Falon kívül

Míg túsz vagyok, az idomítással kísérletezek, ha csak pár vízcseppet ki tudok nyerni a levegőből már örülök. Hamarosan, mint magam is rájövök, elvesztem a jelentőségem, így elengednek.
Amint a földre dobnak nem habozok soká. Nem foglalkozva se a föld, se a tűzidomárokkal felpattanva - ez jobban hangzik mint a "nagy nehezen feltápászkodva" - próbálok tőlük olyan távol kerülni, amilyen távolra csak lehet jutni.
Csak caplatok egy jó darabig, mire kimerülten elterülök a földön, szabad vagyok, nem bánt senki, békén vagyok hagyva. Egy dolog aggaszt még mindig.
~Nem tudok hajlítani.~ Egy kicsit szuszogok, gyűjtöm az erőmet, s hamarosan újra útnak indulok. Nem tudom, merre megyek, csak elindultam egy szimpatikus irányba.

Köztársaságváros körül a hatalmas földfal már messziről is jól kivehető volt. Akárcsak a felette gyűrűdző áthatolhatatlan sötétség. A fal tövében - és persze onnantól még egy jó darabon - nem lehetett mást látni, mint sátrakat, és föld királyságabeli zászlókat. A föld királya, és teljes serege táborozott le itt,a metropolisz szomszédságában. Sokan benn maradtak a fal miatt, ebben a Föld és jég börtönben, de számos alakról lehet beszélni, akik kint maradtak.
Az egyikük, egy levegőidomár volt, aki bár megtehette volna, hogy berepül a városba, de a sötétség, és a kifelé áradó gonosz érzések miatt kétségek gyötörték a döntés meghozatala felől. Ugyancsak kin rekedt egy nő is, akinek hátán kard pihent, és aki a fák között egy macska kecsességével ugrált, és lopakodott. Harmadikként pedig illik szót ejteni egy tűzidomárról is, aki minél közelebb ment a városhoz, annál jobban kezdte elveszíteni idomító erejét, így - józan döntést hozva - nem próbálkozott meg a behatolással. Egyelőre.
A három személyben csak két közös dolgot lehet említeni. Az egyik, hogy mindannyian hoppon maradtak. A másik, hogy a sors, oly sokszor mókás ostora rajtuk csattant. És ha a sors így hozza, akár akarják, akár nem, kénytelenek azzá válni, amivé nem biztos, hogy szeretnének. Hőssé. Vajon alkalmuk nyílik rá most? Ezt senki sem tudhatja, még ők sem. Ahogy azt sem, hogy most a fák között téblábolnak mind a hárman, és előbb-utóbb egymás botlanak. Kénytelenek, hiszen az pagonyt körbeveszi a földidomár katonák népes tábora, és a menekülésre nem sok esély van.
A legnagyobb kérdés tehát az, mit hoz a kényszeres összezárás, és hogy miként vélekednek a népes hadsereg, na meg a király érkezéséről.

A kalandban Akechi, Liv és Dazen vesznek részt. Kérem ide írják a hozzászólásaikat.

Dazen az incidens után egy, a város közeli erdőbe költözött, hogy magányában és a természet harmóniájában elmélyítse lelki békéjét. De nem bírta túltenni magát Yoru halálán. Megismerkedett egy szellemmel, akit Habi-nak nevezett el. A szellem viszonylag gyakran látogatta és sokat tett azért, hogy Dazen elinduljon a gyógyulás és feldolgozás útján. Az elmúlt két évben járt a Légtemplom Szigeten is, ahol megismerkedett Tenzinnel és a levegőidomárok új generációjával. Sokat tanult náluk pá hónapos ottléte alatt, de úgy érezte vissza kell térnie az erdőbe. Tenzinék sajnálták, hogy nem maradt velük, távozásakor egy ajándékot kapott tőlük. Egy légidomár botot.
Mikor visszatért az erdőbe, sokáig csak meditált. Habi ismét elkezdte látogatni az ifjú légidomárt. Sok idő telt el, de Dazen kezdett túlleni szerelmének elvesztésén. Egy nap elhatázozta, hogy elmegy Habival a szellemvilágba, hogy közelebb kerülhessen a szellemekhez és ott meditálva haladjon tovább a légidomárok ősi titkai (a repülés) felé. Ám mikor erre sor került volna, Habi és Dazen egy Fallal találták szemben magukat, ami egész Köztársaságvárost körülölelte, az erdőt pedig földidomár katonák vették körbe. Szerencsére időben visszahúzódott a fák mélyére, így azok még csak nem is sejtették, hogy az nem olyan üres. Pár órával később, Habi felhívta Dazen figyelmét, hogy valaki az erdőben feléjük közeledik. Dazen megbújt egy fa mögött és várta a jövevényt.

Ha földidomár katona, elmenekül, ha valaki más (Liv vagy Akechi) beszélgetésbe elegyedik.

Gáz van. Nagy gáz. A város körül a fal és ha minél közelebb megyek elvesztem az idomár képességem de ha eljövök akkor vissza jön. Na meg a föld királyságának a hadserege is itt táborozik. Mégis mit kéne csinálnom? Az egyetlen jó döntés az erdőbe való visszahúzódás kevés fénnyel. Talán ha csak 3 ellenfelem lenne akkor talán azt mondanám hogy utat nyitok magamnak de így...nincs sok választásom. Ez a pagony az ahol még nem túl gyakran jártam...mivel féltek hogy felgyújtanám. Ha jól emlékszem valahol az erdőben van egy rész ahol kellemesen meg lehet húzódni...de így este fény nélkül csak abban reménykedem hogy nem egy őrjáratba futok bele. Habár az kevésbé esélyes. Ők se nagyon látnak. Katonákra inkább csak reggel kell számítani szóval jó lenne addig pihenni.
Akechi elindult a pagonyba egy remekbe szabott fát keresni amire felmászhat és ki aludhatja magát. Ha útközben találkozik valakivel akkor rögtön az első kérdése a :"Ki vagy?" lesz.

Egy nőt és egy férfit sodort elé az éjjel. Habitól kellő információt tudott meg: A lány vörös hajú, alacsony kések vannak nála. A szellem nem érezte rajta az idomárok erejét. A fiú szintén vörös hajú, ám ő képes idomítani. Habi szerint a ruhája nem olyan mint a Föld Királyságának embereié.
"Tehát nem velük vannak. Akkor talán nem akarnak rosszat. De azért nem fog lankadni a figyelmem, egyetlen gyanús mozdulatra védekezni kezdek. Eleget kaptam már az élettől, hogy ne bízzak senkiben."- döntötte el magában Dazen. Ha bármi gond adódna, már elég jól ment neki a légidomítás, hogy fel tudja venni a versenyt. De ha szükséges, egy szélkerékkel is elmenekülhet. Nála senki sem jobb az üldözők lerázásában. "Lássuk, hogy mit keres itt ez a kettő." - és előlépett a fa mögül.
- Én Dazen vagyok, légidomár. Két éve ebben az erdőben lakom a szellemekkel. Titeket mi szél hozott?

Egy női hang szólt a sötétből. Ahogy meghallottam rögtön felállt a hátamon is a szőr...de megnyugodtam. Ha megakarna ölni már halott is lehetnék.
-Ki vagy?- kérdeztem Tőle de felnevetett. Ha nem lennének a környéken ellenséges katonák akkor simán idomítanék tüzet de így nem kéne.
Szóval Cilának nevezi magát ez a nő személy. Egy másik hang is csatlakozott...egy fiatal de nyugodt hanghordozású. Olyan emberek szoktak így beszélni akik már lemondtak mindenről az életükkel kapcsolatban. Állítása szerint Dazen, légidomár és két éve itt lakik...érdekes gyerek lehet. Komolyan....komolyan egy légidomár szóviccet sütött el?
-Nevem Akechi, tűzidomár az Egyesült Erőknél. Jelenleg úgy tűnik egyikünk se ellenség és mindannyian csak azért vagyunk falon kívül mert rossz időben rossz helyen jártunk. Na de az a kérdés, hogy mit csináljunk? Nekem a városba vissza kéne jutnom minél hamarabb de szinte esélytelen. Ahogy közeledtem a falhoz az idomárképességeim úgy gyengültek. Várok ötleteket, hogy ki mit javasol de egyet szögezzünk le: nem öljük meg a föld királyát vagy bármelyik vezető pozícióban lévő személyt tőlük. Ha járőrbe futunk akkor ki ütjük nem öljük meg. Egészen addig amíg nem vagyunk biztosak abban hogy háború van...habár az vicces dolog lenne így. Lényeg a lényeg: ki mihez szeretne kezdeni?
Miközben válaszokra várt egy fa oldalához dőlt, hogy pihenjen egy kicsit.

Hm...még mindig nem mutatja magát a nő még azután sem, hogy egy csapatnak "tekintjük" magunkat. Dazen mint légidomár hasznos lehet egy harcban, főleg miután a föld és a levegő ellentétek mint a víz és a tűz. Cila...azt se tudom Cila mit tud, hogy néz ki és így kéne kitalálnom hogy jussunk ki hárman észrevétlenül az erdőből amit hármunk közül Dazen ismer majd jussunk át az őrökön hárman a kétezer ellen és akkor még durván alá becsüljük őket.
Dazen rezzenés mentesen folytatta a beszélgetést.
-Hogy én miért akarok vissza jutni a városba? Egy: az a munkám hogy védjem a várost az idegen erőktől. Kettő: anyám oda bent van és Őt már nem fogom elveszteni. Három: Te most komolyan megkérdezted egy katonától miért akar bejutni a saját városába? A fa tetején lapuló kisasszony nevében nem fogok tudni beszélni de az elmúlt 2 perc alatt átgondoltam lehetőségeink. Esélytelen. Jelenleg mi egy ragadozó csorda közepén ragadt kisnyuszi csoport vagyunk egy odúban amibe még nem néztek bele. De ha nem állunk háborúban a Föld királyságával akkor nem kell semmitől félnünk szabad átjárásunk lesz. Dazen Neked biztos. A levegő nomádjai függetlenek minden háborútól és diplomáciai kapcsolataikban is ha jól tudom csak tanácsadók. Cila...Te meg amolyan csodabogár vagy akiről elkéne hinnünk hogy titokzatos vagy igaz? Engem nagyon nem is érdekel. Annyit tudok rólad hogy még nem öltél meg minket szóval nem a Föld királyságához tartozol továbbá hogy nem nagyon szívlelnek azok a srácok sem mert akkor nem kérdezted volna meg hogy miként jutunk ki innen.
Tartottam egy kisebb szünetet hadd emésszék meg az eddigi információkat. Nagyon sok dolgot meg lehet tudni az emberről öt mondat, viselkedés és testbeszéd alapján. Dazen ül a fa tövében a fegyvere a keze ügyében. Ő se bízik bennünk. Cila az árnyakból beszél nem sokat mond el magáról. Nem bízik bennünk. Én meg úgy állok, hogy a hátam védve legyen akármelyik támadásától. Én sem bízom bennük...habár Dazen nem tűnik annak az embernek aki csak úgy vérengzésbe fog kezdeni.
-Na de van egy remek ötletem. Van tüzünk és szelünk. A Föld királysága sátrakkal rendelkezik ami ha engem kérdeztek egy tűzidomár mellett nem egy okos ötlet. Lehetőségünk van arra, hogy kreálunk egy figyelem elterelést amit ha jól kivitelezünk ad nekünk 30-35 percnyi egérutat. A kérdésem az volna, hogy ki merre akar menni miután meg van ez az egérút?

A tűz emlegetésére megreccsentek az ágak, majd egy köpenyes alak lépett elő. Vajon a teafű ínycsiklandozó illata, vagy az elem megnevezése vonzotta ide - nem lehet tudni, talán mindkettő. Az ok mégis felesleges információ marad mindaddig, amíg Niteris, aki Ostoros Chen kíséreteként volt jelen földidomár táborban, diplomáciai mentességének köszönhetően szabadon járt és kelt. Így jelent meg ő is a kis pagonyban, ahol a három ismeretlen továbbra ismeretlenként kezelte egymást. Talán ő lehet a kiút a gyűrűből? Esetleg a beút a városba? Niteris, a saját elvei szerint élő tűzidomár számos új utat nyit meg a jelenlétével. Kérdés, hogy ő hogyan viszonyul a három, és a három hogyan az egyhez.

Hát hogy ez a Korbácsoló Cheng milyen fürge! Az egyik pillanatban még üzeneteket akart küldeni, a másikban meg huss... nem volt sehol. Niteris még életében nem látott ilyet.
De nem volt vesztegetni való ideje. A Föld Urával folytatott beszélgetés rossz szájízt hagyott maga után, amit csak egy nyugtató hatású teával lehetett elnyomni. Eme nemes küldetés vezérelte Niterist a Köztársaságvárosi szabad erdőjárók találkozójára...
- Én vagyok Niteris, teafőzőmester, szabadságharcos, híresség és a többi... - jelentette be érkezését, mert azt gyanította, hogy a többiek már (jól nevelt óvodásokhoz híven) mind bemutatkoztak - Nem vagyok erdőjáró, de nagyon szívesen bevonnálak titeket ravasz terveimbe. Remélem mind tisztavérűek vagytok, így van?
Beszéd közben már le is telepedett, hogy előkészítse a megfelelő füveket. Egy jó tea képes az ember cselszövőképességét akár 120%-osan megemelni.