Azoir
Írónövendék
Posts: 229
Utoljára online: Sept 22, 2021 18:33:50 GMT 1
Mar 23, 2016 20:53:34 GMT 1
|
Post by Azoir on Apr 18, 2017 17:43:50 GMT 1
A parancsnokságon található cellák egyike, "1"-es sorszámmal.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Apr 19, 2017 12:47:52 GMT 1
Dogorn és Shawn alig indultak el, váratlan fordulatot vett kalandjuk. A föld remegni kezdett, hatalmas széllökések keletkeztek, majd az ég is teljesen elsötétedett. Jöttek-mentek az kocsik, léghajók, megjelentek a rendőrök, katonák. Hangzavar, fejetlenség mindenütt. ~ Mi a... A helyzet egyre kilátástalanabb... ~ A gyártelep felől érkezett egy rendőrautó amiben 3 AA-s volt, legalábbis a kocsi körül álldogálók szerint. Dogorn úgy gondolta, hogy érdemes egy pár szót váltani velük, de egy újabb autó futott be, ami egy kicsivel érdekesebbnek bizonyult. Csakugyan AA-s tagokként voltak megbélyegezve, de Dogorn ismerős arcot vélt felfedezni. Raion ült bilincsben, egy másik tűzidomár mellett. Az emlékek áradata, pofonként érte a vízidomárt. ~ Hány éve is, hogy utoljára találkoztunk? Mibe keveredhetett? ~ Gondolta, majd elindult, hogy kihozza onnan régen látott barátját. - Engedjék el a tűzidomárt, velünk van. Dogorn vagyok, jelenleg a Köztársaságvárosban történő furcsaságok után nyomozok, Utena jóvoltából. Kérem tegyenek eleget a... - De még mielőtt Raion megpillanthatta volna a vízidomárt, több alak a férfira ugrott és megbilincselték. - Hát ezt meg mire véljem?! Fontos küldetésem van! - Mint kiderült, nem csak Dogorn járt így. Shandiant is elkapták. Dezertálás és tiltott idomárság... - Azonnal engedjenek el! Utena! Utena! - Azonban ebben a pillanatban megjelent maga az elnök és kísérete is. Beszéde utána a vízidomár teljesen felháborodott. Próbált tiltakozni. Kiabált, próbált kitörni a szorító fogásból. Már azt fontolgatta, hogy beveti képességét, amikor hirtelen leütötték, a heves ellenállása miatt. Egy kis idő elteltével egy cellában ébredt, teljesen egyedül, magányosan. A fejére húzta a kapucniját, majd leült a sötét szoba rideg és nyirkos sarkába, és gondolkodóba esett. ~ Mi ez az egész... A szellemek megmondták, hogy világméretű katasztrófa fog történni és kulcsfontosságú szerepet fogok játszani a végkimenetelben, de... Erre nem számítottam... Szörnyetegek, polgárháborús helyzetek, földrengés, tornádó, katonák, börtön, szirénák, sötétség, kétségbeesés, magány... Csak magamra kellett volna számítanom, Utena átvert! Honnan máshonnan tudták volna meg a titkomat? Véridomítás... Megérte? Megérte a sok szenvedés a Feledés Völgyében? Szellemek, a völgyben... Shandian... Ott volt! A szellemek között! ~ Futott végig rajta a felismerés, de akkor bedobtak egy eszméletlen lányt mellé. A férfi gyorsan hozzá sietett, levetette a kabátját, összehajtotta azt és óvatosan megemelve Tala fejét, aláhelyezte a puha és meleg szövetet, hogy ne a nedves és kemény kövön kelljen pihennie. Dogorn gyorsan megvizsgálta, ha talált rajta bármilyen sérülést, akkor meggyógyította. Ezt követően, visszaült a sarokba és tovább elmélkedett a múltról, jelenről és a még meg nem történt eseményekről. Nemsokkal később egy tűzidomárt is a cellába hajítottak. - Raion... - Szólalt meg a csuklya alól a véridomár, amit lassan lehúzott magáról, így láthatóvá vált az arca. Látszott Dogorn szemében, hogy az elmúlt évek nagyon megviselték. Külsőre is nagyon megváltozott. Hosszú haja és szakálla nőtt, szedett-vetett rongyokban volt, viszont meg is erősödött. - Hát nem ismered meg a régi bajtársadat? Dogorn vagyok... - Mosolyodott el, majd nehézkesen felállt és közelebb lépett, hogy köszöntse a férfit egy erős kézfogással. - Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után egy ilyen helyen látjuk egymást viszont. Mi történt veled? Hogy kerültél ide? És mi van veled meg ezzel az AA-val? Mit tudsz rólul? - Kérdezte, majd miután Raion befejezte, ő is beszédbe kezdett. - Nos, abban az időben amikor eltűntem, rengeteg megbízást kaptunk Zukotól és Izumitól. Épp az egyik küldetést intéztük, amikor... Amikor... - Itt eltévedt a férfi tekintete Raionról és csak bámult kifelé a fejéből. Sóhajtott egyet, majd folytatni kezdte, de lehetett látni az arcán, hogy valami szörnyűség történt. - Biztos emlékszel még Lerrára, az akkori szerelmemre, hiszen találkoztatok már. Nos... Megtámadtak minket... És olyan sokan voltak... Én megpróbáltam mindent, de... Sajnos tehetetlen voltam és gyenge... Megölték... És ez az én hibám... Röviden eddig tartott, mire összeszedtem magam, nem szeretnék róla beszélni. Szerintem várjuk meg míg teljesen rendbe jön a lány, aztán pattanjunk meg! Van nálam egy kis víz. Egy pillanat alatt átvágom ezt a zárat!
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Apr 20, 2017 20:24:12 GMT 1
Nem rég vígan sétálunk a házam felé. Aztán furcsa alakok vesznek körbe minket és egy furgonba dobnak megbilincselve. A meglepettségtől szólni se tudtam. Út közben robajt hallottam, de nem nagyon volt kedvem azzal foglalkozni. A kocsi út végén kicsit durván kitaszigáltak. A tömegen, ami volt, meglepődtem. Azt se tudtam hova kerültem. Ekkor eszméltem rá, hogy Nene nincs velünk. A gondolatomat egy illető leteperése terelte el, kinek hangja furcsán ismerős volt. De a kialakuló helyzetre kezdtem el figyelni. Megjelent az elnök, aztán az újságírók. Majd jött a kérések és válaszok váltakozása. Mely eléggé bosszantott, de nem annyira, mint az a helyzet amiben voltam. A fejemet jobbra-balra kapkodtam, hogy mi is folyik éppen. Már annak is örültem volna, ha valaki elmagyarázza mi folyik itt. Ja meg azt is meg magyarázza, hogy a korábban történtek miért voltak. Már meg sem lepődtem azon, hogy ismét történt valami. Szinte éreztem a zsigereimben, hogy még lesz valami. A hirtelen elsötétedés után kitörő káoszban valahogy elkeveredtem pár alak kíséretében. Kis séta után egy cellába dobnak. - Mi a franc folyik itt a fenébe is - nyögöm ki ordítva. Közben vissza megyek az ajtóhoz, amin bedobtak. Már lőnék egy tűz golyót az ajtóra dühömben, de ekkor ismét azt az ismerős hangot hallom a hátam mögül. Megfordultam majd csodálkozva tekintettem a férfira. Nem ismertem meg elsőre, de amint közelebb lépet és elmondta a nevét a felismerés csodás érzése, mert csodás volt számomra ebben a helyzetben, futott végi rajtam. - Dogorn - mondtam meglepetten. Kezet fogtam vele és a régi emlékek tömkelege zúdult hirtelen rám. - Hát én sem gondoltam, hogy ennyi idő után itt találkozunk. Nem túl jó hely a nosztalgiára. -vakarom meg a fejem. - Hát hol is kezdjem.- töprengek el egy pillanatra. - Á meg van. Amikor ott a szellemfaluban mikor elváltunk nem sokkal elfogtak. Nagy nehezen kiszabadultam, de akik velem voltak sajnos azokkal nem tudom mi lett. - el komolyítottam a hangom. Aztán nagy nehezen vissza keveredtem ide. Csatlakoztam az EE-hez, mint szerelő és pilóta egyben. Talán egy napja. Már nem is tudom pontosan. A Sárkányházak kerületébe vezényeltek, ott kisebb balhé keveredett. A helyi banda elfogott. Majd megkért egy szívességre, amit nem akartam teljesíteni. De miután AA-sok támadtak meg a bandavezér mentette meg a hátsóm. És ezután azt gondoltam, hogy segítek neki, de ismét elfogtak és most itt vagyok. Az AA-sokhoz semmi közöm és fogalmam sincs, hogy kik ők. - fújtam egy nagyot. - És veled m történt? - kérdeztem tőle. Miközben mesélt láttam rajta, hogy nyomot hagyott rajta az idő. A szörnyűséggel kapcsolatban meg nem tudtam mit mondani. - Részvétem - mondom halkan. Mikor mondta, hogy "várjuk meg míg teljesen rendbe jön a lány" csodálkozva tekintettem az irányába. ~ Észre se vettem. ~ majd Dogorn ötletére csak bólogattam. - Hogy könnyebb legyen fel is hevíthetem. Talán, akkor gyorsabban megadja magát a fém.- javaslom neki. Majd leülök úgy, hogy Dogorn-t és a lányt is lássam. - Anyám biztos szét fog szedni, amiért megint bajba kerültem. A korábbit is 4 hónapig hallgattam.- mondom idegesen. - Dogorn.- fordulok felé. - Ha vége ennek a felhajtásnak, akkor gyere és ugorj be hozzánk. Ott rendbe szedheted magad, ha akarod. És biztos szereted a szárított fóka húst. Legalább lesz, aki megegye helyettem - mosolyodok el - anyám mindig belém akarja tömni az összeset.- fejezem be. Majd várom, hogy a lány felébredjen. Addig is Dogorn-nal beszélgetek.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Apr 20, 2017 22:37:13 GMT 1
Dogorn egy határozott bólintással jelezte Raionnak, hogy egyetért az ötletével. A férfi leült és folytatta a beszélgetést a tűzidomárral. - Akkor te is nyakig benne vagy... Az EE rájött valamire a múltamból, amire nem vagyok büszke és most pórázon tartanak, amíg meg nem teszem azt amit mondanak... Először csak szellemek tűntek el, aztán szörnyetegek jöttek elő a semmiből, itt az AA és a polgárháború a nyakunkon. Végül a természeti katasztrófák is beütöttek... És ott van az a szellem is... - Gondolkodott hangosan. Mikor Raion az édesanyját említette és a fókahúst, kedves emlékek jutottak eszébe abból az időből, amikor még pimasz kis suhanc volt délen és nem volt más feladata, mint őrködni és szórakozni az akkori barátaival, akik sajnos odavesztek Unalaq támadásakor, ahogyan apja is. A vízidomár csak elmosolyodott és némán vakargatta az állát. - Az otthonom juttattad eszembe. Idejét sem tudom, hogy mikor láttam édesanyámat, vagy mikor éreztem a sült fóka illatát utoljára. Ha minden összejön, szívesen veled megyek! Számíthatsz rám, bármi történik. - Rai vállára támaszkodott, majd felállt a földről. - De most felkeltem szegény lányt és induljunk, hisz sürget az idő... Mégsem hagyhatjuk itt! - Dogorn letérdelt a lányhoz, elővette az egyik kulacsát, a kezére idomított egy kis vizet és azt egy mozdulattal elhúzta az Tala arca előtt, egy kis fényjelenség közrejátszásával. Ha minden jól működött, akkor gond nélkül felébredt. - Nyugalom... Ő itt Raion, én pedig Dogorn vagyok... Te ki vagy? Még várunk pár percet, hogy teljesen rendbe jöjj, aztán elmenekülünk ebből a cellából. Tudod majd tartani a lépést? - Kérdezte, miközben odaadta az egyik kulacsát a lánynak, hogy igyon egy kis forrásvizet. - Tehát a terv a következő: Kiszabadulunk a cellánkból, aztán futólépésben a legrövidebb úton elhagyjuk az épületet. Ha harcot próbáljuk elkerülni, de ha nem jön össze, akkor is csak futtában vegyük fel a küzdelmet. Amíg itt vagyunk az épületben túlerőben vannak... Miután kijutottunk, nekem fontos küldetésem van... Helyre kell hoznom ami elcsesződött. Ti addig szálljatok ki a balhéból és keressetek menedéket, amíg tehetitek! Ha mindenkinek megfelel ez így, akkor kezdhetjük is! Rai, csak utánad! - Mutatott az ajtóra, majd karba tett kézzel megvárta, míg Raion kiolvasztja az ajtót. Ha ez nem lett volna elég, penge élességű víznyalábokkal bombázta a zárat, amíg meg nem adta magát, majd futásba kezdett.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Jan 22, 2020 13:41:13 GMT 1
Jun 17, 2016 17:17:13 GMT 1
|
Post by Ismae on Apr 22, 2017 11:49:21 GMT 1
Sötétség vett körül, elmosódott hangokat hallottam. Hiába koncentráltam, egy értelmes szót sem tudtam kivenni. Megijedtem, úgy éreztem, mintha szellemek vennének körül. Aztán egy villanás húzott át , szerintem a horizont előtt. Rögtön kipattantak a szemeim, de párat pislognom kellett, hogy a fényviszonyokhoz hozzászokjak. A mennyezet gyanúm szerint nem így nézett ki Shedannál, még ha kissé szétrombolták is. Aztán egy férfihang szólított meg. Felkönyököltem, hogy lássam az arcát is, na meg gyorsan felmértem a helyszínt. Börtönnek tűnt, számomra teljesen új helyszín. Hát ezt is kipipálhatom a megjárt helyszínek listájából. Dogorn és Raion…..rendben.
-Tala vagyok. Öhmm azt hiszem igen, képes leszek rá. De….mióta vagyunk itt?? És miért kerültük ide?? – tettem fel a kérdéseket, hátha tudok valamit kezdeni a válasszal. Ekkor veszem észre az ideiglenes párnámat. – Ez kié?? – kérdeztem meg, ha a két fiú közül valamelyik jelentkezik, akkor leporolom, és egy köszönöm kíséretében visszaadom. Megmozgatom a tagjaimat, és magamat is leporolom. Majd halkan átkozódok, hogy nincs meg Shiki. Remélem, előkerül, mert már most érzem a hiányát. A terv jónak tűnik, nem szólok bele, mivel nem láttam hogyan hoztak le minket ide. A rossz dolgokról eszembe jutott a két srác. Meg kell találnom Shedant, Leet. Vajon hol lehetnek??
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Apr 22, 2017 12:37:47 GMT 1
- Neked az otthonod, nekem meg a nagyanyám jutott eszembe. -elmosolyodok. - Ő is állandóan a szárított fóka húst tömte belém, amikor elmentünk hozzá a déli sarkra meglátogatni. - csóválom a fejem, miközben a kínzó emlékekre gondolok. - Igen. -felelem Dogornak. - Menjünk. Valahogy utálom a börtönöket. Nem szeretnék itt időzni sokáig. - mondtam viccesen. Közben figyeltem, hogy mit csinál a lánnyal. Elcsodálkoztam rajta, amikor a lány felébredt. ~ Ilyen tényleg van?~ kérdeztem magamtól csodálkozva. - Szia Tala, Raion vagyok. - mutatkozok be. - Azt nem tudom pontosan, ti már itt voltatok mikor engem betaszigáltak ide. És hogy miért vagyunk itt? A városban nagy balhé van most. Szó szerint elszabadult a pokol. - felelek a Tala kérdésére. Dogorn ötlete tesztet és egyetértettem vele. Kicsit húztam a szám szélét, mikor mondta meneküljünk el, míg teszi a dolgát. Igaz nem így mondta, de nekem így hallatszott. De nem ellenkeztem. - Rendben, menjünk. -felem. - Tudok egy helyet ahová mehetünk. - mondtam Tala-nak. Az ajtóhoz léptem. Egy pillanatra megálltam. Majd a egyenruhámon lévő EE jelzéshez nyúltam. Sóhajtok. - Döntöttem. - mondom magamnak. Közben azzal a lendülettel letépem az EE jelzést és az egységemet jelölőt is. Lehunyom a szemem és veszek pár mély levegőt. Majd először a zárnál, aztán pedig a zsanéroknál hevítem fel az ajtót. Ezt többször megismétlem egymás után. Ha nem elég csak ez, akkor hátrébb álok és átadom a terepet Dogorn-nak. Ha sikerült az ajtót "kinyitni", akkor elindult ő is visszaemlékezve közben merről is hozták ide.(OOC: csak akkor, ha látta milyen irányból hozzák.) A lehető leghalkabban osontam.És jeleztem Dogorn-nak, hogy lehet így jobb, mint futva. Útközben bárkibe is botlunk. Azt vagy leütöm vagy ha észrevettek villámmal áldom meg. És ha a kijárathoz érünk a cellából való szabadulásos módszert javaslom alkalmazni. Ha mindez nem elég, akkor egy erőteljes tűz golyóval adom meg a kegyelem döfést. (OOC: mindezek akkor történnek, ha minden jól megy )
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
Utoljára online: Sept 22, 2021 18:33:50 GMT 1
Mar 23, 2016 20:53:34 GMT 1
|
Post by Azoir on May 20, 2017 20:23:37 GMT 1
/Révén, hogy nem tudok ebben az időszakban nagyon aktív lenni, engedélyezem, hogy kicsit szabadabbak legyetek. Mozoghattok és cselekedhettek kedvetek szerint, ha túllépnétek egy határt, jelzek. (Harcolni ha lehet még ne harcoljatok a harcrendszer üzembe helyezéséig.) Üdv Azoir!/
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Jun 14, 2017 12:04:50 GMT 1
- Nagyon örülök Tala! - Mondta a vízidomár, miután bemutatkozott a lány. Mikor a ruhadarabról kérdezett, a férfi csak kivette a lány kezéből és magára terítette. - Szóra sem érdemes, ez a legkevesebb... Akárki megtetted volna Most viszont ki kell jutnunk. - Amint együttes erővel sikerült kijutni a cellából, Dogorn volt az első, aki kikukucskált. Leguggolt kidugta a fejét, először jobbra, majd balra tekintett. Amint meggyőződött, hogy szabad a terep vett egy mély levegőt, a többiekre nézett. - Úgy néz ki tiszta a terep... Mehetünk... - Suttogta, majd félig-meddig guggolva, görnyedt háttal osonni kezdett az egyik irányba a lehető leggyorsabban és leghalkabban. Néha aggódva hátratekintett, hogy jönnek-e még mögötte a jelenlegi társai, Tala és Raion. - Szerintem lassan kijutunk... - Szólt halkan, 5-10 perces lopakodást követve, de aztán váratlan fordulat következett. A folyosó jobbra folytatódott és Dogorn figyelmetlenül fordult be. Egy őrrel találta szembe magát. A véridomár nagyon meglepődött a nem várt vendégnek. A börtönőr már éppen éppen riasztani szerette volna a szökést, de Dogorn mukkanni se hagyta. Miután megpillantották egymást a férfi a véridomítás segítségével azonnal a falhoz vágta minden erejével, így az őr elájult egy nagy. Egy hangos csattanás hangja visszhangzott végig a folyosókon. A véridomár homlokát kiverte a víz és pár másodperc feszült csönd, követte az incidenst. ~ Basszus... Hányan hallhatták meg? ~ Gondolta Dogorn, majd tovább fülelt, hogy mi fog történni. Az már csak hab a tortán volt, hogy Raion és Tala is rájött, hogy ő valójában egy véridomár. Pár másodperc után megütötte egy hang a fülét. Léptek voltak, mind a két irányból. Egyre hangosabbak voltak. Közeledtek és sokan voltak. ~ El kell rejtőzzünk és a testet is el kell tüntetnünk... ~ Mondta magában, majd zavarodottan egy ideiglenes rejtekhelyet kutatott a szemével, míg meglátott egy közelben lévő szertárszerűséget, ahol a takarítók tárolták a munkájukhoz szükséges eszközöket: felmosókat, vödröket, tisztítószereket, stb... A férfi odarohant és lenyomta a kilincset. ~ Nyitva! Remek! ~ Intett Tala-nak és Raion-nak, hogy segítsenek behúzni a kiütött őr testét a kis szobácskába, majd rejtőzzenek el. Dogorn is segített bevinni a testet, majd mikor mindannyian beértek, bezárták az ajtót. Eléggé szűkös és fülledt is volt a hely, de búvóhelynek tökéletesen megfelelt, amíg le nem csillapodtak a dolgok. Hallhatták, ahogyan a léptek elhaladtak mellettük, meg néhányuk beszélgetése is beszűrődhetett. Amikor már jó pár perce nem lehetett semmit hallani, Dogorn törte meg a csendet, miközben megtapintotta az kiütött fószer mellkasát. - Eltört pár bordája... Azon kívül erős zúzódások... Azon kívül semmi baja, könnyedén túléli... És igen, véridomár vagyok.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Jan 22, 2020 13:41:13 GMT 1
Jun 17, 2016 17:17:13 GMT 1
|
Post by Ismae on Jul 4, 2017 18:50:27 GMT 1
Kissé furcsa pillantással illettem Dogornt, nem igazán értettem miért nevetett ki a kabátos kérdéssel kapcsolatban. Ha valakivel összefutsz a természetben ilyen állapotban, nem mindig oly udvarias és nagylelkű, hogy a kabátját felajánlja valaki másnak. Vagy…. legalábbis ezt tapasztaltam. Majd Raion magyarázatát hallgattam meg végig. Nem akartam azt mondani, hogy még több kérdés merült fel bennem, de valahogy mégis ezt az érzés furakodott a fejembe. Na meg a pokol……azt hiszem tegnap beugrott egy kicsit hozzánk, hogy ízelítőt adjon a sok jóból, ami történni fog a városban. Éppen a millió lehetséges válaszokat kutattam a buksimban, a még fel nem tett kérdések hadával szemben, amikor Raion hirtelen felindulásból elkövetett ruha átalakítására lettem figyelmes. Igazából csak ezután mértem fel jobban, és kelletlenül meg kellett állapítanom, hogy erős hasonlóság mutat a ruhája az enyémhez viszonyítva. Vagy fordítva, de az már lényegtelen.
Az ajtó melletti falnak támaszkodtam, kellően távol, hogy a műveletet meg ne zavarjam. Felröppent a gondolat, hogy érdemes lenne beruházni egy tolvajkulcsra. Ennek ellenére elvetettem az ötletet, mivel úgymond a természetben nem venném hasznát, fölösleges holmit meg minek cipeljek. Csak akkor származhatna belőle haszon, ha a nagyvárosokban tengődnék. De mivel utálom a sok embert, plusz nem is vagyok tolvaj, és nem is szeretnék az lenni így már megbizonyosodhattam róla, kevés értelme lenne ezt a fémszerszámot beszerezni.
Kicsit kelletlenül éreztem magamat, mikor kinyitották a cellaajtót, mivel én semennyire sem segítettem be nekik. Azonnal felvettem azt a mozgásformát, amit a többiek is mutattak, és így tipegtem végig. De azért hasznos ez a mostani „kis” kaland is, mivel a hangos csattanásra sikeresen fenékre estem. Mi ebből a tanulság? Az, hogy eldöntöttem, hogy elmegyek egy kis koncentrációs fejlesztős bigyóra, amit idefelé láttam a hirdetésekben. Hátha tudok belőle ténylegesen is tanulni, és nem fognak a hülye kis gondolataim folyamatosan elterelni a figyelmemet. Azonnal felpattantam, és harci pózt vettem fel nagyjából. Nem vagyok boldog, hogy nincs a kezemben Shiki, mert puszta kezes harcból eléggé csehül állok. De hogyan is történt ez a hatalmas csattanás?? Mert úgy láttam, hogy egyik srácnál sincs semmilyen használható fizikai eszköz. Oke, akkor i lehetett a börtönőrnél?? Tettem fel magamnak a másik kérdést. Ez a válasz is előkerült, mikor a Dogorn által talált kis szűk helyre becipeltük az őr testét. Vagy nem volt nála ilyen eszköz, vagy kint maradt a folyosón. De nem, ráztam meg a fejemet. Már mos rögtön éreztem, hogy a sok ember kis helységben, plusz rá a szoba eleve füllettsége milyen hatással lehet az emberre. A ruha a testemhez tapadt, néhány kósza babahaj is az arcomhoz ragadt.
Hegyeztem a fülemet, és a halló beszédfoszlányokat igyekeztem minél tisztábban kihallani. Még a szememet is összeszorítottam, de nem jártam sikerrel. Dühömben a számat kezdtem el rágni, és villódzó tekintetet lövelltem az ajtóra, mondván „tessék legyen nem szigetelni!”. D a hangok is elhalkultak, rajtunk kívül nem lehetett más zajforrást behallani. Dogorn megállapította a szerencsétlen őrnek a baját, és ezen kívül még a forrását is. Hát…….kicsit ledöbbentem. A szemem kikerekedett, de az államat még időben elkaptam, nehogy a padlóról kelljen összekaparnom. Döbbenetem oka az volt, hogy nem igazán találkoztam vízidomárral életem során. A fővárosban meg a második személyről kiderül, pontosabban bevallja, hogy ismeri a tiltott mesterséget.
-Oke, én nem mondom el senkinek. - ígértem meg neki. A titoktartás egyszerűen megy nekem, nem nagyon szoktak kérdezősködni nálam az emberek. De így most visszagondolva, olyasmi dereng nekem, hogy fontos küldetést említett volna. De…..ki a megbízója?? A törvény ellen vagy mellett van??
-Csak a félreértések elkerülése végett kérdezem, úgyhogy kérlek, ne vedd sértésnek! - tisztázom rögtön az elején a szituációt. – De…..ez a küldetés, amit említettél…….. a törvény nevében, vagy pedig ellenében szól??
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Jul 5, 2017 12:39:11 GMT 1
Dogorn biccentett egyet, amikor Tala kijelentette, hogy nem mondja el senkinek. Nagyon hálás volt érte, de nem akart érzelgős lenni. Azonban amikor a küldetésére keveredett a szó, elhúzta a száját, majd fél perces néma csönd követte. Erősen gondolkodóba esett, ugyanakkor látszott a szemén, hogy nagyon megfáradt és már elege van az egészből. Vett egy mély levegőt, majd suttogva beszélni kezdett.
- Igazából... Már én sem tudom, hogy kik a jók és a rosszak... Nem akarlak belerángatni titeket, az a nagy helyzet. - Viszont amikor a lányra tekintett tudta, hogy nem hagyhatja ennyiben a témát. Ismét sóhajtott egyet, majd folytatta.
- A lényeg az, hogy megtudtak rólam olyan dolgokat a EE emberei, amik senkinek se tennének jót, a kiszivárognának... És most nem csak a véridomításról beszélek. Ez az egész... Világméretűre nőtte ki magát... A szellemek, a városban rohangáló szörnyetegek, az AA, a polgárháború, a káosz és szenvedés! Valami történik a nagyvilágban... Kezdetben azt hittem, hogy könnyedén megoldást találok a problémákra, de aztán rá kellett döbbenjek, hogy nincs olyan aki ne ellenem lenne. Kifogytam a szövetségesekből, egyedül indultam a vaksötétbe és csak még jobban belekevertem magam a slamasztikába. - Eközben levette a kabátját, mert a szűk kis szertáracskában egyre melegebb volt.
- Hosszú történet röviden: Nem akartam, hogy Udena kifecsegjen olyan információkat a médiának, amelyeket nem szeretném, ha publikálnának, ezért a kutyája lettem... A rohadék... - Mormogta a szakálla alatt.
- Ki kellett derítenem, hogy mi okozta a szellemek eltűnését, de most már mindegy is... Nem érdekel, hogy Udena kinek köp be. A lényeg az, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Kezdetben értesíteni kellene egy régi barátot... Zuko biztos segít majd! A tűz népe nem hagyna minket cserben, a tudnák, hogy mi folyik itt... Aztán ott van az avatár! Vajon hol lehet most? -
~ Korra... Nem láttam már vagy... Amióta elhagyta a Víz Törzsét... Remélem nem esett bántódása. ~ Gondolta, majd ivott egy korty vizet az egyik flaskájából, amit körbekínált, abban a füllesztő melegben.
- Kell egy terv. Koboztak el bárkitől bármit is? Ha igen, megkeressük a raktárukat. Ha megvan jöhet a kiút. Aztán pedig elválnak útjaink... - Mondta lehangoltan. Titkon remélte, hogy segítségére lesznek a küldetése során, de tudta, hogy ez kivitelezhetetlen. Jobb is így. Legalább biztosan nem halnak meg többen az ő hibájából. Mielőtt azonban elindultak volna Dogorn a kiütött őrre pillantott, majd Raionra. Ezt eljátszotta kétszer, majd turkálni a kiütött férfi zsebeiben. Kivett belőle pár kötelet, majd először a jobb csuklójára tekert belőle, és megkötötte az, majd a bal csuklóját is.
- Add légyszíves a karod! Van egy ötletem... - Mondta Talának, majd vele is megcsinálta ugyan azt, mint magával.
- Raion vedd át az őr ruháját! Így nagyobb feltűnés nélkül mozoghatunk az épületben. Tala! Ha hátra tesszük a kezünket, úgy fest, minta meg lennénk kötözve. Raion lesz a börtönőr, mi pedig a foglyok. Ha összefutunk bárkivel, nagyobb esélyünk van elkerülni a konfliktust.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Jul 7, 2017 11:46:51 GMT 1
Szerencsére szépen haladtunk előre.Kezdtem bízni benne, hogy simán kijutunk, de akkor az egyik saroknál befordulva egy őrbe botlottunk. Már támadtam volna, de ekkor hirtelen a falnak csapódott. ~ Ez meg... ~ csodálkoztam. Dogornra néztem. Úgy tűnt nekem, mintha csinált volna valamit. ~ Csak nem... véridomár? ~ tettem fel magamnak a kérdést. De a helyzet nem volt alkalmas ennek megvitatására. Némi tétovázás után Dogorn talált egy búvóhelyet. Behúztuk az őrt és mi is nagy nehezen elhelyezkedtünk. Nem volt túl kényelmes. A kinti hangok elhalkulása után fellélegezhettünk. Miközben Dogorn az őr állapotát diagnosztizálja én ránézek eszméletlenül fekvő emberkére. ~ Hogy a francba tudja ennyiből me... ~ szakad félbe a gondolatom, amikor is bevallja, hogy véridomár. A tekintetem hirtelen átvált meglepet arckifejezésre, és ez után gondolkozok el azon, hogy. ~ Mi a francért lepődök meg egy ilyen dolgon, amikor ez hétköznapibb, mint azok az abszurd események amik a városban történnek~ - Hát... jó. - nyögöm ki. - Nem kell amiatt aggódnod, hogy bárki megtudná tőlem. - felelem biztatóan. Tala kérdése engem is érdekel. Nem mintha a történtek után valamennyire is érdekelne mi jó vagy rossz. Csak annyit szeretnék, hogy vége nyugalom legyen. Meg amúgy se úgy ismertem meg őt, hogy önző érdekek vezérelnék. De azért kíváncsian vártam mit felel. Mikor befejezte a kérdésre adott választ. Sóhajtottam. - Dogorn. - szólítom meg. - Először is, nem vagy egyedül itt vagyunk mi is, hogy segítsünk. Itt vagyunk melletted, mint szövetségesek. Másodszor, kedves hogy aggódsz értünk, de nem félteni. Engem legalábbis. Harmadszor, ha Utena ily módon vett rá, hogy segíts neki, akkor biztos olyan dolgot tudsz, ami fontos a feladat véghezviteléhez. Meg nagyon különleges lehetsz, ha maga a főparancsnok "kért fel". - elmosolyodok - És nem utolsó sorban. Tényleg segítséget kell kérnünk, de az biztos, hogy Zuko-nak nem tudunk szólni. Az avatar meg szerintem már dolgozik az ügyön. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy lehet tudok valakit, aki tud nekünk segíteni. De ahhoz el kell jutnunk a Sárkányházak kerületébe. És szerintem te is tarts velünk, addig is rendezni tudod a soraid. - fejezem be majd az általa körbe kínált kulacsból iszok egy pár kortyot. - Igen egy terv nem ártana, és nem. Tőlem nem vettek el semmit, csak behajítottak a cellába- feleltem mosolyogva. Dogorn rám nézet aztán az őrre. És ezt megcsinálta még párszor. Utána meg az őr zsebében kezdet turkálni. Kivett egy kötelet, meg kötözte magát és Tala-t. Már kérdeztem volna, hogy mit csinál, de megszólított. - Őőő... - ránézek Tala-ra. - Rendben, ha ez kell a kijutásunkhoz. - Nem annyira tetszett a dolog. De a saját problémám most elhanyagolható. Gyorsan le kaptam a ruhám. Kicsit furcsa érzés volt pár pillanatig félmeztelenül állni. Aztán fel vettem az őr ruháját. - Kész vagyok- felelem. Közben átkutatom a ruha zsebeit hátha találok valami használhatót. - Ha készen álltok mehetünk - szólok oda nekik. Ha nyugtázták a dolgot, akkor egyes oszlopba állítom őket és elindulunk szépen nyugodtan arra amerre eredetileg is mentünk volna. ( OOC: Szerintem jöhet egy mesélői )
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
Utoljára online: Sept 22, 2021 18:33:50 GMT 1
Mar 23, 2016 20:53:34 GMT 1
|
Post by Azoir on Jul 12, 2017 19:49:58 GMT 1
A trükk bevált. Vagyis így is lehet értelmezni azt, ahogy az üres folyosókon kaptattak előre, még csak egy pisszenést sem hallva. Mindenki a saját maga ki gondolatvilágával volt elfoglalva, a megtudott, és meg nem tudott titkokon, az értett és meg nem értett eseményeken. Végül egy lépcsőhöz értek. Hirtelen arcukba csapott a kinti szél, megérezték a szabadságot. Mind fellélegeztek.
Elsőként Raion ment fel a felszínre, hogy körbenézzen, azonban nem az a látvány fogadta, amit várt. Kint még mindig sötét volt. Majdnem vaksötét, az utcai lámpák fénye is olyan tompa volt, hogy világuk a földig nem ért el. Csak sejteni lehetett, mi hol van. Ezen kívül csend honolt. Az út szabad volt, most már csak egy kérdés merült fel, hogy milyen formációban, és hova érdemes elindulni.
De mégis az egész borzasztó volt, és érthetetlen. A sok ember, az AA ügynökök mind felszívódtak, mind eltűntek. Az elhagyatottság bizarrnak tűnt. És ha számot kellett volna adniuk arról, hogy milyen információk vannak a birtokukban a kép még zavarosabb lett. Csecsemő; egy segítőkész tűzidomár, aki vagy ellensége, vagy barátja az államnak; egy földidomár, aki leveleket küldözget; AA katonák; sötétség; és ezeken felül a szellemek nélküli város. Vajon van összefüggés ezek között, vagy csak a véletlenek sokasága? És mi alapján jöhetnek rá a kapocsra, ha egyáltalán létezik?
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Jul 16, 2017 12:15:39 GMT 1
~ Eddig minden simán megy ~ gondoltam. Közben azon paráztam, hogy le ne bukjunk. A múlt idő helyes , mert csak "-tam" és nem "-ok". A folyosó ki volt halva. Saját lépteinken kívül más nem hallatszott. Ami megnyugtató volt abból a szempontból, hogy a kijutást semmi nem akadályozhatja meg. Menet közben a félelem jeleire lettem figyelmes magamon. Nem vettem észre eddig, mert izgultam. De ahogy kezdet múlni az izgulás, úgy került előtérbe. Aztán rájöttem, hogy apám francos rémtörténetei jutnak eszembe erről a helyről. Hosszú végeláthatatlan néma csend által uralt folyosóról. Pont, mint az egyik rémtörténetében. ~ Remek ~ nyugtáztam magamnak. Próbáltam másra gondolni, de nem nagyon ment. Amikor megéreztem a kinti szél fuvallatát a megkönnyebbültem. És egy nagyot sóhajtottam. - Végre - mondtam, majd letöröltem a z izzadságot a homlokomról.
- Megyek körbenézek, hogy mi a helyzet kint. Addig várjatok itt. - majd óvatosan felmentem a lépcsőn és kinéztem. A szemeim elkerekedtek a látványtól. ~ Már megint. Épphogy végig értünk ezen a rémisztő folyosó. Most a "Rém Város jön"? ~ gondoltam csalódottan. De a sejtésem beigazolódott. A Sárkányházak kerületében még rendesen volt fény. Visszamentem hozzájuk. - Gyertek. Tiszta a terep. Csak a vak sötétség és a rémisztő némaság van odakint. - mondtam viccesen. Igaz ezzel az én félelmemet lepleztem. Amint ki értünk feléjük fordultam és egy lángot (mint a gyertya lángja alakra) tartottam a bal kezemben feléjük. - Figyeljetek. A Sárkányházak kerületében még égnek a lámpák. És mint már mondtam van ott valaki, aki tud segíteni és össze is tudjuk magunkat szedni nála. Így szerintem oda kell mennünk. És jobb, ha együtt maradunk. - mondtam. A lángot a kezembe nagyobbra növesztettem, majd elindultam a fény felé. - Gyerünk menjünk. Vagy itt maradtok a sötétben. -
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Jul 16, 2017 16:01:25 GMT 1
- Köszönöm a támogatást... - Válaszolta a véridomár Raion kedves szavaira.
- Őszintén, nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés... Még eldöntöm... - Mondta, majd kezdetét vette a beöltözős taktika. Úgy nézett ki, hogy Dogorn terve jól teljesít. Senkinek nem keltették fel a figyelmét. Mondjuk lehet, hogy az is közrejátszott, hogy senkivel sem találkoztak. Mikor odaértek a kijárathoz és Raion felajánlotta, hogy körülnéz, a vízidomár csak biccentett egyet. Míg a tűzidomár távol járt, a férfi Talara nézett.
- Tudsz harcolni? Csak, hogy tisztában legyek az esélyünkkel... - Suttogta a lánynak, majd hogy oldja a feszültséget elmosolyodott és magabiztos, de ugyanakkor lágy hangon folytatta.
- Ne aggódj... Minden rendben lesz! - Raion visszatértével fény derült a kinti helyzetre, vagyis inkább sötétség, ha pontosak akarunk lenni.
- Csak a Sárkányházak kerületében van fény? De miért pont ott? És ki ez a valaki, aki segíteni tudna rajtunk? Valamint úgy tudom, hogy polgárháború van... Hova tűnt mindenki? - Kérdezte.
~ Kezdek nagyon nyugtalan lenni... Mi folyik itt? Olyan ez az egész, mintha a minden katasztrófa egyszerre sújtott volna le a Földre... És van egy olyan érzésem, hogy minden szörnyűség, ugyan abból a forrásból fakad, valami nagyobb "dolog" van a háttérben, amit nem látok... Pedig itt van az orrom előtt! Itt kell, hogy legyen! Egy helyben toporgok és nem tudom, hogy mit tegyek... Az lesz a legjobb, ha egyenlőre hagyom, hogy magával ragadjon az ár, a történések széles folyamán... ~ Gondolkodott, miközben bámult a sötétségbe.
- Rendben van Raion... Nincs jobb ötletem, mutasd az utat! De óvatosan! Nem lennék boldog, ha kiderülne a végén, hogy a Sárkányházaknál egy csapda várna az emberekre... -
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Jan 22, 2020 13:41:13 GMT 1
Jun 17, 2016 17:17:13 GMT 1
|
Post by Ismae on Jul 22, 2017 19:29:40 GMT 1
A szörnyeteg szó hallatán érezhetően elsápadtam, de nem akartam ezt beismerni, meg kellett finoman ütögetnem az arcomat, hogy szín legyen rajta, plusz az idegesség miatt már nem igazán tudok mi mást csinálni, csak magamat "rendbe tenni". Nagyon kelletlenül kellett Dogornnal egyetértenem, tiszta káosz az egész.
-Ne aggódjatok túlzottan, ebből már csak közösen tudunk kimászni, ha van ilyen opció.- mosolyogtam félszegen a két idegenre. A kérdésre, hogy minden nálam van-e, csak végigmotoztam magamat és fejben leltárba vettem nálam lévő holmikat. Tapintásra éreztem, hogy nálam van az a bizonyos levél. És nagy szomorúságomra azt is meg kellett állapítanom, hogy Shikit elveszett. Az nem tudom megmondani hol és mikor, de majd később gyászolok. Előbb jussunk ki innen.
A fejemben megvillant a kérdés, hogy a két "előző társammal" mi lett. Végül nem említettem a "jelenlegieknek", bár azt meg kell vallanom, hogy nem nagyon használom a "társak" kifejezést. Arra jutottam, hogy túl nagy a terület, ahol kereshetnénk őket, mi meg szökésben vagyunk, és az idő a legnagyobb ellenségünk. És mivel eszméletlen voltam egy ideig, azt sem tudom biztosra megmondani, hogy egyáltalán tényleg itt vannak-e. Rémképek borították el a fejemet, és ilyenkor tudom magamat átkozni, hogy vizuális képzelőerőm van.
-Legyen.-egyeztem bele a szökési tervbe rögtön, de amúgy kivert a víz. Így már túlságosan is sebezhetőnek éreztem magamat. Most meg, még ha az álca kedvéért is, de hátrakötik a kezeimet. De tettem, amit kellett, és gyorsan is haladtunk. Találtunk egy kijutási pontot, és Raion indult felderítésre.
-Tudok bánni az íjjal, de igazából botforgatásban vagyok ügyes. Pusztakézzel csak pár ütést tudok bevinni.- súgtam neki, és újabb tételt írtam fel a "mit kell még fejleszteni?" című újabb bakancslistámra. Újabb hidegrázás ért, mikor egy, Raion azzal jött vissza, hogy minden sötét és csöndes. Totálisan kiakasztott, bár ezt a tényt nem akart a tudtukra hozni. Ha sötét van, akkor nem látjuk az ellenségeket, és minden bizonytalan. Ha meg csönd van, akkor a legapróbb nesz is egy sikoltásnak ér fel. Kettő, kicsit úgy éreztem még, hogy a Sárkányházak kerülete az most ilyen lepke és láng szindrómát hoz ki a helyzetből. De ez az egész már annyira túlmutatott rajtunk, hogy muszáj segítséget kérnünk valakitől. Az Avatar per pillanat bizonytalan, ittt meg akkora nagy politikai káosz van, hogy ezt még sokáig fogják emlegetni. Nem vagyok biztos benne, hogy mindent "helyre" lehet hozni. Az a szörny........szerintem egy lavina kezdetét jelzi csak......
-Menjünk.- a félelem miatt csak suttogni tudtam, de még így is megremegett a hangom. Tuti fix, hogy találkozni fogunk azzal a szörnnyel. Szinte éreztem a zsigereimben. Nem lesz észrevétlen a mozgásunk. Csak az Ég adja hogy ne legyen igazam............
|
|