Helvegen

Az idők hajnalán járunk még. Nem borítja más eme vidéket csak hó és sziklák. Néhol talán felbukkan egy-egy nagyobb erdő de azok oly sűrűek, hogy aki beléjük téved garantáltan a farkasok martalékává mielőtt kijutna.
A földek kopárak és terméketlenek. Mit az embereknek nehéz munkával sikerült megművelniük azon is jó ha a falvak gyermekei jóllaknak. Így hát aki tud az felkerekedik és elveszi a szükségleteit, hogy megetesse az éhes szájakat. Pedig nem kell sokat. A legnagyobb fagyos település a vidéken ekkoriban nem haladja meg az ezer fős lakosságot és a Skällgard névre hallgat.


A várost Véres Thorolf király alapította aki számtalan csatát vívott ezen a vidéken. Legyőzte Gohard Iggursont az óriást,  Kódi Alofdottirt a híres valkűrt és számtalan csatát vívott Loffi Reggitsonnal a ravasszal míg végül karóra tűzhette az ő fejét is egyszer s mindenkorra. A legnagyobb harcosok juthattak a valhallába az ütközetek folyamán, hogy aztán az istenekkel igyanak s egyenek az örökkévalóság végéig.
Thorolfról azt beszélik, hogy képes volt egymaga meginni három hordó sört s, hogy még egy Jöttünt is elpusztított mikor az elrabolta a feleségét.  Persze a fegyvere is megvolt rá. Hiszen a törpök maguk kovácsoltak neki kardot. Állítólag olyan nagy harcos volt, hogy halálakor maga Odin is eljött a Valkűrökkel és felkísérte a Valhallába.
Egy bizonyos, míg uralkodott addig békesség honolt a vidéken. Alig páran vonultak csak fosztogatni egymás között és a harcosok inkább a külső fenyegetésekkel néztek szembe.



Thorolf halála után fiai Goddir, Haemund és Hald harcba indultak egymással az uralkodásért. A farkasok ideje ismét eljött. A szomszéd települések ismét harcba vonultak egymással, a hajók vitorlái pedig felemelkedtek, hogy a meghágva a tengert távolibb partra vigyék a háborút. A kis falvak Jarljai apró győzelmeken keresztül lettek senkikből hatalmas vezérek. Sok dicsőséget hozzott a három testvér viszálykodása s hamarosan már minden újszülött a vidéken tudta, hogy miképpen kell forgatni a kardot vagy tartani a pajzsot. Falvak égtek fel minden fele a világban, hogy aztán varja lakmározzanak a hátrahagyott tetemeken a győztesek pedig élvezkedhessenek a kincseken és az asszonyokon.

De ezek már régi legendák. Senki sem tudja pontosan mikor kezdődött a három testvér háborúja mely azóta is tart. Egy olyan végzet ez mely atyáról fiúra öröklődött az idők során. De úgy néz ki, hogy ez senkit nem aggaszt. Amíg van háború addig van zsákmány.


Hőseink nagy harcosok akik talán nem is először indulnak a fosztogató útjukra sárkány oromzatú hajójukon. Goddirson serege alatt harcolnak s egy pár harcos által védett településen fognak csak rajtaütni. A sikerük talán még a faluban találtnál is több zsákmányt és dicsőséget hoz. Az elestük pedig a Valhallába juttatja őket. Nem veszíthetnek tehát.

Igen igen "vikingek" lesztek. Egy meglehetősen fantasy settingben így csak a mitológiára koncentrálunk majd. Viszont a játékosok csak emberek lehetnek (Nem Kristof nincs medve.) Persze ahogy a régi északiak gyakran tették származtathatják magukat istenektől vagy éppen csatolhatnak nagy elgendákat a felmenőikhez/magukhoz. Túl sok mágiát nem engedek meg és ezt az egyetlen varázshasználó druidánkal (Raven) már meg is beszéltem. A kalandot nem terveze túl hosszúra de a jelentkezők számától függően nyúlhat a hossza.