Pirate World

Preston naivitása több volt, mint hihetetlen. Az életével fizetett azért, mert a szabadságot ábrázoló rózsaszín köd elvakította. Amikor befogtad a száját, még akkor sem kapcsolt rögtön. Másodpercek tört része állt rendelkezésére, hogy esetleg legyen esélye lereagálni, ám nem tette. Holtan rogyott össze a vigyázó ágya előtt, meglepett tekintettel az arcán.
Furcsamód a nagytestű férfi meg sem mozdult az ágyban, de talán csak túl mélyen durmolt. Az ellenkezőjéről akkor nyersz tanúbizonyságot, amikor szegény arra sem reagál, hogy a levegőbe lősz a pisztollyal. A testén egyetlen lőtt, vagy vágott seb sincs, így feltehetőleg valamilyen méreg végezhetett vele.
Nincs túl sok időd átvizsgálni a szobát, de arra pont elég,, hogy minimális részletességgel szemügyre vedd. Semmi szokatlan, pusztán furcsa. A Vigyázó (olyan százhúsz kilogrammos állat), egy házi készítésű babával aludt, az ágyneműje pedig frissen lehetett mosva, ugyanis a világvége körülményekhez képest tisztának számított. Az ablak zárva volt, nem utalt semmi jel arra, hogy felfeszítették volna, és az ajtón sincsenek dulakodás nyomai. Az íróasztalán egy-két elektromos nyakörv helyezkedett el, továbbá egy gumibot volt a széknek támasztva. Semmi szokatlan.
Tányéroknak, maradéknak vagy morzsáknak nem volt nyoma a szobában, így ha az ételtől is dobta fel a talpát, akkor valami lassan ölő cuccot kaphatott. Az ajtóra feszített beosztása alapján viszont nem hagyta el az épületet, ha pedig valaki ezzel manipulált volna, akkor az valószínűleg a többi őrnek is feltűnik.
A bizonyítékos ládában nem sok hasznosat találsz, primitív bökők, gombákból összerakott drogok, fájdalom stimulánsok és töltények, olyan személyes tárgyak amikre már nincs szükségük. Semmi távolsági fegyver, de legalább valamivel után tudod tölteni a fegyveredet.
Talán érdemesebb lenne itt hagyni, bár a rabszolgák biztos, hogy keresni fogják rajtad. Ha viszont odaviszed, akkor kénytelen vagy felszerelni őket. Akárhogy is döntesz, vizsgáló arcok sokasága fogad téged. Elnémulnak, amikor megtudták, hogy a szeretett Prestonuk már legalább olyan halott, mint az áhított szabadságuk.
- Legalább azért halt meg, amiben hitt. Ekkora áldozat mellett muszáj sikerrel járnunk.
Vonakodva követni kezdtek, főleg a Bratteline, és a körülötte legyeskedő rabszolgák voltak bizalmatlanok, ám végül ők is beadták a derekukat, és csatlakoztak a csoport többi tagjához. Meglepő, de kisebb tömbökre osztódva sikerült elérni a Tepes rezidenciát. Az itt beadott magyarázaton azért már többen felhőköltek, ám Jenna csendre intette őket.
- A gyermeket azért küldték, hogy segítsen. Ne kérdőjelezzétek meg a módszereit. Mindenki keressen valami használható fegyvert, védelmi pozíciót arra az esetre, ha megtámadnának minket amíg Bratt távol van. Neked pedig sok sikert, fiam…
A vénasszony mosolya kifejezetten ijesztő volt. A hiányzó fogsor, a vak szemek, ráncok és úgy az egész kinézet összessége egy boszorkányra emlékeztetett.
Amikor az emberein keresztül Duncannel akartál beszélni, azok egy közeli kocsmába irányítottak. Nem volt valami híres hely, és a legalja nép jár oda inni. Meglepő, hogy az elitet egyáltalán érdekli a létezése. Az ajtóra graffitizett két revolver, valamint a több fegyveres őr jelenléte arról árulkodott, hogy ez a hely bizony már D bandájának felügyelete alá tartozik, a friss festék pedig arról árulkodott, hogy nem régen került sor a tulajdonosváltásra.
Az elit egyetlen tagja, aki nem akart végezni veled, pedig ott iszogatott a pultnál, két összebilincselt nő, és egy fejetlen negyvenes férfi mellett. A testhez tartozó fej kitudja hol lehet, de a Duncan övéről hiányzó kés alapján valahol ott, ahol az említett fegyver.
- Áh Tepes… Kyle mondta, hogy szar bőrben vagy, de amíg nem láttalak, nem hittem el…
Töltött neked is egy pohár Whiskeyt, majd odatolta eléd.
- Ügyes voltál… Már ha Kyle-nak az igazságról beszéltél. Ha így van, és túléled a holnap reggelt, látogass meg az otthonomban… Van számodra valamim. De… Most mi járatban vagy?
Amint közlöd vele a látogatásod okát, felpattan a székéből, és int az embereinek, hogy készülődjenek. Persze megkérdezte, hogy milyen fegyverekre, embermennyiségre számíthat, aztán azért hozzátette:
- Melegen ajánlom, hogy bízhatok benned Tepes. Ha ez egy figyelemelterelő csapda, akkor csatlakozol a hely volt tulajához.
A bizalmatlansága teljesen érthető volt, elvégre alig ismert, és Kyle meséje is valószínűleg csak olaj volt az amúgy sem kis lángon égő tűzre. A hely pillanatok alatt szinte teljesen kiürült, csak néhány őr maradt ott a bandából, azok nagyrésze is a két megkötözött asszonnyal volt inkább elfoglalva, mintsem a munkájával.

Hancock házából csak nagyon halovány fények szűrödtek ki, és egyik sem a gyerekkereskedő szobájából. Senki nem hibáztatja, hogy már valószínűleg a hazugok álmát alussza. A pultos kisfiú nyitott ajtót, majd a szája elé emelte a kezét, egy „psszt” hang kíséretében. Halk suttogással jelezte, hogy gyere be, mindjárt felkelti a gazdáját.
A már jól ismert előszobáig kísért, most azonban ki volt tárva egy ajtó, mely korábban még még zárva volt. Pislákoló lámpafény, és halk ének áradt ki onnét. Ha betekintettél a szobába, láthattad, hogy Molly játszadozik a babakkal. Mindet saját kezűleg készítette, akárcsak azt, amit neked. A szobában az egyetlen égő fényforrás egy törött olvasólámpa volt, ami a babaházat világította meg. Miközben életre keltette a szereplőket, valami dalt dúdolgatott.
Amint a dalocska végére ért, letépte az apát szimbolizáló baba fejét. A férfi túlsúlyos, ősz hajú volt, öltönyt viselt, és egy fekete sétapálca volt a kezében. Tipikus „rosszember” figura. Miután befejezte a fej amputációt, bezárta a babaházat, és az anyuka baba haját kezdte el fésülni.
- Imádnivaló teremtés, nem?
Hank szakított félbe, erőltetett mosollyal az arcán. Lehúzott egy pohár vörös bort, majd a kisgyerek kezébe adta.
- Most pedig mondd el, hogy mi a faszt akarsz már megint? Elmondtam, amit tudok a kurva életbe is már!
Az ujjai olyan erővel szorították a poharat, hogy csak valami csodának köszönhető, hogy nem repedt meg az üveg. Furcsa mód nyugodtabb kifejezést vett fel az arca, amikor felvázoltad neki a helyzetet.
- A rohadt férgek… - köpött egyet – Küldök erősítést a ketrecekhez, és néhány embert a házadhoz. Akárki is szöktette meg ezeket a rohadt balfaszokat, nem marad sokáig életben…

A rabszolgák ellen intézett rajtaütés nevetségesen könnyű győzelemmel végződött, két nagy csoporttal esélyük sem volt felvenni a harcot, pillanatok alatt elesett az összes védőállásuk. A szökött kutyák fele vagy halott volt, vagy eszméletlenre volt verve. Duncannek azonban valami bökte a csőrét.
- Több embert említettél Tepes. Hol vannak?!
És valóban, Jennának, Bratteline-nek meg a gyanakvókból álló rabszolgáknak nyoma veszett. Ezek megtalálását talán rábízhatnád Hank vagy esetleg Duncan embereire, mert neked elvégre feladatod van, még pedig olyan, aminek a határideje vészesen közeledik…