jelenést, valamint továbbra sem tudom, hogy nekem mi közöm van ehhez. Illetve az árvaház… Szinte már látom magam előtt a kitöltendő papírokat… Mindegy, egyelőre magam mellett tartom… Nem lenne szívem csak úgy elengedni…
- Maradjunk annyiban, hogy mindent megteszek, hogy a lehető legjobb helyre kerülj. Egyelőre Velem maradsz, mert úgy érzem, szükségünk van egymás segítségére. Hol találtad a naplót? Kié? Megnézhetem? Visszaadom utána.
A múltjáról előbb-utóbb szeretnék többet megtudni, de előbb még a bizalmába kell férkőznöm. Nem használhatom mindig a kesztyűt, az gyanús lenne. Felé nyújtom a kezem, remélve, hogy átadja a naplót. Ha megkapom, lapozni kezdem, hátha találok benne valami hasznos információt.
Akár megkapom a füzetet, akár nem, lassan el kéne indulnunk. Az őrök talán már keresnek is engem…

Merlin kissé kelletlenül, de átnyújtja a naplót.
- Részvétem.
Lapozgatni kezdem. Hamar kiül az arcomra a lenyűgözöttség. Az ábrák valami elképesztőek, de még sosem láttam vagy hallottam ilyen különös lényekről. Viszont legalább tudom, hogy valamilyen öröklött képességről van szó. Miután átnéztem és nem találtam benne semmi egyebet, visszanyújtottam.
- Anyukád nagyon szépen festett. Mondd csak, mesélt Neked esetleg ezekről a különös lényekről, amik a naplójában szerepelnek? Mikor veszítetted el Őt?
A képességéről nem firtatom, hiszen arról elvileg nem sokat tud. Egyre jobban érdekel, kiféle-miféle családból származik, mi ez a képesség, nekem hogy lehet Hozzá közöm, de igyekszek visszafogni magam. Nem akarom megijeszteni.
- Gyere, menjünk haza. Biztos éhes vagy.
A lépcsőn lefele menet nem szólok Hozzá, eléggé elmerengek. Vajon kéne szólnom az árvaháznak? Fogják Őt keresni, vagy csak örülnek, hogy egy szájjal kevesebb…?

Ahogy leérünk a robogómhoz, Nastya már be is fészkeli magát a helyére. A sisakom Merlin fejébe nyomom, a rajta lévő szemüveget én húzom fel, majd elindulunk. A villához érve már messziről látom a két őrömet, akik keresztbefont karokkal és felvont szemöldökkel figyelnek minket a bejárat elől.
- Jó estét! Elnézést kérek, dolgom akadt, siettem, ahogy tudtam. – még halkan odasúgom Merlinnek, hogy nem kell megijednie tőlük, majd belépünk.
A szolgálók elég furcsán néznek ránk, de tudják, hogy a szükséges információkat majd időben közlöm Velük. Miután néhány szolgáló segítségét kértem Merlin szobájának előkészítésében, a konyhába mentünk, hogy megvacsorázzunk. Merlin Nastyahoz hasonló lelkesedéssel látott hozzá az ennivalóhoz. Megmosolyogtató látványt nyújtottak. Hamar végzünk, majd az enyémmel szemközti szobába kísérem.
- Ez lesz az ideiglenes lakhelyed. A szomszéd szobába már előkészítették Neked a vizet, úgyhogy meg tudsz fürödni, illetve egy pizsama is vár Rád. Ha segítség kell, nyugodtan fordulj a szolgálókhoz, vagy kopogj be a szemközti szobába.

Merlin eléggé ki volt merülve, mert amint vízszintesbe helyezte magát, már el is aludt. Vártam kicsit, majd összehívtam néhány alkalmazottunkat. Röviden tájékoztattam őket a helyzetről. A szolgálókat megkértem, hogy legyenek a segítségére, de a múltjáról, családjáról ne kérdezzék. Az őröknek meghagytam, hogy Rá is figyeljenek, azonban rögtön szóljanak, ha furcsa, gyanús viselkedést tanúsít. Eddigi tapasztalataim alapján az, akinek mondja magát, de még nem merek Benne teljesen megbízni. Bármi is az alkalmazottak véleménye, nem mondják, csak igyekeznek végrehajtani. Egyedül Laylatól kaptam némi rosszallást.
A megbeszélés után még benéztem anyához. Már aludt, úgyhogy hamar tovább is mentem a könyvtárba, hátha találok valami könyvet, amiben szerepel ez a képesség, vagy azok a lények. Amint itt végeztem lefürödtem és aludni tértem.

Reggel szokatlan módon nem Nastya dörgölőzésére ébredtem, hanem az egyik szolgáló ébresztésére. Látogatóm érkezett. Komolyan… mi jöhet még? Sietve magamra kanyarítottam egy köntöst és úgy fogadtam a látogatót. Nem jut eszembe a lány neve, de Anna személyzetéhez tartozik. Az állapotából ítélve baj van. Még ez is? Csendben végig hallgatom. Nagyon nem tetszik a dolog. Anna bajba keverte magát, ami nem újdonság, de hogy ennyire ne szóljon haza… Ráadásul, hogy én menjek oda… Krátervárosba…? Őszintén… semmi kedvem. A sárkány mesterek ismernek, hisz többüktől kértem tanácsot még Nastya kikelése környékén, vagy találkoztam velük valamilyen rendezvényen, de… nem igazán tartozok közéjük. Sárkány mester vagyok, mert van egy kis sárkányom, de mégse vagyok az, hisz nem repkedek egy hatalmas sárkány hátán, harcolva az árnyakkal vagy védelmezve az embereket. Attól még persze nem tétlenkedek, a magam módján segítem az embereket, munkahelyek biztosításával és teremtésével… De én nem vagyok harcos…

Időközben Merlin is megjött. Megkértem Laylat, hogy adjon neki reggelit, amíg én intézkedek. Nastya kissé rémülten néz Rám.
- Anna és Zeria bajban van?
Megsimogatom, hogy megnyugodjon. Kissé kelletlenül sóhajtok, majd igyekszek bíztató fejjel válaszolni.
- Szerintem, ha akkora baj történt volna, az egész város Svarttól zengene, de megértem, hogy aggódsz érte. Anna a barátom, ezért utánajárok, hol csavarog. Ne aggódj, mindenképp elő kerítem!

Miután a lány távozott még volt egy köröm, amihez szintén nem fűlött a fogam. Egy hosszú percig csak álltam apám dolgozószobája előtt. Nastya kikelése a két családot eléggé rosszul érintette. Attól tartottak, hogy majd a sárkány mesteri dolgok elvonják az időm az örökösségi feladataimtól és majd idővel ott hagyom őket. Csak akkor békéltek meg, mikor kiderült, hogy Nastya törpe sárkány és nem nő tovább, illetve, hogy eszem ágában sincs ott hagyni a vállalatot. Nagy ritkán előfordult, hogy sárkány mesteri minősítésben kellett valahova mennem. Apám nem nézte jó szemmel... Mély levegőt veszek és bekopogok.
- Szabad! Tiffany… minek köszönhetem ilyen korai látogatásod? - már összehúzott szemöldökkel néz Rám.
- Apám, tisztában vagyok az üzem jelenlegi helyzetével. Tudom, hogy Rám is szükség van a problémák megoldásához, de… sárkány mesteri teendőm akadt, amit el kell intéznem.
Egy hosszú percig csak néz engem, emészti a szavaimat.
- Köze van ahhoz a gyerekhez, akit idehoztál?
- Részben. Remélhetőleg Vele kapcsolatban is kapok válaszokat.
- Értem… tisztában vagy a véleményemmel, Tiffany. Felnőtt vagy, tégy ahogy jónak látod. De még ma szeretnélek látni az üzemben!
- Igyekszek!

Jobban ment, mint gondoltam… Végre én is a konyhába mehettem. Merlin addigra már végzett. Layla próbál Vele beszélgetni mindenféle ártatlan dologról, minthogy mi a kedvenc étele… Gyorsan végeztem a reggelivel, majd a fiúhoz fordulok.
- Merlin, ma meg kell látogatnom néhány sárkány mestert. Egy barátom eltűnt és aggódom érte. Elvileg tudom, merre lehet. Ha Ő meglesz, talán Ő vagy a barátai tudnak segíteni, hogy mi ez a képesség a családodnál. Először talán kissé ijesztőek lesznek az emberek is meg a sárkányok is, de nem kell tőlük félni, nem fognak bántani. Ugye számíthatok a társaságodra?
Nem feltétlenül szeretném használni a kesztyűmet, de ha kell a meggyőzéshez, alkalmazom.

A beszédem tökéletes siker volt, de most őszintén... Meglepődött ezen bárki? Én magam is tökéletes vagyok. Úton a VIP terembe magamra dobok egy, az alsógatyámhoz menő fürdőköpenyt és egy nyuszis mamuszt a lábamra. Rágyújtók a legelőkelőbb szivaromra, majd amint belépek a fogadó szobába, az ajtónál álló pincér tálcájáról leveszek egy üveg pezsgőt és egyre lehúzom. Az üres poharat tanulmányozom, majd egy határozott lendülettel a hátam mögé döböm. Egy színnel sötétebb volt, mint a többi kék pohár. Felháborító... Ráadásul a VIP közegben.
Lazítottam a mesterséges karomat tartó övön, így az első áldozat aki kezet fog velem, azt fogja hinni majd, hogy letépte a helyéről a karom. Ez baromi vicci lesz.
- Hellooooooooooooo mindenkiiiii!
Kiabálom túl a zenét a teremben.
- Mindenki csodásan néz ki ma, barátok és jövendőbeli barátok egyaránt!
Nem tudom ki lesz az áldozat, aki letépi a karom a helyéről, de amint ez megtörténik, térdre rogyok és felordítok.
- Aúúú, meg... meg fogok... halni....
Szorítom a csonkomat, majd ahogy körém gyűlnek az emberek, elnevetem magam. Akár nevetnem velem, akár nem, én baromi jól szórakozom, felállok, felcsatolom a karomat és igazítok egyet az így is hibátlan sérómon.
- Köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljöttek. Pláne önöknek, szép hölgyeim – Kacsintok a női sárkánymesterek felé – Egy fél pillanat és mindenki minden kérdésére válaszolok, csak engedjék meg, hogy egy rövid előadással kezdjem ezt az egész unalmas diskurációt. Engedjék el magukat, igyák részegre a magukat, lehet, hogy hivatalos emberek vagyunk és lehet, hogy tele vagyunk újságírókkal is, de ezek közül egyik sem elég erős indok arra, hogy ne érezzük jól magunkat.
Tapsolok kettőt, mire kitárul egy nagy, eddig zárt ajtó és egy csomó, pompásan kékbe öltözött táncoslány rohan be az ajtón. Velük együtt megszólal a zene is, én pedig kicsúszva a felelősség alól és a gyönyörű Shahada-hoz sietek. Kezet csókolok neki.

//Az egész videót előadják, de mindenki KÉKBEN VAN!)//

- Bocsássa meg szépségétől értékét vesztett öltözetem, de mentségemre szóljon, hogy én vagyok a házigazda és ennél általában kevesebb ruhát szoktam csak viselni.
Három taps, mire az egyik pincér hoz nekünk két pezsgőt.
- Elmondhatatlanul örülök, hogy tiszteletét tette a partimon. Fussuk le a hivatalos köröket, hogy aztán kötetlenül beszélgethessünk. Az egyetlen dolog, amit a pincémben rejtegetek az egy csomó alkohol, amiből reményeim szerint az este végére semmi nem marad. Viszont... Rengeteg nagyratörő tervem van és örülnék, ha megoszthatnám őket önnel.
Szinte észre sem veszem Dorothyt, miközben a sárkánymesterhez beszélek. Egészen mostanáig.
- És TE mindent leírhatsz majd arról, hogy milyen csodálatos vagyok! Pont, mint azon a képen, amit lőttél rólam. Már ha még fogsz látni a sok piától.
Vigyorgok rá, majd akár illik, akár nem, átkarolom mindkettő vállát, úgy, hogy én középpen vagyok egy, a városra néző, kék bőrbútorra vezetem őket.
- Szóval, kezdjem én a mesélést, vagy szeretnék maguk?

A poénom után:
Persze, hogy azoknak kell partit szervezni, akik a legkevésbé kompatibilisek hozzá. De legalább sok a jó nő itt. Ők is nagyon jól tudják, hogy ha nem lennének ezek a formális hülyeségek, egy férfit se. Najó, talán azokat a mestereket is, akik jól néznek ki. Néha unom a nőket, komolyan... De azok meg legalább értékelik a humoromat, ezek meg azon sem nevetnének ha kékre festett mellbimbókkal táncolnék előttük.

Négyesben:
- Oh, ne aggódjon egy pillanatra sem. Nagyon szépen beszéli a nyelvet, biztos az ügyes nyelvérzék teszi. Az öltözékem meg... hát én nem nagyon szeretem, szóval lehet, hogy napközben még megszabadulok tőle. – vonom meg a vállam egy kaján vigyorral az arcomon – Feltéve, ha a hölgyeket nem zavarja.
Kacsintok rá. Biztos nincs hozzászokva az ilyen szókimondó férfiakhoz, de pechje van. Egy darabig nem szabadul tőlem.
- Engem sem zavar – vonom meg a vállam és három képet csináltatok vele. Az egyiken két feltartott hüvelykujjal vágok valami iszonyatosan szexi képet, a másik kettőn pedig a két csajszi arca felé csücsörítek. – Erről kérek majd egy kópiát.
Ezután mondok valamit az ő nyelvén. Nem vagyok biztos benne, hogy az elpirult arcát vagy a vécéjét dícsértem meg, de megteszi. Jegyzet magamnak: Utánanézni, hogy ugyanolyan vécéjük van e mint nekünk, ha nem, akkor akarok majd egyet az egyik szobába.
Az asztalhoz érve lehuppanok a kanapéra és finoman magammal rántom a hölgyeket. Szeretnék középen lenni, mert ezt szoktam meg.
- Tekintse meg ezt a gyönyőrű szemétdombot. – jellemzem a szülővárosom, miközben kimutatok az ablakon. – A torony körül minden elég király és elég kék, viszont ahogy haladunk, annál rosszabb a helyzet. Szeretnék segíteni ezen a városon. Egyrészt magam miatt, mert senki nem kaphat belőlem eleget, viszont egyrészt miattuk is. Úgy gondolom, hogy nagyon régóta vagyunk passzív-agresszív viszonyban a sárkánymesterekkel.
Meglephet mindenkit, hogy milyen nyíltan beszélek erről, de az én számból mindez úgy hangzik mintha csak az időjárásról beszélnék.
- Polgármester leszek. – jelentem ki. Semmi feltételes mód, csak határozott duma és határozott piaszag – Szeretném a támogatásukat kérni, hogy együtt teremtsünk valami szépet és kéket. Nem fogok köntörfalazni, mert nem lenne semmi értelme, egy ilyen okos nő, mint maga biztos átlátna az ilyen ostobaságokon. Nem mellesleg, ilyen szép szemekbe nem lenne szívem belehazudni... Hogy mit tudok ígérni cserébe, kérdezheti... Mit nem? A világ legszebb, legbefolyásosabb férfija vagyok... A fősárkánymester után természetesen. Aki utál, az azért teszi, mert irigyel, aki imád, az szintén azért teszi, mert irigyel. Nevezze meg, hogy mit akar és megkapja. Elhiheti, hogy már baromira belopta magát a szívembe és ilyen páratlan teremtésnek nem tudnék ártani.
Ekkor a tekintetem az ajtón álló új jövevényre, pontosabban jövevényekre téved. A kisebbett később veszem észre, mert a kék ruha teljesen megbabonáz. Huh, a kedvenc kékem.
- Pincér, hozzon egy pohárral a legjobb pezsgőmből annak a csajnak. Meg valami madáreledelt annak a szarkának vagy minek és mondja meg neki, hogy maga Richard Shiller hivatja őt az asztalához.

Amanda megnyugtatta a lányt, hogy senki sem fogja kérdezni, hogy került oda. Ha mégis, arra az esetre kapott egy cetlit, amit gondosan eltett (és majd átteszi a másik ruhába is). Kicsit jobban megnézte Amandát, hogy rájöjjön, ki lehet a nővére. ~ Hát persze… azaz Agatha nevű újságíró… ~

A nő pár percre magára hagyta a lányt. Molly elnézelődött a ruhák között, egy-kettő meg is tetszett neki. Szépek voltak, nem túl kihívóak, tökéletesek neki. Sajnos azonban érezte, hogy ezek nem lesznek elég jók erre a puccos eseményre. Amanda nemsokára visszajött és egy olyan magassarkút nyomott a kezébe, hogy Molly majdnem megszédült. ~ Hogy én? Ezt? Felvegyem? ~ Megszeppenten nézett rá, de engedelmeskedett. Leült az ágyra, felvette és felállt.
- Voaaaah… - próbál megkapaszkodni valamiben, hogy ne taknyoljon el. – Biztos, hogy ez jó ötlet? Értem én, hogy nem vagyok elég magas, de… még az életben nem hordtam semmilyen magassarkút…

Amanda időközben a dobozból egy gyönyörű kék ruhát vett elő. A hallottaktól Molly megszédült és az ágyra huppant.
- Ha neki több havi fizuja, nekem mennyi lesz, ha véletlenül kárt teszek benne? – kérdezte síros hangon. – Nem lesz ebből probléma? Nem fog a nővéred kiakadni, hogy felveszem?
~ Schillernél eleget fogok keresni gyakornokként, hogy kifizethessem? ~ Egy pár percig még sokkban ült, próbálta feldolgozni az információkat. ~ Ki fogom törni a bokám és bele fogok esni egy bólés tálba… na jó, nem szabad erre gondolnom… ügyes leszek… csak nem sérülök meg annyira, hogy művégtagra legyen szükségem… Bár… annak a szabadalmából is lehetne pénzt keresni… Na jó, Molly, ezt most fejezd be! ~

Miután felöltöztették, megcsinálták a haját és a sminkjét (szerencsére ki tudott harcolni magának egy egyszerűbbet), a tükörben nézegette magát. Egy gyönyörű nő állt vele szemben kissé talán imbolyogva. ~ Hogy ez mennyire nem én vagyok… ~ Nyugtázta magában. Ekkor jelent meg a lány a kis kalappal. Mosoly ült ki az arcára és megköszönte. ~ Ha ezzel nem hívjuk fel magunkra a figyelmet, akkor semmivel sem… ~
Simán bejutott a partira és sikerült elég jól elvegyülnie. Tényleg senkit nem érdekelt, honnan jött, a meghívója rendben volt, csak ez számított. A lehető legmagabiztosabban a büfé asztalhoz sétált és elvett egy konyakmeggyet meg egy magos sütit. ~ Ennyi alkohol elég lesz nekem. Kell egy kis lélekerősítő… ~ Leült egy békés sarokban egy székre, amíg falatozott. Volt egy kis ideje gyakorolni a cipővel, de még mindig hiányzott a rutin. A magos sütiből Pascalnak is adott, aki elég nyugisan viselte a körülményeket. Molly igyekezett nem kimutatni ámuldozását. A hely hatalmas volt és akadt benne minden is. Az embereket is igyekezett megfigyelni, hogyan viselkednek, hogy lehetőleg ne lógjon ki a sorból. Miután az evéssel végeztek, felállt és elindult a VIP részleg felé. Ha már jó rá a meghívó… ~ Lehet soha többet nem lesz lehetőségem ilyen helyen megfordulni… Meg sanszosan a házigazda is ott lesz…~

A VIP környékén nézelődött, mikor váratlanul egy pincér lépett hozzá egy pohár pezsgővel és egy kis tál madáreledellel. Kissé zavarba jött. Eddig elkerülte a feltűnést, senki sem lépett oda hozzá. Most viszont pont az az ember hívja, akit keresett. ~ Máris? ~ Először nem akarta elfogadni a pezsgőt, de mivel illetlenség lett volna, így egy kedves mosollyal megköszönte és elvette az eledellel együtt. Az útbaigazítás után igyekezett nem megszeppenni. Schiller mellett ugyanis egy vélhetően külföldi hölgyön és egy lányon kívül Agatha is ott volt. Nagyot nyelt. ~ Hogy fogom én ezt kimagyarázni? ~ Molly a helyszínre menet is sokat gondolkozott, hogyan viselkedjen, de végül úgy döntött, nem fog szerepeket játszani. Nem túl jó színész… A lehető legmagabiztosabban egy kedves mosollyal sétált oda a társasághoz.
- Köszönöm az italt és az invitálást. – kortyol bele egy aprót a pezsgőbe. Szinte már ettől becsiccsentett, olyan burzsuj cucc. – Molly Nara vagyok, örvendek! Ő pedig Pascal. - mutat a galambra.

Egy kissé késve érsz a partira. Édesapádnak kellet volna itt lennie, de neki éppen fontosabb dolgai is adódtak a város közepében nyílt kráter miatt. Így tied a megtiszteltetés, hogy eljöhettél, ez pedig jó alkalom lehet hogy kapcsolatokat alakíts ki. Richard Schiller gazdag, befolyásos, és híres. És ha őt nem is tudod horogra akasztani itt egész biztosan találsz magadnak olyat akit érdemes. A partin, telt ház van, sajtósok, sárkánymesterek és politikusok minden felé. Kedvedre válogathatsz.

- Csak ha utána én is magát.
Felelem, miközben a férfira kacsintok. Nem is rossz, bár a hercegnő szebb. Egyszerre talán jöhetnének, egyedül... áh, necces. Többet kéne innom hozzá. Ami a mai nap folyamán biztos be fog következni. Ezután a figyelmem az újonnan érkező hölgyemény felé irányul teljesen. Lehet, hogy megbuktam biológiából, de a női anatómia órákon odafigyeltem. Ezen a kék szépségen most van kábé először magassarkú. Elbűvölő, ahogy botlogál... Ugyanakkor szegény. Egészen addig csodálom, amíg el nem kezd beszélni.
- Baaah, kevésbé hivatalos nyelven nem lehetne?
Mondom, miközben villám sebességgel felpattanok a kanapéról és a kezébe nyomok egy pohár erősebb nedűt. Csak ezután hagyom, hogy befejezze a bemutatkozást.
- Richard Shiller, személyesen. Az erényeim listáját kikérheti bármelyik pincértől. Látom kedvenckéket visel, szóval hozzám jött! És milyen jól tette!
Meg sem várom, amíg válaszol, rögtön elkezdek a vállán lévő állattal foglalkozni. Közelebbről megnézve ez nem egy szarka. Inkább hasonlít mókusra. De a mókus az nem tud repülni... Vagy várjunk, egy fajta tud... Igen, ez határozottan egy mókus. Láttam, hogy repülnek.
- Elbűvölő mókus vagy, Pacal!
Olyan kiszámíthatatlan vagyok, mint az időjárás. Még mindig nem hagytam, hogy megszólaljon.
- Vegye le azokat a cipőket! Rossz nézni, ahogy összetöri magát bennük!
Ismételten nem várok reakcióra. Kapkodok. Odarohanok a fal méretű ablakhoz és hozzávágom a nyuszis mamuszom. Nem törik be, szóval a másikat is. Meg sem reped, úgyhogy inkább kinyitom. Brrrr, hideg van szóval suhanok is Mollyért. Megragadom a törékeny kacsóját és az ablakhoz húzom őt.
- Dobja ki őket, ahogy én dobom ki most a magázódást. Elegem van, hogy korlátok közé kell zárnom magam a saját partimon.
Hezitál. Nemár... Mintha nem tudná, hogy milyen is egy Richirich party. Mintha először lenne ilyen helyen... Ez mondjuk logikus... Ez nem tetszik.
- Ajj már, miért vagy ilyen befásult? Nézd, ilyen egyszerű!
Felkapom az egyik mamuszt és kihajítom az ablakon.
- Szajonára! Most te jösz!

Molly elégedett volt a kezdésével. Ez az érzés azonban csak addig tartott, amíg alig egy perc múlva Schiller le nem cseszte. ~ Hivatalos? Pedig törekedtem arra, hogy ne legyek az… Úgy tűnik, ezt még gyakorolnom kell… ~
- De, persze… lehet… - válaszol még mindig kissé félénken.
A fickó hirtelen felpattant és egy másik pohárt nyomott a kezébe. Molly kissé megszeppenten kortyolt bele. Az alkohol végig marta a torkát. ~ Én ehhez gyenge vagyok… ~ Nyugtázta.

A férfi bemutatkozott. ~ Kedvenckék… akkor ez kék pont…? ~ Ezután a lány helyett Pascalt kezdte bámulni és valamin nagyon törte a fejét. Molly nem mert szólni, hogy túlságosan benne van az intim szférájában, így csak várt, míg kisütötte gondolkodásának eredményét. ~ He? Vannak… itt gondok… ~
Mollynak eszébe se jutott kijavítani, mondjuk ideje se lett volna rá, mert a férfi rászólt, hogy vegye le a cipőit. ~ Túlságosan nyilvánvaló, hogy nem tudok bennük járni… ~ Hezitált. Pedig jól esett neki a törődés? és legszívesebben meg is tette volna. De nem merte. Schiller ekkor az ablakhoz lépett és megdobálta az üveget a mamuszával. ~ Nem komplett, bekattant… ~ Molly a poharára néz. ~ Nem akarok ilyen lenni… Nem késő lelépni? ~

Esélye se volt, mert a férfi megragadta a csuklóját és odahúzta az ablakhoz. Hogy hogy tudott odabotorkálni a cipőben anélkül, hogy kitörte volna a bokáját maga se tudta. Megcsapta a hideg szél, legalább tudta mire fogni, hogy kirázta a hideg. ~ Megbolondult… ~ Szeretett volna valakire segítség kérően nézni, de nem volt olyan személy. Agathara főleg nem akart, hisz biztos meglincselné a tekintetével. ~ Molly tudtad, hova jössz. És jöttél. Ha lököttel akarsz beszélni, légy lökött… ~ Még egy pillanatig hezitált, aztán kibújt a cipőkből. ~ Vajon milyen cikk fog ebből születni? Remélem ez a kis akció eltörpül a többi itteni dolog mellett… legalábbis… remélem volt/lesz más is, amin a sajtó csámcsoghat. Ha nem, hát… bocsi Anya, Apa, testvéreim, Tesla mester, Eugén mester… ~

Molly nézi ahogy a mamusz repül, majd odafordul a férfihez.
- Akkor Richard... Elkérhetem a másikat? A tűsarkú veszélyes játékszer…
Amint megkapja belecsomagolja a cipőt, meglendíti és kidobja, lehetőleg úgy, hogy senkit se találjon el.
- Huh, felemelő érzés volt. – jegyzi meg halkan, bár a mosolyát nem tudja levakarni.
Nem néz Agathara. ~ Vagy engem, vagy Amandát fogja meglincselni… majd benyújtom Richardnak a számlát… ~
- Most már becsukhatjuk? Nem szeretnék tüdőgyuszit kapni…
Kicsit hátrál, majd megissza az italát. Kezd kicsit ellazulni, de még nincs becsiccsentve. ~ Mi lesz még itt? Lököttel lökött mód, Molly, emlékezz! ~