Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 29, 2017 12:47:14 GMT 1
Pallóra vele!
Jonas agya ismét elborult a szavaid hallatán. Mégegyett rácsapott a kapura, sokkal hangosabb volt, mint az előző. Ha az állatok eddig nem figyeltek fel a zajra, akkor most biztosan, lehet nem kellett volna, nem kizárt, hogy két ellenség közé szorultál. - KURVÁRA MEGÉRDEMELTED! HARAPTA VOLNA LE A FARKAD! A liberátor idegrohama addig tartott, míg meg nem jelent a társa is, és le nem nyugtatta. A kezében egy orvosi fiola volt, és amilyen elégedett vigyorral tartotta, valószínűleg pont az volt benne, mint amire szükséged volt. A feje fölé emelte, majd elengedte. Ennyi volt. Lelassult előtted az idő, a szemeid a zuhanó üvegcsét követték. Majd mielőtt az életmentő ellenmérged a földre zuhant volna, a férfi elkapta. - Ez kell, igaz? Tíz másodpercet kapsz, hogy eldobd a fegyveredet, és ide add mindkét táradat. A következő alkalommal ugyanis... nem lesznek ilyen jó reflexeim. Gyerünk, sürget az idő... A padlón akarom látni a ronda pofádat. A levegebő emelte a gyógyszert, és elkezdett visszaszámolni. Ha eleget tettél a férfi követeléseinek, akkor egy nyugodt vigyorral csak ennyit felelt: - Ez a beszéd. Nem is volt olyan nehéz, igaz? Sokkal higgadtabban kezelte a helyzetet, mint a főnöke. Jonas mostanáig egy szót sem mondott, egy hatalmas morgás kíséretében kinyitotta a kaput, amint eldobtad a fegyvered. - Az első rossz mozdulat után lyukaszd ki a seggét. Ha útban vagyok, ha nem. A Peter nevezetű csak bólintott. A másik viszont... ahogy az ajtó kitárult, a felcibált a földről és teljes erejéből orrba vágot. Egyszer, kétszer, háromszor. Utána még le is fejelt. Ha nincs ott a társa, akkor nem kell megvárnod, amíg a kígyóméreg végez veled, szinte biztos, hogy hamarabb leled a halálodat. Peter lecibálta rólad az elborolt agyú férfit, a te kezeidet pedig hátad mögé kötözte. Csak ezután léphettél be ismét a megvilágított szobába. Stacy összefont karokkal, egy pléddel a hátára terítve ült az egyik asztalnál. A rádió még mindig ugyanazon az állomáson szólt, ahova korábban állítottad. Most a következő számot játszotta: Ha megszólítod a lányt, akkor Jonas egy balegyenessel jutalmaz. Egy székre ültetnek, és pechedre most Jonas kezébe kerül a fegyver. Úgy látszik Phil bizonyos szinten ért az orvosláshoz. Eloldozott, kitisztította a sebet, majd beadta az ellenmérget.
- Hagynom kéne, hogy megdögölj, te mocskos rohadék.
Egy kicsit megforgatta benned a tűt, mélyebbre nyomta, aztán... gyakorlatilag kirántotta. Kötésről természetesen maximum csak álmodozhatsz. Helyette visszakapod a kötelet. Ezúttal viszont magához a székhez béklyóznak.
- Na jól van Lucy... - felelte, Jonas miközben megkocogtatta a szék lábát egy vascsővel. - Mennyit ér neked a büdös kis életed? |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Apr 30, 2017 7:28:07 GMT 1
Olyan elégedet vagyok magammal amikor látom a dühtől és tehetetlenségtől fröcsögő Jonas arcát. Ez örömmel tölt el. Szívesen eljátszanék vele. Bár lehet előbb döglök meg az ide tévedt állatok miatt. Majd megjelent a másik. A franc se tudja mi a neve. Kaján vigyor az arcán és a fiola a kezében, majd elejti…. Tágra nyílt gülüszemekkel bámulóm. Ahogy látom lefelé haladni az üvegcsét, egyre fagyosabbnak érzem magam körül a levegőt, közelebbinek érzem a halált. Szerencsére elkapja. Gonosz. Nagyon gonosz. Ez tetszik.
- Ez kell, igaz? Tíz másodpercet kapsz, hogy eldobd a fegyveredet, és ide add mindkét táradat. A következő alkalommal ugyanis... nem lesznek ilyen jó reflexeim. Gyerünk, sürget az idő... A padlón akarom látni a ronda pofádat
- Végre valaki akivel tudok rendesen alkudozni! Remek ajánlatnak hangzik ez barátocskám! Rendben. De a stukkera vigyáz. Kölcsönben van nálam és nem akarod a tulajt feldühíteni! – Ekkor megengedek magamnak egy halk nevetést. Majd kitárazom a fegyverem és a földre teszem őket, a fegyverrel egyetemben. Ezt követően én is elfekszem. Arccal a padló felé.
- Nézzék. Ez a csempe még épp. Haza vihetem gazda? – Teszem fel a kedves „gazdáimnak” a kérdést miközben azok szépen kilépnek. Az akivel az elején tárgyaltam. Jonas (azt hiszem) ide lép hozzám.
Felkap a földről és csak azzal a kedves, barátságos és álszent mosolyommal néznék vissza, mire orrba vág. Megmernék esküdni, hogy hallottam eltörni az orrom. Majd Megint. És harmadjára is. Ezután pedig lefejel.
- Bazdmeg! Így bízzon az ember a szarrágó fajtádban! Én mindent megtettem amit mondtatok! Te meg itt versz egy védtelen foglyot?! – Ekkor horkantok egy nagyot és egy véres turhát köpök a hátam mögé, majd még egy jól irányzót véres fikát is megeresztek, de azt meg a másik vállam fölött. – Csíplek bennetek! Én is ezt tettem volna! – Ekkor elmosolyodok és előre nyújtom a két kezem, hogy megtudjanak kötözni.
A kezem hátrakötik. Szép erős csomó. Bár ha valakit így kötnek meg nem épp a legbiztosabb. Bár erre a rövid távra pont jó lesz, na meg miért próbálnék bármit is csinálni. A szoba még mindig megvan világítva. Az első ami felkelti a figyelmem az a rádió. Nem tekerték el.
- Na látom a zenei ízlésünk is egyezik. Biztos, nem skulltoposok vagy rabszolgahajcsárok vagytok? – Teszem fel a kérdést vidám mosollyal az arcomon és felkészülök a következő ütésre lelkiekben.
Csak ezután veszem észre a sarokban plédbe csavart Lucyt. Milyen kis aranyos. Így tényleg olyan kellemes látványnak látszik. Mint egy édes kis cicus. Persze nem olyan értelemben édes kis cicus mint Berta, hanem az olyan régi házi cicusok.
- Szia cicus! – Mosolygok Lucy felé, mikor is balegyenest kapok. – Köszöni se szabad? – Ekkor újfent köpök egyet magam mellé.
Ezután kerültem egy székbe és az idegbetegnél van a stukker. Marha jó. Jobban örülnék ha Lucynál lenne. Vagy ami még jobb nálam. De legalább a társa elkezd kezelni. Többször felszisszenek mikor a sebem tisztítja.
- Hagynom kéne, hogy megdögölj, te mocskos rohadék. – Szid le a mocsok.
- És mi akadályoz benne? Hisz szabad vagy, nem? – Teszem fel mosolyogva a kérdést.
A mosolyom természetesen csak addig tartott míg nem kezd el a tűvel csárdást járni a bőrömben. De azért végül is megkaptam azt amit akartam. A kötés meg persze smafu. Forgatom a szemem, miközben jönnek az új kardíszeim a kötelek. Bár úgy látszik most jobban figyelnek. A székhez kötnek. Egész jó ötlet. Majd jött a kellemetlen rész. Idegbeteg kapitány.
- Na jól van Lucy... - felelte, Jonas miközben megkocogtatta a szék lábát egy vascsővel. - Mennyit ér neked a büdös kis életed?
- Hát – A Lucy megnevezést fel se veszem, a nevek nem számítanak. Meg szerintem biztos Lucy a lány neve. Nem értem miért hiszi mindenki még a lány is, hogy Stacy. Azt a nőt egy gengszternek adtam el. Azt’szem. Mindegy. – Jelenleg egy bögre rumot, valami félig-meddig ehetőt, egy öngyújtót és tíz perc zavartalan cigizést ér meg. – Mosolygok rájuk azzal a ronda pofámmal. Biztos nem szép látvány. – De mit akartok tudni. Tudjátok én csak egy kis hal vagyok egy akváriumban. Nem ismerhetek mindenkit. Nem tudhatom az egész hely gyenge pontját. Na meg ezt a kis belsősötök biztos elmondta már nektek. Ne bízzatok senkiben aki valaha is járt nálunk. – Ekkor a szerintem még mindig Lucy nevű lány felé fordítom a fejem és rámosolygok. – Igazam van? Csak arra vártál, hogy egyedül maradj. Bemárts engem. Büszke vagyok rád. Van jövőd nálunk. – Ezt az utolsó két mondatott komolyan gondoltam Lucy felé. Igazán aljas, köpönyeg forgató. Tehetsége van hozzá. Ha nem lennék egy székhez kötve talán még a vállát is megveregetném mielőtt átharapnám a nyakát. Majd pedig arra gondolok, hogy remélem Duncannak tényleg kell vissza a fegyvere és ide jönnek. Na meg a jel is még megy. A káoszban talán kitudok szabadulni. A lényeg az, hogy beszéltessem őket. Elvonjam a férgek figyelmét. – Na de vissza a tárgyra mit akartok tudni?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 1, 2017 8:52:25 GMT 1
| Pallóra vele! |
Johnson Tepes - Kristóf
A rádióra tett megjegyzésedre csak a szemüket forgatták. - Semmiben sem hasonlítunk rátok, rohadékok.
***
- És mi akadályoz benne? Hisz szabad vagy, nem?
- Erkölcs, és becsület. Nem várom el, hogy a magadfajták megértsék e két szó jelentését.Hányta hozzád a szavakat, aztán ismét beléd mélyesztette a tűt. ***Stacy továbbra sem volt hajlandó válaszolni, még csak feléd sem fordult. Ellenben Jonas ismét kiélte a szadista vágyait, és lekevert neked egyet. Szerencsére csak ököllel, és nem a vascsővel. A másik látszólag ellenezte a dolgot, de nem tette szóvá. Inkább az egykori Lucyhoz sétált, rátette a plédre a kezét. A lány felállt, egy innen nyíló szobába kísérte. Ahogy kinyílt az ajtó, megcsapta az orrod az ételszag. Jó rég volt étel a gyomrodban... Peter még pár percig ott állt az ajtóban, aztán visszatért hozzád.
Nem sok időd volt arra, hogy a kaján elmélkedj, ugyanis a Jonas szinte azonnal szavadon fog. Előtte viszont mókásnak gondolja magát, és a következő kérdést teszi fel társának:
- Szerinted akkor is ilyen jól szórakozna, ha megszabadítanánk a fogaitól?
Peter csak mosolyogva megrázta a fejét, és kérdezősködni kezdett.
- Stacy már elmondott mindent, amit tudni akartunk a védelemről. Ostoba ötlet volt őt végig cibálni a fél parkon...
Olyan elégedett vigyora volt, hogy bárki szívesen képen törölné. Neked viszont megvolt kötve a kezed. Szó szerint...
- Tudjuk, hogy elkezdtétek szétszedni a kaput, azonban egy percig sem kell aggódnod, már dolgozunk a válaszlépéseken.
Megveregette a vállad.
- Arra vagyunk kíváncsiak, amiről Stacy nem tudhatott. Hova vittétek az embereinket, akiket ezzel a Bajusszal.. Akarom mondani, Szakállal fogtatok? - Tehát fontosak, hisz Nickből kiindulva, ha nem lennének, akkor nem keresnék őket -Hogy tudunk bejutni hozzájuk? Kik maradtak velük? Dalolj szépen, és talán kapsz abból ott ni.
Egy tányérra mutattot, amin egy darab csont volt. Néhány lerágott csontot leszámítva elég szegényes vacsora.
- Tudod... Azt hiszem mégis van valami közös bennünk. Mindketten, így vagy úgy, de elérjük amit tudni akarunk |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on May 1, 2017 9:59:07 GMT 1
| Pallóra vele! |
- És mi akadályoz benne? Hisz szabad vagy, nem? - Erkölcs, és becsület. Nem várom el, hogy a magadfajták megértsék e két szó jelentését. – Majd megint táncol bennem egyet a tű amint a doki kimondta az utolsó szót is. - Szép nevei vannak a láncaidnak. Én az enyémeket eddig kapzsiságnak és életösztönnek hívtam. – Mosolygok a doktorúra eközben. – Egyébként ismerem a két szó jelentését. Egy normához való tartást jelentenek. Nekem ezek a normálisak. Neked nem. Ennyi az egész. De nem vagytok jobbak nálunk. Mi képesek vagyunk megérteni titeket, de ti minket nem. ***
Már megint csak erőszak. Ezek semmit se tudnak a vallatás ősi művészetéről? Elmondtam nekik mit akarok, látják kiszolgáltatott helyzetem erre, csak arra van elég eszük, hogy üssenek-verjenek. Basszák meg. És én még azt hittem van bennük egy kis kreatívitás. Épp nagyban gyűjteném a nyálam egy újabb köpésre, de mielőtt még kiköpném meggondolom magam és megnyalom a cserepes ajkaim. Eközben persze dalolnak minden félét. Azt, hogy a lány mindent elmondott nekik. Így belegondolva tényleg nem volt egy okos ötlet nem kivágni a nyelvét mikor volt rá lehetőségem. Mikor pedig a segítségem kérik végre felnevethettek. - Nem csak ennyi közös van bennünk barátom. A szadizmusra való vágy, a vér iránti szerelem és az, hogy ha kiélhetjük vadságunk egy kiszolgáltatott egyénen. De míg én ezt látom, te túl hülye vagy hogy észrevedd. De ha a haverotok kell. Kellek nektek én is. Nekem pedig a dolgaim, na meg végre egy cigi. Komolyan egész nap stresszetek és se rum, se cigi. – Ekkor egy éles pillantást vettek rájuk. – Na meg ha azt akarjátok, hogy elvezesselek titeket kell valami biztosíték nekem. Nem elég csak a kaja, pia és a tűz. Akarom vissza a lányt mint biztosíték. Mielőtt meg megkérdeznétek miét. Megmondom. Mert én fogtam el őket, de parancs volt. Csak a látszat volt, hogy én vezetem ezt az egészet. A nagy hal aki az egészet szervezi Duncan és Szakáll. De mivel Duncan nem akar ennyire leereszkedni a szintünkre és nem akarja, hogy megüsse a bokáját az akció miatt így az „értelmi szerzőnek” és „vezetőnek” Szakállt választotta. Akinek az emberei épp a haverotokon dolgoznak. Na meg a haverotok nem eladó és csak én tudlak titeket oda bevinni. Hogy kik őrzik azt nem tudom, de hogy hol azt igen. Amit majd elmondok ha kapok valamit inni. A sok köpködéstől kiszárad az ember. Ja azt megjegyezném a szöktetés nem egy vagy két emberes munka. Mind a négyen kelletek hozzá. Igen a lány is velünk jön, ha azt akarjátok, hogy megmutassam az utat és zavartalanul bekerüljetek a haverotok mellé. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 1, 2017 17:17:37 GMT 1
| Pallóra vele! |
Johnson Tepes - Kristóf
- A cél szentesíti az eszközt. Az olyan rohadékok, mint ti, megérdemlik a kínkeserver halált.Higgadtan, de félbeszakították a mondandódat. Ezt követően csendben hallgattak egészen addig, amíg újra szóba nem hoztad a rabszolgádat. Ekkor azonbannem a szájuk, hanem a vascső reagált először. Egy jól irányzott, erős ütés a bal combodra. Nem valószínű, hogy bármelyik csontod eltört volna, de iszonyú fájdalommal járt. Az ajkad alá nyomta a vascsövet, hogy felemelje vele a fejed. - Ha jót akarsz magadnak, akkor kitörlöd a lányt a ronda kis buksidból.
Végighúzta az arcodon a vascsövet. - Mert ha nem, akkor én törlöm ki ezzel ni. Büszkén mutogatta a fegyverét, mintha sokkal több lenne, mint egy egyszerű rúd. Peter közben idegesen az óráját nézte. Épp ekkor ért véget a rádióban játszott szám, és megszóltal a bemondó. Jól ismerted Vérszem hangját, az őrült állatét, aki legalább olyan veszélyes egy késsel, mint amilyen őrült a mikrofon mögött. Belevonyított a rádióba, aztán felkonferálta a következő zeneszámot. - Figyelem seggfejek! A következő zene nagyon közel áll az én kicsi lelkemhez, ugyanis ezzel ébresztem a kutyuskáimat. Következzen hát az Over The Seas...Azonban zene helyett rádiócsend fogadott titeket. Nem tudhattad, hogy mi történt, de a fogvatartóid elégedett mosolyából itélve semmi olyan, ami számotokra jót jelentene. Jonas nyugodt szívvel sétált oda a rádióhoz, és átállította a frekvenciát Nepal City rádiójára. Ha folytattad a mondandódat, akkor Peter hozott neked valami folyadékot. Nem tűnt valami tisztának, de tudtad, hogy ennél higénikusabb löttyöt nem fognak rád áldozni.
- Nem kértem, hogy vezess el hozzájuk. - Felelte, miközben zene ritmusára fütyörészett. - Bolond lennék besétálni a csapdádba. És most, hogy kaptál vizet, folytathatod a dalolást. De ne feledd, hogy mi jár azért, ha eltéveszted a dalszöveget.
Kacsintott egyet, és megint simogatni kezdte a jól ismert fegyverét. Eközben kinyílt a hátsó ajtó. Stacy félénken lépett ki rajta, majd ennyit mondott.
- Mr. Black üzent a rádión keresztü... azt mondja, hogy... beszélni szeretne a fogollyal. Négyszemközt...
A liberátorok látszólag nem fogadták jól a hírt, olyannyira, hogy ezúttal az eddig nyugodt Peter volt az, aki jó istenesen belerúgott a székbe, amihez hozzá voltál kötözve. Így rángattak be a konyhaként funkciónáló szobába, ahova időközben áttelepítették a rádiót. Itt felállították a széket, és beállították a rádiót. Aztán magadra hagytak. A túloldalról egy határozott, idős hang szólalt meg. Az akcentusa olyan volt, mint a gazdag iparmágnásoknak a filmekben
- Üdvözlöm, Mr. Tepes. Felettéb sajnálom a szituációt, amibe a felkaroltjaim miatt került. - hallottad, hogy a háttérben ráteszi a teáscsészét egy tányérra. - Normális esetben nem avatkozom bele az efféle pitiáner háborúkba, de az emberei felszámoltak egy liberátor tábort, amelyben az én katonáim is az életüket vesztették. De nem is ez a lényeg... Jenkins kisasszony - Stacy?! - sokat mesélt magáról, lehet, hogy egy kicsit felzaklattam a beszélgetésünkel... De már megint eltértem a tárgytól... Szóval...Tudja két fél háborújában nagyon nehéz semlegesnek maradni, és maga fogva tartja az egyik emberemet - valószínűleg az életben maradt nagyszájú "liberátorra" gondolt - Fel kell kérnem, hogy ha alkalma adódik rá, haladéktalanul engedje szabadon. Nem akarom, hogy az Ígéret Földje is részese legyen a maguk macska-egér harcának, de ha az emberem nem kerül ki onnan élve, akkor... *belekortyolt az italába, majd visszahelyezte a tányérra* Nem lesz más választásom, mint a Liberátorok oldalára állni. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on May 1, 2017 19:24:38 GMT 1
| Pallóra vele! |
Basszák meg! Basszák meg magukat az egész kibaszott banda! Gondolom magamban miközben felüvöltök a vascsővel mért ütés miatt. Kurva anyukat. A fenyegetésükre meg csak elmosolyodok. - Ha valami ilyen szép és ennyire a szívemhez nőt nehéz elfelejteni. – Mosolygok rájuk és a következő ütéstől újfent felüvöltök. Mikor pedig megszólal Vérszem öröm költözi belém. Olyan jó hallani egy ismerős hangot ilyenkor és az egyik kedvenc számom jönne. De valami elment aztán ezek elcsavarják a Nepal City rádiójára. Legalább itt is jó a zene. De vajon mi történhetett? A vízre kissé furcsán nézek, de már ittam rosszabbat, szóval vígan lenyelem. Amikor pedig az mondja, hogy nem jön be. Kissé felhorkantok. - És mégis, hogy akarod ki menteni? Persze az alku az alku…- És ekkor jön be az én drága Lucym. - Mr. Black üzent a rádión keresztü... azt mondja, hogy... beszélni szeretne a fogollyal. Négyszemközt… - Mondja be az aranyos. Kissé mintha zaklatott lenne. Én erre persze csak vígan mosolygok mert az idiótáknak ez annyira nem tetszik, hogy öröm ránézni az arcukra én pedig a rádióból szóló kellemes dallam ütemére bólogatok és dudorászok. Pár egy pillanatra abbahagyom mikor a doki majdnem feldönt a székkel együtt. - Héj! Óvatosan törékeny árunak számítok mostantól! – Közlöm a Liberátorokkal. Majd bezárnak a rádió és konyha szobába. Milyen kellemes. Bár jobban örülnék, ha a kezeim szabadok lennének és a lábaim is. Akkor legalább kényelmesen hátradőlhetnék és felrakhatnám az asztalra a lábam. A hang ami a rádióból jött határozottan érdekes volt. Olyan mint azoknak a fura figuráknak azokban a régi filmekben. Olyan pénzes embernek tűnik. Végig hallgatom a mondandóját majd megnyalom a számat ezzel egy kis hatásszünetet elérve. - Szép jó estét. Mr.Black ha nem tévedek és nem verték még ki a fejemből az összes értelmet. Bocsi, hogy kicsit ilyen kötött helyzetben kénytelen velem tárgyalni, de a „kedves” emberei jól lekötöttek engem. – Persze ekkor mondja, hogy azok ott kint nem az ő emberi a kint lévők – Ó értem. Bocsánat. De folytassuk. Úgy látom magának kell valami ami az önné, de jelenleg a Park birtokában van. Nekem meg kell valami ami mint kiderült nem a magáé. De gondolom önnek hatalmában áll elengedtetni engem, vissza adni a tulajdonomat köztük a lányt. Cserébe én pedig elengedem a maga emberét. De sajnos jelenleg nem garantálhatom, hogy még életben van. Ugyan is jelenleg nem az én embereim társaságában van. De minden tőlem telhetőt megteszek. De lenne pár kérdésem. Amiket szívesebben feltennék, ha először eloldozna. Rendben? - Bármi volt a válasz utána folytatom. – Nos először is megkérdezném. Miért adta bérbe a területét az ellenségeinknek? Ezzel akarva akaratlanul belefolyik a két csoport harcába. Így kérem ne vegye fenyegetésnek vagy ilyesminek később ha esetleg rábukkannunk a helyre sajnos az a sok munka és energia amit beleölt kárba vész. Így alázatosan kérem – Már maguknak ezeknek a szavaknak a kiejtésétől rosszul vagyok. Undorítóak. Már megint kúszok mászok. De ez a tag már csak hangból befolyásosabb mint én. - Hagyjon fel a velük való üzleteléssel. Nem kétlem, hogy képes megvédeni magát és a tulajdonát. De gondolom tisztában van a szokásokkal és törvényeinkkel. És az amit eddig az ön védencei műveltek vért kíván. Szóval mivel győzhetném meg, hogy minket vegyen védelmében? |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 4, 2017 17:13:53 GMT 1
| Pallóra vele! |
Johnson Tepes - Kristóf
Amikor ismét Lucyval cukkolod őket, még nem tudtad, hogy ez mennyire rossz ötlet volt. Természetesen megkaptad a következő vascsővel mért ütést, ezúttal a bal lábodra, viszont Jonas - Petert félrelökve - A liberátorok emblémáját vágta a bal kezedre, közvetlenül a kígyómarás fölé. (Egy ezüst színű L betű.
- A nem túl hosszú életeden keresztül magadon fogod viselni az összes fájdalmat, amit elkövettél ellenünk!
A szemedbe nézett.
- Azt akarom, hogy emlékezz erre az arcra. Emlékezz arra, hogy mit tett veled. Gyűlölj!
***
- Azt hiszem félreértettük egymást. Azok ott kint nem az Én emberem. Igen, néhányat beengedtem az otthonomba, de messze nem mindegyiket, függnek tőlem, de legalább annyira függetlenek is, szerte a sivatagban A hangja szinte már természetellenes nyugodtságot sugárzott, ami feledtébb nyugtalanító beszélgetőpartnerré tette. Amikor elmondtad az ajánlatod, akkor egy semmiből előtörő kuncogás volt rá a válasz. - Attól félek, hogy a maga alkufeltételei számomra több, mint előnytelennek bizonyulnak. - beleszürcsölt a teájába, aztán folytatta - Maga két életet kér egy lehetségesért cserébe. Az is lehet, hogy szegény Sir Stately már eltávozott az élők sorából. Lehet, hogy öreg vagyok Mr. Tepes, de nem vagyok szenilis. A háttérben lapozgatni kezdett a papírok között. - Attól félek az, hogy eloldozzák-e magát, szintén az ő döntésük, nem pedig az enyém. Hol lehet, hmm, á... Itt is van. Gondolom meg sem lepődik azon, ha azt mondom, hogy magát azonnali hatállyal halálra ítélték. A liberátorok kérvényezték, hogy a televíziókon keresztül közvetíthessék a halálát. Feledtébb érdekes halálozási módszert választottak magának... Aztán egy pillanatra elhallgatott. - Oh,elnézést kérek... mostanában nagyon gyakran eltérek a tárgytól. Vissza a témához. Attól félek, hogy a maga által szabott feltételek irrelevánsak számomra. Igen, hatalmamban állna a maga kezére adni Miss Jenkinst, és utasítani az urakat, hogy azonnali hatállyal elengedjék önt, de sajnálatos módon ezzel kibillenteném a mérleget az egyensúlyából. Szép lassan elkezdte megválaszolni a kérdéseidet.
- Attól félek, hogy a magafajták - ezt kérem ne vegye sértésnek -, nem biztos, hogy értenék az Ígéret Földje fontosságát, céljait és jelentőségét. Fogalmazzunk úgy, hogy a mi kis - és most elnézést kérek, ha nem tűnök szerénynek - Paradicsomunknak szüksége van a külvilági emberek segítségére... A maguk szövetségesei, ezek a... Skulltop barbárok, vagy hogy nevezik magukat, nyilvánvalóvá tették, hogy a hozzájuk hasonló mentalitással rendelkező emberekkel nem tudunk közösen együtt működni. És akárhogy is mérlegelem a szavait, nem tudom nem fenyegetésként felfogni azokat. Így egy visszautasíthatatlan ajánlatot kínálok, amit a fogvatartói vérszomjából ítélve tanácsos lenne elfogadnia. Felszólítom Jonast arra, hogy engedje el magát, maga pedig szabadon engedi, vagy megöli Sir Stately-t. Nem szeretném, ha a nagy szája elfecsegne bármit is a mi kis létesítményünkkel kapcsolatban.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on May 6, 2017 12:19:53 GMT 1
Ha Kyle nem lenne ott nyomban legyaknám a törpét a faszba. -Ezért még számolunk rohadék. Csak próbálj meg a szemem elé kerülni-kiáltom oda neki. Ezekután Kyle előáll az új rucimmal. Én meg csak bámulok rá. Ez most komoly? Én? Ilyen rongyokba? Na persze. Lekapom az összes szaros holmimat és úgy pózolok az alatta hordott fürdőruhámban. Na ki most a hülye, hogy ilyet hord mi? Úgyis melegebb napok vannak. Majd várok hátha szembe jön valaki egy rendesebb cuccal. Max majd leszedem egy hulláról. ÖltözködésVetkőzés után Kyleal dumcsizok egyet. - Szép darab. - tapizza a kardomat - Nem is tudtam, hogy a Skulltop szamurájokat képez.
-A skulltop képezne szamurájokat? Ez nekem új. Nemrég csatlakoztam csak a bandához az a kard amit most fogdosol pedig gyermek korom óta az enyém.- Vigyázz, hogy hova csapsz a végével. Ezúttal tudd, hogy ki oldalán állsz, vagy leszaggatom a ruháid és beváglak a ketrecbe. Blablabla.Aztán történik valami robbanás meg egy szétsavazott csávó berohan. Ebből nem értek szart se úgyhogy végül úgy döntök nem kommentelem. Inkább csak csücsülök a seggemen. Csak az a kurva szakadt székhuzat ne vágná! Míg az ülőgumómat fájlalom történik egy csomó dolog amire megint nem figyelek. Például, meghalnak emberek vagy ordibálnak. Épp azon fintorgok, hogy letört az egyik körmöm (Remélem annak a kurva bélpoklos törpének a seggében maradt.) Kobaktól kapok egy simizést és megyünk az állatkertbe. " Juhúúú". ***
Szóval a vizibugyi fölé védőruci és mehetünk is az állatkertbe. Határozottan fosatós hely. (Nekem pedig senki ne beszéljen most fosásról mert menten felrúgom. ) De szerintem még mindig jobb mint a szomorúpark lett volna. Pfujj, nem bírom a bohócokat. Szóval randomcsávó numero 1 megmukkant: - A tervrajzok szerint két másik út vezet befelé. Az egyik a dzsungelparkon keresztül, a másik pedig az állatsimogatón át.Kyle ennyit felelt: - Tiéd a választás, Vöröske.
-Ohh Kyle micsoda gentleman vagy. -Eresztek meg egy röpke mosolyt - Nos az állatsimogatóban megrohannak minket a kecskék. A dzsungelvilágban meg max kígyók lehetnek. Azok meg könnyen lehagyhatóak és elkerülhetőek ha az ember odafigyel hova lép. A védőruha viselet meg ajánlott mert kitudja milyen baszott pókok ugrálnak ott.
(Jómagam is védőruhában megyek be de Katanával a kézben). |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on May 6, 2017 21:54:46 GMT 1
div align="center"]
| Pallóra vele! |
Mikor a kezembe vágja azt az „L” betűt a doki rásziszegek. Majd mélyen a szemébe nézek. Jól az eszembe vésem minden egyes arcvonását is még azt is milyen hosszú az orrszőre. - Élve megnyúzlak és kabátként foglak hordani. – Átkozom meg a férget. A Black kuncugása kissé rosszul esik és csak felnyomja bennem a pumpát. Bár lehet tényleg azért mert jelenleg majd kicsattanok a gyilkolási vágytól. Nem mintha bármit is tehetnék most annak a csillapítására. Az életem megint mások kezében van. Francba! Francba! Francba! Csak fél füllel figyelek. De meghallom a saját halál hírem. - Bocsi, hogy félbeszakítom. De ezek a drága, jó lelkek mégis mit találtak ki nekem? Olyan kíváncsi vagyok! – Kicsit még ugrálni is megpróbálok a székkel. Majd ezután végig hallgatom a mondandóját nagyobb odafigyeléssel. Majd végül én jövők. – Hmm. Bocsánat, ha lassan döntök, de egy ilyen helyzetet mérlegelni kell. Hmmm…Azt hiszem nincs jobb választásom. Bár talán lenne egy-két apróbb, hát nem is kérés vagy feltétel inkább létszükségleti dolgok. Tudja most kint esik, nekem pedig nincs esőkabátom és egy picit éhes is vagyok. Persze tudom ez nem a maga gondja maga megszabta a feltételeket csak gondoltam még egy darabig cseveghetnénk. Jól van tudom, hogy nincs hozzá kedve. Csak várjon egy kicsit behívom a fogvatartoim. Ez egy kicsit hangos lesz. – Megköszörülöm a torkom. – HÉJ LIBERÁTORKÁIM! GYERTEK BE A FŐNÖK BESZÉLNE VELETEK! Ezután csak mosolyogva hátradőlnék és hallgatom a beszélgetést. Persze eközben csak a lehetőséget keresem a tekintettemmel a szökésre és, hogy legalább az egyik hülyét megölhessem. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 11, 2017 12:53:58 GMT 1
Ez itt mind Tüncinek:
_iH_dDOi1-6
1-6
1-6
1-6
Ez itt Tepesnek:
1-6
Ezek pedig közös jóságok <3:
1-61-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 11, 2017 14:19:16 GMT 1
| A dzsungel hercegnője |
Farkas Tünde - Whitewolf
Vakon kellett döntést hoznod, és a dzsungelház tűnt a leglogikusabb döntésnek. A simogató valószínűleg az állatkert ragadozóinak az elsőszámú élelemforrást jelentette, így szinte biztos, hogy a környéken ma már nem aranyos nyulak, hanem veszélyes ragadozók kószálnak. Kyle csak bólintott, aztán a dzsungelház felé vettétek az irányt. Az épület kör alakú volt, és egy műanyag, tölgyfa színűre festett híd kötötte össze az Ócenáriummal. Ahogy elhaladtok a bejárat mellett, a fölé biggyesztett hirdetőtábla akaratlanul is felkelti a figyelmed. "Találkozz az igazi Bagheera-val, egyenesen a Dzsungel könyvéből! Az állatkertünk büszkélkedhet azzal a Fekete párduccal, amit a távoli snittek forgatásakor szabadon engedtek.
Tekints be a film kulisszái mögé, csodáld meg az eredeti díszleteket, és ami a legfontosabb, nézz farkas szemet az igazi Bagheera-val egy különleges, közönségbevonásos előadáson.
Ha szeretnéd megírni a saját fejezeted a dzsungel könyvében, akkor legyél itt minden csütörtök este hatkor!"Remek, tehát elég nagy az esélye annak, hogy egy párduc felségterületére sétáltatok be. Az állat valószínűleg csak tetőzi a kígyók, és pókok kavalkádját, ami odabent vár rátok. Amikor kitártátok az ajtót, akkor egy mesterséges fákkal, bokrokkal teli terem fogadott benneteket. Középen egy hasonló tematikájú színpadot véltetek észrevenni. Az épület belsejében egykoron egy mesterséges patak folyhatott keresztül. A párducnak egyelőre semmi nyoma. Ahogy egyre mélyebbre mentek az épületben, egyre több levedlett kígyóbőrrel találkoztok. Valószínűleg most van a vedlési időszak, ami egyes példányoknál azt jelenti, hogy az átlagnál sokkal morcosabbak, és nagyobb étvágyuk van. Néhány egyedre persze ennek ellenkezője érvényes, visszahúzódóak, rejtőzködőek. A gazdáik viszont sehol, csak a hangjukat halljátok. Körülöttetek vannak, és az sem kizárt, hogy az egyik épp arra készül, hogy egyikőtökre vesse magát. Azonban amint eléritek a következő termet, a benned lévő nyugtalanság csak felerősödik. Az egész hely egy gigantikus, pókhálóval fedett szoba. Amikor a lábad elé tekintesz, rengeteg aprócska kis dögöt látsz a földön szaladgálni. Keresztes pókok. Legalább ártalmatlanok az emberre. Elvileg... Felfutnak a hálóra, újakat szőnek, majd megjelenik az anyuci is. Az állat legalább akkora, mint Kyle feje, de az sem kizárt, hogy nagyobb. Főleg a petékkel teli utóteste, ami feltehetőleg legalább annyi undorító nyolclábút hordoz magában, mint amennyi a talajon szaladgált. Kyle egyik embere akkor írta alá a halálos ítéletét, amikor utat vágott magának a machetejévél, és bele nem mélyesztette azt a pók utótestébe. Az óriás banya kilehelte a lelkét, de a kicsinyei sáskákként másztak fel annak fegyverére, majd fokozatosan csipkedni kezdték. A férfi a földre vetette magát fájdalmában, melynek hatására mégtöbb állatt vette őt kezelésbe. Egyetlen csípés nem halálos, de legalább kétszáz dög csipkedte őt folyamatosan. A férfi ordított, azonban Kyle nem törődött vele. Katonai mozdulatokkal jelezte, hogy kerültök. Most már négyesben. Egy szó nem jött ki a száján amióta beléptetek az épületbe, az emberei is csak halk szitkokkal átkozták a helyet. A csipet-csapat hirtelen megállt. Egy megtépázott, óriási feketemacska sétált a folyosón. Lélegzetvisszafojtva álltatok, és néztetek vele Farkasszemet. A párduc valószínűleg épp valami csatából vonult vissza, ugyanis kifejezetten gyengének és megviseltnek nézett ki. Ennek ellenére nem futamodott meg a csatától. Egyenesen FELÉD kezdett rohanni, és ha nem lett volna a kezedben a szamurájkard, akkor valószínűleg átharapja a torkod. Így viszont három, nem túl mély, ugyanakkor hosszú karcolással megúsztad. És még a dögöt is sikerült felnyársalnod. Talán végre a szerencse is neked kedvez? Úgy néz ki, hogy igen, négyecskén maradtatok és végre sikerült elérnetek a hidat is. A tákolmány kissé instabil volt, de szerencsére senki alatt nem szakadt be. Nem mintha téged ez a veszély fenyegetett volna, elvégre te vagy a legkönnyebb. Amikor kitárjátok az ócenárium bejáratát, már csak egy karnyújtásnyira vagytok a Liberátoroktól. Egy szinttel vagytok feljebb, mint ők. Odalentről ordibálás zaja hallatszik. Kyle két lehetőséget vázol fel neked. - Velem tarthasz, és akkor veled ütünk rajtuk a lépcsőházon keresztül, vagy használhatod az élelemszállító liftet, és megpróbálhatod őket lopakodva semlegesíteni. Ebben az esetben tíz perc után tudunk a segítségedre sietni, ugyanakkor kevesebb az esélye, hogy elbarikádoznak bármit is. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on May 12, 2017 21:44:46 GMT 1
Hát ezek a Kyleék igazán jól szituált úriemberek. Nem csak, hogy engedték, hogy én döntsek merről megyünk be de még előre is engednek. Hát ez valami csodás. Tudom, hogy a seggemet bámulják dehát legalÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Egy lányos sikollyal Kyle nyakába ugrok és veszettül mutogatok a hálóra.
-P...póóóók. De valami bbb...ba..baszott nagy.
-Höhö na figyeld, hogy szarik a kiscsaj. Nem mered a nyakába rakni Bob.-mondja randomguynumeroegy.
-De nem ám.
-Ugyanmá a következő fejadagba.
-Oké állom.
Bob odamegy a rohadt nagy döghöz és megpiszkálja. A lehető legrosszabb helyen. Hát Bobnak lőttek. -Pá.-mondom ahogy lábujjhegyen átlibbenek a holteste fölött.-Tudod ha én fosok arra jó okom van.
Naszóval haladunk tovább és...CICA. Izé miez? Mindig kutyás voltam. Miez oroszlán? Kérdezném a mellettem lévőt de ő már nincs mivel a drága Héra zsák (Baghera höhö) cicakonzerv fedéllé lapította. Én a kardommal kivágok egyet oldalra, hogy az állat oldalát megsebezzem majd felé fordulok és egyenest belé döföm a katanát.
-Juhú. Vadásztam magamnak új rucit.-Mondom azzal nagy örömmel nekilátok a cicabunda lehántásának.
Tök cunci kapucnit formáz amúgy az állat feje. Még ilyen aranyos kis cicafülecskéim is vannak ha rajtam van. Majd megcsinálom rendes ruhának. Most viszont csak elteszem.
Szóval a dzsungel kaland után haladunk tovább az istentudjahova. Tengerárium vagy mi a töcs. Na Kobak megaszondja a lehetőségeimet mert benne van az ész:
- Velem tarthasz, és akkor veled ütünk rajtuk a lépcsőházon keresztül,
vagy használhatod az élelemszállító liftet, és megpróbálhatod őket
lopakodva semlegesíteni. Ebben az esetben tíz perc után tudunk a
segítségedre sietni, ugyanakkor kevesebb az esélye, hogy elbarikádoznak
bármit is.
-Ohh Kyle ismét micsoda úriember vagy. Aztmondom, hogy én mennék veled randomcsávóhármat meg küldjük liftezni egy kört.
Reménykedem benne, hogy Kylenak bejön az ötlet. A fickó tuti nem éli túl de az biztos, hogy jó kis figyelemelterelés lesz a vége. Így mi ketten benyomulhatunk. Ha nem vállalja akkor megyek mindkettejükkel. Eszemben sincs a csalit játszani.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 13, 2017 10:28:27 GMT 1
| Pallóra vele! |
Johnson Tepes - Kristóf
Amikor a saját kivégzésedre kérdezel rá, akkor az öreg hangjából ki tudod olvasni az izgatottságot.- Oh, kés általi halála lenne, jó uram. Persze nem valami ósdi hülyeség, egy rendkívül kegyetlen megoldás. - közben hallod, ahogy az akta közt lapozgat - Ha jól értelmezem, akkor egy oszlophoz akarják kötözni magát, és minden felszabított rabszolgának joga van bevinni egy nem halálos, de fájdalmas szúrást. A késeket nem húzzák ki, hanem önben hagyják. - megint lapozott. - Ezer kés tánca. Milyen kreatív. - Valószínűleg elengedte az aktát, ugyanis valami puha az asztalra zuhant.- Ugyanakkor rendkívül... barbár. Nem hiszem, hogy engedélyezem, hogy bármi ilyesmit közvetítsenek az én makulátlan népemnek.Amikor azt gondoltad, hogy végzett, még egy utolsó gondolattal bogarat ültetett a füledbe.- Oh... majdnem elfelejtettem, az utolsó tüskét Jenkins kisasszony helyezné a "sündisznóba."Ekkor még belőle is kitört a nevetés, látszólag rendkívül szórakoztatónak találta a Liberátorok által kreált, irónikus helyzetet. Ezzel az utolsó gondolattal befejezte a gondolatmenetet, és akármennyire is fúrta az oldalad a kíváncsiság, nem mesélt többett a dologról.***
Amikor felsorolod a saját feltételeid, akkor az öreg megint előjön azzal a halk, de mégis rendkívül idegesítő kuncogásával.
- Természetesen továbbítom a kéréseit Jonas felé, de az erőforrásaikat még mindig saját maguk állítják elő. Ha pártatlan akarok maradni, akkor nem kérhetem, hogy a másik fél érdekében ilyesmit feláldozzanak.
Az a beképzelt hangnem, ahogy ezeket a szavakat mondta... Valószínűleg már csak a beszédstílusa elég lett volna arra, hogy a torkának ess, ha nem egy rádión keresztül beszélgetnétek.
Amikor a Liberátorokért kiáltasz, csak Jonas jön be... Remek, pont ő...
- Áh, Mr. Bernert. Kérem... foglaljon helyet, hogy civilizált emberek módjára beszélgessünk, hármasban.
- Jó nekem így is, ilyen baszadékokkal, mint ő- ekkor a fegyvere végével rád mutatott, mintha Black látná - Nem ülök egy asztalhoz.
- Akkor tegyen úgy, ahogy jónak látja. Rövid leszek, és lényegre törő. A park okozott egy problémát, amit ez a székhez kötözött barbár képes megoldani. Tudja, hogy nem szeretek beavatkozni a kettejük ostoba, felesleges konfliktusába, azonban... *beleszürcsölt a teájába, mintha csak a hétvégi időjárás jelentést olvasná* Fel kell szólítanom, hogy engedje szabadon Mr. Tepest.
- MIVAN?!
A férfi mérgében feldöntötte a széket, amiben űltél, és majdnem kitépte a helyéről a rádiót. Belerúgott a konyhapultba is.
- HA AZT VÁRJA, HOGY CSAK ÚGY SZABADON ENGEDEM EZT A ROHADÉKOT, AKKOR... AKKOR...
- Nem várom, utasítom. Szeretné, ha emlékeztetném őt az egyezségünkre?
Az öreg hangja még mindig olyan hideg volt, mint egy üzletembernek. Nem is...mint egy robotnak. Még mielőtt a dühös liberátor bármit is reagált volna, az öreg szándékosan felhúzta. Talán belé is szorult némi szadizmus, ugyanis a hangjából érződött az irónia.
- És... Persze erre nem kötelezhetem, de a vendégem szeretne meleg ételt, és egy esőkabátot is. Természetesen nem hathatok a vendéglátói szeretetére, csak gondoltam szólok, hátha eleget kíván tenni neki. - Aztán kuncogva hozzátette - Így egyik fél sem mondhatja azt, hogy nem játszom nyitott lapokkal.
Jonasnál ekkor szakadt el az utolsó cérna. Rád vetette magát, és ott ütött, ahol ér.
- SZÓVAL ZABÁLNI SZERETNÉL MI?!
Felelte, miközben egy adag patkányürüléket próbált lenyomni a torkodon.
- AKKOR ZABÁLJ!
Már másodszor adhatsz hálát a társának, ugyanis ha ő nincs, akkor valószínűleg a következő vacsorádat az ördöggel töltenéd. Csak azt veszed észre, hogy lerángatja rólad Jonast, aztán az kiabálva beavatja őt Black üzenetébe.
- Menj, add oda Stacynek az én kabátomat... A Béta zónában van... - felelte gyűlölködve, s közben leköpött téged - Én kikísérem ezt a rohadékot.
A kezedet kikezdte a kötél, több helyen vérzett. És az ütések is több helyen lila foltokat, sebeket hagynak majd. Mondjuk nem sokkal nézel ki rondábban, mint eddig. A különbség csak az, hogy most fáj rondának lenni.
Peter eloldozott, felcibált a földről. Meglökött a fegyverével, ezzel ösztönözve téged az indulásra.
- Tedd a ronda kezeid a tarkód mögé, és semmi hirtelen mozdulat.
Amikor kimentetek a szobából, rögtön kiszúrtad Lucy hiányát. Ki tudja, hogy Peter hol lehet ez a Béta zóna...
Nem sokáig van időd ezen agyalni, a liberátor ugyanis oda terel az egyik sarokba, s közben az ajtóval kezd el babrálni. A másik kezében ott a fegyver, és körül belül két méterre van tőled, de valószínűleg ennél jobb esélyed nem lesz a támadásra. Már ha meg akarod ölni...
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on May 13, 2017 17:05:00 GMT 1
| Pallóra vele! |
A kivégzésemre jellemzése során, többször felszisszenek szinte érzem, ahogy belém mártja egy-két hülye azt, míg másik két-három meg is forgatja azt. Bár furcsa izgalommal is eltölt az egész. Valahogy nem ilyennek képzeltem el ezeket a szabadságmániás hülyéket. Mikor pedig megemlíti, hogy Lucy fog végül megölni, elmosolyodók. Igen, ennél jobbat én se tudtam volna ki találni. De az egészben az zavart a legjobban, hogy mind ezt Mr.Black olyan hideg nyugalommal kezelte mintha egyáltalán nem érdekelné. Mintha Mikor belépet a Liberátor…Pont ez? Miért mindig ez az agresszív kismalac intézi a dolgokat?! Komolyan?! Mindegy legalább láthatóm a ronda pofáját és hallhatom is ahogy kiakad. Legalább nála nem kell azon dolgoznom, hogy ideges legyen. Bár ha ideges az ritkán jelent jót nekem. De a látvány mindenért kárpótol. Mikor Jonas vagy mi a neve is kezdi már nem tudom magamban tartani. - Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. – Jegyzem meg az orrom alatt. Mikor Blakc lebarbároz, még valahogy lenyelem. Bár az eddigi Mr.Tepesezés jobban tetszett. Olyan üzletemberesnek és hivatalosnak hatott. De itt jön a jó rész. A hülye megint tombol. Nem bírom megállni. Hangosan felröhögök. Szinte még a könnyem is kifolyik. A mocskos liberátor szemébe röhögök. Olyan jó érzés, ahogy kiakad szegényke és próbál küzdeni. De Black csak nem hagyja. Olyan jó. A baj csak az, hogy most a padlón vagyok. De attól még jó a műsor. Kár, hogy ezt a fiúknak otthon csak elmesélni tudom. Bár…Nem inkább nem mesélem el. Ahhoz nem elég jó. Majd mikor Black meghagyja, hogy jó lenne valami meleg ételt adni nekem végleg eldurrant a hülye agya. Rám vetette magát. Ütött ahol tudott. Majd valami szart akart a számba nyomni. Hát próbáld meg, hülye köcsög! Mikor a számnál matat a szaros kezével ráharapok és nem engedem. Csak az a baj, hogy csontosak az ujjai. Mindig is jobban bírtam a filézett húst. De lemászik rólam és ordibál a társával. Miközben a két marha beszélget én köpködök. Lehet, hogy egy szar alak vagyok, de nem eszek szart. Fél füllel pedig meghallom, hogy a cicuskám, Lucy valami Béta Zónában nyomorog. A rohadékozást már megint csak nem tudom szó nélkül hagyni. - Nevem is van basszd meg! Miközben a hülye kimegy a teremből még kinyújtom rá a nyelvem. Ha tehetném még be is mutatnák neki. Mikor eloldoz meglátom a kezem. Nem kicsit elfintorodok. Ez nem néz ki jól. Egyáltalán nem néz ki annak. Kéne valamit szerezni rá. Na meg most érzem azt is, hogy nagyon nem eset jól az, hogy a Kismalac nekem rontott. Ha egy tükörben látnám magam biztos hányingerem támadna magamtól annyira fáj az arcom. Tuti tele van kék-zöld foltokkal. Talán még fel is dagadt valahol. A bordáim hasogatnak, meg a hátam. Jaj de jó lesz végre majd az ágyamban feküdni. De nincs idő ezeken gondolkodni a másik a doki kirángat a székből. - Ezt miért kell? Pedig kezdtem már megszokni. És kellemesen meleg volt már. - Tedd a ronda kezeid a tarkód mögé, és semmi hirtelen mozdulat. – Dörmögi felém, miközben a fegyverével integet a hátam mögött. Hát mit van tenni. Végül is nála van a stukker. A tarkóm mögé emelem a kezeim, egyszer felszisszenek közben. Azért ez nem olyan könnyű, ha az embert előtte nem egyszer összeverték és a kötél is kikezdi a csuklót. Kint pedig…Hát nincs Lucy. - Héj hol van innen a lány? - Kérdem meg a dokit. Persze mikor az ajtóval akarna bíbelődni engem sarokba állít. Csak két méter és nem is figyel rám. Bennem meg még talán van annyi erő…Sőt van is annyi erő, ha engedek a haragomnak. Gyorsnak kell lennem. Egy gyors fordulás, futás, vetődés és teljes testi erővel neki a dokinak, amivel remélhetőleg sikerül ledöntenem a lábáról. Majd pedig egy harapás a jobb karjának az ütőerére, mélyen bel mártom a fogam és egy gyors mozdulattal elharapom azt, majd a fegyvere után nyúlok és megpróbálom megszerezni azt és gyorsan legurulók róla, majd feltápászkodóm. A fegyvert a fejére irányítom. - Most én kérdezek és ha életben akarsz maradni válaszolsz nekem. Hol van Lucy?! - Szememből tisztán süt az őrület. Ha nem hajlandó válaszolni, belelövők az egyik térdébe, majd a másikba ha még mindig nem. Utána a bal könyökébe. Ha még azután se, belelépek a jobb karján tátongó sebbe. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on May 18, 2017 19:40:43 GMT 1
Tünde viselkedése Kyle számára több volt, mint idegesítő. Ezt nem is rejtette véka alá, amikor hozzálátott az állat megnyúzásához, a férfi fölédd tornyosult, és ennyit mondott:
- Idegesítesz. Ha ideges vagyok, akkor nem állok jót magamért. Nem akarsz idegesíteni. ***
Tepes a meglepetés erejével sikeresen a földre terítette Nicket, a férfi ledöbbenve kapott az ütőere felé, azonban a legnagyobb meglepetésedre nem veszítette el a lélekjelenlétét, és még egy utolsó ütéssel szépített az arcodon, mielőtt a karját a sérülésére tapasztotta volna. Persze ez a jelenlegi helyzetében haszontalan volt. Csak annyit ért el vele, hogy mégjobban feldühített. Tudta, hogy reménytelen a helyzete. Kétségbesett nevetést hallatott, amiből tudtad, hogy valószínűleg nem fog megtörni, elfogadta a halált. - Hogy hol van Lucy? - Kezdte vihogva, majd felé köpött egyet. - Itt áll előttem. Abbahagyta a seb szorítását, ordított mikor a férfi lövöldözni kezdte a végtagjait, de az elkeseredett nevetésen kívül semmi mást nem hallatott addig. Kínok között dolgozott a lelke kilehelésén, aztán egy távolból jött lövés vetett végett a szenvedésének. A lövés az élelemszállító lift felől jött, és amikor Tepes megfordult, megpillantotta Koponya Kyle egyik csatlósát. A mellkasán lévő golyóálló mellényen viselte a jellegzetes, zöld színű koponyát, mely a hovatartozását, és a rangját jelképezte. - Áruló baszadék! Köszöntött melegen. ***A rabszolgatartó szó nélkül belement Tünde ötletébe, látszólag teljesen mindegy volt neki, hogy kit küld le oda. A lépcsőház felé biccentett, nyilván azt akarta, hogy a lány menjen először. Közvetlen utána hagyta el a szobát, ezzel közre zárta az emberét, és a vöröskét. Előnyös pozíció volt... nyilván mert a hölgyemény jól nézett ki fürdőruhában. A folyosó fájdalmas üvöltésektől, és lövésektől visszhangzott. Valaki feltehetőleg hamarosan kileheli a lelkét.
A kínok tengerének egy utolsó, más típusú fegyver elsülése vetett véget. Ez Kyle ember lesz.
Koponya reflexből berúgta az ajtót. Most már mindkét embere Tepesre szegezte a fegyvert.
- Zúzd össze azt a szart.
Adta ki az utasítást Tündének, jeladó felé biccentve.
- Én addog elbeszélgetek a barátunkkal.
Higgadt, kimért léptekkel közelített Tepes felé. Lecsatolta az övéről az Uziját, és a férfi felé szegezte. Biccentett, hogy dobja el a fegyvert.
- Gepes igaz? Melegen ajánlom, hogy elfogadható magyarázatod van arra, hogy miért ne lyuggassuk ki vérző pofádat.
A sisakja torzította a hangját, így az alapvetően sem barátságos hang még gyűlölettel telibbnek hatott, mint amúgy.
Tünde közben megtalálta a jeladót. Egy fémdobozba volt helyezve, de a szerkezet amúgy teljesen kicsi volt, és jelentéktelen. És nézzenek oda, volt ott egy ugyanolyan, ám üres dobos. Akár azt is megkísérelheti megjátszani, hogy az üreset zsebre teszi, és a jeladót pedig hazajuttatja. A Skulltop tagjai biztos örülnének neki, viszont ha Kyle közben rajtakap...
A gondolatmenetet valamilyen állat bőgése szakította félbe. A dög már valószínűleg a szoba közelében lehetett...
|
|
