A pokol

---

- Okos kislány. Gyorsan tanulsz és ez jó. Azt ott - a férfi szolgára mutatott - ilyenkor még ütni verni kellett, hogy a felére hajlandó legyen annak, mint most. Ez dícséretes.
Simított végig rajtad jutalmul, majd rögtön ki is adta a következő parancsot.
- Térdre, száj kinyit, felnéz.
Csak úgy dobta a szavakat majd amint eleget tettél nekik, egy kulacsból vizet kezdett locsolni a szád elé. A talajt itatta és elvárta, hogy a nyelveddel nyúlj érte mint egy kutya. Ha az egész fejed mozdult, a nyakörvnél fogva visszarántott.
- Ez a napi adagod volt, remélem értékeled. 
Azzal szintén a "gallérodnál" fogva felemelt két lábra és egy lökéssel megindított előre. Hamarosan elértétek egy számodra csak hallomásból ismert hely bejáratát. A pokol. A vemhesek városa, egy gettó, melynek több utcáján is fertőzöttek lehetnek. Még mielőtt beléptetek volna a Gazdád néhány rongyot ad a kezedbe, hogy ezzel eltakard magad ágyéktájt. A mellkasod takarására már nem elég és amúgy sem nagyon sokat fed, de több mint a semmi.
- Itt fogunk éjszakázni. - jelentette ki az embereinek, rátok, szolgákra rá sem nézett. Nektek ehhez semmi közötök, ahogy beleszólásotok sem. - A Kék Hold bárral szembeni hotelban szállunk meg, a Törött korsóban!
A póráz szabadabbig fele ide is vezetett. Csak te voltál láncra verve a szolgák közt, így minden kíváncsi vemhes fej rád terelődött.
- Húzd ki magad - utasította a férfi - Légy büszke arra, hogy a Gazdád szolgálod.
A hotelszoba egy ágyas volt, neked pedig a fekvőalkalmatosság elé terített rongy jutott egy kutyatál kíséretében. Valószínűleg ebben kapod majd a reggelid, ha kapsz egyáltalán. A helyedre vezetett, ahol kiadta az "Ül" parancsot, majd alsónadrágra vetkőzött és egy nagy sóhaj közepette bedobta magát a kényelmes ágyba, amiben te valószínűleg aludni soha nem fogsz. Csak mást teljesíteni. A kezein pihentette a fejét, közben téged kérdezett.
- Mit szeretnél tanulni? Mi az, amiben leginkább a Gazdád szolgálatára tudsz lenni?

---

A válaszod után érzed, hogy egy hatalmas rántás az ágy szélének veri a fejed és a fojtó érzés az ütés után sem múlik el.
- Mit tanulnék... Gazdám...
Javít ki először, majd enged a láncon, de csak azért, hogy még egyszer nekirántson az ágy fa szerkezeténel.
-Gépészetet meg olyasmiket... Gazdám
Másodszor is kijavít, ám ekkor már felkel az ágyról. Látszik rajta, hogy nem így akarta lezárni a mai napot. Rendkívül dühös és csalódott is benned. A hajadnál fogva a földre lök, majd a hátizsákjából bilincseket vesz ki, amiket rád csatol. A végtagjaid mozdítani sem tudod ezek után. Ha ez nem lenne elég, egy csomó ronggyal betömi a szád, hogy ne hallja majd a sírásodat. Úgy tűnik ma nem a rongyon alszol.
- Figyelmeztettelek előre, Kicsi. Ha nem gondolkodsz úgy, mint egy szolga, akkor meg leszel büntetve.. Nagyon. Azt hiszem mindenek előtt alázatot kell tanulnod.
Azzal bevágott a hotelszoba szűk gardróbjába és behúzta rád annak ajtaját. A szorongás mellett a hely rovarokkal is tele volt. Hiába akartál sikítani, a rongyoktól nem tudtál. Hiába akartál futni, a láncoktól meg sem tudtál mozdulni. Egy hatalmas pók mászott végig az arcodon. Kétség sem fér afelől, hogy ez az éjszakád álmatlan lesz...

---

Amikor leborultál elé, ő fejedet a karjaid közé vette és nyugtatóan ölelgetni kezdett. Végigsimított a kócos hajadon majd felemelte a fejed, hogy egyenesen a szemébe nézz. Nyomott egy forró csókot a homlokodra, aztán térdre ültetett. Ujjai végével továbbra is az arcod simogatta, miközben beszélt hozzád.
- Az a nagy helyzet, hogy nincs semmid amivel kárpótolhatnál és ne lenne az enyém. Mit tudsz felajánlani, amit nem vettem még el tőled és engem illetne, hmm?
Finoman a hajad csavargatta, majd ellépett tőled. Elővette a kulacsot amiből korábban kortyolhattál, ezúttal viszont a táladba öntötte a vized.
- Honnan tudjam, hogy az alázat beszél belőled és nem a félelem? Egyszer már átvertél. Csak addig tartott a tisztelet, amíg a félelem...
Felelte, miközben elégedetlenül megcsóválta a fejét.
- Hatalmasat csalódtam benned, Kutya. 
Ezt követően leült az ágyra és a karját kezdte nyújtani. Egyértelműen meghúzta a bal kezét valamikor korábban, ezért csinált mindent a jobbal. 

---

Nem láttad tisztán az arcát, de a ráncok megmozdulásából tudtad, hogy nagyon tetszik neki a felajánlásod.
- Szajha akarsz lenni? Nem szerelésről beszéltél az előbb?
Finoman húzott a láncokon egy kicsit, ezzel jelezve, hogy menj oda hozzá az ágyhoz. Most nem cibált sehova, azt akarta, hogy önként menj fel az ágyra, önként állj négykézlábra és kínáld fel azt, amit felajánlottál neki.
Végigsimított a hátadon, az ujja hegyével az ostorcsapás nyomát is megsimította. Még mindig égett, ha valamivel érintkezett.
- Köszönöm szépen a felajánlást - felelte, miközben megszabadult a ruháitól, majd az arcod belenyomta a matracba - Azonban egyelőre nem élnék vele. De örülök, hogy tudod, hol a helyed.
Helyette a feneked tette magáévá. Eszméletlenül fájt, Marcust azonban teljesen hidegen hagyta. A kezei szorítása téged is arra biztatott, hogy törődj bele a sorsodba. Amint végzett, nemes egyszerűséggel lelökött téged az ágyról.
- El van nézve, Shannon. Először és utoljára. Világos?
Felelte, miközben elterült az ágyon. Pihent egy keveset, majd rád dobta a saját ruháit.
- Segíts felöltöznöm aztán hozz valami kaját a konyhából. Ha valamelyik vemhes hozzád mer érni, üzend meg neki, hogy Marcus Garrel letépi a golyóit és megeteti vele. Tünés!
Ekkor elengedte a láncot és eléd dobta a földre az ágyékot takaró rongyot. Bizalmat szavazott neked. Vagy próbára akar tenni?

---

Amint visszatértél az étellel egy pillanatnyi meglepetést vélhetsz felfedezni a gazdád arcán. Az asztal felé intett, hogy oda rakd az ételt. Ínycsiklandozóan néz ki, a stressztől, félelemtől és alváshiánytól megviselt szervezeted minden porcikája kívánja. Egyetlen apró falat is elég lenne, de ellen kell állnod. A büntetés valószínűleg jóval nagyobb lenne, mint amit a jelen állapotodban el tudsz viselni.
Marcus elvárja, hogy kihúzd neki a széket, majd helyet foglal benne és hozzálát az ételhez. Eléggé helyezkedik a széken, a vállait ropogtatja és az egész testét közben. Hamarosan parancs is társul ezekhez a hangokhoz.
- Szolga, azt mondtad jól tudsz masszírozni. Bizonyítsd.
Addig nem lát hozzá az ételhez, amíg el nem kezded masszírozni, utána jóízűen elkezdi enni az ételt. 
- Tudod, amikor attól a kutyától kértem először ételt, akinek az életed köszönheted, először menekülni próbált. A vemhes biztonsági őr rángatta őt vissza az emeletre. Az volt a jutalma, hogy odaadtam a városnak egy körre. Gyűlöli ezt a helyet.
Azzal hirtelen ellökte magától a kaját.
- Ahogy én is. Hogy a picsába tudnak ilyen szar kaját csinálni? Ezt nevezik ételnek?! Szabadulj meg tőle.
Mutatott a szoba végén lévő kuka felé. Ki kell dobnod a drága ételt, ahelyett, hogy megehetnéd. Amint elértél a kukához, ismét megszólít.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Szajha akarsz lenni, vagy gépész?
A kérdés egész biztos, hogy trükkös. Marcus módszereit ismerve legalábbis.

---

A válaszod után egy elismerő taps a jutalmad. Marcus még fel is áll az asztalról, hogy megtapsolja a válaszaid.
- Lenyűgöző. Akármilyen teszt elé is állítlak, az elvárásaim szerint teljesítesz. Jó kutya! 
Felelte mosolyogva és leemelt egy pénzes szütyőt az oldaláról. Fémpénz volt benne, tehát a régi korok centjei. Szétfeszítette a madzagot ami rongydarabot tartott és kiszórt pár érmét a talajra. Messze nem volt soknak mondható, de a széttárt karok arra utaltak, hogy ez a tiéd. Minimális ételt és valami apróságot tudsz csak venni rajta magadnak, amit bármikor fel kell adnod, ha a gazdád úgy utasítja, de ez a gondolat elég, ha később nyomaszt majd téged.
- Menj, vegyél magadnak valami ételt. Kiérdemelted a nagylelkűségemet. A maradékból pedig valamit, ami nekem is tetszene. A szökés gondolata pedig eszedbe ne jusson. A vemhesek, a viperák és a saját emberem is tudják, hogy a kutyám vagy. Ha csak a kapuk közelébe mész, rosszabb dolog ér téged a halálnál. Leléphetsz.
Amikor távoznál az ajtón és a kilincs felé nyúlnál, valaki kívülről már kitárja azt. Egy kígyós dzsekit visel magán és nemes egyszerűséggel félrelök az útból, így a távozás előtt még egyszer a földön találod magad. Ahová való vagy. Nem sokkal utána még két másik, ugyanolyan dzsekit viselő férfi lépett be. Ha van egy kis józan eszed a földön térdepelve várod meg, amíg helyed foglalnak a gazdáddal szemben és csak utána távozol, ha nem akkor az amelyiknek az útját állod arcon csap a szürke kezével. Ezek vemhesek...És Viperák. A helyi drog kartell. 

---

Amikor ételt akarsz vásárolni a Kék hold ablakos standjából, Amanda nagyon finoman, ügyelve arra, hogy ne érintse a sebeid félretol az útból még mielőtt fizethetnél. Egy kígyót ábrázoló érmét tol a vemhes elé, aki miután ráharapott vissza is adja azt a lány kezébe egy jól megpakolt gyros kíséretében. Amint elvetted, a dzsekijéből is kibújt majd a válladra terítette. Egy picit fájt ahogy a dzseki az ostorcsapások helyéhez ért, de két nap után most takarja valami a tested először. A kabát még friss volt, a lány illata sem volt itta még át a belsejét teljesen. Vagy új volt a viperák közt, vagy - ami valószínűbb -, hogy valami történt a dzsekijével a közelmúltban.
- Elkísérlek. Tudom, hogy milyen... egyedül. Amúgy a nevem Amanda. Amanda Keller. Ez a szemétdomb az egyik otthonom.
Felelte szomorúan, majd felnézett a hotelra, ami eddig csak rossz emlékekkel szolgált neked. Ha dolga is volt odabent, valószínűleg inkább kimaradt volna belőle. Mivel látta, hogy eléggé pénz szűkében vagy így elsősorban az utcai árusokhoz vitt el. Ezek egyszerű csecsebecséket árultak, mindenféle faragott tárgyakat (állatok, tárgyak egyaránt, rendkívül színes választékban), valaki tetoválást árult kétes forrásból olcsón, de volt olyan is aki (valószínűleg használt) hálóruhákat, szexit és simát egyaránt. Előkerültek a különböző "fegyverek" is, melyek alig voltak többek kihegyezett botoknál, de olcsó piákat is egyaránt árul.
- Mit szeret? - Érezhetted, hogy a lány szándékosan nem mondja ki a "gazdád" szót. - Nem sok opciónk van azzal, amennyid van...