Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 13, 2016 21:15:34 GMT 1
- Hé! Segítenétek? Alattunk még van két jófiú! De meg ne öljétek szegénykéket! - Mondta Zoe, Kamilla-val a karjában, a felderítő osztag tagjainak, akik sikeresen elkaptak élve 2 titánt. - Nagyon csúnyán nézel ki... Kamilla, ugye? - Mondta miközben leszállt a falról, egyenesen az elfogott titánok mellé és elengedte Kamit, majd a két öt métereshez fordult. - Most szóljatok hozzá! Új barátaink akadtak! Üdvözöllek titeket, én Hanji Zoe vagyok, a felderítő légiótól és titeket, hogy neveznek? - Kérdezte a titánoktól, mire az egyik majdnem leharapta a fejét. - Waow! Micsoda reflexeid vannak! - Mondta nevetve, de ekkor visszatekintett a lányra, aki valószínűleg alig állt a lábán. - Jajj Istenkém, bocsáss meg, hogy magadra hagytalak! - Mondta és felsegítette a lányt. - Csak ez az egész annyira izgalmas. Ez az emberiség első nyeresége és sikerült kísérleti alanyokat is szereznünk! Ez egy csodás nap! - De Kami felhívta az osztagvezető figyelmét, az éppen kibontakozó problémára, ami Erenékkel kapcsolatos volt. - Mi történik majd a barátaiddal? Őszinte leszek hozzád, mert fogalmam sincs... Erwin mindig tudja, hogy mit csinál. De nem eshet komolyabb bántódásuk, ahhoz nekem is lenne egy két szavam! - Mondta, majd kacsintott egyet. - Hé ti ketten! Vigyétek el a kisasszonyt a legközelebbi gyengélkedőbe! - Mondta, két felderítőnek, akik arra jártak. A 104-es csapatból aki csak tehette, tátott szájjal nézte, hogy Erwin ráparancsol Mikasa-ra és Armin-ra. Erwin kihúzott testtartással állt, a töltött puskájú katonák között. Miközben Eren eszmélete lassan visszatért, a felderítők többsége is megérkezett mellé, kivont pengével. - Eren Jaeger! Melyik oldalon áll? A titánokén, vagy az emberiségén? - Kérdezte nagy hangerővel, de ugyan akkor teljes nyugodtsággal, ami az emberei többségéről nem volt elmondható. Ekkor kiállt Mikasa kivont pengével, Eren elé. - Nem fogok hazudni... Akár egy rossz mozdulat és elbúcsúzhatnak az élettől! Tehát, magyarázatot követelek! - Erwin lehunyta a szemét és biccentett egyet, aminek következtében az összes fegyver, a három barátra szegeződött. Armin állt ki, aki beszédhez kért engedélyt. - Az engedélyt megadom Armin Arlert! Válogassa meg a szavait, mert lehet, hogy az utolsók...
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 13, 2016 21:40:30 GMT 1
Kyle odaugrott Hange mellé, mikor az elküldte a lányt pihenni. Nem szólt hozzá, csak figyelte az eseményeket. Látta a rettegést a katonák szemében, a remegést a lábukban és hallotta ahogy elcsuklott hangon súgtak oda egymásnak, vagy csak némán, pislogás nélkül bámultak Erenre, kivont pengékkel. A srác szinte alig volt magánál...
~Erwin biztosan nem öleti meg... ahhoz túl fontos... szükség van rá.~ Legördült egy izzadságcsepp a homlokán, pattanásig feszültek az idegei. Nem akarta, hogy kivégezzék... beszélni akart vele... mindent tudni akart róla. És érezte, hogy nem ő volt az egyetlen.
Egy pillanatra elkalandozott a tekintete és megszemlélte az osztagvezető két titánját... ~De rohadt ocsmányak vagytok...~ Gondolta. ~De Hange-san szeret rajtatok kísérletezni. Látjátok milyen boldog?~
Aztán eszébe jutott Martha... Meg akarta nézni, hogy van. Martha volt az egyetlen a közelebbi barátai közül, aki még élt.
Gondolataiból Erwin hangja rázta fel. Aztán látta kiálni Armint, aki belekezdett a mondandójába. Feszülten figyelt.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 13, 2016 23:21:40 GMT 1
Mikasa parancsmegtagadása, kissé zavarta Levi-t, de nem lepte meg... Eren haldoklásakor tanúsított viselkedése alapján egyértelművé vált számára, hogy gyerekkori barátok lehetnek, nem csoda, hogy nem akarta ott hagyni. Amikor a tereptárgyak nélküli területre értek, a földre érve futott egy darabig, majd mindig az óriásokat magukat használta fel a manőverezéshez, ha kettő egymáshoz közel helyezkedett el, igyekezett az első nyakszirtjét gyorsan átvágni, majd arról lendületet venni, hogy támadhassa a másikat. Hatékonyan tudták megtisztítani a terepet, és a kő végül célba is ért... az emberiség első győzelme a titánok felett. Egy pillanatig egészen hihetetlennek hatott, még számára is, pedig több titánt ölt meg, mint bárki a társai közül. A győzelemnek azonban nagy ára volt. Miközben leereszkedett, igyekezett nem arra gondolni, hány élet veszett oda... hány felderítőt parancsolt ki nyílt területre, pontosan tudva, hogy ott még tapasztalt katonáknak is kevés az esélye. ~Nem volt választásom. Meg kellett hozni a döntést. Győztünk. Nem bántam meg.~
- Lelkesedd arrébb magad Hange. - biccent a nőnek, látva, hogy elkaptak két titánt. - Majd ezeket is elnevezed, mint a legutóbbiakat...
Ekkor látta meg, hogy a titán testéből előbújik Eren, eszméletlenül, de láthatóan sértetlenül ~Regenerálódott. Pontosan úgy, ahogy az óriások...~ Csatlakozik Erwinhez, és némán figyeli az eseményeket. Nem tud többet a helyzetről, mint a társai, de egyelőre nem tesz fel kérdéseket, és nem is áll ki egyik oldal mellett sem... Biztosra veszi, hogy a parancsnoka jobban meg tudja ítélni, mik a helyes lépések egy ilyen helyzetben,bár abban erősen kételkedett, hogy végezne a hármassal. Nem... amíg nem biztos abban, hogy ártó szándékúak, nem fogja őket megölni. ~Velünk sem végzett annak idején, pedig tudta, hogy meg akarjuk ölni~ Ráadásul nem olyan embernek ismerte a parancsnokát, aki félelemből meggondolatlanul cselekedne. ~Pontosan tudja, hogy a fiúnak köszönhetjük a győzelmet, és a barátainak, akik rávették, hogy vigye a követ a falhoz. Azt is tudnia kell, milyen előnyünk származhat abból, hogyha minket segít. Biztosan helyesen fog cselekedni.~ Mikor Armin szót kér, és megkapja, továbbra is némán követi nyomon a történéseket.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 11:37:34 GMT 1
Nov 23, 2024 11:37:34 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 13, 2016 23:32:45 GMT 1
Dieb a harcok után benézett az egyik elhagyott házba ahol talált egy csészét és egy kis teafüvet... gyorsan készített magának egy finom fekete teát és elkezdett sétálni arra ahol nagy tömeget látott. Nem kellett sokáig mennie hisz ahogy kilépett a házból azonnal egy csapat felfegyverzett katonát látott aki 3 emberre szegezte a fegyverét. ~Ott van az a lány akit felsegítettem a tetőn meg a gyerek aki hátba vágta az óriást és egy random fiú... bár megértem a katonákat... én is "rászegezném" a "fegyverem" arra a kis leánykára... szép csöpp teremtmény~ sóhajt egyet majd közelebb ment és nézte a történéseket. Egyszercsak észrevette hogy az eddig általa ismeretlen személy félpucér... és nem a szerencsésebbik felén mesztelen szóval a falhoz sietett és szépen lassan odaoldalazott a fiúhoz majd ráteritette a felderítő jackejét és visszaoldalazott oda ahol eddig állt. Ezután elkezdődött a nagy csevej Erwin és a Armin között. ~A kis szöszkének biztos jó a beszélőkéje vagy ha nem akkor kicsit megnövekszik az ólomtartalma a melkhasának... bár nem hiszem hogy nagyon eltudná rontani a saját helyzetüket hisz miattuk győztünk és csak annyit kell bebizonyitani hogy nem akarnak ártani... minden esetre sok szerencsét nekik...~ A férfi úgy érezte hogy nem fogják őket agyonlőni úgyhogy magához húzott egy széket és teát iszogatva a hátsó sorban hintázott. Bármi nemű nagy robaj következtében hátra esik a széken és ráömlik a forró tea és káromkodik egy sort utána megnézi mi történt.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 14, 2016 0:03:45 GMT 1
http - Köszönöm! - Mondta Armin, majd beszédbe kezdett. - Először is tisztáz szeretném, hogy Eren az emberek oldalán áll! Azért én beszélek helyette, mert nagyon kimerült és megviselte az átváltozás. Mint látják, betömte a veszélyt jelentő rést a falon, szóval ezzel is csak bizonyítani tudom, hogy Eren szándéka, jó célokat szolgál! Az emberiséget védelmezi és a legkevésbé se szeretné azt a romlásba taszítani. Még önmaga se tudta, hogy birtokában van egy ilyen képességnek. Egy óriás átharapta a csípőjét és csak a felső teste maradt meg. Ezt követően történt egy robbanás és titánná alakult. Kezdetben még nem volt tudatánál és csak irtotta az óriásokat. Aztán sikerült rávennünk, hogy eltorlaszolja a lyukat. Mint látják, visszaregenerálta a leharapott lábait is. De biztosíthatok mindenkit, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsük az emberiség előrehaladását, az óriásokkal szemben! - Mondta, kihúzta magát és büszkén tisztelgett. |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 14, 2016 8:51:00 GMT 1
Kylenak fel se tűnt, hogy a hadnagy ott járt mellettük. Csak feszülten várta, hogy Armin elkezdje a beszédét... Aztán valami bekerült a látóterébe ezért odébb nézett, és meglátta Diebet ahogy egy dzsekit terített Erenre. Erre szükség volt, tehát biccentet is egyet magában. De aztán azt látta, hogy egy csészével elvonul, és egy széken kezd hintázni... ~Komolyan...?~ Csendben mögésétált, nagyon nem lopakodott, és belerúgott a szék egyik lábába. Dieb erre meglepődött, felborult és magára ömtötte a teáját, majd káromkodva felnézett.
- Ez egy komoly helyzet... Mutass némi tiszteletet... - Mondta nyugodtan. - És pucold le magad mielőtt a hadnagy meglát.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 14, 2016 10:31:00 GMT 1
Látszott Erwinen, hogy érdeklődve hallgatta végig Armin szavait. - Rendben... Látszik rajtatok, hogy rendes gyerekek vagytok és elhiszem, hogy a mi oldalunkon vagytok! Elvégre, mindenki megérdemel egy esélyt... - Mondta Levi-ra tekintve. - De ugyan akkor problémáim is vannak! Erenben vagy az emberiség megmentőjét látom, vagy a teljes romba döntőjét. Arlert újonc, azt mondta, hogy nem képes irányítani száz százalékosan azt a dühöngő titánt, aki volt! És még azt sem tudják, hogy pontosan hogyan változott át. Ez elhanyagolhatatlan tényező... Emellett a tanúja voltam, ahogyan katonákra támadt, köztük rám is. A jelentésekben azt is olvastam, hogy sérüléseket okozott Mikasa Ackerman-nak. És ahogy látom, ezek mind igazak... Tehát, nem hanyagolhatom el annak a veszélyét, hogy bármelyik pillanatban átváltozhat és szörnyeteg módjára széttéphet mindenkit. Ezért bízom a felügyeletét Rivaille hadnagyra! Ha bármi nemű "probléma" történne, akkor ő könnyűszerrel képes lenne megölni, még titán alakodban is! Nos... Titeket hármótokat, alaposan ki fogunk kérdezni. Aztán meglátom, a következő lépést... De az én irányításom alatt, garantálom, hogy Eren Jaeger nem fog meghalni! Remélem elég korrekt voltam. Kérem kövessétek az urakat! - Majd biccentett az emberei irányába, akik a puskájukat a testük mellé helyezték és elindultak hármójuk irányába. Ketten felsegítették Eren-t és cipelni kezdték. Öten előre mentek és másik öten meg mögöttük mentek. Így haladtak utcákon keresztül, de aztán megváltozott a dolgok alakulása. Betértek egy szűk utcába és elengedték Eren-t, aki letérdelt. - Mocskos szörnyeteg! - Mondta az egyik katona, aki erősen fejbe vágta a fiút, a fegyverével. Mire Mikasa és Armin észrevette a történéseket, őket is fejbe vágták és azonnal eszméletüket vesztették. Egy sötét pinceszerű, mocskos, rácsos szobában ébredtek, asztalokhoz kikötözve. Bal oldali asztalon Armin volt, középen Eren és a jobb oldali asztalon Mikasa feküdt. A sötétben két alakot véltek felfedezni. Az egyik alak előlépett. Egy jól megtermett, fiatal férfi volt, hentesköténnyel a derekán és pszichopata tekintettel.
 Odalépett a munkapadjához és kiterített egy bőr tokot, amiből lassan pengéket húzott elő és pakolni kezdte őket az asztalra. Aztán észrevette, ahogyan a fiatalok felébredtek. - Ó! Jó reggelt álomszuszékok! Nem is tudjátok, hogy már mióta várok rátok! - Mondta beteges mosollyal az arcán, maga alá húzott egy széket és a háttámlájára támaszkodott. A másik alak egyszer csak előlépett a sötétből. Mindenki számára látható lett, hogy Levi volt az.
Miután elmentek a Erenék és a tömeg oszolni kezdett, Erwin odalépett Levi-hoz. - Sajnálom, hogy rád bízom ezt a piszkos munkát, de csak te vagy rá képes... Mindenhova veled fognak tartani, már ha valaha is megbocsátják, amit tenni fogunk velük... - Suttogta, hogy csak ő hallja. - Hoznom kellett egy nehéz döntést... Ők most mindannyian a régi főhadiszálláson, a várbörtönben raboskodnak és megbíztam valakit, hogy szedjen ki belőlük mindent, nem számít, hogy milyen módon... Tudom, hogy nem a mi módszereink közé tartozik és nem is mondható túl emberségesnek, de vannak olyan dolgok, amikre még neked sem lehet rálátásod, remélem megérted... Tehát, neked is ott kell lenned, ha eldurvulna a helyzet. Indulj azonnal. Nem sok időnk maradt... - Azzal felült a lovára és elvágtatott.
A 104-es osztag úgy döntött, hogy meglátogatják Kamilla-t és Charlotte-t, a gyengélkedőn. Mikor odaértek Hanji osztagvezetőt találták Kami ágyánál. - Tehát Eren Jaeger... És tényleg úgy hiszed, hogy nem volt tudatánál, a kezdetekkor? Oh, bocsánat ha zavarok! - Mondta mikor meglátta az újoncokat, akik beléptek a szobába. - Éppen most érkeztem én is. De inkább beszélünk majd máskor. Nekem úgy is dolgom van... Martha! - Szólt a lánynak. - Öltözz át és menjünk! Beszéltem a nővérrel és szabad vagy. - A nő kint megvárta, míg átöltözött és együtt elindultak. - Erwin magához hívatta a felderítőket, készenlétben kell lennünk... Elvileg éppen Pixis tábornokkal tart megbeszélést. Talán még elkapom a beszélgetés végét...
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 14, 2016 11:25:38 GMT 1
Martha a kapu zárását jelző harangszóra felriadt. Ekkor már a falon belüli gyengélkedőn feküdt. Körbenézett, de nem látott ismerős arcokat.
-Kíváncsi vagyok mi történhet idakint.-gondolta magában. Majd hallott egy nagy ordibálást és egy nagy robbanásszerű hangot. Szólt a közelében tevékenykedő nővérnek.
-Elnézést, nem tudja véletlenül mi folyik odakint?-kérdezte, de a nővér, mintha meg sem hallotta volna. Martha úgy döntött inkáb visszavonuk alpha állapotba. Egy olyan fél óra múlva Hange hangjára visszatért az élők közé. Hange úgymond parancsára kipattant az ágyból és gyorsan felöltözött.
-Indulhatunk!-mondta széles mosollyal az arcán. Együtt elindultak.
-Készenlétbe? Hogy érted, hogy készenlétbe? Úgy tudtam végeztünk, nem? Amúgy mi volt az a nagy ordítás?-egy kis szünet után Martha megállt-Hange. Mi folyik itt?-értetlen arccal az osztagvezetőre nézett.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 14, 2016 13:28:46 GMT 1
http - Úgy néz ki eldurvultak a dolgok. De sajnos esélyem sincs beszélni Eren Jaeger-el... Erwin még azt sem hajlandó elmondani, hogy hol van vagy, hogy mit csinálnak vele. Piszok mázlista Levi... Egész nap ott lehet vele és azt kérdez tőle, amit akar... - Mondta letörten Zoe, Martha-nak. - Vagy te nem is tudod, hogy mi történt? Kiderült, hogy az egyik újonc a 104-es osztagból képes titánná változni. Valószínűleg az ő üvöltözését hallhattad. Fogta azt az elképesztően nagy mozgókövet és betömte a lyukat! Trost megmenekült. Jah és fogtunk nekem két titánt! - Mondta büszkén. - Azt hiszem már tudom is, hogy mi lesz a nevük... De megjöttünk! - Mondta és beléptek az ajtón. Levi osztaga volt ott, csak is a legjobbak. Köztük volt Dieb és Kyle is. - Sziasztok, mi a helyzet? - Kérdezte mosolyogva. - Ránézett az ajtóra, majd kérdően tekintett Petra-ra. - Bent vannak ugye? - Mire a lány biccentett egyet. - Remek, akkor megvárom őket kint... Vajon miről dumcsizhatnak? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 14, 2016 15:36:30 GMT 1
- Armin, tisztában vagy vele, hogy mennyi mindent köszönhetünk neked? – Erwin szavait elengedem a fülem mellett, így nézek vissza rá, de szerencsére elvállalja ezt a nehéz feladatot, ezért visszamegyek Eren mellé. Tényleg nagyon forró. Ez fel sem tűnt nekem. Viszont az én kezem szokás szerint jéghideg, ezért a homlokára teszem. Megint az arcomba nyilall a fájdalom, de most már elegem van. A másik kezemmel a sebhez nyúlok, és fogást keresek azon az átkozott cserépdarabon. Nagy nehezen sikerül, és kirántom. Eldobom, de ezzel a cselekedettel sikeresen újra felszakítom a sebet, és még jobban vérezni kezd. Összerándulok. De most nincs idő ezen gondolkodni. Armin már neki kezdett a szövegnek. Nagyon jól csinálja! Csak nem akarják megölni! Hiszen ez egy hatalmas lehetőség… Szó szerint hatalmas… Ekkor észreveszem, hogy valaki oldalról közelít, ezért lassan arrafelé fordulok, és a pengémet rászegezem. Felismerem azt a férfit, aki felsegített.
- A feldarabolás a specialitásom… Nem hiszem, hogy ki szeretné próbálni… - Mondom neki vészjósló hangon, de ő csak Eren-re teríti a köpenyét. Odatekintek. Nincs rajta ruha?! Elvörösödöm, és lesütöm a szememet. Eléggé zavarban vagyok, de nem hagyom figyelmen kívül a rettegő embereket. Ha bármi veszélyes történik, azonnal ugrom, hogy Eren elé vethessem magamat. Menekülésnek ugyanis nincs túl sok haszna a puskák ellen. Szerencsére nincs szükség erre, hiszen Armin meggyőzi őket, annak ellenére, hogy van egy-két bizonytalan részlet. Amikor megemlíti, hogy Eren megsebesített, az arcomon lévő sebhez nyúlok, ami még mindig vérzik, aztán a sálammal eltakarom . Rivaille hadnagy jó lesz… Még ő a legstabilabb ember itt… Ő nem fog meggondolatlanul cselekedni. Ettől kissé megnyugszom. Egyelőre korrekt. Csak bólintok neki. Ezután, ha nem is szeretném, de elszakítanak Eren-től, utoljára bátorítóan megszorítom a kezét, mi pedig Arminnal követjük őket. Haladunk előre. Remélem, olyan helyre vezetnek bennünket, ahol rendes ellátást kaphatunk… Ám egyszer csak betérünk egy kisebb, sötétebb utcába, ahol elengedik Eren-t, aki ereje híján térdre rogy. Elindulok felé, de az egyik katona nemes egyszerűséggel fejbe vágja őt. A szemem tágra nyílik, és rohanni kezdek felé.
- Eren! – kiáltanám, de ekkor engem is hátulról valami megüt, és a földre esem. Még annyit látok, hogy Armin is a sorsomra jut, aztán teljes sötétség…
***
Otthon vagyok. Anyával hímzek. Egy orvost várunk, aki hamarosan kopog is. Apa megy kinyitni az ajtót. De többé már nem szólal meg, mert valaki halálra késelte. Anya azonnal rátámad a betolakodókra, nekem pedig menekülnöm kéne. De túl gyenge vagyok. Megmozdulni sem tudok… Anyát is megölik. Aztán felém indulnak…
***
-Ne! – kiáltom, majd lassan kinyitom a szememet. Kényelmetlen pózban vagyok, és egy pillanatig azt hiszem, hogy még mindig a rablók fogságában vergődöm, de ekkor meglátom mellettem Eren és Armin testét is. Ha jól szemlélem, valami asztalhoz kötöztek minket. Feltekintek, és a félhomályban két alakot veszek észre. Az egyik egy nagydarab férfi lehet, nem is tévedek, mert előrelép. Láthatóan nem vette észre, hogy felébredtünk. Szépen lassan kipakolja a késeket, én pedig tágra nyílt szemmel nézem. Mégis hol vagyunk? És mit akarnak tőlünk?! Aztán a pszichopata megszólal. Hogy ránk várt? Miért? És ki az a másik alak? Rivaille hadnagy?! Mit keres ő itt? Aztán leesik. Ezek azt hiszik, hogy nem akarunk elmondani semmit? Ezzel nem sokra mennek… A hadnagyra nézek.
- Ezzel mégis mit akarnak? Úgyis elmondunk mindent, nem kell hozzá ez… Azt hittem ez egyértelmű…- Hevesen ver a szívem, aztán a pszichopatára nézek villámló szemekkel.
- Ha bármelyikükhöz is hozzá mer nyúlni, én komolyan mondom, hogy a saját kis eszközeivel fogok majd szórakozni… - Pokolian dühös vagyok, és ez a hangomon is hallatszódik. Nem emeltem meg, de szinte remeg a visszafojtott dühtől. Inkább engem kínozzanak meg, mint a barátaimat. Nem hagyom, hogy bármelyikükben is kárt tegyenek… Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam… Ezután csak a pszichopatát szuggerálom gyilkos tekintettel, csak néha pillantok a hadnagyra csalódott, de szintén dühös szemekkel.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 14, 2016 17:19:21 GMT 1
https Levi-t először megnyugtatta Erwin kijelentése. Mindenki megérdemel egy esélyt... ezt nehéz lett volna félreérteni, bár tudta, legtöbben minden bizonnyal nem látják, számára mit jelent. Mikor az ő felügyelete alá osztották a hármast, egyszerűen bólintott. Tisztában volt a képességeivel, és pontosan tudta, hogy nem lenne probléma, ha Eren átalakulna... le tudná győzni. Ami utána történt, sokkal jobban felzaklatta.
Némán hallgatta végig Erwin szavait, kifejezéstelen tekintettel, de az agyában cikáztak a gondolatok. ~Egy nehéz döntést? Mit jelenthet ez? Nem a mi módszereink...~ Kérdezni akart, hogy miről van szó, mire készülnek, mikor úgy tűnt, már meghozták a döntést, és megszavazták a bizalmat Erennek... ~Vannak dolgok, amikre neked sincs rálátásod...~ Ez minden bizonnyal igaz volt, Levi-t mégsem győzte meg. A titkolózás, a célzások bőven elégnek tűntek ahhoz, hogy meggyőződésévé váljon... nem helyes, amire készülnek. Ugyanakkor... ugyanakkor Erwin adta ki a parancsot. Az egyetlen ember, aki elég tapasztalt volt, akiben eléggé megbízott ahhoz, hogy kövesse. Talán tényleg nem látja át a dolgokat. Talán Erwin döntése mögött több volt, mint amit ő fel tud fogni... Nem értett egyet vele, de számtalanszor meggyőződött már arról, hogy mindenki azzal jár a legjobban, ha bízik a parancsnokában.
- Értettem. - bólint maga elé nézve. - Követem a parancsot.
Hamar elérte a célját. A börtönbe érve az első dolog, ami feltűnt neki, a mocsok volt. Végighúzta az ujját a falon, majd undorodva nekiállt letörölgetni a kezét. Mikasáék ébredésekor odafordul a férfihez, és suttogva szólal meg, hogy lehetőleg ne hallják.
- Én nem tudom, pontosan mi a parancs. De először kérdezzen tőlük, csak aztán csináljon bármit. Ha más nem felel meg indoknak, ezen a helyen akkora a mocsok, hogy mindenki vérfertőzést kapna. - sziszegi.
~Ha pontosan tudnám mi az ok, sokkal egyszerűbb lenne... akkor el tudnám magyarázni nekik... Erwinnek megvolt az oka, hogy nem mondott többet, bíznom kell benne. Mégis, nem tetszik az egész helyzet. Akármi is volt az a nehéz döntés... Bármilyen eszközzel kiszedni belőlük az információkat... remélhetőleg semmilyen eszközre nem lesz szükség.~
Mikasa tekintetét azonnal kikerüli. Túl keveset tud, hogy válaszokat adjon, még kevesebbet ahhoz, hogy segíteni tudjon, de pont azért szégyelli magát, mert egyikre sem képes. Miközben kifejezéstelen tekintettel a mocskos falat pásztázza folyamatosan győzködi magát, hogy akármi történik, oka van, és jól döntött. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 14, 2016 17:34:53 GMT 1
Eren azt se tudta magáról, hogy pontosan hol is van. Egyedül a szituációt értette, de a gondolatai teljesen másutt jártak. ~ Szörnyeteg? Én? Rátámadni az emberekre? Megsebesíteni Mikasa-t? Én... Én úgy sajnálom... ~ Végignézte, ahogyan kihúzta a cserépdarabot a sebéből. ~ Én... Tényleg egy szörnyeteg vagyok... Úgy sajnálom! Nem voltam ura önmagamnak... ~ Gondolta és figyelte Armin beszédét. ~ Micsoda?! Tényleg! A lábaim! Visszanőttek! ~ Ekkor megjelent valaki, aki adott egy ruhadarabot, öltözék gyanánt. ~ Tényleg óriás lennék? Hogy történhetett ez az egész? Apa... És a pince... Ott rejlik a válasz! Válasz, a titánokkal és velem kapcsolatban! De miért csak most jut eszembe? ~ Ekkor Ewin elmondta a következő lépéseket. ~ A hadnagy fog vigyázni rám? Nehogy... Nehogy átváltozzak és szétcincáljak mindenkit, mint egy szörnyeteg... Kedves... De én soha nem tennék ilyet, még akkor sem, ha... ~ Ekkor eszébe jutott, ahogyan Mikasat a tetőhöz vágta. ~ Értem... Itt tényleg mindenki szörnyetegnek néz... Kivéve Armin-t és Mikasa-t! Ők mindig mellettem vannak. ~ Két őr felsegítette és elindultak a katonák után. - Szép volt Armin! Ha te nem lennél lehet, hogy már végem lett volna... Mikasa, mondani akarok valamit! Tudod... - Ekkor elengedték akik cipelték és fejbe vágták. Meg se tudott szólalni, teljes sötétség fogadta. Egy sötét piszkos szobában ébredt, sajgó fejjel és egy asztalszerűséghez volt kikötözve. - Mi... Mi történt, hol vagyok? - Mikor meglátta a hentesruhás férfit, Levi hadnagyot és Mikasa kiabálásba kezdett, egyből összeállt neki a kép. ~ De miért? Miért nem hisznek nekünk? Vagy valami más bújik meg a bezárás mögött? Nem tudom. ~ Mikor meglátta, ahogyan a férfi a pengéit, késeit kezdte pakolgatni, nagyot nyelt. - Mit akarnak tőlünk? Mindent elmondok, mindent megteszek, csak ne nyúljanak a barátaimhoz! Kérem, hadnagy! Ezt nem engedheti! Erwin parancsnok a szavát adta, hogy nem eshet bántódásunk!
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 14, 2016 18:02:07 GMT 1
- No-no! Tessék megnyugodni! A hadnagy úr csak azért van itt, hogyha te véletlenül szökni próbálnál a titán erőddel, akkor legyen aki megöljön. Erwin meg úgy tudom, hogy azt garantálta, hogy nem halhatsz meg, az ő parancsnoksága alatt. A barátaidról egy szó se volt... - Lépett közelebb Armin-hoz, miközben lassan előhúzott egy henteskést és a véres kötényével törölgetni kezdte. - Ráadásul, ha tényleg szörnyeteggé változnál, akkor szabadon megölhetne a hadnagy... De elég valószínű, hogyha egy 15 méteres húsdarabot, most benyomnánk ebbe a kis helyisékbe, biztos, hogy agyonnyomnád a barátaidat. Elég kár lenne értük... Nah, de térjünk is a tárgyra! Őszinte leszek hozzátok. Azt a feladatot kaptam, hogy jöjjek rá, hogy hogyan lett belőled, az egyik másodpercről a másikra egy gigászi szörnyeteg. Úgy hallottam, hogy homályosak az emlékeid, kedves Eren Jeager. Meglátjuk, hogy mennyire tudom eloszlatni ezt a homályt... - Mondta, majd hirtelen felemelte a kést és az asztalba szúrta, egyenesen Eren feje mellé. - De mintha olyat mondtál volna, hogy ne bántsam a barátaidat? Vagy valami ilyesmit, nem? - Előkapott egy vékonyka filézőkést és végigsimította rajta a mutatóujját, miközben lassan Mikasa-hoz lépett. - Oh, látom a barátnődnek van egy csúnya vágás az arcán. Mi lenne, hogyha tovább mélyíteném? Vagy ha esetleg a másik oldalon is csinálnék egyet, hogy szimmetrikus legyen? - Mondta röhögve, majd az arca másik oldalán ejtett egy kicsi vágást. - Most nézem! Milyen szép kis sála van a kisasszonynak! - Mondta, majd beletörölte a friss vért, ami a filézőkésen volt. - Ne aggódj, úgy is piros... Nah valaki beszélne már végre?! Unom ezt a játékot!! - Üvöltötte el magát. - Hadnagy úr, ha zavarja önt, a módszereim brutalitása, nyugodt szívvel kimehet... Mostantól nem fogok udvarias lenni...
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 14, 2016 18:31:37 GMT 1
Levi-nak fogalma sem volt, mit válaszoljon Erennek. Segíteni akart volna, de a férfi előbb felelt, és sajnos igazat.
- Amíg én itt vagyok, senki nem fog meghalni. - mondja csendesen, miközben gyilkos tekintettel néz rá. - Biztonságot nem garantálhatok, mert parancsom van. De gyűlölöm az értelmetlen halált, és itt senki nem szolgált rá. Ha bármelyikük meghal, maga fizet meg érte. És azt hiszem, garantálhatom, hogy Erwin parancsnoktól is megkapná a magáét. A lány a legjobb volt az osztagában, a fiú pedig ügyes taktikus. A haláluk nagy veszteség lenne, ha van némi ép esze, ezt felfogja. - mondja komoran, gondosan ügyelve, hogy nehogy véletlenül hozzáérjen a falhoz. - És köszönöm a lehetőséget, de maradok.
Szíve szerint persze kiment volna. Undorító volt a helyzet, maga a férfi, és továbbra sem tudta elképzelni, milyen okból egyezett bele - nem... milyen okból rendelt el - Erwin ilyen kihallgatást. De nem akarta, hogy bármi történjen, és ilyen szempontból jobban aggódott a hentes miatt, mint Eren titán képességei miatt. A fiú volt kevésbé kiszámíthatatlan. ~Kérlek beszéljetek.~ gondolta, miközben tovább nézett maga elé. ~Nem tudom mi folyik itt, de jobban jártok, ha beszéltek...~
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 14, 2016 18:33:15 GMT 1
http -Kami görcsösen kapaszkodott Haji kezébe. Alattuk volt két óriás, és bár nem voltak túl magasak, de azért már nem sok hiányzott ahhoz, hogy elkapják a lábát. Egyáltalán nem úgy látszott, hogy a felderítők meg akarják ölni őket.
~Micsoda?! Élve el akarják őket fogni??? De hogyan? ~ Kérdésére nemsokára választ is kapott. Miután az 5 métereseket elkapták, Hanji leereszkedett vele. A nő először hozzá fordult. Kami rögtön szalutálni kezdett, bár még egy kicsit bizonytalanul állt a lábán, de már jól érezte magát. Ahogy azonban a fájdalom belenyilallt a bal kezébe, felszisszent.
- I-igen, osztagvezető. A nevem Kamilla Evans, és a 104-es… - befejezni azonban nem tudta, ugyanis Hanji a titánokhoz lépett, róla teljesen megfeledkezve. Suttogást hallott a háta mögül, miszerint most fog következni a névadási ceremónia. Bár Kami tudta, hogy a példaképe nem teljesen százas, de ez azért még őt is meglepte. Főleg, amikor az egyik óriás majdnem bekapta a nőt, mire az csak nevetett. ~ Kik közé keveredtem én?! Lehet a sok izgalom után, jó lenne egy kicsit hazalátogatni, és egy pár napot normális közegben lenni…~ Kissé dőlöngélt szalutálás közben, de érdeklődéssel figyelte a körülötte lévőket. Erwin Smith parancsnok Armin beszédét hallgatta, és megpillantotta Levi hadnagyot is, amint a parancsnoka mellé lép. ~ Ők az emberiség reménysugarai… vagy szimplán csak őrült öngyilkosjelöltek… ezt még nem tudom eldönteni, de talán ha csatlakozom hozzájuk…~ Hanji mellélépett, majd érezte, hogy megmarkolja a karját. ~Hupsz, azt hiszem eléggé beverhettem a fejem, ha ennyire nem tudok megállni a lábamon…~ Hallgatta Hanji beszédét, aki nagy lelkesedéssel beszélt, azonban azt elfelejtette, hogy Erenéket bármikor szitává lőhetik.
- Ömm, osztagvezető…A barátaim helyzete nem látszik túl fényesnek… Mi fog velük történni? – Hanji válasza azonban nem egészen az volt, amit hallani akart. Szemei kikerekedtek, és félve tekintett az előlépő Arminra. – Osztagvezető, ez nem hangzott túl meggyőzőnek…- motyogta alig hallhatóan. Majd a nő leszólított két felderítőt, hogy kísérjék el a gyengélkedőre. ~ Mi?! De én itt akarok maradni, ki akarom várni mi lesz ebből… ~ Azonban be kellett látnia, hogy a saját felelőtlensége miatt nem volt a topon, és pihenésre volt szüksége. A szeme sarkából látta, hogy egy félszemű férfi Hanji mellé lép, és szótlanul mérlegeli az eseményeket. Azt is látta, hogy az elfogott titánokra milyen undorral néz. Erre felkacagott, mire a két őt kísérő katona értetlenül összenézett.
Szerencséjére nem voltak komolyak a sérülései, ezért a saját lábán eljutott a gyengélkedőig, ahol bekötözték a fejét, és a kezét is. Sosem szerette a kórházakat, most azonban jól esett ledőlni egy picit, és pihenni. ~ Hosszú, és fárasztó volt ez a nap… De legalább még élek. ~ Lehunyta a szemeit, és végiggondolta a napot. ~ Végül is , csak kétszer haltam meg majdnem…~ gondolta némi iróniával vegyítve. A mellette lévő ágyon eszméletlenül fekvő Charlotte-ra tekintett. ~ Ő sokkal rosszabbul járt, mint én…~ Kami érezte, hogy eluralkodik rajta a fáradtság, így hát ismét becsukta a szemeit, és relaxált. Egy ideig ily módon nyugodtan pihent, viszont amikor Hanji berontott a szobába, szemei kipattantak, ő pedig reflex-szerűen felült az ágyán. Az osztagvezető azt akarta, hogy mindent mondjon el arról az emberről, aki óriássá változott. Kami készségesen kezdett a beszámolóba.
-Ó Eren Jeager, a 104-es kiképzőegység tagja. Egy csapatban indultunk útnak, viszont amikor a töltőállomásnál tisztogattunk, őt… - Megakadt egy pillanatra, hisz majdnem elhányta magát, ahogy visszaidézte a történteket. De lenyelte, és folytatta tovább. - … szóval őt az egyik óriás félbeharapta. Csak… csak a felsőteste maradt meg… Azt hittük, hogy meg fog halni, azonban egy hatalmas villám csapott be, ahol ők voltak, és egy fülsüketítő robaj kíséretében egy titán termett ott, ahol a haldokló Eren feküdt. – Hanji nagyon figyelmesen hallgatta, és közben vissza-vissza kérdezett. – Igen, úgy gondolom. Az átváltozása előtt közvetlenül elájult… - Kami a fehér takarón bekötözött bal kezére meredt. A komor hangulat ellenére Hanjinak egész vidám lett a hangja. ~ Zavarni?! Mégis kit zavar?! ~ felkapta a fejét, és meglátta a társait belépni a szobába. A nő, a korábban látott szőke lánnyal együtt elhagyta a szobát. Kami mosolygott a barátaira. A mosoly azonban lehervadt az arcáról, amikor Mayumit nem látta köztük.
-Jean… Mayumi hol van? – Egyik kadétról a másikra nézett, de mindenki csak a fejét rázta. Elkapta róluk a tekintetét, és inkább a kezeit nézte. Összeszorította a fogait, kezeit, pedig ökölbe, és figyelte, amint a vér átüt a kötésén. Igyekezett elfojtani a sírását. Nem szerette, ha sírni látják. Őt senki sem láthatja gyengének, senki! |
|
