Szellemátjáró és környéke

Hát az utazás igen furcsa volt, mivel a nagy részére nem is emlékszem. Erős a gyanúm rá, hogy amúgy félig bealudtam, vagy igencsak elbambultam, emiatt nincsenek emlékeim erről az időszakról. Mindegy, a lényeg az, hogy egészen felfrissültem, de az is lehet, hogy a menetszél érte el nálam ezt a hatást. Kicsit félve tekintettem körül, attól tartva, hogy Chen itt is hullákat hagyott maga után, vagy éppen a nagy sötétség miatt mindenféle ember fog itt fejvesztve szaladgálni. Esetleg néhány megtört ember ront majd ránk. A legutóbbi esettől féltem a legjobban, Shiki miatt teljesen a komfortzónámon kívül vagyok. Az új társaim meg még olyan idegenek számomra, hiába vannak nálam, nem nyugtatnak meg kellőképpen, Megkönnyebbülésemre senkit nem láttunk a környéken. Csak a tudósos felvetésem miatt szontyolodtam el kissé, mivel így nem fogunk válaszokat találni.

Lerra suttogására a szívem hevesebben kezdett el dobogni. Nem örültem ennek a hírnek egyáltalán, ki tudja, miféle alakokkal botlunk itt egymásba. Raion cselekedetét követve Lerra bal oldalára álltam, hogy ott is biztosítsam a védelmet. Hallottam Dogorn valamilyen késeket húzott elő, de nem néztem hátra, hogy mégis mifélék, vagy, hogy mekkorák. Feszült testtartással, megpróbálva mindenre felkészülni fejben. Menekülési útvonalak, esetleges előnyök, vagy épp gyengeségek??

Mindegy is, egy nagy sóhajjal a tervek felét elengedtem, amikor megerősítést kaptam, hogy Dogorn ismer a másik bandából egy Zima nevű lányt és egy egyenruhás Shawn nevű fazont. A bemutatkozásnál csak intettem, mikor a jelenleg nem vízidomár bemutatott minket nekik. A dolgok itt egy kicsit összesűrűsödtek. Nem is tudom, hogy örüljek az előre odaadott bizalomtól, vagy inkább sértődjek meg. Különösen az a mondat sem váltott ki belőlem bizalmat a „Valószínűleg ugyanazért vagyunk itt.” mondat. Főleg a másik csapat fura fazonjától ráz ki a hideg, és ez még fokozza azzal, hogy odébb áll.

Legyen még kaotikusabb a dolog, még másik két idegen bukkan fel az átjáróból, azaz ezek onnan jönnek. Hmmm…. Talán őket érdemes lenne befűzni valami használható információért. Nos, ismételten előjött az, hogy hasonló okokból vagyunk itt. Nem is tudom, igaz, hogy jelentős eseménynek számít az, hogy kb. az egész várost ellepi a sötétség, de ki tudja, lehet, hogy vannak itt olyan elvetemültek, hogy turistáskodni jöttek ide, mint például én. Rajtunk kívül nincs is tömeg, csodálatos kilátás nyújt a szituáció. A lényeg az, hogy az új kollegina kolleginája minden kedvesség nélkül lógva hagyta a társát, és ahhoz a fura fazonhoz csatlakozott, ami nem tetszett első benyomásra. Talán ismerik egymást?? Mondjuk a „szörny” kifejezésre, kirázott a hideg. Ezek szerint feltételezhető, hogy onnan származik az is, ami minket megtámadott?? Leültem, és a többieket hallgattam. Raion katonásan lejelentett, és Dogorn is elmondta a magáét. Az éppen jelenleg nem tűzidomár még volt olyan rendes, hogy megkínált keksszel, de egy fejrázással visszautasítottam. Nem akartam a vizemet pazarolni, fog az még később kelleni. Én viszont nem szólaltam meg, nem említettem meg a szörnyet az új arcoknak. Ki tudja, talán idegbajosnak fognak még a saját útitársaim is, az pedig nem tenne sok jót nekem. Például az információ megosztásnál, vagy esetleg ellenem fordulnának. Nem, jobb, ha hallgatok.

Inkább Tairára figyeltem, ugye ez a neve? De nem úgy tűnt, hogy új kollégája, Shawon kívül is meg szeretné
osztani a tudását. Hogy mégis legyen egy kis információmorzsa, így megpróbáltam finoman közelebb hajolni. Hibaként lépett fel a rendszerben, hogy ezek szerint Kala, éppen a fura arccal vonul el igencsak, hmm, gyanús mód felett. A vége az lett, hogy mindenki a nyomukba eredt, de mielőtt felkeltem volna, még gyorsan lefeküdtem a hátamra, vettem egy nagy levegőt, majd új pattantam fel. Amúgy nem siettem, hanem a csoport végén haladtam, és még milyen jól tettem. A falnak dőlve, hátulról látva az eseményeket várakoztam mi lesz.

A Kala nevezetű hölgyemény leüvöltötte Shawnot, majd Shawn elkezdte kioktatni Kalát. A hangoskodáson kívül nem volt semmilyen problémám ezzel, mondjuk a katona szépen meghiúsította az infószerzési projektet, na, de sebaj. Az egy problémám meg az volt, hogy az egész környéket szépen felverik, és mindenki tudni fogja, hogy hol keressenek.

A beszélgetésekből ki lehet azt szűrni, ki kit ismer. És ezek szerint Shawn és Kala nem először kerültek összetűzésbe egymással. Kala viselkedése nem megfelelő katonához Shawn szerint, Kala szerint pedig Shawn mindenbe belekotnyeleskedik. Na meg ott van, hogy megtudtam, hogy Kala légidomár, és úgy, mint a földidomítás, ez sem szűnt meg. Talán azért van, mert a tűz és a víz a Naphoz és a Holdhoz van köze? Ez igencsak érdekes. Na meg az, hogy Kala miért „húzott be” Shawnak azon kívül, hogy ki nem állhatja. Érdekes leányzó, hogy már erőszakhoz folyamodik.

Nem tudom, hogy a tűzidomár, egyenruhájából következtetve, miért akarja szépen leírni a könnyelmű légidomárt a feletteseknek, de úgy érzem, azért lehet benne valami. Az értékelendő, hogy a katonácskánk észbe kapott valamennyire, és volt benne legalább annyi tisztesség, hogy elnézést kérjen. Majd ezt az egészet elrontotta azzal a kijelentéssel, hogy lelép. Felőlem. Nem is tetszik, ahogy hozzááll az egésznek. Hogy felelőtlenül és büntetlenül csinálhat azt, amit akar, és néhány eszesebb bűnöző, mint például az a vén földidomár, kihasználja helyzetet. A fura fazon sem vette ki jól magából a helyzetet. Ahogy Shawnval beszélt, az már egy kész stílus. Teljes mértékben rombolta és megsértette az esztétikai érzékemet, már-már felháborítónak találom. És nem tudom, hogy milyen viszonyban áll a rendőr és a fura fazon, mert ugye velük jött a szerencsétlen, de nem is akarok szóba állni vele. Olyan kellemetlen érzés fog el vele kapcsolatban, nem is akarom megtudni, hogy vajon miért.

Ezenkívül úgy tűnik, komoly kapcsolatok is jelen vannak a csapatban, mivel elvileg Zima rászólt, majd finoman odébb is húzta a légidomárt. Ezekből azt feltételeztem, hogy Zima Shawn szíve hölgye, és igen, igazat kell adnom neki, Kala mozdulata nem éppen a legmegfelelőbb, ha az ember barátnője is jelen van.

Aztán Kala olyasmiket mondott, hogy a szemöldökeim éppen vándorútnak indultak. Diszkréten a szám elé helyeztem a kezemet, nehogy a döbbenet miatt a szám a földön heverjen. De a szemem még így is árulkodó lehet, egyáltalán nem tudtam a szokásos, jól bevált poker facemet előkapni. Abba az alakban egy szellem van?? Egy igazi SZELLEM?? Az meg hogy a jó édes égre??!! Ezen a tényen fennakadva nem is hallottam szinte Kala monológját. Majd ezután a szellemáltalmegszállt pasinak adta át a döntési jogot, hogy leléceljenek vagy sem. Talán érdemes lenne most odamenni Tairához, és egyeztetni?? Morfondíroztam egy sort, és végül el is döntöttem a kérdést. Amint a kérdés eldőlt, azaz a két alak távozik, vagy marad, a tiszthez léptem, és udvariasan megszólítottam.

-Elnézést! Tala vagyok. – mutatkozok be – Ha jól tudom, Önt Tairának hívják, igaz? Lehetne Önhöz egy kérésem? – Ha igenlő választ kapok, akkor felteszem – Esetleg tudna nekem mesélni ezekről a „szörnyekről”, akik a Szellemvilágban jelentek meg??