Quan
Lelkes fórumozó
Posts: 86 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Quan on Nov 29, 2017 20:42:24 GMT 1
Kíváncsian vártam a válaszokat a két lánytól. Kala felnevetése váratlanul érintett, de jelen helyzetben úgy gondoltam, hogy inkább elengedem, és inkább hallgattam. Kérdése meglepetést okozott, mert véleményem szerinte a kijutás lenne az első célunk. Végülis megkért, hogy juttassam ki, de jelen állapotban neki több haszna van a csapatban. Ez a bizonytalanság, érdekesnek tűnt, mivel azt mondta, hogy saját erőből jutott feljebb. Akkor viszont nem sok önálló ötlete lesz, ha jól gondolkodom.
Nem sokkal később szörnyű percek következtek. Vérfagyasztó hangok hallatszottak. Amint vége lett hirtelen mellettünk leomlott a fal. Nem tudtam, hogy mire számítsak így egyszerűen csak az omlás felé fordultam. Mikor megláttam Iroht, megnyugodtam és egyszerre örültem. Szokásomhoz híven csendben vártam. Mire megszólalhattam volna, már el is tűnt. Amiket mondott egyszerre volt ijesztő és furcsa. Valami nagy gond fenyeget minket, de a szavai alapján magunknak kell rájönni, hogy mi.
Örültem, hogy Taira egyet ért abban, hogy ki kell jutnunk. Hamarosan neki is indultunk. Leghátul mentem a két lány mögött. Hirtelen a fejemre húztak valamit és innentől fogva képszakadás. A következő pillanatban megkötözve ébredtem. Mozogni nem nagyon tudtam. Magam előtt megpillantottam egy lányt, de eszméletlennek tűnt, és inkább nem próbálkoztam kommunikálni vele. Majd felfigyeltem egy vagy talán két árnyékra, és belépett két férfi. Elém álltak és egy lámpának a fényét segítették az arcomba. Ennek hála nem nagyon láttam jóformán semmit, viszont mindent hallottam. Sokat nem segített mert nem értettem amiről szó esik. Kérdéseikre inkább válaszoltam, a teljes szembe szegülés eddig nem volt túl hasznos döntés.
Kérdéseikre próbáltam sorrendben válaszolni. - Én majdnem minden nap járok a szellemvilágba sétálgatni, hiszen egykoron egy nagyon szép világ volt. A szellemekkel elszórva találkozok, nem tudom, hogy miért látok egy nap többet, vagy kevesebbet. A spiritualitásomat 2-vel jellemezném. Mivel nem vagyok spirituális így nem tudok példával szolgálni. – A válaszaim után végre lekapcsolták a lámpákat és se szó se beszéd eltűntek. Ezután megint egyedül maradtam az ismeretlen lánnyal. Taira jutott eszembe. Bosszantott, hogy megint találkozhattam vele, és újra szétváltak útjaink. Most minden erőmmel azon leszek, hogy kitartsak addig, amíg újra nem láthatjuk egymást, jöjjön bármi is.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Dolores on Nov 30, 2017 22:03:25 GMT 1
Egy ajtó csapódásának hangjára ébredtem. Az izmaim iszonyatosan fájtak, a végtagjaimat nem tudtam mozdítani. Próbáltam kinyitni a szemem de a hirtelen erős fénytől nem láttam semmit. Próbáltam vissza gondolni a legutóbbi emlékemre, de akármennyire is küzdöttem ugyanaz a kép játszódott a fejemben. Hajóra szálltam, hogy elhagyjam a Tűz Birodalmát és Köztársaságvárosba menjek. Arra sem emlékeztem, hogy odaértem e. Csak a hajó...és még valami talán, egy fura érzés ami legyengített és nem tudtam idomítani. Az idomítás gondolatától ökölbe szorult a kezem. Melegség helyett csak fájdalmat éreztem. Kénytelen voltam kinyitni a szemem, mert látni akartam az erőm. Meg kell, hogy legyen. Hiszen már több éve edzek, hogy fejleszem a tűzidomításom.
Mikor kinyitottam a szemem, nem láttam egyetlen szikráját sem a lángnak. Helyette azt, hogy a kezem le van szorítva én pedig egy fém asztalon fekszem, és le vagyok kötözve. Nagyon kényelmetlen volt, a fejem iszonyatosan fájt, azt is alig tudtam megmozdítani. Fogalmam sem volt hol vagyok és ez igencsak megrémített. Nem láttam semmit a szobából ahol voltam, de biztosra vettem, hogy nagyon rossz helyre kerültem.
Nem volt annyi erőm, hogy pánikba törjek ki, vagy hogy megpróbáljak kiszabadulni, ezért csöndesen hallgatóztam, és aprócska hangra lettem figyelmes. Nem vagyok egyedül. Bár nem tudtam, hogy ellenség vagy segítség e, akivel egy térben tartózkodom, muszáj volt megtudnom mi folyik itt.
- Hol vagyok? - szólaltam meg nagyon halkan, remélve, hogy ha van itt valaki más is, ő meg fogja hallani.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Dec 1, 2017 15:13:27 GMT 1
Többet aligha tudtam meg róla, hiába a kérdések. Walter mindig ugyanahhoz a sztorihoz folyamodott, esetleg néhány ködös információt dobott be, hogy végképp elveszítsem a vonalat. ~ Hát igen, ködösíteni, az tud... ~ Aztán elkalandozott, igyekezett mindenben testes választ adni. Nem rejtette véka alá véleményét, nem fogta vissza magát, mindent elmondott, ahogy ő maga gondolta. De hát egy ilyen szellemtől az ember ne várjon udvariasságot mások iránt. Érezhetően kiteljesedett rajta a korábbi életének felsőbbrendűsége. ~ Még szerencse, hogy hozzá vagyok szokva, hogy lekezelően beszéljenek velem... ~ Amikor azonban a bizalomról kezdett el negatívan áradozni, éreztem, ideje lenne terelni a szót. Viszonylag hamar túltette magát rajta, de a következő válasza még engem is meglepett. Valósággal elvesztette az önuralmát, és egyáltalán nem volt kiegyezve azzal, amit én terveztem az egész balhé után. A végén már egyenesen a szemembe kiabált.
- Oké-oké, ez csak egy tervezet, egy megfoghatatlan valami a jövőben, nem kell úgy kiakadni - mondtam, miközben hátrébb léptem. - Minden változhat, és szerintem fog is. Lehet, hogy mire mindkettőnk eléri a saját célját, már nem lesz hadbíróság, se emberiség. Bármi megtörténhet. De kérlek, azért, mert a te értékrended más, mint az enyém, még ne darálj be. Az imént kockáztattam katonai karrieremet, azelőtt meg végignéztem, ahogy szellemek végeznek emberekkel. Mindezt a sötétben egy félig szellemi lénnyel. Ne csodálkozz ha kicsit szétszórt vagyok, vagy felerősödnek bennem bizonyos érzelmek. Ember vagyok, ezt nem változtathatom meg. Ahogy te sem tudod a másik énedet mindenben korlátozni.
Az épület, ahova közben beléptünk, üres volt. Vajmi élet hangját lehetett ugyan hallani, de semmi többet. Aztán beléptünk abba a szobába. Tele holttestekkel és furcsa gömbökkel. Hallottam Walter hangját, és egy kis gúnyt is éreztem belőle, de igaza volt; ezt akartam. Ezzel akartam szembesülni.
"Sötétség" - hallottam tőle. Igaza volt. Van a szobában valami nagyon érdekes, valami nagyon furcsa. Valami, ami nincs itt, de mégis itt van. Akaratlanul közelebb lépte Walterhez gondolván, hogy ha gond lenne, megvéd, hiszen kellek neki. Jó sánc volt erre az esetre. Furcsa hangokat is hallottam az elmémben, de nem tudtam rájönni, honnan jönnek. Csak tippeltem, hogy valami szellem lehet ebben a helységben. Walter viselkedése is így hatott.
Aztán a semmiből kiformálódott egy alak. ~Biztos, hogy szellem ~ De rögtön megakadt a szemem valamin. Először rá, majd Walterra néztem, és végül megállapítottam; a szellemek szeretik a nyakkendőket... Legalább ez közös téma lehet. Talán majd bevetem, ha nem az életem forog kockán.
Az alak felkapta a vizet, hogy lesötétezték, és azonnal verbális támadásba kezdett, amit nem véltem jó ötletnek Walttal szemben. Aztán én is megkaptam a sértést. Éreztem a lenéző pillantását.
Szólnom kellett volna? Nem tudtam hirtelen. A legutóbbi szellem, akivel beszélgettem, eldöntötte, hogy vele maradok az idők végezetéig. Vajon ő is hasonlóan cselekedne? Nem tudom. Egy biztos, hogy muszáj volt információt szerezni. Ő pedig lehetővé tette ezt.
- Üdvözlöm - köszöntem rá, nem sok reménnyel, de még a nevét sem tudtam. - Kala vagyok, levegőidomár, és az itt látható úr társa egy küldetésben. Esetleg van fogalma arról, hogy került ide, vagy valami emléke az elmúlt napokkal kapcsolatban? - szegeztem neki a kérdést, előre felkészülve a sértésradatra, amit általában a szellemeknek feltett kérdések után kapni szoktam. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Dec 2, 2017 12:50:32 GMT 1
~ Ajánlom is, hogy ne menjen Kala bíróságra... A végén még olyan információkat szednek ki belőle, amik ártani fognak nekem... Nem hagyhatom, hogy megtörténjen. Így, vagy úgy, de sose fog rólam beszélni, senkinek... ~ Walter amint rájött, hogy egy szellemmel van dolga sóhajtott egyet, majd karba tette kezét. - Sötétség, vagy világosság... Kit érdekel? Nem érdekelnek se az emberek, se a szellemek. Abban viszont igazad van, hogy nem vagyunk különbek... Annyira... - Tette hozzá unott hangon. - Mondjuk én mindkettő vagyok. Arra vagyok kárhoztatva, hogy ebben a szánalmas testben éljek. - Mikor Kala beszélni kezdett lehunyta a szemét és mutatóujjával finom körkörös mozdulatokat tett a halántékán, mintha fájna a feje. - Jajj, nem haladhatnánk végre? Van még pár elintéznivalónk... - Sürgette a lányt. - Ezzel a tempóval sose fogunk elérni Zenhez, sem az aktákhoz. Nem is beszélve a hülye katonáról és az üvegidomár nőcskéjéről. - |
|
Quan
Lelkes fórumozó
Posts: 86
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Quan on Dec 8, 2017 14:13:34 GMT 1
Hála a csöndnek tudtam magamban gondolkodni.
Próbálkoztam azon elmélkedni, hogy hogyan jutok ki, de akár mikor sikerült
volna a végéhez értem, Taira jutott eszembe, és elvesztettem a fonalat. De rá
kellett jönnöm, hogy félre kell tennem az érzéseimet, hogy racionálisan tudjak
gondolkodni. El kellene nyomnom az érzelmeimet, mert a félelem és az
izgatottság csak félrevezet, elhomályosítja a látásom és nem láthatom meg a
megoldást. Csak úgy kell csinálnom, ahogy a régi Taira tenné. Arra gondoltam,
hogy most mit tenne ő ? Talán elemezné a történteket, a helyzetet és a
lehetőségeket. Ami most talán a legcélravezetőbb lenne a jelen helyzetben. A
probléma az, hogy semmire nem emlékszem az ide kerülésem előttről. Megpróbáltam
lecsendesíteni az elmémet, elnyomni a külvilágot és koncentrálni. Hirtelen
beugrott egy arc. Iroh volt a tulajdonosa. Aztán eszembe jutott egy alagút, és
innentől képszakadás. Gondolat menetem megszakadt, mivel egy egész halk hangot,
kérdést hallottam. „Hol vagyok” ? Hangozott a kérdés. Mivel rajtam kívül egy még
egy személy volt így nem volt nehéz kitalálni a hang forrását. Így válaszoltam.
-Szerbusz. Quan vagyok. A kérdésedre a választ sajnos nem tudom pontosan, de
úgy sejtem valamilyen kutató létesítmény. Mivel ha jól látom te is ugyan úgy
meg vagy kötözve, ezért ugyan abban a hajóban utazunk jelenleg. Oh bocsáss meg.
Hogy hívnak ? Hogyan kerültél ide ?-Mondataimban semmilyen bántót nem vehetett
észre, hangom nyugodt volt. Türelmesen
mosollyal az arcomon vártam a válaszát.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Dolores on Dec 8, 2017 16:45:36 GMT 1
A választ adó hang forrása felé fordítottam a fejem, így láttam meg a teljesen idegen férfit, aki ugyanúgy meg volt kötözve, mint én. Megnyugodtam, hogy velem egy sorsú személy van mellettem, de közben aggasztott is a dolog, hiszen ő sem tud így segíteni kijutni innen.
- Dolores a nevem, a Tűz Népéből jöttem, de hogy hogy kerültem ide arról fogalmam sincs. Köztársaságvárosba akartam utazni, de arra sem emlékszem, hogy elértem e úti célomat.
Rövid ideig csendben maradtam és jobban körülnéztem a szobában. Most már teljesen magamnál voltam, tisztán láttam és gondolkodtam, de még mindig nem emlékeztem rá mi történt.
- Ez a hely... ez a kutató szerű hely, ez Köztársaságvárosban van? És miért akarnak kísérletezni rajtunk?
Még mindig nem tudtam tüzet idomítani, egyetlen aprócska szikráját sem éreztem.
- Miért nem tudok idomítani? Ezt azok tették velem, akik foglyul ejtettek? Sose éreztem ilyet ezelőtt.
Majd ismét a férfire néztem. A hangom végig nyugodt maradt, de az arcomról könnyen leolvashatta, hogy igazán aggódom a helyzetünk miatt. A tőle érkező mosoly sem segített a helyzeten igazán, viszont reményt adott, hogy a magabiztossága miatt biztos többet tud már, mint én.
- Te is idomár vagy?
|
|
Quan
Lelkes fórumozó
Posts: 86
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Quan on Dec 17, 2017 14:31:41 GMT 1
Szerencsére meghallott, és készségesen
válaszolt. Csöndben végig hallgattam, mindent amit mondott. Az arcáról az volt
leolvasható, hogy, kissé mintha aggódna a helyzetünk miatt. Az elmondottak
alapján már biztos, hogy nem önszántából jött ő sem. Elgondolkoztam azokon amiket kérdezett, és
rövid idő után válaszoltam. -Az, hogy Köztársaság városban vagyunk az
csak feltételezni tudom, a velem történtek alapján és a felszerelések arra
utalnak. Én a szellemvilágban voltam, így nagy eséllyel az első hely ahova
hozhattak feltűnés nélkül az Köztársaság város. Azt , hogy miért próbálnak kísérletezni
rajtunk azt sajnos még nem tudom. Engem már vallattak a szellemekkel és a
hozzájuk való kötödésemmel kapcsolatban ami kissé ijesztő.- Tettem egy kis
szünetet és elgondolkoztam azon amit az előbb mondtam, és tényleg nagy bajban
lehetünk, hogyha a szellemi erőkkel próbálkoznak rajtunk. Természetesen az
arcomon a nyugodtság volt olvasható, ennek kettő oka volt. Hogy Dolorest ne
ijesszem meg, és mert bíztam benne, hogy jönnek értünk.- Az idomítási képességeiddel
kapcsolatban nem tudok semmit mondani. Amióta én ezen a helyen magamhoz tértem
azóta nem láttam, hogy veled bármit is csináltak volna. És idomár sem vagyok,
így nem tudom megmondani, hogy velem is megtörtént-e, ami veled. Úgy látom,
hogy kissé aggódsz. Miért ?- |
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Dec 20, 2017 20:52:22 GMT 1
A szellem megtörölte arcát, mintha nedves lenne, majd tett hátrafelé egy pár lépést, hogy tisztes távot tartson tőlük saját szabályai szerint. Gyorsan összeszedte magát, és egy igazi mosolyt erőltetett az arcára.
Amit a félszellem mondott, azt jól hallotta, és mérlegelte; de kívülről úgy nézett ki, mintha a füle mellett repült volna el, és a falba ütközve millió darabra törve szétgurult a padlón.
- Geradeblitz. Örvendek, Kala. - Hajolt meg egy fura mozdulattal a nő előtt, a jobb kezét a nem létező szívére helyezve, mosolyogva.
Ez azt jelenti, hogy őt kell utálnom a legjobban, vagy a legkevésbé?
Kihúzta magát, majd folytatta:
- Van. Miért ne lenne? Eléggé inzultáló, ha megbocsát. - A mondat kezdetekor Kalára nézett, de folyamatosan a félszellem felé fordult, és a mondat végére ott meg is állt a tekintete.
Vigyorogva becsukta a szemeit, és tapsolt egyet - de a kezeinek gyors ütközésének hangja nem volt.
- Most pedig, ha megbocsájtanak. Ha kellek, bárhol megtalálnak. - És azzal céltudatosan elindult egy szekrény felé, kinyitotta az ajtaját hangtalan, és belépett, mintha egy házból távozna. Az ajtó komótosan bezárult mögötte.
És ekkor történt, amit más nem láthatott. Blitz mindenki számára eltűnt, láthatatlanná vált, eggyé vált a levegővel, melyet nem lélegzett, eggyé a világgal, melyhez nem tartozott. Kiterjesztette látó terét, és az egész épületet próbálta bejárni, hogy megtudjon mindent, amit csak tudnia kellhet. Mindeközben szinte másodpercenként visszaugrott a félszellemhez és Kalához, majd újra körbe futott. Addig meg sem állapodott, ameddig nem talált valamit, ami fontos lett volna számára.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Dec 21, 2017 20:18:23 GMT 1
Walter unott tekintettel figyelte a Gradeblitz mozzanatait és mikor lelépett, csak megvonta a vállait. Érezte, hogy itt van a közelben, ahogy azt is, hogy felderítőkörútra indult. - Menjünk tovább... - De még mielőtt elindult volna beleszippantott a levegőbe és egy lágy mosoly ült az arcára. - Azt hittem, hogy teljesen üres lesz az épület, amikor beléptünk ide... Tévedtem... - Mondta, majd útnak indult.
Dolores és Quan termében nem volt nagy nyüzsgés. Egy óra elteltével ismét nőni kezdett az árnyék az ajtó üveges részén. A cipők kopogása előre jelezte, hogy ketten jönnek. A laborpatkányok voltak azok. Már nyílt volna az ajtó, amikor váratlan dolog történt. - Ne! Kérem! Ne bántson minket! Nem mi tehetünk róla! NEEEEE! - Üvöltötték a tudósok, majd az ajtó kis ablakán lévő alakok árny helyét, hirtelen átvette a frissen kifröccsenő vér képe. Aztán némaság... A véres ablakot egy fekete kéz törte be és lassan lenyúlt a kilincsig és lenyomta azt. A nyikorgó ajtó ismét kinyílt és két alak lépett be rajta. Az egyik egy lány volt, akit Kalanak neveztek, a sereg légidomára. A másik pedig Walter volt, egy vékony, kócos hajú, titokzatos, öltönyös férfi. Walt felkapcsolta a villanyt és csodálkozva nézte a két kikötözött áldozatot. - Nézzenek oda... Gondolom ezekkel kísérleteznek újabban. - Mutatott a két fogolyra. - Most elmondjátok, hogy mi ez az egész. - Jelentette ki Dolores és Quan között állva. Először a férfire pillantott majd a lányra. - Ha tetszik az amit mondtok, szabadok vagytok. Kik vagytok, mi történt veletek, mit tudtok a helyzetről, stb... Halljam! -
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Dec 21, 2017 22:29:17 GMT 1
A szellem eltűnt, nem mintha nagyon lett volna. Walter azonban nem esett kétségbe, igaz, nem is szokott abban lenni, amennyire ismertem, de meglepő módon a kezébe vette az irányítást. Nem mondom, hogy megnyugodott és megszokott maga mellett, inkább csak megunta a kísérgetést, és legszívesebben a saját dolgával törődne. Nem szóltam miatta, hagytam, hadd csinálja a dolgokat, ahogy szereti. Még ha ez azt is jelentette, hogy kivégez két tudóst, ahogy meglátja őket.
- Hát ezektől sem fogunk megtudni semmit - konstatáltam a helyzetet,majd Walter mögé léptem.Ő benyitott, én követtem. Szóltam volna, hogy inkább maradjon a sötétben, nehogy újabb emberek lássák meg, de cselekedett, nem volt esélyem. A szobában megláttuk a két kísérleti patkányt, egy nőt, és Quant. - Quan! - kiáltottam, és mellé ugrottam. Azonnal leszedtem róla a kötelékeket, és feltámogattam. A lányt azonban békén hagytam. Őróla még semmit sem tudtam, így hát ez a legbiztonságosabb. Tudtam, hogy Walternek ez az önakció nem fog tetszeni, így igyekeztem megnyugtatni. Közelebb léptem hozzá, és a fülébe súgtam - Vele nem lesz baj, kezeskedem érte. Miatta jöttem, szóval az én dolgomat bevégeztük. Jöhet a tiedé. Majd újra Quanhoz fordultam.
- Amikor eltűntél, nagyon meglepődtünk. Azután számos dolog történt, és a felállított teória miatt azt gondoltam, téged is elraboltak, hogy szellemszörnyet készítsenek belőled. - Walterra pillantottam ~ Már bocsánat a kifejezésért... ~ Így aztán kerítettem egy úriembert, és eljöttünk ide. Nem akartam feltűnést kelteni a városban, és információszerzés volt az elsődleges, így csak mi ketten jöttünk. Ha gondolod csatlakozhatsz a többiekhez a szellemátjáróhoz - mondtam, és komolyan is gondoltam. Walter sem örülne a társaságnak, és én is jelt adhatnék magamról, illetve arról, hogy mik voltak a szándékaim. Ezzel egy kicsit tisztábbra moshatnám a kezemet. A végén még odaböktem egy - Taira is jól van. - mondatot, de ezzel végképp lezártam a témát. Ha a lány szólni akar, szóljon, ha a szellem előjön, jöjjön, de Walter lett a góré. Innentől kezdve kétszer meg kell gondolnom, mit tegyek. De remélem ő sem veszti el a fejét, mert esélyt lát a gyilkolásra. |
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Dolores on Dec 24, 2017 12:47:33 GMT 1
Megvontam a szemöldököm. Quan szerint annak, hogy miért vagyunk itt a szellemekhez lehet köze? Márpedig én a szellemekkel nem állok semmilyen kapcsolatban. Így biztosan tudhatom, hogy tévedésből vagyok itt, Köztársaságvárosban pedig igen nagy gondok lehetnek, ha véletlenszerűen rabolnak el embereket. Ez a tény, és, hogy nem vagyok képes idomítani a lehető legjobban feldühített.
- Évekkel ezelőtt éltem egy kis időt Köztársaságvárosban, és nem volt túl jó hatással az idomítási képességeimre. Kerestem a szerepem a társadalomban, de úgy éreztem ilyen gyengén nem sokat tehetek. Azért mentem haza, hogy felerősödjek. Éveken át fejlesztettem a tűzidomításom, így érthető ha ideges vagyok annak elvesztése miatt - válaszoltam Quannak, majd újra feszengeni kezdtem, arcomra ismét idegesség jelei gyűltek, de egyértelműen nem a férfira voltam mérges, hanem a helyzetre.
Quannak alig volt ideje elgondolkodni azon, amit mondtam ugyanis cipők kopogására lettünk figyelmesek. Gondoltam most jönnek engem kihallgatni. Ám a számomra idegen személyek nem értek be az ajtón, mert valaki rájuk támadt. Helyette egy fekete kéz törte be az üveget, aminek nem tudom mi értelme volt azon kívül, hogy jól megijedtem. Egy öltönyös férfi lépett be, akiről hirtelen el sem tudtam dönteni, hogy a laboratórium kísérletező emberei közé tartozik e, vagy ellenük van és őket támadta meg. Az egész zavaros volt, de amikor tőlem akarta megtudni, hogy mi történt velünk, már kezdtem érteni.
Egyikünk sem tudott megszólalni, mert az ajtóban megjelent egy lány, aki felismerve Quant, azonnal odasietett hozzá, hogy kiengedje, és elmondta neki, hogy érte jött. Rám azonban csak kérdőn nézett társával együtt. Remek..ilyen az én szerencsém. Mivel ők is bizalmatlanul álltak hozzám, én is ugyanolyan megvető arccal néztem az öltönyös fura alakra.
- Hogy mi ez az egész arról nem nyilatkozhatok, hiszen az utolsó emlékem az, hogy a Tűz Népének hajójára szállok fel, ami Köztársaságvárosba tart. Válaszokkal nem szolgálhatok, jelenleg nekem is csak kérdéseim vannak. Például, hogy a kérdést miért nem tette fel annak a két alaknak, akik épp ide tartottak, ahelyett, hogy szétloccsantotta őket? - kérdésem után szünetet tartottam és megmozgattam a lábam, majd a karom, megmutatva az újonnan érkezett személyeknek, hogy lássák milyen szorosan vagyok lekötözve. - Biztosan jól meg lehetett volna kínozni itt őket!
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Dec 24, 2017 13:51:50 GMT 1
Walter karba tett kézzel figyelte, ahogyan Kala kiszabadította a férfit. Sóhajtott egy nagyot, de nem szólt egy szót sem. ~ Tudja, hogy nem tetszik ez nekem, de ez még belefér... A szövetség fontosabb egyenlőre. ~ Gondolta, majd végighallgatta a légidomár mondanivalóját. - Amíg nem állsz az utamban és Kala felelősséget vállal érted, nincs bajom veled... - Fordult Quan felé, majd lassan Dolores elé állt. - Viszont érted senki se vállal felelősség, ha jól látom. - Mondta, majd meghallgatta a tűzidomárt is. - Először is... Soha ne vonj kérdőre! De ha ennyire kíváncsi vagy elmondom, hogy személyes ügyem volt azokkal a fickókkal, ezért véreztettem ki őket. Ne akard, hogy veled is személyes ügyem legyen... Pedig jó úton jársz, ha ezt akarod elérni... - Nézett komor tekintettel a lányra, majd hátat fordított neki. - Menjünk tovább, nem tud semmit. Hagyjuk itt! Addig se lesz útban az elkövetkezőkben... - Indult a kijárat irányába, de pár lépést után megfordult. - Hacsak... Hmmmm... Van egy ötletem. - Jutott eszébe valami és a többiek közé lépett. - Mi azért jöttünk, hogy megakadályozzuk, hogy szörnyetegeket csináljanak az emberekből és most a titkosrendőrséget vesszük célba. Ők is ugyan úgy sárosak a dologban, mint ezek a "tudósok", csak úgy mint az egész kormány. Most mi vagyunk a jófiúk, akár elhiszitek, akár nem. - Pillantott Quanra és Doloresre. - Megmentettünk benneteket attól, hogy valami rémség legyen belőletek, szóval tartoztok nekünk! Ráadásul azon dolgozunk, hogy minden a régi legyen! Két lehetőségetek van. Vagy csatlakoztok és segítetek, avagy meghalto... - Akadt meg, ugyanis összefutott Kalával a tekintete. Vett egy mély levegőt, majd unottan folytatta. - Avagy mehettek arra amerre akartok, de akkor a szavatokat adjátok nem hátráltattok semmiben és sosem találkoztunk. - Levette Doloresről a szíjakat és teljesen kiszabadította. - Lehetünk szövetségesek is, de ha nem fogadjátok el a feltételeket, vagy megtagadjátok az egészet úgy, ahogy van, személyes ügyem lesz veletek... - |
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Dolores on Dec 25, 2017 23:34:25 GMT 1
A férfi hátat fordított, de nem próbálam megállítani. Ha az a döntése, hogy nem szabadít ki, hát legyen. Bár nem esett jól, hogy szerinte útban lennék, nem vagyok az a típus, aki beleköti az orrát olyasmibe, ami nem tartozik rá. De igaza van, én sem bíznék meg benne, ha fordítva lennénk. Mikor visszafordult reménykedtem benne, hogy nem sértegetni aakr, hanem esetleg segíteni.
Amikor levette a szíjakat, úgy éreztem, mintha a testem napok óta nem mozdult volna meg. Nem könnyen álltam a lábamra, kellett egy kis idő mire mozgatni tudtam végtagjaim. A férfira néztem és köszönetképp bólintottam egyet. Ismét idomítani próbáltam, de nem sikerült. Ez a dolog még mindig szíven ütött, de most nem szabad emiatt elgyengülnöm. Nem azért tanultam harcolni, hogy most ez az egy dolog eltántorítson. Különben is, a pengém még mindig megvan.
Megfogtam a csuklómat ott, ahol a ruhám alá volt becsúsztatva a fegyver, majd felvettem a válaszra váró tekinteteket.
- Amikor elindultam Köztársaságvárosba, nem voltak konkrét céljaim. Azt vártam, hogy majd valaki megkérdezi tőlem: "Dolores, nincs kedved rosszfiúkra vadászni?" Mert a híres Köztársaságvárosban nem telik el nap anélkül, hogy ne lenne szükség pár önjelölt hősre. Benne vagyok.
A monológom közben egy halván mosoly hagyta el arcomat. Nem is vágytam másra, minthogy értelmet nyerjen az a sok gyakorlás. Bár még nem bíztam az új társaimban, sokkal szimpatikusabb volt az a választás, hogy harcoljak valamiért, minthogy céltalanul bolyongjak ismeretlen helyeken és találjak, valakit aki segíthet. Végülis...alig vagyok pár órája éber, de máris találkoztam új emberekkel. És érzem, ahogy izmaim regenerálódnak, már szívesen megmozgatnám őket. Esélytelen, hogy itt maradjak!
Most Quantól várom a választ, és a két ismeretlentől, hogy ők is bemutatkozzanak, esetleg arról is beavassanak, hogy mi a tervük.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Dec 26, 2017 13:16:22 GMT 1
Walter arcán egy huncut mosoly jelent meg egy pillanatra, mikor a tűzidomár úgy döntött, hogy velük tart. - Örömmel hallom, kedves Dolores! Ha "rosszfiúkat" akarsz, akkor megkapod őket, ugyanis meglátogatjuk azokat, akik valószínűleg közrejátszottak abban, hogy elkapjanak titeket. - Itt Quanra tekintett. - És te? Segítesz, vagy megfutamodsz? - Végülis teljesen lényegtelen. Mindeféleképpen célba vesszük a titkosrendőrséget és véghez visszük, amit elterveztünk. - A férfi megragadta a kilincset, de megtántorodott. Ott állt a kilinccsel és mintha egy ismeretlen energia, vagy valamilyen láthatatlan entitás akadályozta volna meg abban, hogy kinyissa az ajtót. - Ne most... - Suttogta. ~ A többiek számítanak ránk, az átjárónál és te cserben hagyod őket! ~ Mi hagyjuk őket cserben Walti, gondolkodj... ~ Az átjáróhoz megyünk, ott vannak a szövetségeseink és szükségük van ránk. ~ Szövetségeseink? Azok a szerencsétlenek? Ne nevettess! Te is tudod, hogy fontosabb dolgain vannak annál, hogy a kis Walt megtalálja az elveszett "barátait"... És most én irányítok! Megértetted?! ~ A szellem erőt vett magán, kifújta a fáradt levegőt és kinyitotta az ajtót. A kilincs teljesen összeroncsolódott. Akkora erőt fejtett rá ki, hogy az felvette az ujjai alakját. - Nem jöttök? - Tekintett hátra komor tekintettel, majd elindult.
|
|
Quan
Lelkes fórumozó
Posts: 86
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Quan on Dec 28, 2017 3:53:40 GMT 1
Dolores elmondta, hogy mi miatt ideges, és
teljesen érthető azok alapján, amit mondott. Aztán arcán látszódott, hogy ez a
dolog mélyen érinti. Körülbelül olyan érzés lehet neki, mint nekem volt a
kardom elvesztése. Épp válaszolni szerettem volna mikor lépteket hallottunk.
Nem sokkal később vér terítette be az ablakot és két ember lépett be. A férfi
ismeretlen volt, de a nő nem. Kala. Ahogy meglátott felkiáltott és
kiszabadított. Az arcomról még én sem tudtam a meglepődést levakarni, mivel
mikor utoljára láttam, még nem volt ilyen kedves hozzám. Kissé megváltozott. És
nem is lenéző velem szemben. Mintha a katonás énjéhez képest lázadna. Érdekes,
felettébb érdekes. Az ajánlata egész jól hangzott, de a „Taira is jól van” mondat
volt az ami szíven ütött. Innentől tudtam, hogy merre visz majd az én utam.
Először megtámaszkodtam a két térdemen, lassan kiegyenesedtem, aztán megnéztem
a kezemet, csuklómat, és miután úgy véltem, hogy lelki sérülésen kívül semmi
bajom, így aztán leültem. Meghallgattam a férfi ajánlatát is. A tartozunk neki
résszel nem értettem teljesen egyet, de a másik választás első verzióját
tisztán hallottam. Megyünk vagy halunk. Legalább őszinte ember. Ezután egy
élhetőbb lehetőséggel ált elő. Először nem is értettem mire ez a nagy váltás,
de mivel a teremben csak egy embert ismerhet Doloresen és rajtam kívül, így
csak Kalára gondolhatok, aki esetleg jobb belátásra bírhatja, de ez csak
feltételezés részemről. Miután ez a gondolatmenet végig futott a fejemben
lehunytam a szemem. Hallgattam a történéseket és próbáltam összerakni a kirakós
részeit. Mikor meghallottam, hogy menni készül az idegen férfi, felálltam, és
oda szóltam.
-Köszönöm, hogy megmentettetek, de
sajnálatos módon nem tudok veletek tartani utatokon. Ha esetleg azt akarod,
hogy érdekeink ne találkozzanak, legyen így, nem állok majd az utadba.-
Ezután jobb kezemmel a homlokomhoz nyúltam
és elgondolkodtam kicsit. Dolorezhez fordultam.
-Dolores, ha tényleg menni akarsz jó
utat kívánok, de tudnod kell, hogy nem azt fogod kapni amire vágysz.-
Utolsónak, de nem elfelejtve gyorsan
megkerestem Kalát a tekintetemmel, majd hozzá közel mentem, hogy hallhassa a suttogásom.
-Köszönöm, hogy segítettél, viszont most van egy érzésem, hogy vele fogsz menni
igaz ? Ne is válaszolj, kérlek. Tudom, hogy első találkozásra nem sikerült éppen
megkedveltetnem magam veled, de ha tényleg segíteni akarsz, akkor ne engedd
veletek menni a lányt. Szerény véleményem szerint csak bizonyítani akar, hogy
még mindig ugyan az aki volt, és egy komolyabb helyzetben csak megöletné magát,
vagy akár téged is. Ha mégis veletek mehet, figyelj rá, mindenkinek az
érdekében. Ahogy látom te is kissé megváltoztál, mióta utoljára láttalak. Váljon
javadra.- Innentől már nem suttogtam, mivel mindent el tudtam mondani, amit
szerettem volna.- Az épületből a kivezető utat mutasd meg, ha kérhetlek, onnantól
már eltalálok, és még utoljára annyit kérdeznék. Van mitől tartanom ?
|
|
