A pokol

---

Egyedül. Már több éve egyedül egy ilyen kegyetlen világban. Az élet keménnyé kovácsolt, de arra is megtanított, hogy a kiváltságos életmód nem mindenkinek jár. A bizalmatlanságod azt eredményezte, hogy folyamatosan vándorolni kényszerültél. Vagy a fertőzöttek, vagy a fosztogató bandák üldöztek el az otthonodból.
Az utad a Pokol nevezetű gettóba sodort. A vemhesek birodalmába, a helyre, ahova egy átlag ember inkább nem kerülne. Szerencsésnek mondhatod magad, hisz egy olyan időszakban kerültél ide, mikor nem kóborolnak fertőzöttek a vemhesek között. Bár csuklyában, jól elrejtőzve haladsz, még így is felkelted a kíváncsi szemeket.

Nem tudod kikerülni a megvető pillantásokat, hisz mégis csak ember vagy. Ez a tökéletes indok arra, hogy utáljanak. Szaporázod a lépteidet, hogy minél hamarabb kikerülj ebből a pokoli gettóból. Ekkor azonban egy kalapos alak ütközik beléd.

Reflexből kutatni kezded a zsebeid, de semmi sem hiányzik belőle. Sőt, egy cetlivel több van benne.
„Holdkapu fogadó, -3. szint. 16:00
Jelszó: Aranyváros
- M.“
Még mielőtt közelebbről megtudnád tekinteni a vemhest, az az arcába húzza a kalapot, és villámgyorsan elviharzik a helyszínről. A karórád jelenleg 15:40-et mutat. Ha úgy döntesz, hogy megnézed magadnak a helyszínt, akkor észreveheted, hogy a helyiek hozzáállása teljesen megváltozott, amikor a Holdkapu hollétéről kérdezted őket. Készségesen útba igazítottak. Mint kiderült, a gettó kijáratától nem messze található. Ha belépsz a bárba, onnantól nincs visszaút. 15:55. Gyorsan kell döntened. Tovább mész, vagy megnézed magadnak a titkos üzenet küldőjét.

Amad a Pokol gettóba került, ott rótta az utcákat egy nap, amikor összeütközik egy kalapos alakkal. Az alak rakott valamit a zsebébe, de mire megnézte volna az arcot, az elment. A cetlin egy helyszín, egy időpont és egy jelszó áll. Útbaigazítást kért, és meglepetésére készségesen eligazították. A gettó kijáratához közel volt a bár, így ha valami rosszul sülne el, lesz esélye elmenekülni. 15:55-öt mutat órája. Összekapja magát, és kését valami könnnyen elérhető, de rejtett helyre helyezi ruháján, és bemegy. Felmegy a harmadik szintre, nekidől a falnak, és várakozik. Ideje alatt elgondolkozik, hogy vajon mi lehet a dolog. Csapda? Esetleg munkalehetőség? A lényeg, hogy nem hátrál meg. Az az üzenet fontos lehet. Hiszen nem mindennapos, hogy egy vemhes nekimegy valakinek, és egy üzenetet hagy a zsebében... Aranyváros jelszóval.... Az óra 16:00-t mutat. Amad felkészül minden eshetőségre.

---

Amikor beléptél a vemhesek kocsmájába, egyszerre fogott el az undor és a csodálat. A hely ugyanis virágzott. Egy rakat vemhes volt jelen, hogy leigya magát a sárga földig. Szokványos kocsma volt, nem szokványos embereknek. Rögtön megtalálod a lépcsőházat, ami az általad keresett szintre vezett. Egyetlen ajtó volt a pincében, amit egy maszkos alak őrzött. Nem nézett ki vemhesnek, az arca gyakorlatilag teljesen tiszta volt.
- Jelszó? Kártya?
Ismételgette másodpercenként, amíg meg nem mutattad neki a kártyát, amit az utcáról szórtak a zsebedbe. Miután ellenőrizte a hitelességét, kitárta az ajtót és ennyit mondott:
- Jó szórakozást kívánok uram.
Odabent egy bélelt, fekete fotelban ücsörgő alak várt rád. Jobbján és balján egy-egy fekete öltönyös, golyószórót tartó úriemberrel.
- A pokol veszélyes hely a magunk fajtáknak.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta, felvillantak a szoba reflektor fénnyel. Kirajzolódott a férfi alakja, valamint sok egyéb is. Alulöltözött hölgyek sokasága szórakoztatott néhány bandatagot a távolban, a közelben pedig egy kivérzett hulla vigyorgott az élőkre. Végre volt lehetőséged jobban szemügyre venni a beszélgetőpartnered.

 Amad amint belépett a szobába, és felkapcsoltak a lámpák, elcsodálkozott: egy látszólag nagy befolyású ember, itt a Pokolban? Mit kereshet itt? Majd meglátta a földön lévő hullát. Hirtelen megborzongott... Lehet, hogy ő lesz a következő. A kissé alulöltözött nőkre vetett pár pillantást, aztán leült. A whiskeyt azonnal lehúzta, hiszen már vagy egy éve nem ivott alkoholt... Amint meghallotta, hogy egy fegyverraktár van a közelben, rögtön érdeklődést mutatott. A végére leállt egy percre, és elgondolkodott.
-Az együttműködésem attól függ... Miután végeztem, nem fogom úgy végezni, mint ő? - ezzel a hullára mutatott- És mik a pontos adatok? Hol találom a beléptető kódokat? Magam keressem meg? Mekkora ellenállásra számítsak?
Majd ránézett az őr golyószórójára.
-Ha ellenállásra kell számítsak, nem biztos, hogy elég lesz egyetlenegy pisztoly és pár közelharci eszköz. Kellene egy konkrétabb felszerelés. De ne vegye ezt követelőzesnek. És még valami... Kérem, ne hívjon idiótának... A nevem Amad...

Amad alaposan végighallgatta az eligazítást, az örömlányon való végignézést pedig nem bírta kihagyni. Végiggondolta a dolgot. A pártok egymásnak ugrasztása háborút eredményezhet, de neki kifizetődik. De ha csak ellopja, az nehezebb, de megúszhatja a vérontást. A raktárba való berambózás járhatatlan út. Amad nem egy terminátor. Végül meghozta a döntést:
-Vállalom. Az unalmas utat választom. Nehéz lesz, de mégiscsak kihívás. A polgármesternek nem muszáj meghalnia. Elég, ha csak alszik egyet... Ha megvan a kulcskártya, visszajövök.
Ezzel felállt a székből, ránézett a gépfegyveres gorillákra, majd elment. Az elnöki prezidencia felé vette az irányt.

Amad O'Sali - Lee

---

Amikor eléred a karavánt, és üdvözlöd őket, annak vezetője egy kételkedő, és egyben gyanús pillantással üdvözöl.
- Legutóbb, mikor valaki védelmet ajánlott, akkor egy fosztogatókkal teli területre vezetett minket. Négy szekerünk volt, és vagy harminc emberünk. Hárman maradtunk, az árunk kilencven százaléka odaveszett, és két napig ácsorogtunk a pusztaságban mire újra útnak indulhattunk. Gondolhatod, hogy nehezemre esik megbízni az önzetlen segítségedben.
A két őr is végigmért magának, látszott rajtuk, hogy nem szimpatizáltak a fegyvereddel. A tiéd tiszta volt, és modern, míg az övék kopott és ócska. A kétely egyértelműen erős volt bennük, azonban az egyik előállt valami használható ötlettel.
- Főnök, mit szólnál ahhoz, ha velünk tartana, de ő menne elöl. Így ha a bandája rajtunk üt...
- Igen, ez működhet. Mit szólsz kölyök?
A közeledő viharfelhők és a megannyi rád leselkedő veszély arra késztet, hogy bármennyire is ellenzed a dolgot, belemenj.
- Rendben van, akkor ha Nepal City-be értünk, akkor a lehetőségeim szerint kifizetlek. Üdvözöllek. Az én nevem Vasorrú Logan, ők itt Mark és Salvador. Alkatrészeket szállítunk Nepal Citynek. Állítólag egy újabb járgányon dolgoznak, amit a vizes karavánbeliekkel közös akción terveznek bevetni. Nagyon remélem, hogy kellően megfizetnek érte. Rám jár a rúd mostanában.
Közben persze folyamatosan haladtatok. Szerencsére az út biztonságosnak bizonyult, és mikor már több, mint négy órája úton voltatok, végre ők is elkezdtek megbízni benned. Ha fosztogató lettél volna, akkor már rég rajtuk ütöttek volna a társaid.
- Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom amiért előítéletes voltam veled kapcsolatban.
Felelte mosolyogva, majd épp bejelentette volna, hogy gyorsítanak a tempón mikor is hangos kiáltásokat hallottatok a közelből. Egy fiatal lány volt egy karóhoz kötözve, tőle nem messze pedig egy öreg férfi mondott "imát."
- Az Ég fénye hamarosan megtisztít gyermek! Felesleges kiáltoznod, a feloldozás nem jő el hamarabb. Bűnhődnöd kell, hogy általa megbocsájtást nyerj! A Glory nem felejt, nem ítélkezik, csak végrehajt. Sajnálom.
Mindenki közelebb lópódzott. A pap egy savval teli vödörrel locsolta le a lányt, majd az még hangosabban sikoltozni kezdett, aztán elhallgatott. Meghalt.
- Az Ég úgy döntött, hogy nem oldozza fel a bűnös lelket. Katharine, az emléked örökké bennünk él majd. Igyekszünk a jobb tulajdonságaid felemlegetni, de búnösként kerültél hozzánk, és eképp is távozol.
Azzal ők, és a szekta többi tagja elvonultak. Már épp indultatok volna vissza, mikor is az egyik megszólít. 
- Kik vagytok, és mit kerestek ezen a szent földön?

Amad O'Sali - Lee  

---

Az öreg pap fegyvertelen volt, ennek ellenére nem igazán érezte fenyegetve magát a szavaidtól. Megcsóválta a fejét, és szónokolni kezdett.
- A halál csak az élet egyik állomása. A lelkünk egyesül Vele, a fájdalom és bánat örökre megszűnnek, mi pedig felszabadulunk a földi békjónk alól, és az olyan tisztátalan emberektől mint amilyen te magad vagy. Nem félem a halált.
A lányra nézett, akinek már néhány helyen a csont volt a bőre helyén.
- Katharine bűnös lélek volt, ki megtagadta magától az adottságot, amivel Ő megajándékozta. Boldog életet élhetett volna a templomunkban, ahogy erre minden Hatalmas kötelezve van. Azt gondolta, hogy rá nem vonatkoznak a szabályaink.
Még mindig nem emelte magasba a kezét, sőt, rátett egy lapáttal, mikor eleredt az eső.
- Hogy mit keresek én itt? Hiszek, és hitem szerint cselekszem.
Ahogy e szavakat kimondta, az első esőcseppek aláhullottak az égből. A férfi kinyitotta a tenyerét, és hagyta, hogy az első csep belemarjon. A társaid próbáltak fedezékbe vonulni, ereszt és zárt területeket kerestek, de valamilyen testrészüket folyamatosan mardosta az eső. Az öreg pár másodpercig még ott állt, széttárt karokkal. Figyelte, ahogy a karavánt húzó lovatok megvadul, majd leveri magáról a kötelet és elrohan. A szekér pedig felborul. A pap egy nagyot szippantott a levegőbe - a bőre közben már több helyen vöröslött a maró sav hatásától -, majd így szólt hozzád.
- Az én fedezékem biztosítva van itt, ami azt jelenti, hogy te vagy az, aki a Szent Földre tévedett.
Úgy mosolygott, mint aki világéletében semmi rosszat nem tett, majd sietős léptekkel elrohant az egyik védett terület felé. Te magad is felszisszentél, mikor az első esőcseppek rád cseppentek, a társaid tekintetéből kiolvashattad, hogy nagyon nem tetszik nekik a helyzet. Az egyik rögtön az öreg után vetette magát, és könyörögni kezdett.
- KÖNYÖRGÖM! EZ ÉGET! VÁÁÁÁ! HADD HÚZZAM MEG MAGAM NÁLATOK!
- Biztos, hogy ezt szeretnéd, gyermek? A Glory törvényei rád is vonatkoznak.
A férfi habozott, de amikor a sav lemarta a homlokáról a bőrt, rögtön megtört.
- A KURVA ÉLETBE IS, LESZAROM! CSAK VIGYÉL MÁR INNEN!
Vasorrú Logan és Mark a kocsi felé kezdtek rohanni, és annak ponyvája alá bújtak. Út közben intettek neked, hogy csatlakozz hozzájuk.
- Ez az időjárás beteg.
Jegyezte meg, miközben hideg vízzel locsolta a marás által keletkezett sebeket. A vizespalackot körbeadta, hogy ti is hűséthessétek a seb okozta fájdalmakat. Mert ami azt illeti, pokolian fájtak.
Hát itt álltatok, a szerencsétek egy újabb kereke rohant el a ló formájában. Egy feldőlt szekér, három égési sebeket szenvedett férfi. Fényforrás sehol...
Kártya kerül elő, póker. Te is játszhatsz ha szeretnél, legalább valamivel elütöd az időt.
Fél órával később valami szokatlanra leszel figyelmes. *Ploccs*
Csak ennyit hallasz, és két árnyat látsz magad mögött, az egyik épp földre ejtett fegyvereket szedi fel, aztán felétek mutat.
- Nézze meg, hogy abban mi van...

 Néztem egy nagyot, amikor a vénember lazán széttárta a karjait és áztatta magát a savasesőben... Majd konkrétan a lovaink megvadultak és elfutottak... Az eső hatására az AK azonnal kiesett a kezemből, majd rohantam a többiekkel a kocsihoz. A harmadik srác... Hát szerintem nem volt a legjobb ötlet az öreggel tartani. De ő döntött. A fájdalom nagy úr...
 Gyorsan bementünk a ponyva alá, majd elláttuk a sebeinket. Majd előkerült a póker. Én is beszálltam, gondoltam miért is ne? Fél óra múlva azonban a semmiből feltűnt két ember, csak az árnyaikat láttam, majd ezt:
 -Nézzen be oda is.
 -Fosztogatók. -mondtam ki halkan. Majd az egyik megfenyegetett, hogy kijöjjünk. Gyorsan kellett gondolkodnom. De a harc elég esélytelen lett volna, mivel két rendesen felfegyverzett ellenfél ellen nem elég a pisztolyom... Kiötöltem valamit, majd Mark kezébe adtam a pisztolyomat. Mondván, hogyha bármi rosszul sülne el, akkor lőjön. Kinyújtottam a karomat, jelezvén, hogy nem akarok bajt, majd megszólaltam:
 -Ember, nekünk nincs védőfelszerelésünk! Ha akarnék, se tudnék most kezet felemelve kimenni! Nem tudnánk megegyezni valahogy? -reménytelennek láttam a helyzetet, mivel nem nagyon volt tárgyalóalap... -Zsoldosként kéne eljutnom Nepal Citybe! A fizetésből... esetleg maguk is kaphatnának! Miért kéne megölniük minket? Megtudjuk valahogy beszélni. -közben a késem a másik kezemben volt, arra az esetre, ha közel jönnének ellenségességet mutatva.