Farkas Tünde

“ Egy kislány hangját halljuk:

-Kedves naplóm.
Találkoztam ma egy öregemberrel. Olyan ötven körüli lehetett. Kedves volt. Adott egy konzervet enni. Nagyon fincsi volt. Napok óta nem ettem így igazán szükségem volt rá. Aztmondta van még a lakásában így hát vele mentem. Engem és Hógolyót is elvezetett a házába. Nagyon menő volt. Egy régi felhőkarcoló lépcsőin másztunk fel. Eleinte féltem de aztán legyűrtem magam és lenéztem az egyik kitört ablak helyén. Hihetetlen látvány volt. Olyan messze el lehetett látni. Először megszédültem. A bácsi kapott el nehogy leessek. Bár sikerült a leg intimebb részeken utánam kapnia. Így utólag mekkora hülye vagyok. Már akkor le kellett volna esnie, hogy mit is akar.
Aztán felértünk a lakásába. Elég volt csak egy pillanatra nem figyelnem már is felborított az a disznó és rám vetette magát. A katanámat nem tudtam előrántani mert a karomat leszorította. Éreztem, hogy a nyakamba liheg majd a karja végigfut a hátamon. Mielőtt még elérte volna azt a helyet jól tökön rúgtam. Fölösleges volt mert Hógolyszli a segítségemre sietett és seggbe harapta a disznót. A csávó felüvöltött kínjában és eleresztett. Én félreugortam de Hógolyó csak folytatta a támadását. Én pedig gyorsan leállítottam. Egy viccesebb halált találtam ki neki. Addig böködtem a kardommal míg fel nem állt és oda nem sétált az egyik ablakhoz. Aztán kilöktem. Gyönyörű volt ahogy szállt és ordított. Én meg csak összeszedtem a kajáját meg az értékesebb cuccait és leléptem.




 Most itt gubbasztok egy biztonságos helyen és Hógolyót ölelem. A mai hősiességéért egy hatalmas puszit és egy egész doboz konzerv husit kapott. Nélküle nem is tudom mi lennék."

Két évvel később...

“Nagyon király dolgot találtam. Egy festékfújót. Igaz, hogy erre úgy jöttem rá, hogy véletlenül az összes cuccomat összefújtam de mégis csak tök jó. A legjobb szülinapi ajándék. Ja igen elfelejtettem mondani, ma van a 14. szülinapom. Úgyhogy ez tényleg egy szép nap. Egész nap egy hatalmas falfelületre firkáltam az új festékeimmel. Míg be nem telt. Rájöttem, hogy egész ügyes művész vagyok. Tök jól sikerült, Hógolyót megörökítenem. Ha bármi történne ő már örökké tovább él a világban. Még egy húsos szendviccsel is megleptem magsm. Tök büszke voltam, hogy pont jóp sikerült megsütni meg fűszerezni.
Anyu jutott róla eszembe. Ő nagyon értett az ilyenekhez. - Szipogást hallhatunk-bárcsak-hang elakadás- láthatná ezt. Ezután zokogás kezdődik. Feltehetőleg Hógolyóhoz tartozó lépeseket és lihegést hallani. A bőgés pedig fokozatosan átcsap pityergésbe és szipogásba.
-Örülök neked.
*Puszi*"

Pár hónap elteltével...

" Egy lány dúdolgatását. Lépéseket is hallunk. Egy ember és egy nagydarab kutya a feltehető tulajdonosuk. 
-Hosszú ez az út Edgevillebe. Biztos vagy benne, hogy erre van?
A farkastól értelemszerűen nem jött válasz.
-Meséltem már, hogy kaptam a katanámat? Igen izgi sztori. Kiváncsi vagy rá?
-...
-Annyira szeretlek. Te mindig meghalgatsz. Naszóval még Nihonban történt. Tél volt. Aznap lettem 11 éves. Az
erődünk kertjében álltam anyámmal szemben. Emlékszem félrehívott egy
pillanatra, hogy átadja az ajándékát és ezzel együtt nővé érjek.
Anyám
tisztes nő volt.  Tradícionális vörös kimonója szinte világított a
hóban ami azon a télen körülölelte a világot. Mindig azt viselte.
Egy hosszú díszes dobozért hajolt le a földre. Közben pedig elkezdte mondani a történetet mely beégett a memóriámba.
-Tomoe
Gozen lord Kiso kísérője volt a Heike háború alatt. A legendák szerint
óriási kardja és erős íja több ezer harcost ölt meg a háború során és
képes volt még a legvadabb lovakat is betörni. A rossz nyelvek
(melyeknek mint kiderült igazuk volt) azt beszélték, hogy viszonya van
urával.
Ő viszont nem zavartatta magát. Sorra hajtotta végre a
hőstetteket. Több nagy harcos fejét gyűjtötte össze mint bármelyik másis férfi a
háború alatt.
Ám ez sem segíthetett urán akinek a harcát maguk az istenek is akadályozták.
Lord
Kiso az utolsó csata előtt megparancsolta Tomoénak, hogy meneküljön el
és ne érdekelje a szerelme. Tudod lányom mit tett a harcos nő?
-Nem anyám - ráztam a fejem.
-A
szamuráj útját választotta. Úgy ahogy a busidó parancsolta.
Engedelmeskedett az urának és elhagyta a csatateret. Csak azért, hogy
később visszatérhessen és megbosszulhassa urát és szerelmét. Egy
vérfürdő során elrabolta Lord Kiso levágott fejét nehogy
továbbszégyenítsék. Majd mikor elérte a tenger biztonságot nyújtó
partját vele eggyütt belesétált a tengerbe.
Anyám ekkorra már
előhúzta a dobozból a kardot. Óvatosan bánt vele. De mégis kecses
látványt nyújtott ahogy az ujjait végigfuttatta rajta.
-A történelmi
ismereteink nem bizonyosak de a legendának van egy nem mindig elmondott
része. Tomoénak volt egy eltitkolt lánya Lord Kisótól akit egy
kolostorban neveltettek. Feltehetőleg ő örökölte meg Tomoe kardját
mielőtt az öngyilkos lett volna.
Azóta pedig a fegyver anyáról lányra száll. Ekkor kinyújtotta felém a fegyvert.
-Úgyhogy
most mivel nővé váltál. Immáron rád hagyom ezt a fegyvert. Okami Buzen.
A klánunk őrzője és örököse ezennel átnyújtom neked a jogos örökségedet.
A meglepődöttségtől nem bírtam szóhoz jutni. Nem bambulhattam sokáig de én óráknak éreztem ezt az információhalmazt….
Azóta is megvan a kard. Szegény apám úgy halt meg, hogy nem is tudott semmit az egészről, hogy a felesége és a lánya mind egy nagy ősi harcos leszármazottai."

Két-három nappal később

"
-Nem vagy te túl fiatal a sörhöz?-hangzik egy férfi hangja. Hátulról
-Ne szórakozz velem.
-Akkor túl fiatal vagy a sörhöz.
-Aaaaaah nemár.
-Amúgy is kétlem, hogy meg tudod fizetni.
Hangos csörgés.
-Ennyi elég lesz?- kislányos kuncogás.
-ŐŐőő persze.
-Ja igen az út kanyarulatában fekszik egy hulla szerintem vigyázz vele.
Egy harmadik hang ordít fel.
-FERTŐZÖTTEK.
Géppuskatüzet, hörgést és sikolyokat hallunk mindenütt. Ablakcsörömpölés és fegyverek kerepelése.
-Na szevasz...
-HÉ HOZD VISSZA A SÖRÖMET TE KIS SZAJHA!
"

Eltelt még pár óra

"
-Tudom, hogy éppen felétek futottam, de azért túlzás volt engem leütni és megkötözni. Nem vagyok én vemhes vagy ilyesmi.
-Hidd el mi jobban megilyedtünk tőled mint te tőlünk leány-ez egy idős asszony hangja.
-Attól még visszaadhatnátok a cuccaim. Például elsőnek örülnék ha felébresztenétek Hógolyót. Kérlek nagyon aggódok érte...
-Hógolyó...a kutya? Nyugi egy órán belül felébred. Kutyabaja lesz.
-Badumm tss.-egy harmadik hang. Feltehetőleg szintén nő.
-Idióta. Na mindegy. Szóval mit csinál egy ilyen magányos kislány kinn a pusztulatban?
-Egy közeli településen utaztam át mikor megtámadták a holtak. Valószínűleg már senki sem él ott.
-Holtak aztmondod?
-Ühüm.
-Hallottátok testvéreim. Megvan a következő úticélunk. A lányt eresszétek el. Ha gondolja velünk jöhet.
"

Egy tél elteltével

"Kedves naplóm:-Nem bántam meg, hogy végül a Testvériséggel jöttem aznap. Itt mindenki kedves. Megosztják az ételüket és vigyáznak egymásra. Kedvesek velem is és Hógolyót is birják. Egyet különösen megkedveltem. Theresának hívják. Mintha lenne egy nővérem. Úgyis mindig akartam egy testvért. Vigyáz rám, félt engem és gondoskodik rólam. Hiába mondom, hogy  négy éve egyedül élek túl ő csak azért is vigyázni akar rám. Sokan mondják, hogy volt egy kistestvére akire nem vigyázott. Így aztán nagy trauma érte. Szomorú dolog. Bárcsak segíthetnék rajta.


Pár hónap

"-Ölni tudnék egy tiszta tamponért.-Ez Theresa hangja.
-He?
-Semmi semmi. Már megint ölelgeted azt a kutyát?
-Mégis mibajod van vele? Ő a legjobb barátom. Évek óta velem van és én szeretem is.
-Elfogod kapni a bolháit.
-Dehogy is. Rengeteg meló de mindig alaposan kitisztítom. Ha büdös lenne nem bírnék vele aludni.
-Még mindig vele alszol?
-A lehető legszorosabb ölelésben.
-De mégis, miért szereted ennyire?
-Tartozom az anyjának.
-Most rajtam a sor, hogy azt nyögjem: He?
-Még kislány koromban ismertem meg az eredeti erődünkben: Nihonban.  Egy nagy erődben éltünk a
háztartásunkal eggyütt vagy nyolcvanan. Az egyik nap még nagyon kicsi
lehettem mikor a fal szélén játszottam és kizuhantam. Szerencsésen
megúsztam pár kissebb karcolással de körülöttem hemzsegtek a halottak.
Egy hatalmas fehér farkas mentett meg. Nemes egyszerűséggel rátámadt a
fertőzöttekre. Nem tudom miért tette de míg mindenki rá figyelt én
sírva rohantam vissza a kapuhoz, hogy engedjenek be. Évekkel később
történt az az eset mikor egy állat kezdte tizedelni a marháinkat.
Lehettem 11 éves. Az a farkas volt aki évekkel ezelőtt megmentett. Az emberek az egyik éjszaka elkapták és levágták. Másnap reggel arra jártam és az anya teste mellett a nyöszörgő kölyökkel találkoztam. Bűnösnek éreztem magam hiszen megmentette az életem de ő meghalt. Így gondozásba vettem az egyszem fiát, hogy neki fizessem vissza a tartozásomat."

Még egy ééééééév

"

Egy női hang halk suttogása:

Egy kard hangja hallatszik ahogy előrántják a tokjából. Majd egy férfi halk nyögése. Végül tompa puffanás. Valahol messziről:
- Mi volt ez?
- Nem tudom. Mr. Tundei szobája felől jött.
Egy ajtó nyílik ki valahol.
- Josh jól vagy? Basszus Warren szólj a többieknek kinyírták Josht. Warren?


Hangos ordítás. Pár lövés. Majd csend. Halk léptek hallatszanak csak.
- Te ki az életemre törsz minek osonsz? Hiszen már hallottam a lövéseket.- mondja egy férfi duruzsló hangja.
- Hát már meg sem ismersz Hattori?-válaszolja egy nő.
- Huh. Testvér?
Ezután
pisztoly lövések százai hallatszódnak. De a hangokból ítélve a férfi
kerül a földre. A nő kemény lépéseit halhatjuk közben ahogy közeledik a
földön fekvő agonizáló áldozatához.


A férfi felordít feltehetőleg azért mert a nő rátaposott a lőtt sebére.
-Mi
van Hattori? Nem szereted a haikukat? Kár. Pedig kénytelen leszel
ezeket hallgatni a következő roppant kínos percekben. Ez a minimum
azután, hogy ráeresztetted a klánunk erődjére azokat a szörnyeket.
ELÁRULTAD A CSALÁDODAT EGY KIS HATALOMÉRT. De mindegy. Legalább tanultam
egysmást a vadonban míg felleltelek. Nem kellett volna elengedned azt a felderítőt. Túl sokat beszél. Pláne mikor azthiszi egy fertőzött vadász testvériségre, hogy ellenség. Kár, hogy siettek. Jó barátaim voltak. Igazán utazam volna velük tovább. De nem baj. Majd egyszer úgyis újra találkozom velük. De akkor már békében tdom majd élni az életemet tudván, hogy bosszút áltam. Úgyhogy itt és
most a Tundei klán utolsó tagja és fejeként. Halálra ítéllek. Ja igen és
mivel gyilkolás közben vagyok a legkreatívabb ezért ezt hangfelvételre
veszem. Akarsz valamit hátrahagyni az utókornak?
-Kabbe /köhög/ Okami. BLÖE.


-Gyere
Hógolyó. Menjünk innen.
 Egy kutya ugatása és nehéz mancsainak dübörgése
hallatszik. Mintha vonszolna is valamit maga után. Talán egy hullát…"

Hangrögzítő kikapcsol

Farkas Tünde
Kor: 18
Nem: Nő
Felszerelés:
Egy jó minőségű szépen rendbentartott katana, egy egykezes gépfegyver
pár lőszerrel, egy hangrögzítő, fekete terep ruha, hátizsák,  egy lemerült elemekkel rendelkező zöld vibri, meg annyi kaja ami ezek mellé befér.
Társ: Hógolyó a fehér farkas