A szent háború

Hallgatom Virion válaszát. Felsóhajtok. Ki gondolta volna?
- Nálunk se sok… Bár nem tudom, ennek örüljek-e vagy sem… - Aztán visszafordulok Ben-hez, hiszen Virion totálisan el van foglalva a tollaival. Csak a szememet forgatom erre. Ben mondókájára kicsit csalódottan lebiggyesztem a számat, és megrántom a vállamat.
- Azt hittem, majd ma csinál valamit együtt a csapat. De mindegy... – Viszont a víznek örülök. Nagyon is. Már éppen indulok az ajtó felé, amikor még a szemem sarkából látom, hogy Ben a fenekemet bámulja. Visszapillantok rá a vállam fölött, majd egy ragyogó mosolyt küldök felé.
- Értem én, hogy nincs szar seggem, és biztos jó bámulni, de ha még egyszer rajtakaplak, akkor az én drága késemet fogom feldugni az alfeledbe. Remélem érthető voltam, Ben! – Lóbálom meg az említett tárgyat (Képen látszik majd). Még rákacsintok, aztán az ajtó felé megyek. Ám a vörös megáll, és nem megy ki. Mi történt? Mellé állok, és én is hallgatózom. Nem kell sokáig. Egy dörrenést hallok. Összerázkódom. Mégis mi a fene történik itt?!Szemeim előtt a családunk elvesztése jelenik meg. Ezt most nem hagyhatom. Nem veszíthetem el újra a családomat. A kilincsre teszem a kezemet, hogy senki se tudjon kimenni. A másikkal a pisztolyomat fogom meg. A vöröst csak egy pillanatig bámulom, aztán végignézek az új családomon. Ben-en, Virion-on, Bryan-en... Aztán észreveszem, hogy a tömeg nagy része elbújt. Elhúzom a számat. Gratulálok… Pancserek. Benre tekintek. A szememből látja, hogy ha int, akkor már kint is vagyok. Csak jeleznie kell.


Új kép: picup.hu/9jj1knl.jpg

Már az ajtó kilincsére tekeredtek az ujjaim. (Egy pillanatra elmélázom azon, hogy ki rakta fel ilyen retek rosszul ez az "r" betűt?) de már nyitnám is az ajtót ikor egy ordítást hallok. Mi a fene? Úgy döntök mielőtt kilépek inkább előhúzom a fegyveremet. A lőszer ugyan drága mint a fene de ha minden ok nélkül előrántanék egy másfélméteres katanát annak senki se örülne. Épp csak hozzáérek a fegyveremhez mikor egy lövést hallok.
Egy "MI A FASZ?" kiátlás kíséretében olyan hévvel tépem ki az ajtót, hogy az nekicsapódik egy asztalnak és a lendülettől az "r" betű ismét aláhullik. Ahogy egy bölcs római mondta egykoron " A padlóla le". Nem csak a betű hanem az emberek is követik viszont ezt a tanácsot ahogy bebújnak az asztalok alá. Engem viszont nem érdekel. Füttyentek Hógolyónak és bekapcsolom a hangrögzítőt. Majd megindulok kifele, hogy megbüntessem a bűnösöket. De még visszanézek:
-Mivan nem jöttök? Ez a ti városotok.

(OOC: A játék érdekében megkérdeztem Mocsoktól, hogy mi akar felzabálni, tehát hivatalos infó)



Éreztem, hogy minden szem rá, szegeződik, de teljesen nyugodt maradtam . Elvégre én vagyok a polgármester, így nyilván mindenki az én parancsomra vár. A hátamon pihenő gépkarabélyra csúsztatom a kezem, majd felszólalok a város nevében.
- Junk Town lakói, akárkik is háborgatnak titeket, biztosíthatlak benneteket, hogy feltudjuk venni velük a kesztyűt. Ti vagytok a családom és mint családfő az én kötelességem, hogy megvédjelek titeket!
Az övemre helyezem az ujjaim és elindítok egy zenelejátszót, amiből egy ősrégi klasszikus, a 5 Finger Death Punch zenekar Meet the Monster nevű száma kezd el üvölteni, majd még a vöröske előtt kirúgom az ajtót - elvégre ez az Én városom, ahogy ezt ő is megjegyezte - és elüvöltöm magam.
- Takarodjatok haza rohadék seggfejek, ma rossz városba jöttetek! Öljétek meg őket, ma mi sem ejtünk foglyokat!
Utasítom az embereimet, majd Devre-re ordítok.
- A tartalék kapcsolót! Kapcsold le a város minden áromellátását a szolárt leszámítva, nem jöhetnek fel többen (A lépcsőház le van bontva).
Elég merész vagyok, elvégre a város eddig mindent túlélt. Mindenkire aki nem közülünk való azonnal sortüzet nyitok, lőszert nem sajnálva.

A polgi után én is kilépek az ajtón. Egyik kezemben gépfegyver másikban pedig katana. Szorosan melettem Hógolyó lépked. A szemem elé táruló táj rögtön megihlet.

Miután kiszórtam az első táramat a “keresztesekre” . Egy a vonalaikhoz közeli fedezékben töltök újra miközben a hangosbemondó szól.

Világ tetején
Keresztes vitéz harcol
A kereszt az úr

Mielőtt bárki megszólalhatna felkiáltok.
-Szóval keresztesek vagytok mi? Akkor egy utat járunk. Én is a bűnösöket üldözöm. De ezek az emberek ártatlanok és én hajlandó vagyok tárgyalni a nevükben mert az ügyünk közös.

Amikor átlátom a helyzetet elkezdek tapsolni, majd egy vigyor ül az arcomra. Adtak nekem másfél percet. Ez súlyos hiba. Nagyon súlyos. Lina mellé lépek.
- Az ilyen esetekre kitalált jelemre (Facebookon leírom ) lődd fejbe a tárgyalópartnerem, már ha élek addig, hogy találkozzak. Szólj Virionnak, hogy a krimó alatti teremből ossza szét az ejtőernyőket a lakosok közt és ha eldurvulna a helyzet vágja el a hidakat tartó kötelet. Nem akkor idióta, hogy robbantson. Ha pedig mégis, akkor a saját magára dönti az épületet, hiszen egy harmincnyolc emeletes monstrum rádőlne arra, amiben épp tartózkodnak.
A vöröske elé lépek.
- Köszönöm a nagyszerű monológot, azonban az urak velem akarnak tárgyalni. Ki vagyok én, hogy meggátóljam őket ebben.
Felemelem az egyik kültéri asztalt és ledobom a híd elé. Magam alá húzok egy széket. Uram, én itt vagyok. Megkérdezhetem, hogy mi szél hozta magát ide ezen a csodálatos napon?

Miután a polgármester arrébb tessékel úgy döntök cseszek a szavaira és az asztal közelében rátámaszkodom a hídra. A kérdésekre csak ezt válaszolom:
-Mint harmadik érintett külön álló félnek úgy gondolom jogom van jelen lenni.

Csak elmosolyodom, amikor Ben elindítja a zenét, és szorosan mögötte lépek ki az ajtón. A bal kezemben a pisztolyom, a jobb kezemben a közelharci fegyverem. Gyorsan felmérem a terepet. Hát ezzel a kis pisztollyal nem sokra megyek… De ahogy látom vannak közelharci ellenfelek is… Hátrakiáltok Virion-nak.
- Akkor menj, és azt védd! – Ajj, Ben… Miért vagy ennyire felelőtlen? Mi van, ha meglőnek?
- Ben! A lőszerrel takarékoskodhatnál! – üvöltöm neki. Közben egy embert meglőttem, de ekkor valaki elkapja a karomat, és magához ránt. Felkiáltok. – Eressz el! – Egy ütés éri a fejemet, amitől megszédülök, de szerencsére nem túl erős. A támadó felemeli a fegyverét, hogy végezzen velem, de ekkor egy jól irányzott rúgással eltalálom az ágyékát, majd a könyökömmel a hátába ütök, amitől a földre esik. Aztán jól arcon is rúgom. Elájult.
- Nem kívánok embert ölni, amíg nem kell… - Aztán megkeresem Ben-t, és mellésietek, hogy egymást fedezzük.
Az egyik közelharcos éppen Ben-re támadna, de én előre vetődöm, így mindketten a földre esünk. Maga alá temet. Basszus, hány kiló vagy ember? Arrébb kapom a fejemet, mielőtt a késével belém vághatna. Aztán meglököm, de meg sem érzi. Előrelendül. Kihasználom az alkalmat, és kicsúszom alóla, de még így is megvágja a bal karomat. Felszisszenek, aztán már talpon vagyok. A férfi újból támad, de átbújok a karja alatt Hála az égnek, hogy kicsit vagyok…, és fegyverem a mellkasába szúrom. Összerogy, én pedig a szám elé kapom a kezemet. Hát mégis embert öltem... De nem sokáig sajnálom, mert hirtelen befogom a fülemet, ekkor ugyanis egy recsegés hangzik el. Ben mellé sietek. Felmordulok, amikor meglátom a kereszteket. Aztán megnézem a karomat. Erősen folyik belőle a vér, majd a fejemet is megtapogatom, de szerencsére csak a halántékomnál csordogál egy kis vér. Megcsóválom a fejemet. Ügyesebb is lehettél volna, Lina… Az ember szövegére csak riadtan Ben-re nézek, de ő már orvosolja is a helyzetet. Még mindig hidegfejjel gondolkodik. Zseniális ez az ember. A vöröske szövegére nem is nagyon figyelek. Meglepődöm, amikor azt érzem, hogy örülök, hogy még él. Ben mondandójára csak bólintok, aztán mielőtt elszaladnék, még megragadom a karját, de a sebes kezemmel, így felszisszenek, és összerázkódom, de aztán már mondom is.
- Négyünknek is hozzak ejtőernyőt? – A válasza után hátat fordítok, de még ennyit visszakiáltok. – Semmi hülyeséget ne csinálj, mert akkor én verlek szarrá!
Rohanok, közben Viron-t kutatom. Először a szolárnál keresem, ha ott van, elmondom, mit kell tennie, ha nincs tovább kutatom. Ha öt percen belül nem találom meg, akkor inkább Devre-hez megyek, és neki mondom.
- A krimó alatti teremből osszátok szét az ejtőernyőket – Ha Ben magunknak is kér, magamhoz veszek hármat, egyet magamra rántok. – Ha látod Virion-t, akkor mond meg neki, ha bajban vagyunk, vágja el a köteleket… Ha nem találod, ez a te feladatod
Ezután továbbszaladok, egyenes a saját lakrészembe, ahol magamhoz veszem a puskámat, ami a hátamra kerül, illetve némi lőszert és kötszert, aztán már száguldok is vissza Ben-hez. Egy székre ült, valószínűleg mögötte áll Bryan, a vörös a korlátnak dől. Én is Ben mögé lépek, majd a füléhez hajolok.
Ha megtaláltam Virion-t: - Minden okés… Virion tudja a feladatát.
Ha nem találtam meg: - Nem találtam, ezért Devre intézi az ejtőernyőket, és majd megkeresi Viron-t a köteles akcióval, de ha ő sem találja meg, akkor azt is ő intézi… Én pedig itt maradok, ne is próbálj elküldeni. Nem foglak magadra hagyni…
Ha hoztam az ejtőernyőket, odaadom a többieknek, aztán visszalépek Ben mögé. Ha valaki kér kötszert, adok neki, aztán a karomon lévő sebet bekötözöm. A fogammal tépem el, aztán a maradékot zsebre vágom. Végül összefonom a kezemet a mellkasom előtt, és komor tekintettel várom az ellenség következő lépését.

Képek:
Kés: picup.hu/22d1kpd.jpg
Pisztoly: picup.hu/6jv1kpe.png
Puska: picup.hu/0ri1kpf.jpg