Shawn

A humoros férfiú mögött egy intelligens, sakkjátszma szerű logikával megáldott, kiváló problémamegoldó található. Rengeteg új ötlettel áll elő, határozott, fantáziadús, kreatív és kitartó. (Nem mellesleg a lányok kedvence) 

Körülbelül száznyolcvanöt centiméter magas, edzett testalkatú huszonéves férfi. Egy egyszerű kezeslábast visel, mely Köztársaság város színeit hordja magán.A kezeslábas alatt egy fehér ing bújik meg. A vállán egy egyszerű, ám annál érdekesebb táska húzódik, amiben csupán két dolgot tart. Rengeteg papírt és tollat. Barna, szemébe omló haja a napfényében szőkének tűnhet. A megnyerő barna szempár bárki tekintetét magával ragadhatja, főleg ha az a bizonyos sunyi mosoly társul hozzá, ami már így is az arcára fagyott. 

Ahogy a hajó folyamatosan előre haladt, a szél Shawn haját tépdeste. A hullámok az arcába csaptak, szája megtelt vízzel, de nem érdekelte, osztogatta tovább a parancsokat. Pontosabban megpróbálta, de senki sem hallgatott rá. Bár zseniálisnak találta Zhao tengernagy tervét, a megvalósítását annál kevésbé. Több rést is észrevett a dologban, azonban az ő véleményét senki sem kérdezte, és ha hangot próbált adni, leléptették. 

Akárki ránézett, csak egy tűzidomárt látott benne. Átlagosat, pótolhatót. Azonban nem az volt, korának talán egyik legnagyobb lángelméje, tökéletes memóriával, remek vezetői képességekkel és gyors reflexekkel, ezt azonban senki tudta, vagy nem akarta elismerni. Az ellenkezőjének bizonyítása érdekében a seregbe menekült, hogy Ozai oldalán leigázza a világot. Előtérbe helyezte a tűz népét, felsőbbrendűnek vélte őket, azonban magát még annál is nagyobbra tartotta. Valószínűleg az egocentrikus viselkedés gátolta meg abban, hogy elölrébb jusson a szamárlétrán, és ez most sem volt másképp. A folyó és a Hold szellem együttes ereje cibálta a hajóját, ő pedig kétségbeesetten osztogatta a parancsokat. 

- Fordítsd jobbra hajót, el fog nyelni minket! EL FOG NYE....LNI TE OSTOBA 

Azonban a válasz a szokásos volt, nem te vagy a kapitány. Mi más lehetett volna. Shawn azonban megelégelte a dolgot és egyszerűen elhagyta a hajó fedélzetét, ugyanis csak pár százalékkal, de több esélyt látott a túlélésre, mint, ha a hajón maradna. A szellem azonban így is magával ragadta, pár perc, pár pillanat volt csupán, és érezte a halál nyújtotta megkönnyebbülést. Azt gondolta, hogy itt véget ér rövidke élete, de tévedett.  

Egy fehér ködbe burkolt szakadékban ébredt, sok bukkott személyt vélt felismerni, volt amelyik több száz éve halott volt, így egyértelművé vált számára, hogy ahol jelenleg tartózkodik az már nem a valós világ. Az őrület bűvölete a környezetében mindenkit maga ellen fordított, nem voltak urai a cselekedeteiknek, örök szenvedésre voltak kárhoztatva. De nem ő, egy gondolat, egy motiváció hajtotta őt. A szabadulás. Folyamatosan köröket írt le, a talajra rajzolt térképeket, számításokat végzett és végül, tíz év után, de kijutott a szellemek ködéből. Csak árnyéka volt korai önmagának, az összes gondolata a rajzok körül keringett, azt képzelte, hogy még mindig ki kell szabadulnia onnét, ahonnan korábban már távozott. A feszültségtől minden végtagján feszültek az erei, nem tudta mi a célja lehetne az életben, hisz nem tudott hazamenni. Nem ismert kiutat a szellemvilágból, azonban legjobb tudomása szerint a Ködből sem volt kiút, ő mégis talált egyet, nem foghat ki rajta egy másik faj által uralt világ. Sokat olvasta a régi legendákat, így volt elképzelése, hogy hogyan élhetne meg egy ilyen pokoli helyen. Az elképzelés azonban mindig könnyebb, mint maga a valóság. Meggyötört elmével és azzal, hogy tíz éven keresztül ugyanazt látta nehéz volt boldogulni az új környezetben. Bármit tett, a természet megtorolta. Nem építhetett házat magának, nem ehetett bármit, mert a természet megbüntette érte. Az alapanyagszerzés így szinte teljesen lehetetlen volt számára, azonban nem adta fel. Közel negyven évébe telt, de sikerült egy kisebb viskót építenie egy olyan környezetben, melyben egyetlen szellem sem akarja levadászni őt.  

Épp az aznapi vacsoráját üldözte egy íjjal a kezében, amikor egy hatalmas fénycsóva lövellt ki a távolban. Ittléte alatt alaposan kiismerte ezt a világot is, azonban ehhez foghatót még sohasem látott. Óvatosan, több nap alatt közelítette meg a jelenséget, ami mint kiderült nem volt más, mint egy portál. A felismerés örömteli volt számára, az érzés ami akkor ragadta el, mikor átlépte azt pedig leírhatatlanul gyönyörű. Egy újabb ismeretlen tárult elé, egy új világ új felfedeznivalókkal. Még az sem lepte meg, hogy elvesztették a háborút. Az események alapján nem volt nehéz pár hónappal előrekalkulálni, abban reménykedett, hogy majd az Ő előreléptetésével változtathat a meccs állásán. Tévedett. 

De ez már a múlt volt, Shawnt pedig a jövő érdekelte. Pár hét alatt beletanult abba a rengeteg újdonságba ami azóta történt és jelenleg –bármennyire is ellene van – az Egyesült Erők egyik tisztjeként szolgál. 

Aznap azt gondolta, hogy ez is egy olyan bevetés lesz, mint a többi. De már akkor tudta, hogy nem így van, mikor késésben volt. Egy káposztaárus sato mobilját kellett elkoboznia, valamint futókat megszégyenítő sebességgel kellett futnia, hogy majdnem elérje a hajót. Ahelyett, hogy arra ér vissza, hogy minden rendben van, azt látja, hogy a bárka már majdnem kint van a nyílt tengeren. Hát köszönöm szépen, ez baromira nem esett jól neki. Aztán végül is csak megállította a hajót, és belebotlott egy csuklyás, teafaló szörnyetegbe és élete szerelmébe. Már most nem úgy hangzik, mint egy átlagos kaland, he? És akkor még a szellemről nem is esett szó, akivel egykoron barátok voltak, azonban átverte. De ezt a történetet máskorra. 

Világéletében nem érdekelték nagyon a lányok, egy barátnője volt csak, és az is csak egy fiatalkori szerelem volt. Shawn szemében egy botlás. Mondjuk ő nem zuhant ájultan az ember fejére. Sejj, ezek a nők nem igaz? Mondjuk Shawn sem viselkedett épelméjű emberként. Normális esetben ellenőrizte volna, hogy a lány jól érzi-e magát, meg-e sérült, hoz neki egy kiscicát, hogy jobban érezze magát blah-blah-blah. De neeem. Shawn mit csinál? Megcsókolja.  

Ez már a szellemvilágban történt, ahol ugyanis ismét előkerült a Fekete Nap. Egy új remény Shawn számára, hogy véghez vigye céljait. Azonban a nők (mint minden hős történetében mindig) itt is megváltoztatták a férfiak gondolkodásmódját. Shawnét legalábbis igen. Ennek köszönhetően a csapat mellett maradt, később azonban kiderült, hogy nem ők voltak a kiválasztott csipet-csapat. Az út a hadsereg szempontjából felesleges volt, a férfinak azonban esélyt adott arra, hogy rendbe tegye az érzelmeit. Megfogta Zima kezét, megcsókolta (a lány ezúttal magánál volt, szóval ez ér!) a lányt és vissza tértek a szürke hétköznapokba, hogy színessé tegyék egymás életét.

 

A sorstól kapott egy évet, hogy végre normális életet éljen. Egy évet, nem többet, nem kevesebbet. Belekóstolhatott a boldogságba, feljebb tornázhatta magát munkája ranglétráján, és bár még mindig nem számolt el teljesen a múltjával, a mindennapi élet elvonta a figyelmét. Rengeteg edzett, igyekezett megtalálni a lelki békéjét. Nappal az irodában dolgozott, egyszerre több ügyön, éjszaka pedig vagy egyedül olvasta a tekercseket, könyveket, vagy pedig Zimával találkozott. Ha megállunk egy pillanatra, akkor rájöhetünk, hogy valami hiányzott az eddigi életükből... Gondolkozz... Gyerünk... Najó: Találkozás a lány apjával. Shawn ezt ellenezte, ahogy Zima is, a férfi azonban kíváncsi volt. Az egyik találkozás alkalmával jó istenesen telibetalálta a fiú fejét egy cipővel. Ekkor Zima beavatta a családi rituáléba, Shawn pedig kreatív volt és szerette a kihívást. Az első feladata az volt, hogy el kellett döntenie mit kezd a cipővel. Több másodperces vizsgálat után megállapította, hogy ez egy nagyon öreg darab, és amúgy is...jön a meleg. Shawn a káposztagyár cipő részlegéről vásárolt egy nagyon jól kinéző szandált az apának, és azzal az üzenettel adta át neki, hogy semmiképp se hordja zoknival. 

A második feladat már érdekesebb volt. Egy cipőt ragasztottak a plafonra, és neki pedig valamilyen formában a földszintre kellett azt hoznia. Mitad isten, eszébe jutott a világ legkomplexebb megoldása. Elkezdte a plafonra ragasztani a bútorokat, már épp azon volt, hogy elkéri az asztalok és a nehezebb bútorok kirakási útmutatóját, amikor sajnálatos módon leállították. Sebaj, hátra volt még három feladat. 

Nem volt ínyére, hogy hátra kötötték az egyik kezét (a másikkal be kellett volna kötni a cipőfűzőt), de hamarosan feltalálta magát. Nemes egyszerűséggel betűre a lába mellé a fűzőket, hisz úgyis így szokta hordani azt. Az asztalon lévő pálcikákkal pedig elfogyasztotta a vacsoráját. 

Milyen ember szokott cipőt adni a lány barátjának? Hát Zima faterja. Ez ráadásul büdös is volt, így a férfi kitisztíttatta és az ablakba helyezte. Ugyanis a szag tisztítás után sem távozott. 

Amikor a bőségszarura került a sor, akkor Shawn belerakta a veszett mókust a cipőbe, mert veszettül szerelmes, a kekszet elrágcsálta menet közben, a Teafűt elégeti a kezei közt mondván, hogy Niterisre emlékezteti, a pegramen darabbal körbecsavarja a madártollat és a tintával teli üvegcsét, és a szaruba teszi "A műveltség mindig fontos", ezt követően felkel és elülteti az ablak alá a kaktuszt, mondván, hogy ilyen kis cserépedényben elpusztulna, a kis darab gyapjút azért tette bele, hogy ha majd párnának használja a papucsot, kényelmesen pihenhessen rajta, a kulcsot Zimi kezébe nyomta, mondván, hogy ez a kulcs az ő szívéhez és csak rá hajlandó bízni. A csengőt felakasztjaa az ajtó fölé, hogy a család meghallja, ha valaki belép a hánzba, a biztonságot szimbolizálja vele. A sípot a szájába teszi és valami nótát kezd el sípolni rajta. (Kicsit sem idegesítő) 

A próbák kiálása után Shawnt kikiáltották királynak. (Pontosabban ő saját magát, és soha senkinek nem említette ezt a kinevezést). Úgy néz ki, hogy megtalálta a második felét, a boldogságot, az életet. De hamarosan újból rosszra fordultak a dolgok. 

A város jelenlegi helyzete egyre jobban nyugtalanította. Átvirrasztott északák, (száz el nem mondott szó) rendőrségi ügyek sokasága, utcai problémák. Ezek jellemezték a jelenlegi helyzetet. Előfordult, hogy a munkahelyén aludt, újra előjöttek a rémálmai, melyekről még Zimának sem beszélt. (Még akkor sem, ha a lánynál aludt, vagy ő nála és az felébredt Shawn mocorgására, hirtelen felébredéseire, járkálására stb.).  

A jelenlegi helyzeten minél előbb változtatni kell. Tudta, hogy erre tisztként nem képes. Már egy ideje feni a fogát a polgármesteri székre, de jelen pillanatban ez nem opció. A jelenlegi pozíciójából kell megoldást találnia. Érezte, hogy kezdődik valami...