Prisión Estatales

Hermann Beilichter

Név: Armenia Sentia Thrasea
Kor: 24
Baszk Birodalomban született. Természetesen ő is a katonaságba állt, hiszen ők voltak a Bosszúállók. Sok mindent megtanult, köztük több fontos nyelvet (spanyolul jól, illetve francia kicsit. Körülbelül megérti, de válaszolni már nem igazán tud), és az elvártnál kicsit többet a katonaság követelményeinél. Viszont sosem volt az a tipikus csapatmunkás, maximum kettő-három emberrel tudott együtt dolgozni. Ezért ő a katonaságban is a csendes gyilkosságokat, a kémkedéseket kapta feladatul. Neki jobban tetszik így, szeret a háttérben maradni. A felsőbb hatalmak is elégedettek voltak vele, így ő sem panaszkodott. Nem volt az a társasági ember, néhány barátja volt csak.



Legutóbbi küldetése során egy politikai embert kellett kiiktatnia a Battuta Szultánságban, ami sikerült is, azonban mint kiderült, a nép szerette a pasast, így a közemberek megtámadták a lányt. A lány úgy tudta, hogy a nép ugyanúgy utálja, legalábbis ő ezt az információt kapta, így elégségesnek találta, ha csak a célpont embereit iktatja ki. Hát nem volt elég, mert a nép is a célpont mellé állt, amire nem lehetett számítani. Pedig nem dicsekedett el, egyszerűen le akart lépni, de úgy tűnt, a fickó elég érdekes lehetett, ha a halála utáni második percben már kereste valaki. Alig bírt elmenekülni előlük, több kisebb sérülést is szenvedett, végül megérkezett a segítség. Majdnem sikerült elmenekülniük, amikor a segítségére érkező társát megölték, a szállítóeszközt (legyen ló) lelőtték, így nem volt más választása, csak a futás. A mai napig fogalma sincsen, de elmenekült. Amint lehetősége volt rá, átöltözött, hogy kevésbé legyen felismerhető, majd ezek után üzent a hazájába, és beszámolt nekik részben, hogy ha rossz kézbe kerülne se derüljön ki, mi történt idegen számára, de mielőtt elküldhette volna az üzenetet, rátaláltak, és a levél alapján bűnösnek ítéltek. Azonban csodával határos módon végül „csak” a Sierra Nevadai börtönbe került, ahol rabként tengeti és dolgozza a napjait. Ekkor volt 22 éves.
Azóta két év telt el, de senki nem kereste. Ugyan, ki tette volna? Nem nagyon voltak barátai, a birodalomnak meg csak egy volt a sok közül. Nem nagyon reménykedett már semmiben. Viszont közben a háttérben tevékenykedik, kedvenc hobbija a csempészet. Előfordul, hogy sikerül szereznie ezt-azt, hiszen két év alatt kitapasztalta a dolgokat nagyjából. És vár, hogy történjen valami, ami esélyt ad a szökésre.

Három nap telt el azóta, hogy kitört és győzött a börtön lakók puccsa vagy ahogy Ramirez mondta a „Szabadság vágya legyőzte a zsarnokot”. Bár bizonyos tekintettben nem volt olyan rossz a helyzet. Igaz, hogy napi 12 órában dolgoztatók (ebbe benne van az ebédidő is) és az őrök se voltak túl kedvesek, de legalább meglehetett vesztegetni őket. A menza kaja a körülményekhez képest jó volt és legalább minden nap kaptatok napjában kétszer enni. De mikor meghalt a matuzsálemnek számító Jumurdzsák Börtön igazgató, akinek halálát a legtöbb rab is meggyászolta, mivel az öregnek igazi vajszíve volt. Az ő helyét vette át egy túlbuzgó frissen végzet tiszt Abdul. Az első fél évben nem nagyon volt vele gond, gyakrabban volt razzia, de az őrök közül páran persze előre szólt ilyenkor. De lassan elkezdett az őrök közt is tisztogatást rendezni. Kiszórta azokat akik a rabokkal üzleteltek vagy nem tűntek számára megbízhatónak majd a helyükre a hozzá hű embereket vett fel a környékbeli településekből. Mivel senki se volt aki felügyelte volna és senkit se érdekelt a börtön amíg kitermeltétek a kellő mennyiségű vasat így szabadon tevékenykedhetett. Az árúból természetesen sikkasztót egy kicsit és jövedelem kiegészítés nevén eladta a helyi bandáknak. A rabokat keményen megdolgoztatta négy órával megtolta a munkaidőt, azokat a rabokat akik nem tették azt amit mondott vagy illegális eszközt találtak nála keményen megbüntette. Példát statuált rajtuk. Igazi megalomániás lett az igazgató. Míg nem Ramirez, a bandájával és néhány őrrel puccsot hajtott végre ellene. Melynek során az igazgatót elfogták és egy gyorsított bírósági eljárás során keresztre feszítették a börtön bejárata felett. Azokat az őröket akik nem voltak a puccsistákkal rabszolgaként dolgoztatják lent a bányában most. Majd ezután hivatalosan is kikiáltotta Ramirez párttitkár a Sierra Nevadai Szindikátust. A 274 itt fogva tartott rabból összesen 219 kért az ígéretéből vagy csak nem volt jobb dolguk és inkább ezért maradtak. A többi rab elmenekült. Az itt dolgozó 60 őrből 30 rabszolga lett, 7 meghalt a maradék 23 pedig az új pártelnök végrehajtói. A civil dolgozók közül mind a 10 ember megtarthatta a munkáját.

(Ramirez)

(Abdul)

Három napja áll fent az új rend. Eddig egész sikeresen, még nem tört ki a börtön területén az anarchia. És úgy tűnik Ramirez nagyon biztos a dolgában eddig 3 db 10 fős csapatott indított útnak és ti lesztek a negyedik csapat. Titeket nyugatra, Alméria irányába indítót útnak. Az osztag parancsnok Mohamed, aki valamikor őrzött benneteket. A harmincas éveinek az elején jár. Folyton vigyorog mint a tejbe tök. És rettentően rossz vicceket szokott mondani.

(Mohamed)

A csapat vele együtt 10 főből áll és egy szekérből amit az osztag négy tagja húzz mivel nektek már nem jutott hátas. Mohameden kívül még két ember fel van szerelve elöltöltős puskákkal ebből szerencsére jutott elég. Ezen kívül mindenki szerezhetett magának a börtönben valamilyen fegyvert a fegyverraktárból vagy a kegyvesztett őröktől. A fiatal rabok (20 körüliek) kardokat és lándzsákat szereztek be, az idősebbek inkább késeket és törőket, bár egyesek a kutyabőr ostorok közül is szerzet párat. A lőfegyvereket és íjakat az állam lefoglalta.

Hogy mit szállít a szekér, hova és milyen célból nem tudja senki csak Mohamed. Bár a csapaton belül mindenki biztosra veszi, hogy vasat visztek Almériába eladni valamelyik helyi kereskedő háznak. Az út hegyeken és bűnbandák területén keresztül vezet oda. Tökéletes alakom lenne arra, hogy megszökjön valaki. A nehézen járható terep miatt valószínűleg senki se keresne benneteket, meg nem is érdekelne senkit pár eltűnt bűnöző. A második nap, még napnyugta előtt elértek egy kisebb posta állomást amit egy istállóval építettek egybe. Az állomás köré néhány lakóhelyként azonosítható épületet építettek a helyiek. A hely nem túl bizalom gerjesztő, lepukkant, lerobbant és amint közelebb értek az állomás épületéhez puskapor szagát érzitek a levegőben. Mohamed int nektek hogy maradjatok hátul készenlétben és maga mellé rendel két embert, hogy vele együtt nézzenek körül.

(Állomás)

(A lakó házak)

Hermann Beilichter

A börtön gyengélkedőjén tértél magadhoz ahol egy ápolatlan szőrös fickó volt az „orvos”. Úgy mutatkozott be neked mint Dr. Alexandros La Matanza. Majd feltett pár kérdést melyek közül a „Mi a neved?”, „Hogy vagy?” „Honnan jöttél?” és a „Hány éves vagy?” kérdéseket értetted. A társaidról pedig nem mondott semmit, nem tudod, hogy azért mert nem találkozott velük vagy azért mert nem érdekelte őt. Majd valamelyik közösségi cellába vittek az őrök. Te már Abdul idején érkeztél meg, szóval kemény munkára fogtak. Erős kiállásod, és mert nem értetted mit mondanak az őrök gyakran vertek el, küldtek a bánya mélyére és magánzárkába ahol szintén elvertek. A napi kosztodat néha meg is vonták tőled. Mindeközben próbáltad kideríteni, hogy mi lett a csapatod tagjaival. De egyiküket se volt ott a rabok között. Mikor a börtön puccs megtörtént te épp magánzárkában voltál, szóval nem tudtál semmit se tenni az ügy érdekében, de szerencsére Ramirez kiengedett és megengedte neked, hogy az egyik szöget te verd bele az igazgató egyik általad választott testrészébe. Persze közben valahogy próbálta tudtodra adni, hogy ne öld meg őt.

(A doktor)

Az elmúlt három napban szabadon járhattál kelhettél a börtön falain belül és kívül is. Még saját ágyat is kaptál vagyis visszakaptad az eredeti celládat a cellatársaiddal együtt. Szerezhettél magadnak közelharci felszerelést a fegyvertárból. Járhattál a személyzeti részlegen is. Második nap mikor a börtön falain kívül tettél egy rutin kört felfedezted a temetőt. Jelöletlen és jelölt sírok. Föld kupacok melyeknél egy fejfa van. Valamelyiken rajta van az elhunyt neve, valamelyiken csak számok másikon egyik se csak pár személyes holmi mely utal a halott személyére. Néhány fejfa már teljesen elrohadt vagy eltört. A sírok között sétálva találsz egy fejfát amire nem írtak semmit csak egy kis zacskó logót ott és egy törött szemüveg. Talán Otto Kranzot temették ide? Talán a többi társad is itt van eltemetve? Mind meghaltak volna? A húgod is meghalt volna? Bejártad a temetőt keresztül kasul, többször is de semmi nyom nem utal rá, hogy itt lenne eltemetve a húgod vagy Otton kívül bárki más. Lehet, hogy ellopták a kegytárgyaikat? Elindultál vissza a börtönbe, hogy kérdőre vond Ramirezt, de mikor visszaértél. Már vártak téged és közölték, hogy holnap útnak indulsz egy csapattal amit Mohamed őrmester (valószínűleg a mai nap délutánján nevezték ki, mert reggel még csak simán Mohamed volt). Ezt persze többször megpróbálták elmagyarázni neked, de csak annyit értettél végül meg, hogy „Holnap mész Mohamed el.”. Ezután még megpróbáltál információt szerezni a csapatod tagjairól valakitől, de senki se mondott neked semmit vagy egyszerűen nem értették mit akarsz.

Másnap összekészültél az útra és csatlakoztál a karavánhoz. Sajnos te nem kaptál lőfegyvert, így csak az alap zsákmányolt felszerelésedre hagyatkozhatsz (Ez lehet pajzs, kard, lándzsa, tőr, villa, házi készítésű bökő, kés vagy íj és X mennyiségű nyíl szóval bármi ami nem lőporos, terhelés van, szóval úgy pakolj). De végül örülhettél, mert nem téged osztottak be a szekér vontatására. Ezek után mentek. Bármikor amikor beszélgetni próbáltál valakivel az vagy elhajított vagy a képedbe röhögött mikor megpróbáltál egy értelmes mondatott kinyögni. Bár volt egy két kivétel akik tanítottak a spanyol nyelvre. Első este védelmi körben pihentettek a szekér körül és te voltál az első ember aki őrségben volt, társának Philppet a tolvajt és Bunkót kaptad aki bár elmesélte hogyan ragadt rá ez a becenév nem igazán értetted csak annyit, hogy köze van az egésznek egy valamilyen madárhoz. Majd jött a váltás. Este kényelmetlenül aludtál köszönhetően annak, hogy csak két darab vastagabb rongyból készült az ágyatok, de a meleg spanyol nyár miatt nem fáztatok annyira. A második nap is hasonlóan telet mint az első, meneteltetek, próbáltál beszélgetni és nyelvet tanulni. A szárított kaja még mindig borzalmas volt és a víznek is rozsda utóíze volt, de legalább volt.

Sötétedés előtt legalább elértétek a posta állomást. Fából összeeszkábált nem túl nagy épület volt aminek a minősége vetekedett az istállóéval. A két objektumot csak az ajtó különböztette meg minőségben. Mikor közelebb értek az épülethez te is érzed a puskapor szagát. Tudod, hogy itt nem rég valaki lövöldözött. Bár nem ez a legbiztonságosabb hely, de azért nem szokás még ilyen helyeken sem az ok nélküli lövöldözés. Mohamed int egyet a csapatnak, majd neked és egy másik férfinak aki lándzsával és egy kerek pajzzsal érkezett, hogy csatlakoztok hozzá. Ezt a nyelvet még te is megérted. Majd mikor oda értek az ajtóhoz, benyittok. És semmi. Bár feldúlták az épületet az asztalok és székek egy része elborult, de sehol egy darab halott, haldokló vagy élő ember. Csak a puskapor csípős szaga és a fattyú gyertyák illata tölti meg az épületet. Pár percig még bejárja a helységet az őrmester a szemével, majd leengedi a fegyverét. Átnézitek az épületet, de sehol senki csak néhány véres folt a pulton, padlón és a konyhaként azonosított szobában. Mohemed úgy dönt kisajátítja magának és a karavánnak az épületet. Nem igazán érdekli mi van a többi házban és mit csinálnak az emberei velük és az abban talált értékekkel. Kijelöli az éjszakai őrséget, majd megcsapolja az egyik vizes hordót ami az előtérben áll.

Te ma nem vagy őrségben szóval azt tehetsz, amit akarsz bejárhatod az állomást vagy a három lakóházat is átkutathatod, hátha találsz valami használhatót. Bár szemed sarkából látod, ahogy Mohamed az egyik fegyveressel beszél. Vajon mit tervez az a muszlim ördög? Lehet követni, kéne a fegyverest? De akár el is szökhetnél, ki keresne téged?

Armenia Sentia Thrasea

Az életed nem sokat változott puccs óta. Talán csak annyit, hogy kevesebben jönnek oda hozzád, hogy szerez be nekik valamit. Ami nem tett jót a bevételednek így szívességekért és egyéb dolgokért vállaltál munkákat, de aztán a második nap délutánján téged is megkeresett egy küldönc és közölte veled, hogy holnap elindulsz Mohamed őrmesterrel és egy csapatra való másik emberrel. Részleteket ő se mondott neked, bármennyire is erősködtél. Úgy látszik ő is csak annyit tudott amit elmondott neked. Így ma este vagy holnap reggel összekel készülnöd, takarót és fegyvert kéne magaddal vinni (lőporos fegyver kivételével bármi lehet). Másnap indultok is. A csapatból mindenkivel találkoztál már és a nevüket legalább tudod, bár csak távoli ismerősnek neveznéd őket. Egyetlen érdekesség a furcsa fogoly, aki nem beszéli a nyelvet. Vajon ő mit keres itt? Sőt te mit keresel itt? Bár azt nem sikerült megtudnia senkinek, hogy eredetileg baszk származású vagy, de lehet, hogy ők sejtik, hogy a Bosszúállók egyik tagja vagy és meg akarnak tőled és a többiektől szabadulni? A csapat közel fele renitens elemnek számított a börtönben. Talán most szórnak ki titeket? Amikor a felszerelést kiosztották (hideg élelem, víz, plédek) te kaptál egy lőfegyvert. Egy régi elöltöltős példány és hozzá húsz lövésre elegendő töltény ami azért elég sok és egy táskányi fekete lőport is magaddal cipelsz.

(Elöltöltős puskád)

Nem igazán történt semmi az első napon csak mentetek a hegyeken keresztül, nem a fő utakat használva, hogy kerüljétek a feltűnést. Tisztában vagy vele, hogy erre felé nem egy rabló banda tevékenykedik. Este pedig neked nem kellett őrködni. A második nap sem történt semmi egészen addig, amíg nem értétek el a posta állomást. Te hátramaradtál a többiekkel egészen addig amíg nem szólt Mohamed, hogy bemehettek. Tíz perc szabad foglalkozásod után az őrmester hívat téged. A vizes hordó mellett találkoztok. Kedvesen feléd nyújt egy rozsdás bádogbögrét.

- Aranyom. Ön ugye nem hisz a szellemekben? Én nem hiszek bennük, hisz egyet se láttam. Tudja mért? Mert átlátszóak! – Itt egy ízeset röhög a saját tréfáján és várja a te reakciódat. – Na de nem azért hívtam ide. Járja be a terepet Phillipe társaságában. Keressenek nyomokat és kerülje a konfliktust, ne úgy mint Harun imán esetében. Három óra múlva várom vissza. Most pedig elmehet.

Harun imán. Rég nem hallottad ezt a nevet más ember szájából. Ő volt az akinek a megölése után elfogtak. Valószínűleg az aktádból tud róla. Időközben összeszeded Phillipét is és elindultok a felderítésre. Elhaladtok az istállóban állomásozó szekér és az épület körül lévő négy őrszem mellett. Először az út mentén haladtok. Van pár nyom az úton, de semmi olyan ami szokatlan lenne, emberi és állati lábnyomok. Nincsenek olyan nyomok amik arra utalnának, hogy valamit a földön húznának. Bár az út szélén pár emberi lábnyom szokatlanul közel és egy sorban vannak egymáshoz képest, mintha nem mernének vagy tudnának nagyobbat lépni és megelőzni egymást. Néha még egy kis megszáradt vérrel kevert homok is előkerül a lábnyomok mellől. Majd elértek egy sziklásabb területre ahol már nem tudjátok követni a nyomokat. Talán jobb lenne vissza fordulni vagy kideríteni, hogy kié voltak azok a nyomok? Már sötét van és a nyomokat se tudjátok már követni a sziklás talajon, de lehet szerencsétek lesz és megtaláljátok őket.

(Phillip, két darab machete szerű kardal van felszerelve)

(Phillip fegyvere)

Egy fattyú kardot és egy széles pajzsot választok. Nomeg egy bökőt amit az övembe tűzök. Amúgy ebben a nagy melegben mindenhova félmeztelenül rohangálok. Legalább láthatják az emberek az állatira kigyúrt felsőtestemet.  (Hölgyeknek ingyen feszítek ) Ezek a nyüzüge pogányok úgysem ellenfelek nekem. Pláne ez a Mohamed. Látszik, hogy nem egy észlény. Egy lándszást és egy hosszú kardost küldeni egy épületbe? Szerencse, hogy nem volt ott senki különben tuti meghalunk. Én meg megse tudom magyarázni ennek a balféknek.
Egye fene a muszlim ördögöket. Nem érdekel a pogánykodásuk. Lelépni...hát nem tudom. Egyedül úgy, hogy a nyelvet sem értem. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Annál sokkal jobb tervem van. Bizonyítom, hogy milyen erős harcos vagyok és feljebb kerülök a ranglétrán. Úgy talán sokkal több dolgot tudok a céljaimra fordítani és hasznosabb leszek mint, hogy egyedül meghaljak a sivatagban. Talán a hugomat is megtalálom.
Úgyhogy jelenleg csak annyi a dolgom, hogy hasznos legyek. Az pedig megy. Elvégre tizenkét éven át voltam apród. Rögtön bele is vetem magam a környék átkutatásába. Kunyhóról kunyhóra járok. Mindegyikbe benyitok (Ha nem nyílik megpróbálom berúgni vagy ilyesmi) majd bekukkantok nem-e vár bent csapda. Aztán egy hangos? GUTEN TAG. Kíséretében betrappolok a viskókba, hogy kirámoljam őket. Összehordom az értékes fegyvereket, kaját, vizet, értéktárgyakat és persze közben nyomokat keresek ami a csapatomra utalhat.

Hermann Beilichter

Mivel a 10 fős csapatból igazából neked, Mohamednek és egy furcsa küllemű fogolynak. De mivel Mohamed egyértelműen kifejezte nem érdekeltségét az épületek átkutatása iránt csak ti ketten maradtatok az épületekre. A furcsa fogolynak is az juthatott az eszébe mint neked ezért oda lép hozzád mielőtt még elmennél és int neked, hogy kövesd. Láthatólag nem is próbálkozik azzal, hogy beszéljen veled. Bár emlékszel rá a tegnapi napról, akkor is csak egy kézmozdulattal zavart tovább téged meg úgy általában mindenkit, aki beszélgetni próbált vele. Csak néha-néha szólalt meg, de ritka volt, hogy egy vagy két szónál többet mondjon. Egész testét lepedőkbe és rongyokba csavarta, mintha csak attól félne, hogy bármikor rátok támadhatna egy homok vihar.

(Furcsa alak)

Jelenleg úgy néz ki ő is a házak átkutatásában tevékenykedik és megpróbál ő is pár hasznos dolgot összeszedni. Az alak minden háznál előre enged, mintha csak attól félne valami csapda vár titeket odabent. Az első ház amit átnéztek tárva nyitva volt az ajtaja. Mikor beköszönsz a társad enyhén jobbra dönti a fejét és rád néz majd befelé fordítja a tekintetét. A házat tisztára söpörték, nincs bent semmi csak pár nagyobb bútor. Egy ágy amiben egy személy is alig fér el, pár fatönk amik feltehetőleg székként hasznosított az illető és egy régi vaslemez ami négy fadarabon ált. Ez lehetett az asztal. Az egyszobás épület jobb oldali falán egy kötélen ruhák lógnak. Nem sok talán 10 darab, pár szakadt póló, egy darab gyapjú nadrág (túl kicsi rád), és egy viszonylag jobb állapotban lévő szoknya. Némi szemét, három darab kés melyek közül egyiknek sincs éle, sőt az egyik még ki is csorbult és felbontott konzervdoboz található itt.

A második ház ajtaja már be van zárva, de te egy rántással kitéped az egészet helyéről ennek következtében az épület kicsit remegni kezd, de még állva marad. Odabent viszonylagos rend fogad, ez már egy két szobás épület. A két helységet egymástól egy rózsaszín kacsás pléddel választották el. Az a helység lehetett a lakó és előtér ahova ti beléptek. A jobb oldali alsó sarokban két ruhás halom látható, mind kettő büdös és tele van szakadt, piszkos rongyokkal. A bútorzat itt is hasonló mint az előző épületben csak itt nincsen ágy, viszont a ruhás kupacok mellett található egy nagy adag szalma. A pléddel elválasztott bal felső sarokban viszont igazi kincsre bukkansz. Egy vasból kiöntött kereszt amin a rézből készült Jézus van kifeszítve, három kézzel rajzolt kép a Szűz Anyáról, egy vasból készült négy karú gyertyatartó, egy fatálon pedig egy karéj kenyér és egy kupa (nem túl jó) bor ált. A társad persze egyből kapva kap a lehetőségen és megpróbálja megenni a kenyeret és meginni a bort ami nem ízlik neki elsőre így az első kortyot ráköpi a Szűzanya egyik képére.

A következő épület messze volt az állomástól viszont az egyik föld út mellé épült. A harmadik háznak az oldalára a következő feliratot írták fekete festékkel: Bodega. Az ajtaja már nehezebben adja meg magát, de mikor épp neki futnál, hogy betörd, egy vékony hang szól ki. A bent lévő valami olyasmit mond, hogy „desaparecer”. Egy percre az alak elcsodálkozik, majd legyint egyet és tovább áll. Úgy látszik nincs kedve kideríteni ki lehet a bent lévő. Lehet jó lenne kideríteni ki van bent, de meg is nézheted a következő épületet. Talán ott lenne valami értékes és hasznos dolog is.

-MEIN GOTT TE PICSAKÉPŰ.
Épp elfordultam mikor az a húgyagyú beleivott a szent borba. Visszafordulva pedig azt láttam, hogy ez a pogány disznó lelocsolta Szűz Máriát. Akkora orrbavágást kapott a csávó, hogy rögvest hátrarepült. Nézem egy darabig a kegytárgyakat majd úgy döntök nem veszem magamhoz őket. Ha élnek itt még hithű emberek akkor nyilván nagyobb szükségük van rá mint nekem. Az út úgyis velem van a szívemben.
Kutakodásomat befejezve még a kardom hegyével beletúrok a ruhákba és a szénába hátha találok valamit majd elhagyom a házat.

A harmadik ház felettéb gyanús. Miért mehetett el a az a pogány marha? Mindegy is. A helyiek jó keresztények. Nem érdemlik meg, hogy rájuk túgjam az ajtót az otthonukban. Bár ha estére is szeretnénk itt maradni akkor majd mindenképp le kell ellenőriznem a helyet. Ki tudja milyen veszélyek lehetnek odabenn. Addig esetleg megpróbálhatom a békés megoldást. Ha van ablak az épületen akkor odamagyek és egy keresztet ls egy halat rajzolok rá. Jelezve, hogy a hit lovagja vagyok.
 

Hermann Beilichter

A szentségtörő „társad” az ütés hatására hátra tántorodik, sőt még el is esik egy ízes káromkodás kíséretében melyek közt többször felbukkan az Ördög szó valamilyen formában. Meglepő de a hangja nem mély inkább csak rekedtes. Ezek után dörmög valamit az orra alatt, majd elfordul, oda lép a szalmához és pár mély horkantás követően véres turhát fúj rá, meg még kétszer le is köpi azt és otthagy téged a házban, miközben te a ruhás kupacot túrod át a kardod hegyével. Egy darabig semmi érdekeset nem érzel majd mikor kicsit mélyebbre túrsz fémes csilingelés üti meg a füled, mire szétszórd a kupacot és megtalálod azt ami fémes csilingelést okozta, egy lyukas marhabőr szütyő volt, melyből pár érme (ránézésre réz) hullott ki, úgy látszik meg van a tulaj pénze. A tasak súlyra nem valami nehéz és még könnyen magába roskad, szóval még csak tele sincsen, de legalább találtál egy kis költő pénzt. Más érdekesség nincs a kupacban, esetleg az a szürke hosszú ruha amit az előbb söpörtél arrébb. Eléggé hasonlít egy papi reverendára, mintha az alján pár kereszt is feltűnne, bár a rá rakodott piszoktól nem látszik jól. Talán itt élt egy önkéntes pap? Ha igen akkor itt kéne lennie a Bibliájának is. Miközben a széna kupacot nézed át, pár egér fut ki belőle, majd egy először hangos, majd egyre halkuló cincogást hallasz és mikor kihúzod a kardod meglátod, hogy sikerült egy igen gömbölyű (terhes) egeret átszúrnod vele, de egéren, egérszaron kívül nincs bent semmi.

Mikor a harmadik háznál keresed az épület ablakát sikerül is találnod egyet, bár nem pont olyat amilyenre számítottál. Egy négyzet alakú lyuk a ház bal oldalán amire egy fura állati eredetű átlátszó anyagot feszítetek ki (bél, igen ez bevett építési szokás volt régen is). Benézve egy fiatal, ápolatlan, gyerek ( nem tudod megmondani milyen nemű) áll veled szemben, nem tűnik többnek 9 évesnél. Kezében egy hegyezett és égetett végű botot tart és továbbra is azt ordítja, hogy „desaparecer” és néha még feléd is bök a fegyverével. Mikor a keresztet vetsz (gondolom a terv nem változik, csak a kivitelezés) egy pillanatig elcsodálkozik majd viszonozza a jelet, bár hamar hozzáteszi, hogy „desaparecer”. Lehet érdemes lenne rárúgni az ajtót és elkapni, majd kihallgatni azzal a kőkorszaki fegyverrel nem igazán okozhat neked sok problémát. Bár lehet ha valamilyen másik gesztussal közelednél felé, lehet önként beengedne és még el is mondaná mi történt. Hisz egy kereszt nem biztos, hogy elég neki, sok magát kereszténynek való rabló, gyilkos banda lehet erre felé. Innen ránézve a gyerekre elég soványkának tűnik, talán az estére kiosztott szárított húsod egy részét neki adhatnád.

(gyerek)

Armenia Sentia Thrasea

Az út során Phillip nem sokat beszél, néha megpróbál csevegést kezdeményezni veled vagy épp a környékről és a feladatra tesz megjegyzéseket, de a fapofád belé foltja mindig a szót. Látszik rajta, hogy jobban örülne annak, ha inkább az állomáson lógathatná a lábát. Már fél úton vissza akart fordulni, de láthatólag ahhoz se volt, kedve, hogy egyedül egy szellemvárosba vezető úton menjen. Amikor a kőbe bevésed a jelet, megjegyzi, hogy ez felesleges idő és a fegyver helytelen használata. Majd hosszasan kezdene arról magyarázni, hogy milyen módon lehet a leggyorsabban megölni egy disznót. De egy az éjszaka csendjét megtöri egy zaj. Leginkább arra hasonlít mikor sziklák kezdenek egymáson lefelé gördülni. Lehet, hogy megindult a föld? Földrengés lenne? Nem azt éreztétek volna. Inkább valaki a környéken sétál és megcsúszott a lába alatt pár kő. Érdemes lehet megnézni, lehet az eltűnt helyiek, vagy egy kereskedő aki segíthet eltűnni innen, vagy fosztogatók nekik is hasznos cuccaik szoktak lenni, na meg ha most meglátjátok őket feltudtok készülni az állomáson a fogadásukra. De mikor épp csak átfutnak ezek a gondolatok az agyadon a levegőt megtölti még egy hang. Egy süvítő hang, amit Philip hirtelen feltörő „Áú!” felkiáltása követ miközben ő hátal a földre terül. A homlokán egy kisebb sérülés éktelenkedik, de nem vérzik úgy látszik még él. Maximum agyrázkódása van. De valószínűleg fel se fogta, hogy eltalálták. Neked pedig ideje lenne fedezéket keresni, hogy nehogy úgy járj mint a szerencsétlen társad. De késő már is egy alakot látsz közeledni magad felé. Nem túl magas, nem túl kicsi, nem túl széles, de nem is egy csont kollekció. Egész átlagos formája van a sötétből kivehető sziluettjének. Bár nem lehet valami okos, hogy pont szemből közelít meg téged, mikor távolról is láthatja, hogy lőfegyver van nálad. Mikor épp cselekedni próbálnál, felemeli a kezét és a tarkójára helyezi és feléd szól.

- Kellemes esténk van nem, Thrasea? – Honnan tudja a neved? Honnan ismert fel egyáltalán? És egyáltalán ki lehet ez az alak?- Ha megtennéd nekem azt a szívességet, hogy nem lösz le azért igen hálás lennék. – A hangja furcsán ismerősnek cseng. Mély, de nem rekedt, sőt enyhén dallomos is. A „T” hangot erősen megnyomja, de attól még egész kellemes. Majd meglátod az idegent teljes valójában és felismered. Egyike a Bosszúállóknak. Agri őrmester az. Emlékszel rá még a kiképzésedről. Sose volt egy túl mosolygós és szociális ember, de annál inkább számítóbb és veszélyesebb. Ritkán szokott terepre menni általában akkor, ha tényleg fontos a feladat, szóval valószínűleg nem miattad jött ide. – Gondolom, az jár a fejében közlegény, hogy mit keresek itt. Abban igaza van, hogy nem magát, maga csak a szerencsénknek és az isteneknek köszönhetően találkozott velünk. A Birodalomba azt mondták maga meghalt. Hogy lehet, hogy mégis életben van? Csak nem elárult minket?

Lehet érdemes lenne elmondani neki mindent akkor talán hisz neked és haza is vihet és végre mindent a hátad mögött hagyhatsz. A rossz kaját, a kemény rabszolga munkát és a kellemetlen társaságot is. Harcban nem lenne esélyed ellene vagyis nem sok, még ha őt sikerül is megölnöd a társai biztos megölnek.


(Agri őrmester)

Hát ez a gyerek meg? Miért mindig azok ússzák meg? Nem hiszem, hogy sokat ki tudok húzni belőle tekintve, hogy nem értem a nyelvét. Talán ha odavinném Mohamedhez. Bár tudja fene mit csinálna vele az a pogány kutya. De mi van ha valami veszélyesre figyelmeztetne? Akkor sem biztos, hogy megéri az élelem adagomat. Bár lehet, hogy akkor talán többet is elmondana. A FENÉBE A MORÁLIS KÉRDÉSEKKEL. Már rohannék vissza a ház elé betörni az ajtót mikor beugrik, hogy ezt a problémát már megoldotta valaki helyettem.
Augustus Vulpecula a Lovagi becsület kódex írója. Szerinte segítenem kell az elesetetteken. Nagyot sóhajtok majd visszamegyek az ablakhoz és meglebegtetek előtte egy kis szárított húst. Majd intek a fejemmel jelezvén, hogyha kijön a kölyök akkor kaphat belőle.

Herman Beilichter

Mikor a gyerek meglátja a szárított húst, megnyalja a szála szélét és elindul az ajtó felé. Némi zörgés közepette résnyire nyílik az ajtó, majd a gyermek kijön. Lassan nem épp bizakodóan nyúl alamizsnádért, majd „Köszönöm.” ezt követően úgy mutatkozik be mint Salud és megfogja a kezed. Bele néz a szemedbe.

- Te ki vagy? - Kérdi enyhén szomorkás hangon , majd ha válaszoltál rá – Anyu és apu hol van? És tío Faro?

Végül úgy döntesz elviszed Mohamednek a gyereket. Aki láthatólag meglepődik a gyerektől. Majd fél percig felváltva néz rá, majd rád. Majd egy mély sóhajt követően beadja a derekát és meghallgatja a gyereket. A történetből csak részleteket tudsz kiragadni melyek a következők: „Fegyveresek, gonosz, láncok, barna, sebhely, PUKKK (feltehetőleg a puska hangját akarta utánozni) és az Isten” Ezt követően Mohamed oda megy hozzád. Mélyen a szemedbe néz és a következőt mondja, nagyon lassan.
- Itt hagyjuk. Parancs. – Ezt komoly fapofával mondta. Majd vissza tekint a gyerekre, majd újfent rád. – De jobb lenni ha megöljük. Te dönts! – Majd fel kell és feléd irányítja a gyereket.

Armenia Sentia Thrasea

Az első kissé cinikus kérdésedre Agri csak egy kuncogással felel. Majd mikor te kérdezel kissé elkomolyodik.

- Mi végezzük a munkánkat. Ha Almériában jár megláthatja az eredményét. – Majd elkezdi az állát vakargatni, eközben persze egyszer megpróbál felébredni a társad, de te egy jól irányzott rúgással vissza küldöd aludni. Majd az Őrmester végre rád néz és megszólal. – Azt mondta Sierra Nevada? Igen ismerem azt a börtönt…. Lenne önnek egy feladatom Thrasea. Maga már úgyis beépült a lakók közé kezdjen el egy a Birodalommal és a Bosszúállókkal szimpatizáló csoportot és próbáljanak meg az „államukon” belül minél magasabb pozíciókat szerezni. Ezt vegye parancsnak katona. Ne féljen hamarosan mi visszaérünk a főhadiszállásra és küldünk magának erősítést. Körülbelül egy fél év múlva. Lelépni és lásson hozzá a feladatához. – Ekkor bal kezén ökölbe szorítja a kezét és egy karlendítéssel tisztelet- Éljen a Császár! – Majd vissza megy oda ahonnan jött.

Társad továbbra is ájultan fekszik és nem úgy néz ki mintha most feltudna kelni. Több fejberúgás vagy verés nem tenne neki jót. Itt hagyhatnád, bár annak nem sokan örülnének a táborban, vagy megpróbálhatnád valahogy vissza ráncigálni.

-Gyere.- fogom meg a gyerek kezét. Majd elrángatom a legközelebbi házhoz. Odaállítom az ajtó elé és jól gyomronrúgom. Olyan erőből, hogy berepül a házba és a szembenső falról pattan le. Ezután tiszta izomból bekúrom az ajtót és elé cibálok egy jó nehéz hordót, hogy a piszkos kölyke ne jöjjön ki. Mégsem ölhetek meg egy keresztény gyereket.