Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Sept 28, 2017 17:10:42 GMT 1
Mindenki
Öt utazó érkezett Brumeux városába. Ez egy viszonylag
eldugott kis városka volt Nyugat-Franciaországban. Az idő borús volt. A nap
alig sütött át a felhőkön és úgy nézett ki, hogy bármelyik pillanatban
elkezdhet esni.
A város rendelkezett egyfajta sötét aurával. Az épületek borzasztó állapotban
voltak, legtöbbje úgy nézett ki mintha csak a szentlélek tartaná egyben. Az
utcák szinte teljesen kihaltak, a csatornából pedig a szokásosnál is undorítóbb
bűz áradt, de a város fölé magasodó óriási kastély mellett mindez kifejezetten
kellemes látványt nyújtott. Sötét falai minden épületnél magasabbak voltak a
kastély maga pedig még ennél is grandiózusabb volt. Legfelső tornya mintha már
a felhőket karcolná. Az utcákon alig néhány embert láthattatok és ők sem
üdvözöltek benneteket, sőt inkább még gyorsabban siettek a dolgukra. Valami nem
stimmelt ezzel a hellyel, ez egyértelmű volt.
Viszont mindegyikőtöknek megvolt itt a maga feladata.
Ríviai Geralt. (Dogorn)
A lovad kissé nyugtalanná vált mikor a város közelébe értetek. A medálod is
egyre nagyobb gyakorisággal moccant meg. Nyilván valami mágiahasználó próbál
napsütést varázsolni, vagy csak fennmaradt mágikus energiák, de számodra
végülis teljesen mindegy volt. Nem azért utaztál ide, hogy varázslók után
nyomozz. Ennél jóval megszokottabb munkát kaptál.
Az oldaltáskádban ott lapult egy papírlap. A szokásos illusztráció helyett egy
kérdőjel volt, a lapon pedig csupán ennyi állt: "Brumeux réme. A fejéért
1000 frank jár."
Mint professzionális szörnyvadász, kaptál az alkalmon és lóra pattantál.
Elvégre ilyen jó fizetség mellett kár lenne hagyni, hogy más vadászok kapják el
azt a valamit.
Mikor a városba értél a felhők szinte már éjfeketék voltak. A döntés előtted
állt. Menedéket keresel, a hamarosan várható eső elől vagy körbekérdezősködsz,
megkockáztatva a bőrig ázást. A közelben volt egy fogadó és végső soron holnap
is van nap, de ha úgy döntesz, hogy tovább mész, biztosan megtalálod azt aki
feladta a megbízást. Vagy legalább pár embert akiktől megtudhatsz néhány infót
a városról vagy a rémről.
Eric Vincent Cellier (Arnion)
Mikor Lestat magához hivatott azzal a címszóval, hogy van számodra egy
feladata, némileg meglepődtél. Nem szokása csak úgy feladatokat osztogatni a
nemeseinek, viszont neked sincs túl sok időd ezen filozofálni, ugyanis hiába az
örök élet, a vámpír nemesek nem szeretik ha megváratják őket.
Egy rövid ismertető után megtudtad, hogy a család egyik tagja rejtélyes módon
eltűnt. Hogy mi történt vele azt még az ügynökeiteknek sem sikerült kideríteni
éppen ezért Lestat azt szerette volna ha utána járnál a dolgoknak. Megbízott
benned a maga vámpír módján, elvégre mi másért adta volna a vérét és fogadott
volna be a családjába? Mindenesetre megjegyezte, hogy jobb ha egyedül mész,
elvégre ha magaddal viszed még néhány társad, az valószínűleg feltűnne egy
másik vámpírklánnak, akik kihasználva a pillanatnyi gyengülést, lecsaphatnak
rátok.
Lestat szerint a társad egy Brumeux nevű francia kisváros közelében tűnhetett
el. Még csak elképzelése se lehetett arról, hogy mi lehetett vele vagy, hogy mi
kapta el, de rendkívüli óvatosságra intett.
Az utad teljes mértékben nyugodtan telt. A naptól védve magad egy hintóban
utaztál melyet egy egyszerű ember hajtott akit jól megfizettetek. Bár nem
közölted vele, hogy vérszivó vagy, valahogy sejtette, hogy nem véletlenül
kerülöd a napfényt, viszont annyi pénzt kapott, hogy esze ágában sem volt, hogy
ezt szóvá tegye.
Az út eltartott pár napig, de végül megérkeztél a lepukkant kisvárosba. A
kocsis segített lepakolni a holmidat a kocsijáról, majd ezt követően szinte
azonnal vissza is indult meg sem várva a borravalót.
Így ott maradtál a város szélén egyedül, néhány bőrönddel. Választhatsz, hogy
szállást keresel, vagy nekilátsz a nyomozásnak az eltűnt társad ügyében. Persze
csak ha nem zavar a megázás. Bár még csak szemergett az eső, nem úgy nézett ki
mint ami bármelyik pillanatban elállhat.
Enrich
Fröhlich (Kristóf)
A mestered arra kért, hogy utazz Franciaországba és keress meg egy rég
elveszettnek hitt könyvet mely állítása szerint: "Mindent
megváltoztathat."
Nem igazán értetted, hogy ezzel mégis mire akar kilyukadni és hiába igyekeztél
többet megtudni ezzel a bizonyos könyvvel kapcsolatban, ennél többet nem
mondott, csupán annyit, hogy mégis hol lenne érdemes elkezdened a keresést.
Egyenesen egy párizsi levéltárat tűztél ki célodul uticélodul. Több napos
kutatást, olvasást és fordítást követően sikerült találnod egy meglehetősen
érdekes levelet, melyben bár konkrét információk nem voltak fellelhetőek erről
a bizonyos irományról, de több utalást is tettek arról, hogy egy bizonyos
Brumeux nevű kisvárosba vitték még évszázadokkal ezelőtt. Egy pap levele volt
ez. Hogy kinek írta azt nem tudni ugyanis több szó is lekopott már az évek
hosszú során, de a java része még olvasható volt. A pap a könyvet egyenesen a
sátán bibliájának nevezte és szentül hitte azt, hogy el kell pusztítania. Nem
igazán értetted, hogy mégis mi a fenéért vitte el egy az Isten háta mögötti
kisvárosba ahelyett, hogy egyszerűen a tűzbe hajította volna, de mivel a levél
írója valószínűleg már jó ideje nem élt, mást pedig nem találtál, ez
valószínűleg sosem derül ki.
Egyéb nyom híján kénytelen voltál a kisvárosba utazni. Egy-két napig még
élvezhetted a párizsi életet, de végül a kötelesség szólítására hintóba ülsz,
hogy a napfénytől védve megkezdhesd utad, mely két napig tartott kisebb
megállókkal.
Végül megérkeztél Brumeuxba. A sötét felhő szinte teljesen elfedték a napot,
ennek köszönhetően pedig akár napernyő nélkül is közlekedni tudtál, ha nem
zavart,a nagyjából normális leégéssel megegyező mértékű fájdalom tested
szabadon hagyott pontjain. Ám ez szinte azonnal enyhült ugyanis eleredt az eső.
A közelben pont volt egy fogadó, ahol elkerülheted a megázást és biztonságba
helyezheted a holmidat, mindenesetre ha mindez nem zavar, foghatod az
esernyődet és felkeresheted a helyi könyvtárat. Arra, hogy a kocsis odavisz még
csak ne is számíts. A városba érve, lovai nyugtalanságára fogva, segített
lepakolni a bőröndjeid, majd aggodalmát nem titkolva a lovak közé csapott, hogy
minél előbb visszajusson Párizsba.
Loraline d'Auvergne (Raven)
Teljes mértékben belemerültél egy újonnan szerzett arab recept elemzésébe és lefordításába.
A keleti alkimisták jóval ügyesebbek és tapasztaltabbak voltak az európaiaknál így
kíváncsian betűzted a szöveget, hogy megtudd, milyen főzet keverhető a
receptből.
Észre se vetted, hogy Lori bejött a szobába egy képet tartva pofájában. A Képet
az asztalodra tette, de a rengeteg munka mellett nem is regisztráltad. Egyedül
akkor tűnt fel mikor a farkas bekapta az egyik lábfejed. Bár nem mélyesztette
beléd a fogait, épp elég volt ahhoz, hogy feleszmélj és észleld a képet az
asztalon.
Egy kissé lepukkant város utcáján készült. Az egész úgy festett mintha az
épületek még a középkorból maradtak volna fenn, de nem a városon volt a lényeg,
hanem azon ami köré az épült. Egy óriási kastély volt, mely a kisváros fölé
magasodott. Kísérteties látványt volt, de a maga módján mégis gyönyörű. A kép
hátulján pedig egy név volt: Francois de Chazeron.
Tudtad, hogy Lori nem ok nélkül mutatta meg neked a képet. Azt akarta, hogy
odamenj. Rövid nyomozás után kiderítetted, hogy a kép egy Brumeux nevű
kisvárost ábrázol. Amint ezt megtudtad összepakoltál és útnak indultál.
Mikor a távolból megpillantottátok a város, Lori nyugtalankodni kezdet. Nem
akart elfutni, de látszott rajta, hogy valami rosszat sejt és ennek hála te se
voltál ezzel másképp.
Nem sokkal az érkezésetek után eleredt az eső. Talán jobb ötlet lenne menedéket
keresni, és erre a célra pont kapóra jött a közeli fogadó, de ha nem zavar,
hogy bőrig ázol, akár körbe is kérdezhetsz.
Rin/Chizu Haname (Whitewolf)
A megidézésed félresikerülésének hála rengeteg időt vesztegettél. Mire megtanultnál
együtt élni a még önálló tudattal rendelkező gazdatesteddel, a gyilkos hatalmas
előnyre tett szert. Mikor a kán úgy vélte, hogy bevethető vagy, közölték veled,
hogy az egyik ügynökötök megtalálta a gyilkost. Tokyo felé tartott és feltett
szándékában állt elhajózni. Azt is kiderítette, hogy a rohadék valójában egy vérszívó,
méghozzá nem is akármilyen: Egy nemes.
Sikerült beérned a kikötőben és egészen a hajójára is követted. Egy illúzióval
próbáltad tőrbe csalni a célpontod, ám alábecsülted ellenfeled és egy rövid
párbajt követően a vízben landoltál.
Bár a következő hajóról már senki se lökött a tengerbe, a vérszívó túl nagy
előnyre tett szert és most, hogy tudta, egy nagy erejű bérgyilkos vadászik rá nem
áll meg pihenni. Egész Ázsián és Európában végigüldözted, különböző kultúrájú
és nemzetiségű emberekkel találkozva. Ha nem aggódtál volna amiatt, hogy a vámpír
nyomát veszed valószínűleg meg is álltál volna, hogy kiélvezd az utazást, de így
a különböző kultúrájú emberekkel való találkáid főleg az információszerzésből
álltak.
Úgy tűnt egészen az odújáig üldözted a vadat. Az utolsó személy akit
kivallattál, a nemes egyik szolgája volt. Eleinte nem akart beszélni, de a kínzás
megoldotta a nyelvét és egy Brumeux nevű francia kisvárosba küldött. Konkrétan
a vámpír otthonaként hivatkozott rá.
Elég volt távolról megpillantanod a várost ahhoz, hogy felálljon tőle a szőr a
hátadon. Elmondhatatlanul rossz érzés fogott el, de ha szabad akarsz lenni
muszáj belépned az oroszlán barlangjába.
Nem sokkal azt követően, hogy beléptél a városba, eleredt az eső. A közeledben
volt egy fogadó ahol meghúzhattad magad az eső elől, de ha nem zavar a megázás,
folytathattad a vadászatot. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Sept 28, 2017 17:46:30 GMT 1
Egy alak érkezett lóháton Brumeux városába. Egy nagy bőrkabátot viselt, egy csuklyával, ami eltakarta az arcát a kíváncsi szemektől. Ríviai Geralt volt az, a witcher, aki egy jól fizető megbízás híre miatt érkezett ide. Látott már szebb napokat a város, de amíg van a fogadóban vodka és sör, addig nem számít.
- Hóóó... Nyugalom Keszeg... - Lapogatta meg a lova nyakát, mikor az nyugtalankodni kezdett. A medál is jelet adott, hogy nincs minden rendben a környéken. Valószínűleg szörnyek rejtőzködhettek, vagy mágiát használtak a közelben. Geralt nem nagyon foglalkozott a dologgal, elvégre minden vágya annyi volt, hogy hosszú és kimerítő útja után, végre beülhessen egy jó meleg helyre, enni és inni valamit. ~ A szörnyek megvárnak... Egyenlőre úgy sem tudom, hogy mivel állok szemben. Jó lenne körbeszimatolni. ~ Gondolta majd leszállt a lováról és a fogadó melletti istállóba vezette. Mikor belépett az épületbe, levette csuklyáját és körül nézett. Amint megpillantotta a fogadóst, azonnal megcélozta a pultot és helyet is foglalt előtte. - Üdv! Valami meleg ételt, egy korsó sört és egy felest. - Szólt mély, rekedt hangján, miközben kirakta az árát maga elé és még egy kis borravalót, ami hátha megereszti a nyelvét. - Mi a helyzet a várossal? Ki itt a főnök, hogyan mennek a dolgok errefelé? Valamint az egyik paraszt beszélt nekem valami rémségről, ami a várost járja... Mit tudsz erről? - Nézett kérdően, majd lehúzta a pultos által kiöntött vodkát, ami szinte azonnal át is melegítette a megfáradt szörnyvadász testét. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Sept 28, 2017 18:49:46 GMT 1
Esik az eső. Milyen kellemes és jó érzés. Gyakrabban is eshetne. Mondjuk minden nap. Akkor nem kellene a napernyő. Meg élvezhetném a kellemes délelőtti sétákat a parkban. Bár szeretem a könyveket és az antik tárgyakat, de egy idő után kezd kellemetlenül nyomasztani a kis magánbirodalmam. És olyankor olyan kellemes érzés kiszabadulni. De annyira zavar, hogy csak este élvezhetem a sétákat. Mindegy hagyjuk az elmélkedést munkánk van. Meg kell találni a Sátán Bibliáját. Röhejesek ezek a papok. Valamit már nem értenek és egyből a Sátántól valónak kiáltják ki. Mindegy legalább leírta, hogy hova küldte. És igazából egész okos ötlet volt ide küldeni. Ezt a helyet valószínűleg mindenki elkerüli, nem fekszik fontos helyen, elég apró. Nem beszélve a kísérteties hangulatról. Nem tudom ki volt az aki kitalálta, hogy megkell őrizni a középkori hangulatot, de határozottan jól végzi a munkáját. Határozottan a marxista történetírásra emlékeztető középkori falut sikerült teremteniük.
Hol kezdjük a keresést. Azt már tudom, hogy egy könyvet kellene megtalálni. A leglogikusabb hely egy könyvnek egy könyvtár. De az álatalam keresett könyv határozottan nem szokványos könyv. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne lenne ott, de amíg nem tudom a címét csak levéltári jegyzeteket bújnék át. Amire határozottan sok időm menne el, így is nem kevés időt töltöttem Párizsban, mivel mesterem és dózsém még a könyv címét vagy szerzőjét se tudta megnevezni. Lehet csak egy téveszmét, egy legendát üldözök. Ha az a könyv tényleg olyan szörnyűséges ahogy a pap levele állítja akkor talán kellene, hogy legyen róla valamilyen helyi legenda. Talán a helyiek tudnak valamit róla. Minden legenda mögött lappang némi igazság. És a helyiek nyelvét legjobban a fogadókban lehet megoldani. Vagy ha halál közeli helyzetbe hozzuk őket. De ezzel most nem élnék. Inkább a fogadó borára szavaznék. Shajj. De hiányzik a sör aromája. Mindegy. Folytassuk a gondolat menetet. Esetleg a helyi templomot lenne érdemes átkutatni. Ha valami oknál fogva a pap ide küldte feltehetőleg az itt lévő papnak. És ha nem is öröklödik a tiltott tudás nemzedékről-nemzedékre érdemes lenne átnézni a helyet és talán a pap is tudna mesélni egy-két érdekességet a szentélyéről és annak múltjáról. Bár ami még szóba jöhet az a kastély és annak a könyvtára. Bár tapasztalataim szerint igen nehéz ilyen kastélyokba bejutni és a könyvtárukat átkutatni. Főleg mivel a nemesek vagy vajnyi kevéssé érdekeltek a történelemben vagy annyira érdekeltek, hogy nem hajlandók másnak oda adni az általuk vágyott tudást.
Bár jobban belegondolva első dolgom lehetne, mondjuk a csomagjaim valami száraz helyre való átcipelése. Nincs sok dolog nálam. Csak három bőrönd. Egy a ruháimnak. Egy a könyveimnek és jegyzeteimnek. Egy pedig a vörös nedűnek. Remélem nem repedt meg egyik üveg sem. Az nagy baj lenne. Mindegy először is szerezzünk egy hordárt. Két kezem van, nem három. Leszólítok egy épp arra járó fiút vagy férfit épp ami akad és ígérek neki 10 frankot, ha segít becipelni a holmimat a fogadóba. Bent pedig legelső dolgom a fogadóssal kialkudni egy szobát ahol van függöny, legalább egy gardrób, egy asztal és hozzá szék, meg egy olajlámpa. Nem beszélve egy kényelmes ágyról és a fő kitétel, hogy egyedül legyek a szobában. Nem akarok szobatársat. Ha szép szóra nem hajlandó ilyennel szolgálni a fogadós kénytelen vagyok más eszközhöz nyúlni. A pénz ereje ősibb mint a vámpír tekintett és csak kevesen állnak ellen neki. Szóval plusz 500 frank méltányosnak tűnik számomra. Főleg a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve. Ezt követően pedig a „hordárom” társaságában felmegyek a szobába. Miután minden bőrönd a helyére került a velem tartó férfihoz fordulok.
- Mond merre van a helyi templom? Nem láttam ide fele a tornyát.
Miután válaszolt a kérdésre a kezébe nyomom a 10 frankost és útjára bocsátom. Én meg előkeresem a jegyzet füzetem, hozzá egy grafit ceruzát. Ezen felül magamhoz veszem az esernyőmet is. Kulcsra zárom az ajtót, majd pedig irány a helyi templom. A füzetemet próbálom a zakóm alatt fogni a bal kezemmel, míg jobbal az ernyőt tartom.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 28, 2017 21:14:08 GMT 1
Az Arab recept, amit ép olyan átéléssel tanulmányozok, hogy még az ajkaim is önkéntelenül formálják közben a szavakat két ponton is komoly fejfáját okoz. Az egyik hogy nem tudok arabul bár ezen a szótár, amit hirtelenjében szereztem majdnem minden pénzemért valamennyire segít. A másik hogy nagyi minden igyekezete ellenére sem figyeltem oda ara, amit az alkímiáról tanított, vagyis még azt sem értem, amit sikerül lefordítani. Minden esetre úgy érzem, már kezdek közel állni a recept megfejtéséhez. Nagyon szégyellném magam, ha család négyszáz éves tudománya miattam veszne el ezért a nagyi halála óta mindent megteszek, hogy megtanuljam azt, amit tőle az istennek nem voltam hajlandó. Pedig menyivel egyszerűbb lett volna odafigyelni a szájbarágós magyarázataira és azokból megtanulni az alkímia művészetét, mint egy arab receptből. Az érthetetlennek tetsző Arab szöveg böngészéséből egy hirtelen jött nedves és meleg érzés ébreszt fel. -Loreline!- Ahogy hátra fordulok az ágyon a farkas már el is engedi a lábamat. Ahogy leveszem a tekintetem a farkasról és az asztalra nézek, meglátom a „harapás” okát is. Egy kép fekszik az asztalon, nem én hoztam be tehát Lori volt. Felkelek, hogy megnézzem, a képet nem ép kedves városkát ábrázol. A kép mintha egy Casper David Friedrich képet ábrázolna sötét és félelmetes. De nem a kép az, ami miatt kiver a hideg verejték, hanem az a három szó, amit a hátulján olvasok „Francois de Chazeron” Tudom, hogy halottam már ezt a nevet a nagyi többször említette mikor a családunk történetéről beszélt. De nem csak ő beszélt róla. A szétdobált papírhalomból előkerítem a kifakult száraz kopott bőrkötést viselő könyvet. Alig kell belelapoznom, hogy, találkozzak a névvel. Isabeau naplója valójában egy tömény harag és fájdalom történet, amely Francois de Chazeron ellen irányul.
„1501. Január 25.
Eddig semmi más nem járt a fejemben csak túlélni. De most sajnálom, hogy a farkasok nem öltek meg ott a kastély alat a sárban. Megfordult a fejemben hogy végzek magammal inkább a halál, minthogy a világra hozzam annak a démonnak a gyermekét. Isten nem létezhet, mert különben nem lehet ennyire kegyetlen velem. Francois de Chazeron elvette az életem és nem tudok elmenekülni előle. Ha a sebhely nem emlékeztet, majd akkor sátán gyermeke fog?”Ugyan azt érzem a sorokat olvasva, mint amit mindig mikor elolvasom a naplót. Isabeau igaz dühét és gyűlöletét és nem csak miatta és a lánya miatt, hanem a családunk minden tagjának szenvedéséért. Ugytűnik a nagyi halálával a család bosszúja most az én kezemben van. Lori a lábamhoz dörzsöli a fejét. Ahogy ránézek, mintha a saját szemeimet látnám az övéiben tükröződni. Vajon menyi idős lehet? Vajon látta Isabeau-t? Vajon neki is ártott Francois de Chazeron? Már tudom, hogy menünk kel ki kel deríteni, hogy hol van az a város és oda kell mennem. Talán nekem végre sikerül beteljesítenem Isabeau és a családom több száz éves bosszúját. Nem tartott sokáig hogy kiderítsem a város nevét, és hogy hogyan kel odajutni. A könyvesboltban ahonnan a szótárt is szereztem az eladó kedves öregúr szívesen elmagyarázta, mint kiderült a térképek a hobbija és minden francia várost és tartózkodását ismeri, de szerintem még az eldugott patakokat is meg tudja nevezni. Viszont ennek okán órákig kelet hallgatnom, ahogy a térképekről beszél. Ami persze nem volt rossz, hiszen teával is kínált és még azt is megengedte, hogy Lori lefeküdjön a kandalló elé ameddig ő mesél. A végén még süteményt is kaptam és a szótár árát is visszaadta mondván rég találkozott ilyen bájos és érdeklődő közönséggel. Szerintem a bácsi csak magányos volt megígértem neki, hogy ha visszatérek, a városba néha mindenképpen meglátogatom majd és akkor mesélhet még a térképekről. A végén még Lori-tól is kapott egy nyelvest pedig ő nem sűrűn barátkozik emberekkel. A város már távolról is fenyegetőnek tűnt. Még el sem értük Lori máris nyugtalan lett. A szőr felborzolódót a hátán a farkát is furcsa helyzetben tartotta és a fülét is hátracsapta. A viselkedésétől nekem is rossz érzéseim támadtak. Nem mintha a felettébb bizalomgerjesztő épületek nem gyakoroltak volna hatást a kialakult helyzetre. Ráadásul, ahogy belépünk a városba az eső is elkezdi hallatni a hangját. Ahogy el kezd esni az eső egyre kevesebb kedvem van a házak között kóborolni a szűk sáros utcákon. Ráadásul a rongyos ruhám is pillanatok alatt át ázik ezért úgy döntök először megkeressük a fogadót legalább az utazó ládát is le tudom tenni mielőtt bármerre, elindulnánk. Nem mintha nehéz lenne a rengeteg holmitól, ami nincsen benne és a ráeszkábált kerekeken gurul is valamennyire, de nem túl kényelmes a sárban magam után vonszolni jobb lesz inkább letenni a fogadóban. Ahova remélem Lorit is beengedik majd, hogy megszárítkozzon küllőmben nem lesz kellemes egy vizes és sáros farkassal sétálgatni. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Sept 29, 2017 16:44:19 GMT 1
A fél világot átutaztuk, hogy elkapjuk. Kína, India az Oszmán birodalom mind-mind az utunkba estek míg követtük. Igazán sajnálom, hogy nem állhattam meg ezekben a távoli és egzotikus országokban. De most elkaptam. Itt van ebben a számomunkra kimondhatatlan nevű városban. Egy csúnya kastély vagy inkább kőhalom meredezik mellette. Messze nem olyan szép és kecses mint amelyeket otthon a felkelő nap birodalmában találsz.
Ahány szőrszál van a farkincánkon annyi felé meredezik.
-Te is érzed ezt?
-Igen. Valami nagyon rossz van odabent.
-Még sose éreztem efféle borzongást. Biztos a farok teszi. Nagyon fura egy érzés.
-Szellemként szokj hozzá. Szerinted meg tudnánk mászni a várat?
-Ilyen messziről nem tudom megmondani de nem hiszem, hogy gondot jelentene ennek a testnek. Viszont ne menjünk sokkal közelebb. Lehet őrzik a helyet. Elég feltűnőek lennénk.
-Akkor előbb megpróbálok infót szerezni. Irány a kocsma. Ott mindig lehet és legalább megtömhetjük a gyomrunkat.-Itt elmosolyodunk.
Még róka alakban megpróbálunk közelebb osonni a városhoz de a fülünkben növekvő nyomás egyre inkább jelez. Vihar közeleg. CSÖPP. Összerázkódunj ahogy egy nagy és vizes csepp landol az orrunk hegyén. Na ennek már a fele se tréfa. Gyorsan egy helyi francia nővé változtatjuk magunkat. No nem annyira helyi. Jó száz kilométerre él innen. Csak megjegyeztük a kinézetét hátha kell majd idegen helyen álcáznom magunkat. Természetesen esernyőt sem felejtek el az illúzióhoz csapni. Nem lenne kellemes elázni.
A jelenlegi alakunk egy a középosztály béli (ám abban meglepően előkelőnek tűnő) kora huszasaiban járó szőke kékszemű leányzó. Akinek első útja a kisváros kocsmájába vezet, hogy megpihenjen és megmelegedjen míg az eső elmúlik.
Jó álca lesz ez az információ szerzésre. Az ilyen kocsmák mindig tele vannak hasznos dolgokkal. Rengeteg alak megfordul itt. Talán még a csapostól is meg tudom illendően érdeklődni, hogy ki vagy mi lakik a kastélyban?
Esetleg egy jó nagy sültet is elfogyasztanék. Pénzem ugyan nincs de erről majd gondoskodnak az illúziók.
Rin
Chizu
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Sept 30, 2017 10:30:48 GMT 1
Lestat nagyon megijesztett, amikor magához hívatott. Hosszú, fehér köpenyében ült az asztala mögött a teljes sötétben, még a szokásos gyertya se pislogott az asztalon. Én üdvözlés gyanánt biccentettem, de nem hajtottam térdet, hisz egy valamit Lestat borzalmasan jól megtanított, hogy egy nemes csak a családfőnek, vagy egy ősnek hajt térdet, senki másnak.
- Eric, köszönöm, hogy eljöttél.
- Hisz hívattál - mondom egy mosoly kíséretében. Ő is vissza mosolygott, de gondterheltnek tűnt.
Röviden ismertette a helyzetet, hogy eltűnt egy családtag. Ez elég nagy gond, hisz ha azt mutatjuk, hogy a mi családunk tagjai csak úgy elveszhetnek vagy lemészárolhatóak, akkor gyengének tűnünk.
Rövidesen össze is szedtem pár dolgot, ruhákat, az ezüstfegyvereimet ( tőr, kard), pénzt és egy láncmellvértet is raktam az egyik bőröndömbe. Sose lehet tudni, hogy mivel állok szembe. Persze még sok mindent pakoltam, hisz három bőrönddel mentem, kettő nagyobbal és egy kisebbel.
Lestat ajándékozott nekem egy pisztolyt és hozzá golyókat, mondva, hogy vigyázzak magamra. Eltettem azt is.
Az út hosszú volt, rázós, de nyugodt.
Amikor beértünk Franciaország területére gondolkoztam rajta, hogy megvacsorázom a kocsist, de lebeszéltem róla magam, tehát a bőröndömben lévő vértartalékhoz nyúltam, hogy a szomjam enyhítsem.
Lassan beértünk a kisvárosba. A város borzasztóan büdös volt és romos. Ahogy a kocsis letett a város szélén jobban a szemem elé tárult a városka látványa. A kastély mely magasan a város fölé tornyosult, valami rossz érzést keltett bennem. Úgy éreztem, hogy bármi, amit az a kastély rejt, nem e világi. Szállást keresve megindultam a fogadóba, meg persze információt gyűjteni.
A fogadó nem mondható túl jó állapotban lévőnek, de egy ilyen kisvárosból nem lehet jobbat kinézni...
Amint beléptem megláttam a fogadóst és a pultnál helyet foglalt férfit. A férfi cseppnyi nyugtalansággal töltött el, hisz valami furcsa volt benne.
Ahogy közelebb mentem a pulthoz, hallótávolságon belülre, meghallottam, hogy a furcsa alak valami bestiáról kérdezősködik, ami a várost járja. Ekkor esett le, hogy ő egy szörnyvadász.
Odamentem a pulthoz és franciául a fogadóshoz szóltam:
- Jó estét. Van szabad szobájuk? - kérdezem tőle nyers és fáradt hangon.
- Van. Hány éjszakára?
- Három - válaszoltam és próbáltam a lehető legjobban rejtegetni a vámpír valómat és nem túl furcsának tűnni, bár ebben a városban a normál emberek is furcsák, valami nem stimmel.
- Akkor.. - a fogadós vakarta az állát.- Legyen harmincöt frank.
A pénzt kiszámoltam a pultra, majd megszólalt a fogadós ismét.
- A szobája az emeleten jobbra a második ajtó. Üdv Brumeux-ban! - mondta, majd a kezembe adta a kulcsot.
A csomagjaimat felvittem a szobámba, majd átöltöztem és egy tíz percre megpihentem.
Felöltöttem az utazóköpenyem, mely majdnem a földig ért, ami jó volt, mert takarta a kardomat, a pisztolyomat és a tőreimet.
Leültem én is a pulthoz és amennyiben a vadász és a fogadós már nem tárgyalnak felszólalok.
- Mit tud a kastélyról és ki itt a főnök? Illetve, történt az elmúlt két hétben bármi furcsa dolog a városban?
Kérdezem, majd a zsebemből előhúztam egy szál cigarettát, majd egy skatulya gyufát és felkészültem, hogy meggyújtom a cigarettát, amennyiben a fogadós nem szól rám.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 3, 2017 20:11:57 GMT 1
Miután a fogadó felé vesszük, az irányt rettenetesen szakadni kezd az eső a rongyaim máspercek alatt szétáznak, és egyre jobban fázok, megfordul a fejemben, hogy gyorsan előkapom a farkasbundát a ládából, de ha megázik rettentő büdös lesz, amíg ki nem szellőztetem, amit ki tudja, mikor tudok megtenni. Inkább fázok most egy kicsit és majd a fogadóban beleburkolom magam.
Mikor végre megtaláljuk a fogadót… Mikor Lori végre megtalálja a fogadót, mert én háromszor is elmentem előtte bár ő mindhárom alkalommal megállt az ajtaja ellőt és leült, hogy jelezze- nagyon jól eset a meleg még az alkohol a füst és az izzadság szaga sem zavart. A ruháim teljesen eláztak Lori pedig csurom víz és sár volt mikor belépet mögöttem. Nagyon remélem, hogy nem zavarják ki rögtön. Ahogy kirázta bundáját a rajta lévő sár nagyrészt a ruhámra fröcskölve a drága aranykereszt gyönyörűen csillogott a fényben. Biztos, hogy nem egy ember fel is figyel rá.
A pulthoz lépve megszámolom a pénzemet, azután amit a kocsisnak jattoltam, amiért idehozott nagyjából csak a szótár ára maradt 8 frank és egy kevés apró. Nagyot sóhajtok és eléggé zavarban kérdezem meg a fogadóst.
-Bocsánat meddig bérelhetnék egy szobát 8 frankért?- Nem hinném, hogy ez akár egy éjszakára is elég, de abban reménykedek, talán megszán az ázott ruháimban, ahogy ott álok a pult előtt és reszketek. A válasz után szintén szégyenkezve még egy kérdést teszek fel a fogadósnak.
-Kaphatnék egy pohár vizet? Vagy azért is fizetnem kéne? Mert ez minden pénzem.
Majd leülök a pulthoz egy férfi mellé. Lori a másik oldalamra telepszik láthatóan nem nagyon akar, a férfi közelében leni bár nem sokkal tűnik antiszociálisabbnak, mint máskor. Ahogy ránézek, éhesen megnyalja a szája szélét. Mikor is ettem utoljára? A férfi ételének mellettem remek illata van, a gyomrom is megszólal, mikor megérzem. Mélyet sóhajtok majd röviden végigmérem a férfit.
Meglehetősen furcsa külseje van a ruhái sem hétköznapiak és még sosem láttam az övéhez hasonló ezüst hajat, de ami miatt a futó környezet felmérésből hosszabb szemle lett az a férfi szeme. Az arany szemek először macskára aztán egy sokkal ismerősebb lényre farkasra emlékeztettek de semmikép sem neveztem volna emberi szemeknek. Azt hiszem egy kicsit tovább is bámultam őket, mint ahogy illő.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 4, 2017 16:25:45 GMT 1
Mindenki
A fogadós egy középmagas, nagy orrú, élete felén már túllévő férfi volt. Az első vendég érkezését egyetlen szemöldökfelvonással konstatálta, a következőnél pedig már tisztán kivehető volt a meglepődöttsége. A többieket már széles mosollyal, és sülő hús illatával fogadta. Na meg majdnem kétszer drágább árakkal.
Nem járt erre túl sok ember, így érthető volt, hogy a hirtelen beözönlő "vendégsereget" kihasználva, megpróbál profitálni a helyzetből.
Mindenkit készséggel kiszolgált, feltéve ha hajlandó volt fizetni. Ellenkező esetben pedig vehettétek kész csodának, hogy nem dobott ki benneteket.
(Ezt követően még lesznek mesélőik, szóval senki se sírjon, hogy csak ennyire kell reagálnia)
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 4, 2017 16:38:18 GMT 1
Riviai Geralt (Dogorn)A fogadós töltött neked, majd hozzátette, hogy ételt nagyjából fél óra múlva tud csak felszolgálni, addig várnod kell vele. A kérdéseid után alaposan végigmért téged. - Nem is tudom... Eléggé feledékeny vagyok mostanság, de talán valami eszembe juttatná ezeket. Már nyújtotta volna a tenyerét, hogy pénzt dobj bele, viszont amint megpillantotta a szemeid, keze megállt félúton és belé fagyott a szó. Hosszas gondolkodás után nagyot sóhajtott és keserű arckifejezéssel nekilátott. - A város elvileg a báró családjáé már évszázadok óta, de szinte sose dugják ki az orrukat a kastélyból így mára már azt se tudjuk pontosan kié is ez a hely. Ritkán járnak erre idegenek és kereskedők, így főképp abból élünk amit termelünk. A szörny pedig... - Intett, hogy hajolj közelebb - Senki se tudja mi lehet. Estéről estére bukkan fel és reggelre már csak vért és húscafatokat hagy maga után. Eleinte a zárt ajtók megállították... De mára már az sem segít. Van aki egész estéket virraszt át egy puskával csak azért, hogy ne álmában lepjék meg. Pont mint Marco egy hete... Csak arra volt jó, hogy a puskadörrenésből tudtuk, hogy hova küldjük a sírásót. Mutasd csak azt a felhívást! Miután szemügyre vette a lapot, elmormolt egy meglehetősen hangos és még inkább ocsmány szitkot, majd mint sem törődve az eddigi diszkrécióval folytatta. - Biztos az az átkozott pap adta fel a hirdetést. Csak annak a nyomorultnak van elég pénze és ideje egy ilyenhez. Holnap reggel nézz be hozzá. Valószínűleg csak éjszaka áll el az eső, akkor meg egy sereggel se jutsz be oda. A gyáva patkány még az ablakokat is bedeszkázta.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 4, 2017 17:15:37 GMT 1
Enrich Fröhlich (Kristóf)A mai nap, ha eltekintünk a várostól, rád kacsintott a szerencse. Egy koszos ruhákba öltözött helyi férfi éppen a fogadó bejárata felé tartott. Eleinte igyekezett téged elkerülni és eljátszani, hogy észre se vett, de amint megvillantottad előtte a tíz frankot, azonnal felcsillan a szeme. Még végig se mondtad mit akarsz tőle, de felkapta az egyik bőröndöd és felajánlotta, hogy még egyet elvisz ha szeretnéd. A fogadósnál is működött a módszer, csak nagyobb összegben. Elég volt átnyújtanod az ötszáz frankot, s kérés nélkül adta neked a legjobb szobája kulcsát, illetve felajánlott még e mellé egy nagy adag meleg vacsorát és egy forró fürdőt is. A szobádat látva őszintén elgondolkoztál azon, hogy a többi mégis milyen lehet. Kétség kivel ez volt a legnagyobb mind közül, de a párizsi szállásodhoz képest ez inkább volt egy patkánylyuk mint a legjobb szálláshely. Az ütött kopott tapéta több helyen is leszakadt a falról. A bútorzat valamivel jobb állapotban volt, de így is erős minimalizmus jellemezte. Eléggé amatőr asztalos munkák. De minden ott volt amit kértél. Talán csak az ágy kényelmességével adódtak problémák, de végső soron csak fele olyan kényelmetlennek bizonyult mint első ránézésre hitted. Sőt, az igazat megvallva még többet is kaptál, ugyanis a szobában található kissé korhadt ajtó egy fürdőszobát rejtett. Ami mondjuk egy deszkákból összerakott, kissé hordóra hajazó kádból és egy illemhelyből állt. Előbbit igazából csak a hossza különböztette meg egy hordótól, utóbbi pedig csak egy egyszerű lyuk volt, fa kerettel. Ehhez képest szinte semmi szaga sem volt. Valószínűleg a lyuk egyenesen a város csatornarendszerébe vezet, nem pedig egy egyszerű pöcegödörbe. Miután biztonságba helyezted a holmid és megkaptad a szükséges útbaigazítást, végre elindulhattál a templom irányába. Csupán pár perc séta az egyre jobban szakadó esőben és máris ott álltál a város második legnagyobb épülete, a templom előtt. Ami azonnal feltűnhetett számodra, hogy valaki az összes ablakot bedeszkázta. Mikor kopogtattál a vasajtón, halk mocorgás jött a túloldalról. - Ki vagy? -Jött a kérdés. Válaszodat követően legalább hat zár kattanását hallgattad, majd végül hangos nyikorgással kinyílt a súlyos ajtó. Egy alacsony, soványka pap állt mögötte. Szemei karikásak voltak és tisztán látszottak rajta az aggodalom jelei. Betessékelt, aztán ismét nekiesett a záraknak. - Nem helybéli vagy igaz? Mit akar egy idegen, itt az Úr egy rég elhagyatott házában?
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 4, 2017 17:33:22 GMT 1
Loraline d'Auvergne (Raven)A fogadós némileg rácsodálkozott a farkasodra, és az is tisztán látszott, hogy erősen kutat a pult alatt, de amint megbizonyosodott róla, hogy nem tépi le az arcát, valamivel nyugodtabban folytatta munkáját. Kérdésedet követően alaposan a tenyeredbe nézet, majd hangosan felnevetett. Végül mikor rájött, hogy ez nem egy rossz vicc, jóval némileg elkomorodik az arckifejezése. Ismét végigmér, de hiába az ázott ruha és a bociszem, csupán a fejét rázza. - A víz viszont szerencsédre ma pont ingyen van. Ezt követően fog egy poharat és eltűnik úgy öt perc erejéig, végül pedig egy teli pohár vízzel tér vissza. Nem kell a kifinomult szaglás ahhoz, hogy megállapítsd: "Ez biza esővíz." De legalább ingyen van. És kaptál hozzá poharat...
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 4, 2017 21:17:33 GMT 1
A fogadós szavaira Geralt csak biccentett, köszönésképpen, majd karba tett kézzel várta a meleg ételt. De ekkor belépett egy jól öltözött ficsúr, aki ötszáz fontot fizetett egyetlen szobáért. ~ Mit keres egy nemes, egy ilyen lepukkant helyen? Nincs itt semmi... Hacsak valami olyan dolgok történik ebben a kis városban, a színfalak mögött, amiről még nem tudok... ~ Gondolta, majd tovább várt a vacsorájára, immáron egy kis vodkával maga előtt. Geralt megemelte a poharát, ezzel megköszönve a fogadós vendégszeretetét és lehúzta. Nem sokkal később újabb vendék érkezett hozzájuk, egy másik férfi képében. Nem volt túlzottan különleges a megjelenése. Szobát akart, amit meg is kapott. Aztán szinte ugyan azokat a kérdéseket tette fel, mint Geralt 10 perccel korábban. A witcher hátradőlt a székében, karba tette a kezét és egy halovány mosoly jelent meg az arcán, hiszen már előre elképzelte a fogadós reakcióját. ~ Egy itteni fogadóban nem a helyieknek kellene inniuk? Erre egyre többen érkeznek ide, valami titokzatos célból... Mit rejtegethet magában ez a kis koszfészek? ~ Kérdezte magában, majd azonnal elfeledte minden problémáját, hiszen végre megkapta a sültjét és a korsó mézsörét. Miután megköszönte azonnal neki is látott. Pár harapás a csirkéből, hozzá egy kis falat kenyér, majd két jó nagy korty a sörből. Mintha sose látott volna ételt és italt. Ekkor azonban egy fiatal lány lépett be az ajtón és a farkasa. Geralt egy pillanatra odakapta a fejét és ránézett a vadállatra, de miután meggyőződött róla, hogy rá nézve nem veszélyes, folytatta a lakmározást. Ez után tűnt fel neki, hogy a nő csurom vizes, fáradt, éhes és nincs hol megszállnia, mivel szinte semmi pénze nem volt. A férfi egy pillanatra sajnálatot érzett iránta, de gyorsan elhessegette a gondolatot és egy jó nagyot ivott a kupájából. ~ Ha mindenkin segítenék, már rég éhenhaltam volna. ~ Morgolódott magában. Aztán vizet kért az új jövevény. Pár perccel később egy esővízzel teli pohárral tért vissza a csapos. ~ Ezt a kapzsi mocsadékot... ~ Gondolta, majd tovább falatozott. Immáron nem olyan jó ízűen, mint eddig, de éhes volt, így hát folytatta. Aztán a lány leült mellé. Látta, ahogyan a kajáját stíröli... Hallotta, ahogyan korgott a hasa, ahogyan azt is, hogy sóhajtozik. Az is feltűnt neki, hogy bámulja... Nem kicsit, nagyon! ~ Mi van ezzel, nem látott még witchert? ~ Gondolta magában. Pár percig még bírta a pattanásig feszült hangulatot, majd nem bírta tovább a feszültséget, sóhajtott egy nagyot és a lány elé tolta az tálat, ami szinte még tele volt. - Nem vagyok éhes... Elment az étvágyam... - Morogta halkan, miközben könyökölt a pulton és maga elé bámult, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy találkozzon a tekintetük. - Hé csapos! Egy pohár forralt bort! - Elővett pár aprópénz az erszényéből, majd lerakta az asztalra fizetség gyanánt. - Ez majd felmelegít... - Mondta ezúttal a nőnek. Geralt szótlanul ült, majd óvatosan végignézett a hölgyeményen és a hűséges társán. Megpillantva a keresztet és megszólalt. - Hogy lehet az, hogy egy nemesi lány, ilyen messze keveredik el otthonról és most nincstelenül járja a senki földjét?- Mutatott az arany ékszerre. - Farkasra ilyet rakni.... Ez valami hóbort az előkelőknél, vagy talán mágia? - Pár perces szünet után végre bemutatkozott. - A nevem Ríviai Geralt. Blaviken mészárosa, ha úgy jobb. És igen... Witcher vagyok, ha nem jöttél még volna rá. Szörnyekkel foglalkozom. Nem hallottál még rólunk? - Halászta elő, a ruhája alatt lévő farkast ábrázoló medálját, majd megmutatta. - És te ki vagy? Mi szél hozott erre? Nem minden nap találkozik az ember olyan hölggyel, aki a saját farkasával jön be egy Isten háta mögötti fogadóba, szállást kérni. - Mondta, majd tekintett figyelmesen Loralinera. Mikor már későre járt az óra Geralt felkelt a pulttól, elkérte a szobája kulcsát és elindult felfelé, de akkor visszatekintett a lányra. Sóhajtott egyet és közelebb lépett. - Nem hagyhatom, hogy kint éjszakázz Keszeg mellett az istállóban, ebben a kietlen időben. Keszeg a lovam... - Magyarázta előző mondatát. - Nem tartozol semmivel, csak gyertek... Illetve! - Mondta, majd elővette a megbízását és megmutatta neki. - Ha bármit megtudsz erről a "rémségről" azonnal keress fel! - Amint beléptek a szoba egy szűk kis lyukra hasonlított inkább, mintsem egy tényleges szobára. Egy kis ágyacska, két roskadt szék, egy asztal, azon egy kis lámpás, egy bedeszkázott ablak és még az ajtó zára is be volt törve. - Remek, íme a királyi lakosztály hölgyem! - Szólt szarkasztikusan, majd belépve kitámasztotta az ajtót az egyik székkel, hogy legalább magától ki ne nyíljon. A witcher szó nélkül ledőlt a székre, feltette a lábát az asztalra, majd karba tette a kezét. - Milyen vendéglátó volnék, ha nem hagynám, hogy a vendég aludjon az ágyban? Amúgy sem tűnik kényelmesnek... - Mondta, majd szó nélkül elfújta a lámpás lángját, lehunyta a szemét és elaludt. Geralt kora hajnalban kelt, mielőtt még bárki felkelt volna. Lement a földszintre, majd ugyan oda leült, ahol előző este is tartózkodott. Ott neki is látott a reggelijének egy pohár sör társaságában. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Oct 5, 2017 6:34:10 GMT 1
Hát ez meg mi? Bedeszkázott ablakok? Felújítják a templomot? Remélem nem sikerült valami olyanba ütnöm az orrom amibe nem kellett volna. Nem vagyok én harcos, én csak egy könyvtáros vagyok. Mindegy reméljük a legjobbakat és kopogjunk be. Szinte hallom ahogy bent visszhangzik a kopogásom hangja.
- Ki vagy? – Ez lenne a pap? Még az ajtót se nyitja ki a vándor utazók előtt. Nagyobb a baj az egyházban mint hittem.
- Enrich Fröhlic vagyok Szent Atyám. - Legmodorosabb francia tudásommal mondom mind ezt. Persze közben átfut az agyamon, hogy talán nem kellett volna az eredeti nevem megmondani. Végül is a Fröhlic német név és itt nem igazán szeretik apám népét. – Beengedne végre? Tudja itt kint esik az eső és nekem nagyon fontos lenne önnel beszélnem!
Zár kattanás…Nem is egy mindjárt hat. Szóval Isten háza zárva van nem csak előlem, de még a hívei elől is. Mi folyik ebben a városban? Ez határozottan nem tetszik. Az ajtó nyikorgása se tetszik. Komolyan mintha a helybeliek egységesen megegyeztek volna abban, hogy a lehető leghátborzongatóbb középkori kisvárost csinálják meg a világon. Jó úton haladnak hozzá. A pap látványa se volt túl bizalom gerjesztő. Nem alszik rendesen ez egyből leszűrhető a karikás szemeiből. Abban sem vagyok biztos, hogy rendesen eszik-e egyáltalán. De tetterő még van benne, mert amint belépek a záraknak esik egyből. Akkor most besétáltam volna valami csapdába? Ez nem tetszik. Nagyon nem. A következő meg az lesz, hogy előugrik a szószék mögül egy inkvizítor vagy mi?
- Nem helybéli vagy igaz? Mit akar egy idegen, itt az Úr egy rég elhagyatott házában? – Kérdi a pap. Szóval nem tudja, hogy vámpír vagyok. Ez megkönnyebbülés. Simán csak…Hogy is mondják? Á igen hisztériás. Fura azt hittem azt csak az asszonyoknál jelentkezik. Úgy látszik papoknál is.
- A név vagy az akcentus vezette erre a következtetésre atyám? De igaza van tényleg akarok valamit. Azt akarom, hogy meséljen nekem a település és a templom történetéről. Egy kedves barátom nagy megszállottja a Dél és Nyugat francia kultúrának és gondoltam a tiszteletére és egyik születés napjára írok neki egy néprajzi kötetett ezekről a területekről. Tudja mit akarok. Nép viselet, helyi hagyományok, nép dalok, helyi mondavilág és a település története. A szokásos, gondolom már találkozott ilyennel. És azért magát kerestem meg, mert önök legalább tudják is mit beszélnek. Elnézést van itt valahol egy asztal. Igen súlyos ez a „kis” köteg nálam. – Ekkor előveszem a „kis” jegyzetfüzetem és egy asztal mellé leülök, keresek egy üres lapot és elő veszem a grafit ceruzám. És lássuk megered-e a pap nyelve.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 5, 2017 13:25:01 GMT 1
A pultos gyakorlatilag kineveti, a nyolc frankot a kezemben bár vizet kapok. Eső vizet, de nem panaszkodok csak sóhajtok egyet. Jobb, mint a semmi és legalább van hozzá pohár…
Lori-ra nézek, de hiába kényelmesen fekszik a földön és nem húz elő még pár frankot a bundájából.
…
Épphogy felmerül, hogy talán túl sokat bámultam a férfit mikor az sóhajt egyet és elém tolja a tálját. Morgott maga elé hogy már nem éhes aztán forralt bort rendelt a fogadóstól. Nem mondom, hogy nem örültem a felkínált ételnek, de azért rosszul éreztem magam, amiért egy idegennek kell megetetnie.
-Köszönöm!- Legalább tényleg minden hálám benne van, még ha nem is túl hangos, amit mondtam. A sültnek remek illata van, úgyhogy neki is álok pár apró falat után finom bökéseket érzek a lábamon. Ahogy lenézek Lori néz rám éhes szemekkel. Sóhaj. A hús nagyobb részét Lorinak adom, aki rögtön el is kezdi enni azt a szék alatt.
Ahogy megjön a rendelt bor újabb meglepetés ér ugyanis azt is én kapom. „Ez majd felmelegít”. Úgy Érzem a sima köszönöm lassan nem lesz, elég a hálálkodásra pedig mással nem szolgálhatok.
-Köszönöm!- A bor tényleg jól esik meleg és pont kellemesen fűszeres. Lori fogai alatt félelmetesen recseg a csont.
…
Nemes lány, én?
-Nem vagyok nemes. Igazából a városban is ritkán járok. De meg kell találnom itt valakit. –Azt inkább nem teszem hozzá, hogy azt a valakit vagy meg kell ölnöm vagy engem öl majd meg.
…
Persze kiszúrja Lori keresztjét.
-Az mindig is Loraline-é volt. Nem tudom honnan kaphatta.
…
A bemutatkozás után kissé elsápadok. Nagyi sosem tartotta fontosnak a witcher témát, mert ahol mi laktunk senki sem fizetett volna a fejünkért, de ez most nem az erdő. Bár valószínűleg nem tudja, hogy mi is vagyok, hiszen kétlem, hogy akkor is nekem adja az ételét. Úgyhogy nyugodtan bemutatkozhatok én is elvégre így illik. Bár előbb azért tartozom még valamivel.
- Bocsáss meg az előbbiért, még sosem láttam witchert ezelőtt nem számítottam rá, hogy itt futok össze eggyel. –a bocsánatkérés közben igyekszem kerülni a szemkontaktust. Majd így folytatom- A nevem Loraline d’Auvergne. Tudom ez is bemessen, hangzik, de valójában csak a várost jelzi, ahonnan a családom származik.- Itt elhallgatok, de aztán eszembe jut még valami
-ő pedig itt szintén Loraline.- Lori fel is emeli a fejét a bemutatásra és hosszan bele is néz a witcher szemébe azzal a tekintettel, amiben néha a sajátomat látom. Aztán mintha mi sem történt volna, ásít egyet és vissza helyezkedik a lábam mellé. Jó jel azt jelenti nem kel tartanom az idegentől egyelőre.
Már elég későre járt amikor Geralt elindult a szobájába és nekem csak itt jutott eszembe hegy nekem nincs is szobám Lori-ra pillantva kicsit irigy lettem olyan kényelmesen szundikált a földön. De akkor a férfi is visszafordult. Mélyet sóhajtott és kőzőlte hogy nem hagyja, hogy kint éjszakázzak, mindketten nyugodtan követhetjük. Ez már tényleg több volt, mint amennyit illedelmes elfogadni egy idegentől, de ha visszautasítom, marad a hideg és az eső és Lori már különben is elindult utána. Megfogom hát az utazóláda fogantyúját és én is megyek. Már majdnem utol is érem, amikor kis híján neki ütközők, mert megáll előttem és visszafordul.
Egy képet mutat, egy kőrözési plakát, a város réme. Remek ezek szerint valami szörny is van itt.
-Nem tudok róla semmit én is csak ma érkeztem a plakátot sem láttam még. De ha bármit megtudok, biztosan értesítelek róla. Ez a legkevesebb, amivel tartozhatok.
A szoba, amit a férfi királyi lakosztálynak nevezet inkább lyukra emlékeztetett. De legalább száraz volt, még ha meleg nem is. Menyire hiányzik most a meleg kunyhó az erdő közepén. Mivel a férfi bereteszelte az ajtót nem fog este magától kinyílni, hogy nem jön be senki arra, pedig ha más nem is de Lori mindenképp garancia. Amíg a kocsissal tárgyaltam az ideutról egy suhanc megpróbálta ellopni az utazó ládát azt hiszem, többet nem próbálkozik ilyesmivel. Még életemben nem láttam embert olyan gyorsan futni pedig meg sem támadta igazából. Még most is elmosolyodok az emlékre. De ez gyorsan le is hervad az arcomról. A férfi helyet foglal a másik széken felrakja a lábát és közli, hogy aludjak az ágyon. Már nyitom a szám, hogy ellent mondjak, de kétlem, hogy lenne esélyem ráadásul el is alszik, mire bármit mondhatnék. Sóhaj. Előkaparom a farkas bundát a táskából még mindig nagyi füstölőjét érzem rajta az erdőmélyi kis ház otthon illatát szerencsére nem ázott be a láda. Bár látom, hogy nincs takaró, de ez a minimum, amivel tartozok ezért a farkasbundát az alvó férfira terítem. Engem majd Lori melegen tart.
Leülök az ágy szélére és újra megnézem, a képet megforgatom és elolvasom, a hátulján a feliratot már nem tudom hányadik alkalommal. „Francois de Chazerone” Nem is láttam őt soha életemben akkor miért ijeszt meg a neve. A képel, a kezemben fekszem le aludni Lori szinte rögtön felugrik, mellém az ágyra alaposan végig nyalja az arcom, mint mindig majd elhelyezkedik, hogy aludni tudjak. Nem is tart sokáig elaludni. Reggel meg kell tudnom hallott-e valaki valamit, hogy tudja-e valaki hol van Chazerone. Oh és igen valami pénz is kéne…
Másnap az első dolgom a fogadóshoz visz és bár tudom, hogy nem indítottam jól nála, de abban reménykedek, hogy azért tudok majd hatni rá annyira, hogy ha tud valamit a célpontomról, akkor elárulja nekem.
Attól tartok fel kel áldoznom a tegnap szerencsésen megtakarított 8 frankot persze nem biztos, hogy az megoldja, a nyelvét abban az esetben abban reménykedek, hogy helyette elég gyáva és ha Lori megmorogja, egy kicsit útbaigazít. Ha nem akkor elkel kezdenem mindenkitől kérdezősködni hátha valakinek ismerős a név. Vagy talán találok, a városban egy patikát ahol alkímiai hozzávalókat lehet vásárolni abban az esetben ott mindenképpen kérdezősködnöm, kell. Hiszen ha van, hej, ahol egy alkimista mindenképp megfordul akkor az a patika lesz.
Talán néhány régi és kevésé értékes receptet pénzé is tudok ott tenni. Persze csak óvatosan nehogy a boltos feldobjon, mint boszorkányt. Az ideuton volt idom rendesen átnézni a recepteket és egy kettőt már eléggé értek is hogy tudjam mire jó. Láttam néhányat, ami valószínűleg zsákutca, de nem látszik, rajta ha egy mód van, rá nem szeretnék embereket átverni, de kell a pénz és nem adnám oda a féltve őrzött családi recepteket egy idegennek.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Oct 15, 2017 12:39:43 GMT 1
Eric Vincent Cellier (Arnion)Épp a fogadós és a különös vendég beszélgetése után érkeztél vissza a szobádból így legfeljebb az utolsó mondatot hallgathattad ki. Éppen ezért a tulaj kérdéseid hallatán hatalmasat sóhajtott és csupán annyit mondott: - Már megint? Téged is alaposan végigmért, majd amint befejezte széles vigyor húzódott az önelégült képén. Kinyújtotta tenyerét, másik kezével pedig bajszát igazítgatta. - Tudod, a mostanság elég feledékeny vagyok. Talán adhatnál valamit ami egy kicsit felelevenítené bennem a dolgokat. Elég árulkodó jelei voltak annak, hogy van nálad pénz. Többek közt az is, hogy egynél több ruhád van melyeket szinte percenként cserélgetsz, szóval most már be nem adod neki, hogy nincs nálad pénz. Ha nem vagy hajlandó fizetni neki, nem mond semmit, ellenben ha némi pénzt dobsz a markába, vesz egy mély levegőt és úgy nekiáll a mondandójának, hogy még csak félbe se tudod szakítani. - A város a báró családjáé már évszázadok óta. Ők a kastélyban élnek, de mivel azt se tudjuk mikor dugták ki onnan utoljára a képüket, sokan azt hiszik, hogy már nem is élnek. Gondolom a kastélyt is ők építették és azóta valószínűleg nem is foglalkoztak vele. - Intett, hogy hajolj közelebb és halkabbra vette a hangerőt. - Történnek itt furcsaságok. Estéről estére emberek tűnnek el és nem marad belőlük más csak vér és húscafatok. Sokak szerint egy egyszerű szörny, mások szerint valami rosszabb. Hátrébb húzódott majd újra normális hangon folytatta. - A pap foglalkozik ezzel, szóval ha többet akarsz tudni nézz be a templomba. Vagy esetleg menj el a sírásóhoz, gondolom ő is szolgálhat néhány hasznos információval. Persze csak reggel. Veszélyes a város éjszaka.
|
|
