Falon kívül

Niteris életének legnagyobb szónoklati sikere gyors véget ért. Hiába lelkesült fel mindenki Chen meglátogatásától, Niterist valamiért kitették a falon kívülre. Ezen bizonyára bosszankodott volna egy kicsit, de ekkor észrevette a sok teafüvet! Mostanában ez gyakran esett meg vele... Egy titokzatos felsőbb hatalom segítségével annyi füvet gyűjthetett, amennyit csak akart. Eddig még soha nem gyűjtött annyi füvet, amennyit tényleg akart volna, de most a zsebe (a végtelenül mély rejtett zsebe) színültig megtelt.
Ekkor felbukkantak a katonák is. A vad hordák ész nélkül gázolták le a természeti kincseket, többen egyenesen LEVIZELTÉK az értékes növényeket! Niteris nem állhatott ott tétlenül.
- NEM! Nem szabad! Állj! Nem jó! - kiabálta, miközben füstölögve megindult feléjük, de ekkor egy nyugtalanító gondolat foglalta el az elméjét. Mi van, ha Korbácsoló Cheng igazából ezekre a földidomárokra gondolt? Akkor őket is be kéne küldenie? Egyet sem szabad elégetni?
- Hé... ti ott! - mondta nekik kelletlenül - Ostoros Cheng Beszélni szeretne veletek. Ha volnátok olyan kedvesek és segítenétek fúrni egy lyukat azon a falon, megígérem, hogy nem égetlek el benneteket.

A katonák értetlenül összenéztek, aztán hamar kapcsoltak. A tűzidomár köré tömörültek, harci állást felvéve. Ám ekkor egy tagbaszakadt hatalmas földidomár lépett elő, aki megvetően mérte végig Niterist.
- Ezt én egyedül elintézem! - közölte, mire a társai nevetni kezdtek. Ezek után ő is felállt a támadó helyzetbe.

Niterisnek ezúttal nem volt választása. Harcolnia kellett.

Mire a katonák felvették a harci pozíciójukat, Niteris már szélesen vigyorgott.
- Lemaradt az a rész, hogy nem égetlek el benneteket? - kérdezte, és egy szertartásos mozdulattal apró lángnyelveket idomított az ujjai közé - Mert arról már lekéstetek! MINDANNYIAN EL FOG...
Niteris szívesen befejezte volna a fenyegetőzést, de az egyik katona úgy tűnik hősködni akart, és egyedül állt ki a nálánál sokkalta menőbb tűzidomárral.
- Hmm... ezzel gyorsan végezni fogok.  Addig a többiek már elkezdhetik megfúrni a falat- mondta egy kissé csalódottan, és felvette az alapállását - Készen állasz?
A válasz persze nem érdekelte. Amint megfelelőnek találta a pillanatot, Niteris támadásba lendült. Semmi komolyat nem várt az ellenfelétől, így az egyik legalapvetőbb stratégiával ment neki. Nagy sebességgel felváltva hol az ellenfele arcába, hol a lábai felé lőtt kisebb csóvákat, aztán ha ezzel ki tudta billenteni az egyensúlyából, egy erőteljesebb robbantással próbálta meg végleg leteríteni.

Niteris sebzése:
eo8Q05nw1-5 x 33 - 20 = 79

A földidomár sebzése:
1-5 x 20 - 21 = 39

A katona láthatóan keménynek tűnt, ahogy kiállt Niteris ellen, de a tűzidomár technikája, gyors mozgása meglepte, szinte azonnal elvesztette egyensúlyát a támadástól, a földre esett, és sorozatosan kapta a tűzcsóvákat. Ám katonai büszkesége nem engedte, hogy ár az első támadásból vereséget szenvedjen, így egy óvatlan pillanatban földet lőtt a teamester arcába, aki bár igyekezett kikerülni az ajándékot, egy kicsit megérezte azt. Niteris, bár jóval magasabb sebzést vitt be, a nálánál gyengébb katonának, azonban még nem nyerte meg a csatát.



1-5·1-5

- Semmi esélyed katona! - mondta Niteris sarat köpködve - Jóval magasabb sebzést vittem be, mint te, mindössze egy óvatlan pillanat mentett meg téged az utolsó csapásomtól.
Miután ezt jól elmondta, hozzálátott, hogy bevigye az imént emlegetett utolsó csapást. Megpróbált megnyugodni, majd ujjaival addig rajzolt strandlabdákat a levegőbe, amíg azok szikrázni nem kezdtek (mármint az ujjai, nem az elképzelt strandlabdák).
- Adjad már fel! - mondta még utoljára - Én a legesleghatalmasabb elem mestere volnék. Iszapbirkózással itt nem győzedelmeskedhetsz!
Amennyiben a katona a megadás jeleit nem produkálta, Niteris menthetetlenül lesújtott rá rettenetes villámaival.
- BLITZKRIEG!!!

A katona itt-ott szénné égve hevert a földön. Nem halt meg, de kétségtelen, nem sok hiányzott neki. Niteris szívesen bevitte volna az akár "Tűz Urának Akarata" nevű kegyelemdöfést is, de mint eddig mindig, most is megzavarták a szórakozását. Két katona lépett elő. Ugyancsak harcra készen állva. De mielőtt bármi is történhetett volna, újabb szereplő lépett a pályára. Az eset is eléggé érdekes volt.

Először egy Dai Li ügynök zuhant le az égből. Nem sokkal később követte őt mégegy. Őket még két darab követte, majd megjelent az "okozó" is; Ostoros Chen.

- Nahát, megint találkoztunk, tűzidomár barátom? - kiáltott fel. - Nagyon jó, hogy itt vagy, nagyon jó! A teádra komoly szükségem lesz. És az erődre is. - A katonák felé fordult. - Ostoros Chen vagyok, és a föld királyához jöttem, az ő hívására! - Ezzel egy levelet mutatott fel. - Ez a nemes harcos a védelmem alatt áll és a kíséretemhez tartozik! Engedjetek hát!

A katonák szétnyíltak és a távolban feltűnt egy hatalmas sátor. Mélyében ott ült Wan, az ifjú király, akiről már sok legenda terjengett. Ám a legtöbb nyitott kérdéssel végződött. Hogy lett király? Mi lett Wu-val? Mit keres Köztársaságvárosnál a seregével. És miért tárgyal Ostoros Chennel.

Úgy látszik, Niteris egy komoly dologba esett bele, de szerencsére nem tehénlepénybe. Vajon mérhetetlen főző-tudománya, és a népébe vetett erős hite segíteni fogja abban, hogy a világ javára forduljon a helyzet, avagy a spontaneitása, mint kétélű kard fog lesújtani a földre, hol örömöt, hol fájdalmat okozva?

Niteris már éppen lesújtott volna, de a fetrengő katona társai gorombán megzavarták.
- A nemjóját! Hát itt még párbajozni sem lehet normálisan? - kérdezte valósággal szikrázva a dühtől - Ezt nektek!!
Niteris ismét szörnyű csapásra szánta el magát, de a lelki békéjét megzavarta az égből potyogó ganajtúrók tömege. A sok jing és jan azonban már szétváltak, és megfelelő irányítás hiányában egy kisebb robbanás kíséretében egyesültek újra. Niteris hamar a porban találta magát...
Amikor felnézett, egy régi ismerőst pillantott meg.
- Korbácsoló Cheng! Olyan jó megint látni - mondta, miközben nagyon praktikus köpenyét porolgatta - Nézd! Megtaláltam a földeseket!
Amikor meghallotta, hogy miről van szó, Niteris fontoskodó bólogatásba kezdett, hogy jelezze, ő is ért ám a diplomácia felesleges művészetéhez.
- Igen, valóban szükséged lehet minderre - mondta tűnődve, és megindult a katonák között. Alaposan leellenőrizte mindegyik egyenruháját, és csúnyán vicsorgott mindegyikre, akik felkészültségével nem volt maradéktalanul elégedett. Egy katona mégsem nézhet ki úgy, mintha egy bokorban töltötte volna az éjszakát!
Aztán észrevette a sátrat és a benne trónoló kis mitugrászt. Nem egészen tudta azonosítani... de hát mit is lehetett várni? Ilyen időkben bárki kikiálthatja magát királynak...
~"Úgy látszik, Niteris egy komoly dologba esett bele, de szerencsére nem tehénlepénybe. Vajon mérhetetlen főző-tudománya, és a népébe vetett erős hite segíteni fogja abban, hogy a világ javára forduljon a helyzet, avagy a spontaneitása, mint kétélű kard fog lesújtani a földre, hol örömöt, hol fájdalmat okozva?"~ kérdezte a narrátor.
~Khm... a Tűz Népének javára, ha kérhetem~ javította ki Niteris a fejében levő hangokat ~Habár a Tűz Népének győzelme valóban az egész világ javára válna...~
Az önjelölt földkirály szerencséjére ez a belső monológ túlságosan lefoglalta Niterist ahhoz, hogy bárkit elégessen, vagy sértegetni kezdjen, így Korbácsoló Cheng békében megkezdhette a tárgyalását.

Az uralkodó nem foglalkozott Niterissel. Őt Chen érdekelte. Látható volt pillantásából, minden mozdulatából. A két tűzidomár ott állt előtte, és ez tetszett neki.
- Ostoros Chen, minő meglepetés, hogy látlak... - elgondolkozott - vagy nem is. Tudtam, hogy jönni fogsz. Bár bevallom, azt hittem, egyedül leszel. - Niterisre pillantott. - Szolgálhatok egy kis teával? - intett az embereinek, akik azon nyomban megjelentek kancsóikkal és csészéikkel. - Ez idő alatt az uralkodó felemelkedett és megropogtatta az ujjait. - Azt hallottam, te vezetsz valamiféle tűz-párti alakulatot és zavarod a földidomárokat. Ez nem tetszik nekem. Idejöttem hát, hogy bizonyságot vegyek róla, és még be sem léptem a városba, az embereimet megtámadod. Egy jó emberemet vesztettem ennek a fura alaknak köszönhetően; és még jobbakat öltél meg te. Mondd, Chen, zavar, hogy itt vagyok, hogy a föld népéért harcolok? Mondd, hogy nincs jogom hozzá! Dave Young maga hívott segítségül, hogy falat emeljek, ez már önmagában elegendő jog az itt létre! Csak az a kérdés, hogy te mit akarsz? Miért látogatsz meg? Mesélt rólad a nagybátyám, a Földidomár milícia vezetője. Azt mondta, számoljak veled, de ugyan mi okból?

Ostoros Chen nem válaszolt. Némán figyelte az uralkodót. Ezzel csak jobban idegesítette.

- Nem válaszolsz? Azt hiszed, vagy olyan helyzetben, hogy ne tedd meg?! Idefigyelj, a város a kezemben van! Érted?! Várj, meg is mutatom! - szavára két alak vonszolt be egy harmadikat. Shedan volt az, vagyis a vízidomár, hogy Niteris be tudja azonosítani magának. - Látod? Mindenről tudok.

Az uralkodó megropogtatta az ujjait (ami felette igen egészségtelen szokás), és beszélni kezdett. Niteris pedig végig fenn tudta tartani a fontoskodó arcát! Na jó, csak majdnem végig. Azért az mégsem lehetett kibírni, ahogy a helyi kiskirály 'jó emberének' címezte azt a szerencsétlen idiótát, aki hősködni próbált. Az ilyeneket Niteris legszívesebben visszazavarta volna a homokvárat építeni.
De Korbácsoló Cheng úgy tűnik nem volt ilyen humoros kedvében, sőt még csak nem is válaszolt, így Niteris is gyorsan abbahagyta a kuncogást.
Szerencsére nem unatkozott túlságosan, mert kapott egy csésze teát. Valami viszont nem volt rendben vele. Az illata olyan... gyenge volt és...
~De hát ez a tea nem is meleg!!!~ döbbent rá Niteris a szörnyű igazságra. Minek képzeli őt ez a földes-zsák? Azt hiszi, csak úgy bárkit elzavarhat egy kis hideg teával?
Niteris ocsmány grimaszolás közepette hozzálátott a tea felmelegítéséhez, de ezzel felhagyott, ahogy a silány kotyvalék gőze megütötte az orrát. Külföldi hulladék! Niteris az első adandó alkalommal (amikor szerinte senki nem figyelt), kiöntötte az olcsó tea-utánzatot.
~Talán láthattam már ezt az alakot valahol...~elmélkedett, amikor a vízidomárt behurcolták~Igen! Egyszer romlott halakat próbált meg nekem adni! Szégyenletes. Nem csoda, hogy elkapták... Vagy talán... Eh, mindegy. Biztosan nem fontos...~
De az örök hallgatást nem lehetett fenntartani, ezért Niteris megbökdöste Korbácsoló Cheng vállát.
- Szerintem most kéne elégetnünk őket - sutyorogta a fülébe - Ó! Vagy csinálhatnánk azt, hogy te súgsz nekem valamit, én meg közlöm vele. Attól biztosan kiakadna. (Gi)hihihihi!

Chen ezúttal nem reagált Niteris megjegyzésére. A humorérzékét jó mélyre zárta rögtön azután, hogy a király ropogni kezdett; tudta, hogy innentől kezdve óvatosabbra kell vennie a figurát. Azt viszont, hogy Niteris mit tesz, nem tudta, nem is akarta befolyásolni.
- Meglátogatlak, mert tudom, hogy veszélyes vagy. Köztársaságváros az Egyesül Erők kezében van, ők védik. Se a víz népének hadserege, se a tűzé, és a föld népének hadai sem léphetnek be oda. Azzal kérkedsz, hogy tied a város? Hiszen csak arra kértek, tartsd benn, akit kell, te pedig maradj kinn. Szóval mi a célod? A társam - veregette meg Niteris vállát - akárcsak én, a Tűz Urának megbízásából van itt. Ha harcolni, vagy bántani akarnál, akkor velünk is meg kell küzdened. És ő itt különlegesen szeret más idomárokkal harcolni...

A király nem szólt semmit. Visszaült, mosolyt erőltetett magára. - A gyereket. Őt akarom. - nyögte ki végül. - Add át, és elvonulok a város alól.
Chen elmosolyodott. Niterishez hajolt.
- Na mit mondasz? Adjuk meg neki, amit kér, vagy inkább ne? Innentől kezdve te beszélsz vele. - Ezzel hátrébb lépett. Niterisből, a teamesterből egycsapásra diplomata lett.

Két kigyúrt férfi vonszolt engem oda a társasághoz, addig hátrébb voltam, kicsit távolabb tőlük. A szemem fel volt dagadva, nem véletlenül, hiszen a két férfi alaposan megvert, mikor ellenkeztem, s nem akartam velük menni. Pontosabban, mikor nem hagytam, hogy egyszerűen elraboljanak. 
Mikor odahúztak a beszélgető emberkékhez csak a földet néztem, ám egy ismerős hangra lettem figyelmes. Az az őrült tűzidomár hangja olyan volt számomra, mintha gyomron rúgtak volna... megint. 
Felemeltem a tekintetemet Niterisre.
 - Megint te?! -mondtam erőtlenül.
Idomítani se tudtam, és még meg is vertek. De legalább nem adtam könnyen magam, hisz az egyik katonának ajándékoztam egy monoklit, mikor elraboltak. A szabadulásnak esélyét se láttam. 
Próbáltam kicsit feszengeni, de nem tudtam szabadulni, csak kicsit megszorították a karomat, és felhagytam a feszengéssel. 
Egy ideig csendben hallgattam, hogy mit beszélnek
 - A gyerek! - sóhajtottam fel halkan, és fájdalmasan nyögtem egyet. Az egyik sérülésembe ekkor belehasított a fájdalom. Kétségbeesetten próbálkoztam folyamatosan, hisz ha csak egy kis vizet tudnék irányítani, kiszabadulhatnék. 
 - Engedjetek el, kérlek! - próbálkoztam. Tudtam, hogy úgyse engednek el, de egy próbát megért. Reménykedtem, hogy visszanyerem a képességemet, hisz az volt az egyetlen esélyem, hogy szabaduljak.
A gyermek alatt úgy gondoltam, hogy arra a csecsemőre gondolnak, akit egy ideig én "dajkáltam", ebben az esetben már felettébb kíváncsi voltam, hogy miért olyan fontos a gyermek. 
Szökni akartam, hisz nem értettem semmit a szituációból, csak annyit, hogy rab vagyok.  A kérdések cikáztak a fejemben, s valami felsőbb hatalomhoz fohászkodtam, hogy segítsen, de válasz nem érkezett. Továbbra folyamatosan idomítani próbáltam. Segélykérőn a bolond tűzidomárra pillantottam, segítséget remélve. 

Ostoros Cheng nagyon furcsán viselkedett... Az egyik pillanatban még figyelmen kívül hagyta Niterist, aztán meg hirtelen rábízta az egész tárgyalást. Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy közben a vizesember bociszemeket meresztett rájuk.
~Biztosan ő is teát szeretne... nem tudja, milyen pocsék~ gondolta Niteris, miközben nagyon sejtelmes sétálgatásba kezdett.
- Ha jól emlékszem, Köztásraságváros már több, mint száz éve nem képzi a Föld Birodalmának részét - mondta, és elhelyezte a bögréjét a motyogó vízidomár fején - Ha szigorúan vesszük, a függetlenedése előtt pedig Tűz Urához tartozott... De ez lényegtelen nem igaz? Az embereket nem érdekli manapság az igazság. Persze mit is vártam? Ahol ilyen teát osztanak, ott komoly bajok vannak! A gyermekek dicső nemzetünk jövőjét képzik, így nem válunk meg tőlük sem most, sem máskor. Tehát a gyereket megtartjuk, úgy ám! De mit szólnál ehhez a vízidomárhoz itt? Ő is nagyon jó lenne neked! Elsőrendű kertész és szökőkút üzemeltető, és minden foga megvan! Mit mondasz, áll az alku?
Egy ilyen király embert ugyebár mégsem kéne nagyon megsérteni. Habár még sosem próbálta, Niteris úgy hallotta, hogy a nemesemberek elégetését egyesek rossz diplomáciai húzásnak is értelmezhetnék. Ez a csere biztosan meglágyítja majd a szívét!