Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 2, 2021 17:15:08 GMT 1
Post by Raven on May 2, 2021 17:15:08 GMT 1
赤鬼王の物語 (Akaoni-ō no monogatari) A vörös démon király meséje Aria: Arashi Aji-Suki-Taka-Hi-Kone Szentély Hosszan és álomtalanul aludtál, és a madarak csiripelésére és a víz csobogására keltél. A hirtelen a szemedbe nyilalló fájdalom már semmi ahhoz képest, mint mikor szerezted, bármit is tett Ai a sebbel, sokat segített, rajta még ha teljesen nem is tudta rendbe hozni. A papír ajtó melletted nyitva van, ahogy felülsz, látod, hogy egy szellem, nem is, egy yasha a lábát lóbálja a teraszon, egy népdalt dúdolgat nagyon halkan. Ahogy észreveszi, hogy megmozdulsz, hátra fordul. A szelem vér rendesen elbánt szegénnyel, a szemei fekete alapon aranyszínűek, a haja hófehér és kócos, és még koralvörös szarvak is díszítik a fejét.
-Jó reggelt Arashi-dono.- Köszön hátra neked mosolyogva. Kint a kertben Ai áll egy csobogó allat fehér köntösben.
-Gyönyörű igaz?- Kérdezi a fiatal fél szellem.- Engem is ő mentett meg.- Folytatja.- A faluban ahol születem meg akartak ölni, amikor megjelent.- Közben feláll és leporolja a rövid ruháját.
-Ai, Ai Arashi-dono felébredt!- Kiáltja a lánynak. A fehér arcban ülő vörös szemek lassan fordulnak, feléd majd egy szelíd mosollyal köszöntenek. Ai lassan kilép a hideg víz alól, a fiatal szellem pedig oda szalad, hogy egy második, száraz köntöst is a vállára terítsen.
-Köszönöm Kiri. Nyugodtan elmehetsz mostmár.- Kiri meghajol, egy kicsit felé aztán visszaszalad hozzád, feléd is meghajol, majd a szobán keresztül távozik.
-Hogy vannak a sebeid Arashi-san? Majdnem három napig aludtál, egész biztosan éhes vagy. Gyere, menjünk együnk valamit.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 2, 2021 19:53:52 GMT 1
Post by Aria on May 2, 2021 19:53:52 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png Arashi nem tudná pontosan felidézni, hogyan értek a szentélyhez, vagy mikor aludt el - valamikor véget ért a fájdalom, és a zavartság, és átvette a helyét a teljes kimerültség, és egyfajta furcsa biztonságérzet, amiről nem tudta megmondani, hány éve érzett utoljára. Hat, vagy még több. Még a mesterénél élt, és a férfi életben volt... akkor még volt egy hely, ahová vissza lehetett térni. Most nem tudta eldönteni, hogy ennek az érzésnek az árnyát éli át, vagy egyszerűen annyira kimerült, hogy már félni sincs ereje. *** - Szerencséd, hogy nem lett nagyobb baj – korholta finoman a mestere a fiút, miközben rögzítette a bokáját. – Ki tudja, mikor gyógyul ez meg. A bolond fejed…
Arashi mindeközben a feldagadt jobb orcájára szorított egy hűvös borogatást… ahol a másik fiú ökle az arcának csapódott, kialakulóban volt egy csúnya, lilás duzzanat. A rosszabb azonban a lába volt… mikor hátratántorodott, sikerrel belebucskázott egy árokba, és gyakorlatilag egyenesen ráesett a jobb bokájára, ami ki is ficamodott. Nyüszítve vonszolta magát haza, mikor az a négy nagyobb fiú, akik lenéztek rá az árokban, végre elment, ő pedig ki tudott vergődni az árokból. A mestere szinte azonnal eltámogatta a szobájáig, és elkezdte ellátni a horzsolásait, meg azt a ficamot is, de nem volt nehéz észrevenni, hogy mérges.
- Akira-san… - motyogta a kisfiú. – Nem én kezdtem, az…
- Tudom, hogy nem te kezdted – rázta a fejét a férfi. – Mondtam, hogy ne kötekedj, és ismerlek annyira, hogy tudjam, ezt betartod. De ez nem jelenti, hogy ha egy fiú elkezd provokálni, akkor azt is megállod, hogy betörd az orrát.
Ez már egy félelmetesen pontos leírás volt a délután történtekről-
- Baleset volt, utána…
- Mi volt baleset? – nézett rá a férfi komoran a szemüvege mögül. – Mert a tekinteted alapján az egyetlen, amire nem készültél fel, az volt, hogy három másik gyerek is lesz. Mindketten tudjuk, hogy annak az egynek, aki gúnyolódott, igenis fájdalmat akartál okozni.
A fiú leszegte a fejét. Sajnos ez a megállapítás is nagyon találó volt. Be akarta törni annak a fiúnak az orrát. Akarta látni a fájdalmát, vágyott rá, hogy ő menjen el abból az utcából megalázottan.
- Néha meg kell tanulnod visszalépni. Minél kevesebb a türelmed, annál több ilyet kapsz majd még. És tudom, hogy jobb vagy annál, hogy az öklöddel válaszolj, ha valaki megsért.
- Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok jobb… - motyogta Arashi, egészen halkan, de egyértelmű gúnnyal a hangjában.
Nem készült fel rá, hogy a horzsolások, és a bokája hasogató fájdalma mellé egy pillanattal később lendületes csapást kap a tarkójára. Felszisszent, és kibuggyantak a könnyei, miközben a mestere, aki egész addig a lábával volt elfoglalva, megrázta a vállát.
- Nézz rám. A szemembe, gyerünk. – A kisfiú beharapta az ajkát, és nagy nehezen felemelte a tekintetét. – Azóta nevellek, amióta az eszedet tudod. Ennyi idő alatt éreztettem én veled valaha, hogy semmibe veszlek? – Arashi megrázta a fejét, szinte rémülten, és megint elkapta a tekintetét. A férfi ismét kicsit megrázta, mire újra a szemébe nézett. – Akkor idefigyelj. Ne merészeld azt mondani magadra, hogy nem vagy jó. Mert az vagy. Palackba zárt vihar, aki, ha kitör, akkor iszonyú ereje lesz, de a vihar életet is tud adni, nem csak ártani. Megértetted?
Igazából nem volt benne biztos, hogy megértette. Csak annyiban, hogy a feldúltság, a fájdalom, és az a tudat, hogy legalább már otthon van, ahol nem férhet hozzá senki, elérte, hogy a könnyek, amikkel addig küzdött, teljesen utat találjanak, és úgy igazán sírni kezdjen. A mestere a tarkón csapás után átölelte a vézna, tizenkét éves fiút, és óvatosan lapogatta a hátát, amíg a zokogása enyhült, aztán megrázta a fejét.
- Pihentesd a lábad. Hamarosan hozok egy kis vacsorát.***
Nem tudta, mennyit aludt, és mikor ébredt fel, de a biztonságérzet elkísérte. Először csak pislogott, egyáltalán felmérve a környezetét, és igazából ez volt az első rossz döntés... nagyon hamar megérezte, hogy fájdalom nyillal a jobb szemébe. Odakapta a kezét, ösztönösen, de hamar tudatosul benne, hogy igazából nem rossz. Fáj, persze. Hogy ne fájna. De a nő - Ai - mégiscsak tudott vele valamit kezdeni, mert már egyáltalán nem érzi azt a heveny gyulladást, amit a sérülés után. A másik szeme teljesen kitisztult, rendesen látja a környezetét, és ez azért kicsit megnyugtatja. Tudja, hogy lesz még következménye annak a fél szem hiánynak, de legalább a látása nem veszett el.
Lassan felül, és kinéz az ajtón - egy yashát vesz észre a teraszon. A lányon sokkal jobban látszik a származása, mint rajta... a haja, a szemei, a szarvai mind árulkodnak arról, hogy egy szellem gyermeke. Arashi hirtelen nem is akar belegondolni, hogy ha emberek között nőtt fel, vagy egyáltalán közéjük került, mit kellhetett átélnie. Rendesen felkel, és kisétál a papírajtóig... van annyi esze, hogy kinyúl előre, megérinteni a peremét, hogy kicsit tudatosítsa az agyában, hogy hol vannak a teste határai a bal szeméhez képest. A legkevésbé sem hiányzik neki, hogy jobbról belefejeljen valamibe.
A yasha lány hátrafordul, és megszólítja: - Jó reggelt, Arashi-dono! Arashi aprót biccent, egyelőre nem szólal meg, csak elnéz a kert felé... észreveszi Ai-t. A nőt valódi alakjában eddig még nem látta - legalábbis nem nagyon lehetett látásnak nevezni, hogy kivett néhány halvány körvonalat, és a vöröses szemeket. Valószínűleg ez okozza azt is, hogy kicsit elmélázik, és a yasha lány megjegyzése ébreszti fel újra.
- Gyönyörű igaz? - kérdezi. Arashi erre éppcsak kinyitja a száját, egy kicsit benne ragad a szó... de a félszellem szerencsére folytatja, megkímélve a helyzettől. - Engem is ő mentett meg. A faluban ahol születtem meg akartak ölni, amikor megjelent.
Maga a helyzet egyáltalán nem meglepő, egy yashának sosem volt könnyű élete, és minél inkább látszott rajta, micsoda, ez annál igazabb volt... de a férfi rádöbben, hogy ez a megjegyzés mennyi tiszteletet ébresztett benne a nő iránt. Eszébe jut a találkozásuk, a fiú, aki nekiment, és minden áron meg akarta ölni. A megjegyzései az ígéretről... a zavarodottságot azonban nagyon gyorsan felülírja mind a lány tökéletes bizalma, mint a saját állapota. A nő megmentette. Segített rajta. És érezte, hogy nem kell félnie. Ennek elégnek kell lennie. Hamarosan a yasha odakiált a nőnek, aki felé fordul, és kedvesen elmosolyodik. Arashi agyán csak egy pillanatra suhan át a gondolat, hogy tényleg gyönyörű. A lány - akiről időközben kiderül, hogy Kirinek hívják, odaszalad a nőhöz, majd vissza hozzá, és a szobán keresztül, gyorsan távozik. Közben Ai is közelebb lép.
- Hogy vannak a sebeid Arashi-san? Majdnem három napig aludtál, egész biztosan éhes vagy. Gyere, menjünk együnk valamit. - Három napig? - Arashiból teljesen ösztönösen bukik ki a kérdés. Tudta, hogy kimerült, tudta, hogy megsérült, de azt nem, hogy ennyire. Az a nekromanta jobban kicsinált, mint gondoltam. A nőnek pedig abban is igaza van, hogy éhes... valahogy eddig nem tudatosult benne, de most, az említésre érzi, hogy kicsit görcsbe rándul a gyomra. - Igen, az nagyon jó lenne. Ahogy tovább indulnak, ismét megérinti kicsit a sebét, aztán megszólal. - Köszönöm. Sokkal jobban vagyok, nem hittem, hogy... - hogy mi? Hogy nem a gennyet fogom törölgetni a szemem maradványaiból? - Nem hittem, hogy ilyen gyorsan rendbejön. Már amennyire ez rendbejöhet.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 18:39:19 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 18:39:19 GMT 1
赤鬼王の物語 (Akaoni-ō no monogatari) A vörös démon király meséje Aria: Arashi Aji-Suki-Taka-Hi-Kone Szentély Ai halkan felkacag a meglepetségeden, majd ha hagyod neki kézen fog, hogy kivezessen a szobába ahol az ételeket tálalták nektek.
-Örülök hogy már jobban van a szemed. Sajnálom hogy nem tudtam megmenteni, de gyakorlatilag nem maradt belőle semmi a vágás után. Csak annyit tehettem hogy kitisztítom és helyrehozom a sebet amenyire ez lehetséges.- Az ételek mind finomak, és segítenek legalább egy kicsit vissza nyerni az erődet. Ai is lassan eszi a magáét. Majd egyszer csak felnéz. - Szeretnél kérdezni tőlem valamit?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 18:50:59 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 18:50:59 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png A nő nevetése valahogy kicsit tompítja az egész helyzet élét... valahogy ő is sokkal komikusabbnak találja, mint egy pillanattal korábban. Mikor leülnek az ételek mellé, Ai következő megjegyzésére csak némán bólint. Arra egyáltalán nem számolt, hogy esetleg "megmentenék" a szemét, nem is várta el a nőtől. Annak is örült, hogy egyáltalán még látott vele. Az étel elképesztően jól esik, igazából már az első néhány falattól erősebbnek érzi magát. Annyira van civilizált, hogy nyugodtan egyen, de tekintve, hogy éhes is, és régen evett tényleg jót... határozottan figyelnie kell, hogy ne kezdjen habzsolni. Az étkezés közben aztán Ai ismét megszólal: - Szeretnél kérdezni tőlem valamit?Az igazság az, hogy rengeteg dolgot szeretne tőle kérdezni, és hirtelen abban sem biztos, hogy annyira könnyű lesz összeszedni, de végül rávágja azt az egyet, amit utoljára már nem tett fel ott az erdőben. - Miért voltál kíváncsi rám? - majd gyorsan hozzáteszi. - Az erdőben említetted, hogy nem a falu érdekelt. És félre ne érts, hálás vagyok. Tényleg - néz ismét a nőre. - De még mindig nem értem, mi lehetett olyan érdekes bennem.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 19:21:53 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 19:21:53 GMT 1
A lány óvatosan a szájába vesz egy falatot majd ahogy lenyeli leteszi a pálcikákat és megszólal.
-Ha elmondom, megígéred, hogy nem leszel rám dühös?- Megvárja amíg bólintasz, majd sejtelmesen elmosojodik. - Köszönöm. Még ha nem is ígérhetsz ilyet igazából. Nekem sem lett volna jogom kérni. Az apád felajánlotta nekem a segítségét, de én visszautasítottam. Ugyanakkor később hallottam rólad is. És bevallom felkeltette az érdeklődésem vajon mire lehetsz képes. Hallottam hogy szellemekre vadászol. Nem terveztem az elején, hogy Itoshi után küldjelek, de ami Goton történt, remek lehetőséget kínált, hogy felkeresselek. És nem utolsó sorban, kíváncsi voltam hogyan döntesz, ha az ellenfeled kevésbé bizonyul szörnyetegnek, mint ahogy hiszed. Bár ebben talán én is tévedtem egy keveset, hiszen Itoshi végül kevésbé bizonyult emberinek, mint számítottam rá.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 19:33:43 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 19:33:43 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png - Ha elmondom, megígéred, hogy nem leszel rám dühös?Elég nehéz kérdés, Arashi hirtelen nem is biztos, hogy megígérheti... de végül arra jut, ha dühös is lesz, annyi önuralma talán van, és annyira hálás azért, amit a nő tett érte, hogy kontroll alatt tudja tartani a dolgot... szóval csendben bólint. Aztán végighallgatja. Az apja említésére kicsit ökölbe szorul a keze. Nem tud róla sokat... igazából semmit, azon túl, hogy egy Ayakashi volt, jópár embert megölt, teherbe ejtette az anyját, és az egész végén ő szépen megitta a levét a dolognak. - Ja ez így... logikus - mondja végül, kicsit komorabban. - Bár nem hiszem, hogy fényes bemutatkozásom volt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 19:40:49 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 19:40:49 GMT 1
-Ez mindkettőnk részéről elmondható azt hiszem.- Mosolyog, rád.- Úgyhogy meg is ragadom a lehetőséget hogy egy kicsit jobbá tegyem. A te szemedet nem tudtam ugyan megmenteni de talán egy másikat felajánlhatok neked. Ha szeretnéd. Nem szükséges most válaszolnod. Nyugodtan gondolkodhatsz rajta.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 19:46:44 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 19:46:44 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png - Egy másik szemet? - kicsit felvonja a szemöldökét (megint rossz ötlet, az izmok még mindig fájdalmasan húzódnak) - Ezt... hogy képzeljem el? Egy kicsit megtorpan, aztán hozzáteszi. - Természetesen örülnék neki. Az embereknek... megvolt a gondja a szemeimmel, de nem tagadom, hogy érzem az egyik hiányát - egészen keserűen cinikus ez a megjegyzés. - Csak tényleg nem tudom, hogy hogyan lenne lehetséges.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 19:59:39 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 19:59:39 GMT 1
-Egy emberi szemmel nem tudnám megtenni, de szerencsére a szellemek végtagjai sokkal rugalmasabbak. És a szellem vér miatt biztos vagyok benne, hogy bármelyiket nyugodtan használhatnád, anélkül, hogy felemésztene. Ugyanakor...- Kezdi.- Egy szem érzékeny testrész, az eredeti gazdájától függően, lehet, hogy új képeségeket nyersz majd általa. Nem feltétlenül olyanokat amiket könnyű irányítani. Ha így is történne, segítek neked megtanulni használni őket. Azt hiszem tudom is honnan szerezhetnénk egyet.- A lány szemében ekkor megcsillan valami, valami megfoghatatlan, de határozottan gonosz és gyűlölettel teli csillogás, amiből véletlenül egy kis ízelítőt is kapsz. Csak most veszed észre, hogy eddig semmit nem érzékeltél a nő felől.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: May 27, 2021 20:21:02 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 20:21:02 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png Arashi csendesen hallgatja a szavait. Tehát egy szellem szeme lenne. Annyira nem meglepő, ahogy a nő lefesti a dolgot ez is elég logikus... kicsit taszítja a gondolat, igazság szerint sosem tartozott azok közé, akik nagyon vágynak valami újabb képességre, vagy további hatalomra - az ő sajátja is néha elég kínlódást eredményezett. De mikor a nő hozzáteszi, hogy megtanítaná irányítani, egy kicsit megnyugtatja. Akármi lenne, boldogul vele. És fél szemmel iszonyatos küzdelem lesz összeszedni magát - ha helyre is hozza a kardforgató képességeit, ami idővel sikerülne, ugrott a térlátása, küzdeni fog a perifériával, és az egyensúlyérzéke is ki tudja, mikor jön helyre. Nagy segítség lehet, ha ott a lehetőség, hogy pótolja azt az elveszett szemet. Ugyanakkor az utolsó mondatnál észreveszi azt a villanást a nő szemében, és tudatosul benne, hogy nem érzett felőle semmit... elég kényelmesen érezte magát ahhoz, hogy ezzel egészen eddig ne foglalkozzon, de most kellemetlen hirtelenséggel jön a felismerés. Ahogy kinyúl felé, meg is érzi a gyűlöletet, és egy pillanatra megkeményednek a vonásai... egyetlen érzés elég volt, hogy egy kicsit megtörje azt a bizalmat, amit eddig minden indokolt. Egy kicsit összeszorítja a fogát, de úgy dönt, még nem ír le semmit. Kérdez. Ai is biztatta, hogy kérdezzen, akkor itt a lehetőség. - Ha még mindig szabad kérdeznem... mi az ötlet?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: Jun 16, 2021 14:30:09 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2021 14:30:09 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/685042985242722304/854714827058446356/a799f27c3b7c28bce814826b462f9875~png 赤鬼王の物語 (Akaoni-ō no monogatari) A vörös démon király meséje Aria : Arashi Aji-Suki-Taka-Hi-Kone Szentély Ai szemében felismerés csillan ahogy a szemedbe néz. Nem tudod az-e az oka hogy rájött érezted a gyülöletét, vagy az hogy rájött hogy mást nem.
-Ne haragudj.- Mondja szeliden.- A pajzsom nem annyira tudatos mint amilyennek tűnik, általában biztonságosabbnak érzem fen hagyni, és elmozdítani inkább tudatos, de nem volt szép tőlem azt hiszem. Bár talán jó érzés hogy kivételesen a saját érzéseidet is átérezheted anélkül hogy másoké befolyásolna.- A végére már mosolyog.
-Ami pedig az ötletemet illeti.- A mosolya itt kicsit hidegebbre változik.- Véletlen, ismerek egy szellemet, aki úgy hiszem szívesen megosztaná veled az övét. Van időd átgondolni, de ha szeretnéd szívesen bemutatlak neki.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: Jun 16, 2021 14:49:50 GMT 1
Post by Aria on Jun 16, 2021 14:49:50 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png Arashi néhány pillanatig még komoran figyeli a nőt, mikor megjegyzést tesz a reakciójára, hirtelen nem tudja, mennyire fogadja el a választ... aztán óvatosan megrázza a fejét. - Szokatlan - mondja végül. - Nem bánom, és... valljuk be, elég sokszor pont a legrosszabb helyzetben mondott csődöt ez a dolog - végtelenül keserű, és egészen cinikus mosolyra húzza a száját. - De furcsa, amikor hirtelen nem működik úgy, ahogy kéne. Amikor a nő folytatja a fiatal férfi még mindig nem tudja eldönteni, mit gondoljon a kérdésről... ugyanakkor... ha tényleg lesz egy új szeme, tényleg meg kell szoknia, akkor jobb előbb megtudni a részleteket, mint később, nem igaz? Abban nem kételkedik, hogy a fél szemnél csak jobb lehet, bármiről van szó, a nőből áradó szokatlan gyűlölet ide vagy oda, és igazából hazudna, ha azt állítaná, nem döntött már, valahol mélyen. Úgyhogy végül komolyan bólint. - Szeretnék találkozni vele.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: Jun 16, 2021 16:45:40 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2021 16:45:40 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/685042985242722304/854714827058446356/a799f27c3b7c28bce814826b462f9875~png Ahogy végeztek az étkezéssel Ai tartja is magát a megbeszéltekhez.
-Akkor bemutatlak neki.- Először kivezet a kertbe, ahol már egyértelmű, hogy egy nagyobb de feltehetően, nem újabban elhagyatott szentélyben vagytok. Elindul egy mellék épület felé. A mellék épület elég nagy, de teljesen külön áll a szentély többi részétől. Már a legkülső ajtón is pecsétek sorakoznak és kötél ami szintén védővarázst szolgál, de még ennek ellenére is érzed a gonosz kisugárzást belülről. Bár nem biztos, hogy a gonosz-e legjobb szó rá. Valami hatalmas, kétségtelen, valami sötét is, igen, és határozottan valami démoni, de mégis túlzás lenne azt mondani rá, hogy zsigeri gonosz lenne, mint mondjuk egy oni. Ai óvatosan az ajtóra teszi a kezét mire a kötél lassan elkezd elégni, a pecsét egy része pedig megtörik az ajtón, éppen csak annyira, hogy be lehessen menni. Még több energia áramlik ki a nyíló ajtón keresztül, ahogy résnyire kinyílik Ai leengedi a kezét, az ajtó nem nyílik tovább, megáll úgy, hogy ti ketten beférjetek rajta.
Odabent sötétség és a füstölők átható illata fogad, láncok csörgését hallod egy pillanatra és ha kinyúlsz a “dolog” felé ami odabent van, akkor teljesen értelmezhetetlen érzelmi mixet kapsz válaszul. Egyértelműen egy gondolkodni képes, intelligens, érzésekre képes lény érzései, de annyira mások, mint az embereké, hogy egy két hasonlóságtól eltekintve, ami mintha szomorúság, némi düh, és vérszomj lenne, nem tudsz belőle kibogozni semmit. Ahogy teljesen beértek az ajtó becsukódik mögöttetek pár pillanatig a teljes sötétségbe zárva titeket, aztán elkezdenek fellobbanni a falakon lévő gyertyák. Vörös táncoló fénybe vonva a helyiséget.
A szoba végében egy újabb ajtó van, azon egy díszesen megfestet és faragot démon, az ajtót rengeteg lánc és pecsét tartja. És ahogy körül nézel szinte minden kép, valamilyen mágikus jelenetet ábrázol, még a gyertyák alatt is pecsétek vannak, sőt még a viaszba is varázsszavak vannak karcolva. Nem kérdéses, hogy a hely egy börtön, és hogy akit/amit fogva tart az nem lehet közönséges szellem.
-Arashi-san had mutassalak be a híres Kagutsuchi-nak a Vörös Démon királynak aki leigázott 4 a 7 királyságból. És majdnem elfoglalta a menyeket is. A láncok megcsörrenek, ahogy egy kisebb fuvallat szökik meg az ajtó résein, aztán meghalljátok a démon hangját.
-Ai?- A szellem hangja mintha menydörgés lenne, határozottan olyan, mint amilyennek az ember elképzeli, annak a szellemnek a hangját, aki majdnem elpusztította a világot, vagy legalább is abban a formában ahogy ma van.
-Rég találkoztunk apa.- Mondja Ai hidegen.
-Gúnyolódni jöttél Ai?
-Oh nem, ezúttal egészen másért jöttem. Úgy tűnik ezúttal kisegíthetsz, remélem nem bánod.- Ai szávaira a szellem csak hallgat. Ai pedig feléd fordul, hogy meghallgasson, vagy leolvasson valamit az arcodról.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: Jun 16, 2021 19:08:00 GMT 1
Post by Aria on Jun 16, 2021 19:08:00 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png Ahogy Ai megszólal, és elindul a kert felé, Arashi némán követi. Egyelőre még nem sejti, hogy mire számíthat... az egyetlen kapaszkodója a nő gyűlölete, amit korábban megérzett. Ha nem felé irányult, akkor alighanem a szellem felé, akihez viszi... de miért? Ahhoz messze nem tudott eleget, hogy ezzel kapcsolatosan következtetéseket vonjon le, így az egész úton kellemetlenül kiélezett figyelemmel vándorol a tekintete a kert, a szentély épületei, és Ai között, ahogy próbálja eldönteni, hányadán is áll a helyzettel. Legalább egy kis türelmem legyen... jegyzi meg magában, miközben nyel egyet, és a melléképületre fókuszál, amit lassan meglátnak. A kisugárzást érzi az ajtón keresztül is. Valami hatalmas, és valami nagyon sötét van odabent. Arashi lényegében már hozzászokott a sötétséghez, az elmúlt években elégszer kellett szellemeket hajkurásznia ahhoz, hogy megszokja, mindig van bennük valami - jellemzően az emberektől eredő - gonoszság... de amit itt érez az sokkal mélyebb, sokkal hatalmasabb, és sokkal ősibb. Egy pillanatra abban sem biztos, megkísérelje-e használni a képességét, de végül arra jut, hogy ha akarta ezt a találkozást, akkor nem szalajtja el a lehetőséget. Az érzések teljesen összezavarják - az emberi érzések is épp elég kaotikusnak bizonyultak ahhoz, hogy sokszor ne tudjon velük boldogulni, és inkább azért küzdjön, hogy le tudja zárni előttük az elméjét, ne azért, hogy megérezze őket, de ez a lény... egészen más. Még a szellemekhez képest is káosz az, ami benne van. Harag, vérszomj és bánat lenyomatait érzi, egy kicsit meg is remeg miattuk, de túl zavaros az egész ahhoz, hogy bármi biztosat kivehessen. Milyen szellem lehet ez?Amikor pedig Ai kimondja a szellem nevét, Arashi megmaradt szeme kikerekedik - most elég a döbbenet ahhoz, hogy szinte meg se érezze a seb fájdalmát. - Hogyan... - motyogja. Mielőtt azonban választ kapna, meghallja a szellem mennydörgő hangját, majd Ai válaszát is. Apa. A fiatal férfi ismét nyel egyet. A nő a Vörös Démon Király lánya?Ami azt illeti, a dolog meg is magyaráz néhány részletet - például Arashi számára valahogy sokkal érthetőbbé válik az Aiból áradó gyűlölet. Ő a saját apját sosem ismerte meg, de kár lett volna tagadni, hogy nem is akarta... ha nem is olyan mélyen, mint a nő, de ő is érezte az árnyékát egy hasonló gyűlöletnek. És ami még jobban meglepte, hogy nem félt. Tudta, hogy az lenne a logikus. A világ egyik leghatalmasabb szelleme előtt álltak, és még Aival magával kapcsolatban is voltak kétségei, messze nem tudott eleget de... a természetes tartáson kívül még egyfajta furcsa érdeklődés is elkapta. Az már csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy Ai lényegében ennek a szellemnek a szemét ajánlotta fel neki. Ez a gondolat azért már kissé hátborzongató volt. Megpróbál azért valami értelmesebb választ is megfogalmazni a döbbent suttogás után. - Hogy lehetséges ez? - kérdezi végül.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Izumo
Közzétéve: Jul 1, 2021 15:36:23 GMT 1
Post by Raven on Jul 1, 2021 15:36:23 GMT 1
赤鬼王の物語 (Akaoni-ō no monogatari) A vörös démon király meséje Aria: Arashi Aji-Suki-Taka-Hi-Kone Szentély -Biztos hallottad a mesét hogyan győzték le évszázadokkal ezelőtt a Vörös démonkirályt. Hogyan aratottak győzelmet az emberek a papnő Tsubame vezetésével. Tsubame valójában csak a hadsereget győzte le, Kagutsuchi-t csupán legyengítette. Én fogtam el már majd húsz éve. Nem volt egyszerű harc, de a papnő Tsubame eléggé legyengítette hogy még majdnem kétszáz évvel később is sikerüljön elfogni. És most, ha szeretnéd, neked adom az egyik szemét.- Mondja gonosz mosollyal.- Nem hinném, hogy nagy hasznát venné a börtönében amúgy sem.- A démon aki feltehetően mindent hall, továbbra is csak hallgat, de ezúttal érzed a várakozást is a hallgatásban.
A történet első részére Arashi bólint, arról még hallott - annak idején a mestere elég sokat mesélt neki ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen. Amikor viszont Ai kiegészíti a dolgot, és kijelenti, hogy ő fogta el, már egyértelműen látszik az arcán a döbbenet.
Arashi sosem tartotta magát kifejezetten tiszteletteljes embernek. Nem egyszer kritizálták is érte, hogy az alapvető tiszteletet nem bírja megadni valakinek. De valahogy, amikor a nő azt mondta, hogy a démonkirály szemét adná oda neki, az első gondolata az volt, hogy "lehetek annyira egoista, hogy egy ekkora szellem szemét veszem el?"
Akart látni, persze. A fél szem gondolatától még mindig tartott, és a nő közölte, hogy mellette állna, ha... megváltoztatná a szem, de még így is, volt akkora arca, hogy ezt be merje vállalni? Pár pillanatig gondolkodott, hogy mit mondjon, végül azonban úgy döntött, az igazság a legcélravezetőbb. Ebben a helyzetben mindenképp.
- Nem mondom, hogy nem szeretném - mondja. - De nem tudom van-e jogom hozzá, hogy elfogadjam.
Ai döbbenten néz rád a pecsét mögül pedig mintha halk nevetés hangzana fel.
-Úgy tűnik nem semmi fiatal embert szedtél össze magadnak Ai.- Élcelődik a szellem.
-Hallgas!- Ai megenyhülve tesz feléd egy lépést és ha engeded megfoja a kezedet. - Nekem mindenkinél több jogom van legalább ennyihez.- Kezdi.- És ha lehet én neked szeretném felajánlani.
Elsőre Arashi ismét elhúzná a kezét... a mozdulat nagyon ösztönös, szinte ugyanaz, ami korábban az erdőben de végül megint, tudatosan állítja meg magát, és a nőre pillant. Nem tudja igazán elfordítani a tekintetét, ahogy korábban, mert akkor gyakorlatilag nem is látná, így ezúttal tényleg a szemébe néz. Néhány pillanatig még gondolkodik, aztán bólint.
- Rendben - mondja. - Akkor elfogadom.
Ai örömmel rád mosolyog és finoman megsimogatja az arcod. Aztán hátrál egy kicsit, elengedi a kezed, bár csak akkor amikor már a távolság miatt muszáj, és elindul a leláncolt ajtó felé. A nő minden lépésénél megmozdulnak a gyertyák és lámpások. A Vörös Démonkirály pedig csak vár. Ahogy közelebb ér az ajtóhoz felemeli az egyik kezét a leláncolt ajtó felé. Érzed ahogy a levegő megmozdul, először vissza áramlik a börtön felé aztán ismét kifelé, hirtelen hatalmasnak érzed a huzatot holott az ajtó zárva van mögöttetek és ráadásul a tűz sem mozdul meg rá. Ai ruhája és haja azonban igenis lebeg a szélben, szóval nem csak képzeled a jelenlétét. Egy szikra csap fel az ajtó és Ai kinyújtott keze között, először egy kisebb, aztán felcsap ismét, ezúttal valamivel nagyobb. Úgy negyedik szikra után egy erős vörös fény villan fel ugyanott a következő pillanatban pedig ismét neked támad az erős szél, önkéntelenük is becsukod a szemed miatta, a szél pedig eláll. De amikor végre kinyitod a szemed, már nem a vörös falú helyiségben vagy, a Démon király börtönével szemben, nincs melletted Ai és nem érzel semmit sem ezekből.
Egy oszlop csarnokban vagy, a lábad alatt víz tükröződik, nem tudni milyen mély, de tökéletesen stabilan állsz rajta, mintha csak kőpadló lenne, éppen csak a felszíne fodrozódik a lépteidre. Az oszlopok mögött szörnyű vihar tombol, hallani ugyan nem hallasz semmit belőle, de a fehér oszlopok között újra meg újra dühös villámok csapnak vízbe, az ég alja mégis fényes. Nem igazán van más választásod mint elindulni előre. Nemsokára el is érsz egy lépcsősort.
Ez sem különbözik sokat a csarnoktól amin eddig keresztül jöttél. Jó néhány lépcsőfokot kell megmásznod mire eléred a tetejét, de alig érzed magad fáradtabbnak. Ahogy felérsz egy trónon meg is pillantod a szellemet, nem kell megvárnod, hogy bemutassa magát. Bár még sosem láttad korábban biztos vagy benne, hogy ő a Vörös Démon király.
-Üdvözöllek Arashi-kun. Mint mindig Ai megkapja amit akar, de előtte még beszélni akartam veled.
|
|