Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 6, 2017 21:34:13 GMT 1
Mindenki
Fokozatosan odatereltek mindenkit a saját liftjéhez, egyedül a stylistotok búcsúztat titeket. Mindenki ugyanúgy néz ki. Fekete póló, vékony széldzseki, fekete, kényelmes, hosszú nadrág, félcipő. Egy zseb található a nadrágon, egy zárható, és két nyitott a széldzsekin. A kabát rendkívül meleg, ami aggodalomra ad okot. A hideg aréna sohasem jó előlel... Viszont a nadrág kifejezetten vékony, tavaszias viselet, de ősszel egyaránt hordható. A stylstjaitok átadják az utolsó jókívánságokat, aztán gyszerre kezdenek emelkedni a liftek. Másodpercre pontosan ugyanakkor bukkan fel mindenki. AZ első dolog természetesen, amit megláttok, az a Bőségszaru. Amolyan három szintes piramis. Az értékesebb tárgyak feljebb vannak, nem egyszerű felmászni odáig, mert szinte vízszintes a fal, csak az erre a célra kialakított apró mélyedéseken keresztül lehet feljutni.
Mielőtt az összegyűjthető tárgyakra vetnétek a szemeiteket, megpillantjátok magát az arénát. A böségszaru, és a 24 dobogó egy kör alakú szigeten helyezkedik el, mely körül négy végtelenbe nyúló másik található. Ezeket egy szakadék választja el a bőségszarutól, és széles, természetesnek ható hidak kötik össze. A dolog ott kezd érdekes lenni, hogy az összes szigeten más az időjárás! Észak-nyugaton a nyári nap melege forrósította a homokos talajt, a távolban azonban egy kisebb, erdős oázis kinálgatta magát az arra tévedő, kíváncsi szemeknek. Dél-nyugatot a tavasz tette magáévá. A távolban egy erdő húzódott, melyet egy hosszas, nyitott legelő előzött meg. A talaj dombos volt, kisebb-nagyobb emelkedőkkel, így futás közben könnyedén eleshetnek a figyelmetlenek, főleg mivel ránézésre a fű itt-ott elérte a 25, 30 centiméter magasságot is. A szakadék kezdetén egy vízesés hullik alá a mélybe, mely egy folyó tulajdona. Ez az édesvízforrás egyenesen az erdőig nyúlik, szintén azért, hogy odacsábítsa a kiválasztottakat. Délkeleten a zord téli időjárás uralkodott. Hósapkás hegyek, és örvényben keveredő hó jellemezte a vidéket. A háttérben egy fényfoltot vélhet észrevenni az ember? Egy ház? Egy torony? Ekkora távolságban, és ilyen körülmények között ki nem venné az ember. Végül az északkeleti sziget következett. Itt jelenleg szakadt eső, ugyanakkor a háttérben egy kőből készült tornyot véltetek észrevenni. Gyakorlatilag egy egész, elhagyatott kisvárost láttok magatok előtt. A helyet benőtte a gaz, indák és fák vegyültek a téglákkal. A hely előtt tölgyek magas sűrűje vonult végig, ez szintén egyike lehet a legkiválóbb rejtekhelyeknek.
Tekintetek most a sziget közepén lévő szarura irányul. A talajon csak apró hátizsákok (melyek bármit rejthetnek), tompa kések és takarók voltak a találhatóak. Az első emelkedő elsősorban túlélő felszerelésekkel toldotta meg a repertoárt. Gyufásdobozok, kötszerek, gyertyák, hálózsákok, zseblámpák, kovakövek, meleg kabátok és szalmakalapok, vizespalackok, kenyér darabok, sózott ételek Az utolsó előtti emlekedő a harcosok helye. Itt már lándzsák, kardok, és egy két nyílvesszős tegezek és élezett kések is megfordulnak. A porond tetejét a fájdalomcsillapítók, mérgek és orvosságok foglalják el.
A viadal indulását jelző duda bármelyik pillanatban megszólalhat, ami azt jelenti, hogy hamarosan kezdetét veszi a mészárlás első, és talán egyik legbrutálisabb fázisa.
Hammil Redpath
Izgatottan vártad, hogy a mészárlás kezdetét vegye. Adrenalinnal feltöltve rohamoztad meg a bőségszarut, futás közben sikerült felkapnod egy gyógyszeres táskát, valamint egy hálózsákot, a célod azonban a piramis harmadik szintje, a fegyveres szekció volt. Nem törődtél a körülötted folyó viszálykodásokkal. Az egyik machete-t mintha a te kezedbe szabták volna, és mivel az első között voltál jelen, így senki nem volt, aki elorrozza előled. Elégedetten teszed el a fegyvert, és épp következő csomagért indulnál, amikor egy nyílvessző fúródik a szemedbe. Szinte azonnal utolér a halál, előtte azonban alkalmad nyílik arra, hogy a gyilkosod szemébe nézz. Hailey Jones volt az, a negyedik körzetből. Meghajolt, mintha csak egy produkciót adott volna elő, aztán a szaru tetejéről kereste a következő áldozatát.
Az élettelen tested fokozatosan lebuckázott a piramisról, ezzel rengeteg zsákmány bezsebelését lehetővé azoknak, akik nem mertek felmászni.
(Sajnálom szöcsKe, de az én türelmem is véges, eddig tudtam sodortatni az árral a karaktered, azonban erre ezentúl nincs módom, és a többiekre nézve sem lenne fair. Sajnálom.)
Cassia Banes
Hogy a bizonyítási vágyad, vagy a jéghideg bosszúd sarkalt arra a döntésre, hogy Thomas nyomába eredj, azt egyedül csak te tudod, de így tettél. A férfi hivatásosok gyűrűjében rohamozta meg a szarut. A talajon lévő tárgyakra ügyet sem vetett, egyedül a csatlósai ragadtak meg egy-egy kezük ügyébe kerülő csomagot. A férfi uticélja a harmadik emelkedő volt.
Te magad is a nyomában voltál, és a legnagyobb meglepetésedre egy fürgébb valaki is kiszemelte magának. Charles Gilbert a kilencedik körzetből. A gyermek közvetlenül előtted mászott fel, a fogaival egy rozsdás kést szorított. Valószínüleg a személyes bosszúja hajtotta, más okból nem jönne ide. Egy pillatra eltűnik, ahogy nagyot lökve magán fent terem a fegyverek szintjén. Közben te magad is igyekszel feltornázni oda magad, ám Thomas ezt a táncot mindenképp megnehezíti számodra. Amint a szaru közelébe érsz, a Charles könnyű súlyát kihasználva dob vissza a „pálya“ elejére. Nemes egyszerűséggel rád dobja, s ezáltal másfél szintet zuhansz. A lábad elakadt egy hálózsák kötelében, amit sikeresen magaddal rántottál. Charles még tudtánál volt, és miközben a szívéből patakként folyt ki a vér, csak ennyit mondott:
- Ígérd meg, hogy megölöd. Értem... és...a körzetemért.
S azzal fennakadt a szeme. A közeledben viszont nem sok mindent látsz, kivéve Hammil hulláját, ami sok értékes cuccot magával rántott. Ez van bal oldalt. A másik irányban viszont megpillantod a szövetségeseid. Gyorsan kell döntened, hogy melyik irányban haladsz tovább, mert jól jönnének a halott fiú cuccai, viszont könnyen lehet, hogy elszakadtok egymástól.
Lucy
Arthurnak látszólag jót tett a vállba veregetés, ugyanis mielőtt elváltak volna útjaitok a lifthez menet, már sokkal magabiztosabbnak tűnt. Aztán elszakadtál az egyetlen embertől, akit úgy ahogy sikerült megismerned. Hamarosan itt az ideje annak, hogy bizonyítsatok.
Amikor az arénában találod magad, akkor akarva-akaratlan a Artie- keresed, és mivel nem látod, így valószínűleg a bőségszaru túloldalán van valahol. A duda megszólalásáig nem is látod, és utána is folyamatosan el-el tűnik az összecsapott felek között. Rögtön rájösz, hogy mi a taktikája. Kerüli a harcot, és az elszórt tárgyakat szedi össze. A rohangálás miatt nem egészen tudod kivenni, hogy mit gyűjtött össze, de egy biztos: a hátán két hátizsák volt, és tartott valamit a kezében. Választhatsz, hogy megpróbálsz te is valamiket összeszedni a bőségszaruból, vagy pedig megpróbálsz csatlakozni hozzá. A döntésedet nehezíti egy, a piramis tetejéről leguruló hulla, mely egykoron azé a tehénjelmezes hentesfiúé lehetett. A machete jól mutatna a kezedben, azonban könnyen lehet, hogy Artie-nak baja esik... Ahogy arról sem szabad megfeledkezni, hogy valószínűleg nem csak te fened rá a fogad.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 6, 2017 23:42:00 GMT 1
John és Summer
Summer-rel együtt keresitek a kis srácot, miután rövid szemezés után megtaláltátok egymást. Valószínűleg a Bőségszaru másik oldalán van Danny. Közben felkaptok egy hátizsákot és egy hálózsákot is, illetve John egy vadászkést is bezsebel. Valószínűleg valaki lerúghatta a fentebbi szintekről. Aztán végre megtaláljátok. Fabian-nal vonakodnak egy hátizsákon. Aztán megjelenik Horace is egy elég nagy késsel. Ijesztő fejjel nyírná ki Danny-t, de Summer még időben reagál, és sikerül kigáncsolnia a fiút. Te magad felkapod Danny-t, majd egyenesen észak felé veszitek az irányt, nem törődve a többi sráccal, amúgy sem követnek. Azonban két alak állja az utatokat. A nyolcadik körzet tagjai. A lány kezében egy machete, a fiú kezében egy lándzsa. Summer csak egy pillantást küld feléd, majd a fiúra ront. Tied a lány. Neked van egy vadászkésed. Summer-nek semmi. De elég esélyesnek tűnik, mert a fiú bizonytalan. Neked viszont Danny-re is figyelned kell, ráadásul a lány jóval magabiztosabban forgatja a kést. Bár attól még nem túl tapasztalt. (feltételesbe írj!)
Aurora, Summer (és Cassia)
Tudod, mi a feladatod. Minél több dolgot összeguberálni. Az öcsédet a Hetedik Körzetre bíztad. Felméritek a terepet. Nem vagytok nagyon messze egymástól, alig 4-5 ember választ el titeket. Több pillantást is váltotok. A 7. körzetes lány nem éppen biztatóan néz rád, de egy ilyen helyzetben talán nem róható fel neki. Végül megszólal a gong. Summer azonnal elsprintel, te azonban egy picit később indulsz, azonban a nyomában maradsz. Fedezitek egymást addig, amíg Summer ki nem szúrja a társát, ekkor csak biccent és otthagy. Cassia üldözőbe veszi Thomas-t. Értetlenül állhatsz ott, hiszen egyedül hagyott. De azért igyekszel felkapni cuccokat. Találsz még egy takarót, meg egy kulacsot, aztán mászni kezdesz. Utoléred Cassia-t. És szemben találjátok magatokat a titokzatos mosolyú negyedik körzetes fiúval. Egyelőre csak hárman vagytok ezen a szinten. Egyik kezében egy lándzsa, a másikban egy kés. Közelebb lép hozzátok. Nálatok nincs semmi fegyver. Lassan megcsóválja a fejét, majd egy kicsit szélesebb lesz a mosolya, aztán megfordul, és belevágja a lándzsáját Libby Cooper mellkasába, aki éppen hátulról próbálta őt megölni. Csak négyen vagytok. Arra vártok, hogy veletek is végezzen a fiú. De ő csak a hörgő lányhoz fordul, és a késével véget vet a szenvedéseinek. Ez fura lehet… Miért hagy titeket menekülni? Nem tudod végiggondolni, mert melletted zuhan le egy test, Cassia-t magával rántva. Megint egyedül maradsz. Azonban a Negyedik Körzetes fiú végzett a lánnyal, és arra várj, hogy lépj. Felteszed magadban a kérdést: Tényleg hagy meglépni?! De tényleg hagy. Ezért te is Észak felé indulsz, hiszen nem sok minden maradt már a szaru körül. Találsz még egy pár zoknit és naptejet, ekkor veszed észre Cassia-t a földön. Odamehetsz segíteni neki, a közelében elég sok cucc van, illetve ellenfél is. Vagy hagyhatod is, és a Hetedik Körzetes társaid és öcséd felé veheted az irányt. A döntés a tied.
|
|
Londie
Lelkes fórumozó
Posts: 43
|
Post by Londie on Jun 11, 2017 15:42:04 GMT 1
Előző este:
Még nem végeztem az edzéssel, amikor valaki ormótlanul dübörögni kezdett az ajtómon. Elég későn veszem észre, de úgy tűnik, hogy a vendéget nem zavarja, kitartóan küzd az ajtónyitásért. Meglepetésemre, a 7. körzetbeli fiú áll előttem. Nem szólok - bár ő nem is hagyja -, csak érdeklődve pillantok rá. Azonnal rámzúdítja a gondolatait:
- NYOLC PONTOD VAN EMBER. Miért velünk nyomikkal akarsz szövetkezni? Menjél a profikhoz! Hüjje.
Ez a fellángolás felettébb vicesen hat. Talán én nem érzem a helyzet súlyosságát, de nem tudom megállni, hogy ne nevessek rajta:
- Még hogy veletek?
Választ azonban már nem kapok, mert homlokcsapkodva hátatfordít és elviharzik.
Mindez annyit jelenthet, hogy Aurora szövetséget kötött a 7. körzetesekkel. Mivel én nem szabtam neki szabályokat a szövetségre vonatkozóan, így nem is vonhatom érte felelősségre. Meglátjuk, mit hoz a holnap.
Az arénában:
Amíg emelkedik a cső, leunyom a szemem, hogy ne vakítson el a fény. Amikor pedig megpillantom a bőségszarut, és a körülöttem állókat, bennem is tudatosul a feladatom. Aurorára pillantok. Kíváncsi vagyok meddig tart a szövetségünk. Ezután pedig Thomasra... Tudom, hogy ő a legesélyesebb az egész nyomorult arénában a túlélésre. Puszta erő nem lesz ahhoz elég, hogy megöljem. Biztos vagyok benne, hogy azonnal a piramis tetejére fog mászni. Ugyanígy fogok tenni. Szükségem lesz fegyverre, azt pedig csak onnan szerezhetek, vagy hulláktól. Az aréna látványa lenyűgöző volt...bár nyilván szebb lehet otthon, kivetítőn nézni. Talán a tavasz zónája tűnik a legjobb választásnak, ha nem akarunk szénné égni a hőségben, elázni vagy fagyoskodni - azonban nincs túl sok időm, hogy ezen gondolkozzak.
Megszólal a duda, és olyan gyorsan futok a szaru felé, ahogyan csak tudok. Út közben igyekszem egy táskát felkapni. Látom, ahogy Thomas hamarabb ér oda, és felkapaszkodik. A következő meglepetés, hogy előttem ér célba egy igencsak fiatal fiú. Mit kereshet a piramison? Megőrült?
Aurora is megjelenik mellettem, de még mielőtt bármit is összeszedhetnénk, a negyedik körzetes fiú fenyegetően elindul felénk, kezében lándzsa és kés...Nálunk pedig nincs fegyver. Egy levegővétellel felkészülök arra, hogy megküzdjünk, azonban... Mostanra Hobbs is észrevette a jelenlétemet. Megfogja a 9. körzetből érkezett fiatal fiút és egyszerűen rámdobja. A test magával sodor, zuhanok vele együtt, és a lábammal magammalrántok egy zsákot. Egy pillanatnyi sötétség után csak a fiú arcát látom magam előtt. Lefordítom magamról...csupa vér.
- Ígérd meg, hogy megölöd. Értem... és...a körzetemért.
Ennyit tud még kinyöszörögni, mielőtt utoléri a halál. Már nincs értelme visszamásznom a piramisra, hiszen a többiek ezidő alatt szinte mindent elragadtak, de az egyik fiú, Hammil hullája körül még elég sok minden hever, valószínűleg lesöpörte őket, amikor lezuhant. A másik oldalon megpillantom Auroráékat. Fontosabbnak tartom, hogy felszerelést szerezzek magamnak, vagy éppen magunknak, így amit csak találok, megpróbálom összeszedni, legelső sorban azt a machete-t, ami Hammil mellett fekszik. Nem túl szerencsés fegyver nélkül küzdeni, de bízok az erőnlétemben. Észreveszem, hogy másnak is megtetszett az a machete, ezért odaugrok, hogy gyorsan felkaphassam még előttük.
Ha addig a többiek lelépnek észak felé, nem igazán hoznak vele zavarba. Amennyiben Aurora még jelen van, esetleg segít, megkérdezem, hogy ő is észak felé akar-e menni. Ha igennel válaszol, vele tartok, és megosztom vele a sejtéseimet is:
- Hobbs valószínűleg vadászni fog ránk. Mindkettőnkre.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jun 15, 2017 13:09:17 GMT 1
Ott áll előttünk Horace a kezében egy machete. Késsel. Abból a nagyobb fajtából. Jujj. Még szerencse, hogy a srác egy kollektív kretén és nem néz a háta mögé. Summer kigáncsolja. Amíg a lánnyal meg azzal van elfoglalva, hogy felálljon. Egy olyan szögből ahonnan nem lát, rávetem maga és beledöföm a késemet. Aztán ha meghalt elkobzom a machetéjét és Summernek adom. Ha nem nyúvad ki akkor addig gyilkolom Summerestül amíg meg nem hal. (Gondolom nem kell mondanom, hogy kettőnk ellen sérülten és a földön fekve semmi esélye.)
Ezután tovább rohamozunk. Igyekszem a tavaszias táj felé vezetni a bandát. Nagy lesz a tömeg de legalább gyorsan túl leszünk rajta.
Persze a nyolcadikosok bekerülnek elém. Hát a farkam a szeplős pofájukba. Summer NE! Idióta kurva betámadja őket. Ha lenne időm most a homlokomra csapnék.
-Oké kölyök.-mondom Dannynek.-Te csak igyekezz hátbaszúrni őket de legfőképpen maradj távol mindenkitől akik nem mi vagyunk.
Miután elhadarom a szöveget a machetés csajszi felé veszem az irányt. Igyekszem terelni a figyelmét, hogy Denny megszúrhassa. Leginkább csak ugrálok a fegvyere elől és ijesztgetem a késemmel. Amíg nem tudok találatot bevinni vagy a kölyök nem döf végre.
Ha legyőztük az újabb halom kretént akkor gyorsan felkapkodjuk a fegyvereiket és a holmijukat mielőtt bárki meglát és spurizunk az erdőbe.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 5, 2024 9:17:06 GMT 1
May 5, 2024 9:17:06 GMT 1
|
Post by Deleted on Jun 19, 2017 8:38:25 GMT 1
Vörös, mint a meggy.
Ezt a mondatot ismétlem magamban újra és újra, miközben az üvegből készült cső emelkedik, majd megáll. Először elvakít a nap világos fénye, így a jobb kezemet a szemem elé teszem, de miután megszoktam a világosságot, lerakom azt magam mellé. Körbenézek, s szembesülök azzal, hogy a Játékmesterek idén is kitettek magukért. A bőségszarura emelem tekintetemet, majd azt nézem meg alaposabban. Piramis. A talajon csak hátizsákok meg néhány ingóság van, a másik szinten már a túlélő dolgok teszik tiszteletüket, a következő emeleten a fegyverek, az utolsón pedig különböző mérgek és orvosságok. Legalább az utolsó előtti szintre fel kell jutnom, vagy a hulláktól leszek hajlandó fegyvert szerezni.
A kiválasztottakat kezdem el nézni. Dannyt keresem a tekintetemmel, majd egy 4-5 emberrel arrébb észre is veszem. A hetedik körzetes lányt, Summer Wellsre is teszek egy pillantást, amire nem éppen a legkedvesebben reagál, de megértem, ugyanis nem egyszer volt már olyan az eddigi viadalokon, hogy a szövetségesek elárulták egymást, amit én nem tervezek, mert én betartom a szavamat. Cassiat is megkeresem, majd mikor megtalálom bólintok egyet, amit alig lehet észrevenni. John Sandstonet is meg akartam keresni a tekintetemmel, de arra már nem volt időm, mert a viadal kezdetét jelző duda megszólalt. Sprintelni kezdek, Summer van előttem, fedezzük egymást, majd mikor meglátja Johnt és Dannyt, elrohan. Cassia éppen Hobbsot kergeti, s hiába maradtam egyedül, hasznosítom magam. Felkapok egy takarót és egy kulacsot, majd mászni kezdek, majd mikor felérek szembe találom magam Cassiaval és a negyedik körzetes fiúval, s annak titokzatos vigyorával. Kezében fegyver van, a miénkben viszont nem. Készen állok rá, hogy megküzdjek a fiúval, de az megcsóválja fejét, majd még szélesebbre húzza vigyorát, ezutám hátra fordul, s lándzsáját Libby Cooper mellkasába döfi, aki éppen arra készült, hogy hátbaszúrja a fiút. Libby szájából azonnal vér folyik le. Vörös, mint a meggy. Nem marad elég időm, hogy sajnálkozzak, mert miután a fiú véget vet Libby szenvedéseinek felénk fordul és még mindig fegyver van a kezében, ami nekünk nincs. Mégse.. Mégse próbál végezni velünk. Menekülni hagy minket. Már éppen sarkon fordultam volna Cassiaval az oldalamon, ha Cassiat hirtelen nem rántja magával Charles Gilbert teste. Megrémülök, s lenézek. Charles vért köpködve mond valamit társamnak, majd végleg meghal. Vörös, mint a meggy. Leugrom. Találok még egy pár zoknit és egy naptejet, majd Cassia felé igyekszem. Felsegítem, majd még amit tudok cuccot, felkapok. Cassia egy holttest után ugrik, pontosabban egy machete után. Segítek neki, ha más is pályázik a fegyverre annak vagy a lábára lépek erőteljesen vagy a térdét rúgom meg. Ha sikerül megszereznünk a machetet Cassiaval az oldalamon indulok el dél-nyugat, a tavaszias időjárás felé.
- Tisztában vagyok vele, de ráérünk emiatt akkor aggódni, miután megtaláltuk az öcséméket.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 5, 2024 9:17:06 GMT 1
May 5, 2024 9:17:06 GMT 1
|
Post by Deleted on Jun 19, 2017 20:01:40 GMT 1
Úgy keltem, mint aki másnapos. Elfeküdtem a vállam, az arcomra száradt nyál bőrösszehúzó kellemetlen hatásától csak a szappanos mosakodás mentett meg. Kábának is érzem magam, így végzek egy kis testmozgást, hogy legalább az felpezsdítse a vérem - persze azért, ha lehet, rádobok egy jó kávét, 1-1 arányban tejjel, cukor nélkül.
A stylistok kísérnek minket a lifthez. De kurvára nem értem, hogy minek. Fekete pólóhoz, snassz nadrághoz, meg kábé tornacipőhöz mi a tosznak? És egyébként is, miért nem apámmal pacsizhatok már le végre? Úgy nagyjából utoljára. Napok óta nem láttam már úgysem, és bármennyire is viharfelhős volt eddig a kapcsolatom vele, azért csak együtt éltünk! Minden nap láttam legalább kutyafuttában a savanyú, ráncos kis citromotnyalt pitbull képét. És most így hiányzik, cseszné meg!
Gondolatban azért elköszönök tőle a liftben, és megtapogatom a kis rejtekhelyeimet. Valami komfortosabb cuccra számoltam magamnak, a sajátjaimhoz hasonlóra. Ebben a göncben alig sikerült elrejteni az elrejteni valót. Azt meg már akkor hozzá sem tegyem, hogy kedvem lenne már itt letépni a póló ujjait. Annyival nyugtatom magam, hogy egyelőre ne tegyem: talán jobb lehet még később kötszernek, vagy bármit összetákolni. Akkor viszont örömömben tapsikolva mondok le a fele pólóról, meg a nadrág legalább harmadáról is. Nem is beszélve erről a rohadt meleg dzsekiről! Utóbbit le is veszem egyelőre és a derekamra kötöm - de szigorúan csak lazán, hogy szükség esetén bármikor leoldhassam magamról egy határozottabb mozdulattal.
Rohadtul nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá. Téli kölyök vagyok, nyáron még a bőröm is lenyúznám, ha tudnám, hogy azzal kevésbé lesz szar.
És egyszercsak... Nem, nem medve, de akár az is lehetne. Bőségszaru. Itt túljutni nagyjából olyan azért, mintha az ember minimum egy grizzlyvel menne ölre.
~Megoldhatnád az egészet. Szereld össze a kis szarod, a négy legerősebbnek tűnőt kinyírod, a gyengébbekkel elbánsz. Kizárnak, kinyírnak, na és? Szabotálhatnád az egészet.~
Bármennyire is csábító, amit az eszem egyik oldala -leginkább az indulatoktól fűtött- súg, nem teszek semmi ilyen megfontolatlant. Azért ha lehet, megpróbálnék egy darabban (vagy maximum kettőben) kijutni innét.
Nem látom Artie-t hirtelen, azt viszont igen, hogy úgy rohamozzák meg a bőségszarut, akár a hangyaboly a tápláléknak való kekszet-döglött darazsat-cukrot, bármit. Nyilván érthető is, hiszen nagyjából attól függ a túlélés, amit most összeszedünk. De azért ésszel él az ember...
~Vajon átvert? Lehet, hogy csak engem áltatott az esetlen, romlatlan kiskölyök képével, de épp miatta halt meg az, aki most lefordul a piramis tetejéről?~
Ahogy átsuhant a fejemen a gondolatsor, máris meglátom. Ő herdálni akar, megkerülve azokat egyelőre, akik egymás eltiprásával foglalatoskodnak. Jól teszi. Már csak az kell, hogy a kettősünk egyik fele aktívabban is részt vegyen a holmik megkaparintásában és a potenciális ellenfelek dolgának megnehezítésében. Úgy tűnik, az oroszlánrész az enyém.
~Remek.~
Bár nem is vártam túl sokkal többet, az tény és való.
A piramisról lefelé bukdácsoló machetéjére, úgy nézem, többen is pályázunk. De lévén, túl sokkal több fegyvert egyelőre nem látok, jobb híján ezért indulok el. Ez legalább sokrétűen használható, nem csak végtagokat lehet leválasztani vele, hanem mindenféle indákat is akár, meg jó még tűzifa vágásra is...
De azért nem akarok már itt elhullani. Amúgy sem, de itt végképp. Így, azért nem vetem magam a fegyverre, mint gyöngytyúk a takonyra. Felé megyek ugyan, de csak akkor szállok harcba a cuccért, ha elegendő lehet pár jólirányzott rúgás a megszerzéséért. A fejek felé mondjuk, ahogy épp lehajolnak-guggolnak a fegyverért. Akkor viszont akkorát rúgok, mintha csak a kapun akarnám túljuttatni a büntetőt.
Ha így sikerülhet megszerezni azt a machetét, akkor viszem is. Ha viszont úgy látom, hogy esélyem sincs rá, hagyom a picsába.
Akárhogyan is alakuljon ez a rész, igyekszem akár utána, akár ettől függetlenül is megrohamozni a bőségszarut, kihasználva azt, hogy a többiek egymással vagy már a meneküléssel vannak épp elfoglalva. Sprintelek, és minden szintről igyekszem legalább egy valamit megmarkolni, amit a lehető leghamarabb is magamra kapok. Igyekszem megmászni a piramist, amennyire csak lehet. A cél az lenne, hogy aránylag sokat markolva jussak ki Artie mellé és tovább indulhassunk. Az sem érdekel, ha közben kiköpöm a tüdőm, szédülök, vagy fájnak az izmaim. Közben, amennyire csak lehet, figyelemmel kísérem a lehetséges támadókat, nehogy lesodorjon, felökleljen, vagy neadjisten, leszúrjon valaki.
Ha sikerrel járok, és kilyukadok Artie mellett - és persze, ha ő is életben van még, karon ragadom és cibálom magammal. Szándékosan arra, amerre a kisebbség ment tovább. Bár talán arra lenne célszerű menni, ahol előttünk kihullhat a jónép az akadályoknál, s így láthatjuk is, hogy mi vár ránk talán... De a kevésbé népes irány csábítóbb, még akkor is, ha eső vár, sár, meg dagonya.
Persze, csak ha Artie nincs más véleményen és nem akar esetleg arra tovább menni, ahol előttünk már 2-3 páros rejtőzködhet nagyjából bármelyik sarkon, hogy belénk fojtsa a szuszt már így, a legelején.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 30, 2017 15:30:08 GMT 1
Ezek egyelőre csak dobások:
Londie - Sebesség: oyXf3SWx1-6@rori - Sebesség: 2-6Módosítók: Esés miatti lassulás: Lucy értékei 2-től 6-ig terjednek, míg Cassia értékei 1-től 6-ig, mert talpra is kell állnia. A nagyobb értékkel rendelkező. A nagyobb értékkel rendelkező játékos ér el hamarabb a machete-hez. 1-6·2-6 |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 31, 2017 22:43:34 GMT 1
Lucy és Cassia @rori Londie
Mindketten nagy sebességgel indultok meg Hamill hullája felé. A machetére fáj a fogatok, ami nem is csoda, mert annak a kezében, aki forgatni tudja, nagy szolgálatot tud tenni. Cassia dolgát megnehezíti, hogy az esés után talpra kell állnia, de úgy tűnik, hogy a kiképzés, és a távolság az ő pártját fogja. Jóval hamarabb ér oda, mint Lucy, így könnyűszerrel megtudja kaparintani a machetét, és néhány dolgot a hulla körül. A hátizsák fedele kinyílt, így gyorsan meg tudja vizsgálni a tartalmát, mielőtt összeverődne a többiekkel. A következő tárgyak találhatóak Cassia hátizsákjában: egy darab üres kulacs, valami illékony rongy, egy doboz gyufa és egy CSAPOLÓ! Ez a tavaszi területen nagyon jól fog jönni, ha víz beszerzésére kerül majd a sor. A hálózsákot remekül kiegészítik. A leltár ellenőrzése után eljött az idő az elegáns távozásra, ugyanis a hivatásosak lassan átveszik az uralmat a bőségszaru sziget felett. Lucy körül-belül tizenöt méterre lehetett, amikor a riválisa kézbefogta a hátizsákot. Egy hivatásos. Őt nem valószínű, hogy egy egyszerű rúgással ki lehetne ütni, főleg mivel úgy tűnik, hogy szövetségese is van. Az első körzetes lány nem akarja őt bántani, viszont a közelében legyeskedik, így ha Cass nem is, a másik hivatásos biztos, hogy Lucy torkának esik majd. A szaru melletti gyűjtögetés sokkal előnyösebb opció, és a lány szerencsésnek mondhatja magát. A konfilktusok már adottak voltak, mindenütt verekedő kortársakat látott, így gyakorlatilag nyert ügye volt, mert senkinek sem volt ideje vele foglalkozni. Az üres hátizsákba a következő tárgyakat tudta összegyűjteni: Esőkabát, kés, valamint néhány ehető bogyó, és két fél literes vizespalack. Egyetlen hálózsákot sikerült még bezsebelni mellé, remélhetőleg Artie szerzett egy másikat, ha pedig nem, akkor legalább ismét a közönség kedvére tehet majd. Lucy:
Az emlegetett szamárral hamarosan meg is történik a találkozás. Gyakorlatilag majdnem elsodort téged, pár pillanaton múlott, hogy a fékezni tudta a lábait. A rossz hír az, hogy hálózsák bizony nem volt nála, viszont néhány hasznos dolog igen, többek víz, kötszer, és egy négy pirulát tartalmazó lázcsillapító. Az utóbbi a támogatók részéről egy vagyonba kerülne, így szerencsésnek mondhattátok magatokat. Egy dologból viszont nagy hiányt szenvedtek, ez pedig az étel. Csak kétes ehetőségű bogyókkal áldott meg benneteket sors (bár a bőségszaruban nem szokott semmi mérgező lenni), ez viszont akkor sem elég hosszú távon. Max másfél, két napig húznátok vele. - Szerintem oda menjünk! Az őszies táj felé mutat. - Igaz, hogy esik az eső, de a torony és az erdő remek menedékhely lehet. Talán állatokat is találunk arra. Ha nem ragadtad meg a kezét, akkor – mindenkit meglepve ezzel – ezúttal Artie cselekedett. Ez feltehetőleg a túlélési ösztönökből ered. Kedvel téged, talán túlon túl kedvel. Kérdéses, hogy képes lenne-e egyáltalán végezni veled, ha arra kerülne a sor. *** Amint elértétek az esős területet, Artie erősködött, hogy tartsd magadon az esőkabátot. Az időjárás miatt sokak számára nem volt túl kedvező a hely, itt-ott láttatok mozgolódást (köztük a toronyban is a pislákoló fényeket). Nem voltatok egyedül, de minden kétséget kizáróan, a körülményekhez képest, biztonságban lesztek itt egy darabig. Arthur a tölgyfa erdőt javasolta rejtekhelynek, azon belül is egy beljebb lévő pontot, biztos ami biztos. Az utat nem árt valamilyen formában megjelölni, mert ha eltévedtek, az nem lenne valami jó. Szórhatjátok a bogyókat is (ezzel eldobva az egyetlen élelemforrást), vagy pedig a késsel karcolhattok a fákba. Arthur felajánlotta, hogy elkészíti a tábort, mert ahhoz jobban ért, mint az élelem szerzéshez. Így ez a feladat rád hárul: Állíthatsz csapdákat az erdőben, vagy esetleg kockázatot vállalva a messziről látható toronyból is megpróbálhatsz ételt elcsenni. Esetleg gyűjtögethetsz különböző gyümölcsöket, bogyókat, bár azok elég durván génmanipuláltak lehetnek, és ki tudja, hogy milyen hatást váltanának ki. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 31, 2017 22:55:31 GMT 1
John és Summer (+Danny)
Horace-t sikeresen kiiktatjátok, bár Summer nem örül neki, mégiscsak egy kisfiú volt. Amúgy sem tervez feleslegesen ölni. Bízik a természet gyilkos énében. Bár azt ő is tudja, hogy sokáig nem mehet így. Egészen konkrétan a Nyolcadik Körzet megjelenéséig. Nagyot sóhajt, majd biccent, és a fiúra támad, aki egy lándzsát birtokol. Mivel a fiú eléggé bizonytalan, könnyen kitér a próbálkozásai elől. Bár a combját így is éri felületi sérülés, sikeresen végez a fiúval. Te közben a magabiztosabb lánnyal küzdesz. Tereled, de nem tudod megsebezni az egy szem késeddel. A másik küzdésről nagy reccsenést hallasz. Csak reménykedsz, hogy nem a társad, közben tovább folytatjátok az ördögi táncot. Ha egy pillantást vetsz a kisfiúra, látod rajta, hogy remeg, és esze ágában sincs támadni. Lehet, így a jobb. Viszont így sosem lesz vége, hiszen a lány sem nagyon fárad. Ekkor azonban kikerekedik a szeme, majd összeesik. Mögötte Summer nagyot sóhajtva gyorsan kitépi belőle a machetéjét, majd int neked, hogy induljatok. Azonban ekkor pillantjátok meg, hogy Danny közben harcba került Horace egy társával, Fabian-nal. A vörös hajú fiú fellöki a kis srácot, majd könnyűszerrel elveszi a kését, azonban ekkor már ti is közel jártok, szóval futásnak ered a késsel. Nincs esélyetek utolérni, illetve ha támadni próbáltok, az sem tanácsos, mert a Hivatásosok már felétek pillantgatnak, ideje menekülni. Summer elveszi a Nyolcadik Körzetes lány fegyverét, majd odadobja neked, így mindkettőtöknek van egy machetéje, te pedig ha akarod, odaadhatod Danny-nek a vadászkésed.Aurora
Szépen leugrasz, hogy segíts Cassia-nak, azonban ő egy machete után érdeklődik. Te addig körbenézhetsz, ekkor veszed észre az üres hátizsákot, ami már kissé szakadt is, mellette pedig három pár jó meleg zoknit, illetve egy fél literes harmincas faktorú naptejet is. Ezeket elrakhatod, illetve, mikor Cassia felé indulsz, a lábad beleakad egy jó masszív, körülbelül három méter hosszú kötélbe. Ezt is belepakolhatod a táskába. Odaérsz a társadhoz. Ő egy jobb állapotú táskába pakol. Azonban abba már nem fér bele egy csomag keksz és egy csomag szárított hús, ezért azt is te rakod el. Ezután mennetek kéne, mert a Hivatásosok nem csak Summer-ékat nézegetik. Követitek őket, és mivel Danny nem a leggyorsabb, ezért perceken belül utoléritek őket, és együtt haladtok tovább.Summer, Danny, Aurora, Cassia és John
Így öten futtok a tavaszias térség felé. Elég sokan vagytok, majdnem az egynegyede a teljes létszámnak. Nehéz lesz együtt maradni és elrejtőzni. De kell találnotok egy helyet, ahol –ha ideiglenesen is-, de tábort vertek akár csak az éjszakára is. Kénytelenek vagytok egészen az erdőig menetelni, hiszen a fű nem rejt el titeket a gyilkos szándékú Hivatásosak elől. Viszont az erdőben is sokáig kell keresgélnetek, míg meg nem találjátok a megfelelő nagyságú barlangot, hiszen a fán az ekkora tömeget is kiszúrják, már pedig nagyon messzire nem akartok elmenni egymástól. |
|
Londie
Lelkes fórumozó
Posts: 43
|
Post by Londie on Oct 22, 2017 2:40:08 GMT 1
A szemem sarkából látom a másik lányt, aki ugyanúgy a machete-ért indult, mint én. Szerencsém van, a távolság nekem kedvez, gyorsan ugrok a fegyver után. Látom, ahogy megáll - feladta a harcot, nem hajlandó küzdeni érte. Nekem pedig nincs több időm, fogom a földön talált táskát, és amit csak találok, belepakolom. Aurora közben megjelenik mellettem, így ami nem fér hozzám, odadobom neki, hogy ő tegye el a táskájába.
- Siessünk.
Elindulok a többiek után. Nem időzhetünk itt, különben csoportosan fognak megtámadni. Már így is méregetnek...Aurorát is kiszemelte magának Hobbs, engem pedig hosszú évek óta gyűlöl. Néha viszont a nyúl is meglepheti a vadászt.
Utolérjük a csapatot, és csak most tudatosul bennem, hányan is vagyunk. Ez a csoportszám baromi magas. Nagyon hamar szét fogunk hullani. És persze itt van az az őrült is... Nem csodálkoznék, ha az ő fejében is az járna, hogy vajon mikor és hogyan tud a leghamarabb megszabadulni tőlem. Messzire kell mennünk ahhoz, hogy olyan helyet találjunk, ahol elrejtőzhetünk. Egy barlangban találunk helyet magunknak, de nem maradhatunk itt sokáig. Ez a hely pont olyan, amiről ordít, hogy valaki bujkál benne. Vagy csak számomra lenne minden olyan gyanús? Persze, a kiképzés alatt megtanítottak arra, hogy minden hely, tárgy, vagy mozdulat halálos is lehet. Megtanultunk mindenre gyanakodni.
Lepihenünk, és megkezdődik a feladatok felosztása.
- A legfontosabb a víz. - Felállok, jelezve, hogy jelentkezek erre a feladatra. Johnt ajánlják mellém. Bár nem lelkesedek érte, nem jelzem ezt mások felé. Csak azt érzem, hogy ez korántsem lesz sima ügy. - Adjátok ide az üres kulacsokat, amiket megtölthetünk.
Miután begyűjtöttük őket, el is indulok kifelé. A barlang szájánál még megállok, hogy körülnézzek, biztonságos-e. Kezemben a machete, hátamon a némi súlytól megszabadított táska, benne a csapolóval.
|
|
