A vörös boszorkány
Közzétéve: Sept 27, 2016 21:12:42 GMT 1
Post by Mocsok on Sept 27, 2016 21:12:42 GMT 1
Amelie Montenhil
Csapatod egy szinte gyerekjátéknak titulálható küldetésről tért vissza a Párizsi vadászok rejtett főhadiszállására. Mikor beléptetek az első terembe rátok se hederítettek. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Csupán egyetlen ember szentelt rátok némi figyelmet. A terem túlsó végében állt és csupán ennyit mondott:
"A nagymester látni óhajt benneteket."
Alec nem kifejezetten halk morgással fogadta a hírt. Csupán most tértetek vissza az egyik küldetésről erre máris jön a következő. Persze, mondhatjuk azt is, hogy ilyen egy vadász élete, de azért némi pihenés sosem árt.
Végül jobb, vagy egyáltalán egyéb választási lehetőség híján a nagymester szobája felé veszitek az irányt. Az öreg az íróasztalánál ült. Hosszú ősz haja a vállát verdeste, szakálla pedig mellkasáig ért. Csupán a vörös ruha hiányzott az összképből.
- Végre itt vagytok.
A mester ezen kijelentése után csend telepedett a szobára, melyet Serena próbált megtörni. Már épp szóra nyitotta volna száját, mikor az öreg egy karlendítéssel csendre intette és folytatta.
- Mint tudjátok, London városáért már évszázadok óta háború dúl. Már-már olyan régóta, hogy egyik fél sem tudja valójában miért is az állandó küzdelem.
- Londonban? - Kérdezte Alec.
- Igen, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins, London! - Nagy sóhaj. - Clemon mester, az ottani rend vezetője a minap küldött egy üzenet. Szerinte valami hatalmas készülődik Londonban. Valami ami nem csak testvériségünk, hanem az egész ottani lakosság életét veszélyeztetheti.
Rövid szünet.
- Megvannak a magunk gondjai. Várost ellepik a vámpírok és mi vagyunk az egyetlenek akik tesznek is valamit ellenük. Clemon elvárja, hogy egy mentorokból álló alakulatot küldjek Londonba, de ti mentek. Remek alkalom, hogy bizonyítsátok a képességeiteket.
- Mikor indulunk? - Szólalt fel ismét Alec.
- Holnap. Az ottani rendtag aki majd eligazít benneteket a Trafalgar téren fog várni benneteket este nyolc óra környékén. Egyéb kérdés?
Csapatod egy szinte gyerekjátéknak titulálható küldetésről tért vissza a Párizsi vadászok rejtett főhadiszállására. Mikor beléptetek az első terembe rátok se hederítettek. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Csupán egyetlen ember szentelt rátok némi figyelmet. A terem túlsó végében állt és csupán ennyit mondott:
"A nagymester látni óhajt benneteket."
Alec nem kifejezetten halk morgással fogadta a hírt. Csupán most tértetek vissza az egyik küldetésről erre máris jön a következő. Persze, mondhatjuk azt is, hogy ilyen egy vadász élete, de azért némi pihenés sosem árt.
Végül jobb, vagy egyáltalán egyéb választási lehetőség híján a nagymester szobája felé veszitek az irányt. Az öreg az íróasztalánál ült. Hosszú ősz haja a vállát verdeste, szakálla pedig mellkasáig ért. Csupán a vörös ruha hiányzott az összképből.
- Végre itt vagytok.
A mester ezen kijelentése után csend telepedett a szobára, melyet Serena próbált megtörni. Már épp szóra nyitotta volna száját, mikor az öreg egy karlendítéssel csendre intette és folytatta.
- Mint tudjátok, London városáért már évszázadok óta háború dúl. Már-már olyan régóta, hogy egyik fél sem tudja valójában miért is az állandó küzdelem.
- Londonban? - Kérdezte Alec.
- Igen, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins, London! - Nagy sóhaj. - Clemon mester, az ottani rend vezetője a minap küldött egy üzenet. Szerinte valami hatalmas készülődik Londonban. Valami ami nem csak testvériségünk, hanem az egész ottani lakosság életét veszélyeztetheti.
Rövid szünet.
- Megvannak a magunk gondjai. Várost ellepik a vámpírok és mi vagyunk az egyetlenek akik tesznek is valamit ellenük. Clemon elvárja, hogy egy mentorokból álló alakulatot küldjek Londonba, de ti mentek. Remek alkalom, hogy bizonyítsátok a képességeiteket.
- Mikor indulunk? - Szólalt fel ismét Alec.
- Holnap. Az ottani rendtag aki majd eligazít benneteket a Trafalgar téren fog várni benneteket este nyolc óra környékén. Egyéb kérdés?
Christopher Lambert Royson
Mint minden hónapban most is eljött a falka találkozója. Ezúttal egy a város szélén lévő kocsmában került "megrendezésre." Mivel a falka már rég nem avatkozik bele a politikába így ez a találka sokkal inkább nevezhető baráti összejövetelnek mint komoly megbeszélésnek.
Mivel a motorod közel sem nevezhető mai darabnak ezért sikerül utóra odaérned olyan tíz perccel a megbeszélt időpont után. Szóval nem sokkal este tíz óra után nyitsz be a kocsma ajtaján. Két dolog tűnik fel szinte azonnal. Az első az egész termet elárasztó vér szaga. A másik pedig az, hogy vaksötét volt az egész teremben. Egy árva lámpa sem égett. Mintha csak zárva lennének, vagy...
Szerencsére még időben rájöttél arra mi is folyik itt valójában ahhoz, hogy fegyvert ránts. A lámpák hirtelen felvillantak és öt fekete bőrkabátos alak jelent meg előtted pisztolyokkal és ezüst pengéjű késekkel. Azonnal neked estek. Pár kisebb sebet szereztél, de végső soron, te kerültél ki győztesen a küzdelemből. Ám amint alaposabban körül néztél láthattad, hogy minden vérben úszik. A kocsma összes vendégét lemészárolták, köztük a falkád tagjait is.
Nyilván nem esett túl jól, hogy nagyjából az összes barátod lemészárolták, és tudni szeretnéd kik tették, ezért úgy döntöttél, hogy átkutatod a holttesteket és mindegyik nyakán ugyan azt a furcsa szimbólumot találtad. Időd sem volt ezen gondolkodni, ugyanis a kocsma ajtaja ismét kitárul.
Szimbólum:
kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Mint minden hónapban most is eljött a falka találkozója. Ezúttal egy a város szélén lévő kocsmában került "megrendezésre." Mivel a falka már rég nem avatkozik bele a politikába így ez a találka sokkal inkább nevezhető baráti összejövetelnek mint komoly megbeszélésnek.
Mivel a motorod közel sem nevezhető mai darabnak ezért sikerül utóra odaérned olyan tíz perccel a megbeszélt időpont után. Szóval nem sokkal este tíz óra után nyitsz be a kocsma ajtaján. Két dolog tűnik fel szinte azonnal. Az első az egész termet elárasztó vér szaga. A másik pedig az, hogy vaksötét volt az egész teremben. Egy árva lámpa sem égett. Mintha csak zárva lennének, vagy...
Szerencsére még időben rájöttél arra mi is folyik itt valójában ahhoz, hogy fegyvert ránts. A lámpák hirtelen felvillantak és öt fekete bőrkabátos alak jelent meg előtted pisztolyokkal és ezüst pengéjű késekkel. Azonnal neked estek. Pár kisebb sebet szereztél, de végső soron, te kerültél ki győztesen a küzdelemből. Ám amint alaposabban körül néztél láthattad, hogy minden vérben úszik. A kocsma összes vendégét lemészárolták, köztük a falkád tagjait is.
Nyilván nem esett túl jól, hogy nagyjából az összes barátod lemészárolták, és tudni szeretnéd kik tették, ezért úgy döntöttél, hogy átkutatod a holttesteket és mindegyik nyakán ugyan azt a furcsa szimbólumot találtad. Időd sem volt ezen gondolkodni, ugyanis a kocsma ajtaja ismét kitárul.
Szimbólum:
kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Cheyenne Watts
Némileg hűvös őszi reggel virradt rád. Kissé kényelmetlennek és hidegnek érezted az ágyad, nagyjából addig ameddig rá nem jössz, hogy nem az ágyadban fekszel. Mikor a szemeid kinyíltak a fák lombjai közt besütő halvány napfény szinte azonnal támadást indított a szemeid ellen. Egy pillanat... Fák? Úgy bizony. Az erdő kellős közepén tértél magadhoz némileg hiányos öltözéknek csúfolt rongyokban. Az összes göncöd, legalábbis ami megmaradt belőlük, nem elég, hogy teljesen kinyúlt, de több volt rajtuk a lyuk mint az ép felület. Rajtad viszont egy árva karcolás sem volt. Egyedül a szádban érződött ismerős fémes íz. Nem kellett sokat gondolkoznod ahhoz, hogy rájöjj, ez biza vér, és valami különös ösztön azt súgta neked, hogy nem éppen a tiéd. Ezt normális esetben azzal magyaráztad volna, hogy az este valami beteg állat elkábított aztán elszórakozott veled amíg öntudatlan állapotban voltál aztán mikor kezdtél magadhoz térni ráharaptál valamire amire nem kellett volna. Bár az utolsó emlékképek nem erről árulkodtak, de amilyen valóságtalannak tűnt az egész még akár egy rossz álomnak is titulálható az egész.
A hideg párás levegő egyre jobban marta kis híján fedetlen bőröd. Ha sokáig fekszel még a földön, a végén halálra fagysz, ami köztudottan nem a legkellemesebb halál. Eme tudattól fűtve lábra álltál és jobb ötlet híján elindultál az egyik irányba. A hosszas séta után dideregve és rettentően sajgó lábakkal, de ráleltél egy turistaösvényre. Úgy tűnt a sok szörnyűség után Fortuna végre rád villantotta mosolyát elvégre az ösvény mellé még két turistát is kaptál.
Az egyik egy nagyjából harmincas évei körül járó nő, a másik pedig egy huszonéves fiú volt.
Némileg hűvös őszi reggel virradt rád. Kissé kényelmetlennek és hidegnek érezted az ágyad, nagyjából addig ameddig rá nem jössz, hogy nem az ágyadban fekszel. Mikor a szemeid kinyíltak a fák lombjai közt besütő halvány napfény szinte azonnal támadást indított a szemeid ellen. Egy pillanat... Fák? Úgy bizony. Az erdő kellős közepén tértél magadhoz némileg hiányos öltözéknek csúfolt rongyokban. Az összes göncöd, legalábbis ami megmaradt belőlük, nem elég, hogy teljesen kinyúlt, de több volt rajtuk a lyuk mint az ép felület. Rajtad viszont egy árva karcolás sem volt. Egyedül a szádban érződött ismerős fémes íz. Nem kellett sokat gondolkoznod ahhoz, hogy rájöjj, ez biza vér, és valami különös ösztön azt súgta neked, hogy nem éppen a tiéd. Ezt normális esetben azzal magyaráztad volna, hogy az este valami beteg állat elkábított aztán elszórakozott veled amíg öntudatlan állapotban voltál aztán mikor kezdtél magadhoz térni ráharaptál valamire amire nem kellett volna. Bár az utolsó emlékképek nem erről árulkodtak, de amilyen valóságtalannak tűnt az egész még akár egy rossz álomnak is titulálható az egész.
A hideg párás levegő egyre jobban marta kis híján fedetlen bőröd. Ha sokáig fekszel még a földön, a végén halálra fagysz, ami köztudottan nem a legkellemesebb halál. Eme tudattól fűtve lábra álltál és jobb ötlet híján elindultál az egyik irányba. A hosszas séta után dideregve és rettentően sajgó lábakkal, de ráleltél egy turistaösvényre. Úgy tűnt a sok szörnyűség után Fortuna végre rád villantotta mosolyát elvégre az ösvény mellé még két turistát is kaptál.
Az egyik egy nagyjából harmincas évei körül járó nő, a másik pedig egy huszonéves fiú volt.
Sofia von Schrödinger
Egy falka vezetése fárasztó tevékenység. Nem elég, hogy mindig a legkedvezőbb döntéseket kell meghoznod, még a tagok tiszteletükért is küzdened kell. Néha nem árt egy kis kikapcsolódás. Pont ezért döntöttél úgy, hogy egy hónap erejéig hátrahagyod a falkát és fiaddal körbejárod Európát.
Első utad Edinburgba vezetett. Persze a város kipufogógáz terhelte levegője után mindig jól esik egy kis friss levegő a természet lágy ölén, így úgy döntöttél Felixxel együtt túrázni indultok az egyik közeli erdőben. A levegő kissé hűvös volt, de a megfelelő öltözékkel az idő már-már kiérdemelte a tökéletes jelzőt. Hála az ősznek az erdő természetes zöldje helyett különböző színekben pompázott. A madarak megállás nélkül csiripeltek, a kisebb rágcsálók meg amint megpillantottak benneteket eliszkoltak, mintha csak szörnyeket láttak volna. A Séta kellemes volt meg minden, de idővel a jóból is megárt a sok. Egyszóval keresztben nyelted volna le az összes madarat ami szüntelenül ugyan azt a dallamot csiripelte.
Ekkor toppant be eléd egy lány szakadt és kinyúlt ruhákban. Voltál már hasonló helyzetben így rögtön tudtad, hogy szegény leányzó valójában micsoda.
Egy falka vezetése fárasztó tevékenység. Nem elég, hogy mindig a legkedvezőbb döntéseket kell meghoznod, még a tagok tiszteletükért is küzdened kell. Néha nem árt egy kis kikapcsolódás. Pont ezért döntöttél úgy, hogy egy hónap erejéig hátrahagyod a falkát és fiaddal körbejárod Európát.
Első utad Edinburgba vezetett. Persze a város kipufogógáz terhelte levegője után mindig jól esik egy kis friss levegő a természet lágy ölén, így úgy döntöttél Felixxel együtt túrázni indultok az egyik közeli erdőben. A levegő kissé hűvös volt, de a megfelelő öltözékkel az idő már-már kiérdemelte a tökéletes jelzőt. Hála az ősznek az erdő természetes zöldje helyett különböző színekben pompázott. A madarak megállás nélkül csiripeltek, a kisebb rágcsálók meg amint megpillantottak benneteket eliszkoltak, mintha csak szörnyeket láttak volna. A Séta kellemes volt meg minden, de idővel a jóból is megárt a sok. Egyszóval keresztben nyelted volna le az összes madarat ami szüntelenül ugyan azt a dallamot csiripelte.
Ekkor toppant be eléd egy lány szakadt és kinyúlt ruhákban. Voltál már hasonló helyzetben így rögtön tudtad, hogy szegény leányzó valójában micsoda.
Sofia von Schödinger és Cheyenne Watts
Szerencsére a sors... na jó, sokkal inkább a jóképű, vicces, okos és nem utolsósorban szerény, mesélő lustasága összehozott benneteket. Sofia falkavezér létére nem hagyhatta magára az ifjú vérfarkast, ráadásul az anyai ösztönök is ez ellen szóltak szóval felkarolta Cheyennet. Persze a kiruccanást emiatt nem hagyta félbe, szóval ahova az idősebb vérfarkas ment, oda követte őt a két fiatalabb is. Felix mutatott némi vonzalmat az új jövevény irányába, de azért ezt igyekezett elrejteni előle és legfőképpen édesanyja elől. Sofia új "tanítványának" igyekezett mindent megtanítani. Hogyan kontrolálja erejét, az átalakulását, az állati ösztöneit, stb.
Végül elérkeztetek Londonba és úgy döntöttetek megejtetek egy esti városnézést. A város utcái ilyenkor már-már gyanúsan kihaltak voltak, de úgy gondoltátok, hogy senki sem lesz annyira idióta, hogy rátámadjon három vérfarkasra az éjszaka közepén.
Szerencsére a sors... na jó, sokkal inkább a jóképű, vicces, okos és nem utolsósorban szerény, mesélő lustasága összehozott benneteket. Sofia falkavezér létére nem hagyhatta magára az ifjú vérfarkast, ráadásul az anyai ösztönök is ez ellen szóltak szóval felkarolta Cheyennet. Persze a kiruccanást emiatt nem hagyta félbe, szóval ahova az idősebb vérfarkas ment, oda követte őt a két fiatalabb is. Felix mutatott némi vonzalmat az új jövevény irányába, de azért ezt igyekezett elrejteni előle és legfőképpen édesanyja elől. Sofia új "tanítványának" igyekezett mindent megtanítani. Hogyan kontrolálja erejét, az átalakulását, az állati ösztöneit, stb.
Végül elérkeztetek Londonba és úgy döntöttetek megejtetek egy esti városnézést. A város utcái ilyenkor már-már gyanúsan kihaltak voltak, de úgy gondoltátok, hogy senki sem lesz annyira idióta, hogy rátámadjon három vérfarkasra az éjszaka közepén.
Sofia von Schödinger, Cheyenne Watts és Christopher Lambert Royson
A Sofia, Cheyenne és Felix esti sétájuk során elsétálnak egy apró kocsma mellett. Illetve elsétáltak volna, ha a fiú szeme nem akad meg az ablakból látszódó hullákon és a lassacskán egy egész vörös réteget képző vértócsákon. A fiú egy hirtelen ötlettől vezényelve visszasétált és belépett a csehó ajtaján. Frissen ontott vér szaga keringett a levegőben. A fiú a szag alapján rájött, hogy a lebuj padlóját saját fajtája vére áztatja. Csupán egyetlen ember vagy valami volt életben. Vajon ő is vérfarkas, vagy netán valami egészen más?
A Sofia, Cheyenne és Felix esti sétájuk során elsétálnak egy apró kocsma mellett. Illetve elsétáltak volna, ha a fiú szeme nem akad meg az ablakból látszódó hullákon és a lassacskán egy egész vörös réteget képző vértócsákon. A fiú egy hirtelen ötlettől vezényelve visszasétált és belépett a csehó ajtaján. Frissen ontott vér szaga keringett a levegőben. A fiú a szag alapján rájött, hogy a lebuj padlóját saját fajtája vére áztatja. Csupán egyetlen ember vagy valami volt életben. Vajon ő is vérfarkas, vagy netán valami egészen más?
Charles Turner
Utad ezúttal Londonba vitt. Eleinte úgy gondoltad, hogy végzel néhány emberre szomjazó, vagy éppen éhező fenevaddal és már indulhatsz is tovább, de rá kellett jönnöd, hogy ez biza nem lesz olyan egyszerű. Már lassan egy hónapot töltöttél a városban. Az éjszaka teremtményei ellen vívott egyszemélyes háborúd egyre jobban fárasztott. Mintha egy hydra ellen harcolnál. Miután levágtad egy fejét kettő nő vissza. Egy fülest követve épp a Trafalgar tér felé igyekszel, mikor egy hosszú fekete kabátot viselő nő áll eléd. Széles vigyorából meglehetősen feltűnően tűnnek ki abnormálisan hosszú szemfogai. Már éppen pisztolyt rántottál volna mikor két-két vaskos kar megragadta mindkét kezed hátulról és beráncigáltak egy sikátor mélyére. A nő nyakán ismerős fekete tetoválást pillantasz meg. Egészen biztosan láttad már néhány vámpíron, de eddig nem tulajdonítottál nekik túl nagy jelentőséget.
- Charles Turner, igaz? Vagy ismertebb nevén "a magányos vadász." Tudod ittléted óta elég sok borsot dörgöltél az orrunk alá... Épp itt az ideje annak, hogy megfizess. - A nő arcán még szélesebb lett a vigyor. - Persze előtte szórakozzunk egy kicsit.
Meglehetősen csinos volt, ám a két hatalmas szemfog látványa és az egyértelmű szándékai miatt valószínűleg máson járt az eszed. Rideg ujjai kínzó lassúsággal csúsztak végig a nyakadon. Másik kezét a mellkasodra tette majd az inged gombjaival kezdett babrálni. Ajkai egyre közelebb értek a nyaki ütőeredhez. Még ridegebbek volt mint az ujjai. A vámpír, csupán játszadozott veled, de mivel nyelve nem egyszer csúszott végig a nyakadon inkább úgy érezted mintha kóstolgatna. A fogai már a bőröd karcolták, mikor egy vakító fénysugár beragyogta a sötét sikátort. A nő felsikoltott a két másik vámpír pedig elengedett. Itt volt az idő arra, hogy cselekedj. A fény amellett, hogy elterelte a figyelmüket mindegyiküknek égési sérüléseket okozott, szóval gond nélkül elintézhetted mindhármukat.
Miután a vérszívók földre kerültek egy sötét alak körvonalait pillantod meg a halvány fényben. Egyedül cigarettája izzása alapján találod meg az arcát. Végül egy komor hang szólal fel a cigaretta mögül.
- Remélem nem zavartam meg semmit.
A titokzatos idegen kilépett az árnyak közül és egy biccentéssel üdvözölte a férfit.
- A nevem Charles Davenport. Hivatásos vadász.
A nő: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen19_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A szimbólum: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Utad ezúttal Londonba vitt. Eleinte úgy gondoltad, hogy végzel néhány emberre szomjazó, vagy éppen éhező fenevaddal és már indulhatsz is tovább, de rá kellett jönnöd, hogy ez biza nem lesz olyan egyszerű. Már lassan egy hónapot töltöttél a városban. Az éjszaka teremtményei ellen vívott egyszemélyes háborúd egyre jobban fárasztott. Mintha egy hydra ellen harcolnál. Miután levágtad egy fejét kettő nő vissza. Egy fülest követve épp a Trafalgar tér felé igyekszel, mikor egy hosszú fekete kabátot viselő nő áll eléd. Széles vigyorából meglehetősen feltűnően tűnnek ki abnormálisan hosszú szemfogai. Már éppen pisztolyt rántottál volna mikor két-két vaskos kar megragadta mindkét kezed hátulról és beráncigáltak egy sikátor mélyére. A nő nyakán ismerős fekete tetoválást pillantasz meg. Egészen biztosan láttad már néhány vámpíron, de eddig nem tulajdonítottál nekik túl nagy jelentőséget.
- Charles Turner, igaz? Vagy ismertebb nevén "a magányos vadász." Tudod ittléted óta elég sok borsot dörgöltél az orrunk alá... Épp itt az ideje annak, hogy megfizess. - A nő arcán még szélesebb lett a vigyor. - Persze előtte szórakozzunk egy kicsit.
Meglehetősen csinos volt, ám a két hatalmas szemfog látványa és az egyértelmű szándékai miatt valószínűleg máson járt az eszed. Rideg ujjai kínzó lassúsággal csúsztak végig a nyakadon. Másik kezét a mellkasodra tette majd az inged gombjaival kezdett babrálni. Ajkai egyre közelebb értek a nyaki ütőeredhez. Még ridegebbek volt mint az ujjai. A vámpír, csupán játszadozott veled, de mivel nyelve nem egyszer csúszott végig a nyakadon inkább úgy érezted mintha kóstolgatna. A fogai már a bőröd karcolták, mikor egy vakító fénysugár beragyogta a sötét sikátort. A nő felsikoltott a két másik vámpír pedig elengedett. Itt volt az idő arra, hogy cselekedj. A fény amellett, hogy elterelte a figyelmüket mindegyiküknek égési sérüléseket okozott, szóval gond nélkül elintézhetted mindhármukat.
Miután a vérszívók földre kerültek egy sötét alak körvonalait pillantod meg a halvány fényben. Egyedül cigarettája izzása alapján találod meg az arcát. Végül egy komor hang szólal fel a cigaretta mögül.
- Remélem nem zavartam meg semmit.
A titokzatos idegen kilépett az árnyak közül és egy biccentéssel üdvözölte a férfit.
- A nevem Charles Davenport. Hivatásos vadász.
A nő: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen19_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A szimbólum: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Enric Frönlich
Egy Londonhoz közeli kisváros levéltárát böngészted éppen. Az épületet jóformán már a szentlélek is magára hagyta, szóval mondhatni csak a csoda tartotta egyben. A levelekkel és feljegyzésekkel hasonló volt a helyzet, de legalább olvashatóak voltak. Egy hónappal ezelőtt érdekes feljegyzésre akadtál, miszerint valahol London városa alatt, egy ősi vámpír ereklye van elásva. Persze több információt erről nem találtál. London összes könyv- és levéltárát áttúrtad már még több információ után kutatva, de nem találtál semmit. Mintha valaki eltüntette volna előled az összes nyomot. Már nem egyszer eljátszadoztál a gondolattal, hogy hagyod az egészet a fenébe, de valami mégis visszatartott ettől. Talán a kalandvágy, talán a kíváncsiság, talán mindkettő. Ezúttal viszont már nem érezted úgy, hogy mégis folytatnod kéne, szóval dühödben lesöpörted az előtted lévő poros kötetet az asztalról. Na most a könyveket alapjáraton nem arra találták ki, hogy ilyen sebességgel találkozzanak a földdel, ez pedig több száz éves lehetett, szóval merő egyszerűséggel szétesett. Ez a látvány némileg megrémített, ám amikor megpillantottad, hogy mi esett ki a könyv maradványaiból, félbe hagytad a kiesett lapok felszedegetését. Egy lepecsételt boríték volt. Rajta egy ismeretlen szimbólummal.
kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen22_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Leginkább egy vadász rend jelképére emlékeztetett, de nem foglalkoztál vele túl sokat, inkább felbontottad a borítékot és alaposan szemügyre vetted a tartalmát. Egy üzenet, melyet magának a pápának címeztek, ám csupán ennyi állt benne:
"Túl veszélyes ahhoz, hogy a Vatikánba vigyék. Örökké a város alatt fog nyugodni. A levelet égesse hamuvá."
A levél hátulján pedig tervrajz szerepelt, de egyszerűen nem tudtad mihez kötni. Ismét fellángolt benned a kíváncsiság, ám úgy tűnt a vadászok okkal tüntették el a nyomokat. Ha rájönnek, hogy megtaláltad a tervrajzot könnyedén levadászhatnak. Így jobbnak láttad a londoni tanács segítségét kérni.
Kellemesen csalódtál bennük, ugyanis ahelyett, hogy elzavartak volna téged, szállást kínáltak és testőröket állítottak melléd. Lehet többről van szó mint egy egyszerű relikviáról?
Az egyedüli kikötésük az volt, hogy másnap éjfélkor legyél ott a Tower alatt tartott megbeszélésükön.
Egy Londonhoz közeli kisváros levéltárát böngészted éppen. Az épületet jóformán már a szentlélek is magára hagyta, szóval mondhatni csak a csoda tartotta egyben. A levelekkel és feljegyzésekkel hasonló volt a helyzet, de legalább olvashatóak voltak. Egy hónappal ezelőtt érdekes feljegyzésre akadtál, miszerint valahol London városa alatt, egy ősi vámpír ereklye van elásva. Persze több információt erről nem találtál. London összes könyv- és levéltárát áttúrtad már még több információ után kutatva, de nem találtál semmit. Mintha valaki eltüntette volna előled az összes nyomot. Már nem egyszer eljátszadoztál a gondolattal, hogy hagyod az egészet a fenébe, de valami mégis visszatartott ettől. Talán a kalandvágy, talán a kíváncsiság, talán mindkettő. Ezúttal viszont már nem érezted úgy, hogy mégis folytatnod kéne, szóval dühödben lesöpörted az előtted lévő poros kötetet az asztalról. Na most a könyveket alapjáraton nem arra találták ki, hogy ilyen sebességgel találkozzanak a földdel, ez pedig több száz éves lehetett, szóval merő egyszerűséggel szétesett. Ez a látvány némileg megrémített, ám amikor megpillantottad, hogy mi esett ki a könyv maradványaiból, félbe hagytad a kiesett lapok felszedegetését. Egy lepecsételt boríték volt. Rajta egy ismeretlen szimbólummal.
kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen22_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Leginkább egy vadász rend jelképére emlékeztetett, de nem foglalkoztál vele túl sokat, inkább felbontottad a borítékot és alaposan szemügyre vetted a tartalmát. Egy üzenet, melyet magának a pápának címeztek, ám csupán ennyi állt benne:
"Túl veszélyes ahhoz, hogy a Vatikánba vigyék. Örökké a város alatt fog nyugodni. A levelet égesse hamuvá."
A levél hátulján pedig tervrajz szerepelt, de egyszerűen nem tudtad mihez kötni. Ismét fellángolt benned a kíváncsiság, ám úgy tűnt a vadászok okkal tüntették el a nyomokat. Ha rájönnek, hogy megtaláltad a tervrajzot könnyedén levadászhatnak. Így jobbnak láttad a londoni tanács segítségét kérni.
Kellemesen csalódtál bennük, ugyanis ahelyett, hogy elzavartak volna téged, szállást kínáltak és testőröket állítottak melléd. Lehet többről van szó mint egy egyszerű relikviáról?
Az egyedüli kikötésük az volt, hogy másnap éjfélkor legyél ott a Tower alatt tartott megbeszélésükön.
George Carstein
A szokásos londoni diszkóban ülsz szürcsölgeted a jól megszokott 0-s vért mikor egy látszólag húszas éveiben járó, elegáns fekete öltözékű férfi toppan be a bejáraton. Kezében sétabot, arcán széles vigyor. Egy pillanat alatt kiszúr téged és te abban a pillanatban rájössz, hogy téged keres. Lassú, már-már fájdalmas tempóban indul el feléd, majd végül letelepedik a veled szemben lévő fotelba.
- George Carstein ha nem tévedek? - Meg se várva a válaszodat folytatja. - Lenne számodra egy visszautasíthatatlan ajánlatom.
Hangvételéből teljes mértékben kivehető volt, hogy a "visszautasíthatatlan" részt jobb ha szó szerint értelmezed. A bőrszínének és a fogainak hála azonnal rájöttél, hogy vámpír, a hanglejtése és az ízlése alapján pedig egyértelműen a nemesi fajtából származott. Az ilyenek pedig előszeretettel ugráltatták az "alacsonyabb rendűeket."
- Úgy hallottam az összes szaftos információ előbb vagy utóbb nálad köt ki. De leginkább előbb. Az ajánlat egyszerű. Azt akarom, hogy dolgozz nekünk. A szolgálataidat busásan megfizetjük. Méghozzá elég busásan ahhoz, a nagyok közé tartozhass. De persze ha a korcsokat vagy a vadászokat szeretnéd támogatni azt is megértem... - Ezzel felállt. - Viszont mindig történhetnek "váratlan balesetek."
Egy biccentést követően távozott a diszkóból. Most, hogy elment fellélegezhettél, ám nem sokáig. Az asztalodon egy cetli volt amin ez állt:
"Holnap éjfélkor a Towernél."
A titokzatos alak: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A szokásos londoni diszkóban ülsz szürcsölgeted a jól megszokott 0-s vért mikor egy látszólag húszas éveiben járó, elegáns fekete öltözékű férfi toppan be a bejáraton. Kezében sétabot, arcán széles vigyor. Egy pillanat alatt kiszúr téged és te abban a pillanatban rájössz, hogy téged keres. Lassú, már-már fájdalmas tempóban indul el feléd, majd végül letelepedik a veled szemben lévő fotelba.
- George Carstein ha nem tévedek? - Meg se várva a válaszodat folytatja. - Lenne számodra egy visszautasíthatatlan ajánlatom.
Hangvételéből teljes mértékben kivehető volt, hogy a "visszautasíthatatlan" részt jobb ha szó szerint értelmezed. A bőrszínének és a fogainak hála azonnal rájöttél, hogy vámpír, a hanglejtése és az ízlése alapján pedig egyértelműen a nemesi fajtából származott. Az ilyenek pedig előszeretettel ugráltatták az "alacsonyabb rendűeket."
- Úgy hallottam az összes szaftos információ előbb vagy utóbb nálad köt ki. De leginkább előbb. Az ajánlat egyszerű. Azt akarom, hogy dolgozz nekünk. A szolgálataidat busásan megfizetjük. Méghozzá elég busásan ahhoz, a nagyok közé tartozhass. De persze ha a korcsokat vagy a vadászokat szeretnéd támogatni azt is megértem... - Ezzel felállt. - Viszont mindig történhetnek "váratlan balesetek."
Egy biccentést követően távozott a diszkóból. Most, hogy elment fellélegezhettél, ám nem sokáig. Az asztalodon egy cetli volt amin ez állt:
"Holnap éjfélkor a Towernél."
A titokzatos alak: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Arnaud Blanchard és Sebastian Davis
Az ifjú vámpír nem szívesen tette ezt, de kénytelen volt. Egy újabb áldozatát kábította el és csapolta le vérét, nem kifejezetten természetesnek mondható úton. Persze nem volt választása, ha nem akart ártani a fiatal lánynak akire ezúttal lecsapott. Ha szárazra szívja meghal, ha hagy benne vért tébolyodottá változik, ha pedig átváltoztatja ő is ugyan erre a nyomorult sorsra jut. Ez volt az egyetlen lehetőség, de sajnos túl időigényes.
Az egyik sarok mögül Arnaud lépett elő és hát mi tagadás, szomjas volt. Amint megpillantotta Sebastiant, pontosabban annak áldozatát egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy lecsapjon rá. Érezte a vére mámorító illatát és hallotta ahogy a szíve vért pumpál az ereibe. A fiú éppen, hogy csak elkezdte megcsapolni így bőven jutott volna neki is. A biztonság kedvéért azért elrejtőzött nehogy az ifjú vámpír észrevegye. Miután az végzet Arnaud lecsapott. A kis taknyos alig csapolta meg a gyönyörűséget, szóval még bőven jutott neki is.
A lány már kezdett ébredezni és amint meglátta a fölé magasodó sötét alakot a szíve hevesebben kezdett verni, amit Sebastian meghallott és visszafordult. Még mielőtt az idősebb vámpír belemélyeszthette volna fogait a lányba, a fiú nekirontott és ellökte tőle, éppen elég időt szerezve áldozatának a futásra.
Ezt követően Arnaud kardot rántott, ám mielőtt még használhatta volna egy sötét alak jelent meg az utca végén, elegáns öltözékben.
- Uraim, fejezzék be! Éppen elég, hogy a vadászok és a vérfarkasok napi rendszerességgel irtják népünk dicső tagjait. Nincs szükség arra, hogy még mi is besegítsünk nekik. Sőt! Itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. - Komolyabb hangnemre váltott. - A tanács gyűlést rendelt el és az összes vámpír kötelest részt venni rajta. Aki nem teszi meg... Nos... történnek váratlan balesetek... Mindkettejüket várom holnap a éjfélkor a Towernél.
Azzal a titokzatos idegen elsétált, magára hagyva a két vámpírt.
A titokzatos alak: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Az ifjú vámpír nem szívesen tette ezt, de kénytelen volt. Egy újabb áldozatát kábította el és csapolta le vérét, nem kifejezetten természetesnek mondható úton. Persze nem volt választása, ha nem akart ártani a fiatal lánynak akire ezúttal lecsapott. Ha szárazra szívja meghal, ha hagy benne vért tébolyodottá változik, ha pedig átváltoztatja ő is ugyan erre a nyomorult sorsra jut. Ez volt az egyetlen lehetőség, de sajnos túl időigényes.
Az egyik sarok mögül Arnaud lépett elő és hát mi tagadás, szomjas volt. Amint megpillantotta Sebastiant, pontosabban annak áldozatát egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy lecsapjon rá. Érezte a vére mámorító illatát és hallotta ahogy a szíve vért pumpál az ereibe. A fiú éppen, hogy csak elkezdte megcsapolni így bőven jutott volna neki is. A biztonság kedvéért azért elrejtőzött nehogy az ifjú vámpír észrevegye. Miután az végzet Arnaud lecsapott. A kis taknyos alig csapolta meg a gyönyörűséget, szóval még bőven jutott neki is.
A lány már kezdett ébredezni és amint meglátta a fölé magasodó sötét alakot a szíve hevesebben kezdett verni, amit Sebastian meghallott és visszafordult. Még mielőtt az idősebb vámpír belemélyeszthette volna fogait a lányba, a fiú nekirontott és ellökte tőle, éppen elég időt szerezve áldozatának a futásra.
Ezt követően Arnaud kardot rántott, ám mielőtt még használhatta volna egy sötét alak jelent meg az utca végén, elegáns öltözékben.
- Uraim, fejezzék be! Éppen elég, hogy a vadászok és a vérfarkasok napi rendszerességgel irtják népünk dicső tagjait. Nincs szükség arra, hogy még mi is besegítsünk nekik. Sőt! Itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. - Komolyabb hangnemre váltott. - A tanács gyűlést rendelt el és az összes vámpír kötelest részt venni rajta. Aki nem teszi meg... Nos... történnek váratlan balesetek... Mindkettejüket várom holnap a éjfélkor a Towernél.
Azzal a titokzatos idegen elsétált, magára hagyva a két vámpírt.
A titokzatos alak: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
George Carstein, Enric Frönlich, Arnaud Blanchard és Sebastian Davis
A Towernél mind a négyeteket ugyan ott fogadták és ugyan abba a hatalmas föld alatti terembe vezettek le, ahova a többieket. A terem falaira végig egy különös címer volt kiaggatva, amit eddig csak néhány fajtársatok nyakán vehettetek észre. Meglepődve konstatáltátok, hogy mégis mennyien vettek részt a megbeszélésen. Talán a város összes vérszívója jelen volt. A nemesektől kezdve a legutolsó névtelen senkiig. Mivel senki sem tudta, hogy valójában miért is jött ezért elég nagy volt a káosz és a hangzavar, míg végül egy mindenki számára ismerős ránézésre húszas éveiben járó, vámpír csendre intette a tömeget.
- Üdvözöllek benneteket gyermekeim! A nevem Icabod... Igen, az az Icabod. Történelmünk kezdete óta jelen vagyok. És történelmünk kezdetén még mi voltunk a leghatalmasabb faj az egész földön. Rettegett tőlünk élő, s holt egyaránt... Most viszont? Nos most mi rettegünk élőtől és holttól egyaránt. Az emberek régen csupán az eledeleink voltak, mára pedig? Gond nélkül irtanak bennünket. De ez változni fog! Hála Enric Frönlich testvérünknek, megtaláltuk a tizenharmadig ősvámpír - ennek hallatán hangos kérdezősködés vette kezdetét a tömeg irányából, de Icabod ismét csendre intett mindenkit. - Hadd fejezzem be! Szóval megtaláltuk a tizenharmadik börtönének tervrajzát és ez alapján meghatározhatjuk annak hollétét. Hogy kicsoda a tizenharmadik? Népünk leghatalmasabb tagja, a vörös a boszorkány. Ha pedig megszabadítjuk őt a láncaitól, a világ mi lesz és soha többé nem kell majd bujkálnunk az emberek, sőt még a nap elől sem. - rövid szünet - Velem vagytok?
A kérdést hangos kiáltozás követte. Mindenki igent mondott.
Icabod: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A szimbólum: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A Towernél mind a négyeteket ugyan ott fogadták és ugyan abba a hatalmas föld alatti terembe vezettek le, ahova a többieket. A terem falaira végig egy különös címer volt kiaggatva, amit eddig csak néhány fajtársatok nyakán vehettetek észre. Meglepődve konstatáltátok, hogy mégis mennyien vettek részt a megbeszélésen. Talán a város összes vérszívója jelen volt. A nemesektől kezdve a legutolsó névtelen senkiig. Mivel senki sem tudta, hogy valójában miért is jött ezért elég nagy volt a káosz és a hangzavar, míg végül egy mindenki számára ismerős ránézésre húszas éveiben járó, vámpír csendre intette a tömeget.
- Üdvözöllek benneteket gyermekeim! A nevem Icabod... Igen, az az Icabod. Történelmünk kezdete óta jelen vagyok. És történelmünk kezdetén még mi voltunk a leghatalmasabb faj az egész földön. Rettegett tőlünk élő, s holt egyaránt... Most viszont? Nos most mi rettegünk élőtől és holttól egyaránt. Az emberek régen csupán az eledeleink voltak, mára pedig? Gond nélkül irtanak bennünket. De ez változni fog! Hála Enric Frönlich testvérünknek, megtaláltuk a tizenharmadig ősvámpír - ennek hallatán hangos kérdezősködés vette kezdetét a tömeg irányából, de Icabod ismét csendre intett mindenkit. - Hadd fejezzem be! Szóval megtaláltuk a tizenharmadik börtönének tervrajzát és ez alapján meghatározhatjuk annak hollétét. Hogy kicsoda a tizenharmadik? Népünk leghatalmasabb tagja, a vörös a boszorkány. Ha pedig megszabadítjuk őt a láncaitól, a világ mi lesz és soha többé nem kell majd bujkálnunk az emberek, sőt még a nap elől sem. - rövid szünet - Velem vagytok?
A kérdést hangos kiáltozás követte. Mindenki igent mondott.
Icabod: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen21_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A szimbólum: kepfeltoltes.hu/160927/N_vtelen20_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
és ejtek pár hívást a besúgóimmal, hogy mit hallani az utcán hátha nem csak engem környékeztek meg.
