Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 17, 2016 22:03:04 GMT 1
Pixis belépett és követte a hadnagyot, majd ő is helyet foglalt. - Szerintem tudod, hogy miről akarok beszélni veled! Azt tudom, hogy bízol a parancsnokodban és a döntéseiben... De neked mi a véleményed? Szerinted helyes az, amit most ti itt csináltok? Nehogy azt hidd, hogy süket és vak vagyok... Hallottam az újoncról, aki képes titánná változni. És azt is megtudtam, hogy Erwin egyenesen ide küldte őt és nem a legkellemesebb fogadtatás várta, de ezt valószínűleg, te tudod a legjobban... Szerinted helyes az, hogy az emberiség reményét megkínozzuk és bezárva tartjuk, a következő parancsig? Ráadásul ki garantálja, hogy a következő parancs, már jobb lesz? Hogy elengedhetitek őket? És most tekints el a mellett, hogy Erwinről beszélünk... Akármit is ötlött ki, az nem fog boldogan végződni! Lassan érdeklődni fog a katonai rendőrség is Eren után és akkor vége a játéknak. Tárgyalást fognak kérni és elveszik tőletek! Ha nem jön össze, békés megoldások közepette elvenni, akkor elrabolják erővel. És akkor kezdődhet, amitől mindig is féltem... Hallottad már azt a teóriát, miszerint az óriások előtt, az emberek nem éltek békében? Egymás ellen harcoltak, a hovatartozásuktól függően. Mit gondolsz erről? - Kérdezte, majd elő vette a kulacsát és már az utolsókat kortyokat fogyasztotta.
Eközben a 104-es osztag gyalog megközelítette a várat. Charlotte elmondta, hogy körülbelül 4 őrrel kell számolni kívül és a tömlöcnél, úgy hárommal. Először is a négy járőrt sikerült kiszúrni a falakon. Egymással beszélgettek. A csapat gyorsan az épülethez siettek és a falhoz simultak, hogy ne vegyék őket észre, az éj leple alatt. - Őket kell először lecsapnunk... - Suttogta Jean. - Aztán Reiner, Kamilla, Mayu és Bertold bemennek és kihozzák azt az öngyilkos hajlamú barmot és a többieket, a terv szerint. Ezeket, meg elintézzük mi. Christa, Ymir, Sasha és Conny, gyertek segíteni! - Lassan fölhúzták magukat a falra, a szigonyukkal. Halkan az őrök mögé helyezkedtek, majd a háromdimenziós felszerelésük segítségével lendületet vettek és mind a négy őrt fejbe rúgták. Azonnal el is ájultak. Jean füttyentett egyet, ezzel jelezvén a másik csoportnak, hogy tiszta a terep. Amint lementek a pincébe, egy hosszú folyosó végén megpillanthatták, az éppen beszélgető Martha, Dieb párost. Valamit ki kellett találniuk.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285 
|
Post by Kami on Mar 17, 2016 22:06:02 GMT 1
Kamilla az utcán rohanva megkérdezett pár embert, hol találhatna egy bérelhető lovat. Igaz egy fél órájába, és a fél város körberohanásába került neki, de végül megtalálta, amit keresett. A pasas, akié volt az istálló, bűzlött az alkoholszagtól, Kami meg igyekezett leplezni az undorát, és a lehető legaranyosabb mosolyát elővenni. Megkötötték az alkut, Kami ki is fizette az előleget, majd sietősen távozott. Amint kilovagolt a városból, és egy hatalmas nyílt síkság tárult a szeme elé, felengedett. Becsukta a szemét, kizárt mindent, és csak azt érezte, ahogy az ő teste felvette a lóét, és azt, ahogy a menetszél cirógatja az arcát. Imádott lovagolni, remekül ki tudott kapcsolni közben. Így hát nem is tűnt fel neki, hogy a csaknem négy órás út végére ért. Amint megpillantotta a szülőfaluját, gyorsabb tempóra ösztökélte a lovat. A falu előtt lassított, sőt meg is állt egy picit, a lovat meg hagyta legelni, ő maga meg csak nézte a települést. Aztán vett egy mély levegőt, elindította a lovat, és egyenesen a házukig léptetett. Mivel a falu másik végében laktak, volt egy hatalmas legelőjük, ahol a lovaikat tartották. Először leszerszámozta a kapott lovat, és elhelyezte egy külön karámban, majd a saját lovaikat ment megnézni.
- Anyuék most még úgyis vásárolni vannak, úgyhogy addig tudok veletek is lenni! – simogatta a lova orrát, majd hozzányomta a fejét, és csak állt így egy darabig. Kisvártatva a kutyája is megérkezett, aki szintén vágyott a törődésre, ezért leguggolt, és elkezdte a fülét vakargatni. – Már úgy hiányoztatok nekem… Mindannyian – Sóhajt egyet. – Csak egy kis ideig maradhatok, és aztán ki tudja, mikor jöhetek vissza – szomorkásan mosolygott. Így várta anyját és húgát, hogy hazaérjenek a szokásos bevásárló körútjukról. Kami amint meghallotta, hogy megérkeztek, nagy lendülettel berontott a házba, és anyukája nyakába ugrott, aztán a húgát is magához rántotta, és percekig nem engedte el egyikőjüket sem.
- Annyira hiányoztatok! El sem tudjátok képzelni, milyen poklot jártam meg Trostban! – Hangja el-el csuklott, amint felidézte a Trosti ütközetet. – Olyan sok mindent kell elmondanom…- Elengedte őket, hagyta, hogy felfogják hogy itthon van. – Viszont nincs sok időnk, holnapra már vissza kell térnem. – Elmosolyodott édesanyja aggódó, húga csalódott arckifejezését látva. Mosolyogva odalépett Mirához, a testvéréhez. – Figyelj Húgi, amint hazaértem, ígérem megtanítom neked, hogy kell használni a 3D manőverfelszerelést! – Összeborzolta Mira haját, és rákacsintott. – Anyu, mindenekelőtt kérhetnék tőled valamit? Rám férne egy alapos hajvágás. – Édesanyja szemei elkerekedtek, már épp szólásra nyitotta a száját, lánya ellentmondást nem tűrő tekintetét látva azonban nem szólt egy szót sem, csak beleegyezően bólintott. – Helyes!- mosolygott Kami. –Addig meg elmesélem, mi történt velem az idő alatt, míg nem láttatok. – Elmesélt nekik mindent miközben az anyukája vágta a haját, azonban Pixis parancsnok tervéről egy szót sem szólt. ~ Nem keverhetem bele őket… ~ Arcán végig mosoly ült, azonban Kamiban vegyes érzelmek kavarogtak. ~ Lehet utálni fognak, lehet megvetnek majd azért amit teszek… De érzem ,hogy meg kell tennem. ~ Leültek az asztalhoz, és közösen megvacsoráztak. Kami csak úgy falta az ételt. Anyja kérdésére, miszerint mióta nem evett nevetve válaszolt: - Te sem gondoltad komolyan, hogy megettem azt a szart, amit a katonaságnál adtak ugye? – felvonta az egyik szemöldökét, majd nevettek egy jót, és tovább evett. Vacsora után mindenki elment lefeküdni. Másnap kora reggel keltek, és még annyi időt együtt töltöttek, amennyit csak lehetett. Beszélgettek, játszottak, lovagoltak is egyet közösen, remekül érezték magukat együtt. Késő délután azonban eljött a búcsúzás ideje. Kami felvette az egyenruháját, és a köpenyét, mert eléggé esőre állt az idő. Megcsodálta az új külsejét, és elégedetten bólintott, hogy így sokkal felnőttesebben néz ki. Nyomott egy-egy puszit mindkettejük arcára, majd ismét útnak indult. Útközben eleredt az eső, ezért a fejére húzta a csuklyáját. A visszafele úton már csak a küldetésen járt az esze. ~ Mit kell majd csinálnunk? Menni fog? Kik fognak eljönni? És egyáltalán, miért kell ezt…? ~ Kami 9 órára érkezett vissza a városba, onnan pedig gyalog indult a megbeszélt helyre. A szél erősen fújt, így az esőt is egyenesen az arcába fújta, tehát semmit sem látott. Emiatt sajnos a sötétben véletlenül rossz irányba indult, és erre későn jött rá, ezért vagy háromnegyed órát futhatott, hogy odaérjen időben. 10 óra előtt nem sokkal megpillantott egy tábortüzet, ezért megállt, kicsit kifújta magát, majd úgy indult a csapat felé. Időközben elállt az eső, de a csuklyát a fején hagyta. Miután ténylegesen meggyőződött arról, hogy ezek a többiek, letolta a fejéről a csuklyát, és láthatóvá vált, hogy mennyivel rövidebb lett a haja.
Kami egy apró mosolyt küldött Mayunak, ezután viszont elkomorult, és figyelt a parancsnok szavaira. Először megijedt a megjelenő köpenyes alaktól, azonban miután megjelent Charlotte, megdöbbent. ~ Hát ez meg…?! ~ Mikor Charlotte belekezdett a mondandójába, már sejtette, hogy mire akar kilyukadni. ~ Ez a nő tényleg megbolondult. Mit akar egy kézzel? Csak hátráltatna minket… ~ Kami gyanakodva figyelt. Igyekezte memorizálni a helyeket, illetve a tervet magát. ~ Tehát tényleg Eren kimentése a cél. Egy valamit viszont nem értek… Pixis parancsnok és Erwin parancsnok nagyon jó viszont ápolnak egymással. Akkor meg miért…?! ~ A parancsnok arckifejezését kezdte fürkészni, azonban nem lett tőle okosabb. ~ Hiába agyalok ezen, úgysem fogok rájönni… Túl sok a sötét folt, és a bizonytalan tényező. Megőrjít ez az egész… ~ Idegességében a megkurtított összefont hajához nyúlt, és azt kezdte piszkálni. A feladat egyértelmű : kiiktatni az őröket, lehetőleg úgy, hogy ne essék komolyabb bántódásuk, és Erenéket kimenteni. A kivitelezés azonban már nehezebb lesz. ~ Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! ~ Amint megkapták a parancsot az indulásra, felpattant az egyik lóra, és elindult.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 17, 2016 22:08:00 GMT 1
http Egy lélek sem járt még erre azóta, hogy a hadnagy lelépett. Megbeszéltük, hogy mindenki alszik egy kicsit, de valaki mindig fennmarad, ha történne valami, felébressze a többieket. Én lettem az utolsó alvó. Nagyon elfáradtunk ebben az egészben.
***
Álmomban még kisgyerek voltam. Anyukámmal gyümölcsöt szedtünk a vacsorához, majd édesapám is megérkezett a vadászatáról. Egy szép, nagy kövér ludat hozott. Azt ettük aznap. Változik a kép, ahogyan belépünk a házba. Már Erenékkel lakom. Carla-val mosogatunk, Grisha könyvet olvas, Eren pedig felkel. Minden olyan békés. Armin éppen megérkezik. Minden olyan nyugodt… Aztán kopognak az ajtón. Most azonban édesapám helyett Carla megy ajtót nyitni, és őt szúrják le. Édesanyám helyett pedig Eren támad a rablókra egy késsel, hogy engem mentsen. De olyan békés volt minden egy pillanattal ezelőtt, hogy nem tudok megmozdulni. Pedig Eren segítségére akarok sietni. Látom, hogy miattam teszi. Pedig nem kéne. És meg fog halni. Felém tekint, majd mosolyogva megszólal. „ Mikasa, mondani akarok valamit. Tudod…” De nem tudja befejezni, mert rákiáltok, hogy térjen ki a támadó elől.
***
- Ne, Eren ne tedd! – kiáltom, felriadva az álmomból. Amikor észreveszem, hogy hangosan is kimondtam, egy kissé elpirulok, és lesütöm a szememet, de eszembe jut, hogy tényleg mondani akart valamit.
- Eren… Mielőtt ebbe az egészbe belecsöppentünk volna, valamit szerettél volna mondani nekem… - Szólok.
***
Már jó ideje, itt vagyunk. Hallom, hogy valaki közelít. Őrök? Nem tévedek. Egy ember jött, de ő sem túl közel. Nem értem, miért. Talán attól fél, hogy valamivel bepróbálkozunk? Eléggé valószínűtlen… Mintha láttam volna Shingashinában… Hűvösen válaszolok neki, miközben kissé hátrafordulok, hiszen pont a rácsnak háttal ülök.
- Önnek biztosan jól telt az estéje, ott fenn… Nekünk már kevésbé. Ha jól tippelem, két napja nem ettünk tápláló ételt? De lehet, én értelmeztem rosszul azt, hogy Eren akár az emberiség megmentője lehet. Akkor nem szóltam - mondom neki kissé szarkasztikusan, aztán visszafordulok a többiekhez.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 17, 2016 22:48:00 GMT 1
Megbánta a kérdését, ahogy feltette... Későn jött rá, hogy hülyeséget beszélt... ~Jó estét? Komolyan...?~
Úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a választ. Paraszt volt, tudomásul vette.
-Shiganshinaiak vagytok ti is igaz...? - hátát a ráccsal szembeni falnak támasztotta - Emlékszem rátok... Te vagy Mikasa Ackerman, a szőke fiú Armin Arlert és az "emberiség megmentője" Eren Jaeger. A volt körzetünk rvosának a fia. Jól mondom? - Költői kérdés volt, tudta, hogy jól mondja. - Én Kyle Northon vagyok, szintén Shiganshinából...
Visszaemlékezett arra az időre... Mikor még a családjával töltötte a délutánokat. Együtt ettek, dolgoztak. Iskolába hordta a húgát munka előtt... Emlékezett erre a három gyerekre is, ahogy egy nagy könyvet nézegettek egy fa alatt és arról beszéltek, hogy milyen hatalmas az óceán, és hogy tulajdonképpen már csak a könyv birtoklása bűncselekmény.
Furcsamód viszont kezdtek homályodulni ezek az emlékek, és már csak az a nap maradt.
Megdörzsölte a homlokát, vett egy nagy levegőt.
- Minden rendben lesz... -mindig a homlokát dörzsölte, nem nézett rájuk- Nem tudok többet mondani... mert nem tudok többet. Ha váltás van, hozatok nektek valamit enni...
Mindig nem nézett fel, kivette a medálját a felsője alól és a tenyerébe tette, úgy nézte. ~Ha itt lennél még Patty... lehet, hogy több dolog lenne a nyakamon, de legalább lenne kiért aggódnom...~
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 17, 2016 22:53:58 GMT 1
Levi kezében megállt az éppen felemelt teáscsésze, és pár pillanat után inkább visszatette az asztalra.
- Valóban nem látok a döntések mögé. - kezdi. - És nem állítom, hogy egyetértettem a lépésekkel, mert úgy vélem nem etikus módon jártunk el. Nehezen viselem, ha valaki indok nélkül szenved, és nem ismertem az indokokat. Dönthettem volna úgy, hogy megtagadom a parancsot, és bevallom, megfordult a fejemben. De... bár nem garantálja semmi, hogy a következő parancs tényleg jobb lesz, és tényleg szabadon engedhetjük őket, arra az esetre lennék legkevésbé felkészülve, ha megtagadnám a parancsot. A Felderítő Egység talán még kezdhet valamit a helyzettel, és képesek leszünk jóra használni a fiú képességeit, ám ha szembefordulok a parancsnokommal, az csak széthúzást szül. - ismét felveszi a csészét, és belekortyol a teába. - Ez nem jelenti azt, hogy helyes a döntésem. Szégyellem, hogy elveszítettem a kadétok bizalmát, mert amennyiben az én egységemben szolgálnak majd, ami valószínű, ez is komoly problémát jelenthet. Én magam soha nem adnék ki hasonló parancsot, és brutálisnak tartom az alkalmazott vallatási módszereket, még úgy is, hogy senkinek nem esett komoly bántódása. Ugyanakkor... - elgondolkozott, és felidézte Erwin szavait. - Ugyanakkor lehetnek tényezők, amikre nincs rálátásom, és ahol nem fogok találgatásokba bocsátkozni. - az utolsó kérdésen egy darabig néz maga elé, majd bólint. - És tudtommal volt valaki, aki azt állította, egy külső ellenség megjelenése véget vetne minden viszálynak. Mi vagyunk a mintapéldái annak, hogy őseink pocsék jósok voltak.
Ismét kortyol a teájából Pixis válaszát várva, és néha lepillantva a jelentésekre.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 17, 2016 23:25:18 GMT 1
http Amikor felismer minket, csodálkozva fordulok meg, és a cella rácsaihoz sétálok. Megkapaszkodom bennük, amúgy is elgémberedtek a végtagjaim, nem árt nekik egy kis mozgás. Így most a szemébe tudok nézni, amit meg is teszek. Vajon az ő családja él még?
- Ugyan mi lenne rendben?! Ez az egész helyzet el van cseszve. Nincs mit szépíteni rajta. Nem tudom, mi szükség erre az egészre. Ezzel csak elveszítik Eren meg a mi bizalmunk. De azért köszönjük majd az ételt… - Látom, hogy előhúz valamit a pólója alól. Meg is csillan. Talán egy medál? Egyik kezemmel ösztönösen a sálamhoz nyúlok, és végigsimítok rajta. Vajon neki is annyi mindent jelent, mint nekem ez?
- Mindenkinek van kiért küzdenie – szólalok meg hirtelen, szinte suttogom, mégis hallható. Hátranézek, és Eren tekintetét keresem, aztán visszafordulok. Határozottan, mégis sötéten csillognak a szemeim. Keményebben szorítom a vasat. Az ujjaim kifehérednek. – Még ha el is veszítjük őket egy nap… Lesz kire emlékeznünk, aki miatt érdemes élni, hogy soha ne felejtsük el még az emlékét sem, hiszen ha feladjuk, akkor azzal őt magát áruljuk el – Lejjebb hajtom a fejemet, így most nem láthatja a szememet. – Ő a fény a sötétségben, kihúz a mélyből, mert törődünk vele, mert szeretjük őt. Megtanít minket a feltétlen bizalomra, szeretetre és önfeláldozásra. Hiszen mindenki képes lenne valakiért akár meghalni is, nem? – Újra a szemébe nézek. Eszembe jut, amikor Eren megmentett. Senki nem kérte tőle, hiszen kisfiú volt még akkor. Mégis megtette. Szembeszállt három felnőtt férfival, csak hogy egy számára vadidegen lánynak segítsen. – Visszahozott az életbe, pedig már halott voltam… - Mondom még nagyon halkan, aztán megfordulok, és a rácsnak dőlve leülök a földre, majd felhúzom a térdemet, átkulcsolom a karommal, a sálamat pedig a szám elé húzom. |
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 18, 2016 0:13:58 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Sötét volt, az esőtől pedig alig lehetett látni valamit. Mayu látását a túlméretezett kapucnija is zavarta, de ő csak vágtázott tovább egyenesen a találkozóhely irányába. Mire odaért Kamillán kívül már mindenki ott volt. Leugrott a lováról és a többiekhez sietett. Nem volt sok ideje kifújnia magát, mert Kami is megérkezett, aki nyilvánvalóan éppen az otthonából jött. Kipihent volt és még a haját is megváltoztatta. Mayu felé mosolygott, bólintott egyet mellé, ezzel jelezve, hogy nagyon ütősre sikeredett a változása, de nem volt idejük beszélgetni. Pixis parancsnok éppen elkezdte volna a beszédét, ám ekkor a háta mögött egy köpenyes alakra lettek figyelmesek. Mayu ökölbe szorította a kezét és egész testével megfeszült, de hamar feloldott, mikor az alak közelebb ért. ~ Charlotte osztagvezető? Vajon azért van itt, hogy megakadályozzon minket? ~ gondolkodott el. Mikor a nő kijelentette, hogy tudja, mire készülnek, és nem fogják megúszni, Mayu ismét feszülten, összeszorított ajkakkal állt, meg volt róla győződve, hogy a terv megbukott. Maga is meglepődött, amint kiderült, hogy az osztagvezető valójában segíteni akart nekik. Alaposan végighallgatott minden egyes részletett, amire csak teljesen összezavarodott. Nem tudta már eldönteni kiben bízhat meg. ~ Vajon Charlotte tényleg segíteni akar? Mi a helyzet Pixis parancsnokkal? Mi van, ha nem is Erwin parancsai ellen kéne fellépnünk? ~ felhúzta a szemöldökét majd megrázta a fejét. Mindig is bizalmatlan volt és a történtek miatt egyszerűen már senkinek nem akart hinni. A terv egyébként egyértelmű volt a számára, igaz a kivitelezhetőségében már annyira nem volt biztos. Mindenesetre nem volt más választása, elindult a társaival együtt az épület felé.
Észrevettek két őrt a falakon, akiket Jean és még jó páran könnyen elintéztek. A fütty jelre el is indultak a pincébe, aminek a végén Erent, Mikasát és Armint tartották cellába zárva. Útjukba két felderítő állt és valószínűleg a cella közvetlen közelében is számolniuk kell őrökkel. Mayunak támadt egy ötlete, amit rögvest ismertetett a többiekkel. – Bertold és Reiner nektek el kell terelnetek a figyelmüket, Kami és én pedig két oldalt a falhoz simulva, kivárva a megfelelő alkalmat, leterítjük őket. Azért ti lesztek a csali, mivel ha nekünk mégsem jönne össze és elkapnak minket, nektek még van lehetőségetek rá egy ütéssel leszedni őket. – mondta komoran társai szemét fürkészve. – Mindenkinek megfelel így? Akkor ti kezditek! – Kami és Mayu hozzá simult a falhoz, így a két őr nem láthatta őket. Ha Reinernek és Bertoldnak sikerült magukra vonni a figyelmet, a két felderítő feléjük indult. Mayu megragadta az egyik gázpalackját és a megfelelő pillanatban fejbe vágta vele a fehér hajú férfit. Ha sikerült neki, ellenőrizte Kamillát, ha neki is sikerült biccentett egyet Reiner felé, hogy végeztek. Ha Kaminak nem sikerült, megpróbálta a lányt is a palackjával fejbe kólintani. Miután végeztek, tovább sietnek a cellához.
Mayu meglepődve figyelte, hogy csak egy őrt állítottak a cella ajtó közvetlen őrzéséhez. ~ Azt hittétek idáig lehetetlen lesz eljutni bárkinek is, igaz? Habár még én is csodálkozok, hogy eddig sikerült… ~ Próbálta leplezni az idegességét, félt attól, ha most lebuknak, esélyt sem adnak nekik, hogy csatlakozzanak az egységhez. Bár tudta, hogy mindig szükségük volt új katonákra, félt amiatt, hogy ezek után búcsút mondhat az álmának és ő is cellába zárva végzi majd. Kamira nézett, egyedül benne bízott meg, így ráhagyta a következő lépést.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 18, 2016 17:02:39 GMT 1
http Mikasa kiáltásán nagyon meglepődött. Még sosem látta ilyennek a lányt. Mikor elbúcsúzott tőlük a kínzó, Eren idegesen kiáltott rá. - Micsoda?! Sajnálja?! Hazug... És ráadásul tényleg ez a munkája? Ki az a pszichopata, aki ilyen munkákat vállal? Nem is érdekel... Csak takarodjon, mert ha legközelebb meglátom, megölöm... - Mondta, majd elcsöndesedett. - Jól vagytok srácok? Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni... - Mindenki elaludt a cellájában, de Eren csak némán a sarok felé fordulva feküdt. Nem tudott aludni. A történtek után nem volt képes rá. A pince járt az eszében és az apja. ~ Vajon hol lehet most? Él még? Vagy már halott? És a kulcs... Tényleg, hol van a kulcs?! ~ Ekkor gyorsan a nyakához kapott, majd átkutatta a zsebeit is, de sehol nem találta. Valószínűleg elvették tőle, míg ki volt ütve. Aztán Mikasa hirtelen felkiáltott álmából. Eren ijedten felült és rá szegezte tekintetét. - Mi történt?! Minden oké? Jól vagy? - Mondta, majd Mikasa megkérdezte tőle, hogy mit akart mondani, még Trostban. - Szerettem volna mondani valamit? - Kérdezte magától, majd elgondolkodott. - Igen, most már emlékszem... Még a fejbekólintás előtt... Csak azt szerettem volna mondani, hogy... Hogy sajnálom... - Mondta lehorgasztott fejjel, a sarokban gubbasztva. - Sajnálom, hogy a katonákra támadtam, de leginkább azt, hogy rád is... És, hogy fájdalmat okoztam neked. Nem tudom, hogy mi történt velem akkor. Nem emlékszek szinte semmire. Mintha csak egy lázálomból keltem volna fel. Lehet, hogy igazuk van és tényleg egy szörnyeteg vagyok... Remélem meg tudsz bocsájtani... - Mondta, majd visszafeküdt a hideg kőre és lehunyta a szemét. Igyekezett aludni, de Armin és Mikasa üvöltésének a hangja, beleégett a memóriájába, nem tudta kiverni a fejéből. Aztán belépett Kyle. Shiganshina-ról kérdezte őket. Felismert mindenkit egytől egyik. Eren-t, ez nem hatotta meg túlságosan. Csak feküdt és bámulta a penészes falat. Mikasa beszélgetni kezdett vele. Ekkor fölült és figyelni kezdte a lányt. Eren elvörösödött, amikor ráébredt, hogy róla van szó. Próbált úgy tenni, mintha nem is értené, de nem sikerült neki. - Mikasa... - Szólalt föl halkan, mikor befejezte a lány. - Én nem is tudtam... Nem tudtam, hogy így érzel... Köszönöm... Köszönöm, hogy akármilyen távol is vagyok mindentől, ti utánam jöttök és az oldalomon álltok. Köszönöm nektek! De te sose voltál halott. - Nézett Mikasa-ra. - Minden megvan benned. Már akkor is megvolt! Csak fel kellett ismerned. Örülök, hogy aznap arra jártunk apámmal és találkozhattam egy kislánnyal, Mikasa Ackerman-nal! |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 18, 2016 17:50:54 GMT 1
- Rendben van! - Mondta Reiner, Mayu ötletére. - De csak Bertolt fogja véghezvinni a hadműveletet! Ha csak egyikünket látják, akkor nem lesznek annyira elővigyázatosak. - Reiner elővette a pengéjét. - Ha valami nem jön össze, akkor én vagyok a B terv... - Ez így mindenkinek megfelel? Rendben... Akkor gyerünk! - Reinert, Kamilla és Mayu elrejtőztek, majd Bertolt elkezdett, lehorgasztott fejjel, lassan feléjük sétálni. Mikor már a folyosó felénél járt, vagy meglátta, hogy közeledni kezdenek hozzá, megállt és lassan hátrált. - Hoppá... Nem számítottam őrökre... Bocsánat, de sürgős dolgom akadt! - Mondta és menekülőre fogta. A terv kezdetét vette.
Dobókockával döntjük el, hogy sikerült-e a terv végrehajtása. Az ötös, vagy az annál nagyobb gurítás a nyerő. A nyerő kockával sikeresen kiüttök egy felderítőt és az, az eszméletét veszti. Ha mindenki elbukik, akkor sikerül a felderítőknek kitérni a támadásaik elől és sikeresen elkapják a két lányt és Reiner-t. Ebben az esetben Bertolt elmenekül. Mivel Mayu és Kami ketten vannak, szóval segíthetnek egymáson, ezért fejenként kettőt dobnak. Ha az első dobásuk nyerő lesz, akkor életbe lép a másik kocka is, ami ha megint csak nyerő, akkor kiüti vele a másik felderítőt is. Persze csak abban az esetben, ha a másiknak lánynak nem jön össze a dolog. Ha az első kocka vesztes, akkor a második is, szerepeljen azon bármekkora szám. Reinernek is van egy dobása, de nála a négyes, vagy az annál nagyobb számoknál ér el sikert. Ha a lányok elbuknak és fiú jót dob, akkor pengéjét az egyik felderítő nyakához szegezi és lefejeli, amitől eszméletét veszti. Nah lássuk!
Mayumi:
qe8RX9|r1-6
1-6
Kamilla:
1-6
1-6
Reiner:
1-61-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 18, 2016 18:04:54 GMT 1
Az utolsó szakaszon gyalog mentek a várig. Feszült csend telepedett rájuk, Kami szíve azonban egyre hevesebben vert. Ismét elfogta az izgalom, ahogyan Trost előtt is. Az osztagvezető elmondta, hogy körülbelül 4 őrrel kell számolniuk. ~ Az nem vészes. Le tudjuk rendezni őket. ~ Jean észrevett egy őrt a falon. Őt Charlotte és a csapata intézte el. Kami elégedett volt, örült, hogy ilyen jól tudnak csapatként dolgozni. Jean jelére ő maga pedig Mayuval, Bertholttal és Reinerrel indult a várbörtönbe. Egy ideig zökkenőmentesen haladt minden. Megpillantottak két őrt. Mayu felvázolta a tervét.
- Ejj de kinyílt a csipád te lány! – suttogta ironikusan. – De most az egyszer csináljuk úgy, ahogyan te szeretnéd! – rákacsintott, majd megkezdték a terv végrehajtását. Bertholt és Reiner a terv szerint elvonta a két őr figyelmét. Kami még utoljára Mayura nézett, majd a lány mögé settenkedett, és ha ez sikerült, el erőteljes ütést mért a tarkójára. Ha a lány ájultan összeesett, megkönnyebbülve felegyenesedett, és Mayut figyelte, neki szüksége van-e segítségre.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 18, 2016 18:11:29 GMT 1
Mikor Mayu látta közeledni a felderítőket, magához készítette a gázpalackot és várta az alkalmat. Amikor megpillantotta Dieb-et meglendítette és megpróbálta leütni, de ez sajnos nem sikerült neki. Dieb vállát találta el, aki egy pillanatra megtántorodott a csapástól. Martha mikor észre vette Mayut támadásnak indult, de Kamilla gyorsan orvosolta a helyzetet, egy erőteljes tarkóra csapással, amitől azonnal eszméletét vesztette Martha. Dieb is támadásba lendült, hiszen a két lány nem számított a támadására, de ekkor megjelent a semmiből Reiner és még mielőtt a felderítő lecsaphatott volna, a pengéjét Dieb torkához nyomta. - Kezet emeltél volna hölgyekre?! - Kérdezte, de még mielőtt válaszolhatott volna, lefejelték és minden elsötétedett előtte. - Remek! - Szólt Bertolt. - Ott még bent van egy őr... Vele mi legyen? - Nézett kérdően Kamilla-ra.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 18, 2016 21:08:40 GMT 1
Kami feszülten figyelte a két felderítő minden mozdulatát. Mayu kiugrott, és lesújtott a nagydarab férfire. Kami látta, hogy a szőke lány elfordul, és ebben a pillanatban mögé szökkent, és erőteljesen tarkón vágta. A lány úgy esett össze, mint egy rongybaba, azonban Kami elkapta. ~ Ne kapjon már szerencsétlen a fájdalom mellé még agyrázkódást is… ~ Finoman lefektette a földre, és felismerte az arcát. ~ Őt láttuk Trostban… az a bolond lány aki integetett nekünk. Szegény, ha valaha is bekerülök az egységbe, bocsánatot kell kérnem tőle ezért. ~ Elkapta a tekintetét az ájultról, és ekkor meglátta, hogy Mayunak nem sikerült leütnie a célszemélyét. Annyira meglepte a dolog, hogy nem tudott reagálni, a férfi azonban feléjük lódult. ~ Basszus, most mi a fenét csináljak?! Mayumi mi a francot műveltél?! ~ Kami védekező pozícióba állt, azonban Reiner közbeavatkozott. A kardját a felderítő nyakához szorította, majd egyszerűen lefejelte. Kami elképedve tekintett bajtársára. Egyszerre volt lenyűgözve, és megdöbbenve.
-Reiner… te tényleg lefejelted…?! – Kezeivel megdörzsölte a homlokát, és sóhajtott egyet. – Mindenesetre köszönjük! És jól érzed magad, nem fáj a fejed?- nézett a nagydarab kadéttársára. Bertholt is előkerült, Kamira nézett, és várt, hogy kitalálja mi legyen az utolsó őrrel.
- Hadd gondolkodjam egy kicsit… - Behunyta a szemét, és az összes lehetséges szituációt lejátszotta magában.~Számítanak rám, ezért a lehető legbiztonságosabb tervvel kell előállnom. Belegondolni is rossz, hogy ha rosszul gondolkodom, miattam elbukjuk a küldetést… Basszus micsoda nyomás! De, pont ezért fog sikerülni! Mennie kell, és menni fog is! ~ szemei elszántan csillogtak. Nem akart elbukni, nem akarta, hogy csalódjanak benne a többiek. Nem azért jött, hogy hátráltasson itt mindenkit. Belenézett a társai szemébe, és érezte a belé vetett bizalmukat. Majd mély levegőt vett, és elkezdte a terve ismertetését: – Elképzelhető, hogy meghallott minket, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy Erenék kiszabadítása a legfőbb cél. Tehát a tervem a következő. Reiner, mivel te vagy közülünk a legerősebb, rád bízom az őrt. Próbálj meg fölé kerekedni, ha nem megy, én besegítek. Mayu, te gyorsan szerezd meg a kulcsot, és Bertholttal együtt vigyétek ki hármukat. Ha esetleg gond adódna az emberrel, és nem tudnánk leütni, azt akarom, hogy Reiner te menj a többiek után, én meg megpróbálom feltartani, ameddig csak lehet. Érthető voltam? Remek, akkor kezdjük!
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 12:02:42 GMT 1
Nov 23, 2024 12:02:42 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 18, 2016 21:09:36 GMT 1
Dieb mikor a pohár letétele után felnézett egy alakot látott közeledni. Nemértette mi történik ezért fegyverére rakta kezét és várta hogy mi fog történni. Mikor az ember megszólalt Dieb nagyot nézett ~Elég komikus volt amit mondott... "nem számítottam őrökre" és "sürgős dolgom akadt"... mintha csak magamat hallanám annyira idétlenül hangzik... olyan mintha direkt jött volna ide hogy behúzzon minket a csőbe~ erre megrántotta vállát ~Szeretek csapdába esni... hisz ki nem szeret?~ Ezzel kirántotta kardját és utána iramodott, manőverezőfelszereléssel belekapaszkodott a folyosó falába, felgyorsította magát és a földön csúszott mígnem megakasztotta csizmáját és a lendülettel felállt, de ekkor oldalról kapott egy ütést a vállába. ~Uh... Ki gondolta volna? csak nem egy csapda?~ Harcba akart szállni de ekkor egy semmiből megjelent egy 4. személy aki torkához tartotta kardját ~Hát ezzel nem számoltam... megleptek egy kicsit... gondolom most jön a torokvágás vagy ha kedvesek akkor csak álomba küldenek~ mielőtt még Dieb annyit tudott volna mondani hogy lepkefing lefejelte. A fiú miközben elkezdett a földre zuhanni meglátta Marthat aki már a földön volt. ~Hát ezt szépen mondva beszo...~ de ekkor a földnek csapódott és teljesen elvesztette eszméletét. A fiú eszméletlen állapotában elkezdett gondolkozni ~Nemtudom kik voltak ezek de csak egy valamiben reménykedek... hogy nem erőszakolnak meg, hisz manapság egy ilyen szép és kecses fiúnak, mint én, nagyon kell vigyáznia a legfontosabb kincsére... fura emberek élnek manapság... bár köztük vagyok énis. Na mindegy amíg nem térek magamhoz addig alszok egyet, úgyis fáradt voltam~ Ásít egyet képzeletében majd hátraveti magát a képzeletbeli pihe puha ágyára, 2 fehérneműben fetrengő nő közé ~Csajok boccs de sipirc van... a helyemen vagytok~ és nyugóvóra tért a képzeletbeli világában.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 18, 2016 23:47:48 GMT 1
Csendben hallgatta Mikasa beszédét... Közben nem nézett fel, csak a medálját figyelte, és peregtek előtte az emlékképek. Tudta milyen az, ha meghalna valakiért. Ez a valaki viszont már halott volt. Mikor lehetősége lett volna megmenteni, elbukott. Egy halott életéért küzdött a mai napig. Úgy érezte, a húga nem nyugodhat addig amíg titánok kószálnak a földön, és ha nem is ő lesz az, aki kiírtja őket... Ha meg is hal a következő expedíción... Ő megpróbálta. Tett érte... Talán megadta néhány családnak, hogy ne éljenek meg ekkora veszteséget... Talán...
-Tudod... - Kezdte volna, de ekkor zajt hallott fentról. Dulakodás hangját, kiabálást, csörömpölést, puffanást. Az ajtó felé nézett és készenlétbe helyezkedett a támadásra, ha esetleg Marthaék nem tudták megvédeni a lejáratot. Az agya kattogni kezdett, aztán Erenékre nézett. ~Biztosan értük jöttek. A kulcs... Valamit csinálnom kell a kulccsal...~ Körbenézett az egész helyiségben... Feltűnésmentesen a zsebébe csúsztatta a kezét, és a kulcsra markolt. Elég ostoba és labilis ötlet fogalmazódott meg a fejében. Ez egy szűk hely volt... Manőverezésre teljesen alkalmatlan. És vagy Martha és Dieb fog belépni, hogy leverték a támadókat, vagy a támadók maguk. És ha ők leverték Diebéket, legalább ketten, de inkább hárman kellett lenniük.
Szorította a kulcsot. ~Ha berontanak, az eltereli a három kadét figyelmét... Tehát ha sikerül a cellán belülre hajítanom a kulcsot úgy, hogy ne vegyék észre, akkor ha engem le is fegyvereznek, nem tudják kinyitni a rácsot. Ha pedig Marthaék jönnek le, akor mi hárman vissza tudjuk tartani Erenéket amíg visszaszerezzük a kulcsot...~
Maga is rájött, hogy ennél nagyobb ostobaságot ki se találhatott volna. De nem volt más választása. Egyértelműen túlerővel érkeznek, és akkor mindenképp megkaparintják a kulcsot.
Amikor az ajtó kicsapódik, Kyle kihasználja az alkalmat és eldobja a kulcsot. Ha sikerrel jár, az beesik egy olyan tárgy mögé, vagy résbe, ahol senkinek sem tűnik fel, és ha le is fegyverezik, nem tudják kinyitni a rácsot. ha elbukik, a kadétok valószinűleg megszöknek.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 19, 2016 7:59:56 GMT 1
http - Látom, hogy nem alszol, Eren. Bármikor meg tudom állapítani… Ismerlek. De muszáj lesz pihenned, most ne rágódj a történteken, oké? Csak aludj egyet, amíg még lehet…
***
- Ömmh… Persze, minden rendben… Csak egy rossz álom… Remélem – mondom még halkan. Végighallgatom a válaszát, aztán kissé ingerülten mondom.
- Eren, mégis hogy gondolod? Hogy te szörnyeteg? Aki képes volt elvezetni az első győzelmünkhöz a titánokkal szemben? Biztosan nem szörnyetegnek hívnám. Nincs miért bocsánatot kérned. Csak egyetlen dolog miatt kellhet: Az pedig az, ha meggondolatlanul cselekszel, és emiatt megsebesülnél, vagy meghalnál… Na azért lehetne bocsánatot kérni! – azonban ő csak a falat bámulja. Még akkor is, amikor Kyle megérkezik. A szemem sarkából azonban látom, hogy amikor beszélgetni kezdek vele, akkor felül, és figyelemmel kísér bennünket. Amikor válaszol, meglepődöm, ami miatt megfordulok, és kikerekedett szemekkel nézem őt, amíg beszél. Aztán lágyabb hangon válaszolok neki.
- Eren, hát még mindig nem érted? Amikor ott feküdtem a padlón a rablók házában, és felfogtam, hogy a szüleim meghaltak, akkor úgy gondoltam, hogy nincs miért tovább élnem. Mert mindenkit elveszítettem, aki fontos volt számomra. Szinte halott voltam. De aztán jöttél te, és megmentettél. Elképzelni sem tudtam volna, hogy még valaha békés életem is lehet. És amikor ezt a sálat nekem adtad – Érintem meg az említett vörös anyagot. – Akkor tudatosult bennem, hogy most már van újra kiért küzdenem. Értelmet adtál az életemnek. Azóta is úgy érzem, hogy amíg velem vagy, bármire képes vagyok. Te adtad ezt az erőt – Ezután, ha válaszol, azt még hallom, de aztán mintha dulakodás zaját vélném felfedezni. A férfire pillantok. Nem tévedek. Ő is kissé meglepődött, és felkészült a támadásra. Végig szemmel kísérem Kyle-t, hátha tudok valamit tenni, ha történik valami. Vajon mi folyik odafönn? A fiúkra nézek, hátha nekik van egy ötletük, de aztán már újra Kyle mozdulatait vizslatom. |
|
