Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Jul 4, 2022 21:44:16 GMT 1
Post by Raven on Jul 4, 2022 21:44:16 GMT 1
Zephitire a tenger ékszere. Több kisebb szigetből áll, és bár mindegyiken ugyanazok a fajok élnek, de mindenhol máshogy néznek ki. A szigeteket nem lakják emberek viszont annál színesebbek állatokban és rovarokban. Valamint a szigetek állandó lakói a mindig más arcot mutató őslakók a Nimfák. A nimfák emberszerűek ugyan és kifejezetten intelligensek mégsem egészen nevezhetőek embernek. Egyesek több száz évig is élhetnek, mások azt mondják még tovább, hiszen mikor egy nimfa megöregszik és meghal, csupán az alakja változik meg, általában végleg fákká változnak. Egy elmélet szerint minden a szigeteken élő fa valamikor Nimfa volt.
A szigeteken élő állatok nem félnek az emberektől, a legtöbbjük barátságosan reagál, egy két szigettől eltekintve nem veszélyesek az emberekre, legalább is provokáció nélkül. Éppen ezért is alakult ki nagyszámú tengeri csempész útvonal ezen a területen. Rengetegen rejtik el a szigeteken az árut, a nimfák ugyanis nem piszkálják ezeket. Ugyan nem kifejezetten rajonganak az emberekért, de ameddig nem zaklatják a törzseket nem támadnak. Ez igaz a szigetek nagy részére, ugyanakkor más szigeteket, a tapasztalt tengerészek messziről elkerülnek, mert még ki sem kell rajtuk kötni, hogy feldühítsék az ott élő Nimfákat. Az ilyen szigeteken élő állatok ugyanúgy ellenségesen viselkednek a betolókódokkal szemben akárcsak a nimfák, ez is mutatva milyen szoros a kötelék a nimfák és a környezetük között.
Minden nimfa rendelkezik mágiával, de ez teljesen eltér a világ más részein használtaktól, feltehetően azért mert ők nem emberek. Így például nem vonatkozik rájuk a szavak szabálya, nem kell kimondaniuk mit szeretnének, de nem is képesek teremteni, a mágiájuk nagyon erősen kötődik a természethez mint ők maguk. A növényeket és az állatokat könnyűszerrel befolyásolják, valamint állítólag képesek manipulálni a saját megjelenésüket is, akár teljesen ember vagy állatszerűvé alakulni.
Maguk a szigetek meleg és párás, növényekben és állatokban gazdag földrészek. Hihetetlenül sok, ritka és valószínűleg eddig felfedezetlen faj található itt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Jul 4, 2022 21:52:25 GMT 1
Post by Raven on Jul 4, 2022 21:52:25 GMT 1
Bratti : Adeline Gwendolyn Etherington Árnyak nyomában prt II. Zephitire Másnap reggel sovány reggelivel kezdtek. Aanisa a nap felé fordulva a saját nyelvén énekel valamit egy ideig. Még a szavakat is nehéz kivenni mégis megindító és gyönyörű, ahogy a hangja ritmikusan süljed és nő.
-Egy ima, hátha a nap segít nekünk elérni a célunkat és nem hagy hátra minket az égen.- Magyarázza mikor befejezte. Miután engedélyt kér a sárkányodtól és ismét meghajol felé, gyorsan és ügyesen pattan el a hátára, mintha nem életében másodszor tenné. Az indulás ideje elérkezett, a sárkányok pedig ugyanolyan izgatottak a végtelen víztükröt látva mint ti is. Majd elrugaszkodnak a sziklákról.
Egész nap fáradhatatlanul szelik az eget, ugyan egyre fáradtabbak, de mégis kitartóan hősiesen csapkodnak tovább. Viszont az ég alja kezd narancsos árnyalatot ölteni, a nap lassan magatokra hagy beneteket, az óceán viszont még mindig ugyanolyan végtelennek tűnik, mint az induláskor. Aztán a szépen egyre rózsaszínesebb ég hirtelen szürkévé válik. Allatatok a víz egyre dühösebben fodrozódik, a hullámok még a magasból is óriásoknak tűnnek és a szél egyre jobban belekap a sárkányok szárnyába. A kimerült sárkányok most már nem csak a távolsággal küzdenek, hanem azzal is hogy egyáltalán levegőben maradjanak. A fiatalabb sárkány egyre gyakrabban csapkodja a szárnyát, hogy kivergődjön egy egy légörvényből és érezhetően kezd veszíteni a magasságból és a kitartásából. Egy ponton már majdnem el is ragadja egy hullám, ami elől az utolsó pillanatban sikerül feljebb löknie magát amikor is lecsap az első villám is. A menydörgést ekkor már jó ideje hallgatjátok. Minden egyes dörrenés olyan mintha egy rég elveszett isten kapna az életetek felé. Nem csak ti de a sárkányok is összerezzennek a hangjára. A vihar minden perccel erősödik és a fény is kezd eltűnni. A szél egyre hidegebb és egyre nagyobb erővel vágja az arcotokba a jeges esőt, a menydörgés minden más hangot elnyom kivéve az alattatok hősiesen küzdő sárkányok lihegését és üvöltését, ahogy igyekeznek minnél jobban a levegőbe kapaszkodni.
Már a mester és sárkánya közötti kötelék is kevés, hogy megmond hol van a másik sárkányod, a szemedbe folyó esőtől semmit sem látsz, a ruhád teljesen átázott a jeges szél pedig mintha minden erőt kiszívott volna belőled, már abban sem vagy biztos, hogy reszketsz-e még, az alattad küzdő sárkány kimerültsége mintha csak a sajátod lenne, és azt is nehezen tudod megmondani melyikőtök vesztette el először a valóságot és zuhant a sötétségbe.
A sötétség lassan szakadozik fel, először a fájdalom aztán a fuldoklás jut el hozzád. Ahogy kinyílik a szemed és ismét kapsz levegőt nem kevés vizet köhögsz fel és hánysz ki magad mellé. Tőled egy jó két méterre ott fekszik a sárkány amelyiken utaztál, Simont nem látod elsőre de ő is ott fekszik nem sokkal messzebb tőle. Minden ruhád vizes, sáros és szakadt, nem látod a másik sárkányt és Aanisat, de érzed hogy életben van.
Körülötted mindenhol víz és zöld növények vannak, néhány helyen meredek sziklák állnak ki a földből. A nap teljesen kisütött mostanra, és mindenfelől furcsa állati hangok jönnek, főleg madarak hangjai. Lassan Simon és Thuderwing is ébredezni kezd. Szerencsére senkinek sem lett nagyobb sárülése néhány különösebben csúnya zúzódásnál. Akárhogy is de sikerült túlélnetek a vihart. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Sept 1, 2022 15:32:47 GMT 1
Post by Bratti on Sept 1, 2022 15:32:47 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Bár hozzá vagyunk szokva a nem éppen királyi étkezésekhez, azért érzem magunkon, hogy jótt tett volna nekünk, ha kicsit kiadósabb. De ez van. Ahogy figyeljük a lányt, észreveszem, hogy a társamnak igen csak tetszik az ének, mire mosolyognom kell.
Én azért kicsit felhúzom a szemöldökömet, mikor megmagyarázza, miért imádkozott, de hát nem az én dolgom, hogy ki miben hisz. Ezzel a gondolatal indulunk útnak. Pontosan tudom, hogy egész nap menni fogunk, ezért én kicsit kevésbé vagyok lelkes, mint a sárkányaim. Természetesen igazam lett és valóban rendkívül elfáradunk nap végére. Cserébe a napnyugta kárpótol minket. Tényleg gyönyörű az egész, én is elámulok jó pár percig. Sajnos, ma sincs szerencsénk az esővel, ugyanis ha lehet, még hatalmasabb vihar csap le ránk. Én nem vagyok egy félős típus, de most rettenetesen féltettem magunkat, főleg Theo-t.
Mikor érzem, hogy a kisebb sárkányom rettenetesen küzd, akkor magamhoz hívom.
- Theo! - kiáltok felé. - Gyere ide, kérlek, nem fogod bírni ezt a vihart, nem akarom, hogy bajod essen! - üvöltök felé, s érzem, hogy közeledni kezd, azonban a vihar nem hagyja, hogy elérjen minket. Egy idő után kétségbeesem, hogy teljesen elvesztettük, hiszen alig érzem, Thunderwing is holtfáradt, én is, csak Simon görcsösen belém kapaszkodó kezét érzem, mielőtt teljesen elnyel minket a sötétség.
Legrosszabb rémálmom válik valóra azzal, ami történt. Nem akartam én senkit sem veszélybe sodorni, mégis mikor felkelek, az első gondolatom az, hogz vajon mindenki túlélte-e vagy sem. Persze előtte én is alig kapok levegőt, pár percig tényleg úgy érzem, hogy meg fogok fulladni a rengeteg víztől, ami ért, de végül kiürül belőlem. Bár a gyomrom még továbbra is kavarog és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez volt az utolsó kör, most sokkal jobban aggódom a többiek miatt, mint magam miatt. Szerencsére mellettem Thunderwing és Simon is, gyorsan odabotorkálok hozzájuk, hiszen még mindig szédülök és egyes helyeken rettenetesen fáj a zúzódás.
- Simon! Simon! Kelj fel, kérlek! - szólongatom és közben meg is rázom. Egy percig nem mozdul, de mivel csekkoltam a szívverését, ezért tudom, hogy életben van. Kis noszogatásra aztán felkel, majd közös erővel Thunderwing-et is sikerül felkelteni. Nála csak és kizárólag a csikizés működik, de sajnos, ez nem egy emberes meló. Cserébe viszont neki is és nekünk is jobb kedvünk van. Természetesen még ők is eléggé kótyagosak, de egy-egy ölelés tőlem kicsit rendbe rakja őket.
Többiek? - kérdezi Simon.
- Aanisa-t nem tudom, de Theo-t érzem, hogy életben van. Viszont nem sok fogalmam van arról, hogy pontosan hol vagyunk és mennyire veszélyes, szóval... Az lenne a legjobb, ha megtalálnánk a többieket minél hamarabb, aztán pihennénk kicsit és mennénk tovább.
- Támogatom... - ásít egy nagyot Simon. Pár perccel később pedig a sárkány-mester kapcsolat alapján igyekszünk egyelőre csendesen és baj nélkül rábukkanni Theo-ra, közben és utána pedig Aanisa-t próbáljuk megtalálni. Ha kell, fel is repülünk, de csak akkor, ha más mód nincs. Remélem, minél hamarabb tovább állhatunk, mert bár nagyon szép a hely, rengeteg dolgunk van. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Sept 5, 2022 18:11:23 GMT 1
Post by Raven on Sept 5, 2022 18:11:23 GMT 1
Sikerül összeszedelőzködnetek és Theo életjelét egyre erősebben érzed, tehát bárhol is van egyre jobban van, de még mindig nem tudod megmondani merre, mintha lenne valami a szigeten, ami ezt meg akadályozza. Nincs más választásotok, minthogy elindultok valamerre, vagy a part mentén mehetek tovább, vagy befelé a sziget közepe felé. Akármerre is indultok, hamar olyan érzésetek támad mintha figyelnének titeket, de sem ti, sem a sárkány nem vesz észre semmit. Vagy húsz percig mentek így, mikor először Thunderwing aztán szép lassan ti is meghaljátok az énekszót.
Ha követitek a hangot, egy alacsony vízeséshez juthattok, éppen magasabb nálatok, a tetején egy nő (?) fekszik békésen és énekel, hallszerű szemei végig titeket figyel, szárnyai széterpesztve fekszenek a mohás kövön, mintha csak pihentetné őket a napon. Amikor befejezte a dalt furcsa magas éneklő hangot ad, majd a maga túlvilági tekintetével, félrebillentett fejjel figyel beneteket.
-Nem tetszik ez nekem.- Jegyzi meg Thunderwing csak neked.- Vér és halál szaga van.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Sept 13, 2022 21:11:04 GMT 1
Post by Bratti on Sept 13, 2022 21:11:04 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Elsőként a part mentén indulunk, az a biztonságosabb, de hogy ha hirtelen befelé kellene menni, akkor arra folytatjuk utunkat. Mikor meghallom az énekszót, rossz érzésem támad, de mégis csak jobb lenne kideríteni, mint az, hogy csak így hagyjuk magára a dolgot.
Így hát követjük a hangot, de előre rossz érzésem van. Ez akkor sem múlik, mikor meglátom a nőt. Beharapom a számat, majd azért megállapítom, hogy szép. De veszélyes és erre Thunderwing is figyelmeztet.
- Ne hallgasd és ne nézz rá! Biztosan valamelyikkel veszélyes. Figyeljünk, nehogy ránk támadjon... - mondom csak a sárkányomnak. - Ha valamit tenne, mentsd a többieket! - mondom még, majd előre lépek.
- Örülök a találkozásnak! - üdvözlöm kedvesen, majd fejet hajtok előtte a tisztelet jeleként. - A viharnak köszönhetően lezuhatntunk erre a szigetre, de nem jeletnünk veszélyt! Amint megtaláljuk a többieket, már itt sem vagyunk! Addig pedig hadd mondjam el, hogy gyönyörű ez a sziget. Én Gwendolyn vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! Benned kit tisztelhetünk? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Sept 29, 2022 18:08:27 GMT 1
Post by Raven on Sept 29, 2022 18:08:27 GMT 1
A lény rád néz, már már aranyosnak nevezhető mozdulattal oldalra billenti a fejét, először az egyik, aztán a másik oldalra és közben kíváncsian méreget, közben madárhang szerű tiszta trillát enged el, mielőtt megszólalna, és ismét énekelni kezdene.
Alig jut el az első versszak végére Thunderwing dühösen fúj egyet. Nemsokára megzörennek a falevelek és a fákon két másik lény jelenik meg. Nemsokára ők is csatlakoznak az énekhez, habár az egyikük hangja már sokkal jobban emlékeztet valami furcsa madár énekére, mint emberi hangra. Ahogy énekelnek egyre közelebb kúsznak hozzátok, kivéve az amelyik a sziklán fekszik. Ahogy a zene elhal már csak a trillázásukat hallani, ahogy a levegőbe emelkednek és körözni kezdenek körülötetek. A sárkány miatt először csak nagyon óvatosan cserkésznek titeket, de nem sokára az egyikük megkísérel odakapni Thunderwingnek. A sárkányt is meglepve azzal, hogy a támadás hevében sikerül letépnie róla egy pikkelyt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Oct 9, 2022 8:41:31 GMT 1
Post by Bratti on Oct 9, 2022 8:41:31 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Kíváncsian, de gyanakodva hallgatom az éneket. Közben egy pillanatra sem hagyom figyelmen kívül a megjelenő társait, közben intek a többieknek, hogy lassan induljunk meg visszafelé.
Arra azonban én sem számítok, hogy ilyen bátran megtámadnak. Nem könnyen jövök tényleg méregbe, de ezzel sikerült nekik.
- Thunderwing, egy figyelmeztetés! - robban erőteljesen a hangom, mire a sárkányom összegyűjt egy kis villámot és az ég felé lövi. Nem túl nagy, de a lányoknak talán elmegy a kedve a próbálkozástól.
Én is előveszem a kardom, majd az éneklő felé tartom.
- Nem ajánlom, hogy tovább próbálkozzatok! Mi nem akarunk bántani, ti se akarjatok, mert rosszul jártok. Mi most elmegyünk, s tiszteletet mutatva a szigetnek nem bántunk titeket...
Egyelőre nem akarom megjegyezni, hogy még két társunkat keressük, mert ők valószínűleg hamarabb megtalálnák és bánthatják őket. Szóval inkább csak lelépnék egyelőre. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Nov 4, 2022 15:35:13 GMT 1
Post by Raven on Nov 4, 2022 15:35:13 GMT 1
A lények egy pillanatra szétrebbenek a felcsapó villámtól és sikítani kezdenek a dörrenés után. A hangjuk olyan érzést kellt mintha valaki egy kanállal próbálná kikaparni az agyatokat. Nem telik sok időbe, hogy újra lecsapjanak, amikor ebben az állapotban vagytok. A legtöbben rögtön a sárkányra mennek csak egy egy támad meg titeket. Simonnak sikerül a sárkány mögé húzódnia, ezzel ráhúznia még egy ellenfelet, de legalább fedezékbe kerülni, neked pedig még a fülsértő zaj ellenére is sikerül a kardal hárítanod azt amelyik rád támad. Úgy tűnik a legjobban Thunderwing szenved a hangtól, össze vissza csapkodja a fejét, amivel le is ver két lényt a földre, de a többiek továbbra is körülötte repkednek és oda oda kapnak, közben megállás nélkül sikongatva.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Nov 9, 2022 20:08:45 GMT 1
Post by Bratti on Nov 9, 2022 20:08:45 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Ó, a francba! Gondolom, ahogy a fejemhez kapok, de próbálok koncentrálni.
- Simon, menj fedezékbe! - üvöltöm neki, amit meg is tesz, bár Thunderwing sincs jobban. Érzem, hallom és látom is, hogy szenved és majd megszakad érte a szívem, s egyben rendkívül mérges is leszek. Senki nem bánthatja a sárkányaimat. Senki.
Ezzel új erőt merítek és hárítok egy támadást.
- Thunderwing, töltsd fel a kardomat, hogy tudjak támadni! És te is támadj, csak így tudjuk visszaverni őket! - üvöltök neki, miközben megpróbálom levágni azt, amelyik engem támad.
Ha feltölti a kardom elektromossággal, ha nem, akkor is váltok és ostort készítek a kardból, amit rögtön az egyik bestiára próbálok csavarni. Ha sikerül, valószínűleg súlyos sérüléseket szenved, hiszen a kard fogai beleállnak a bőrébe. Ezután megpróbálom a földre rántani és ha nem is halálos sérülést okozni, de elég súlyosat, hogy ne keljen fel egyhamar. Így próbálok eljárni a többivel is, remélhetőleg árammal egyszerűbb lesz, hiszen akkor sokkolódni is fognak, |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Nov 16, 2022 21:11:55 GMT 1
Post by Raven on Nov 16, 2022 21:11:55 GMT 1
Már az első ütéssel sikerül súlyos sebet ejtened a lényen ami ép neked támadna a sárkányodnak viszont nincs ekkora szerencséje valahogy sehogyan sem tudja megcélozni a körülötte csapongó szárnyakat és a sikongás is egyre jobban összezavarja. Miután lecsaptad az első lényt a többiek főleg rád koncentrálnak így a sárkánynak végre sikerül kilőnie egy villámot hogy a körülötte maradót távol tartsa. Neked sikerül még egyre rátekerni az ostorod, ami a késekkel és a villámmal elég nagy sérülést okoz neki hogy a földre kerüljön és ott is maradjon. A következő pillanatban újabb villám dörren ami az ostorod erejét is megdobja, a maradék két szárnyas lényt, egy ütésből sikerül elkapnod, és ezúttal nem csak az ostor élével de a villámokkal is számolniuk kell.
Végre fellegezhettek és a sikongatás is abba marad, de alig vesztek pár mélyebb levegőt a talaj elkezd sülyedni alattatok és mire egyet pislognátok már be is szakad az egész. Thunderwingnek sikerül elkapnia a pont alatta álló Simont és vele együtt a levegőben maradnia, te viszont jó nagyot esel. Meglepő módon azonban nem nyel el a sötétség, a falakon mindenfelé világító kövek és indák lógnak a fényes és sima furcsa külsejű kőzet ami a barlangot alkotja pedig úgy veri vissza a fényt mintha csillagok ragyognának a legfényesebb bálteremben amit valaha el mertél képzelni. Mélyebben boltívek és lépcsők kanyarognak és nagyon nehéz megmondani, hogy ez a képződmény vajon természetesen jött létre vagy valamikor emberi kéz alkotta.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Nov 21, 2022 21:37:36 GMT 1
Post by Bratti on Nov 21, 2022 21:37:36 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Őszintén? Kicsit büszke vagyok a teljesítményemre, mert egészen jól helytállok. Közben Thunderwing-t kicsit sajnálom, hogy ennyire szenved, de csak úgy tudok segíteni neki, ha minél hamarabb elkergetjük ezeket a lényeket. Szóval csak minden erőmet beleadom, s úgy tűnik, közös erővel sikerül is valamit elérni. Végre Thunderwing is lő egyet, majd még egyet, és így végre fellélegezhetünk.
- Pfúúú... - sóhajtok nagyot. - Ez meleg helyzet volt. Ti jól vagytok? - kérdezem tőlük, mire Simon is előmerészkedik, s már válaszolna is, mikor is hirtelen a talaj megmozdul. Ezt nem hiszem, mi jön még?! Pedig én tényleg békés akartam lenni, de így elég nehéz.
Nem túl sok mindent tudok tenni, így csak felkészülök a zuhanásra. Legalább nem sikoltok vagy kiabálok... Már éppen felkészülök, hogy ennyi volt, mikor is látom, hogy mégsem! Nem is akárhogyan, mert bár nagyot esem, legalább nem halok meg. Bár iszonyúan beütöttem a lábamat és egy ideig szédülök és csillagokat látok, legalább élek.
- Francba... - sziszegem, ahogy a lábamat dörzsölöm. Kell pár perc, amíg elmúlnak a fájdalmak, addig legalább körbenézek. És mennyire megéri! Fantasztikus helyre kerültem hirtelen. Talán életemben nem láttam még ilyet csodálatos helyet. El is felejtem, hogy fáj a lábam, csak tátott szájjal bámulok körbe.
Aztán felállok és kicsit körbenézek, hogy pontosan mit látok. Már nem teljesen bízom ebben a helyben, szóval óvatosabb vagyok és a fegyveremet is összeszedem inkább. Óvatosan megérintem a falat, majd meggyőződöm róla, hogy senki sincs itt. Ha tényleg így van, akkor felfelé nézek.
- Hé, Thudnerwing, Simon, veletek minden rendben? Én megvagyok, csak beütöttem a lábam... Ez itt valami fantasztikus! Le tudtok jönni, hogy felvigyetek? - kérdezem tőlük. Ha igen, akkor bár kicsit sajnálom, hogy itt kell ezt hagynom, de Theo-ék fontosabbak, meg kell őket keresni és aztán az öcsémet is.
Ha nem tudnak felvinni, akkor így szólok.
- Rendben! Akkor próbáljátok megkeresni a többieket, Thunderwing, érzed Theo-t? Keressétek meg őket, ha igen, én megpróbálok valami kiutat találni innen, hogy feljussak hozzátok! Ha nem tudjátok, merre menjetek, akkor próbáljatok valami biztonságos helyet keresni! Sietek! |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Dec 2, 2022 16:11:24 GMT 1
Post by Raven on Dec 2, 2022 16:11:24 GMT 1
A lyuk fölötted nem elég nagy ahhoz hogy a sárkány lemásszon és aztán ki is. Habár könnyedén beférne és bent is elférne a hatalmas "alagútban". Thunderwing és Simon jól vannak, egyikük alatt sem szakadt beszerencsére a föld, és bár a sárkány nem tud lemászni, de téged könnyedén fel tudnak húzni, ha van mivel.
Miután sikerült téged kihalászni a barlangból, folytatjátok az utat, habár ezúttal egy kicsit óvatosabban. Szerencsére nem hallotok újabb gyanús éneklést, vagy más hangokat a madarakon kívül. Ahogy sétáltok a parton egy magas sziklafalba futtok. Valószínűleg a tengervíz, már egy igen szép barlangot vágott ki a sziklafalból elötte pedig sekéj tavacskát alkotott.
A víz itt is gyönyörű tiszta kék színű zöld árnyékokkal, a kis tavacska tengervize a legmélyebb pontján talán a nyakatokig ér, a trópusi napsütésben pedig kellemesen fel is melegedet. Úgy tűnik miután a sziget megmutatta nektek a gonoszabb oldalát a sikítozó madárnőkkel, most megmutatja nektek milyen, paradicsomi tud lenni.
A sziklafalat viszont nem lesz egyszerű megkerülni, valószínűleg egészen bevezet a sziget belseje felé, és ugyan nem magasabb egy nagyobb dombnál, de túlságosan meredek, hogy meg másszátok. A barlangba a sárkány is befér, habár természetes barlangnál nincs garancia rá, hogy lesz másik kijárata, vagy hogy nem keskenyedik el később.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Dec 5, 2022 13:08:38 GMT 1
Post by Bratti on Dec 5, 2022 13:08:38 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Hála a jó égnek sikerül kimásznom innen, bár nagyon érdekelt volna, hova vezet. Lehet, ha több időm lesz, visszatérek ide, hogy megnézzem. De most fontosabb feladatom is van ennél.
Így hát folytatjuk utunkat. Simon próbál nyugtatni, de szerencsére eléggé össze vagyok szedve.
- Tudom, hogy az jár a fejedben, hogy ez hasonló, mikor Teo eltűnt és Ed elhagyott... - nézek rá mosolyogva. - De azóta én is változtam, én is erősebb lettem. Köszönöm, de most még rendben vagyok... - mondom neki, ahogy gyorsan átkarolom menet közben.
- Jó, jó, tudom... Csak... Nem akarom, hogy az legyen, mint akkor... - mondja egy sóhajjal, de annyiban hagyja, mert ekkor elérünk egy barlanghoz és egy tóhoz. - Nahát! - esik le az álla. Én azért egy figyelmeztető pillantást vetek Thunderwing-re, hogy figyeljünk oda, de amúgy közelebb megyünk.
- Azért ne nyúljunk semmihez sem, ki tudja... - figyelmeztetek mindenkit, bár tudom, hogy tudják. - Pár percre leülhetünk kicsit szusszanni, enni, inni egy kortyot a mi adagunkból! - adom ki az utasítást, így negyed óra szünetet tartunk. Én addig ránézek sárkányomra és barátomra is, hogy ha van valami, amit tudok tenni értük, akkor megteszem.
- Oké, Thunderwing, szerencsére ez a sziklafal nem túl magas, át tudsz minket reptetni fölötte? Nem lesz hosszú út, utána visszamegyünk a földre. De egyszerűbb lenne, mint megkerülni vagy bemenni a barlangba és eltévedni... - érvelek nekik. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Jan 10, 2023 21:35:31 GMT 1
Post by Raven on Jan 10, 2023 21:35:31 GMT 1
A sárkány minden probléma nélkül felrepül veletek a sziklák fölé. És bár azok még folytatódnak befelé, minden probléma nélkül átrepüli őket, közben pedig hihetetlen kilátásban van részetek. A sziget valami elképesztően gyönyörű. Csodaszép kék tenger és mindenfelé zöld és virágoktól színes erdők és lápok. A magasból pedig a lélegzetelállító tájon kívül mást is sikerül kiszúrni, a napfény miatt először alig veszitek észre de valami megcsillant beljebb a szigeten. Sárkány háton másodpercek alat átrepülhettek, de 10-20 percnél sétálva sincs messzebb, persze sokkal nehezebb átverekednetek magatokat a növények között mint sárkányháton kényelmesen odarepülni. Az első amit észrevesztek egy furcsán lassan föld fölé örvénylő vízsugár, ami legalább két-három méter magasra szökik. Egy férfi áll mellette egy könyvel a kezében, és magában beszél egy furcsa nyelven amit sosem hallottatok még elötte.
Mellette egy nagyobb kristály sziklán egy furcsa fehér tollas állatka fekszik lustán mozgatva a farkát, amikor közelebb léptek pedig a fülét is megmozdítja mielőtt felemeli a fejét hogy rátok nézzen. A fiú még ezen a ponton sem vesz észre titeket, csak beszél tovább a könyvének, ami még eltart egy pár percig ha nem figyelmeztetitek a jelenlétetekre. Végül aztán így vagy úgy de csak felétek fordul és észre vesz titeket, magához szorítja a könyvet és meglepetésében óriásira nyílnak az aranyszínű szemei, miközben hatalmas csobbanással a földhöz vágódik az eddig lassan nyugodtan hömpölygő vízoszlop.
-Khm..- Köszörüli meg a torkát.- Emberek itt? Mióta állnak itt úgy hogy nem vettem észre?- Néz a lényre.- Mindegy is.- sóhajt fel.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Zephitire
Közzétéve: Jan 19, 2023 17:10:04 GMT 1
Post by Bratti on Jan 19, 2023 17:10:04 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Szerencsére Thunderwing sikeresen át tud minket vinni a szikla felett, ami jó hír. A kilátást sem bánom tulajdonképpen. Nekidőlök Simon mellkasának, ahogy ebben gyönyörködöm pár pillanatig. Aztán észrevesszük a vízoszlopot, és arrafelé kormányzom a kis csapatot.
Amint leszállunk, legnagyobb meglepetésemre egy másik emberrel találkozunk. Vagy legalább emberszerű lénnyel. Óvatosan megközelítem. Mindig is lenyűgözött a mágia. Habár a víz és az elektromosság nem éppen kompatibilis egymással... Egy percig csak nézem és csodálkozom rajta meg a lényén, majd megszólítom.
- Szép napot! - köszöntöm, majd ahogy meglepődik rajtunk, elmosolyodom. Legalább egyelőre nem tűnik túl veszélyesnek. Egyelőre. Előre lépek és kinyújtom a kezemet óvatosan. - Adeline Gwendolyn Etherington vagyok, örülök, hogy találkoztunk. Ő itt a legjobb barátom, Simon és a sárkányom, Thunderwing - mutatok magam mögé. Simon integet, Thunderwing pedig fejet hajt. A kis lényt is üdvözöljük. - Benned kit tisztelhetünk? Nem akarunk ám sokáig zavarni, csak egy vihar miatt itt kötöttünk ki és... Keressük két másik társunkat... - mondom kicsit komolyabban. Egyelőre nem fejtem ki a dolgot, kíváncsi vagyok, mit reagál és milyen valójában. |
|
