Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 15:56:30 GMT 1
Ellentétben a középső és alsó városrésszel a felső város valójában egy hatalmas negyed. Amit vagy felső városnak vagy Batterfly negyednek hívnak. Ebben a városrészben élnek a leggazdagabb polgárok és azok akik számítanak valamit. Néhány Sárkány mester is itt lakik, de a legjelentősebb és legbefolyásosabb lakói a negyednek, azok a vér gazdag politikusok. Az itteni épületek hatalmasak, az utak szépen kidolgozottak, hogy lehetőség legyen az itt élőknek, a lehető legpompásabb járműveken száguldozni. Az exluzív klubok és hotelek elképesztő áron mérnek egy éjszakát. De hát aki itt lakik az mindent megengedhet magának. A rendet itt nem a rendőrség, hanem a politikusok és itt lakó mesterek magán katonái tartják fent. A rendőrségnek csak a senki által nem akart alja munka jut a környéken. De nem is baj, mert a magán katonákkal itt senki nem is fizetné meg az erőfeszítéseiket.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 16:10:19 GMT 1
Dorothy Már 2 éve élsz a városban. Amint ideköltöztél felajánlottak neked egy lakást a város egyik legjobb kerületében. Nem igazán érteted mi ez a nagy kedveskedés. Ráadásul a férfi aki beköltöztetett kifejezetten ellenszenves volt. Azt ugyan nem tudod megmondani miért. Kedves volt de mégis... fura.
De mit tehettél volna ez egy remek lakás és kényelmes. A hatalmas tetőt úgy alakították ki hogy akár egy kifejlet sárkány is kényelmesen elnyújtózhasson rajta. Nem is nagyon volt szükséged, hogy ki mozdulj innen és mással is foglakoz magadon és a sárkányokon kívül. De hát mégis csak az volt a városba költözés egyik oka, hogy más mesterekkel is találkozz. Nos erre ma este remek alkalmad nyílik, ahogy megtudtad Mr. Canich-tól. (A „kedves" embertől aki ide költöztetett) ma este partit rendeznek amire minden mester hivatalos, így te is. Bár furcsa hogy a partit egy gyártulajdonos politikus rendezi, de minek törődnél ilyesmivel. Valószínűleg más mesterek is lesznek ott, de ha nem akkor is tudod kicsit emelni a renoméd, azzal hogy megjelensz és játszod kicsit a szépet a politikusoknak.
De akár otthon is maradhatsz élvezve a kellemes őszi időt. Vagy éppen ezért, akár el is repülhetsz edzeni a sárkányokkal. Argonnal már jól ismeritek egymást és kényelmesen, magabiztosan repülsz a hátán de most már Sheleza is elég nagy hogy megpróbáld meglovagolni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 20:11:25 GMT 1
GEARS & DRAGONS Ez a szép őszi reggel csak akkor lehetne szebb, ha kék lenne. De legalább a fürdőd az. A víz hőmérséklete is tökéletes és ami még jobb, hogy az angyalkáid hőmérséklete is pont tökéletes. Nos… Elég egyértelmű mi alapján válogattad össze az angyalkáidat. Mindenesetre kellemes társaságot nyújtanak az ilyen reggeleken. Úgyhogy nyújtóz csak ki a hatalmas kádban élvezd a meleg vizet és az angyalkáid.
Emilia:
Kathrin:
Anny:
Legalább is ameddig meg teheted. A komornyikod ugyanis ép a legrosszabb pillanatban nyitja rátok az ajtót. A posta van nála és egy láthatóan nem felső városi újság.
-Uram, a posta- Szólal meg és átnyújtja neked a leveleket, az újságpapírt viszont, továbbra is a kezében tartja. Láthatóan frusztrálja és nem akarja neked megmutatni. De ha rá szólsz gyorsan előveszi és megmutatja. A címlapon a te képed szerepel majdnem egy oldalas nyomtatásban.
Sokkal előnyösebb mint az összes többi amivel találkoztál, talán a legjobb fotó amit rólad készítetek. Bár elég frusztráló lehet hogy nem tudod hol készülhetett a kép. A fő cím pedig nagy betűkkel hirdeti a neved és a parti hírét. „A leggazdagabb és legjóképűbb gyár milliomos a héten estélyt rendez a sárkány mestereknek. Vajon ez arra bizonyíték amire gondolja hogy az vagy ép az ellenkezőjére?” Kezdődik a cikk. A lényegben leírja az eddigi munkásságod és hát elég sokat találgat kényes ügyeidet illetően. Ami nem lenne baj csak hát egy két tippje elég közel áll a valósághoz csaknem lefedi azt. Érdemes lenne a körmére nézni ennek az újságírónak. Azonban amikor a cikk alján megkeresed a nevet, azt kell látnod hogy azt bizony tintával erősen át kenték és esélytelen hogy elolvasd. Helyette viszont egy cím szerepel és egy üzenet. „Ha tetszik a kép ide várom a meghívót: Cicada Negyed Kiadó!”
Nos tény hogy bárki is a rejtélyes újságíró kiérdemelte a jutalmat amit ígértél, már ha komolyan gondoltad. Akkor viszont gyorsan el is kell küldened neki a meghívót, mert a parti ma este lesz. Mivel a szöveget az újságon kézzel írták szöget üthet a fejedben vajon hogy került ide és miért kerüli annyira a komornyikod ezt a témát. Láthatóan nagyon nincs kedve hozzá. De egy kis noszogatásra ezt a történetet is meghallgattatod.
-Valami elmebeteg nő a középső városrészből, mindenképpen be akart jutni az épületbe, hogy oda agya az úrnak a koszos újságját. Nem akartam hogy ilyen csőcselék szaladgáljon az úr házában, ezért kidobtam, de itt patáliázott, amíg meg nem ígértem, hogy odaadom az újságot.- Majd kis szünet után hozzáteszi- Azonnal kidobom, ha azt kívánja- és már nyúl is az újságért.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 1, 2017 21:01:10 GMT 1
A víz kellemes meleg, a társaság pedig még kellemesebb. Átkaroltam az angyalkáimat, miközben lassan, de biztosan megszabadítottam őket a maradék ruhaneműtől is, amit viseltek. Szerettem a ruháikat, de amit rejtettek, az még inkább a kedvemre való volt. Ám mielőtt elmerülhettem volna az átlagos napi örömben, és a gondolataimat la-la-la lendre száműzhettem volna, Alistair benyitott. - Az Isten szerelmére Alistair, a komornyik iskolában nem tanították meg kopogni? És mi az a firkálmány? Egyszál semmiben léptem ki a medencémből, az angyalkáim azonban maradásra intettem. Kivéve Annyt, most ő volt a soros a „törölgetésben”. - Ne akadékoskodjon, adja ide, ha már megzavart a relaxációs időszakomban. Mondtam már, hajnali kilenctől hajnali tizenegyig nem akarok a vállalat ügyeivel foglalkozni, még az ilyen vészes időszakban sem. Vizsgálgatni kezdtem az újságot, ám a tudat, hogy a szerző ilyen közelről kapargatja a felszínt, frusztrálni kezdett. A kép pedig kifejezetten előnyös, tetszik, nagyon tetszik. De hol készülhetett? - Alistair, vigye be ezt a fotót a rendőrségre, és derítse ki, hogy hol kaptak lencsevégre. Hülye paparazzik. Elvettem Anny kezéből a törölközőt, és megtöröltem vele az arcomon lévő vízcseppeket. - És vegyen ebből az újságból háromszáz darabot. A földszinten lévő csokiszökőkút mellé tegye, amit az este folyamán akarok beüzemelni. A vendégek ingyen elvihetik. Ha nem tudnak ennyit legyártani, akkor vegye meg a nyomdát és nyomtasson. Oh, és készítsen elő egy sima meghívót, semmi VIP szekció, vagy ilyesmi. Egy pillantást vetettem az angyalkáimra, és basszus, ha így néz ki, akkor bizony ott a helye. - És egy VIP szekciós jegyet is. Csak a biztonság kedvéért. Az, hogy ugráltat, már nem tetszik. Richard Shillert egyetlen firkász sem ugráltathatja, még egy kék kalapos sem. De kell ez a kép, és kell belőle egy NAGY változat. A NAGY plakátjaimhoz. Meztelenül mászkáltam fel-alá a szobában, majd megindultam a lift felé. - Uram, nem akar felöltözni? - Jah, de. Hozzon valami kényelmes öltönyt. Aztán átadtam magam az angyalkáim öltöztető szokásainak. Szokták mondani, hogy a nők lassan készülnek el, és ez kifejezetten frusztráló is, ám ha téged készítenek elő ilyen sokáig, az teljesen más tészta. - Alistair, kifejezetten ügyeljen arra, hogy ma este mindenki beírja magát a jegyzőkönyvbe. – Feleltem, mielőtt nyomtam volna egy puszit Emilia homlokára – Oh, és délutánra hívjon össze egy ülést, a parti előtt még le akarok zavarni valamit. Újból az újságra tekintettem. - Jóképűnek nevezett. Alistair, hozza a léghajót! Lányok, öltözzetek. Ne sok ruhát, csak olyan ízlésesen. Olyan meghívót kap ez az újságíró, amiből egy újabb címlapsztorit rittyenthet majd.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Aug 29, 2018 19:14:39 GMT 1
Oct 28, 2017 18:42:15 GMT 1
|
Post by Dolores on Nov 2, 2017 20:02:30 GMT 1
Dorothy napjai teljesen átlagos őszi napként teltek. Sárkányaihoz hasonlóan éjszaka sokáig tevékenykedik, a reggeleket pedig átaludja, sőt, általában a délelőttöket is. A mai nap azonban valami nem hagyta nyugodni. Meghívást kapott egy politikus partiára ma estére, és egész éjjel azon járt a feje, hogy elmenjen-e. Hamarabb felkelt, hogy időben elkészüljön a napi teendőkkel, arra az esetre ha mégis elmenne a partira. Reggeli készítés közben Sheleza türelmetlen toporzékolásokkal tört be az előszobába. Neki elég hely volt, hogy bejöhessen, ezért ő már minden reggel ott várta, hogy kajához juthasson. - Tudod, hogy akkor is megkapod, ha nem jössz ide lábatlankodni! - monda Dorothy gúnyosan a kölyöksárkánynak, majd a nagyobb térbe ment, ahol Argon éppen ébredezett. Sheleza szorosan a lány nyomában volt és megpróbált elcsenni egy darab húst a tálból. - Jó reggelt Argon! - köszöntötte a sárkányt. - Szép reggelt! - szólt Argon karcos hangon egy hatalmas ásítás közepette. - Végül mi a döntésed a ma este felől? - A meghívás? Nem is tudom. Nem az én műfajom hencegő gazdagokkal iszogatni és az aktuálpolitikáról beszélgetni. - Ezelőtti nap más sárkánymesterek iránti érdeklődésből vetted fontolóra az ajánlatot. - Igen... igaz. Miattuk tényleg mennék. Dorothy visszament a konyhába, és magukra hagyta a reggelijüket falatozgató sárkányokat. ~ Tényleg jó volna találkozni egy hozzám hasonlóval.~ Késő délután Dorothy a sárkányedző ruháját kereste, azonban nehéz volt megtalálni a sok szoknyás ruha között az egyetlen edzésre alkalmas darabot. Hogy könnyebben megtalálja, kirángatta a ruhák nagy részét, így azok elterültek szobája padlóján. - Fene ebbe a sok göncbe! - majd végre, mikor meglett a keresett ruha visszapakolta a többit, ám az egyiknél megállt. Felemelte a két vállrésznél és alaposan szemügyre vette. - Ez még sosem volt rajtam! Pedig milyen szép. Pár perc múlva hangos léptekkel futott le a lépcsőn, majd beviharzott a sárkányokhoz. - Argon! Ma pihenhetsz, elmarad az edzés. - Dorothy nem tölti itthon az estéjét? - Nem, Dorothy sárkánymesterekkel találkozik. Ha pedig nem... - megállt egy pillanatra és a ruhájára tekintett, amit még mindig a kezében szorongatott. Végigsimította selymes anyagát, majd folytatta: - Ha pedig nem, hát legalább megmutatja az újgazdagoknak, hogyan kell felöltözni - a ruhát Argon felé tartotta széles mosoly kíséretében. - Stílusod igazán kifinomult. Mintha rémleni vélne hasonló szépség előző életemből. - Ezzel arra akarsz célozni, hogy régies? - Azt akartam volt mondani, mint... - Nem lényeg! - vágott a szavába. - Készülnöm kell az esti partira. Vigyázol Shelezára ugye? - a termetes sárkány kinyújtotta szárnyait és körbeölelte vele a tőle pár méterre pihenő testvérét. Hosszas készülődés és öltözködés után Dorothy bevitte a vacsorát sárkányainak, és elköszönt tőlük. - Sajnálom, hogy nem jöhettek velem, de ígérem, holnap mindhárman elmegyünk és teszünk egy kört a város felett. - Minden jót, kívánom, hogy ma nagyon különleges személyek találkozzanak véled. A lány a ház alagsorába ment, felvette kék selyemruhájára kabátját és hangos motorzaj kíséretében elindult a gyártulajdonos partiára. Ezeket vette fel:
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 9, 2017 0:06:28 GMT 1
Dorothy Silverman
Hiába a motor, ma nagyon nehéz a városban közlekedni. A főutat lezárták, aminek a következményeként minden más út bedugult, ráadásul nem is ismered még annyira ezeket a mellékutakat. Bárki is robbantott krátert a város közepébe jó alaposan kiszúrt veled.
Már úgy tűnik, megvan a kiút, amin eljutsz a toronyhoz habár még nagyon korán van. Be is fordulsz a keskeny útra, de ahogy a következő sarkon befordulnál ép hogy letudod állítani a motort a végső pillanat előtt. És a másik jármű is ép lefékez, mielőtt gyakorlatilag frontálisan összeütköznétek.
Amint végre ki mered nyitni a szemeidet, nyílik a kocsiajtó is. Az autóból egy furcsa nő lép ki első ránézésre dühösnek tűnik. Érthető a kocsi, amire majdnem felkenődtél nem egy olcsó vagy egyszerű darab. A nő dühös arccal feléd indul, először a motorháztettre néz majd ismeretlen nyelven káromkodik valamit. És hangosan kiabálni kezd a sofőr ülésen, üllő férfival. Pár dühös és számodra teljesen értelmetlen szó után hozzád lép.
A kocsi amibe majdnem beleszaladtál:
A nő aki ki szál belőle:
-Remélem nem eset bajod.- A hangja kedvesen cseng, de erősen érződik rajta az előbb beszélt furcsa nyelvnek az akcentusa.- A motorod sem sérült meg?
-Nagyon sajnálom ami történt. A lezárások miatt nagyon nehéz a városban közlekedni. Normális esetben biztos nem autóval jövök de… Óh, nem tudom hogyan mondjuk. Mindegy. Az igazság az hogy nem igazán igazodom még ki a városban és… mint látjuk a … Sofőr! Sofőröm sem. A shiler indrustris-t kerestem, de valószínűleg rossz helyen fordultunk be.
Tisztán látszik hogy a fura nőnek elképzelése sincs merre kéne menni és nagyon sajnálja hogy a sofőrje majdnem neked ment.
-Biztos nagyon megijedtél. Oh, hogy is hívja?... Ebéd azt hiszem. Ha gondolod, meghívlak egy ebédre. Mint bocsánat. És utána elvihetlek ahova indultál. Van, itt nem mesze egy hely ahol lehet enni.
Már vissza szállna a kocsiba, amikor is vissza néz rád.
-Egek, milyen udvariatlan vagyok, mintha szüleim nem tanítottak volna rendesen. A nevem Shahada Ahma Scarab-vayn-ből jöttem. Hogy mondják?... Sárkány mester vagyok.
Majd még mielőtt beül, az autóba feléd int. Gondolom nem bánja, hogy a motoron kövesd de akár be is szállhatsz mellé mert akkor a sofőr felrakja a motort a kocsira. Vagy udvariasan ott is hagyhatod és mehetsz tovább a toronyhoz.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 9, 2017 0:18:51 GMT 1
Marcus Strebul
Rendőrként nem tart sokáig eljutni a felsővárosba a kráterhez. Mikkor oda érsz már érted miért is sózták a nyakatokba. Jó húsz méteres kráter fekszik előttetek az úton. Ennek aztán lehetett hangja. Persze a bámészkodók sem maradnak el, lévén a felsővárosról van szó mindenhol jól öltözött emberek álldogálnak még a motort is le kell tennetek hogy egyáltalán a kráter közelébe jussatok. A kordont egyértelműen katonák alkotják, de nem igazán tudjátok megmondani, hogy kihez, tartoznak mert az egyenruhájuk nem emlékeztet a városban császkáló politikus magán katonákéra. A fekete egyenruha hátán nagy ezüst sárkány van a kézifegyvereik pedig nem olcsó vacakoknak tűnnek. Azért sok segítséget ne várjatok tőlük csak a tetthelyet tartják fent nektek. Ezt közli is veletek az egyik fiatalabb tiszt mikkor a „gödörhöz” vezet benneteket.
A kráter felülről elég érdekesen mutat. Az út egy jó húszméteres részen besüjedt és nem is látszik túl biztonságosnak rajta tartózkodni. Valószínűleg megrongálódott alatta a csatorna tartó szerkezete. Egy jó öt-hatméteres részen viszont teljesen be is szakadt az út. Feltehetitek a kérdést, hogy a bánatba nem hallotta ezt senki? Hát valószínűleg sehogy. Úgyhogy el is indulhattok körbe kérdezősködni. A katonák bár nem szívesen de valószínűleg megmondják majd merre érdemes faggatózni. Illetve lent a gödörben sem ártana körülnézni. Nem tűnik ugyan túl biztonságosnak, de valószínűleg találtok lent nyomokat. Vagy akár ketté is válhattok és egyikőtök lemászhat a lyukba míg a másik a puccos népekkel cseveg.
Őszintén nem tudom melyikőtök járna akkor rosszabbul. Akinek bájologni kell hogy megtudjon valamit vagy akinek térdig kel majd gázolni a csatorna vízben miközben majd rászakad a mennyezet.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 9, 2017 0:41:51 GMT 1
Richard Shiller
A léghajód rendben megérkezett és könnyű úton el is jutottál az angyalkáiddal a kiadóig. A parkolás ugyan nem volt olyan egyszerű, a városnak ezen a részén, de végül azért sikerült megoldani. Végül is rólad van szó biztos senki nem bánja, hogy a léghajód elzárja az utat.
Ahogy bemész a kiadó épületébe hatalmas lesz a csend. Mindenki abba hagyja a munkát, az egyik újságírónak még a kávé is megáll a kezében. Igen, természetesen mind tudják hogy ki vagy. Még be sem lépsz a hosszú íróasztalokkal telezsúfolt közös irodába már ki is vágódik a főszerkesztő irodájának az ajtaja. A köpcös férfi mindenkit eltakarít az útjából ahogy feléd rohan.
-Mr Shiller!- Üdvözöl hangosan. Hallod a hangján hogy nagyon be akar neked nyalni. –Mi szél hozta kis kiadómhoz Mr, Shiller?- A kis kiadója amit meglátogattál a középső városrész legnagyobb kiadója, de hát mégis csak a középső városrészé. Aztán hirtelen megváltozik az arckifejezése amikor meglátja az újságot a kezedben. Hirtelen egy kaméleont megszégyenítő átváltozást hajt végre az arcszíne, először falfehér lesz majdhogynem átlátszó aztán szinte ugyanabban a pillanatban paprika pirossá változik.
-É-értem.-Hebegi. Majd gyorsan hátat fordít neked és olyan hangosan kezd el üvölteni, hogy komolyan megfontolhatod nem veszed-e fel energia hatékony hangosbeszélőnek. –DOROTHI!
A kiabálásra egy vékony törékeny és nagyon nagyon ideges vörös hajú lány lép elő az egyik iroda ajtaja mögül. Kezében remegnek a papírok amiket abban tart. Vékony hangján is hallani hogy fél a főnökétől.
-Igen uram?- Tekintete egy pillanatra sem emelkedik magasabbra a padló szintjénél ami elég frusztráló lehet hiszen így pl. lövésed sincs milyen színű lehet a szeme például.
-Hol van Cambrish?- Kérdezi a férfi majdnem ugyanazon a hangerőn mint ahogy idehívta szegény lányt.
-Én…én…ne.-
-Ne hebegjen itt nekem hol az a boszorkány?
-Azt mondta valaminek utána kel néznie.-
-Jó, de hol?
-Tényleg nem tudom uram.
A férfi nagyot sóhajt az arcszíne pedig (amit úgy tűnik valami különleges mágikus erővel változtat) immár pompás lila színben játszik. Mint egy érett padlizsán. Újra feléd fordul, lehajtja a fejét és „őszinte” sajnálattal a hangjában ezt mondja.
-Sajnálom uram az a bosz… Úgy értem, Miss Camrish nincs most bent az irodában, de amint előkerül uram azonnal értesítjük.- És közben mindent meg tesz hogy (elég jelentős) testi adottságaival ki fele tessékeljen téged az ajtón.
Már majdnem ki is tessékel az ajtón. Amikor is valaki nekiütközik a mögötted szerencsétlenkedő komornyikodnak. Egy igen csak elégedetlen női hangot halassz Alister takarásából.
-Mi a kénköves lávát keres itt ez a túlméretezett pingvin?- A kedvesen tessékelő kaméleon embernek ezen a ponton irreálisan vörösre változik az arcszíne, ami már tényleg elgondolkodtathat nincs e az előbb említett hűlőből a felmenői között.
Ahogy megfordulsz és Aliszter is odébbáll ezt a nőt látod a háta mögül előbukkanni. Ahogy ő is észre vesz téged leveszi a szemüvegét, kihívóan rád mosolyog majd önelégült de kedves hangon így szól.
-Örülök hogy a cikkem elnyerte a tetszését Mr Shiller. A nevem Agatha Cambrish.-Majd közelebb lép hozzád, még az udvariasság határain belül, de elég közzel, hogy jól szemügyre vehesd az amúgy csöppet sem leplezett bájait.-Mondanám hogy le kötelezne a meghívással. De nem nagyon tudok más okot elképzelni amiért ellátogat volna ide. Ha mégis így lenne kérem ossza meg velem.- Közben finom az ajkához illeszti a szemüvege szárát.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 9, 2017 0:51:08 GMT 1
Phoenix Fenrirr
Szép idő volt az utazáshoz. Úgyhogy azt a híres tornyot is megnézted magadnak. Ahogy elrepültél mellette mind a két sárkány hallatta a hangját. Jó volt őket hallgatni. Az út többi részében majdnem végig csendben voltak és jól viselkedtetek. Amíg észre nem vettek valamit alattatok, mikor már majdnem megérkeztetek a városban éktelenkedő kráterhez. Egy tetőn hatalmas gyöngyház szín majdnem fehér sárkány próbált aludni éppen, bár a tieid őt sem nagyon hagyták. Úgy tűnik ez egy ilyen nap számukra. A hatalmas sárkány felnéz ugyan rátok de nem üvölt a tieid után ahogy azt bármelyik tenné. Furcsa szemeinek pedig mintha nem is lenne színe csak nézi ahogy elrepültök fölötte aztán valószínűleg majd vissza alszik ahogy elcsendesedik minden. Furcsa teremtés volt az biztos és a méretét se tudnád megmondani annyira összehúzta magát azon a tetőn.
Ahogy megérkezzél és sikerül leszánod a sárkányaiddal a Bruch család katonái fogadnak. Bár mindenki jobban járna azzal, de nem túl valószínű hogy a fellegvárból jöttek át ide, így ezek valószínűleg a fiatalabb mesterhez tartoznak. Ha igen, a jó ég tudja pontosan milyen utasítást követnek. Amikor feléjük indulsz hogy szemügyre vedd, az amúgy már felülről is elég mutatós krátert, először el is állják az utad, de amint az egyik sárkányod feléjük bömböl azonnal változtatnak a magatartásukon.
-Elnézést uram. Azt a parancsot kaptam hogy a rendőrökön kívül senkit ne engedjek be a gödörhöz.- A sárkányokra sandít majd hozzá teszi- Persze ha körül szeretne nézni nem tarthatom vissza de segíteni sem fogunk.- Azért legalább az kedves hogy ezt így előre közölte veled. Nem igaz?
Ahogy jobban szemügyre veszed a krátert fel tűnik, hogy az milyen hatalmas. Legalább egy húsz méteres körben be van horpadva az út és van rajta egy majd hatméteres lyuk, a veled ellentétes oldalon. Ahol az előbb említett rendőrök is állnak. Körülöttetek pedig rengeteg a bámészkodó. Körbe kérdezgethetsz, de a katonák közölték hogy nem fognak neked segíteni, persze így is lehet esélyed hogy a bámészkodók között találsz valakit aki tud valamit a dolgokról. Vagy estig is eltarthat mire kikérdezed őket. Ki tudja? De akár le is mászhatsz a gödörbe jobban körülnézni kicsit. Elég veszélyesnek látszik, de a nyomokat nem fogják neked jó akaró szellemek felhozni, ha találni akarsz valamit, biza le kel oda másznod, előbb vagy utóbb. De akár vissza is repülhetsz megnézni a fehér sárkányt, hátha a mestere a segítségedre lehet.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Nov 16, 2017 20:16:01 GMT 1
A kráterhez értve szembe tűnt, hogy jó páran vannak már ott. A katonák egyenruhája ismerős volt. Bruch család katonái voltak. Csodálkoztam is, hogy az ő embereik vannak itt és nem valamelyik politikusé. Mikor az utamat állták kicsit zokon vettem, de szerencsére Rhae'giaroc jobb belátásra bírta őket. A katona lekezelő tájékoztatása után tovább haladtam. Közben azért oda böktem a véleményem. - Köszönöm a nagylelkűségüket Uraim – jegyeztem meg gúnyosan. A levegőből már láttam a krátert. Mondjuk innen lentről ijesztőbb kisugárzása volt. Lassan Körbe néztem, majd a sárkányaimhoz fordultam. - Na, szóval –sóhajtok – Rhae te oda mész ahhoz a rendőrhöz, aki épp a bámészkodókat kérdezi ki. Megkérdezed tud-e valamit, meg azt hogy miért vannak itt. Ha tud valamit ha nem, akkor is mond meg neki, hogy három nap múlva felkeresem őket az őrsükön. Ja és adja meg az őrs címét is neked. – - Rendben – válaszolja sanda vigyorral a pofáján. - És – elkomorodok – nehogy valami baja essen. – - Nyugi nem fog, nem vagyok én olyan – válaszolja, majd szép lassan elindul a rendőr felé. - Blay. Te kérdezősködj körbe az embereknél. Hátha tudnak valamit. – - Oké. De biztos jó ötlet volt őt ezzel a feladattal megbízni? Ugye nem felejtetted el mi történt azzal a fiatal párral? – - Nem, nem felejtettem el. De annak már egy éve, és ideje megtanulnia, hogy az emberek nem játékok, akikkel önfeledten fogócskázhat. – sóhajtok – Szó mi szó. Bízzuk rá a dolgot. Max egy rendőrrel kevesebb lesz. – mosolygok, közben megveregetem őt a válla közelébe. - Hát te tudod. Nem az én fejemet szidják le, ha rosszul sül el a dolog. – majd tovább ál és a tömeget kezdi el kérdezgetni. - Hahaha… Nagyon vicces. – felelem felé. Majd a lyuk felé veszem az irányt. Az ott lévő rendőrre csak ránézek, majd elkezdem átkutatni a helyet. - Maga ott – szólok a rendőrnek – jöjjön és segítsen kutatni. Több szem többet lát. -
Eközben a sárkányaim.
Rhae'giaroc: Lassan oda battyog a rendőr mögé, majd oldalról rá pislog. - Üdvözlöm Biztos Úr. Lenne Önhöz pár kérdésem – mosolyog – Miért vannak itt pontosan, és tudnak-e bármi fontos információt? – Kivárja még válaszolnak neki és választól függetlenül tovább folytatja. - Fenrirr mester 3 nap múlva föl keresi majd önöket az Őrsükön, ha lenne oly szíves és elmondaná a címet nagyon hálás lennék. – mondta küszködve. Ha megkapja a választ erre is, akkor hagyja tovább dolgozni a rendőrt. De ott marad mögötte és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát.
Blayri'laruth: Miközben jót mosolygott a megjegyzésemet. Lassan és elegánsan a bámészkodó közelébe ment. - Üdvözlöm Önöket. Blayri'laruth vagyok. – mutatkozik be – Feltennék Önöknek kérdés. – megköszörüli a torkát – Tudnak esetleg bármit ezzel a kisebb kráterrel kapcsolatban? Nagy segítség lenne ez Önöktől a mester Fenrirr mester számára. – választól függetlenül ezt mondja – Köszönöm az együttműködésüket. – majd tovább ál a következő ember tömeg felé. Közben aggódva tekint testvérére felé. - Az Első irgalmazzon annak a rendőrnek. – Másoknál s bemutatkozik és az előbbi csoportnál feltett kérdést teszi fel.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 16, 2017 21:53:54 GMT 1
Alistair rekordidő alatt előhalászta a léghajómat, így nem is húztam az időt sokáig. Oh, az idő… Irónikus, hogy az órát nem tudom felvásárolni. Melyik barom ötlete volt, hogy huszonnégy órából álljon egy nap? A szombatjaimból semmire nem emlékszem. Míg az inasom a szakállamat fésülte, az angyalkáim is felöltöztek. Alkalomhoz illően, kicsit fázósan, de pont úgy, ahogy imádom őket. A ruhájuk természetesen kék, és megy az öltönyömhöz. Ez alapvető elvárás. - Alistair, parkolja be a limuzint a léghajómra, van néhány dolog, amit be kell szereznie a partimra. Azzal átadtam neki egy bevásárló listát, drága Anny természetesen kiváncsiskodott. Rátettem a mutatóujjam a cukker nóziára, majd megmondtam neki, hogy hagyja meglepni magát. Az inas arckifejezéséből ítélve tetszett neki, amit a papíron látott. - Mindenki kész? – Tettem fel a kérdést izgatottan. - Igenis kapitány! - Hangosabban! – Bíztattam az angyalkákat. - IGENIS KAPITÁNY! - Akkor indulás! A levegőbe emeltem az ökölbe szorított kezemet, majd szétnyitottam a tenyerem, és levettem a polcról még egy üveg whiskeyt. Ajándék lesz a firkásznak, már ha sikerül lenyűgöznie. Amit kétlek, túlságosan közel van az orra a bőrömhöz, és ezt CSAK az angyalkáimnak engedem meg. Á, maximum megiszom én. Még, hogy józanon állítsak be a partimra? Mi lesz a következő, legyek ott időben, vagy mi? Viszonylag gyorsan elértünk a kiadóhoz, elvégre csak a rivális cégek vezetői és a sárkánymesterek járnak a levegőben. Az előbbi ellen ki kell találnom valamit, mondjuk hangos, GIGANTIKUS ZENEGÉPEK a léghajó oldalára, amik a Shiller Industries zenéjét játszák! Igen! A járművem végül az úttesten landolt, így Alistair kénytelen volt vörös szőnyeget kiteríteni a kiadó bejáratáig, majd megtörölni a kilincset, mielőtt kinyithatta volna. Amíg ezzel foglalatoskodott, szemügyre vettem az épületet. Nagy és ronda. Pont mint az a szőke csaj… Azt hiszem Stephanie talán… Sokkal szebben mutatna kékben, lehet megveszem… Alistairt egyébként soha nem kértem meg ezekre az „óvintézkedésekre”, bár nem is igazán zavartak, de már annyira a mindennapjaim részévé váltak, hogy mondhatni, megszoktam. Belekaroltam az angyalkáimba, majd beléptem az előszobába. Mindenki lefagyott, és bámulni kezdett. - Miva', nem láttak még fehér embert? A tulaj persze rögtön kitrappolt a szobából, hogy üdvözöljön. Utálom a nyálgépeket, rosszabbak mint a firkászaik. Pedig őket is utálom. Csak felemelem az újságot, mire idehív egy vörös hajú lányt. Egy vöröset! A kékek után ők az egyik gyengéim. Oldalba bököm Alistairt, majd suttogni kezdek hozzá. - Szerezze meg nekem a címét, küldjön neki egy meghívót, egy ruhakollekciót és valakit, aki azt a látszatot tudja kihozni belőle, hogy nem egy mocsárból mászott elő. A kedvenc fotósom meg úgy tűnik, hogy nincs bent az irodában, amit a férfi nyomatékos tologatással jelezni is kezd. Közben az arcát vizsgálom, olyan mint egy kaméleon. Tök vicces, szereznem kell neki egy jelmezt. A magyarázkodása közben azon filózok, hogy vajon kékben is tud-e pompázni. - Ne érjen hozzám, híres vagyok. – felelem higgadtan – És amúgy sem az esetem! Persze nem hagyja abba, így egy fokkal keményebb hangnemre váltok. - Ha még egyszer megpróbál kitoloncolni, megveszem a kiadót, és az armadillók párzási szokásait fogják hosszú oldalanként elemezni. A komornyikom közben körülöttem sertepertélt, elkezdett leporolni azzal a csiklandós poroló izével. Már épp szólnék a tulajnak, hogy megvárnám amíg a „boszi” visszaér, amikor is az emlegetett sárkány nekimegy szegény Alistarnak. Rögtön elfordulok a tulajtól, mert valami sokkal… szemrevalóbb üti meg a szemem. Az első dolgom rögtön végigmérni persze. 80 E… hmm. Megnyalom a számat, miközben tovább vizsgálom. Cukin mozog a pofikája, de kb semmi nem jut el az agyamig abból, amit mond. - Szépek az arcai… Nyögöm ki halkan, még mielőtt bemutatkoznék, de nagyot nyelek, és gondolatban adok magamnak egy „ébresztő” pofont. - Ó, nem csak a meghívó miatt jöttem, hanem, hogy beváltsam az ígéretemet. Ekkor elengedtem az angyalkáim hátát, akik a lányhoz simulva átkarolták azt. - Tudja, nem is a cikk keltette fel igazán az érdeklődésemet. Sőt, az elég unalmas volt, kevés kép volt benne. De az az egy, ami ott volt! Közelebb léptem hozzá, nem törődve a komfort zónával. A szemébe néztem, és kaján vigyorral az arcomon bámultam a szemeit. Jó, igazából a tükörképem néztem. - Lekötelezne, ha mesélne a kép eredetéről. Kíváncsivá… tett. A kaméleonra néztem, majd a Agathára, és valami nagyon csúnyára gondoltam. - Természetesen valami sokkal… komfortosabb környezetben, egy pohár ital mellett. A fellegek felett, az angyalkáimmal… Mondhatni a menyországban? Megnyaltam a számszélét, majd a léghajóm irányába biccentettem, és reméltem, hogy elfogadja a meghívást. Nincs az az isten, hogy ma csak Kathrinék játszanak vele.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Aug 29, 2018 19:14:39 GMT 1
Oct 28, 2017 18:42:15 GMT 1
|
Post by Dolores on Nov 19, 2017 12:03:35 GMT 1
Dorothy útja során sokat töprengett azon, hogy hogyan is kellene viselkednie az új társaságban, furdalta a kíváncsiság, hogy vajon milyen emberekkel fog találkozni. Már épp azon aggódott,, hogy túl korán indult el a partira, mikor megérkezett egy forgalmas utcába. Lehetetlen volt továbbjutni, útlezárás miatt mindenhol hatalmas dugó volt. Szerencsére a motor méreteinek köszönhetően ki tudott kerülni pár járművet és más utat keresni a toronyhoz. Mikor talált egy megfelelőnek tűnő utcát, amin kikerülheti a dugót, felgyorsított és már épp kanyarodott, mikor hirtelen vakító fénnyel találta magát szembe. Épphogy fékezni tudott, mielőtt belehajtott volna a szembe jövő kocsival. A nő, aki ki szállt belőle nagyon meglepte Dorothyt, főleg, hogy számára ismeretlen nyelven mondott valamit. Mikor kedvesebb hangnemre váltott, Dorothy is megnyugodott. - Nem történt semmi... válaszolta az ismeretlen nőnek, aki ezután heves magyarázkodásba kezdett, de a lány csak mosolygott, hogy a másik fél is lenyugodjon. - Tényleg nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik - leszállt a motorjáról és gyorsan átvizsgálta, hogy lett e valami baja. - Úgy látom ő is jól van! Dorothy kissé vacogott, kezdett fázni az egy helyben állástól, így úgy döntött ha már adódott egy lehetőség elfogadja a meghívást, hiszen még elég ideje van a partira érkezni. Már épp készül vissza ülni a motorra, mikor a nő folytatja. " - A nevem Shahada Ahma Scarab-vayn-ből jöttem." - Dorothy Silverman, örvendek - az igazi örvendés ám csak akkor jön el a lány számára mikor meghallja, hogy sárkánymesterrel van dolga. - Ez remek hír! Nem sok hozzám hasonlóval találkozok. Úgy dönt, inkább megkéri a sofőrt, hogy tegye fel a motort, és ő is beülhessen a kocsiba. Legalább felmelegszik és egy sárkánymester társaságában utazhat. Miután a motor biztonságosan el lett helyezve, beül új ismerőse mellé. - Na és, merre az úti cél? -kérdi illedelmesen.
|
|
RIPalmyra
Lelkes fórumozó
Hogy a füttyös fülemüle fürgén füttyögne a fütyidre
Posts: 43
Utoljára online: Feb 25, 2023 8:19:14 GMT 1
Mar 30, 2017 19:09:35 GMT 1
|
Post by RIPalmyra on Nov 23, 2017 13:11:34 GMT 1
Hát ez egy nagy lyuk – nézünk össze Bertnammal. És már egy hatalmas csődület is összejött, szuper, teljesen elrontják a helyszínt. Legalább azok a katonák kordában tartják őket. Megkerestük a tisztet, elmondtuk kik és miért vagyunk itt, gond nélkül átengedtek.
Ahogy a kráter peremén állunk körbeszemlélek, és nagy sóhajtással veszem tudomásul, hogy még egy sárkánymesterhez is szerencsénk van. Nem kedvelem őket amiatt a régi eset miatt, és amúgy is olyan fellengzősek. Látom a társamon hogy már igazán menne nyomokat gyűjteni, hát engedem, én csak sarat követ és földet látok csak. Jómagam elindulok kikérdezni a tömeget, esetlegesen valaki látott, hallott valamit az éjjel. Miközben az egyik öltönyös férfi értetlenkedik velem, és meg akarja magyarázni hogy ne tartsam fel mert fontos dolga van. Persze már azelött is itt bámészkodott, hogy ideértünk volna. A kikérdezés közben hallom a nagy dübögéseket. Tuti valamelyik sárkány közelít, elkerülni úgy sem tudom a találkozást. Meglepően kedvesen megszólít, és érdeklődik a nyomozás után
-Sajnálom, az információ csak az arra felhatalmazott személyeknek nyilvános, még a nevét és mestere nevét se tudom, kénytelen vagyok megtagadni az információt. – válaszoltam, de mivel egy sárkánnyal nézek farkasszemet, egy nemleges válasz nem épp a legjobb opció. -De nemrég jöttünk, épphogy elkezdtük a nyomozást, nincs is mit átadni egyelőre.
- Fenrirr mester 3 nap múlva föl keresi majd önöket az Őrsükön, ha lenne oly szíves és elmondaná a címet nagyon hálás lennék – mondja láthatóan visszafogva magát Legalább a neve egy részét már tudom, mintha hallottam is már egyszer kétszer.
-Az őrs Tollinder és Woelhorn sarkán található, nyitvatartási időben érkezzen ha lehetséges és kérje Marcust.
Ezután a sárkány tett 1 lépést hátra, befejezettnek tekinti a beszélgetést, hát folytatom a kikérdezéseket. Szimpatikus számomra ez a gyík, a viselkedése önmagamra emlékeztet, magára erőlteti a jófiús viselkedést, mert muszáj. A kráter túlvégében a másik sárkány öblös hangon ugyan azt csinálja mint én. Rosszalló pillantással hátrasandítok előző beszédpartneremre és az mondom: három nap múlva várom az elijesztett emberek vallomását.
Eközben már a kráterben van a sárkánymester, Bertnam feje majd felrobban a dühtől, főleg miután a betolakodó még fel is szólította, hogy segítsen. Társam kérdőn rámpillant, én bólintok neki, hogy működjön együtt. Örülök neki hogy ha a munkájáról van szó, érzelem nélküli robottá válik és nem kezd el kötözködni és hülyeségeket csinálni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 29, 2017 18:05:56 GMT 1
Richard Shiler
Ahogy az angyalkáid átkarolják a nőt az nagyon is elégedettnek tűnik. -Mindig öröm találkozni egy politikussal, aki beváltja az ígéreteit- Mondja sokat sejtető mosoly kíséretében-Szívesen csatlakozom magához és megosztom a kép keletkezésének részleteit.
Ahogy az angyalkáid elengednek és köré gyűlnék több mint elégedet mosolyt látsz elterülni az arcán. -Nos mindig is tudni akartam, hogy néz ki egy ilyen luxus léghajó belülről. Úgyhogy akkor induljunk is.- Mondja és hagyja, hogy az angyalkáid elvezessék a léghajódig.
A hajón kikésztet nasolnivaló (természetesen a legdrágább és legexkluzívabb darabok) és behűtött pezsgő vár titeket, természetesen nem egy üveggel. Ahogy Agatha körülnéz, visszafordul és rád mosolyog.
-Azt hiszem a kedvenc színét már is ismerem. – Ezután helyet foglal a panoráma ablakok mellet elhelyezett hosszú félköríves kanapén, ami mellé a rágcsákkal és pezsgővel megrakott asztalt is tolták. És ahogy az jól nevelt hölgyhöz illik, megvárja amíg pezsgővel kínálod.
-Nos azt hiszem koccinthatnánk is valamire.- Emeli feléd a poharat miután megkínáltad. -Oh a képet véletlenül készítettem a parti bejelentésére rendezett sajtótájékoztató előtt pár perccel. Reméltem, hogy még felhasználhatom valahol.- Mondja és közben belekortyol a poharába.- De azt nem gondoltam, hogy ekkora hasznom lesz belőle. – Miközben ezt mondja magához húzza a két oldalán közelebb lévő angyalkáidat. Látszik rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet. Bár ki ne tenné.
-Alig várom hogy lássam mit tervezet arra a partira. Oh, jut eszembe, bár általában én készítem a saját fotóimat de kivételesen örülnék, ha kapnék még egy meghívót, hogy bevihessek még egy fotóst.- Mondja. De a koncentrációdat megnehezíti azzal, hogy közben elég látványosan nyomul Anny-re.
-Az út innentől következő részét rád bízom-
Amikor megérkeztek már nagyban folynak az előkészületek. Csupán pár órátok van és az első vendégek biztosan megérkeznek nem sokára.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 29, 2017 18:34:55 GMT 1
Phoenix Fenrirr
A rendőr nem ép kitörő lelkesedéssel, de csatlakozik hozzád a kráterbe. Ahogy le másztok rögtön térdig is lesztek a vízben, vagy legalább is nagyon remélhetitek hogy vízben, a lényeg hogy hideg és nedves. A rendőr rögtön vissza is fordul és felkiabál.
-Valaki tudna adni egy lámpát vagy valamit?- Egy katona rögtön meg is jelenik és két lámpást is lead nektek. Ahogy meggyújtjátok, már rögtön egyszerűbb is körül nézni. A falon mellettetek hatalmas karmok nyomai és korom éktelenkedik. Lehet persze a robbanás emlékhatása is, de egy csíkban az elég érdekes lenne.
-Menjünk beljebb.- Ajánlja neked a rendőr és el is indul. Majd egyszer csak megáll és vissza néz. -Álljon meg, ne mozduljon!- És tényleg, feljebb álltál hogy kint legyél a vízből, de amikor lenézel a lámpás fénykörében mást is látsz. A szikla amin állsz egy emberi karon pihen, az ujjak szilánkosra törve, valószínűleg a robbanás erejétől. Ahogy jobban körülnéztek, több csontot is találtok, bár kevés maradt annyira egyben, hogy meg lehessen mondani valamikor mihez, vagy kihez tartozhatott.
-A rohadék!- Mordul fel a rendőr.- Ha jól sejtem ez egy sárkány nyoma.- Néz a végigfutó karmolásra. – A lyuk irányából, az is az a dög lehetett. De egy ilyen környéken, hogy nem tűntek fel senkinek az eltűnt emberek?
Tovább menni nem tudtok, mert az utatokat elállja egy halom törmelék. Jobban megnézve pedig a törmelékben is találtok csontokat és egyéb maradványokat. Bármi is történt itt az már biztos, hogy emberi áldozatokat követelt.
-Én eleget láttam.- Közli a rendőr és elindul felfelé a nektek odakészített létrán.
Miután te is rendesen körülnéztél elindulhatsz felfelé. Úgy a második lépésnél valami furcsára lépsz rá. Abban reménykedve nyúlsz utána, hogy nem egy újabb emberi testrész. De a lábad alól a sárból egy finoman kidolgozott ékköves nyakláncot bányászol elő. A kapocs eltörött, a gazdája így ejthette el. A hátoldalán egy felíratott is találsz, a sötétben nehezen olvasható, de azért egy részét sikerül kibogoznod. „Isten éltesen FaryQueen!” Tündérkirálynő. Ez ismerősen cseng, de nem nagyon emlékszel, hogy honnan. Az aláírás viszont elég egyértelmű Egy kis sárkányt látsz ami körbe csavarodik és középen ott a liliom. Ugyanaz a címer amit alig 10 perce csodálhattál a kráter ellőt.
Bár nem biztos hogy elzavarna a fenébe mégis elég kínos lenne a fellegvár urát ezzel zaklatni. Ráadásul ez nem is az ő címere közvetlenül, hanem az ifjab Bruch fivéré. Akivel meg mindenki óva intet a találkozástól. Viszont nem tudod ki ez a tündér királynő és valamerre el kel indulnod.
Elsősorban is gondolom kifelé a sötétből a hullák közül. Ahogy felérsz az első amit feltűnik hogy nem látod kapásból a sárkányaid és nem hallod Blayri hangját ahogy kikérdezi az embereket.
Ahogy jobban körül nézel meg is leled a sárkányaid, egy egy épület tetején, Rhae egy épület tetején ül némán néz rád és fejével rögtön segítségkérően a másik épület felé irányítja a tekinteted. Ott találod meg Blayri-t az imént látott fehér sárkány társaságában. Így közelről már látni hogy egyáltalán nem kis méretű és a testtartásán egyértelmű, hogy sakkban tartja a sárkányod. Bár nem lép fel agresszívan vele szemben.
-Phoenix Fenrir mester, ha nem tévedek.- Hallod a hangot a hátad magad mögött. A férfi ép csak pár méterre áll tőled és egyáltalán nem úgy tűnik mintha a katonák zavartatnák magukat miatta.- Az egyik hivatalnok szólt hogy sárkányok zaklatják az embereket a városközpontban. Egy másik bajkeverőre számítottam, de nem vagyok igazán meglepve. – Felnéz a sárkányokra, majd hozzád lép és kezet nyújt – Eaten Plitz vagyok. Örülök a találkozásnak. De ha lehet megkérnélek hogy a sárkányaid ne zaklassák az embereket a központban. Rossz fényt vet a mesterekre ha szabadon ijesztgetik őket.
|
|