Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jul 5, 2021 12:16:29 GMT 1
Post by Raven on Jul 5, 2021 12:16:29 GMT 1
破壊の風 (Hakai no kaze) A romlás szelei Lyzy04 : Akai Yuki Hiába kérdezed a nő csak zokog tovább. érdekes módon akármilyen kétségbeesetten is sír a sminkje ép csak annyira kenődik el, hogy az szánalmat keltsen, de nem lesz belőle elmosódott festék paca. Ha meg rázod, vagy máshogy próbálod észhez téríteni a szemedbe néz egy rövid időre, aztán újabb könnycseppeket préselne ki magából, közben persze elkezdenek szállingózni a bámészkodók, mielőtt azonban reagálhatnál rájuk egy hang emelkedik túl a zokogáson.
-Elég legyen a színjátékból, mond el neki amit láttál.- Határozott, női hang, ugyancsak ellentmondást nem tűrő mint a tied, de sokkal dallamosabb. Az elötted kúszó kurtizán arca elhomályosodik, ahogy rólad a nőre vándorol a tekintete. Látszik benne, hogy ha megtehetné biztos, hogy kitekerné a nő nyakát, de attól sokkal jobban fél tőle. Ha a pillantásod követi az övét, egy oirant veszel észre. Drága sötét, virágmintás kimonó van rajta, a haja kibontva és a köntöse rosszul összehúzva, látszik hogy nemrég húzta össze és nem vesződött vele sokat, de még így is úgy tűnik mintha, ő lenne a legjobban öltözött a közelben. Erős sminket visel, de az alatt is sejtődik, hogy csinos de nem természet ellenesen szép arca van, az viszont inkább csak még vonzóbbá teszi.
-Izayoi-sama...- Suttogja.- Annyira szörnyű… én... nem tudom mi történhetet... így találtam... szegény... jaj szegény- És éppen ismét hisztiroham törne rá, amikor Izayoi melléd lép és felrántja a lányt a ruhájánál fogva, a következő másodpercben akkora pofont kever le neki, hogy szinte még a te arcod is égni kezd.
-Ne játszd meg magad,- kezdi nyugodtan.- Felismerem a lányt és tudom, hogy te is, a halálát kívántad, hát ne etess minket a könnyeiddel, csak még szánalmasabb leszel tőlük. Ha nem vagy hajlandó segíteni, kotródj innen!
-Izayoi-dono.- Szinte csak most veszed észre a nőt akivel a oiran érkezet (oiran: itt most magas rangú kurtizán) nagyából, negyvenes, de még mindig feltűnően szép nő, a kimonója árából egy kisebb város egy hónapig is elélne, nem nehéz kitalálni, hogy ő lesz a Virágos kert Kami-sanja (Kami-san: Madam, gyakorlatilag a hely vezetője. Ritkábban fogadósra is használják, de inkább madam.)- Elég lesz.
A lány kivágja magát Izayoi elől, hogy a másik jobban lássa, az ütés helye még az erős smink ellenére is vörösödni kezdett.
-Mutsumae-sama láttad mit tett velem! Mutsumae-sama...- A Kami-san rögtön a szavába vág.
-Elhallgass! A válaszon kívül egy hangot sem akarok hallani, vagy a következőt tőlem kapod. Te pedig.- Mutat egy szellem fehérre sápadt lányra, a ruhája alapján még nem teljes rangú kurtizán, és túl fiatal is, maximum tizenkét éves.- Menj az őrökért!- A lánynak kell egy pár másodperc amíg rájön, hogy mit is mondtak neki, de akkor a falfehér arca a nő felé fordul, meghajol, majd szó nélkül elrohan.
-Nem láttam semmit. Amikor ideértem már így feküdt, de- itt átöleli magát.- Sokkal hidegebb volt körülötte mint máshol. Mást nem tudok.- Húzza fel az orrát, jelezve hogy ha tud sem hajlandó mást mondani. De Izayoi folytatja helyette.
-A lány neve Sayame volt.- Kezdi.
-Ismét a mi egyik lányunk.- Mondja dühösen Mutsumae.- Honnan ismerted fel? Én nem tudtam hogy ő az.
-Az egyik fülén van egy sebhely, mindig ráhúzta a haját, hogy ne vegyék észre...- Mondja halkan és a test mellé térdel, megérinti és megigazítja a lány haját, hogy az eltakarja a fülét.- Alig múlt még gyerek...-Teszi még hozzá.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jul 6, 2021 15:00:58 GMT 1
Post by Aria on Jul 6, 2021 15:00:58 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg Mikor a közjáték után Hijikata - immár egyedül - visszatér a fogadóba, Yono, a szellem láthatóan épp Okitával társalog valamiről... a többiek számára alighanem továbbra is láthatatlan maradt. Michiko mindeközben az italhoz tálalt savanyúságot eszegeti, annyira ráérősen, hogy Hijikatának nem kell sokat töprengenie, valószínűleg nem nagyon volt pénze egy rendes vacsorára. Ahogy Hijikata odaét az asztalhoz, és ismét leül, leteszi a tálat, és felpillant rá. - Kiderült, mit akart a lány? - kérdezi Michiko. - Yono szerint furcsa volt az aurája.- Nagyjából - válaszol a férfi. - Állítása szerint eleve beszélni akart velünk. Felajánlotta a segítségét, a közeljövőben valószínűleg meglátogatja a Mibu-derát. - Értem. - bólint Michiko, majd a szellem felé pillant. - Látod, nem ninja volt. - Ezt nem mondta. - válaszolja zengő hangon a szellem. A tavaszi eső jut róla az ember eszébe. Hijikata eddigre már elég biztos benne, hogy Yono egy Ame-onna lehet. Az ötletére egyelőre nem akar reagálni... a dolog neki is megfordult a fejében, bár a ninjákról elég keveset tudtak ahhoz, hogy ne mondhasson semmi biztosat. - Én mondom. - Szól bele Souji is. - Mert olyanok nem léteznek. - Szóval nem hiszed el hogy lehetnek, speciálisan képzet orgyilkosok és harcosok akik, az árnyak közül harcolnak. De azt elhiszed hogy a szellemek emberekkel hálnak. - Mondja egyszerűen Michiko, miközben a szájához emelei a szakés poharát, amit meglepően lassan ivot egész este, bár mostanra valószínűleg azért szépen ürülhet az üveg. Erre viszont Okita felfortyan, felpattan és az asztalára csap. - Mire akarsz ezzel célozni?- Souji, nyugalom! - Hijikata sokatmondó pillantást lő a félszellem felé, aki (egyébként meglepő módon), de úgy tűnik, lenyugszik. Süt az arcáról, hogy lenne még bőven mondanivalója, de megelégszik azzal, hogy duzzogva elfordul, és alighanem azt latolgatja magában, hogy mit tenne Michikóval ha szabadna. Hijikata azt is kiszúrja, hogy Yono bár eredetileg a férfit kísérte, a kijelentés után Okita mögé húzódik, mintha megpróbálná kicsit megnyugtatni. - Mindegy is - legyint Michiko. - Van még kérdésed Hijikata-san?Ami azt illeti van, kellemetlenül sok. Hijikata még mindig úgy érzi, mintha sötétben tapogatózna, homályos részletek után, és minden egyes kérdésével csak szilánkokat kapna. - Van még bármilyen nyomunk? - kérdezi végül. - Tudjuk, hogy iszonyatos erejű yasháról van szó, ha valóban létezik, olyanról, aki végre tudná hajtani mindazt, amiről híreket kaptunk, de semmi fogalmunk sincs arról, hogy hol van, vagy mi motiválja. A válasz ezúttal is lehangoló. - Nekem legalább is nincsen - mondja egykedvűen Michiko. - Én is csak a pletykákat hallottam, a legtöbbet szellemektől. A kisebb szellemek nagy része fél a nőtől, nem is nagyon akarnak beszélni róla. Annak, amit meg végül elmondtak általában se füle, se farka. Abból amit én láttam a nyomait követve, olyan mintha toborozna. Rengeteg Oni és Bakemono csatlakozott hozzá. Nem beszélve a yashákról. És szerintem a vadászatai sem véletlenek, hatalmas szellemeknek és sárkányoknak senki nem megy neki jó indok nélkül. - Elgondolkodik majd hozzá teszi - Reiji-vel egyszer beszéltünk a Vörös démonkirály hódításáról. Van egy verzió ahol a legyőzött seregeket elnyeli, lovastul, fegyverestül. Reiji szerint sokkal inkább metafora lehet, említette, hogy már találkozott olyan varázslatokkal amikkel el lehet venni egy legyőzött szellem erejét. Utána néztem és nem találtam ilyet, de vannak szellemek, és tárgyak amik valóban képesek rá valamilyen szinten. Szóval szerintem a nő erőt gyűjt és sereget toboroz. Azt ne kérdezd meg milyen céllal.- Ha ennyi idő után már sárkányokkal veheti fel a harcot, akkor sokkal jobb a toborzó szövege, mint az enyém - morogja Hijikata, de semmi vidámság nincs a cinizmusában. - És sajnos Reiji teóriájában is van logika. Ha viszont sereget akar toborozni, akkor a politikai káosz igazából pont kapóra jöhet neki. Az emberek között sincs csend, a szellemeket ilyenkor lehet a legjobban megzavarni. Aztán felsóhajt. - Köszönöm, Michiko. - felsóhajt, aztán a zsebébe nyúl, és kivesz belőle két ryo-t. - Már kifizettem az öt ryo-dat, szóval nem tartozom vele. De az információért egy vacsorával igen. Michiko erre nem válaszol, alighanem kicsit belegázolt a méltóságába ezzel a válasszal, így csak iszik pár korty szakét. Yono már kevésbé makacs, ő azonnal felszökken, Hijikata mellett terem, átöleli és nyom egy csókot az arcára. A csók olyan érzetet kelt, mintha a férfi nyakába langyos eső szakadna. Hijikata kissé elmosolyodik, még egyszer köszönetet mondd, aztán Soujira néz, hogy induljanak. A vidámabb hangulatú távozás után azonban mély csendben haladnak a Mibu-dera felé. A parancsnokhelyettes képtelen elterelni a gondolatait a hallottakról, és a jelek szerint Okita is érzi ennek jelentőségét, mert az első osztag állandóan szószátyár kapitánya is feltűnően csendben van. Hijikatát egy ponton ez egészen elkezdi aggasztani, és odafordul hozzá, megkérdezve, hogy minden rendben van-e... Souji arcán viszont csak hamis mosoly terül el, majd közli, hogy lefárasztotta a nap, és még vacsorát se tudott szerezni, szóval már csak azt várja, hogy visszaérjenek a főhadiszállásra. Ahogy végre elérik a Mibu-derát, és az őrök meglátják őket, Hijikata azonnal érzékeli a változást a tartásukban... a legtöbb ember tisztelte, és jó kapcsolatot ápolt vele, de ez nem jelentette, hogy nem féltek tőle némileg. Mindkét őr hirtelen mintha pár centivel magasabbá és soványabbá vált volna, ahogy észrevették a közeledését, és azonnal fejet hajtottak, ahogy belépett a kapun. Okita hamar távozik is egy legyintés kíséretében, és elsiet a saját lakrésze felé... Hijikata is követni tervezi a példáját, a legtöbb tagjuk már alszik, Kondou-val pedig úgy véli, ráér másnap megbeszélni a fejleményeket... mind a szellemek ügyét, mind a lányt, aki kihallgatta őket. Mikor azonban a lakrésze felé tart, belefut Yamanamiba, aki éppen egy feltűnően jól öltözött kurtizánnal beszélget. A lány rendkívül fiatal, még szinte gyerek, de így sem fér kétség hozzá, hogy honnan érkezett: az elöl megkötött, díszes obi, és az erős smink határozottan árulkodó. Nem hallja a beszélgetést, de már a lány jelenléte is éppen eléggé meglepő a főhadiszálláson. Ahogy közelebb lép, észre is veszi őt, gyorsan meghajol, és szabadkozva elsiet. Jóformán rohan, Hijikatának esélye sem lenne megkérdezni, mit akart, vagy mit keresett itt. Egy percen belül azonban Yamanami is észreveszi, és jókedélyű mosollyal üdvözli. Yamanami természetellenesen kellemes kisugárzását Hijikata már megtanulta figyelmen kívül hagyni - bár időbe telt, de sikerült felismernie, és kiszűrnie a férfi áldott képességének hatását - az általános jókedélyűsége azonban még így is feltűnő... és így is éles ellentétben áll az ő saját természetével. - Jó estét, Hijikata-san. Csak nem kieresztettél egy kis gőzt a városban, hogy ilyenkor érsz haza? - kérdezi a férfi. Hijikata kelletlenül biccent. - Kellemesebb este lett volna, de sajnos nem - biccent Yamanami felé. - Komolyabb ügy volt, holnap Kondou-sannal is megvitatom. A szellemekkel kapcsolatos híreket érintette - mondja, majd hozzáteszi. - És te? Merem feltételezni, hogy nem csak szórakoztál a hölgy társaságában. Ahhoz kezd különösen kicsivé válni a főhadiszállás. Yamanami vidáman felnevet a cinikus megjegyzésen. - Azért még éppen elég nagy. - mondja mosolyogva, mire Hijikata elfintorodik, ő pedig kis szünet után hozzá teszi. - Csak viccellek. Egyébbként is ismered a képességem nincs szükségem drága kéjhölgyekre, főleg ha még gyerekek is. Igazából főleg felőled érdeklődött. Bár úgy tűnt nem igazán tudja miz kérdezzen.- Igazán? - vonja fel kissé a szemöldökét Hijikata. - Aham. - hümmög a férfi. - Szerintem csak küldönc volt szegény. Arra kérték puhatolózzon, de azt nem mondták meg neki, hogy miért. Ne aggódj, nem tettem nyilvánossá az életed. A legtöbb kérdése amúgy is ártatlan volt, és inkább a hírneved felé irányult, főleg arra, menyire értesz a mágiához.- Értem. Jól időzített - teszi hozzá Hijikata, egy kis gyanúval a hangjában. - Általában ilyenkor a főhadiszálláson tartózkodom - kicsit fáradtan már a hajába túr, aztán hozzáteszi. - Mindenesetre azért örülök, hogy nem mondtál túl sokat. Lehet, hogy ártatlannak tűnnek a kérdések, de manapság már minden felhasználható. Megáll egy pillanatra, pont elég időre ahhoz, hogy Yamanami válaszoljon. - Valószínűleg ezért most jött. Csak egy megérzés, de szerintem aki ide küldte, okosabb, mint ez a kislány, csak nem akart feltűnő lenni. - A többire csak bólint. - Én se örülnék ha valaki mindent kiteregetne rólam, csak mert a beszélgető partenere ártatlannak tűnik. Hijikata egy kis ideig még hallgat, aztán arra jut, jobb, ha Yamanamit is beavatja az ügybe, minél előbb. A végső döntés úgyis hármuk kezében lesz - Kondou-é az utolsó szó, de ritka eset volt, hogy nem kérdezte meg a két parancsnokhelyettest. - Lehet, hogy van egy nyomunk a támadások ügyében. Még ha elég gyenge is - egy pillanatra megáll, aztán még hozzáteszi. - És lehet, hogy valamikor lesz egy jelentkezőnk is. - A szellemekkel kapcsolatban? Az arcodat elnézve szörnyűbb lesz mint amire számítottunk. - kérdez vissza Yamanami. Hijikata gondterhelten felel. - Sajnos tényleg az. Jó lenne azt mondani, hogy csak egy pletyka, de minden egybevág. Ha valóban erről van szó... akkor lehet, hogy hamarosan lesz még más problémánk is, mint a Choshu keltette balhé - bólint. - Kondou-san előtt még részletesebben kifejtem. Nem akarom ismételni, és pláne nem akarok vele pánikot kelteni. Kitaláljuk, mihez kezdünk vele. - És tudunk valamit az új jelentkezőnkről? Nem szokásod csak úgy az utcán idegeneket toborozni, úgyhogy elég érdekes figura lehet...- Egy lány kihallgatott minket a Zeraniumiban. A szerencsén múlt, hogy észrevettük - megáll egy pillanatra. - Beszéltem vele, és állította, hogy egyébként is fel akart keresni, és ő is érintett a kérdésben. Állította, hogy "nem átlagos városi nő", de nem mondott többet - kicsit elmosolyodik, aztán hozzáteszi. - Vannak ötleteim. De csak annyit ajánlottam fel neki, hogy meghallgatjuk, ha kicsit betartva a formalitásokat is felkeres. - Érdekesen hangzik - gondolkodik el Yamanami. - Komolyan úgy gondolod, hogy beválhat?- Nos, az tény, hogy nem vettük volna észre a lányt, ha Michikónak nincs egy segítője, aki figyelmeztet - mondja Hijikata, visszaidézve az étteremben történteket. - Fegyvert hordott magánál, merem feltételezni, hogy használni is tudja. Ha pedig nem válik be... abban az esetben legalább többet megtudunk egy gyanús alakról a városban. Veszíteni valónk nem nagyon van. - Igazad lehet - bólint végül a férfi, és a korábbi, kissé öntelt mosolya is visszatér az arcára. Látható, hogy lassan búcsúzna, tényleg ideje már visszavonulni az éjszakára, amikor ismét bekanyarodik valaki az épület sarkán... Hijikata azonnal felismeri Kondout. - Toshi, Keisuke, mekkora szerencse, hogy épp it vagytok - mondja. - Bár csak holnap akartam beszélni veletek, de ha nem vagytok túl fáradtak velem tartanátok. Úgy tűnik, a megbeszéléseket mindannyian holnapra terveztük, és mindannyian ma intézzük - állapítja meg magában Hijikata. - Kondou-san nem inni akarsz vinni minket igaz? - Kérdezi Yamanami, kicsit viccelődve. Kondou először elneveti magát, de elég hamar szomorkássá válik a mosolya. Hijikata már jól ismeri ezt az arckifejezést. Mindig akkor látta rajta, amikor valami kellemetlent kellett közölnie, amiről előre tudta, hogy gond lesz belőle. - Ezúttal nem Keisuke - sóhajtja. - Mi történt? - Hijikata próbál azonnal a tárgyra térni... mindenkinek jobb, ha előbb kiderül a probléma, és a barátja arckifejezése éppen eléggé aggasztja. - Menjünk inkább arébb, ahol nincs füle a falnak - morogja. Aztán ahogy elindul, a tarkóját vakarva még motyogva hozzá teszi. - Tényleg kicsi ez a hely...Hijikata nagyon közel jár ahhoz, hogy tegyen egy epés megjegyzést Yamanami felé, de visszanyeli a dolgot, kellőképpen ideges mindenki. Hamarosan hálát is ad az önuralmáért, mert nyilvánvaló, hogy nagyon rosszul jött volna ki belőle. Ahogy találnak egy üres helyiséget, Kondou elhúzza az ajtót, belépnek, beszélni is kezd. - Tudom, hogy még nincsenek teljesen lefutva a körök a Nishi Hoganji szentély kérdésében... - Még be sem fejezte, Yamanami tekintete már is sötétebb lesz és ökölbe szorulnak a kezei. Valószínűleg Kondo az egyetlen, akinek a közelében nem tudja bármilyen helyzetben fentartani a kissé arrogáns mosolyának az állarcát. - De azt akarom, hogy bárhogy is alakul, fel legyünk készülve bármire. Ezért Yamanami... - Nem jó jel az sem, hogy hirtelen nem a keresztnevén szólítja. - Azt akarom hogy menj el a szentélybe és beszélj Ishiyama Atsukage-val. Próbáld meggyőzni az együtmüködésről.Yamanami még nem is válaszolhat, mikor Hijikata udvariasan, de kissé nyersen közbevág. - Kondou-san - Először Kondou-ra néz, majd egy pillanatra Yamanamira. - Nem azért mondom, mert nem bízom Yamanamiban. Távol álljon tőlem - teszi hozzá... ez igaz is. - De biztos, hogy őt a legjobb ötlet küldeni? Azt szerintem mind tudjuk, hogy ő szíve szerint ki is hagyná a Nishi Hoganjit a dologból. Kondou nem tud válaszolni, mert Yamanami ajkai egészen elfehérednek, és láthatóan minden erejére szüksége van, hogy megőrizze a hidegvérét. - Nem - nyögi ki végül. Kondou megint majdnem válaszol, látszik az arcán, hogy neki sem tetszik sokkal jobban a helyzet, mint Yamanaminak magának, de nincs lehetősége felelni. - Nem! Ahogy Hijikata is mondta, nagyon jól tudod mi a véleményem erről az egészről. - Yamanami... - Próbálkozik Kondou, de esélyt sem kap hogy befejezze. - És te engem küldenél oda hogy a képességemmel befolyásold a főpapot? Ez az utolsó mondat már kicsit Hijikatát is dühíti. Yamanami feltételezése logikus, de szinte sértő, és már nem tudja megállni szó nélkül. Masszírozni kezdi az orrnyergét, miközben válaszol. - Nekem sem tetszik ez a dolog, de... - Kondou-ra néz, aztán Yamanamira, aztán hozzáteszi - Az igaz, hogy veled békésebb lehet. Én mást küldenék, de akkor nem lenne vita, a szerzeteseknek sokkal kevesebb mozgástere maradna - egy pillanatra megáll, majd, már egyértelműen Kondou védelmére kelve hozzáteszi. - Egyikünk sem szívesen zaklat szent embereket, Kondou-san sem. De kell nekünk az a hely, és kell az is, hogy a Choshu csapatok elveszítsenek egy búvóhelyet. Yamanami már nyitná a száját, de ezúttal ő nem kap lehetőséget. - Yamanami! - Kondou hangja és testbeszéde is azt sugallja, hogy nagyon dühös. - Komolyan képes vagy ilyeneket feltételezni rólam? Eszemben sincs ebben a helyzetben a képeségeddel manipulálni az eseményeket. Mégis kinek gondolsz te engem? Hijikatának igaza van, ha bárki más menne, az szinte nyílt támadás lenne ellenük. És éppen anyira el akarom kerülni, hogy fölöslegesen vér folyjon mint te, nagyon jól tudod. De szükségünk van arra a helyre és minél több rejtekhelyet foglalunk el a Choshu csapatok elől, annál jobb. Azért küldelek téged, mert tudom, hogy ismered a főpapot. Nekem sem tetszik, de te vagy a legkézenfekvőbb. És nem csak ezért, hanem mert ha valaki diplomatikusan is meg tudja oldani a helyzetet, az te leszel. Oda küldhetném Toshit, vagy Shinpachit is, de ők nem biztos, hogy olyan erősen kerülnék a vérontást, ahogy szeretném. A fenébe is még talán én sem tudnék mit kezdeni azzal az öreg bolonddal.Hijikata erre már nem szól közbe, csak Yamanamit figyeli. A férfi testbeszéde kissé megváltozott... láthatóan még mindig dühös, de talán már elgondolkodott kissé Kondou szavain. Kicsit kienged belőle a feszültség... talán nem is lett jobb, de már inkább elkeseredettnek hat, nem ténylegesen mérgesnek. - Kondo... - Mielött befejezhetné amit akart Kondo közbevág. - Kérlek. - Higadtan mondja, de határozottan érezhető súlya van ennek a szónak, és az utána következő rövid, de annál hosszabbnak tűnő csöndnek is. Végül Yamanami vesz egy mély levegőt, és abban a pillanatban valahogy végtelenül fáradtnak tűnik. - Rendben van. Elmegyek a szentélybe és beszélek Ishiyamával. - Mondja végül. Kondo is egy fáradt és szomorú mosolyal válaszol. - Köszönöm! Tudom, milyen nehéz neked, hálás vagyok érte.Hijikata maga inkább nem mond semmit - elnézést kérni, vagy hálálkodni részéről egyszerű képmutatásnak tűnne. Jóformán a teljes tiszti gárda tanúja volt már néhány vitájának a másik parancsnokhelyettessel az ügyben, mindenki tudta, hogy élesen eltér a véleményük, és hogy ő ragaszkodni fog a sajátjához. Mindenesetre azért bólint egyet... a gesztus elég tiszteletteljes, hogy Yamanami némileg érzékelhesse, ő is köszöni. Yamanami egyszerűen meghajtja a fejét, majd szó nélkül elindul kifelé... Hijikata egy pillanatra majdnem elindul utána, úgy érzi, a dolgot még messze nem zárták le igazán, de hamarosan meghallja Kondou hangját. - Hagyd el menni, Toshi! - Aztán a ruhájából elővesz egy üveg rizsbort. Mielőtt meghúzza még Hijikata felé nyújtja, aki pár pillanatig töpreng, de végül elfogadja. Ugyan sikerült elérnie, amit akart, de akkor sem tűnik boldognak miatta. - A fenébe is... Ha bárki más meg tudná ezt oldani vér nélkül, nem kínoznám ezzel...- Azt terveztem, hogy tiszta fejjel és józanul csinálom végig ezt a napot. De az már alkohol nélkül sem sikerült - sóhajt fel Hijikata, miközben kortyol egyet az italból, Kondou szavaira pedig bólint. - Nem hazudtunk neki. Szükségünk van arra a helyre - egy pillanatig még néz maga elé, aztán hozzáteszi. - Nem értek egyet vele, de tisztelem. És hosszú utat tettünk meg együtt. Nem akarok egy ilyen ügy miatt elveszíteni egy barátot. - Tudom, ha lehetne hagynám a fenébe ahogy kéri... De egyszerűen nem hagyhatom. - Miután végeztél vissza veszi az üveget és ő is beleiszik. - Nagyon remélem, hogy tényleg tud valamit kezdeni azzal a vén marhával. És ahogy mondod, nagyon sajnálnám ha elvesztenénk miatta. Ezért is örülök, hogy belement. Rizikós, de ha meggyőzi őket, akkor harc nélkül lehet a miénk a szentély. És ha téged küldtelek volna és nem úszod meg nélküle azt sose bocsátotta volna meg.
Hijikata keserűen bólint. Ez sajnos ismét igaz. Yamanami már nem először érezte úgy, hogy átlépett egy határt, amit nem szabadott volna. Az, hogy úgy vélte, szerzetesek életét dúlja fel, az egyik utolsó cseppnek ígérkezett a pohárban. És nem voltak olyan helyzetben, hogy egy ilyen konfliktust könnyen meg lehessen oldani. - Remélem ennyiben is marad a dolog. De nem merek bízni benne. Kondou egy grimasz kíséretében lehajt még pár kortyot mielőt megszólalna. - Én is ettől félek... - Aztán egy kis csend után rákérdez. - Tudtál Yamanami viszonyáról Ishiyamával?Hijikata kissé felvonja a szemöldökét. Régen nem kéne meglepődnie a barátja alapos értesüléseiről - ez Kondou azon tulajdonságai közé tartozott, amely már a shieikani napokban is jellemezte - de azért mindig előhuzakodott egy témával, amire nem tudott mit reagálni. - Nem, nem hallottam róla - rázza meg a fejét, és egyértelmű a kérdő hangsúly. - Az a vén makacs bolond jó barátja volt Yamanami apjának, amíg valami apróságon úgy össze nem vesztek, hogy többet nem beszéltek egymással. - Kondou elmosolyodik egy kicsit. - Valójában mint ketten elég makacsak... Az öreg Ishiyama is tanította Yamanamit, főleg mielőtt összevesztek, de igazából utána is, mert ő vált a kettejük közötti szócsővé. - Itt egy kicsit el is neveti magát. - Amellet Ishiyama lánya Chio annak idején megkérte Yamanami kezét... - mosolyog, és újra Hijikata felé nyújtja az üveget. - Néha hátborzongató, hány pletykát ismersz - Hijikata a komor pillanatok után most végre kicsit elmosolyodik... még mindig elég keserű, és némileg cinikus mosoly, de legalább az. - Ha Yamanami képes volt megtartani legalább a kapcsolatot az apja és Ishiyama között annak idején, akkor hátha köztünk is tud közvetíteni. Jó is lenne... Kondou is végre mintha feloldódna, kicsit elneveti magát a megjegyzésen. - Reméljük. - Mondja aztán komolyabban. - Szeretném a lehető legkevesebb konfliktussal lezárni ezt a helyzetet. És ha lehet veszteségek nélkül...Eltelik pár másodperc, Hijikata csak néz maga elé, aztán hirtelen tudatosul benne egy részlet az előbbi megjegyzésből: - Chio kérte meg Yamanami kezét? Erre Kondou ismét felnevet. - Igen - mondja, még mindig nevetve. - Jó nem ment el a szüleihez, de azt mondta neki, ha megkéri ő örömmel ott hagyja a szentélyt.
- Határozott lány - Hijikata is halkan felnevet. - Yamanami sajnálhatja, hogy nem élt a lehetőséggel. - Igen - mosolyog Kondou, de aztán kicsit elkomorodik. - Azt hiszem kicsit sajnálja is. Yamanami úgy gondolta a lány a képesége miatt tette neki ezt az ajánlatott, és ahelyet, hogy beavatta volna a lányt inkább faképnél hagyta. Talán azt gondolta így is úgy is megondolná magát ha tudna róla.
Hijikata kényelmetlenül nyel egyet, aztán válaszol. - A képessége hasznos. De... - egy kicsit elfordul. - Hazudnék, ha azt állítanám, én magam nem bosszankodtam, amikor rájöttem. Nem gyűlöltem érte, de úgy éreztem, hogy megvezettek - megáll egy pillanatra. - A legrosszabb, hogy a félelme talán nem alaptalan. - Talán. De én nem hiszem. Az a lány szerintem rég tudott a képeségéről - feleli Kondou, aztán úgy tűnik elgondolkodik valamin. - Az emberek azt gondolják, az áldottak képeségei nem járnak hátránnyal. De én nem hiszem, hogy ez igaz lenne. - Beleiszik az üvegbe. - Vajon hány embert veszthetett el amikor tudomást szereztek a képeségéről? A mai napig azt hittem legalább bennem megbízik... de talán elragadtattam magam.
- Bízik benned - ezt Hijikata talán kicsit túl gyorsan is vágja rá. - Az embereink követnének. Bármelyikük. Yamanaminak ez egy érzékeny téma, és én is sokszor piszkáltam fel, velem pedig már egyébként sem ez az első vitája. De ez nem jelenti, hogy veled szemben bármilyen ellenérzése van. - Tudom jól, hogy követne. De éppen az előbb végta hozzám, hogy egy manipulatív gazember vagyok - feleli szomorúan a férfi, mire Hijikata ismét azonnal felel. - Aggasztotta a helyzet. Átgondolja és lenyugszik. - Remélem. - sóhajtja Kondou, majd óvatosan eltereli a témát. - Egyébként neked milyen estéd volt? Úgy hallottam, találkozód volt valakivel.- Michikónak hívják. Még akkor találkoztam vele, mikor otthagytam Hikotoshit. Rendes fickó, bár megrövidített öt ryóval - halványan elmosolyodik. - Sajnos elég pocsék híreket hozott. Emlékszel, beszéltem neked arról, hogy hallani dolgokat a szellemekről. Hogy egyesek úgy vélik, valami rendkívüli erejű szellem egy sárkányt is térdre kényszerített? - megvárja Kondou reakcióját, amikor pedig bólint, folytatja. - Nos, lehet, hogy találtunk valami nyomot. De nem annyira jó hír. Talált egy... naplót egy leégett szentélyben, ami említ egy félszellem nőt, aki a Vörös Démon Király lánya lehet. És az anyja a nő, aki legyőzte. Ha tényleg róla van szó, akkor a franc se tudja, milyen szörnyűségek várnak. Egy kicsit megáll, aztán hozzáteszi. - És összetalálkoztam egy fiatal lánnyal is, aki a jelek szerint nagyon is szeretne csatlakozni hozzánk. Felajánlottam, hogy meghallgatjuk. De nélküled nem mondtam többet. Kondou döbbenten néz rá. - Az nem csak egy legenda? - kérdezi hitetlenül. - Azt, hittem az csak egy mese amit a gyerekeknek mondanak, hogy megegyék a vacsorát és elmenjenek lefeküdni. Valamint én úgy ismertem a történetet, hogy a démon királyt egy papnő győzi le. Nem gondoltam volna, hogy a papnőnek lehetett gyereke... Annyira reméltem, hogy az egész csak pletykának bizonyul a végén, és kiderül, hogy csak véletlenek... A legutolsó, ami hiányzik nekünk még egy ellenséges szellem a hátunkba...- Megtévesztő az arcom, ha úgy festek, mint aki teljesen érti a helyzetet - biccent Hijikata. - Ami azt illeti, lehet, hogy legenda. Az egész. De elég őrült világban élünk ahhoz, hogy inkább számoljak arra, hogy holnap jöhet a világvége, mint hogy meglepődjek, amikor megtörténik. - Még a fejem is megfájdul a szellemektől... De ha csak félszellem, tényleg lehet ennyire hatalmas?- Normális esetben azt mondanám, nem - feleli Hijikata komoran. - A yashák erősek, sokszor kapnak komoly képességeket a szellemtől aki nemzette őket, de általában nem ütik meg egy tényleges szellem szintjét. Viszont... - elhúzza a száját. - A Vörös Démon Király, ha a legenda igaz, szinte a kamikéval vetekedő erővel bírt. És a gyerek anyja egy olyan papnő lenne, aki maga is elképesztő mágikus erővel rendelkezik. Ráadásul, ha az a napló is igazat sejtet, akkor még papok is nevelték, tehát volt lehetősége ezt a mágikus erőt fejleszteni - keserűen felnevet. - Az én mágiám ehhez képest egy olcsó bűvésztrükk lenne. Kondou idegesen megvakarja a tarkóját. - Mit gondolsz az Abe klán tudna segíteni? Eddig nem igazán mondták ki, kinek az oldalán is állnak, de nem hinném, hogy Shigeharu a szellemek pártját fogná - kérdezi bizonytalanul. - Mert őszintén nem tudom, hogy ha te erőd kevés, akkor honnan szerezhetnénk elegendőt ahhoz, hogy megküzdhessünk ezzel a ... lénnyel. - fejezi be. - Kat-chan... Hijikata egy pillanatra lehunyja a szemét, és egyértelműen süt az arcáról, hogy a háta közepére sem kívánná az újbóli találkozást Shigeharuval... a fiatalember egyike volt azoknak az embereknek, akiket szeretett volna az egész hátralévő életében elkerülni. Jó vezetője volt a klánnak, legalábbis hatékony... vitathatatlan, hogy erősebb is Hikotoshinál. Ugyanakkor Hijikata tisztességtelen, manipulatív, és kifejezetten ellenszenves személyiségnek tartotta, és semmiképp nem akart rákényszerülni, hogy segítségért forduljon hozzá. - Nagyon reméltem, hogy az Abe-klánt nem kell belekevernünk ebbe. Shigeharuval finoman szólva sem kedveljük egymást - ingerülten kifújja a levegőt. - Ha szükség van rá, megpróbálhatok intézkedni. Vagy... - egy pillanatra megáll. - Van egy másik onmyoji, Reiji. Őt személyesen nem ismerem, de a hírét hallani. Michikóval is beszélt az ügy kapcsán, szóval valószínűleg már most is intézkedik. - Hallotam már róla futó dolgokat. Nem azt mondják róla hogy sötét mágiát is gyakorol? Mármint, páran rólad is ezt mondják. - viccelődik kicsit a férfi. - De néha ezek sem tévesek. És tudod egyáltalán merre találhatjuk? - Aggasztani aggaszt, de ha a mi oldalunkon áll, akkor is jobb minél előbb megtudni. Ha pedig valami nincs rendben vele, azt különösen - feleli Kondou-nak Hijikata. - Reijiről pedig jelenleg nem tudom, hol tartózkodik. De ha adsz egy kis időt, megtudom. Az alacsony rangú szellemeket lenne lehetősége megkérdezni, és gyorsan szerezhetne információt a kérdésben. Egy onmyojit, pláne egy olyan erejűt, amilyen állítólag Reiji volt, nem lehetett olyan nehéz megtalálni. - Legyen akkor így. Amúgy is aggaszt hogy az Abe család kinek a pártján is áll jellenleg... - mondja végül Kondou. A beszélgetés lényegében itt ér véget... Hijikata rövidesen elbúcsúzik, jó éjszakát kíván, és maga is visszavonul pihenni kicsit. Kellően zavaros nap volt, hogy nagy szüksége legyen már rá.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jul 21, 2021 2:20:27 GMT 1
Post by Lyzy04 on Jul 21, 2021 2:20:27 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Akai már épp próbálna valahogy erőszakosabban kihúzni valamit a nyavajgó kurtizánból, mikor egy újonnan érkező nő hangja átvág a levegőn és egyszeriben kiköveteli magának a helyzet uralmát. Izayoi határozott, ellenszegülést nem tűrő szavai és magatartása szabályosan lenyűgözi a ninját. Ahogy egy pillanat alatt átlát a fiatal nő színjátékán és ki is kényszeríti belőle a szükséges információt, az a végtelen magabiztosság és céltudatosság azonnal egyféle tiszteletből adódó szimpátiát éleszt Yukiban. A másik nőt is alaposan szemügyre veszi az oiran mögött. Mikor elhallgatnak, továbbra is őket figyelve kérdez, miközben kiegyenesedik maga is, hogy jobban egy szinten legyenek.
-Ismét? Tehát történt már ilyen?
Izayoi szomorúan bólint
-Pár éjszakával ezelőtt. Ugyanilyen fiatal lány volt. Valamivel több, mint tizenhét. Az ő teste is így nézett ki. Nem tudom, mi tehette ezt velük. .. A shinobi szemöldökét ráncolva tekint újfent a hullára.
-Nem épp egy természetes módja a halálnak... Gondoltatok már rá, hogy onmyojit hívjatok? Szerintem valamiféle szellemhez lehet köze. Mágiához, annyi szent. Ez nem egyszerű gyilkosság.
-Nem mintha nem gondoltunk volna rá...-kezdi a díszes ruhákba öltözött Kami-san- De nem szívesen hívjuk fel a figyelmet magunkra ebben az értelemben...
-De a lánynak igaza van. -mondja Izayoi- Lehet, hogy nem lesz elég az őrséget hívni.
-Az őrség minden bizonnyal semmit nem fog tudni kezdeni vele, legfeljebb áshatnak egy lyukat a földbe amibe eltemetik. -jelenti ki Akai közbevágva- És értem, hogy nem akartok nagy feneket keríteni a dolognak, de ez a valami fenyegetheti a vendégek épségét is. Majd ha egy nevesebb szamuráj meghal és kitör a botrány, azt a szégyenfoltot nehezebb lesz tisztára mosni.
Ebben a pillanatban, még mielőtt az oiran válaszolhatna, el is kezd szétválni a tömeg. Lassan egy magas, vékony, de a legkevésbé sem törékeny nő lép előre. Könnyű harci ruhát visel, bár rá lettek igazítva, tisztán látszik, hogy minden darabja férfiaknak készült. Hosszú, fekete haja copfba fogva csapkodja a hátát miként előre verekszi magát. Nem nehéz kitalálni kicsoda lehet, főleg hogy rögtön beindul körülötte a sugdolózás, leginkább az összeverődött vendégek körében.
-Shinpachi...
-A Shinsengumi Shinpachija
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen csinos...
-Kár hogy ilyen ruhákat visel...
-Nem kéne egy nőnek ilyeneket viselni... Bár neki ez is jól áll.
A fiatal nő arcvonásait látva egyértelmű, hogy ő is jól hallja az elejtett megjegyzéseket, de nagyon igyekszik nem felvenni őket.
-Nagakura-dono. -köszönti Izayoi és fejet hajt felé, amit a másik nő is viszonoz- Sajnálom, hogy ilyen módon találkozunk.
-Izayoi-dono, ha jól gondolom. -viszonozza a köszönést, mire az oiran csak udvariasan bólint- És ha jól sejtem, Matsumae-dono. -hajol meg enyhén a madamme felé is aki szintén így tesz.
-Látta valaki, mi történt?
A ninja bár próbál továbbra is teljesen érzelemmentes arcot vágni, azért erre a látványra elkerekedik a szeme. Egy női szamuráj. Mintha gyerekkora álmainak alakja fogta volna magát és kisétált a fantáziájából, csak hogy vele szemben állhasson. Azonban ahogy a körülöttük álló tömeg sugdolózni kezd, az kivált belőle pár fenyegető pillantást, mellyel próbálja elfojtani a közelében álló férfiak minden kéretlen szavát. Tekintete azonban nagyon hamar visszatér Shinpachira. Ő maga is hallott róla, de nem szentelt neki különösebb figyelmet eddig a pillanatig. El tudom képzelni, mennyi vért kellett izzadnia, hogy oda kerülhessen, ahol van... Minden tiszteletem, Nagakura-san. -elmélkedik magában Akai, majd mivel tudja, hogy nem árt, ha jó benyomást kelt a Shinsengumi kapitányainál, kissé fejet hajt.
-Nagakura-san.
Eztán arra a fiatal kurtizánra néz, aki először volt a helyszínen.
-Ő talált rá a tetemre, de állítása szerint addigra már senki nem volt a közelében. Utána én érkeztem, majd a Kami-san és Izayoi-san. Körülnéztem, amint leértem, de üres volt az udvar.
A sugdolózás csak fokozódik, még a nő arcáról leolvasható egyértelmű rosszallás ellenére is, míg a kunoichi fülei el nem kapják a következő mondatot.
-Azért Shinpachi-chant is szívesen elvinném egy körre, ha lehetséges lenne. -a nő vagy fél árnyalatot még így is elsápad dühében, de nem keresi a hang forrását és a kardját sem húzza elő, csak egy mély reszketeg sóhajt vesz majd határozottan így szól az embereihez.
-Mindenkit, aki nem látta mi történt és nem tud semmit tüntessetek el innen, ha kell vegyétek körbe a tetthelyet. -az emberei azonnal meghajlással és hangos "igenis"-el válaszolnak, aztán elkezdik az egyértelmű bámészkodókat hátrébb utasítani. Legalább végre van egy kis levegőtök. Ezután felétek fordul.
-Izayoi-dono, minden tisztelettel... A városőrök azt mondták az előző tetthelyen is nagyon hamar ott voltál. Sőt azt a lányt is te azonosítottad...
-Így volt. -feleli mosolyogva a kurtizán- Nagakura-dono, talán célzol ezzel valamire? -egy kínosan hosszú percig senki nem szólal meg csak a két nő néz egymással farkasszemet.
A csendet végül Shinpachi töri meg. Felsóhajt és elveszi a tekintetét a másikról.
-Szóval ti találtátok meg elsőként a holtestet. -nem hangzik ez teljesen kérdésként, miközben egyértelműen Yukira és a szajhára néz- Ki volt a lány?
-Sayamének hívták. -mondja a Kami-san- Nekem dolgozott. Csak néhány napja kezdet el kuncsaftokat fogadni, de már úgy tűnt gyorsan kedvenc lesz belőle. Igazán nagy kár érte.- sóhajt fel, bár inkább anyagi veszteség érződik ebből a sóhajból mint valódi sajnálat szegény lány iránt.
-Semmit sem láttam. -ismétli újra a szajha aki rátalált- Csak azt láttam, hogy a földön fekszik, amikor közelebb jöttem, hogy segítsek, és megnézzem mi történt, annyira megijedtem a látványtól, hogy majdnem én is szörnyet haltam. Utána érkezett meg ő a semmiből. Még az is lehet, hogy ő végzett vele. -Mutat Akaira- Annyira csöndben került elő, hogy nem is láttam, amíg hozzám nem szólt.
A nő erre egy méltatlan, jéghideg, halálosan fenyegető pillantást vet a szajha felé, mellyel jó esetben eléri, hogy többé ne merjen megszólalni, amíg nem kérdezik.
-A fogadóban szálltam meg, akkor siettem le, mikor a sikítást hallottam. A személyzet bizonyíthatja. Mellesleg csak ma érkeztem Kyotoba, az előző gyilkosságot és ezt minden bizonnyal ugyan az követte el, tehát én már csak ezért sem lehetek. -feleli magabiztos, cseppet sem remegő hangon.
-Igaz. -válaszolja és lehajtja fejét- És igaz, hogy Izayoi-sama minden helyszínen rögtön jelen volt. Minden holttestet ő is ismert fel, bármenyire is rossz állapotban voltak. És mintha nemrég... -itt elhallgat- Semmi, biztosan csak valami más lehetett.
Yuki gyanakvóan Izayoi felé pillant.
-Mintha? -kérdez vissza- Minden részlet fontos lehet.
-Izayoi-sama, nem égetted meg tegnap előtt a kezedet, mikor elkaptad a forró kannát? Nagyon súlyosnak tűnt... -mondja. Izayoi szemei összeszűkülnek egy pillanatra, és ha jobban megnézve a kezén egyáltalán nincsen nyoma égésnek, kötés sem fedi- Hiszen pont Matsumae-sama kötötte be a kezedet. Nem igaz? -Izayoi tekintetében egy pillanatra megvillan valami, a legnagyobb valószínűséggel gyűlölet. Matsumae pedig annyira meglepettnek tűnik, hogy hirtelen semmit nem tesz hozzá.
Ez felettébb gyanús.
-Magyarázat? -néz a két magas rangú nőre, továbbra is teljesen határozottan- A reakciódból ítélve a lány igazat mond, a kezeden azonban sérülésnek nyoma sincs.
-Izayoi-dono, van rá magyarázatod? -kérdezi Nagakura is. Két embere pedig már a kardjukra is teszik a kezüket.
-Ugyan már. -szólal meg hirtelen Matsumae- Ostobaságokat fecseg ez a lány. Valóban én láttam el Izayoi kezét, de az már akkor alig sérült meg. Csak azért kötöttük be a ronggyal, hogy lehűtsük. Nincsen benne semmi meglepő, hogy mostanra nem maradt semmi nyoma. -ezúttal a szajha arcán suhan át egy kevés indulat, de vissza fogja magát, habár egy Yuki-féle tapasztalt szemű ninjának nem nehéz kiszúrni, menyire reszket.
-Ha Matsumae-dono ezt mondja, sajnos nem tudom megcáfolni. -feleli Shinpachi, de egyértelműen hallani és látni, hogy kételkedik benne. Ugyan a nő egyértelműen nagyon ért hozzá, hogyan hazudjon mások képébe, egy ninját még ő sem tud átverni. Akai bár nem veszi teljesen biztosra, de úgy érzi, valami nagyon nincs rendjén vele kapcsolatban.
-Nagakura-san, van még pár dolog, amit észrevettem a tetemen. Megbeszélhetjük? Talán segíthet a nyomozásban.
-Most elengedlek titeket. Azért biztos, ami biztos, mostantól gyakrabban járőrözünk majd a Shimabara negyedben. A parancsnokhelyettesnek is szólni fogok, és a testet is magunkkal visszük, hogy megnézhesse.
Izayoi szinte azonnal megszólal.
-Feltétlenül szükséges ez? -de Matsumae elkapja hátulról és kicsit hátra rántva rögtön válaszol.
-Bocsáts meg. Izayoi-sama bármilyen csodálatos is, néha túlságosan szentimentális. Nagyon kedvelte a lányt, nem csoda, hogy nem szeretné, ha egy csomó ember nézegetné a testét ebben az állapotban.
Miután ők elmentek, Shinpachi végül a ninja felé fordul, ’s a test mellé térdel.
-Miket vettél észre? -kérdezi.
Yuki ismét leguggol, hogy meg is mutathassa.
-A csuklóján egy horzsolás fut végig, valószínűleg a karkötőjét tépték le. Ezen kívül a hajából hiányzik a díszes hajtű, amit a kurtizánok viselnek. Ebből ezekre lehet következtetni, mint lehetséges opció: 1: Az elkövetőnek pénzre van szüksége, emiatt lopott az értéktárgyaiból. 2: Az elkövető szereti gyűjteni az ékszereket. Ez utalhat rá, hogy egy nőről van szó. 3: Az, aki megölte és aki kirabolta esetleg két külön személy. Ha az eddigi hullákat nem fosztották ki, akkor ez az utóbbi feltételezés a valószínűbb. És mellesleg Matsumae bár nagyon jól leplezi, de még így is szinte biztosra veszem, hogy ferdített Izayoi sérülésével kapcsolatban. A foglakozása miatt tapasztalt hazudó lehet, de még így is láttam rajta, hogy valami nagyon nincs rendben. -sorolja kimérten és magabiztosan.
-Nekem is feltűnt a habozása... -feleli halkan- Nem tudom, elvittek-e valamit a többi testről, de az a gyanúm, hogy igen. -majd egy rövid szünet után még mindig a test mellet guggolva megkérdezi- Még nem mondtad el, ki vagy. Ha jól emlékszem azt mondtad a... -egy hangyányit mintha elpirulna- a kurtizán... sikolyát követted. Miért is futottál a sikoly felé?
Mikor ismét beszélni kezd Shinpachi, felé néz.
-A nevem Akai Yuki. Itt szálltam meg az estére... igazából nem is tudom miért. És hogy miért jöttem le, annak igen egyszerű oka van. Ha a környékemen valaki gyilkolászni kezd, magam akarok megbizonyosodni róla, hogy egyrészt, pontosan mi történt, másrészt, én biztonságban vagyok-e. Minél többet tudok az esetről, annál jobb. A tudatlanság veszélyes dolog... Ha figyelmen kívül hagynám az ilyesmi történéseket, könnyen én lehetek a következő. -magyarázza nyugodtan.
-Ebben igazad lehet... –válaszolja nyugodtan- Mégis furcsa ezt hallani egy egyszerű vándortól. -hirtelen ugyan azzal a hideg tekintettel néz rá, mint pár perccel ezelőtt Izayoira- Szeretném, ha holnap eljönnél velem a Mibu-derába, amikor jobban megnézzük a lány testét. És keresek szemtanúkat a többi gyilkossághoz is.
Apró mosoly fut fel Akai arcára.
-Ígyis-úgyis megyek Mibu-derába, szóval szívesen csatlakozom. Ma már összefutottam Hijikata-sannal és megbeszéltünk egy meghallgatást holnap kora délutánra, mivel szeretnék csatlakozni a Shinsengumihoz. -szemeiben egyfajta önelégült, ám némileg sejtelmes csillogás jelenik meg, mely ártó szándékúnak nem tűnik, de mindenképp gyanakvásra adhat okot- Vándornak pedig vándor vagyok, de egyszerű semmiképp. -mondja úgy, hogy a mellette álló nőn kívül senki ne hallhassa.
-Ha Hijikata-san úgy gondolja, hogy megér meghallgatni téged, akkor kíváncsian várom a holnapi napot. -közben felkel a földről és meghajol- Nagakura Shinpachi vagyok. Tudom, hogy már tudtad, de akkor is úgy illik, hogy bemutatkozzak. Várom a holnapi találkozást. -teszi még hozzá, azzal int az embereinek, hogy hozzák a testet, és elindulnak vissza, minden bizonnyal a Shinsengumi bázisa felé.
Még Yuki is biccent felé búcsúzóul, majd gondolván, hogy többet úgysem tehet, miután még egyszer kicsit körbenéz, visszatér a szobájába. A találkozó Shinpachival némileg elterelte figyelmét és mondhatni fel is vidította, ám most, hogy ismét egyedül van, paranoiája a kétszeresére erősödik. Újfent elfogja a félelem, ráadásul most tudja is, hogy valami tényleg ólálkodik körülöttük, ami embereket öl. Még legalább egy óráig egyáltalán nem képes pihenni, folytonos készenlétben van, néha még wakizashijára is ráfog ez kis bizonyosságért, azonban az este további fele csendes, semmi okot nem ad aggodalmára. Legalábbis többet nem. Végül csak ágyba erőlteti magát valahogy, de a harci felszerelését nem hajlandó átvenni és katanáját sem teszi el, közvetlenül maga mellett fekteti a matracra. Muszáj aludnom… Muszáj kipihennem magam… Holnap kemény napom lesz, a maximumot kell nyújtsam… Gyerünk Akai, aludtál már sokkal rosszabb körülmények között is, most is menni fog… -győzködi magát a futonon forgolódva, ám további fél óráig csak azon jár az esze, hány féle képpen érheti el őt a halál ebben a helyzetben. Az a valami is meggyilkolhat… Ezen kívül még megannyi módot találhatnak, hogy bejussanak a szobámba és véget vessenek az életemnek… Összetörhetik a koponyám, elvághatják a torkom, szíven szúrhatnak… Kivéreztethetnek megannyi fájdalmasabbnál fájdalmasabb módon, megfojthatnak, le is fejezhetnek… Önthetnek mérget a számba, megkötözhetnek és elrabolhatnak, úgy halálra verhetnek vagy bedobhatnak a folyóba, esetleg elevenen elégethetnek, felakaszthatnak, hagyhatnak megdögleni valami sötét lyukban, ahol senki nem talál rám… Nem is tudom, hirtelen melyik a legszimpatikusabb opció… -sorolja az ötleteit magában, majd homlokára fekteti kézfejének hátát és a plafont kezdi bámulni pár perc erejéig. Ha így folytatom, sosem fogok aludni… Végül mély levegőt vesz és oldalra fordul a kard irányába, ott karjai közé gyűjt egy keveset a takarójából, majd azt átölelve kissé a gubacsba fúrja arcát és először az este folyamán tényleg lehunyja szemeit, hogy pihenésre kényszerítse apró, megviselt testét. Bár így is ki tudja, meddig szenved ébren, végül csak sikerül kissé felületes, de álmatlan alvásba merülnie egy lampion halványan pislákoló fénye mellett…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Aug 30, 2021 18:33:55 GMT 1
Post by Aria on Aug 30, 2021 18:33:55 GMT 1
#s://s1~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~600~2093587~jpg Hijikata csak remélni merte, hogy gyorsan jön majd az álom, de még majdnem egy órán keresztül nem tudta megnyugtatni a gondolatait. Ha így folytatom, még belebetegszem - futott át az agyán a plafont nézve. Végül valamelyik, még onmyojiként tanult meditációs technikát sikerült előhalásznia az elméje mélyéről, ami eléggé ellazította, és kiürítette a tudatát, hogy képes legyen elaludni, de így is túl rövidnek bizonyult az éjszaka. Másnap reggel Hijikata lényegében addig jutott el, hogy az éjszakai yukata helyett magára vegye a sötét kimonót és hakamát, amikor kopogtak az ajtaján. Okita volt az... a fiú fehér tincsei a szemébe lógtak, sárga szemei alatt pedig látszódtak a kialvatlanságot jelző karikák. A ruházatán is látszik, hogy még félig aludt, mikor magára rángatta. - OOndoo hááátnii aaakaajj - a mondat elég érthetetlenné válik az ásításától. Hijikata felvonja a szemöldökét, miközben kétségbeesetten próbálja kihámozni a mondat értelmét, anélkül, hogy a fiú tudtára adná, hogy mennyire fogalma sincs, mit mondott. Okitában végre tudatosul, hogy talán nem ártana a kiegészítés, és megismétli. - Kondou látni akar. A tegnapi lányról van szó. Azt hiszem... Nem igazán fog az agyam ilyen korán.Erre már bólint. - Máris megyek - két lépéssel az ajtóhoz ér, de mielőtt kimenne rajta, megfordul egy pillanatra, és végignéz a fiatal kapitányon. - És Souji. Kimonó fordítva. Ne játssz halottat. A fiú első reakciója csak egy élettelen "he?" aztán viszont lenéz a ruhájára, és realizálja, hogy fordítva kötötte meg, és kelletlenül nekiáll megigazítani magán. Még mindig nem túl igényes, de legalább egy kicsit javult a helyzet. Hijikatának annyi ideje még marad, hogy megmosakodjon, és kissé felfrissítse magát a kapitányok összehívása előtt... magához veszi a kardjait és a haoriját is. Vált még pár szót Kondou-val, aztán el is foglalja a helyét... nyolc óra körülre már mindenki megérkezik, akiket vártak. Hijikata végigpillant a kapitányokon. Nincs mindenki jelen, de ahhoz bőven elegen vannak, hogy döntést hozzanak a lány ügyében. Okita, az első osztag kapitánya már némileg összeszedte magát a zilált ébredés után: Saito lényegében csak néz maga elé, de Hijikatának az a kellemetlen érzése támad, hogy akármilyen benyomást tesz mindenkire az új jövevény, a harmadik osztag kapitánya szokásos módon nehéz eset lesz: Inouén, a hatodik osztag kapitányán elsőre nem sok látszik, de Hijikata rajta nem is gondolkodik sokat... a férfi szigorú megjelenése dacára egy elég stabil és megbízható ember volt, akitől az újoncokat sem kellett félteni. Rajtuk kívül még Heisuke, a nyolcadik osztag fiatal kapitánya ücsörög, meglepő csendben: És Harada, a tizedik osztag kapitánya, akinek jellemzően be nem áll a szája... kivételesen viszont ő is csendben várakozik. Hamarosan megjelenik Shinpachi, a második osztag kapitánya is, és azonnal Hijikatához megy, mielőtt helyet foglalna: - Tegnap este Shimabarában jártam egy gyilkosság miatt, szeretném ha te is vetnél majd egy pillantást a lányra, meg a többire is. Már áthozattam őket hozzánk.Hijikata kissé elhúzza a száját, mielőtt bólint. - Ez a tegnap este nagyon kaotikusra sikerült - ironizál kelletlenül. - Köszönöm, Nagakura. Ha ezt elintéztük, rögtön oda megyek.Shinpachi köszönetképpen meghajol, majd elindul a helyére... tökéletes időzítéssel pont ekkor lép a terembe egy kisebb termetű fiatal nő, Yamazaki, nyomában Akaival. A lány ugyancsak meghajol, és szinte azonnal távozik a teremből, csak Akai marad bent. A lány leveszi a cipőjét és meghajol... a férfi kiszúrja, hogy az oldalán ezúttal is ott a fegyver, és támad egy olyan érzése, hogy nem a wakizashi az egyetlen dolog, amivel ölni tud. - Köszönöm, hogy fogadtak - szólal meg a lány, és Kondou-ra pillant, aki a két parancsnokhelyettes között középen foglal helyet. Kondou ezúttal is - mint igazából mindig - kedélyes hangnemben szólítja meg. - Hijikata-san nem mesélt túl sokat rólad, de már az is elég beszédes, hogy ő maga kérte ezt a találkozót az érdekedben. Biztosan hallottál már rólam, de Kondou Isami vagyok. A Shinsengumi parancsnoka. Benned kit tisztelhetünk? Miért szeretnél csatlakozni?A lány ismét fejet hajt, aztán mély levegőt vesz, és beszélni kezd. - Akai Yuki vagyok, Ezoból származom. Tavaly októberben egy félszellem lemészárolta a klánomat, ahol addig éltem és dolgoztam, így már lassan fél éve bolyongok Japánban valamiféle elfoglaltság, munka, ha úgy tetszik, életcél után kutatva. Tegnap érkeztem Kyotoba és véletlenül összefutottam Hijikata-sannal, a Shinsengumi pedig jó lehetőségnek tűnt, ezért kértem tőle egy meghallgatást. Nem vezényelnek magasztos célok, csupán szeretnék hasznos lenni és segíteni. Ha csak jobbra-balra utazgatok, azzal én és a képességeim is teljesen értéktelenek maradnak.Hijikata látja, hogy a klán említésénél kicsit megremeg, de egyelőre nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. A lány lenyűgözően higgadt, de egy ilyen veszteség bárkire hatással lenne. Az lenne a kellemetlen, és fenyegető jel, ha semmilyen érzelem nyoma nem látszik rajta. Az már nem puszta bátorságot jelent. Amikor a félszellemhez ér, fojtott hangon, hogy más ne hallja, megjegyzi Kondou-nak: - A félszellem lehetséges, hogy ugyanaz, akit mi keresünk. Nekem megemlítette, hogy az ő elfogása is motiválja. A parancsnok gyorsan vált vele egy pillantást, aztán visszafordul Akaihoz, és felteszi a következő kérdést. - Tudsz valamit a félszellemről?A lány keze megszorítja a ruhájának anyagát. Ugyanaz a pillanatnyi bizonytalanság, ami korábban a megremegésben volt. De összeszedi magát, és komoran válaszol: - Egy nő az, és roppant erős. Mást nem tudok. Nem voltam jelen a támadáskor... Ezért élek még.Hijikata bólint, majd feltesz még egy rövid kérdést: - Akkor nincs semmilyen ötleted, hogy milyen okból válhatott a klánod célponttá? - Nincs. Nem igazán foglalkoztunk szellemekkel, így nem értem, mivel érdemelhettük ki a haragját. Ha volt is indítéka, nem ismerem.Ezúttal Yamanami szólal meg. - Részvétem a klánod miatt. Látjuk, hogy kardot hordasz magadnál. Használni is tudod? - Nem csak kardot hordok magamnál, és nem csak azt tudom használni. Szinte bármivel boldogulok, bár nekem valójában nem a harc a szakterületem - feleli magabiztosan. Hijikata azonnal rádöbben, hogy a beszélgetés óta először látja igazán stabilnak a lányt. A harci képességeiben úgy tűnik, nem kételkedik, de a múlt említése elbizonytalanítja... a férfi egyik keze kopogni kezd kicsit a térdén, ahogy elgondolkozik. Nő, de szinte bármilyen fegyverrel boldogul... igaz, Shinpachi az egyik legjobb kardforgatójuk volt, de pont ezért tudta, hogy annyira nem egyszerű japánban egy nőnek tényleges harci képességet szereznie. Amikor a lány klánt említett, alapból nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de klán nem csak egy nagyhatalmú család, vagy egy daimjó uradalma lehetett. - Engem érdekelnek az egyéb képességeid, de a harci tudásodat is mindenképpen szeretném látni - mondja végül a lányhoz fordulva. - Kondou-san? - A parancsnok bólint. - Igaz. Nem vehetünk fel akárkit, akármilyen szomorú is a története. Tudnunk kell, hogy bízhatunk-e benne és számíthatunk-e rá egy éles helyzetben. Mivel majdnem mind itt vagyunk... rád bízom a döntést Akai-san. Kivel szeretnél összecsapni?Ez vízválasztó kérdés volt. Hijikata még egyszer végigpillantott a kapitányokon. Akármilyen tehetséges a lány, az egyértelmű volt, hogy Okita, Saito vagy Shinpachi ellen esélye sem lenne... ha figyelt, és Shinpachival találkozott is, ezt már felismerhette. Okita és Saito még olyan szempontból is problémát jelenthettek, hogy kevéssé volt önuralmuk... a párbaj, ha nem az élet elvesztésével, de legalábbis súlyos sebekkel zárulhatott a kihívó számára. Heisuke vagy Harada nem lettek volna rossz választás, de Haradát a lándzsavívás szokatlan ellenféllé tette, ami nem a legszerencsésebb, ha valaki jó benyomást akar tenni. A lány megkozkáztathatta volna akár Kondou kihívását is, de azzal túl magas rangú ellenfelet választ, ami ugyancsak ront a benyomáson. - Számítottam rá, logikus kérés - mondja, és feláll a padlóról. - H ijikata-san, ha választhatok. Utána beszámolhatok az egyéb képzettségeimről - kissé elgondolkodik. - Rendes katanát fogunk használni, vagy gyakorló kardokat? Másodlagos fegyverek bevethetőek? Röviden... Mik lesznek a szabályok?Hijikata nem mosolyodik el, de kicsit, egy pillanatra megremeg a szája sarka. Okos választás. Nem lesz túl nagy veszélyben, elég magas rangú az ellenfél, hogy meggyőző legyen, de potenciálisan nem legyőzhetetlen. - Katana. Itt harcra készülünk, nem versenyre - mondja Hijikata, miközben feláll, felemeli a saját kardját, és megköti a fején a fejpántot. - A másodlagos fegyvereket hagyjuk ki, én nem akarok varázsolni, és nálad is arra vagyok kíváncsi a karddal mit tudsz - időközben elővesz egy másik homlokvédős fejpántot és átnyújtja a lánynak. - A biztonság kedvéért, ha valamelyikünk hibázna. A lány átveszi a fejpántot, de miközben érte nyúl, Hijikata érzi, hogy figyeli, már próbálja kitalálni, mire számíthat tőle. - Nálam csak wakizashi van. Megfelel az is? - Én átadom a katanám, ha kéred. - Ajánlja fel Harada lelkesen. - Kölcsönbe persze, és csak ha Hijikata tényleg nem porlasztja el egy varázslattal.- Ha a wakizashival tudsz kényelmesen harcolni, és egyenlőnek látod a küzdelmet, nekem megfelel - mondja a parancsnokhelyettes is. - De elfogadhatod Harada ajánlatát is. Nem szokásom megszegni a szavam, a kardja egyben marad. A lány egy kis ideig töpreng, alighanem mérlegeli a wakizashi és az uchi-katana közti különbségeket, aztán meghajtja a fejét Harada irányába: - Köszönöm, de úgy érzem, jobban teljesítek a már megszokott fegyveremmel.Harada csak biccent, nem úgy tűnik, mintha különösebben zavarná. A kapitányokat ismerve Hijikata sejti, hogy legtöbben már inkább a harcot várják. A megállapítás megerősítést is nyer, amikor Okita füttyögve bekiabál: - Harcoljatok már!- Okita Soujinak nagyon szívesen elmagyarázom egy szabályos párbaj folyamatát, amint végeztünk, de addig egy kicsit még fegyelmezze magát! - kiáltja vissza Hijikata, mire az első osztag kapitánya duzzogva összefűzi a karját maga előtt. - Készen állok. - teszi hozzá Akai, miközben felveszi az alapállást. Kondou még láthatóan Okitán nevet egy darabig... aztán végre megadja a jelet. - Kezdhetitek!Hijikata kezdi a támadást. Az első mozdulattal még csak egyenesen, egy egyszerű, vállra irányzott vágással indít - nem lép nagyon közel a lányhoz - ezzel kevésbé súlyos sebet ejt a találat, de a wakizashival nem is tud rögtön visszatámadni. Akai gyors mozdulattal kifordul a vágás alól, ahogy azon oldali lábával ellép, közben pedig wakizashijával lefele és oldalra üti Hijikata katanáját, valamint egy lépéssel közelebb kerül hozzá addig a rövid pillanatig, amíg a két penge egymásnak feszül. A férfi gyorsan felismeri, hogy a lány saját kis termetére alapoz vele szemben. Az elütött kardra Hijikata gyorsan reagál - ahelyett, hogy elrántani próbálná, és ezzel nehezebb helyzetbe hozná magát, kicsit elfordítja a kardot, hogy a két penge elcsússzon egymáson, és oldalra kilépve felrántja a saját kardját - ha sikerül elfordítani, ezzel ejthet egy vágást a lány karján. Akai ezúttal elég gyors, ki tud térni, és közben a férfi arca felé ütne... Hijikata pont időben hajol el. Kicsit eltávolodnak, de Akai láthatóan nem akar lehetőséget adni a szamurájnak a következő kezdeményezésre, így most ő támad. Kicsivel lejjebb ereszti kardját és két kézzel fogja, hogy jobban védhesse vele magát, ezután közelebb szökken, rácsap a pengére és lejjebb illetve közelebb Hijikatához próbálja nyomni. Ebben a pozícióban a férfinak felfelé kéne húznia a kardot, ami jóval nehezebb, mint Akainak a lefelé, így kicsit egyenlít az erőkülönbségen. Amíg a pengék egymásba vágnak, nehéz mozgatni őket, így Yuki viszonylag hamar elfordítja sajátját és oldalról vág Hijikata bal vállába. Amíg a kardok egymásnak feszülnek, Hijikata ismét megpróbál kitérni, és az egyik lábával a lány mögé lép... így Akai nem léphet hátra, ha nem akarja elveszíteni az egyensúlyát. Amint a pengék elcsúsznak egymáson, megfordítja a kardját, hogy védje az oldalsó vágást. Ezzel sajnos nem jár sikerrel, a lány meg tudja vágni, de az adrenalintól a férfi szinte alig érzi, ahogy kiserken a vér a vállán. Akai megérzi a helyzeti előnyt, de felismeri azt is, hogy Hijikata egyik lába még mindig a térdhajlata mögött van... vagyis a könyökére céloz egy ütéssel, hogy elbizonytalanítsa a tartását, és kiléphessen. Ezzel nem jár sikerrel, a férfi behúzza a könyökét, és egy gyors mozdulattal meglöki a lány vállát. Provokatív, és kissé kegyetlen húzás, egyértelműen megalázó, de érdekli a lány reakciója. Akai azonnal elveszíti az egyensúlyát, és átbucskázik a térdén... de ügyesen esik, és egy mozdulattal talpra is szökken, már kicsit távolabb. A férfi arcán átsuhan egy halvány mosoly, szinte már elismerő, de mégis, egy egészen kicsit gúnyos. Mielőtt azonban Akai újra támadhatna, két szökkenéssel közelebb kerül, és vállmagasságba szúr. A lány ezúttal nem tud elhajolni, a penge a jobb vállába fúródik... Hijikata ügyel rá, hogy ne okozzon túl nagy gondot, és tudja, hogy mindenképp ellátja, ha végeztek, de egyértelműen fájdalmas szúrás lett. A lány kifújja a levegőt, de tartja magát, és kezet vált: bal kézzel tartja a wakizashit. Hijikata magában megállapítja, hogy szerencsés, hogy figyelte Saito harcmodorát... ritkán van szüksége arra, hogy bal kezes támadásokat védjen, de úgy tűnik, van, amikor nem árt. Mikor a lány újabb vágást indít a válla felé, hosszabban lép ki, tudva, hogy nehéz dolga lesz... és még így sem sikerül tökéletesen, a bal vállára újabb vágást szerez, ha nem is komolyat. A lány azonban kicsit elszámolta magát, neki pedig előnye van a nagy kitérésből. Egy mozdulattal Akai mögé kerül, és ahogy a lány fordulni próbál, a pengéjével néz szembe. A harc véget ért. És semmi kétség, hogy a lány kitartása tiszteletre méltó. Akai meghajol és elteszi a kardját, Hijikata pedig követi a példáját, mielőtt ismét elfoglalja a helyét. A lánynak nem sok ideje van lélegzethez jutni Kondou újabb kérdése előtt: - H ol tanultál harcolni? - A klánomban oktattak a tapasztaltabb kardforgatók. Nem voltam tagja semmilyen dojonak és nem egy konkrét stílust tanultam.Nos, igen. Hijikata maga sem alkalmazott konkrét stílust, és bár szamurájnak tartotta magát, erősen az volt a véleménye, hogy nem is ért annyira a papírforma szerinti kardforgatáshoz, mint a legtöbb kapitány, vagy akár a parancsnok. Ő inkább figyelt és mindenhonnan azt vette át, ami a legpraktikusabb, és legjobb módszernek tűnt, összeollózva egy olyan stílust, amivel meg lehetett lepni az ellenfelet. - Én sem ismertem fel semmilyen stílust - erősíti meg. - Bár azt hiszem, a kardforgató iskolákhoz itt szinte mindenki jobban ért, mint én. Harada rácsap az egyik kis asztalra. - Én tudom! A lány egy ninja! - Hijikata felvonja a szemöldökét. Kellemetlen helyzet, amikor egyetértek Haradával. Shinpachi óriásit sóhajt mellette és nehéz eldönteni hogy melyiket tartja vissza. Azt, hogy homlokon vágja magát, vagy Haradát tarkón. - Olyan nincs! - csattan fel Okita, továbbra is kitartva az előző napi álláspontja mellett. - Egyet kell, hogy értsek Okita-sannal - mondja a lány. - Ninják valóban nincsenek. Csak szóbeszéd.Erre már Hijikata is közbeszól. - Ez igazán érdekes. Pedig nőknek az országban kevés helyen adnak ilyen magas szintű oktatást. Különösen stílustól függetlenül - megáll egy pillanatra. - Mindenesetre a kitartásod lenyűgöző. És tényleg tehetségesen forgatod a kardot. Említetted, hogy vannak más képességeid is, ezekről tudnál mesélni? A lány, miközben hallgatja a párbeszédet, elővesz egy vörös kendőt, és elkezdi ellátni a sebeit... kissé grimaszol a vállán ejtett szúrás kötözése közben. - Kémkedés, beszivárgás, merénylet. - kezdi sorolni. De ninják természetesen nincsenek... állapítja meg magában Hijikata. - Ezen felül tanultam Hojōjutsut, értek a méregkészítéshez, de a gyógynövényekhez úgyszintén, nyomolvasáshoz, mikor kell, kínvallatáshoz is, bár eddig nagyon kevésszer kellett alkalmaznom. Remekül olvasok mások testbeszédében. Kínai orvoslást tanultam, így kijelenthetem, hogy szanitécnek sem vagyok utolsó, bár újraélesztést én még gyakorlatban nem próbáltam, de az elméletet abból is ismerem. Az pedig talán nem olyan fontos, de 4 hangszeren játszom és... jók a megérzéseim. - a végén ahogy szóba hozza a zenét kicsit elmosolyodik - Meg még pár kisebb dolog... Lovaglás, mászás, ha rákényszerülök, úszás. Hirtelen ezek jutnak eszembe.Saito egész eddig unott arccal figyelte az eseményeket, de a felsorolásra kicsit megváltozik az arca. - Nem akarnám erősíteni a tévképzeteit, de kezdek hinni Haradának...Hijikata halkan felsóhajt, és egyértelműen hallani a hangjában egy enyhe szarkazmust. - De ninják nem léteznek - ismétli lassan. - Ebben az esetben roppant szerencsésen választottál tanárokat, azt hiszem. Akai mélyen hallgat, Kondou pedig elgondolkodik. - Valóban érdekesen hangzik. Ismerek egy nagyon hasonló személyt...A lány erre kicsit elgondolkodik, és bizonytalanul visszakérdez: - Yamazaki Susumu? - Ki? - néz fel Harada értetlenül pislogva. Kondou, aki eközben éppen belekortyolt egy teába, kiköpi a meglepetéstől. Harada kérdésére pedig Yamanami adja meg a választ: - A lány, aki bekisérte Akai-sant. Már többször is láthattad, Harada-san.Harada értetlenül néz Shinpachira, hogy kisegítse. A nő még vár egy kicsit, majd mélyet sóhajt, és felel. - A lány reggelről, a seprűvel, akit majdnem letaroltál.A tizedik osztag kapitánya még pislog kicsit, de nagy nehezen úgy tűnik, sikerül összeraknia a dolgot. Hijikata megszakítja kicsit a gondolatmenetet. - Kondou-san, amíg megszületik a döntés, illetve esetlegesen felmerülnek további kérdések, én ellátnám a lány vállát. Láthatóan tényleg ért a gyógyításhoz, de elég erős szúrás volt. Kondou körbe néz a tagokon, hogy van-e valakinke hozzá fűzni valója. Okita még le van ragadva ott hogy ninják nem léteznek, de szerencsére a többieknek több is eszébe jut. - El kell ismerni kitartó a lány - közli Saito röviden. - Én bírom a ninjákat, jó lenne egy a csapatban - mondja Harada, továbbra is kitartva a véleménye mellett. Shinpachi erősen fogja a fejét Harada megjegyzésére, de végül ő is hozzászól. - Már tegnap este is láttam a lányt. Éles eszű, és úgy tűnik a kardot is egész jól forgatja. - Részemről rendben, elég jól teljesített Hijikata-sannal szemben - teszi hozzá Heisuke. - Részemről is rendben, ha Kondou-san úgy érzi. Egyel több, vagy kevesebb furcsa arc már semin sem fog változtatni - válaszolja Inoue. - Valóban tehetséges hölgy. - jegyzi meg Yamanami. - Ha már itt tartunk. Akai-san, ugye áldott vagy? - kérdezi. - Valóban. - bólint rá a lány... az arcán látszik, hogy a pozitív fogadtatás jól esett neki. - Említettem a megérzéseket, igaz? Ez egy velem született képesség. Tényleg jók a megérzéseim. Általában irányt jelölnek, amerre mennem kell. Így kerültem Kyotoba... És tegnap Shimabarába is - pillant Shinpachira. - Bár az okot magát sosem ismerem, amíg meg nem történik.Hijikata eközben lemegy a lányhoz - a jelek szerint azért előkészített néhány holmit, felkészült az esetleges sérülésekre - valójában ennek sokkal inkább Saito és Okita voltak az oka, nem saját maga, de ez a párbaj így alakult. Egy kisebb csészében kikever valami port a lánynak (valószínűleg némi szakéval), és átnyújtja, miközben megír egy pecsétet. - Ezt idd meg, csillapítja a fájdalmat. Aztán bezárom a sebet is. - És ez az a pont, ahol megmérgezel? -pillant Akai Hijikatára, miközben átveszi a csészét és beleszagol, majd lehúzza a tartalmát. A férfi kellemetlenül komolyan válaszol... beletelhet pár másodpercbe, mire az embernek leesik, hogy viccel: - Szamuráj vagyok. Nem ölök méreggel - szinte odahallani a végére, hogy "mással azért igen". - Valóban, ti szamurájok szerettek többet dolgozni. - vág vissza rá félkomolyan a lány. - Az igényes munka mindenkinek hasznára válik - mondja Hijikata, kicsit cinikusan elmosolyodva, jelezve, hogy értékeli Akai válaszát. Aztán a vállára nyom egy papírpecsétet, formáz egy kézjelet az arca előtt, és aktiválja - a pecséten halványan felizzik a szöveg, és Akai érezheti, hogy a seb fájdalma lassan tompa sajgássá válik, a vérzés eláll, a bőr pedig összehúzódik a szúrás helyén. - Ezzel nem tudok vitatkozni. - érkezik a válasz a lánytól, aki közben a vállára pillant, arca némileg kisimul és a tartása is lazábbá válik... csak most látszik, eddig mennyivel feszültebb volt. - Köszönöm. - néz rá pár pillanatra a férfire, majd elgondolkozik - Ha tényleg itt maradok, nem ártana majd egy pár harci lecke még... Meg talán egy uchi-katana sem.- Ha jól végzed a dolgod, lesz rá pénzed - mondja. - Amikor idejöttem nekem is csak egy wakizashim volt még. És szerintem az oktatóink szívesen segítenek majd - biccent a kapitányok közül Okita, Shinpachi és Saito irányába. - Ők foglalkoznak az edzéseinkkel. - Van rá pénzem. Ha mutatsz egy olyan boltot, ami nem csak bóvlit árul, veszek is. - feleli hetykén. - Eddig nem volt rá szükségem, azért nincs sajátom. Az oktatást pedig biztos igénybe veszem majd.Hijikata vet egy pillantást Harada és Heisuke felé, aztán óvatosan megjegyzi. - Ezzel a kijelentéssel óvatosan. Akinek elég pénze van egy katanára, az tud állni pár kör szakét Shimabarában is. És ezzel mindenki tisztában van. - Nem hiszem, hogy bele fogok egyezni. - feleli a lány, aztán hozzáteszi. - Viszont ha jobban belegondolok... Ez is egy módja annak, hogy bevágódjak a fejeseknél. Bár a tegnapi után nem akarok túl hamar újra Shimabarában kikötni...Kondou mindeközben tesz egy rövid megjegyzést a lány képességére is: - Hasznos képességnek tűnik. Talán épen az volt az egyik ok, hogy ide találj hozzánk.- Meglehet - biccent egyet - Tekintve, hogy Kyoto pont azon egy vendéglőjébe tértem be, amiben pont akkor tartózkodott Hijikata-san és Okita-san is, ráadásul pont olyan témáról beszéltek, ami engem is érdekel, este pedig Nagakura-sannal futottam össze, aki ettől függetlenül is meghívott ide, valójában az esélye, hogy az érkezésem célja tényleg a csatlakozás... Elég magas. Tehát remélem, hogy megfelelek az elvártaknak, ugyanis nem sok értelmes B tervem van arra az esetre, ha elküldenétek... - hangjában talán hallani egy csöpp reményt és egy árnyalatnyi kétségbeesést is. - Tényleg szeretnék segíteni, főleg, ha ezzel akár csak egy kicsit is elősegíthetem a békét.- Akkor, részemről felvéve - jelenti ki Kondou. - Üdvözöllek a Shinsengumiban!A lány addig komoly arcára felszökik egy halvány mosoly. - Köszönöm - a rövid válasz mögött Hijikata sejti, hogy sok minden bújt el... bár Akai meglehetősen ügyesnek bizonyul az érzelmei elrejtésében. - Van... Bármi, amit tudnom kéne? Házirend, egyenruha vagy fegyver követelmény, hasonlók...- Az egyenruhát szerintem ismered - Hijikata ismét elmosolyodik, ebben is van egy halvány, de nem rosszindulatú gúny, ahogy felemeli a saját haorija ujját... mivel hivatalos esemény, legtöbben valószínűleg viselik. - Ami a házirendet illeti, borzalmasan egyszerű, és ha nem tartod be, egyszerű a büntetés is. Nem térsz el a Bushidótól, nem hagyod el a csapatot, nem hajtasz be pénzt senkin saját célokra, nem veszel részt jogvitákban, és nem hívsz ki senkit személyes párbajra a csoportból. Ha bármelyiket megszeged, szeppukut kell elkövetned. Ezen kívül a kirendelt egységed vezetőjét a halálig követed, ha halálos sebet kap, akkor is utánamész. És nem hagysz elfutni ellenséget. Ha az volt a feladatod, hogy megöld, és nem vagy képes rá, ugyancsak végezned kell magaddal - megáll egy pillanatra. - Könnyen megjegyezhető, de lejegyeztük, ha emlékeztető kell. És nincs kivétel. A parancsnokot, vagy minket Yamanamival ugyanúgy köt, mint téged fog. A lány némán hallgatja, és csak biccent egyet a végén. - Világos - feleli határozottan. - G ondolom van hely, ahol tárolhatom majd a felszerelésemet... Egy körbevezetésnek esetleg hasznát venném. Illetve... nem tudom, kérhetek-e ilyet, de szeretnék a meghallgatás végeztével külön beszélni a felsővezetéssel... Tehát Kondou-sannal, Hijikata-sannal és Yamanami-sannal. Oh és... Hijikata-san, ha megengeded, akkor már ránéznék arra a két vágásra amit rajtad ejtettem.- Részemről lehetséges. Amennyiben Kondou-san is úgy véli, szívesen meghallgatunk - mondja Hijikata végül. - Nekem viszont ellenőriznem kell a tegnapi shimabarai esetet, úgyhogy az most prioritást élvez - teszi hozzá. Amikor a lány felajánlja, hogy ellátja a vágásokat, amiket rajta ejtett, kicsit felvonja a szemöldökét - egyértelműen nem számolt rá, hogy valaki kezeli majd, és eredetileg ő maga tervezte rendbehozni őket, de végül bólint. - Sok időt nyernék vele. Köszönöm. - Egy pillanat. - szólal meg Akai, egy rövid biccentést követően, majd feláll és elsiet. Hamar visszatér a kulacsával (egy kifaragott lopótök) és egy másik vörös kendővel, majd a parancsnokhelyetteshez lép. Mellette kissé kilazítja a kimonója felső rétegét és az ott található belső zsebből egy apró tégelyt húz elő. Hijikata látja, hogy a lány öltözetébe rejtve még jónéhány bo-shuriken is van. De ninják ugyebár nincsenek... Mielőtt még a tégelyt kinyitná, a vízzel kissé átitatja a kendőt, majd óvatosan kimossa a sebet. - Bár a kardom elvileg tiszta, azért inkább biztosra megyek - jelenti ki a lány. Ezután leveszi a tégely fedelét, egy kissé zöldes árnyalatú áttetsző gél található benne, mibe ujjával belekanalaz, hogy felkenhesse a sebre. Hijikata orrát kellemes, friss, ámbár lehet kissé idegen illat csapja meg. - És ez az a pont, ahol megmérgezlek... - jegyzi meg halkan és vicchez képest túl komolyan, de utána felnéz a szamurájra. - Aloe Vera. Nem tudom, ismered-e. Ilyen kisebb sérülésekre tökéletes, mert rászáradva védőréteget képez, ami nem engedi elfertőződni. Mellesleg gyorsítja a gyógyulást és gyulladáscsökkentő hatású is. Csupán indulás előtt vettem az Edo-kikötőben, de nem áll el sokáig, így muszáj elhasználnom még a napokban. Ha gondolod, később lemoshatod, de nem fog ártani akkor sem, ha nem teszed. A Shimabarai esetre rátérve pedig... Úgy emlékszem, Nagakura-san engem is megkért, hogy segítsek, így nekem is jelen kell lennem, tehát a beszélgetés halasztásával kapcsolatban nincs ellenvetésem.Hijikata csendben figyeli a lány munkáját, gyakorlatilag semmit nem mond az első pár pillanatban - látszik, hogy azért ő is ért egy keveset nem csak a mágiához, de a gyógyítás klasszikusabb módszereihez is, mert inkább látszik egyfajta komor kíváncsiság a szemében, amit az ember akkor mutat, amikor valami részlegesen új információt hall, mint a teljes ismeretlennel szembeni meglepődés, vagy idegesség. - Hallani hallottam már róla, azt hiszem. Használni még nem használtam - jegyzi meg, de magában megállapítja, hogy kellemesen hűvös, és tényleg csillapítja a vágások lassan erősödő fájdalmát is. - Úgy látom tényleg értesz a sebekhez is - teszi hozzá, Akai tudtára adva a korábbi gondolatát. - Részemről is rendben van a beszélgetés, de akkor azt most kell megejtenünk mert Yamanami-sant másfelé várják a feladatai. - Mondja Kondou, aztán Shinpachihoz fordul. - Nagakura-san mivel a shimabarai hullák nem valószínű hogy elszelelnek addig kérünk tőled egy kis türelmet akkor.- Rendben van Kondou-san, akkor kint megvárlak titeket. - mondja a nő, és ahogy feláll, azok akik nem voltak invitálva a beszélgetésre vele együt távoznak. - Valóban. Akkor intézzük el a dolgot most - bólint Hijikata is. Ahogy mindenki távozik, és Akai egyedül marad a parancsnokkal és a két helyettessel, beszélni kezd. - "Elhagyni a klánt egyenlő a halállal, egyetlen kósza ninja sem élhet." - kezdi egy halk idézettel a shinobi kódexből, miközben maga elé mered. - Én... Én nem hagytam el őket. Ők hagytak el engem... - bizonygatja inkább magában, mintha nem is a három férfihez beszélne. - A legfontosabb... Mind a hatékony együttműködés céljából, mind azért, hogy Hijikata-san - pillant a férfira - ne vághassa többet a fejemhez, igazán kár lenne tovább tagadnom, hogy valóban ninja vagyok. Vagy... - félrepillant - voltam. - ismét megakad kicsit - Tekintve, hogy elpusztult a klánom, tehát a puszta létezésemmel is áthágtam a shinobi kódexet, azzal pedig ismét, hogy felfedtem a kilétem... nem tudom, pontosan minek is számítok jelenleg. - tekintete elsötétül, majd kissé megrázza fejét. - Nem lényeges. - zárja le a témát határozottan, és kihúzza magát - Ellenben szeretnék kérni valamit. Feltételezem, hogy nem sokat tudtok az életvitelünkről és szabályainkról. Mint említettem... Hivatalosan egy klán nélküli shinobi sem élhet, legyen az azért, mert szökevény, vagy mert egyedül maradt... Előbbi esetben a sajátja is, utóbbi esetben "csak" a többi klán fog vadászni rá ha tudomást szereznek róla. Így hálás lennék érte, hogyha a kilétem nem lenne nyilvánosabb a szükségesnél. Ez Haradára is vonatkozik. - kissé megnyomja a szavakat, és Hijikata sejti, hogy kissé bosszantotta a tizedik osztag kapitányának nagy szája. - Megköszönném, ha valamivel jobban titokban tudná majd tartani ezt a jövőben, mert ha eleget ordibál, előbb vagy utóbb, de valaki olyan fülébe is eljut a hír, aki a kényelmesnél komolyabban veszi a dolgot, nekem pedig rohadtul az életem függ ettől és még nem akarok meghalni - hangjában a korábbi árnyalatnyi bizonytalanság helyét átveszi egyfajta sötét keserűség és haragos, kétségbeesett fenyegetés. - Talán ő szórakoztatónak találja, de a legkevésbé sem az. Számomra nem. Ha eddig sikerült elkerülnöm a helyi ninja klánok figyelmét, reménykedem benne, hogy a Shinsengumiba csatlakozásom sem fogja ezt veszélyeztetni... - hagy egy kis szünetet, és láthatóan kicsit megnyugszik. - Nem tudom, milyen feladatokat terveztek rám kiszabni, de bármi is legyen az, garantálom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a teljesítése érdekében. Ezen felül ígérem, hogy bár az eddigi életstílusom egyáltalán nem felelt meg a Bushidonak és továbbra sem fogok magamra szamurájként gondolni, tekintve, hogy a szabályzat része, be fogom tartani. Noha, hogy őszinte legyek... Mindegy. Bárki vagy bármi is voltam ezelőtt, a hűségem mostantól ide köt, még ha új és szokatlan is nekem ez a helyzet. Remélem, hasznotokra válok majd, és mindaz, amit az évek során megtanultam. - egy árnyalatnyival könnyedebbre veszi a hangnemet - Bár amint tovább adom bárkinek is a tudásom a titkos ninja módszerekről, egy újabb szabályt szegek meg... De ezen a ponton számít még? Őszintén, szerintem eléggé mindegy, hogy egyetlen szabályszegésért koncolnak fel, mint árulót, vagy fél tucatért... A halál az halál, én pedig tudtam, mit vállalok, mikor hátrahagytam azt a békés hegyi falucskát ahol felnőttem, abban bizakodva, hogy egyszer, valahol még többet érek majd élve, mint bomladozó hullaként. Hijikata némán hallgatja végig, aztán komoran felel. - Csak azért, mert eddig másként éltél, és nem akarod magad szamurájnak nevezni, én nem fogok engedni a szabályokból - mondja. - Ahogy mondtam, mindenkit köt és nincs kivétel. Nem egy ember halt már meg miatta, és bár mindig remélem, hogy több nem fog, nem vagyok olyan naiv, hogy el is higgyem. Álszent ember lennék, ha közölném, hogy felmentelek bármelyik pontja alól, és ezzel én magam is szabályt szegnék - közli a lánnyal. Egy pillanatig úgy néz ki, hogy csak ennyit reagál, aztán azért kicsit lágyulnak a vonásai, és hozzáteszi egy halvány mosollyal: - Attól nem kell tartanod, hogy Haradát bárki komolyan veszi. Ami azt illeti, a legmeggyőzőbb álcád lesz, ha ő hangoztatja, hogy ninja vagy - aztán hozzáteszi. - Közénk tartozol. Erről döntöttünk, megnyertél minket. Ez pedig azt jelenti, hogy nem érdekel, ki voltál korábban. Gondoskodunk róla, hogy a képességeidet kamatoztathasd, de ennyi. Egyikünk sem úgy él, ahogy a múltja szerint kéne. Ha pedig ezt valaki nem fogadja el, nos... azzal szemben pedig nem maradsz egyedül. A mosolya furcsán keserűvé válik, de egyértelműen biztatásnak szánja. - Kyoto lakosai szerint farkasok vagyunk. Azok pedig falkában járnak. - Toshi jól beszélt. Mint mindig. És igaza van. Gyakorlatilag már fel is vettünk, innentől nem számít ki voltál ezelőtt, amíg nem hozol ránk szégyent. És Harada miatt sem kell aggódnod. Ha nagyon szeretnéd beszélek vele, de Toshinak ebben is igaza van, ha egyáltalán még emlékezni fog erre holnap is, akkor sem fog hinni neki senki. - Mondja Kondou, azzal összecsapja a kezét. - Akkor ezt az ügyet részemről lezártnak tekintem. - Ha senki nem reagál semmit ezután körül néz. - N a mi van? Úgy emlékszem mindanyiótoknak van már más dolga mint itt üldögélni. Nagakura már egész biztos fel alá járkál és azon örlődik miért nem támadnak fel neki a hullák és mesélik el neki mi történt, hogy gyorsan megoldhassa az ügyet... és téged is várnak már máshol. - Jegyzi meg Yamanaminak óvatosan. A parancsnokhelyettes erre csak hallkan sóhajt egyet, és Hijikata is feláll, hogy elinduljon intézni a nyomozást. Még pont látja, ahogy Kondou megfogja Akai karját, és megszólítja. - És ha végeztetek, örülnék ha csatlakoznál hozzám egy italra és egy baráti beszélgetésre, csak hogy jobban megismerjük egymást. - Mondja kacsintva. A férfi kicsit megcsóválja a fejét. Már csak az a kérdés, hogy a parancsnok mikor jelenik meg mellette valami különleges pletykával a legújabb tagjukat illetően.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Aug 31, 2021 17:14:31 GMT 1
Post by Lyzy04 on Aug 31, 2021 17:14:31 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Tökéletlen alvás, tökéletlen ébredés… Valaminek mindig meg kell zavarnia Akai nyugalmát. Este a gyilkosság, kora reggel pedig egy hangos kopogtatás, ami két okból is kellemetlen: először is azért, mert neki szól, tehát valaki, aki akar tőle valamit, tudja, hogy itt van, másodszor pedig, mert a kopogás nem az ajtó, hanem az ablak felől érkezik. A ninja ennek hallatán persze azonnal felriadt, ’s már azelőtt megragadja wakizashiját, hogy felfogná, hol és mikor van épp. Felpattan a futonjáról és maga elé tartja kardját, úgy bámul az ablakra az ébredést követő enyhe homály lencséjén keresztül. Arca halálosan komoly és meg sem rezdül, ahogy áll ott, pedig valójában nagyon meg van rémülve, gondolatai pedig hiába kótyagosak még, fejben már fel is készült egy esetleges harcra. Ki-nem-bontott copfja kissé kilazulva, kócosan hullik némileg szétcsúszott ruhájára, de nem ér rá ezzel foglalkozni.
-Ki az? -közelebb sétál, továbbra is harckészültségben és nagyon óvatosan kinyitja az ablakot, mi előtt egy idegen lány áll.
-Yamazaki Susumu vagyok. -mutatkozik be udvariasan, még egy meghajlást is sikerül összehoznia a szűk falécen- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de Kondou-san kért meg, hogy szóljak; előrébb hozta az állásinterjúdat. Úgy fél óra múlva legkésőbb ott kéne lennünk. És ne haragudj, amiért az ablakon kopogtam, de biztos voltam benne, hogyha az ajtón kopogok, elmenekülsz majd az ablakon át, innen viszont láttam volna, ahogy távozol.
A kellemetlen ébresztéssel megajándékozott ninja még egy fél percig döbbenten pislog a küldöncre, majd lejjebb ereszti katanáját és hátrébb lép.
-Egy fogadóban vagyok, az lenne kevésbé fura, ha az ajtón kopogtatnak... -morogja, majd ásítva kidörgöli a csipát szemeiből és a lányra visszanézve végigméri őt. Vajon igazat mond? Bárki hallhatta, hogy meghallgatásra megyek… Bárcsak tudnám az utat a Mibu-derába, akkor figyelhetném, jó irányba haladunk-e…- Értettem. 5 perc és indulok. Te elkísérsz, vagy mész a dolgodra? -kérdezi, még mielőtt bármit csinálna.
-Ahogy szeretnéd. Eddig csak az a feladatom, hogy szóljak neked, de szívesen el is kísérlek.
Valami van ezzel a lánnyal... Ő sem egy átlagos városi nő, az hétszentség. Jobb szeretek egyedül lenni, mint egy idegen társaságában, de talán kérdezősködhetek tőle a Shinsengumiról... Már ha valóban tőlük jött. Megéri a kockázatot?
-Várj lent. Lenne pár kérdésem, amiket útközben feltennék. -jelenti ki végül, 's visszacsúsztatja a wakizashit tokjába, majd megvárja, míg Susumu elmegy az ablakából, azt visszazárja és nekiáll készülődni. Szinte semmit nem pakolt ki, amit igen, azt is szépen becsomagolja, a fürdőszobában rendbe szedi magát. Átöltözik, hideg vízzel lemossa arcát, hogy a maradék fáradtságot is elűzze, megfésülködik, a copfját is szorosan újraköti, valamint a szobába visszaérve gyorsan még átnézi a felszerelését, hogy minden a helyén van-e, semmit nem loptak el az éjszaka, a helyiség sem változott és hasonlók, csak, hogy biztos legyen benne, tényleg nyugodt volt az éjszakája. Szerencséjére semmi elváltozást nem talál, így egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a dolgot. Leérve megköszöni a szállást, majd elmegy lováért, felcuccol rá, 's a kantárszárakat a nyakában hagyva megy a lány elé. Nem fogom vezetni Arashit, úgy az egyik kezem le lenne foglalva... A fekete póni engedelmesen követi gazdáját, fülével nézelődik, néha meg-megáll fél pillanatra, hogy megrázza fejét, de nem kóricál el.
-Kész vagyok.
Addig csöndben marad, míg ki nem érnek Shimabarából, az utcán azonban már nekiáll kérdezősködni.
-Te is a Shinsengumi tagja vagy? -eközben sanda pillantásokat vet a nő felé, hátha valamire rájön vele kapcsolatban.
-Igen. –érkezik rá a tömör válasz.
-Csak szamurájokat vesznek fel? Mármint, szamuráj-féléket. Mert te például nem igazán tűnsz annak így első ránézésre. –puhatolózik a lány irányába.
-Nem. Azokat veszik fel, akik elhivatottak és jól illenek a csapatba. Ha egyvalamiben kivételes vagy, már jó esélyed van bekerülni. És valóban nem vagyok szamuráj, soha nem is álmodtam róla. Számomra egy tisztességes élet már elég.
Akai némileg megnyugszik a válasz hallatán, az pedig egyszerre tölti el sikerérzettel és aggodalommal, hogy jól tippelt, ő valóban nem szamuráj, és valóban nem átlagos városi nő. Csak nem... Túl ismerős a hozzáállása. És hogy az ablakomon kopogtatott, mert feltételezte, hogy elszöknék... Túl. Ismerős. A hozzáállása.
-Ez megnyugtató, tartottam tőle, hogy esetleg mégis elutasítanának, csak mert én sem vagyok az. Hm... Van bármi, amit előlegben tudnom kéne a tagokról, esetleg a vezetőségről? -érdeklődik tovább.
-Ha elmondanám, az elrontaná a meglepetést. –feleli Susumu egy apró, gonoszkás vigyorral az arcán, mire Yuki kissé összeráncolja a szemöldökét, de tudatosan megállítja magát, mielőtt túlságosan befeszülne.
-Nem igazán szeretem a meglepetéseket... -majd halkan sóhajt- Tehát a képességeim érdeklik őket, igaz? Akkor gondolom, valamiféle olyan feladatot adnak, amivel bizonyíthatom, hogy megéri felvenniük.
-Szerintem is ez a legvalószínűbb, a legtöbben úgy kerültek be, hogy megküzdöttek valakivel. -itt elgondolkodik és végigméri a mellette sétálgató shinobit, akár egy kisgyerek valami mutatós állatkát- Ha szabadon választhatsz, Hijikatát javaslom. De az sem baj, ha nem hallgatsz rám, csak ne Saitot vagy Okitát válaszd.
-Köszönöm a tanácsot, megfogadom. -biccent felé. Saito és Okita, mi? Róluk kering egypár szóbeszéd… Nem, valóban nem lenne túl jó ötlet ellenük menni. Mondjuk eleve… Szemtől szembeni harc? Nem tudom, mennyi esélyem lenne egy képzett szamuráj ellen, hisz ez nem épp az erősségem... Mondjuk ettől még értek a kardforgatáshoz, szerencsére Ginnel rengeteget gyakoroltunk. Na majd csak lesz valahogy, azért a harci készségeimben eléggé bízok.
-Azt hiszem, egyelőre ennyi kérdésem volt... -zárja le a beszélgetést még jóval azelőtt, hogy elérnék a célállomást. Bár egész végig gyanakszik azért egy kissé útitársára, ő semmilyen jelét nem adja, hogy ártó szándéka lenne felé, így azért egész megnyugszik, mire elérik a Shinsengumi főhadiszállását – pontosabban mondva, addigra már más miatt aggódik. Ott valahol egy füves részen hagyja lovát és a felszerelését, Yamazakit követve pedig elér a teremhez, hol már felkészülve várja megannyi tisztje a szervezetnek. Susumu csupán meghajol, de nem marad, hamar távozik. Yukit a díszes társaság látványa és a tény, hogy ennyi idegen ember előtt kell valamit produkálnia úgy, hogy közben a lehető legkevésbé válik gyanússá, mellesleg mindegyikük fegyveres, harcképzett szamuráj, igen erős szorongással tölti el. Ebből persze kívülről semmi nem látszik meg, tartja magát a nyugodt fapofához. Belépés előtt illedelmesen leveszi cipőjét és meghajol. Oldalán természetesen most is ott lóg vörös wakizashija, ruhája alatt pedig, mint mindig, több rejtett fegyver bújik meg. Miként minden szempár rá szegeződik, lelke mélyén már meg is bánja egy kicsit, hogy eljött, alábecsülte, mennyire zavarja, ha ennyire a figyelem középpontjába kerül. Óh szent szellemek, mi a frászkarikát gondoltam én?! A rohadt életbe… Nagyon nem akarom ezt… -kesereg magában, de végül mély levegőt vesz és kitisztítja fejét- Nem, nem lesz semmi gáz… Menni fog. Gondolkodj logikusan, Akai… Nem akarnak megölni. Ők egy hivatalos rendfenntartó szervezet, még csak nem is újonnan alapultak, tagokat toboroznak, egyáltalán semmi hasznuk nem származna belőle, ha megölnének… Nem ninják, az biztos, tehát levadászni nem fognak… Most már ne hátrálj ki, ha eddig eljöttél. Egyébként sem tudsz sehová menni… Kétségeit elhessegetve végre elhatározza, hogy végigcsinálja.
-Köszönöm, hogy fogadtatok. -néz egyenesen Kondoura, majd vár, hogy kérdezzék, vagy megmondják neki, mit is csináljon.
-Hijikata-san nem mesélt túl sokat rólad, de már az is elég beszédes, hogy ő maga kérte ezt a találkozót az érdekedben. Biztosan hallottál már rólam, de Kondou Isami vagyok. A shinsengumi parancsnoka. Benned kit tisztelhetünk? Miért szeretnél csatlakozni? –szólal fel a középen ülő férfi barátságos, ámbár határozott hangnemben. Akai még egyszer fejet hajt Kondou felé, majd helyet foglal és ismét mély levegőt vesz. Nyugalom, minden rendben lesz. Nem akarnak bántani. Csak viselkedj természetesen… Egy kevés őszinteség feléjük nem árthat, ha tényleg együtt akarok dolgozni velük… Remélem legalábbis, hogy nem most ásom meg a saját síromat.
-Akai Yuki vagyok, Ezoból származom. Tavaly októberben egy félszellem lemészárolta a klánomat, ahol addig éltem és dolgoztam, így már lassan fél éve bolyongok Japánban valamiféle elfoglaltság, munka, ha úgy tetszik, életcél után kutatva. Tegnap érkeztem Kyotoba és véletlenül összefutottam Hijikata-sannal, a Shinsengumi pedig jó lehetőségnek tűnt, ezért kértem tőle egy meghallgatást. Nem vezényelnek magasztos célok, csupán szeretnék hasznos lenni és segíteni. Ha csak jobbra-balra utazgatok, azzal én és a képességeim is teljesen értéktelenek maradnak. -beszéde határozott és egyenes, mivel a részleteket kihagyja, emiatt még csak nem is hazudik. Még a klánjának említésekor is épphogy csak megremeg, de végig egyenesen ül és a jelenlévő tiszteket fürkészi, hogy a lehető legtöbbet kiderítse róluk a testbeszédükből. Látja ugyan, hogy Hijikata a parancsokhoz hajol és mond neki valamit, amit ő nem hall, ez pedig bár kissé aggasztja, végül nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.
-Tudsz valamit a féllszellemről? -kérdezi Kondou.
A téma feszegetésével, akármennyire is próbál koncentrálni rá, hogy elűzze őket, hamar a nő agyába villannak senseiének utolsó szavai és a férfi vérben fekvő testének képe, mely még mindig megrázza újra és újra, mikor előkerül az emlék… "Ez ellen… Semmi… Semmi esélyetek nem lett volna. Egy félszellem nő támadt a falura. Mindenkit lemészárolt… Mindenkit. A klán… Elveszett…" Combján ruhájának anyagába markol és egy pillanatra mintha meginogna. Lesüti szemeit és pár hosszú másodpercre össze is zárja őket, nem mintha ezzel megszűntethetné a fejében tomboló vihart. Nyugodj meg, Akai! Csak egy emlékkép... Annyi halált láttál már, ez sem szabad kiborítson! Kívülről olyan, mintha csak gondolkozna, elég hamar magához tér.
-Egy nő az, és roppant erős. -feleli komor nyugodtsággal- Mást nem tudok. Nem voltam jelen a támadáskor... Ezért élek még.
-Akkor nincs semmilyen ötleted, hogy milyen okból válhatott a klánod célponttá? –kérdezi ezúttal Hijikata.
-Nincs. Nemigazán foglalkoztunk szellemekkel, így nem értem, mivel érdemelhettük ki a haragját. Ha volt is indítéka, nem ismerem.
-Részvétem a klánod miatt. -szólal meg Yamanami, majd témát is vált- Látjuk, hogy kardot hordasz magadnál. Használni is tudod?
A nőt némileg megnyugtatja, hogy végre nem a múltjában turkálnak, így kurtán biccent, a részvétre nem tesz megjegyzést.
-Nem csak kardot hordok magamnál, és nem csak azt tudom használni. Szinte bármivel boldogulok, bár nekem valójában nem a harc a szakterületem. -feleli magabiztosan.
-Engem érdekelnek az egyéb képességeid, de a harci tudásodat is mindenképpen szeretném látni. -mondja Hijikata- Kondou-san?
-Igaz. Nem vehetünk fel akárkit, akármilyen szomorú is a története, tudnunk kell, hogy bízhatunk-e benne és számíthatunk-e rá egy éles helyzetben. Mivel majdnem mind itt vagyunk, rád bízom a döntést, Akai-san. Kivel szeretnél összecsapni?
A ninja ismét biccent.
-Számítottam rá, logikus kérés. -ezzel feláll a padlóról- Hijikata-san, ha választhatok. Utána beszámolhatok az egyéb képzettségeimről. -kissé elgondolkodik- Rendes katanát fogunk használni, vagy gyakorló kardokat? Másodlagos fegyverek bevethetőek? Röviden... Mik lesznek a szabályok?
-Katana. Itt harcra készülünk, nem versenyre. –feleli a kihívott parancsnokhelyettes, miközben felemeli a saját kardját, és megköti a fején a fejpántot- A másodlagos fegyvereket hagyjuk ki, én nem akarok varázsolni, és nálad is arra vagyok kíváncsi, a karddal mit tudsz. -időközben elővesz egy másik homlokvédős fejpántot és átnyújtja a lánynak, ki készségesen átveszi és megköti, közben pedig végigméri ellenfelét, próbálja kikövetkeztetni, mire számítson tőle- A biztonság kedvéért, ha valamelyikünk hibázna.
-Nálam csak wakizashi van. Megfelel az is? –kérdez újfent Akai.
-Én átadom a katanám, ha kéred. -ajánlja fel Harada- Kölcsönbe persze, és csak ha Hijikata tényleg nem porlasztja el egy varázslattal.
-Ha a wakizashival tudsz kényelmesen harcolni, és egyenlőnek látod a küzdelmet, nekem megfelel. De elfogadhatod Harada ajánlatát is. Nem szokásom megszegni a szavam, a kardja egyben marad. –válaszolja az előtte álló szamuráj.
A nő egy rövid ideig mérlegeli a választást. Az uchi-katana élhossza nagy előny a rövidebb wakizashival szemben, ő azonban nincs hozzászokva sem a súlyához, sem a lassúságához, sem az ehhez társuló kétkezes harcmodorhoz. Kicsi vagyok és fürge... Valószínűleg jobban teszem, ha ehhez tartom magam. –állapítja meg hangtalanul.
-Köszönöm, de úgy érzem, jobban teljesítek a már megszokott fegyveremmel. -hajol meg kissé Harada felé, közben fejben már előre felkészül a harcra. Teljesen nyugodtan tűnik, és valójában is az. Nem ez lesz az első -és nem is az utolsó- eset, mikor éles fegyverrel támadnak rá, hozzászokott. Az azonban enyhén aggasztja, hogy nem nyúlhat ninja trükkökhöz. Valószínűleg veszíteni fogok, de az nem baj, ha közben azért elég jól teljesítek. -jelenti ki magában.
Hijikata még meghajtja a fejét Kondou felé, miközben kivonja a katanát, és felveszi az alapállást, várva a jelre. Akai ugyanígy tesz, kényelmes távolságot felvéve a férfitól. Nem veszi le a szemét egy pillanatra sem Hijikatáról, hogy azonnal tudjon reagálni, amint megmozdul. Nyugodtsága pedig éppen eddig tartott… Csak ekkor realizálódik benne, hogy olyasvalakivel kell harcolnia, akit nem ismer és nem is bízik benne. Eddig mindig csak éles helyzetekben harcolt idegenek ellen, ha gyakorlatról volt szó, azt a társai ellen tette, kikről biztosan tudta, hogy nem fogják halálosan megsebesíteni. Ne, ne most kezdj megint picsogni… Nem fog megölni. Ez egy hivatalos felvételi meccs, nem célja megölni. Ha annyira akart volna, már megtehette volna korábban, ha itt, így rendezi el, azzal teljesen aláásná a tekintélyét, meg talán szabályszegésnek is számítana…-győzködi magát kitartóan- Csak egy próbameccs, koncentrálj, és nem lesz baj. Vigyázni fog. Nyugalom. Ő nem az ellenséged.
Gondolataiból az első osztag kapitányának türelmetlenkedése rántja ki teljesen.
-Harcoljatok már! –füttyög közbe a yasha, mire Hijikata méltatlanul visszakiabál:
-Okita Soujinak nagyon szívesen elmagyarázom egy szabályos párbaj folyamatát, amint végeztünk, de addig egy kicsit még fegyelmezze magát!
A fehér izé csak nem tud megülni a seggén… -sóhajt fel enyhén idegesen Akai, majd tekintetét elveszi a sértődötten puffogó ifjú szamurájról és újból ellenfelére néz. Csak maradj nyugodt, mint mindig. A pánik nem segít. És ha valóban az életedre tör? Túléled azt is. Rengetegszer kerültél már élet-halál küzdelmekbe, megoldod. Nem azért gyakorolsz 23 éve, hogy most beijedj egy ilyentől… Hijikatát figyelve sikerül lecsendesítenie aggályait. Nem érzékel a férfitól semmiféle ártó szándékot, a kiállása nem egyezik egy olyan harcoséval, ki épp az életét készül kockára tenni egy valódi küzdelem során.
-Készen állok. –jelenti ki határozottan.
-Kezdhetitek! –indítja a mérkőzést Kondou, miután kinevette magát Okitán.
A ninja inkább kivárja, míg Hijikata kezd. Első mozdulata még csak egy egyenes, egyszerű, vállra irányzott vágás -nem zár nagyon közel a lányhoz- ezzel kevésbé súlyos sebet ejtene a találat, de a wakizashival így sem tudna rögtön visszatámadni.
Akai kifordul a vágás alól, ahogy azon oldali lábával ellép, közben pedig wakizashijával lefele és oldalra üti Hijikata katanáját, valamint egy lépéssel közelebb kerül hozzá addig a rövid pillanatig, amíg a két penge egymásnak feszül. Ebben a harcban ő hátrányban van, így muszáj a gyorsaságára alapoznia. Az elütött kardra Toshizo gyorsan reagál -ahelyett, hogy elrántani próbálná, és ezzel nehezebb helyzetbe hozná magát, kicsit elfordítja a kardot, hogy a két penge elcsússzon egymáson, és oldalra kilépve felrántja a saját kardját- ezzel ejthetett volna egy vágást a lány karján, ám Akai ezúttal elég fürge, ki tud térni. Közben a férfi arca felé ütne a pengéjének hátoldalával, mivel így sokkal gyorsabb a mozdulat, mintha azzal tökölne, hogy az élével támadjon, ha pedig talál, megzavarhatja vele némileg... A harcmodorán egyértelműen látszik, hogy nem egy adott stílust követ, inkább a saját verzióját, mely az évek során alakult ki benne az éles helyzetek során. Hijikata azonban pont időben hajol el és kissé el is távolodik tőle, így egyelőre nem sikerül egyiküknek sem találatot bevinnie.
Akai nem akar lehetőséget adni a szamurájnak a következő kezdeményezésre, így most ő támad. Kicsivel lejjebb ereszti kardját és két kézzel fogja, hogy jobban védhesse vele magát, ezután közelebb szökken, rácsap a pengére és lejjebb illetve közelebb Hijikatához próbálja nyomni. Ebben a pozícióban a férfinak felfelé kéne húznia a kardot, ami jóval nehezebb, mint Akainak a lefelé, így kicsit egyenlít az erőkülönbségen. Amíg a pengék egymásba vágnak, nehéz mozgatni őket, így Yuki viszonylag hamar elfordítja sajátját és oldalról vág Hijikata (bal, mert Akai magától nézve ugye heggyel kissé jobbra tartja) vállába, rögtön utána pedig arrébb is ugrana, ha időközben a férfi be nem lépett volna egyik lábával mögé, ezzel magához közel szorítva őt és akadályozva, hogy hátralépjen.
A nő megpróbál ismét távolságot felvenni, így, hogy kissé elbizonytalanítsa tartását amíg ő kilép, egyik kezével elengedi a markolatot és ráüt Hijikata könyökhajlatára amilyen erőset csak tud, de a férfi jól kivédi azzal, hogy egészen a bordáihoz szorítja karját. Ekkor egy kifejezetten megalázó technikát bevetve egyszerűen meglöki Akai vállát, hogy átessen a térdén. Ő azonnal érzi, hogy hirtelen elveszti az egyensúlyát és hátraesik. Még szerencse, hogy a fegyverrel való bárhonnan bármilyen irányú eséseket halálra tanulták ninjaként, ugyanis náluk igen gyakran előfordulhat, és ha nem tudod, hogyan ess, könnyen megölheted saját magad a fegyvereddel, ami beléd áll. Így már azelőtt felemeli és behajlítja lábát, hogy igazán földet érne, csinál egy hátrabukfencet a perdületből amit Toshizo adott neki és így vagy másfél méterrel arrébb tud felpattanni, továbbra is wakizashiját szorítva.
A bukfencre Hijikata arcán mintha átsuhanna egy halvány mosoly -némi tisztelet is van benne, de egyben talán gúny is a sikeres támadás után- és két gyors szökkenéssel közelebb kerül, aztán vállmagasságba szúr a kardjával.
Bár Akai próbál hárítani, a penge mégis betalál és beleáll a jobb vállába. Erre hátrébb ugrik és elfojt egy fájdalmas káromkodást, élesen fújja ki a levegőt, miközben a kibuggyanó vér lassan átáztatja ruháját egy elég méretes foltban. Majd mivel úgy érzi, a jobb karja innentől bizonytalan lesz, átveszi bal kezébe a wakizashit. Kissé meglepő lehet, mennyire magabiztosan és jól tartja így is a fegyvert, látszólag ugyan olyan, mintha ez lenne a domináns keze. Bal felülről indítja a következő vágást a férfi vállára célozva.
Hijikata sajnos a reméltnél kevésbé esik pánikba a váltott kéztől, Yuki biztosra veszi, hogy a híres-neves balkezes kapitányuktól már láthatta eleget ahhoz, hogy valamivel jobban kezelhesse, mint az átlag. Ezt bizonyítja, hogy a férfi tényleg tudja, hogy nehezebben véd majd, ezért erőteljesebben lép ki oldalra, és úgy fogadja a támadást. Bár az így is talál, nem vág túl mélyen a húsába. A lány azonban kicsit elszámolta magát, Toshizonak pedig előnye van a nagy kitérésből. Egy mozdulattal Akai mögé kerül, és ahogy a lány fordulni próbál, a pengéjével néz szembe. (OOC: „This probably shouldn’t be turning me on”) A harc ezen a ponton véget is ért.
Még a kezdeti korszakban nagyon sokat gyakoroltatták velük, hogy miként legyen akkora önuralmuk, hogy sebesülten is képesek legyenek folytatni a harcot, így Akai is igen jól tolerálja magát a fájdalmat, de magában a harcban végül Hijikata kerekedik felül rajta nem meglepő módon. Mikor hátrafordul, egy ideig még meredten bámul a férfi ezüstös szürke szemeibe, majd mély lélegzetet vesz és teljesen leereszti kardját. Épp csak egy kicsit szuszog, láthatóan nem fáradt ki túlságosan, bár fájdalmai vannak. Elismerem, szép győzelem volt. Kissé meghajol felé, majd a wakizashit visszacsúsztatja tokjába. És tényleg nem ölt meg… Bár nem is kímélt. Jó érzéssel tölti el, hogy a küzdelem valóban tervek szerint alakult és nem fajult el egyik oldalról sem, egyértelműen ad egy kis bizalom löketet neki. Mindketten visszaballagnak helyükre, ám nem sok ideje van lélegzethez jutni a parancsnok újabb kérdése előtt.
-Hol tanultál harcolni?
Na erre most milyen hihető választ adjak? –töpreng el magában, végül Kondou felé fordul.
-A klánomban oktattak a tapasztaltabb kardforgatók. Nem voltam tagja semmilyen dojonak és nem egy konkrét stílust tanultam.
-Én sem ismertem fel semmilyen stílust. -erősíti meg Hijikata- Bár azt hiszem, a kardforgató iskolákhoz itt szinte mindenki jobban ért, mint én.
Harada váratlanul az asztalra csap, amivel igencsak felveri az épp lenyugvó ninját, aki így majdnem megint fegyveréért kap – időben visszaengedi kezeit az ölébe, de azért látszik rajta, hogy nem értékelte az ijesztegetést.
-Én tudom! A lány egy ninja! –jelenti ki Sanosuke.
Shinpachi óriásit sóhajt mellette és nehéz eldönteni, hogy melyiket tartja vissza. Azt, hogy homlokon vágja magát, vagy Haradát tarkón.
-Olyan nincs! -csattan fel Okita.
Yuki azonnal Haradára pillant, majd a mérgelődő Okitára.
-Egyet kell, hogy értsek Okita-sannal. -erősíti meg az ifjú szamuráj ninja-tagadó vallását teljes magabiztossággal- Ninják valóban nincsenek. Csak szóbeszéd. -De vannak.
Erre már Hijikata is közbeszól.
-Ez igazán érdekes. Pedig nőknek az országban kevés helyen adnak ilyen magas szintű oktatást. Különösen stílustól függetlenül. -megáll egy pillanatra- Mindenesetre, a kitartásod lenyűgöző. És tényleg tehetségesen forgatod a kardot. Említetted, hogy vannak más képességeid is, ezekről tudnál mesélni?
Biccent Hijikata felé, időközben pedig az obija alól előhúz egy vörös színű, kb. méter hosszú sálszerű kendőt, amivel átköti a szúrást jobb vállán. (OOC: A kendőről: Ez egy úgynevezett Sanjaku-tenugui - 3 shaku (~91 cm) hosszú kendő, vöröses színű a növénytől amivel festik (Suho növény: antibakteriális cucc) (használhatták: sál az arc elrejtésére, fejpánt, alternatív obi, kötszer a sebekre, a víz szűrésére, kötélhelyettesítő fák és kerítések megmászására, fegyver, ha belecsavarunk egy követ és lengetjük). Elég gyorsan végez, bár közben néha enyhén grimaszol, ahogy megszorítja a sebet.
-Kémkedés, beszivárgás, merénylet. -sorolja komolyan és a hatás kedvéért tagoltan- Ezen felül tanultam Hojōjutsut, értek a méregkészítéshez, de a gyógynövényekhez úgyszintén, nyomolvasáshoz, mikor szükséges, kínvallatáshoz is, bár eddig nagyon kevésszer kellett alkalmaznom. Remekül olvasok mások testbeszédében. Kínai orvoslást tanultam, így kijelenthetem, hogy szanitécnek sem vagyok utolsó, bár újraélesztést én még gyakorlatban nem próbáltam, de az elméletet abból is ismerem. Az pedig talán nem olyan fontos, de 4 hangszeren játszom és... jók a megérzéseim. -a végén, ahogy szóba hozza a zenét, kicsit elmosolyodik- Meg még pár kisebb dolog... Lovaglás, mászás, ha rákényszerülök, úszás... Hirtelen ezek jutnak eszembe.
Saito arcán egy fokkal enyhül az unalom.
-Nem akarom erősíteni a tévképzeteit, de kezdek hinni Haradának.
Hijikata halkan felsóhajt, és egyértelműen hallani a hangjában egy enyhe –vagy nem is annyira enyhe- szarkazmust.
-De ninják nem léteznek… -ismétli lassan- Ebben az esetben roppant szerencsésen választottál tanárokat, azt hiszem.
Kondou elgondolkodik.
-Valóban érdekesen hangzik. Ismerek egy nagyon hasonló személyt...
Yuki egy pillanatra elgondolkodik ezen. Egy tippet megér...
-Yamazaki Susumu? -kérdez vissza némi bizonytalansággal.
-Ki? -néz fel Harada értetlenül pislogva.
Kondou, aki eközben éppen belekortyolt teájába, kiköpi azt meglepetésétől. Sano kérdésére pedig Yamanami adja meg a választ:
-A lány, aki bekísérte Akai-sant. Már többször is láthattad, Harada-san.
Harada értetlenül néz Shinpachira, hogy kisegítse. A nő még vár egy kicsit, majd mélyet sóhajt, és felel.
-A lány reggelről, a seprűvel, akit majdnem letaroltál.
A tizedik osztag kapitánya még pislog kicsit, de nagy nehezen úgy tűnik, sikerül összeraknia a dolgot. Hijikata megszakítja kicsit a gondolatmenetet.
-Kondou-san, amíg megszületik a döntés, illetve esetlegesen felmerülnek további kérdések, én ellátnám a lány vállát. Láthatóan tényleg ért a gyógyításhoz, de elég erős szúrás volt.
Hijikata, miközben a többiek gondolkoznak, lemegy a lányhoz -a jelek szerint azért előkészített néhány holmit, felkészült az esetleges sérülésekre- valójában ennek sokkal inkább Saito és Okita voltak az oka, nem saját maga, de ez a párbaj szerencsésebben alakult.
Yuki némileg meglepetten néz a férfira, majd árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, ahogy közelebb araszol, akkor pedig méginkább, mikor már közvetlenül mellette tevékenykedik. Nem ellenkezik, bár gyanakvó pillantásait nem fogja vissza. Nincs szükségem a segítségére, de nem mondom, hogy nem jön jól…
Toshi egy kisebb csészében kikever valami port némi szakéval (OOC: Ishida Sanyaku! Gyógymód mindenféle sérülés kezelésére, mint horzsolások és csonttörések.) és átnyújtja, miközben megír egy pecsétet.
-Ezt idd meg, csillapítja a fájdalmat. Aztán bezárom a sebet is.
-És ez az a pont, ahol megmérgezel? –pillant fel Hijikatára, miközben átveszi a csészét és beleszagol, majd lehúzza a tartalmát.
-Szamuráj vagyok. Nem ölök méreggel. - a válasz kellemetlenül komoly (bár mintha lenne benne valami sötéten humoros - szinte oda hallani a végére, hogy "mással azért igen").
-Valóban, ti szamurájok szerettek többet dolgozni. -vág vissza rá Yuki félkomolyan. Bár az előző kérdésénél nem utalt rá semmi, ennek a hangsúlyában érezni, hogy viccel, és nem sértegetni akarja. Olyan könnyedén csúszott át beszélgetésük egyféle elbaszott poénkodásba, ami még Akait is meglepi.
-Az igényes munka mindenkinek hasznára válik. -mondja Hijikata, kicsit cinikusan elmosolyodva, jelezve, hogy értékeli Akai válaszát. Aztán a vállára nyom egy papírpecsétet, formáz egy kézjelet az arca előtt, és aktiválja - a pecséten halványan felizzik a szöveg, amitől a nő érzi, hogy a seb fájdalma lassan tompa sajgássá válik, a vérzés eláll, a bőr pedig összehúzódik a szúrás helyén.
-Ezzel nem tudok vitatkozni. -közben a vállára pillant, arca némileg kisimul és a tartása is lazábbá válik. Csak most látszik, eddig mennyivel feszültebb volt.
-Köszönöm. -néz rá pár pillanatra, majd elgondolkozik- Ha tényleg itt maradok, nem ártana majd egy pár harci lecke még... Meg talán egy uchi-katana sem.
-Ha jól végzed a dolgod, lesz rá pénzed. -feleli- Amikor idejöttem, nekem is csak egy wakizashim volt még. És szerintem az oktatóink szívesen segítenek majd. -biccent a kapitányok közül Okita, Shinpachi és Saito irányába- Ők foglalkoznak az edzéseinkkel.
Kissé érdekes választás, hogy pont azok az oktatók, akik a legveszélyesebbek… Na mindegy.
-Van rá pénzem. Ha mutatsz egy olyan boltot, ami nem csak bóvlit árul, veszek is. -feleli hetykén- Eddig nem volt rá szükségem, azért nincs sajátom. Az oktatást pedig biztos igénybe veszem majd.
Hijikata vet egy pillantást Harada és Heisuke felé, aztán óvatosan megjegyzi:
-Ezzel a kijelentéssel óvatosan. Akinek elég pénze van egy katanára, az tud állni pár kör szakét Shimabarában is. És ezzel mindenki tisztában van.
-Nem hiszem, hogy bele fogok egyezni. –vágja rá, ám kicsivel utána hozzáteszi- Viszont, ha jobban belegondolok... Ez is egy módja annak, hogy bevágódjak a fejeseknél. -jelenti ki- Bár a tegnapi után nem akarok túl hamar újra Shimabarában kikötni...
Egyszer nem én gyilkolok meg valakit, és akkor is muszáj, hogy közöm legyen hozzá... A sors iróniája.
Mindeközben Kondou körbenéz a tagokon, hogy van-e valakinek hozzáfűzni valója. Okita még le van ragadva ott, hogy ninják nem léteznek, de szerencsére a többieknek több is eszébe jutott ezidő alatt.
-El kell ismerni, kitartó a lány. -közli Saito.
-Én bírom a ninjákat, jó lenne egy a csapatban. -mondja Harada.
Shinpachi erősen fogja a fejét Harada megjegyzésére, de végül ő is hozzászól.
-Már tegnap este is láttam a lányt. Éles eszű, és úgy tűnik, a kardot is egész jól forgatja.
-Részemről rendben, elég jól teljesített Hijikata-sannal szemben. -teszi hozzá Toudou.
-Részemről is rendben, ha Kondou-san úgy érzi. Eggyel több, vagy kevesebb furcsa arc már semmin sem fog változtatni. -válaszolja Inoue.
-Valóban tehetséges hölgy. -zárja a sort Yamanami- Ha már itt tartunk, Akai-san, ugye te áldott vagy? -kérdi.
Akainak egész jól esnek az elismerő szavak és a pozitív fogadtatás, Harada ninjás kijelentéseit figyelmen kívül hagyja (bár nagyon idegesítik), Yamanami kérdésére azonban felkapja a fejét. -Valóban. -bólint rá- Említettem a megérzéseket, igaz? Ez egy velem született képesség. Tényleg jók a megérzéseim. Általában irányt jelölnek, amerre mennem kell. Így kerültem Kyotoba... És tegnap Shimabarába is. -pillant Shinpachira- Bár az okot magát sosem ismerem, amíg meg nem történik.
Ő is áldott lenne? Különösen jól néz ki, tehát van rá esély... -morfondírozik magában Keisukét vizslatva- Az az igazság, hogy hasonlít Ginre…
-Hasznos képességnek tűnik. -mondja megfontoltan Kondou- Talán éppen ez volt az egyik ok, hogy ide találj hozzánk.
-Meglehet. -biccent egyet Akai- Tekintve, hogy Kyoto pont azon egy vendéglőjébe tértem be, amiben pont akkor tartózkodott Hijikata-san és Okita-san is, ráadásul pont olyan témáról beszéltek, ami engem is érdekel, este pedig Nagakura-sannal futottam össze, aki ettől függetlenül is meghívott ide, valójában az esélye, hogy az érkezésem célja tényleg a csatlakozás... Elég magas. Tehát remélem, hogy megfelelek az elvártaknak, ugyanis nem sok értelmes B tervem van arra az esetre, ha elküldenétek... -hangjában talán hallani egy csöpp reményt és egy árnyalatnyi kétségbeesést is- Tényleg szeretnék segíteni, főleg, ha ezzel akár csak egy kicsit is elősegíthetem a békét.
-Akkor, részemről felvéve. -jelenti ki ünnepélyesen Kondou- Üdvözöllek a Shinsengumiban!
Akai egyébként túlnyomórészt komor arcára halvány, hálás mosoly kúszik fel és fejet hajt.
-Köszönöm. -mondja tömören, bár a fegyelmezett külső alatt csak úgy kavarognak a különféle érzelmek. Egyszerre elképesztően boldog, hogy bekerült a társaságba és talán ezzel lehet egy új családja, társai, barátai, másrészről viszont megannyi aggodalom és kétely marja belülről. Vajon elég leszek nekik? Vajon tényleg hasznomat veszik? Vajon nem fognak elítélni? Vajon megbízhatok bennük? Nem találok rá okot, hogy miért akarnának bántani engem, de... De mi van, ha valamit nem veszek számításba? Nem is ismerem őket... Hogy fogok velük együtt dolgozni? Hogyan kéne barátkoznom? Mennyit mondhatok el magamról? Hazudjak? Vagy csak tagadjak le mindent? Vagy csak vágjam rá, hogy nem akarok magamról mesélni? Egyáltalán érdekelné őket, kicsoda is vagyok és miket éltem át? Vagy nem is foglalkoznak velem majd túl sokat? Mi lesz a feladatom itt? Hogy fogok velük együtt élni? Hogy... -a kérdéseknek, mik gyötrik, egyszerűen nem látszik a vége. Folyton ugrál a remény és öröm pozitivitása és a teljes pánik között vagy egy percig, mire összeszedi fejben magát és újból megszólal.
-Van... Bármi, amit tudnom kéne? Házirend, egyenruha vagy fegyver követelmény, hasonlók...
-Az egyenruhát szerintem ismered. -Hijikata ismét elmosolyodik, ebben is van egy halvány, de nem rosszindulatú gúny, ahogy felemeli a saját haorija ujját... mivel hivatalos esemény, legtöbben viselik a kék-fehér mintás ruhadarabot- Ami a házirendet illeti, borzalmasan egyszerű, és ha nem tartod be, egyszerű a büntetés is. Nem térsz el a Bushidótól, nem hagyod el a csapatot, nem hajtasz be pénzt senkin saját célokra, nem veszel részt jogvitákban, és nem hívsz ki senkit személyes párbajra a csoportból. Ha bármelyiket megszeged, szeppukut kell elkövetned. Ezen kívül a kirendelt egységed vezetőjét a halálig követed, ha halálos sebet kap, akkor is utánamész. És nem hagysz elfutni ellenséget. Ha az volt a feladatod, hogy megöld, és nem vagy képes rá, ugyancsak végezned kell magaddal. -megáll egy pillanatra- Könnyen megjegyezhető, de lejegyeztük, ha emlékeztető kell. És nincs kivétel. A parancsnokot, vagy minket Yamanamival ugyanúgy köt, mint téged fog.
Akai némán hallgatja végig és csak biccent, bár fejben szinte tombol. Tehát ha a kapitány, aki alá beosztanak, meg mer halni csata közben, akkor nekem kötelességem utolsó vérig harcolni érte... Na és ha elfogy közben az ellenség? Legyek öngyilkos akkor is? Wow Toshi, te aztán értesz hozzá, hogyan pazarold az embereid! Ez aztán rohadt logikus mit ne mondjak. Nem csodálom, hogy ennyire ingadozik a létszámuk, ha a tagok felét puszta szamuráj-hóbortból kinyiratja... Bár legalább a többi pontnak van valamennyi értelme. A mindenért járó szeppuku nem hangzik túl jól, de a shinobi kódex se engedékenyebb igazából… A bushido követése azonban kissé aggaszt... Valahogy a saját életemet kissé nehezemre esik összeegyeztetni vele.
-Világos. -feleli határozottan- Gondolom, van hely, ahol tárolhatom majd a felszerelésemet... Egy körbevezetésnek esetleg hasznát venném. Illetve... nem tudom, kérhetek-e ilyet, de szeretnék a meghallgatás végeztével külön beszélni a felsővezetéssel... Tehát Kondou-sannal, Hijikata-sannal és Yamanami-sannal. Oh és... Hijikata-san, ha megengeded, akkor már ránéznék arra a két vágásra, amit rajtad ejtettem.
-Részemről lehetséges. Amennyiben Kondou-san is úgy véli, szívesen meghallgatunk. -mondja Hijikata- Nekem viszont ellenőriznem kell a tegnapi shimabarai esetet, úgyhogy az most prioritást élvez. -teszi hozzá.
Amikor a lány felajánlja, hogy ellátja a vágásokat, amiket rajta ejtett, kicsit felvonja a szemöldökét - egyértelműen nem számolt rá, hogy valaki kezeli majd, és eredetileg ő maga tervezte rendbehozni őket, de végül bólint.
-Sok időt nyernék vele. Köszönöm.
A nő ismét csak biccent, és mivel úgy tűnik, nagyon más fontosabb megbeszélnivalójuk már nem lesz, amiért a helyén kéne maradnia, felkel és elindul kifelé.
-Egy pillanat. -szól a többieknek, majd elsiet. Hamar visszatér a kulacsával (egy kifaragott lopótök) és egy másik vörös kendővel, majd a parancsnokhelyetteshez lép. Mellette kissé kilazítja a kimonoja felső rétegét és az ott található belső zsebből egy apró tégelyt húz elő. Ha a férfi odafigyel, láthat pár bo-shurikent is megcsillanni azon az oldalon. Mielőtt még a tégelyt kinyitná, a vízzel kissé átitatja a kendőt, majd óvatosan kimossa a sebet.
-Bár a kardom elvileg tiszta, azért inkább biztosra megyek. -jelenti ki. Ezután leveszi a tégely fedelét, egy kissé zöldes árnyalatú, áttetsző gél található benne, mibe ujjával belekanalaz, hogy felkenhesse a sebre. Hijikata orrát kellemes, friss, ámbár lehet kissé idegen illat csapja meg.
-És ez az a pont, ahol megmérgezlek... -jegyzi meg halkan és vicchez képest túl komolyan, de utána felnéz a szamurájra- Aloe Vera. Nem tudom, ismered-e. -mivel a férfi nem ellenkezik, felvisz egy vékony réteget belőle a vágásokra- Ilyen kisebb sérülésekre tökéletes, mert rászáradva védőréteget képez, ami nem engedi elfertőződni. Mellesleg gyorsítja a gyógyulást és gyulladáscsökkentő hatású is. Csupán indulás előtt vettem az Edo-kikötőben, de nem áll el sokáig, így muszáj elhasználnom még a napokban. –végül ismét Toshizora néz- Ha gondolod, később lemoshatod, de nem fog ártani akkor sem, ha nem teszed. A Shimabarai esetre rátérve pedig... Úgy emlékszem, Nagakura-san engem is megkért, hogy segítsek, így nekem is jelen kell lennem, tehát a beszélgetés halasztásával kapcsolatban nincs ellenvetésem.
Hijikata csendben figyeli a lány munkáját, gyakorlatilag semmit nem mond az első pár pillanatban - látszik, hogy azért ő is ért egy keveset nem csak a mágiához, de a gyógyítás klasszikusabb módszereihez is, mert inkább látszik egyfajta komor kíváncsiság a szemében, amit az ember akkor mutat, amikor valami részlegesen új információt hall, mint a teljes ismeretlennel szembeni meglepődés, vagy idegesség.
-Hallani hallottam már róla, azt hiszem. Használni még nem használtam. -jegyzi meg- Úgy látom, tényleg értesz a sebekhez is. -teszi hozzá, és Akai szinte oda hallhatja a cinikus "de ninják ugyebár nem léteznek" megjegyzést.
-Részemről rendben van, de akkor azt most kell megejtenünk, mert Yamanami-sant másfelé várják a feladatai. -feleli Kondou a felkérésre, utána pedig Shinpachihoz fordul- Nagakura-san, mivel a shimabarai hullák nem valószínű, hogy elszelelnek addig, kérnénk tőled egy kis türelmet.
-Rendben van Kondou-san, akkor kint megvárlak titeket. –válaszolja, a többiek pedig, akik nem voltak meginvitálva a beszélgetésre, vele együtt távoznak.
Mikor Kondou megállapítja, hogy Yamanamit várják már a szentélyben, Hijikata is bólint.
-Valóban. Akkor intézzük el a dolgot most.
Ahogy Akai négyesben marad a parancsnokkal és a két parancsnokhelyettessel, az interjú (és az előző nap óta, mikor Hijikata először találkozott vele) alatt először látni őt, ha nem is kimagaslóan, de feltűnően (feltűnőbben) bizonytalannak. Érezhetően hezitál, sőt, talán azt is lehet mondani, hogy fél, bár ez nem töri meg teljesen a továbbra is komor attitűdjét. Mielőtt bármit mondana, vesz egy mély levegőt. Még soha egyetlen kívülállónak sem mondtam el csak így... Vagyis… Volt az a kitsune, de ő magától találta ki… Ahg, tényleg megteszem? Tényleg jó ötlet? A fenébe is…! Előbb vagy utóbb biztos kiderülne úgyis…
-"Elhagyni a klánt egyenlő a halállal, egyetlen kósza ninja sem élhet." -kezdi egy halk idézettel a shinobi kódexből, miközben maga elé mered- Én... Én nem hagytam el őket. Ők hagytak el engem... -bizonygatja inkább magának, mint a többieknek, majd újból mély levegőt vesz- A legfontosabb... Mind a hatékony együttműködés céljából, mind azért, hogy Hijikata-san -pillant a férfira- ne vághassa többet a fejemhez, igazán kár lenne tovább tagadnom, hogy valóban ninja vagyok. Vagy... -félrepillant- Voltam. -ismét megakad kicsit- Tekintve, hogy elpusztult a klánom, tehát a puszta létezésemmel is áthágtam a shinobi kódexet, azzal pedig ismét, hogy felfedtem a kilétem... nem tudom, pontosan minek is számítok jelenleg. -tekintete elsötétül, majd kissé megrázza fejét- Nem lényeges. -zárja le a témát határozottan, 's kihúzza magát- Ellenben szeretnék kérni valamit. Feltételezem, hogy nem sokat tudtok az életvitelünkről és szabályainkról. Mint említettem... Hivatalosan egy klán nélküli shinobi sem élhet, legyen az azért, mert szökevény, vagy mert egyedül maradt... Előbbi esetben a sajátja is, utóbbi esetben "csak" a többi klán fog vadászni rá, ha tudomást szereznek róla. Így hálás lennék érte, hogyha a kilétem nem lenne nyilvánosabb a szükségesnél. Ez Haradára is vonatkozik. -kissé megnyomja a szavakat, érezni rajta, hogy némileg feldühítette, amit a tizedik osztag kapitánya művelt- Megköszönném, ha valamivel jobban titokban tudná majd tartani ezt a jövőben, mert ha eleget ordibál, előbb vagy utóbb, de valaki olyan fülébe is eljut a hír, aki a kényelmesnél komolyabban veszi a dolgot, nekem pedig rohadtul az életem függ ettől és még nem akarok meghalni. -hangjában a korábbi árnyalatnyi bizonytalanság helyét átveszi egyfajta sötét keserűség és haragos, kétségbeesett fenyegetés- Talán ő szórakoztatónak találja, de a legkevésbé sem az. Számomra nem. -szemei összeszűkülnek, fagyos tekintetét le sem veszi a jelenlévőkről. -Ha eddig sikerült elkerülnöm a helyi ninja klánok figyelmét, reménykedem benne, hogy a Shinsengumiba csatlakozásom sem fogja ezt veszélyeztetni... -hagy egy kis szünetet, közben valamivel lejjebb nyugszik- Nem tudom, milyen feladatokat terveztek rám kiszabni, de bármi is legyen az, garantálom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a teljesítése érdekében. Ezen felül ígérem, hogy bár az eddigi életstílusom egyáltalán nem felelt meg a Bushidonak és továbbra sem fogok magamra szamurájként gondolni, tekintve, hogy a szabályzat része, be fogom tartani. Noha, hogy őszinte legyek... -itt elharapja a mondatot, és félrenéz, láthatóan bántja valami. A Bushidot a szamurájok követik... Én nem vagyok szamuráj. Talán már ninja se, átlagember meg biztos nem, és még ha gyerekként álmodoztam is róla, de mostanra rég letértem arról az útról, hogy valaha is hívhassam magam szamurájnak... Ha a Bushido szerint élek, az nem több hazugságnál... Sok szerepet eljátszottam már életem során, nem akartam, hogy ez is egy legyen közülük... Őket ennél jobban tisztelem. Végül azonban csak megrázza a fejét és nem szól semmi egyebet.
-Mindegy. -Nem fogok panaszkodni és kényeskedni... Ha ez a szabály, ez a szabály és kész.- Bárki vagy bármi is voltam ezelőtt, a hűségem mostantól ide köt, még ha új és szokatlan is nekem ez a helyzet. -Új és szokatlan? Na ne viccelj... Rettegsz, Akai, talán jobban, mint bármikor ezalatt a fél év alatt. Egyesével végignéz mindhárom férfin.
-Remélem, hasznotokra válok majd, és mindaz, amit az évek során megtanultam. -egy árnyalatnyival könnyedebbre veszi a hangnemet- Bár amint tovább adom bárkinek is a tudásom a titkos ninja módszerekről, egy újabb szabályt szegek meg... De ezen a ponton számít még? -kérdi kiábrándultan- Őszintén, szerintem eléggé mindegy, hogy egyetlen szabályszegésért koncolnak fel, mint árulót, vagy fél tucatért... A halál az halál, én pedig tudtam, mit vállalok, mikor hátrahagytam azt a békés hegyi falucskát ahol felnőttem, abban bizakodva, hogy egyszer, valahol még többet érek majd élve, mint bomladozó hullaként.
És talán most követtem el életem legnagyobb hibáját... vagy fogom elkövetni. Vagy már akkor megtettem, mikor a mészárlás után nem lettem én is Yamival együtt öngyilkos? Annyi a kérdés és oly' kevés a válasz... Miért akkor maradok egyedül, mikor a legnagyobb szükségem lenne a társaimra? -őrlődik magában a nő még tovább- Kit kérdezzek meg, kitől kérjek tanácsot, ha senkiben nem bízhatok?
-Csak azért, mert eddig másként éltél, és nem akarod magad szamurájnak nevezni, én nem fogok engedni a szabályokból. -mondja Hijikata komoran- Ahogy mondtam, mindenkit köt és nincs kivétel. Nem egy ember halt már meg miatta, és bár mindig remélem, hogy több nem fog, nem vagyok olyan naiv, hogy el is higgyem. Álszent ember lennék, ha közölném, hogy felmentelek bármelyik pontja alól, és ezzel én magam is szabályt szegnék. -közli a lánnyal. Basszameg, most részleteztem neked, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a szabályok követésében, nem kértem egy szóval se, hogy kivételezz velem, akkor mit pampogsz? –puffog magában a ninja, és bár akármennyire is idegesíti Hijikata ki-nem-érdemelt durvasága, valójában ugyanez a nyers, szókimondó, egyenes közlésmód nagyon is kedvére van a nőnek, tiszteli érte, és az összes megismert tag közül pont vele szimpatizál talán a leginkább. Szorosan követi Shinpachi és valamilyen érthetetlen oknál fogva Yamanami, akinél nem igazán talál kézzel fogható magyarázatot arra, miért is tett rá ennyire jó benyomást.
Egy pillanatig úgy néz ki, hogy Hijikata csak ennyit reagál, de végül azért kicsit lágyulnak a vonásai, és hozzáteszi egy halvány mosollyal:
-Attól nem kell tartanod, hogy Haradát bárki komolyan veszi. Ami azt illeti, a legmeggyőzőbb álcád lesz, ha ő hangoztatja, hogy ninja vagy. –majd tovább folytatja- Közénk tartozol. Erről döntöttünk, megnyertél minket. Ez pedig azt jelenti, hogy nem érdekel, ki voltál korábban. Gondoskodunk róla, hogy a képességeidet kamatoztathasd, de ennyi. Egyikünk sem úgy él, ahogy a múltja szerint kéne. Ha pedig ezt valaki nem fogadja el, nos... azzal szemben pedig nem maradsz egyedül.
Kicsit keserűen elmosolyodik, de a komorság után ezt láthatóan biztatásnak szánja.
-Kyoto lakosai szerint farkasok vagyunk. Azok pedig falkában járnak.
Akai kék szemeiben egyféle, a víztükör csillogására emlékeztető fény gyúl ezen szavak hallatán, de még mielőtt bármit mondhatna, a parancsnok is megszólal.
-Toshi jól beszélt. Mint mindig. És igaza van. Gyakorlatilag már fel is vettünk, innentől nem számít ki voltál ezelőtt, amíg nem hozol ránk szégyent. És Harada miatt sem kell aggódnod. Ha nagyon szeretnéd, beszélek vele, de Toshinak ebben is igaza van, ha egyáltalán még emlékezni fog erre holnap is, akkor sem fog hinni neki senki. -mondja Kondou, azzal összecsapja kezeit- Akkor ezt az ügyet részemről lezártnak tekintem. -ha senki nem reagál semmit ezután, körülnéz.- Na, mi van? Úgy emlékszem, mindannyiótoknak van már más dolga, mint itt üldögélni. Nagakura már egész biztos fel-alá járkál és azon őrlődik, miért nem támadnak fel neki a hullák és mesélik el neki mi történt, hogy gyorsan megoldhassa az ügyet... és téged is várnak már máshol. -jegyzi meg Yamanaminak óvatosan. A parancsnokhelyettes erre csak halkan sóhajt egyet.
A nő egy kis ideig megszólalni sem tud, annyira meghatja így elsőre a gondolat, hogy talán tényleg nem kell többé egyedül kóvályognia. Magának sem meri bevallani, mennyire vágyik már mások közelségére, egy biztonságot adó barátságos közösségre, és hogy mennyire reménykedik benne, hogy itt megtalálja majd, amit keres. Viszont hamar kitépi önmagát ebből a bódult állapotból. Akármilyen szépeket mondanak, ők még mindig csak idegenek… Még nem bizonyítottak semmit. Még nem tudsz róluk semmit. Még bármikor átverhetnek… Tudják, hogy ninja vagy, és MÉG nem kezdtek ezzel a ténnyel semmit… Még.
-Farkasok lennétek, huh? –kérdez vissza Hijikatára tekintve- Akkor ezek szerint Kyoto lakosai egyszerűen hülyék. –vágja rá- Nekem egy cseppet sem tűntök farkasoknak. Bár az is lehet, hogy csupán annyi gagyi szamuráj-utánzatot láttak erre kóricálni, hogy az igaziakat már akkor sem ismerik fel, ha az orruk előtt állnak. –egyszerűen nem tudja és nem is akarja visszatartani véleményét ezzel kapcsolatban. Ha bármikor is olyan emberekkel találkozott, akik érdemesnek bizonyultak a szamuráj elnevezésre, sosem titkolta előttük tiszteletét, az pedig idegesíti, ha mások nem adják meg feléjük- De… -folytatja egész enyhén, dallamosan, ’s bár hangja inkább keserű, szája finom, de őszinte mosolyra húzódik- Maga a gondolat valóban szép… És szeretném, hinni, hogy igazat beszéltek. –egyértelmű, hogy még nem bízik a Shinsengumi tagjaiban és kételkedik Hijikata állításában, miszerint kiállnának érte, de nem fordul el teljesen tőlük, sőt, óvatosan ugyan, de nyit feléjük.
Mivel a meghallgatás véget ért, mindenki távozni készül, ám Kondou még előtte újból közelebb lép Yukihoz, mire ő automatikus védekezésként hátrál tőle, noha a férfi csak megszólítani akarja.
-Ha végeztetek, örülnék, ha csatlakoznál hozzám egy italra és egy baráti beszélgetésre, csak hogy jobban megismerjük egymást. –mondja a nőnek kacsintva.
A korábbi, már-már vidám csillogás ebben a pillanatban teljesen eltűnik Akai tekintetéből.
-Nem… -„vagyunk barátok”, vágná rá rögtön és igen fagyosan, de az első szó után összeszorítja fogait és félrepillant, majd valamivel finomabban folytatja, egyértelműen nem azzal, amivel eredetileg akarta- …illene visszautasítanom a parancsnok személyes meghívását, igaz? –feleli kelletlenül és érezhető feszültséggel, melyet ökölbe szorított kezei is alátámasztanak NEM. ROHADTUL NEM. Kibaszottul nem akarok kettesben maradni és „barátian beszélgetni” egy vadidegennel! Mégis minek néz ez engem, nyitott könyvnek?! Mit vár tőlem, hogy kiteregessem az egész életemet?? Talán nem hallotta elég tisztán, mikor azt mondtam, ninja vagyok? Melyik része nem tiszta ennek, meg hogy lehet egy kis közöm a titkokhoz és ilyenekhez? –őrjöng magában, mely igen mélyen gyökeredző rettegésből ered, de végül csak sóhajt- A büdös picsába… Tényleg nagyon nem gondoltam át ezt a csatlakozás dolgot… De… Ahg basszameg, talán, TALÁN nem akar rosszat… Mármint… Nem tűnik fenyegetőnek, azt valószínűleg észrevenném, ha bántani akarna… Szerintem tényleg csak kíváncsi, azért pedig nem tudom hibáztatni... Logikusan gondolkozva tényleg annak van értelme, ha mint új tag, próbál jobban megismerni engem is… Nekik is meg kell bízniuk bennem valahogy. Óh a rohadt életbe tényleg, miért ilyen kurva nehéz ez… -újból idegesen sóhajt és hajába túr.
-Rendben, legyen úgy, nem ellenkezem… De nem iszok, és azt se várd, hogy elmeséljem az egész életem töviről-hegyire, mert hacsak parancsba nem adod, nem fogom. –néz szigorúan és bosszúsan Kondoura, beszéde pedig még mindig sokkalta nyersebb, mint az egy elöljárójával szemben illendő lenne, de ez láthatóan kicsit sem érdekli. Magához képest heves reakciójából elég sok minden leszűrhető...
Ha teheti, utolsóként távozik a teremből, ’s ezek után teszi, amit mondanak neki.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Sept 19, 2021 20:59:32 GMT 1
Post by Raven on Sept 19, 2021 20:59:32 GMT 1
Lyzy04: Akai Yuki & Aria: Hijikata ToshizoKondou meg sem hökken a reakciódon, ugyanolyan barátságosan néz rád továbbra is. Aztán ahogy befejezed ugyanolyan barátságosan enged is tovább. Illetve gyakorlatilag előre küld és Hijikatát kapja még el egy pár másodpercre. Ha nem hagyod őket magukra magadtól akkor Yamanami lép oda, hogy kikísérjen. Akárhogy is, ahogy kiértek a parancsnok helyettes rögtön el is indul a dolgára, te pedig észre is veszed a két nőt, ahogy rátok várnak. Shinpachi keresztbe font karral, valóban nagyon türelmetlenül, látszik rajta, hogy csak a jómodor tartja vissza attól, hogy a földön doboljon a lábával. Susumu ezzel szemben nyugodtan üldögél mellette pár hordó tetején. A lány nagyon vidámnak és gondtalannak tűnik, egy fűszálat rágcsál a szája sarkában, és nagyon úgy tűnik, hogy az ő ráérős hangulata csak tovább növeli a másik nő türelmetlenségét.
-Ezek szerint végeztetek.- Indul feléd Shinpachi.
-És hogy ment?- kérdezi rögtön Susumu.- Meghallgatja a válaszodat. És csak ez után ugrik le a hordókról. A hátad mögül pedig megjelenik Hijikata és Kondou is. Utóbbi bólint felétek egyet és el is tűnik az ellenkező irányba.
-Remek! Mindenki itt van, akkor induljunk.- Mondja Shinpachi, és el is indul egyenesen arra, ahova a holtesteket vitette.
A kis épületet teljesen elsötétitették, részben tiszteletből, részben hogy a lehető leghűvösebb legyen odabent, de ahogy beléptek meggyújtanak nektek egy pár gyertyát hogy rendesen lássatok. Bár a három holtest nem ugyanabban a fázisban van, mégis egyből látszik, hogy bármi is ölte meg őket, az ugyanaz volt mindhármuknál. Mindegyikük bőre teljesen rátapadt a csontjaikra, mintha csak múmiák lettek volna. Az első nőnek hiányzott egy ujja, és a kimonója túl egyszerűnek tűnik a többiek ruhájához képest, mintha a ruhájához tartozó kabát hiányozna róla. A második lány, haja összevissza van kuszálva, egészen biztos nem igy hordta amikor még életben volt. És a nyakán is van egy alig látható vágás, ami arra utalhat, hogy valamit letéptek a nyakából. A harmadik lány ugyanaz akit Akai fedezet fel Shimabarában, az ő csuklóján is van egy mostanra még jobban elszíneződött vágás, és az ő hajából is hiányzik a hajtűje. Egyikőjük korát sem lehet ránézésre behatárolni, mert mindannyian nagyon rossz állapotban vannak.
-Az első áldozat abban a bordélyban dolgozott ahol tegnap este megszálltál.- Mondja a nő Akaira nézve.- Őt a Kami-sanja azonosította két nappal később, az alapján, hogy melyik lánya nincsen meg. A másik kettőt Izayoi-dono azonosította, és mind a ketten a Virágos kertben dolgoztak. (A virágos kert az elsőszámú bordély shimabarában, Akai tapasztalta előző este Hijikata pedig biztos, hogy tud róla. Izayoi az első számú kurtizánja a helynek, úgyhogy az ő neve is elég jól ismert.) A holtestek állapota miatt, továbbra is gyanúsnak tartom, hogy Izayoi-dono olyan magabiztosan meg tudta mondani, kicsodák a… az áldozatok. És abban egészen biztos vagyok, hogy az elkövető valamilyen szellem lehet, de Hijikata-san ehhez te jobban értesz.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Sept 23, 2021 16:14:25 GMT 1
Post by Raven on Sept 23, 2021 16:14:25 GMT 1
Aria : Hijikata Toshizo & Lyzy04 : Akai Yuki 呪い (Noroi): Átok Mielött elhagyjátok a szobát Kondou még magához húz egy pillanatra, megvárja amíg Akai kilép aztán halkan feléd fordul.
-Nem tagadom látom én is a potenciált a lányban, de örülnék ha egyelőre rajta tartanád a szemed Toshi. Úgyhogy a közeljövőben úgy intézem, hogy lehetőleg egymás közelében mozogjatok. Nem akarom elijeszteni, de valami azt súgja veszélyesebb mint tűnik. Ettől még nem kételkedek a hűségében. De szeretném elkerülni a meglepetéseket. És egyébként is úgy tűnt fel néz rád, szóval valószínűleg nem is fogja zavarni.- Kis szünet után még hozzá teszi.- Végül is ő is nő.- A kissé csintalan megjegyzés után hagyja hogy távozz, és csatlakozz a többiekhez.
***
Ahogy végeztek a boncolással és kilépsz látod, ahogy Saito és Heisuke gyakorlatilag már szinte dulakodnak egy nővel a kapuban. A nő nagyon díszes, drága ruhát visel, és körülbelül tizenhat, tizenhét éves lehet. Egy napernyő van nála, amivel egy ponton alaposan fejbe is vágja Heisukét, mire Saito nemes egyszerűséggel lefegyverzi szegényt.
-Eresz már el, ez fáj! Nem hallod?- Kiabálja. Mindenki tisztán hallja, a szomszédos kerülteben is valószínűleg, Saitonak pedig alighanem, csoda hogy nem okoz tartósabb fülkárosodást vele.- Csak egy üzenetet akarok átadni, ezért küldött ide az úrnőm, miért nem engedtek be?
-Kisasszony értsd meg nem tehetjük.- Mondja Heisuke.
-Egyébként sem te vagy az első őrült lány aki ezzel próbálkozik, ha róla van szó...- Mondja kissé fáradtan Saito, aki továbbra is könnyen, de határozottan tarja a nő mind két kezét, hogy ne használhassa se a napernyőt, se a karmait ellenük.
Ha közelebb lépsz Heisuke vesz észre először.
-Hijikata-san.- Kiált feléd megkönnyebbülve. Saito is rád néz és biccent feléd, aztán így szól.
-Nincs semmi baj Hijikata-san a kisasszony már ép távozni készült.- A nő dühös arcán egyértelmű, hogy nem ez a helyzet, de ezen a ponton felhagy a küzdelemmel és a sikongatással és olyasmit tesz amire egyáltalán senki nem volt felkészülve. Kihasználva, hogy Saito nem fogja teljes erejével és valószínűleg lazított is, mikor abbahagyta a sikongatást és kapálózási kísérleteket, hirtelen ugrik egyet és beleharap a kapitány fülébe. Saito döbbenetében (és fájdalmában) elengedi a nő kezeit és egyik kezével a füléhez kap, a másikkal pedig lendületből a kardjáért. A nő pedig amilyen gyorsan csak tud feléd szalad és mögötted próbál meg elrejtőzni.
-Ted el!- Kiabálja Saitonak.- Ted azt el! Nem akartalak megharapni, de nem volt más választásom! Hijikata-san az úrnőm hozzád küldött. Csak a meghívását akarom átadni, de ezek ketten bolondnak neveztek és nem akartak beengedni.
-Ez nem igaz!- Kiabálja Heisuke.-Azt mondtuk neki átadjuk mi, de nem volt hajlandó elmondani ki az úrnője és mit akar.
-Az úrnőm konkrét utasításokat adott és ti ketten úgysem tudnátok megjegyezni a szavait.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Oct 4, 2021 19:07:46 GMT 1
Post by Raven on Oct 4, 2021 19:07:46 GMT 1
明るいおはようございます (Akarui ohayōgozaimasu) Ragyogó jó reggelt! Zima : Hattie "mama" Hook A mai nap igazán remekül kezdődik, már akinek. Hangosan csicseregnek a madarak, valósággal ragyog a nap. A konyhán pedig még társaságot is kapsz. Alig álltál neki bárminek is amikor egyszer csak, egy elégedetlen női hangot hallasz.
-Mégis hogy lehet itt folyton ekkora rendetlenség? Különben is nem tévesztetek ti össze engem egy takarítóval, ma is csak azért jöttem hogy beszéljek Kondou-sannal de képtelen voltam nézni az itteni állapotokat.
-Az itteni állapotokon csak a ruháimra gondolsz.- Morog egy fiatal férfi hang.
-Oh ne aggódj, nem te vagy az egyetlen felháborító higiéniai érzékkel Okita-san.- A nő hangosan felsóhajt, úgy hogy még az ajtón keresztül is hallod. aztán egy fénycsík kíséretében, belép a konyhába, amit te már korábban rendbe raktál és megtorpan.
-Itt meg mi történt?- Döbben meg a lány. Aztán beleszagol a levegőbe.- Milyen finom illat van.- Ki tudja miért a shinsengumi legfiatalabb kapitánya és a furcsa fehérhajú nagyon büszkén néznek mögötte. A lány berobog a konyhába és jobban körülnéz.- Elképesztő. Még sose láttam ilyen tiszta konyhát. (Pláne nem itt.)-sandít a fiúkra.
-Mit készítesz?- Teszi fel neked izgatottan a kérdést.- Oyuki vagyok, téged hogy hívnak Oba-san (mama)?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Oct 5, 2021 23:33:22 GMT 1
Post by Aria on Oct 5, 2021 23:33:22 GMT 1
#s://s1~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~600~2093587~jpg Ahogy Kondou megérinti a vállát, és figyelmezteti, Hijikata kissé felvonja a szemöldökét, úgy válaszol neki: - Ha tényleg helyesnek gondolod, nem ellenzem - mondja. Amikor viszont a férfi hozzáteszi, hogy "ő is nő", röviden felsóhajt. - Remélem, ezt viccnek szántad. Annak örülök, ha egy új tagunk tisztel. De nem hiszem, hogy jót tenne a morálnak bármi... más - köszörüli meg a torkát. - Nem vagyunk abban a helyzetben. Kondou arca megrándul... Hijikata egy pillanatra biztosra veszi, hogy tényleg viccelt. Nem volt ostoba, és az álszerénységet ugyanolyan hibának tartotta, mint az önteltséget, szóval egész fiatalfelnőtt korában tisztában volt vele, hogy vonzza az ellenkező nem tagjait, és mivel akkoriban a dolgoknak még kevés hosszútávú következménye lehetett, nem is igazán érezte szükségét, hogy udvariasan nemet mondjon. Ahol azonban ő elsősorban jól akarta érezni magát, esetenként a partnerei kicsit többre számítottak, ami néha azt eredményezte, hogy Kondou lett a közvetítő, aki kihúzta a kínos helyzetek méregfogát. Visszagondolva Hijikata borzalmas mértékig gyerekesnek vélte a saját viselkedését - annak ellenére, hogy ezek az évek nem voltak olyan régen. Végül megérzi a barátja kezét, ahogy egy erőteljes ütéssel megfogja a vállát: - Én sem a morál miatt aggódom...- Kézben tudom tartani a dolgokat - bólint egy aprót Hijikata. Határozottan nem úgy tűnik, mintha értené, Kondou pontosan mire gondol, de egy szinten talán nem is akarja. - Bízom benne Toshi - mondja Kondou, kissé gyerekesen. Aztán azért megkomolyodik. - Teljesen komolyan. Csak azt várom, hogy szemmel tartsd egy ideig. Amíg nem tudjuk mire számíthatunk tőle.- Rajta tartom a szemem - bólint a férfi, aztán elindul Shinpachiék után. *** A három nő még az udvaron ácsorog, mikor csatlakozik hozzájuk, de rövidesen átmennek egy kisebb, elsötétített épületbe. Hijikata először csak némán néz végig a holttesteken, a csontokra tapadt bőrön, az elveszített ujjon, és csak aprókat bólint, mikor Shinpachi vázolja a helyzetet Akainak. A nő hamarosan beszélni kezd: - Eleve a francot kerestem ott… Ezután duplán – zsörtölődik halkan. - Mondjuk úgy tűnik, csak prostikat támadott eddig meg – csak azután folytatja a gondolatmenetét, hogy Nagakura befejezte a meséjét. Az elsőről feltételezhetően hiányzik valami drágább kabát, a jobb kezének mutatóujját pedig letépték. Az ízületnél vált el egészen a tövénél, nem a csont tört el, de az egész eléggé meg van nyomorodva, úgyhogy szerintem csavarták. Talán gyűrűt is viselt, talán valami más miatt – továbbmegy a következőhöz. - Biztosan ellopták a hajtűit, esetleg más hajdíszeket is, csak mint a 3.-nak, a nyakán látható enyhe vágásból ítélve pedig leszakították a nyakláncát, de egy fojtózsinór nyomai is lehetnek, sőt, mindkettő, ha a nyakláncot használták fojtózsinórnak. Az utolsóról tegnap már elmondtam a véleményem, ellopták a karkötőjét és a díszes hajtűjét. Ami a haját tartja, még ott van, csak a drágábbik hiányzik. Azóta már eszembe jutott az is, hogy valamiféle méreggel is végezhettek velük. Először kizártam ezt a lehetőséget, mert egy olyat sem ismerek, ami ilyen eredménnyel járna, de ki tudja, én sem ismerhetem az összeset, még az is lehet, hogy nyugati cucc… Ettől még továbbra is azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy valóban egy szellem keze van a dologban, az pedig csak megerősíti ezt az elképzelést, hogy Izayoiék a szemünkbe hazudtak és onmyojit sem igazán akartak hívni –felkelve újból végignéz a testeken. - Kihagytam valamit?- Egyetértek azzal, amit mondtál - feleli a nő. - Szerintem nem hagytál ki semmit... Bár... Mégis miféle méreg képes minden folyadékot eltávolítani valaki testéből, és elérni hogy néhány perc alatt a felismerhetetlenségig eltorzuljon? - kérdezi elszörnyedve. - Az első... áldozatot már megvizsgáltuk jobban is, a szervei is teljesen kiszáradtak. Olyan mintha kiásták volna a sírjából. Képes lehet erre egy méreg?- Olyan méreg, amiről én tudok, nem tesz ilyet - rázza a fejét Hijikata. - De szellem akad néhány, amely képes lehet rá. És valljuk be, a bordélyházak amennyi szórakozást nyújtanak, annyi tragédiának is melegágyai. A féltékeny férfiaknál csak a megkeseredett nők veszélyesebbek. Akai kicsit elgondolkozik, aztán Shinpachira néz. - Azt mondtad, az egyiket már felnyitottátok. Megéri a többit is, vagy úgyis ugyanazt találnánk? - Nem tudom... - feleli Shinpachi, láthatóan kicsit bizonytalanul. - Matsumae-sama arra kért, hogy ha lehet ne bántsuk még jobban a lá... áldozatok testét, de... nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit. És... nagyon gyanús volt a tegnap esti viselkedése is.- Mint már említettem... A szemünkbe hazudott. A kérése pedig egy cseppet sem izgat, ami azt illeti. - jelenti ki ridegen Akai. - Az ő dolgozóiknak az életét próbáljuk megmenteni, az határozottan fontosabb, mint pár hulla épsége. Szerintem legalább az egyiket nézzük meg, hátha észreveszünk valami furcsát. Egy hiányzó szerv például adhat pár ötletet... Talán. Gondolom vannak szellemek, amik ínyencebbek a többinél és kifejezetten bizonyos részekre pályáznak... Legalábbis ez a tippem. Nem értek a szellemekhez.Erre a megjegyzésre már Hijikata is közbeszól. - Vannak ostoba gyilkosok a világon - mondja a két nőre nézve. - És olyanok is, akik egyetlen hazugsággal elárulják magukat. De kétlem, hogy egy ilyen gyilkosságnál az első gyanú vezetne jó nyomra. Biztos, hogy elindulhatunk rajta, de a vörös lámpás negyed intrikus környék. Aki ott öl, különösen egy ilyen drága helyen, az valószínűbb, hogy okkal és okosan teszi. - Akai megjegyzésére bólint. - Nem szívesen nyitok fel holttesteket, kijár nekik a tisztességes gyászszertartás. De az ő lelkük is békésebben távozik, ha találunk válaszokat. Shinpachi kicsit elpirul, és elfordítja a fejét... egészen gyerekesnek hat ez a mozdulat a talpig páncélba öltözött szamurájnőtől. - Rendben. Akkor úgy tűnik nincs más választásunk mint felnyitni őket - bólint rá. - Szerintem nem ő a tettes - teszi hozzá Akai. - Inkább falaz valakinek. Mindenkinek vannak furcsa barátai... Az övék lehet, hogy valami olyasmi, ami nők életerejét szipolyozza.Hijikata kissé elgondolkodik... igazából van ötlete, jónéhány. Az életenergiát szipolyozó szellemek egyáltalán nem számítottak ritkának, a vámpír fáktól a híresebb Yuki Onnáig rengeteg akadt, amelyik úgy döntött, hogy inkább a másik energiáján élősködik, és nem a vérét vagy a félelmét akarja. Ugyanakkor melyik tudna ennyire hatékonyan elrejtőzni egy ennyire intrikus világban? Egy pillanattal később a fiatal ninja újra megszólal, felpillantva a férfire: - Vannak olyan szellemek, amik úgy képesek felvenni emberek alakját, ha elszívják, mint a dohányt? A ruha, az ékszerek... Olyan, mintha valakit be akarnának öltöztetni. Fura tipp talán, de most csak ötletelek... - eközben valahonnan előszed egy tantót, és ellenőrizni kezdi az élét... látványosan felkészül az áldozat felnyitására. - Vagy csak simán elirigyelte... - teszi hozzá Shinpachi, de ő jelentősen bizonytalanabbnak tűnik. Az alakváltás igazából jó ötlet, és nem lehetetlen. De ha tényleg alakváltó... Hijikata felidézi a Hikotoshi mellett tanultakat a déva őrzőkről, azon belül is a délkeleti irányhoz rendelt alvilági démonokról, és a hozzájuk hasonlókról szóló legendákat. - Lehetséges... van egy gyanúm, hogy mi lehet ez, de egyelőre még nem vagyok biztos. Az Iwate prefektúrában volt néhány történet, ami egészen illeszkedne ehhez az esethez. Eközben Akai bólint, és letérdelve a holttest mellé, megszólal: - Nos, mivel Hijikata-san kijelentette, hogy nem szívesen nyit fel holttesteket, Nagakura-sant pedig láthatóan úgyszint' zavarja a téma, azt hiszem ezt a munkát bevállalom én.A lány gyorsan és hatékonyan dolgozik - Hijikata maga ugyan azon a véleményen van, jól ért az emberi testhez (megvolt a hatása annak, hogy éveken keresztül gyógyszert árult, akármilyen pocsék is volt benne), de látszik, hogy Akai képzettsége messze meghaladja az övét. Csak követi a tekintetével a fejleményeket, és megállapítja, hogy nem nagyon látszanak külsérelmi nyomok... pont az iwatei történetekhez hasonlóan. Csupán kiszáradtak a testek, mintha minden energia és folyadék eltűnt volna belőlük. Ahogy végez, Akai a kiszedett szerveket visszahelyezi a hasüregbe, a bőrt visszahajtja, és a lány felsőjét is újra megköti, hogy némileg tiszteletteljesebbnek látszon a jelenet. Aztán megszólal: - Azt megerősíthetem, hogy a lány valóban nemigen lehetett több 16-nál, viszont semmi elváltozást nem találtam... Mármint, azon kívül, hogy minden egyes szerve olyan, mint az aszott gyümölcs... De nem hiányzott egy sem és teljesen épek, már amennyire meg tudom ítélni a kinézete alapján. Emellett külső sérülése sincs az eddig említetten kívül - mivel nála van a kulacsa, emiatt be tudja vizezni vele az egyik kendőjét, hogy megmossa vele a kezeit és alkarját, csak ezután kel fel a földről. - Szóval... Hijikata-san? - fordul a férfi felé. Hijikata elhúzza a száját. Minden túl jól egybevág. - Az Iwatei esetek is hasonlóak voltak. Sebeket nem ejtettek, csak az életerőt szívták el. Ez egy rasetsu lesz. Reméljük, hogy egy. Egyes legendák szerint van céljuk és szerepük, de amennyit én láttam a támadásaikból csak kiszipolyozzák az embert és ilyen testeket hagynak maguk után. - És ez a... szellem... hogy néz ki? Mit kellene keresnünk? Felismerjük ha találkozunk vele? Hogy nem tűnt fel senkinek? - kérdezi Shinpachi. - Rasetsu..? - kérdez vissza Akai is. - Engem is érdekelne, miféle szerzetek ezek... Még sosem hallottam róluk.- A probléma az, hogy a legtöbb legenda szerint képes változtatni az alakját. Nem esküszöm meg, hogy ez mindegyikre igaz, de sokra igen. És Akai is említette, mint lehetőséget - Hijikata aprót biccent. - De Izayoi gyanús viselkedése talán nyomára vezethet. Ha nem is ő a tettes, többet tudhat, mint amennyit látni enged. - Akkor mindenképp vele kéne beszélnünk... - jelenti ki Akai is. - Máskülönben nem igazán haladunk az üggyel, igaz?- Vagyis akárhogy kinézhet? Ez nem hangzik jól - teszi hozzá Shinpachi kelletlenül. - Vagyis nehezebb lesz megtalálni, mint engem - szólal meg hirtelen Susumu, akinek a jelenlétét szinte el is felejtették. Hijikata erre már csak legyint egyet... az elmúlt két évben feladta, hogy nyomonkövesse a kémfőnök mozgását. - Mit nem adnék egy ilyen képeségért - sóhajtja a lány. - Nem is jó. De Akainak igaza van. Izayoival beszélnünk kell, és reménykedünk benne, hogy találunk valamilyen nyomot - elgondolkodik. - Talán meditációval is ki tudok deríteni pár dolgot, elég erős szellemek hozzá, de... jobb, ha egyelőre a földhöz ragadtabb módszereket választjuk. Gyorsabb is. Azt inkább nem teszi hozzá, hogy az elmúlt évben, az Ikedaya és a Hamaguri kapu incidenssel a nyakukban sokkal többet számított, hogy hogy forgatja a katanát, mint hogy mennyire tud ráhangolódni a gyengébb természeti szellemekre. Akai és Yamazaki még váltanak néhány szót a feltűnés és az eltűnés kérdéséről, a helyzet súlyosságához képest meglepően könnyed hangnemben, aztán az újabb tagjuk felnéz a férfire, és megszólal: - É n is menjek? - kérdezi. Hijikata vár egy pár másodpercet, aztán felel. - Csatlakozhatsz, igen - néz Akaira - Talán jobb is, ha csatlakozik egy nő is a beszélgetéshez. Nem akarom, hogy fél Kyotóban az terjedjen el, hogy rátörtem az ajtót a legnépszerűbb oiranra. - Pedig Kyoto legnépszerűbb férfija és oiranja egész jó párosítás lenne... Azonban nagyon sok szívet törnél össze. Még a végén valamelyik reményvesztett lányka féltékenységből meggyilkolná Izayoit. Az nem tenne jót a nyomozásunknak - gúnyolódik a lány. - M ondjuk egy idegen nővel az oldaladon besétálni Shimabarába is egész jó pletykaindító - teszi hozzá. Hijikata kis szemforgatással válaszol. - Egy Shinsengumi haorit viselő idegen nő miatt kevésbé aggódom, mint egy magányos vándorlás kapcsán a vörös lámpás negyedben. - Ezek szerint már ma kapok haorit? - kérdez vissza Akai - Még megy is a szemem színéhez... Kellemetlenül feltűnő. Hijikata felvonja a szemöldökét: - Az a célja. Hogy lássák, kik tartoznak közénk. A világért be nem vallaná, hogy kezdetben ő maga is utálta az élénk színt, és a színházat idéző cikk-cakk mintát - Kondou rajongása a Negyvenhét ronin történetéért végül elérte, hogy beadja a derekát, de azért sokáig próbált, reménytelenül vitatkozni. - Én is elkísérhetlek titeket! - szól közbe Shinpachi, és Hijikata szinte hallja a hangjában a megjegyzést, hogy "végülis az ő nyomozása volt". Nem akar nemet mondani. - Igen, logikus is lenne. A te nyomozásod volt, jogod van látni az eredményét. Ahogy megszületik a döntés, Hijikata a három nővel együtt kilép a kis épületből... hogy egyenesen a bejáratnál kialakult csődülethez érjen. A korábbi megjegyzése a shimabarai nők veszélyességéről megerősítést nyer, amikor végignézi, hogy egy szolgálólány először egy esernyővel próbálja lebirkózni a harmadik és a nyolcadik osztag kapitányait. - Mi folyik itt? - kérdezi Hijikata, és nagyjából ennyi kell a lánynak ahhoz, hogy megharapja Saito fülét, és kiszabaduljon. A férfi rögtön a kardjáért nyúl, és a fiatal kapitány vérmérsékletét ismerve Hijikatának egy pillanatra eszébe jut, hogy ha ő meg is ússza a bordélyházakkal kapcsolatos pletykákat, még lehet, hogy az ő nyakukba lesz varrva pár gyilkosság... de a lány még időben behúzódik mögé, és a férfire kiált. - Tedd el a kardot, Saito! - fordul a harmadik osztag kapitányához, aztán kicsit távolabb lép a lánytól és megszólal. - Az embereim megbízhatóak és megvan a magukhoz való eszük. Átadták volna az üzenetedet, akkor is, ha az úrnőd máshogy hiszi - aztán felsóhajt. - De már itt vagyunk, szóval ha az egyik kapitányom füle áldozatul esett, legalább az enyém hallja, amit mondani akarsz. - Oh... Igen... - Mondja elpirulva a lány, és ahogy Saito elrakja a kardját, ő is udvarias távolságba húzódik. Illendően meghajol, aztán folytatja. - Elnézést kérek érte - mondja Hijikatára nézve - Mint mondtam, senkiben nem állt szándékomban kárt okozni. Sana vagyok, Izayoi-sama szolgálója, ő küldött hozzád. Az úrnőm szeretne meghívni téged egy beszélgetésre. Mivel pontosan tudja, milyen könnyen bontanak szárnyat a pletykák Shimabarában, felajánlotta, hogy nyugodtan válassz helyszint, bár ő maga sem szeretne a Shinsengumi központjába jönni, hiszen az esetleg az ő jóhírét ronthatja. Mindenképp négyszemközt szeretne veled beszélni, de azt kérte adjam át, hogy annak ellenére, hogy magántermészetű az ügy, éppen ezért kéri hogy kettesben találkozzatok, a meghívás nem vonz magával semmit, ami... - itt először elpirul, majd komisz mosoly szökik az arcára - árthatna akár a becsületednek, akár a jóhírednek. Minél előbb szeretné megejteni ezt a beszélgetést, ha lehetséges még a mai napon, de megéri ha a kötelezetségeid előrébb valóak. Ennek ellenére is arra kért, még ma üzend meg a helyszint s az időpontot, hogy fel tudjon rá készülni.- Nocsak - Hijikata enyhe cinizmussal elmosolyodik. - Mi is beszélni akartunk Izayoi-samával, úgyhogy a meghívása jókor érkezett - amikor a nő hozzáteszi, hogy kettesben kell találkozniuk, visszakérdez. - Négyszemközt? Ennyire fontos lenne? Ahogy ő is elmondta, sok kellemetlen vonzata lehet... - egyértelműen inkább a helyzetet illetően tapogatózik (és valóban úgy érzi, hogy különösen Shinpachinak joga van jelen lenni), de nem utasítja el a lehetőséget. Ha Izayoinak van is köze a történtekhez, nem gondolja, hogy van, amivel nem tudna megbirkózni. - Igen. - Feleli határozottan, de udvariasan a lány. A hangjának tónusa egyre jobban meggyőzi a férfit... tényleg komoly ügyről van szó. - Mint mondtam, nem szeretne ő sem semmilyen pletykát lángra lobbantani, de az ügy amiről beszélni szeretne nagyon bizalmas. Nem szeretne másokat is beavatni.- Értem - bólint a férfi. - Számomra is fontos lenne, hogy beszéljünk, így azt hiszem, alkalmazkodnom kell a kéréseihez - mondja. - Az Arashiyama körzet alkalmas lenne? Semleges, kellően távol Shimabarától, és bár az ottani templomok sok embert vonzanak, de talán segítenek elkerülni a pletykákat is. Sana boldogan és izgatottan meghajol. - Tökéletes! Milyen időpontot mondjak az úrnőmnek?- Minél előbb, annál jobb. A történtek miatt - feleli Hijikata. Sana kicsit elgondolkodik, aztán válaszol: - Szerintem az úrnőm úgy három óra alatt el tudna készülni. Arashiyamában van egy szép szentélye Ame-no-Uzumének, a hajnal és a tánc istennőjének, Izayoi-sama gyakran jár oda. Ott talákozhatnátok.Hijikata csak aprót bólint. *** Sana távozása után még szükség van néhány előkészületre. Akainak kiosztanak egy haorit, és elintézik a szálláshelyének beosztását. A holttesteket megfelelő módon ellátják, aztán az indulás előtt Hijikata magához veszi mindkét kardját és a haoriját is. Arashiyamába időben érkeznek meg, a három nő az odaúton a férfivel tart... úgy tervezték, ha a személyes ügyeket megtárgyalták, még ők is becsatlakozhatnak, és feltehetik a kérdéseiket a nyomozásról. Ismételten a lány fogadja őket, udvarias meghajlással. - Hijikata-san. És a többiek - hajol meg mindenkinek. - Oda vezetlek az úrnőmhöz, a többiek ha lehet várjanak itt kint.Azzal elindul a szentély belseje felé... Hijikata némán követi. Sana a belső épületek egyikébe vezeti és ott is egy belső udvarra néző szobába. Láthatóan az egyik szerzetes dolgozó szobája lehet, ugyan a hátsó udvarra nyílik, ahonnan behallatszik a kis kerti csobogó hangja, mégis nagyon szerény a dekoráció. A dolgozóasztalnál egy nő ül, előtte teáskészlet, az illata alapján már elkészült teával. Izayoi a húszas éveiben jár, egyszerű de drága és kifogástalan ruhát visel, amiben a vörös szín dominál. Amikor dolgozik valószinűleg erős sminket visel, mint minden kurtizán, de most egészen egyszerűen festette ki a szeme vonalát és az ajkait. Csak akkor néz Hijikata felé, mikor Sana már becsukta az ajtót, és elhagyta a szobát. - Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom Hijikata-dono. Nagyon hálás vagyok érte. Kérlek foglalj helyet!- Izayoi-dono - hajtja meg a fejét a férfi. - Köszönöm, hogy hamar fogadtál. Leül a nővel szemben és komolyabb kertelés vagy udvariaskodás nélkül megszólal. - Azt mondtad, amit mondani szeretnél, személyes jellegű. Jó, ha mielőbb a tárgyra térünk. - Valóban - mondja, de Hijikata érzékeli a habozást a hangjában, mintha nehezen venné rá magát, hogy beszéljen. - Igyál egy kis teát, valószínűleg hosszú mese lesz egyébként is - halványan elmosolyodik, és tagadhatatlanul még ebben az egyszerű gesztusban is van valami titokzatos szépség... Hijikata nem tagadhatja, egyértelmű, miért vált Kiotó legnépszerűbb oiranjává. - Bocsáss meg, hogy habozok de nehezen beszélek erről.A férfi nem szól semmit, csak egy apró főhajtással jelzi, hogy vár. - Talán az lesz a legjobb, ha a legelején kezdem. Nemsokára már a ketőszáz nyolcvanötödik évemet töltöm - mondja tárgyilagosan. A férfi szeme kissé elkerekedik, hiába próbálkozik, semmiféle szellemi energiát nem érez az irányából... de a nő azelőtt folytatja, hogy kérdést tenne fel. - Ez idő alatt rengeteg szerettemet eltemettem már. A legtöbb gyermekem a felnőttkort is alig élte meg, de volt olyan is, akit az öregség választott el tőlem. Egyetlen embernek sem szabadna annyi szeretét eltemetni, mint nekem. Egy anyának egyetlen gyermeket is éppen elég nehéz és fájdalmas. De, hogy az elejére ugorjak. Egy kis városban születtem, a tenger mellett. Gyöngyhalászatból éltünk, de nem voltunk gazdagok. A szüleim sokáig velünk éltek a haláluk után pedig ott volt nekem a bátyám. Tizenhat évesen, ahogy akkoriban szokás volt, hozzámentem egy férfihez... Noha nem volt közöttünk szerelem első látásra, később megszerettük és elfogadtuk egymást. Aztán nem sokkal azután, hogy a lányunk betöltötte a negyedik évét, szörnyű ragály támadt a falura. Elragadta Isa-t is, és én is megbetegedtem. A férjem és a bátyám mindent megtettek, hogy valami gyógymódot találjanak, hogy legalább engem megmentsenek. A férjem már nem élte ezt meg, ő is elkapta a kórt és nem bírta olyan sokáig, mint én. A bátyám azonban megtalálta a módját, hogyan gyógyítson meg - mosolyodik el keserűen. - Ezerszer elátkoztam már a nevét miatta, holott nincsen hozzá semmi jogom. Rengeteg szenvedésen ment át, hogy megszerezze nekem, és a legnagyobb odaadás és szeretet vezette. Mégis minden alkalommal, amikor eltemetek valakit, aki fontos nekem, elátkozom ezért a pokolért. Takesane egy sellő húsát hozta nekem, hogy meggyógyítson. Gondolom már ismered a legendát velük kapcsolatban.Hijikata ismét csak bólint. Izayoi folytatja. - Aki egy sellő húsából eszik, örök életet nyer általa, noha sem ételnek, sem italnak nem tud többé örülni. Én is érzek éhséget, de semminek sem lesz olyan édes íze, mint a sellő húsáé soha többé. Képes vagyok ugyan enni, de semminek nincs íze és minden borzasztóan rágósnak tűnik. Még úgy is, hogy tudom, hogy a tea amit iszol az egyik legjobb fajtából készült. Az én számban olyan íze lenne mint a sós tengervíznek. - Ahogy befejezi mélyet sóhajt... úgy tűnik egy kicsit megkönyebbült, hogy elmesélhette valakinek a történetet. - Nem olyan rég egy másik híres onmyoji-t is meghívtam remélve, hogy tud rajtam segíteni. A fiatalember őszintén közölte, hogy szerinte senki nem tehet semmit. - Szomorúan elmosolyodik. - Szó szerint azt mondta. "Ha valóban úgy beleuntam a szívfájdalomba, nem onmyojit hanem egy hegyet és egy erős embert kell keresnem, aki majd a hegy alá temet, ahogy a legendák is szólnak." Habár nem voltak túl kedvesek a szavai, de legalább őszinte volt és nem próbált áhítani. Ezúttal hozzád fordulok, Hijikata-san hátha te tudsz valami gyógymódot, amivel végre magam mögött hagyhatom az egyre fájdalmasabb poklot amiben élek.Az utolsó mondatai már egészen kétségbeesettek. Hijikata leteszi a teáscsészét, döbbenet, és némi szánalom süt az arcáról... sok mindenre felkészült, amikor idejött beszélni az oirannal, de nem számított rá, hogy egy ilyen helyzettel találkozik. - Hallottam a legendákat - mondja. - De nem hittem, hogy valaha találkozom olyannal aki áldozata lett. - Masszírozni kezdi az orrnyergét, de ez most nem a szokott, bosszús mozdulat, inkább szomorkás idegesség. - Nem ígérhetek semmit. És nem akarok felesleges reményt kelteni, különösen nem, ha más már azt mondta, nincs. De szégyellném, ha nem próbálnék enyhülés nyújtani, így annyit mondhatok, hogy megpróbálok megoldást találni. Izayoi szomorúan és tisztelettudón elmosolyodik, meghajtja a fejét és felel: - Köszönöm, Hijikata-san. Őszintén remélem, hogy találsz rá megoldást, de persze nem vagyok olyan naiv, hogy hagyjam magamat elragadtatni. Akárhogy is, nagyon hálás vagyok, már azért is, hogy elfogadtad a meghívásomat. Valamint... - mondja. - Sana azt mondta, te is beszélni akartál velem mielőtt megemlítette a meghívást. Miről lenne szó?- Én is remélem - mondja a férfi. Nem naiv, és nem tartja magát a legjobb onmyojinak... magabiztos a képességeiben, tudja, hogy van tapasztalata, de elsősorban szamuráj volt, nem démonvadász. De valahol szégyellte volna, ha semmi segítséget nem tud nyújtani... vagy legalábbis nem próbál meg mindent, hogy sikerrel járjon. Amikor a nő megemlíti, hogy ő is beszélni akart vele, bólint. - Igen. A shimabarai gyilkosságokról lenne szó, amiket Nagakura derített fel. Személy szerint egy rasetsura gyanakszom, a támadás körülményei, a holttestek állapota alátámasztaná. Megáll egy pillanatra, aztán a nőre néz. - Nem tudom, hallottál-e már ezekről a lényekről, Izayoi-dono, de annyit elmondhatok, hogy rendkívül veszélyesek. És nem csak a shimabarai lányokra. Bármi gyanús részlet, bármi, amit tudsz, segíthet, hogy gyorsabban lerendezzük ezt az ügyet, és kevesebb legyen az áldozat. - Attól tartok, nem - feleli komolyan a nő. Közben magának is tölt egy kis teát. - Sokféle szellemmel találkoztam ennyi idő alatt, de mivel nem tartozom közéjük, a legtöbben általában elkerülnek. - Elgondolkodik a többi részleten. - Shimabarában több az intrika mint a királyi udvarban, még a legolcsóbb helyeken is úgy játszanak a lányok, hogy bármelyik magas beosztású politikus megirigyelné. Mindenki hazudik, mindenki álarcot visel. Az a lény úgy tűnik elég okos, hogy ezzel tisztában legyen. Talán ki is használja. - Tart egy kis szünetet és belekortyol a teájába. - A z eddigi áldozatok mind a Virágoskert körül bukkantak fel. Az utolsó áldozat csak nem rég kezdett kurtizánként dolgozni, még Oirannak sem nevezhette magát, de nagyon népszerű volt. Okos volt, és bár ez valószínűleg csak egy álarc volt, de nagyon ártatlannak tűnt. A vendégei nagyon kedvelték ezt a szerepet. Jó esélye lett volna nagyon hamar feljebb jutni.- Azzal egyetértek, hogy elég okos lehet hozzá - sóhajt fel Hijikata. - A rasetsuk alakváltók lehetnek, egyes történetek szerint. Ha tényleg egy ilyenről van szó, az könnyen bele tud olvadni egy olyan környezetbe, ahol mindenki szerepet játszik. A hangsúlyán hallatszik, hogy személy szerint sokkal jobban kedveli az egyenességet, mint bármilyen parádét. Izayoi elmosolyodik a gesztuson... nem tudni, valódi, vagy mesterkélt mosoly, de a férfi ezúttal természetesnek véli. - Látom nem vagy nagy rajongója ennek a világnak - mondja. - Én a magam részéről sok pontját élvezem ennek az életnek... - teszi hozzá kicsit elmélázva, aztán ismét visszatér a beszélgetéshez. - Ami a rasetsut illeti. Megpróbálom nyitvatartani a szemem, de... nem lenne mód rá hogy előcsaljuk? Ahelyett, hogy várjuk, hogy ismét lecsapjon egy lányra?- Nem állítom, hogy nem... élvezem, amit nyújt. Csupán azt, hogy a saját életemben mellőzöm az ilyen alakoskodást - vonja meg a vállát Hijikata. Aztán, amikor Izayoi folytatja, válaszol. - Lehetséges. Azt már tudjuk, hogy a lányok közül választott eddig áldozatokat. Hasonló helyről. Ha találnánk esetleg még néhány közös pontot, lennének lehetőségeink - idegesen cicceg. - Nem örülök neki, mert ez azt is jelentené, hogy valakit csalinak kell használnunk. Az én embereim mind megfogadták, hogy készen állnak a halálra, de mást nem akarnék kitenni ennek. De tény, hogy ha várunk, az még több életet követel. Izayoi sokat sejtetően elmosolyodik. - Én sem szívesen keverném bajba a lányokat, noha... - húzza szélesebbre a mosolyát, ami így már szinte csíntalan. - Azt hiszem ismerünk valakit akinek a rasetsu aligha lenne képes ártani...Igazából logikus. Hijikatának rögtön ez jut eszébe. A sellő húsának átka alighanem megvédené a nőt a rasetsu támadásától is, és a legnépszerűbb kurtizán amennyire fenyegető, annyira csábító préda is lehetne valaminek, ami el akar tűnni a shimabarai körökben, és kiélvezni a vadászatra kínálkozó lehetőségeket. - Nehéz lesz. És elő kell készítenünk a helyzetet. Az a lény okos, csak akkor fog támadni, ha nem lesz sok veszítenivalója. De sikerülhet, mi pedig felkészülhetünk. Személyes tapasztalatom még nincs az ilyenekkel, ráadásul az elmúlt időszakban többször fordítottam emberek ellen a kardom, mint démonok felé, szóval részemről is meg kell tenni a szükséges lépéseket. A két mellette fekvő kard közül óvatosan megérinti a wakizashi sötétkék markolatát. Izayoi elégedetten mosolyog a hallotakra, aztán egy kis meglepetést színlel, és az arca elé kapja a kezét. - Nahát Hijikata-dono, meg sem próbálsz lebeszélni? Nem mondod, hogy megsérülhetek, vagy hogy máshogy is megoldhatjuk?Hijikata felsóhajt egy pillanatra, látszik, hogy azért váratlanul érte a nő reakciója, de nem veszíti el a nyugalmát: - Ha nem tudnám, hogy nem tartasz a sérülésektől, Izayoi-dono, mindenképpen feltenném a kérdést. De amennyiben az rasetsu meg tud sebezni, abban az esetben tanulnom kéne tőle, mert nálam jobban teljesíti a vágyadat - mondja végül. - Nem tartom kizártnak, hogy megsebesít - mondja egy kis szomorúsággal, komolyan a nő. - De ha így is lesz, bármilyen súlyos sérülést is okoz, idővel egész biztosan meggyógyul majd. A fájdalomtól pedig már réges rég nem félek.- Nem fog megsebesíteni - vált hangnemet a férfi. - A rasetsu az életerőt szívja. Nem sebeket ejt, ez látszott a holttesteken is. Akkor talán támad, ha rájön, hogy a hagyományos módon nem tud mit tenni, de addigra, ha jól tervezünk, már régen itt leszünk. Nem kell tartanod tőle. Ezúttal valódi meglepetés suhan át a nő arcán, és a mosolyában most több a melegség mint korábban. - Akkor hát csak azt kell kitalálnunk, mivel vonzhatjuk magunkhoz ezt a lényt.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Oct 6, 2021 21:48:52 GMT 1
Post by Lyzy04 on Oct 6, 2021 21:48:52 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Akait egy cseppet megnyugtatja, hogy a parancsnok nem ordította le a tiszteletlensége miatt, az viszont enyhén aggasztja, hogy azt akarja, előttük menjen ki. Valahogy nem fűlik hozzá a foga, hogy hátat fordítson nekik, emiatt kissé habozik, így csak akkor indul ki egy apró sóhajjal kísérve, mikor Yamanami megindul felé. Ahogy a parancsnokhelyettes lefordul tőle és már megy is a dolgára egy kissé utánanéz, de figyelmét hamar a két nő felé fordítja, mivel Shinpachi meg is szólítja, rögtön utána pedig Susumu. Biccent feléjük, már visszatért a nyugodt, komoly ábrázatához, így az egy perccel ezelőtt történt kiakadásának semmi nyomát nem láthatják.
-Mhm, gondolom Toshi is megjelenik hamarosan, csak a parancsnok még félrehúzta beszélgetni. –mondja tényszerűen, majd a kíváncsiskodó Yamazakira pillant- Felvettek. –feleli tömören, bár valamivel kevesebb közömbösséggel, mint az előbbi mondatát. Időközben a parancsnokhelyettes említésére – pontosabban arra a tényre, hogy lazán leToshizta – egyik lány sem szól semmit, de Shinpachi mintha elpirulna egy kicsit, Susumu pedig elég ügyetlenül próbálja a nevetését köhögésnek álcázni. Mikor az emlegetett férfi megérkezik és elindulnak befelé, egy pár szót azért még odasúg Akainak:
-Remélem, ott leszek, amikor Hijikata-san is hallja majd tőled ezt a nevet.
Erre Yuki Yamazakira pillant.
-Csak praktikai szempontból utaltam rá így... Rövidebb és jobb a hangzása, mintha az egész nevét mondogatnám... De annyira még én sem vagyok bátor, hogy mindezt előtte tegyem. –A japánok túl komolyan veszik néha a neveket…
A házba lépve megpillantják a tetemeket, a shinobi viszont egyáltalán nem hökken meg a látványuktól, azonnal közelebb is megy hozzájuk, hogy alaposan szemügyre vehesse mindhármat. Miközben Shinpachi magyarázni kezd, már rég mellettük térdel, bár egyelőre nem ér hozzájuk, de miként az első áldozatnál megemlíti, hogy onnan való, ahol tegnap megszállt, azért rosszallóan felmordul.
-Eleve a francot kerestem ott… Ezután duplán. –zsörtölődik halkan- Mondjuk úgy tűnik, csak prostikat támadott eddig meg. –csak azután folytatja a gondolatmenetét, hogy Nagakura befejezte a meséjét- Az elsőről feltételezhetően hiányzik valami drágább kabát, a jobb kezének mutatóujját pedig letépték. Az ízületnél vált el egészen a tövénél, nem a csont tört el, de az egész eléggé meg van nyomorodva, úgyhogy szerintem csavarták. Talán gyűrűt is viselt, talán valami más miatt. –továbbmegy a következőhöz- Biztosan ellopták a hajtűit, esetleg más hajdíszeket is, csak mint a 3.-nak, a nyakán látható enyhe vágásból ítélve pedig leszakították a nyakláncát, de egy fojtózsinór nyomai is lehetnek, sőt, mindkettő, ha a nyakláncot használták fojtózsinórnak. Az utolsóról tegnap már elmondtam a véleményem, ellopták a karkötőjét és a díszes hajtűjét, ami a haját tartja, még ott van, csak a drágábbik hiányzik. Azóta már eszembe jutott az is, hogy valamiféle méreggel is végezhettek velük. Először kizártam ezt a lehetőséget, mert egy olyat sem ismerek, ami ilyen eredménnyel járna, de ki tudja, én sem ismerhetem az összeset, még az is lehet, hogy nyugati cucc… Ettől még továbbra is azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy valóban valamiféle szellem keze van a dologban, az pedig csak megerősíti ezt az elképzelést, hogy Izayoiék a szemünkbe hazudtak és onmyojit sem igazán akartak hívni. –újból végignéz a testeken- Kihagytam valamit?
-Egyetértek azzal, amit mondtál. -mondja a nő- Szerintem nem hagytál ki semmit... Bár... Mégis miféle méreg képes minden folyadékot eltávolítani valaki testéből és elérni, hogy néhány perc alatt a felismerhetetlenségig eltorzuljon? -kérdezi elszörnyedve- Az első... áldozatot már megvizsgáltuk jobban is, a szervei is teljesen kiszáradtak. Olyan, mintha kiásták volna a sírjából. Képes lehet erre egy méreg?
-Nagyon remélem, hogy nem. -feleli Akai a kardjának markolatán dobolva baljával- Eléggé aggasztó lenne, ha lenne ilyen, én pedig sosem hallottam róla... Fel se tudnám nagyon sorolni, hány félével volt már dolgom, de még a legkegyetlenebb mérgeim sem tudnának ilyesmit művelni egy emberrel. Se semmivel. –valóban elborzasztja egy ilyen méreg gondolata, így ezesetben sokkal inkább reménykedik abban, hogy inkább egy szellem legyen a probléma okozója… Ilyen is maximum szökőévente egyszer fordul elő nála.
-Olyan méreg, amiről én tudok, nem tesz ilyet -rázza a fejét Hijikata- De szellem akad néhány, amely képes lehet rá. És valljuk be, a bordélyházak amennyi szórakozást nyújtanak, annyi tragédiának is melegágyai. A féltékeny férfiaknál csak a megkeseredett nők veszélyesebbek.
Ahogy Hijikata is megerősíti, hogy határozottan több esély van rá, hogy a látottak egy szellem keze munkája, Akai egy kis ideig gondolkozik, majd kérdőn Shinpachira néz.
-Azt mondtad, az egyiket már felnyitottátok. Megéri a többit is, vagy úgyis ugyan azt találnánk?
-Nem tudom... -feleli a kapitány kicsit elbizonytalanodva- Matsumae-sama arra kért, hogy ha lehet, ne bántsuk még jobban a lá... áldozatok testét, de... nem hagyhatunk figyelmen kívül semmit. És... nagyon gyanús volt a tegnap esti viselkedése is.
-Mint már említettem... A szemünkbe hazudott. A kérése pedig egy cseppet sem izgat, ami azt illeti. –vágja rá az újonc ridegen- Az ő dolgozóiknak az életét próbáljuk megmenteni, az határozottan fontosabb, mint pár hulla épsége. Szerintem legalább az egyiket nézzük meg, hátha észreveszünk valami furcsát. Egy hiányzó szerv például adhat pár ötletet... Talán. Gondolom, vannak szellemek, amik ínyencebbek a többinél és kifejezetten bizonyos részekre pályáznak... Legalábbis ez a tippem. Nem értek a szellemekhez.
-Vannak ostoba gyilkosok a világon -mondja Hijikata, a két nőre nézve- És olyanok is, akik egyetlen hazugsággal elárulják magukat. De kétlem, hogy egy ilyen gyilkosságnál az első gyanú vezetne jó nyomra. Biztos, hogy elindulhatunk rajta, de a vörös lámpás negyed intrikus környék. Aki ott öl, különösen egy ilyen drága helyen, az valószínűbb, hogy okkal és okosan teszi. -Akai megjegyzésére bólint- Nem szívesen nyitok fel holttesteket, kijár nekik a tisztességes gyászszertartás. De az ő lelkük is békésebben távozik, ha találunk válaszokat.
Shinpachi elpirul és kicsit elfordítja a fejét, az egész mozdulat nagyon gyerekes és valahogy kifejezetten aranyos egy páncélba öltözött nőtől.
-Rendben. Akkor úgy tűnik, nincs más választásunk, mint felnyitni őket. -bólint rá.
-Szerintem nem ő a tettes. -feleli Yuki Toshizo elmélkedésére reflektálva- Inkább falaz valakinek. Mindenkinek vannak furcsa barátai... Az övék lehet, hogy valami olyasmi, ami nők életerejét szipolyozza. –ismét elgondolkozik- Vannak olyan szellemek, amik úgy képesek felvenni emberek alakját, ha elszívják, mint a dohányt? A ruha, az ékszerek... Olyan, mintha valakit be akarnának öltöztetni. Fura tipp talán, de most csak ötletelek... -eközben előkap egy tantot az isten tudja honnan és ellenőrzi az élét.
-Vagy csak simán elirigyelte… -jegyzi meg elgondolkodva Shinpachi, de aztán gyorsan elhallgat. Úgy tűnik, nem igazán biztos a dolgában. Akai erre csak lazán biccent.
-Akármi lehet.
Eközben Hijikata is megfogalmazta végre válaszát.
-Lehetséges... van egy gyanúm, hogy mi lehet ez, de egyelőre még nem vagyok biztos. Az Ivate prefektúrában volt néhány történet, ami egészen illeszkedne ehhez az esethez.
A shinobi biccent a hallottakra, majd körbenéz.
-Nos, mivel Hijikata-san kijelentette, hogy nem szívesen nyit fel holttesteket, Nagakura-sant pedig láthatóan úgyszint' zavarja a téma, azt hiszem, ezt a munkát bevállalom én. -állapítja meg, majd letérdel a legfrissebb tetem mellé a többiekkel ellentétes oldalon, hogy ne kelljen hátat fordítania nekik. Egy percet sem tétovázik, láthatóan még csak meg se gondolja, hogy esetleg nem illendő az ilyesmi, hamar kilazítja a fiatal hölgy ruháját és amennyire kell, kibújtatja belőle. A felsőjét kissé begyömöszköli a háta alá, mivel ez előre nyomja a mellkast, ami segíti a vizsgálatot. Ahogy az előkészítéssel végzett, a bőr felületét is még egyszer megvizsgálja, hátha talál valamiféle külső sérülést, majd miután felkötötte kimonojának ujjait ismét kezébe veszi tantoját, igazít a fogásán és precízen végigszeli a törzset egy Y alakú bevágással a két vállízülettől indulva. A két bemetszés a mellkas közepén, a szegycsontnál találkozik, a melleket alul ívesen megkerülve és onnan egészen az alhasig fut. A vágások egyenesek és folyamatosak, és mivel a test teljesen ki van száradva, még csak nem is vérzik. Ezután egy időre félrerakja a kést, hogy ne tegyen kárt a szervekben, a bőrt felhajtva alaposan áttúrja a feltárt tetemet, néha újabb bevágásokat ejtve, sőt, egy-két szerv...nek tűnő aszott valamit még ki is kap a helyéről, hogy hozzáférjen a többihez. Mivel még sosem találkozott ilyen állapotú holttesttel, egész érdekesnek találja az állagát és kinézetét, így egyfajta orvosi kíváncsiság lesz rajta úrrá, miközben elváltozások után kutat. A mozdulatain látszik, hogy begyakoroltak, egyértelműen nem most csinál ilyet először, ellenben aggodalomra okot adó élvezet nem fedezhető fel rajta - szerencsére. Csak a munkáját végzi, azt pedig igen komolyan veszi. Néha furcsálló hümmögések hallhatók a nőtől a procedúra közben, máskülönben csendben dolgozik, hisz nem igazán szólnak közbe. És bár a figyelmének nagyrészét a boncolásra fordítja, néha-néha azért fel-felpillant a többiekre elővigyázatosságból. Mivel nem szed ki mindent egyesével és inkább a mellkas csontjait sem bontja le, csupán benyúl alá, emiatt egy órába sem telik az egész, talán csak úgy 40 perc alatt végez. A kiszedett szerveket visszahelyezi, a bőrt ráhajtja, a lány felsőjét pedig összébb húzza rajta, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja neki, ezután pedig mélyet sóhajtva visszaül sarkára és felnéz a társaira.
-Azt megerősíthetem, hogy a lány valóban nemigen lehetett több 16-nál, viszont semmi elváltozást nem találtam... Mármint, azon kívül, hogy minden egyes szerve olyan, mint az aszott gyümölcs... De nem hiányzott egy sem és teljesen épek, már amennyire meg tudom ítélni a kinézete alapján. Emellett külső sérülése sincs az eddig említetten kívül. -mivel nála van a kulacsa, emiatt be tudja vizezni vele az egyik kendőjét, hogy megmossa vele a kezeit és alkarját, csak ezután kel fel a földről- Szóval... Hijikata-san? -fordul a férfi felé.
Hijikata egy darabig néz maga elé, aztán felsóhajt:
-Az Iwatei esetek is hasonlóak voltak. Sebeket nem ejtettek, csak az életerőt szívták el -elhúzza a száját- Ez egy rasetsu lesz. Reméljük, hogy egy. Egyes legendák szerint van céljuk és szerepük, de amennyit én láttam a támadásaikból, csak kiszipolyozzák az embert és ilyen testeket hagynak maguk után.
-És ez a... szellem... hogy néz ki? Mit kellene keresnünk? Felismerjük, ha találkozunk vele? Hogy nem tűnt fel senkinek? -tudakolózik Shinpachi.
-Rasetsu..? -kérdez vissza Akai is- Engem is érdekelne, miféle szerzetek ezek... Még sosem hallottam róluk.
-A probléma az, hogy a legtöbb legenda szerint képes változtatni az alakját. Nem esküszöm meg, hogy ez mindegyikre igaz, de sokra igen. És Akai is említette, mint lehetőséget -aprót biccent- De Izayoi gyanús viselkedése talán nyomára vezethet. Ha nem is ő a tettes, többet tudhat, mint amennyit látni enged.
-Akkor mindenképp vele kéne beszélnünk... -jelenti ki Yuki- Máskülönben nem igazán haladunk az üggyel, igaz?
-Vagyis akárhogy kinézhet? Ez nem hangzik jól… -aggodalmaskodik Nagakura.
-Vagyis nehezebb lesz megtalálni, mint engem. -szólal meg hirtelen Susumu, akinek a jelenlétét szinte el is felejtették már- Mit nem adnék egy ilyen képességért. –sóhajtja.
-Nem is jó. De Akainak igaza van. Izayoival beszélnünk kell, és reménykedünk benne, hogy találunk valamilyen nyomot. Talán meditációval is ki tudok deríteni pár dolgot, elég erős szellemek hozzá, de... jobb, ha egyelőre a földhöz ragadtabb módszereket választjuk. Gyorsabb is. –fordul Hijikata a kapitánya felé, miközben Akai inkább Susumu megjegyzésével foglalkozik.
-Ebben azt hiszem, egyetértünk... -vágja rá enyhe cinikus mosollyal- A kék szem elég feltűnő dolog egy... Nem kékszemű társaságban.
Toshi mondandójára egyetértően hümmög.
-Én is menjek? –a kérdés egyszerű, természetesen jött, segítőkészségről tanúskodó ajánlatnak tűnhet, de valójában ennél sokkal többről van szó. Nem sok kedve van ezzel az üggyel foglalkozni és még több időt a társaságukban tölteni, már így is a tűréshatárait feszegeti. Ha mindez egy küldetés lenne és szerepet kéne játszania, még akkor is kevesebbet stresszelne miatta, mert a színjátékban bőven elég magabiztos… Hazudni sokkal könnyebb, mint igazat mondani. Itt viszont nem küldetésen van és nem szerepet játszik, magát adja. Sokkal őszintébb, mint az kényelmes lenne neki, az a gondolat pedig még mindig halálra rémíti, hogy vajon milyen következményei lesznek annak, hogy elárulta a kilétét hármuknak is. Amióta itt van, folyton veszélyben érzi magát, folyton a háta mögé nézeget, árgus szemekkel figyeli mindenki mozgását és sosem felejti el ellenőrizni, hogy a fegyverei még a helyükön vannak-e. Vágyik a társaságra, de… Ez most nagyon sok neki. Ellenben mindeközben azt is tudja, hogy ha nem foglalja le magát, talán csak még többet fog kattogni a dolgon… Egyébként is, a közös munka jó terep a bizalomépítésre… Az meg talán nem ártana, ha maradni akarok… Már pedig megígértem nekik… Muszáj lesz. Tényleg muszáj lesz…
-Csatlakozhatsz, igen. -néz a ninjára rövid elmélkedés után Toshizo- Talán jobb is, ha csatlakozik egy nő is a beszélgetéshez. Nem akarom, hogy fél Kyotóban az terjedjen el, hogy rátörtem az ajtót a legnépszerűbb oiranra.
-Pedig Kyoto legnépszerűbb férfija és oiranja egész jó párosítás lenne... Azonban nagyon sok szívet törnél össze. Még a végén valamelyik reményvesztett lányka féltékenységből meggyilkolná Izayoit. Az nem tenne jót a nyomozásunknak. -piszkálódik enyhe játékos gúnnyal a hangjában Yuki- Mondjuk egy idegen nővel az oldaladon besétálni Shimabarába is egész jó pletykaindító. -teszi hozzá.
-Egy Shinsengumi haorit viselő idegen nő miatt kevésbé aggódom, mint egy magányos vándorlás kapcsán a vörös lámpás negyedben. –forgatja szemét a férfi. Persze, egész biztos sosem jártál Shimabarában semmiért, ugye? Hisz azok csak pletykák…
-Én is elkísérhetlek titeket. -vágja rá Shinpachi. Nem meri a szemükbe mondani, hogy mert ez az ő ügye, de hallani a szavaiban.
Hijikata bólint:
-Igen, logikus is lenne. A te nyomozásod volt, jogod van látni az eredményét.
Akai is biccent.
-Ezek szerint már ma kapok haorit? -kérdez vissza- Még megy is a szemem színéhez... Kellemetlenül feltűnő. -jegyzi meg cinikusan.
Hijikata erre felvonja a szemöldökét:
-Az a célja. Hogy lássák, kik tartoznak közénk.
Akait láthatóan feszélyezi a téma, mivel kissé befeszül, élesen fújja ki a levegőt.
-Persze... Értem. -feleli kissé beletörődött hangon. Szuper, mostantól mindenki ismerni fog? Juhé, mi más is lenne egy ninja álma... Hülye vagy Akai, hülye ötlet volt ide jönni... De ha már nagy okosan bevállaltad, hozzá kell szoknod ehhez... Látod, ezt kapod a gyökér ötleteidért. Nyakig ülsz a szellemszarban...
-Akkor menjünk. -szólal fel, majd az ajtó felé biccent. Ismét csak megpróbál utolsóként kimenni, hátulról leskelődik a hangzavar irányába. A látványra meglehetősen elkerekedik a szeme, bár inkább a megvetéstől, mintsem a csodálattól. Wow, ez aztán védelem... Mégis mi a frászt művelnek ezek?? Hogy volt képes leverni őket egy ilyen kiscsaj? Ettől a Saitotól kéne az életem féltsem...? Ahogy a csaj Hijikatához fut, Yuki keze már a kardja markolatát szorítja,'s még akkor sem hajlandó elengedni, mikor a férfi leinti Saitot. A háttérben marad és nem szól semmit, de éberen figyel, valószínűleg bármilyen gyanús mozdulatra azonnal ugrana.
-Oh... Igen... -mondja elpirulva a lány, és ahogy Saito elrakja a kardját, ő is udvarias távolságba húzódik. Illendően meghajol, aztán így folytatja.
-Elnézést kérek érte. -mondja Toshizonak- Mint mondtam, senkiben nem állt szándékomban kárt okozni. Sana vagyok, Izayoi-sama szolgálója, ő küldött hozzád. Az úrnőm szeretne meghívni téged egy beszélgetésre. Mivel pontosan tudja, milyen könnyen bontanak szárnyat a pletykák Shimabarában, felajánlotta, hogy nyugodtan válassz helyszínt, bár ő maga sem szeretne a Shinsengumi központjába jönni, hiszen az esetleg az ő jóhírét ronthatja. Mindenképp négyszemközt szeretne veled beszélni, de azt kérte adjam át, hogy annak ellenére, hogy magán-természetű az ügy, éppen ezért kéri, hogy kettesben találkozzatok, a meghívás nem vonz magával semmit, ami -itt elpirulva komiszan elmosolyodik- árthatna akár a becsületednek, akár a jó hírednek. –Akai magában megjegyi, hogy híre az már így is van bőven elég a férfinak- Minél előbb szeretné megejteni ezt a beszélgetést, ha lehetséges, még a mai napon, de megérti, ha a kötelezettségeid előrébb valóak, ennek ellenére is arra kért, még ma üzend meg a helyszínt s az időpontot, hogy fel tudjon rá készülni.
Kettesben?! Ez nevetséges! -horkantja Akai felháborodottan, noha csak gondolatban, nem hangosan. Nincs joga beleszólni ilyesmibe, egyébként is, a parancsnokhelyettes nem hülye, feltételezi, hogy maga is tisztában van a helyzet kockázataival. Ettől függetlenül, a shinobinak a legkevésbé sem tetszik az ötlet, még ha néma is marad az ügyet illetően.
-Nocsak -Hijikata enyhe cinizmussal elmosolyodik- Mi is beszélni akartunk Izayoi-samával, úgyhogy a meghívása jókor érkezett -amikor a nő hozzáteszi, hogy kettesben kell találkoznunk, visszakérdez- Négyszemközt? Ennyire fontos lenne? Ahogy ő is elmondta, sok kellemetlen vonzata lehet... -egyértelműen inkább a helyzetet illetően tapogatózik, de nem utasítja el a lehetőséget.
-Igen. -feleli határozottan, de udvariasan a lány- Mint mondtam, nem szeretne ő semmilyen pletykát lángra lobbantani, de az ügy amiről beszélni szeretne nagyon bizalmas, nem szeretne másokat is beavatni.
-Értem -bólint a férfi- Számomra is fontos lenne, hogy beszéljünk, így azt hiszem, alkalmazkodnom kell a kéréseihez -mondja- Az Arashiyama körzet alkalmas lenne? Semleges, kellően távol Shimabarától, és bár az ottani templomok sok embert vonzanak, de talán segítenek elkerülni a pletykákat is.
Sana boldogan és izgatottan meghajol.
-Tökéletes! Milyen időpontot mondjak az úrnőmnek?
-Minél előbb, annál jobb. A történtek miatt -feleli Hijikata.
Sana elgondolkodik kicsit.
-Szerintem az úrnőm úgy három óra alatt el tudna készülni, Arashiyamában van egy szép Ame-no-Uzume szentély, Izayoi-sama gyakran jár oda. Ott találkozhatnátok.
A szamuráj aprót bólint rá, majd mivel a kedélyek lecsillapodtak és van egy kis holt idejük, mindenki megy a dolgára.
Amíg a találkozó eljövetelére várnak, Akai be is költözik egy szobába, nevezetesen Susumu mellé (noha nem tervez ott aludni) és figyelmezteti a lányt, hogy ne piszkálja a cuccait, ha nem muszáj. Még amíg bent van, kibújik kimonojának felső rétegéből, hogy rendbehozza a ruhán ejtett lyukat, valamint kimossa belőle a vért, miközben pedig szárítgatja, megcsodálja a vállán nem tátongó szúráshelyet és néma köszönetet mond érte a parancsnokhelyettesnek. Bár valóban nem volt túl súlyos a seb, tudja, hogy rohadtul tudnak ezek fájni hetekig még és képtelen lenne a maximumot nyújtani vele. Ezeken kívül körbejárja az egész birtokot, hogy tudja, mi hol található, merre vannak jó menekülőutak vagy búvóhelyek, esetleg vannak-e rejtett épületek, amikben olyasmit tárolnak, amit nem kéne látnia... Végül, indulás előtt a kezébe veszi a világoskék haorit, majd egy nagy sóhaj után belebújik. Nem mondom, hogy szörnyen néz ki, de attól még nagyon nem praktikus...
Elindul a többiekkel együtt, felkészülve egy esetleges harcra, azonban az utca egyszerű járókelői és boltosai egyelőre jobban megrémítik, mint bármi más. Minden szem rájuk szegeződik, neki pedig ettől a hideg futkos a hátán. Feltűnően figyelik és róluk piszmognak, változatos arckifejezéseket produkálva… Van, aki félelemmel, van, aki inkább undorral tekint rájuk, míg mások egész semlegesek. Rengeteg emberrel találkozik a tekintete, sőt, néha el is csíp pár szövegrészletet, amiben talán rá utalnak... görcsbe rándul a gyomra és legszívesebben azonnal elhúzná a csíkot. Menekülni akar innen. Az utcáról, a Shinsengumitól, a városból, sőt, az egész világból… Tudja, legalábbis, feltételezi, hogy nem akarják a legtöbben innen bántani, de a biztonság kedvéért végig a wakizashiján tartja a kezét. Bár minden erejével próbálja a nyugodtság álcáját fenntartani, láthatóan egész elfehéredik és nagyon feszült. Utálom ezt... Máris utálom ezt az egészet... Mi a faszt gondoltam, mikor elvállaltam?! Átok rád Akai, idióta vagy, ez életed legrosszabb döntése volt, komolyan, hogy gondolhattad, hogy menni fog ez... Nevetséges... Mindenki téged néz! Ismerni fog az egész környék... Tudni fogják, hol, kikkel keressenek... Ó hogy a jó édes kocsonyás agyú mindenedet te ninják szégyene, inkább ásnád el magad, azzal is nagyobb eséllyel éled túl a holnapot, mint így... Egyre csak pánikol legbelül, de rendkívül keveset mutat; amennyit igen, azt könnyedén fel lehet fogni egyszerű aggodalomnak, amit gondterhelt sóhaja megerősít, mikor Hijikata leválik a csapattól.
-Mi van, ha Izayoi maga a rasetsu? -teszi fel a kérdést félhangosan szinte azonnal, hogy magukra maradnak- Lehet, hogy csapda...
-Akkor megszívtuk. –vágja rá teljesen nyugodtan, szinte dudorászva Susumu.
-Yamazaki-san! -inti fegyelemre Shinpachi rögtön, mire a lány krákog egyet és mosolyogva javítja magát.
-Ha Izayoi-sama maga a rasetsu, úgy annál jobb. Biztos vagyok benne, hogy Hijikata-san átlát majd rajta, és nem félek tőle, hogy alulmaradna vele szemben… Vagy szerinted a rasetsu le tudná győzni a parancsnokhelyettest?
-Hallottam egyet 's mást róla, de hogy pontosan mennyire is jó szellemek ellen, arról gőzöm sincs, hisz csak egy napja ismerem és a térségben is elég keveset jártam... azt sem tudom, egy rasetsu mi fán terem és mennyire erős lehet. De nagyon remélem, hogy ha összetűzésbe keverednek, nem Toshi lesz az, aki alul marad. Nélküle elég nagy fejfájás lenne ez az ügy... -fejti ki Akai. Szó sincs róla, hogy Hijikata személyének testi épségéért aggódna, csupán gyakorlati okból kifejezetten hátrányosnak tartja, ha elveszítenék őt.
-Pts. -ereszti ki a levegőt a fogai közül a lány- Mennyi pesszimizmus. Te kire fogadnál a rasetsuval szemben, Nagakura-san?
Shinpachi meglepetten pislog Yamazakira, aztán zavartan összevonja a szemöldökét, amíg komoly arcot nem tud erőltetni magára.
-Aligha tudnánk ezt megmondani úgy, hogy nem tudjuk, mire képes egy ilyen lény.
-Jó de mégis. -próbálkozik tovább a lány- Ha muszáj lenne, kire szavaznál?
A nő agyal egy pár másodpercet a kérdésen, majd így felel:
-Azt hiszem, igazad van. Hijikata valószinűleg megtalálná a módját, hogy legyőzze a lényt, vagy, ahogy Yamizaki is mondja, hogy eljusson hozzánk.
Akai még mindig közel sincs meggyőzve, úgy véli, kissé elfogultak a témát illetően, legfőképp Yamazaki.
-Akkor is... Miért kellett egyedül mennie? Gyanúsabb már nem is lehetne a helyzet... Ha Izayoinak köze van a rasetsuhoz, Toshi az egyetlen, aki komoly veszélyt jelenthet rájuk nézve, tehát őt kell először eltenni láb alól... Lehet, megmérgezi, úgy állítja be az egész tetthelyet, mintha köze se lenne hozzá, mi pedig a büdös életbe soha nem bizonyítjuk be, hogy az ő műve volt... Simán elúszhatna vele. -mindezt teljesen tényszerűen, komolyan közli, nem hangzik feldúltnak, ám szorítása erősödik a wakizashija markolatán- Biztos ne menjek utánuk? Nem vennének észre... –csúszik ki a száján az ötlet, bár azonnal visszavonná legszívesebben. Nem, a parancs az volt, hogy várjuk meg… Nem kell hősködnöd, fejezd be az aggodalmaskodást…
Susumu hangosan és mélyen felsóhajt, majd megpróbálja hátbavágni Akait, azonban amint ő észreveszi, hogy a lány keze felé lendül, azonnal elkapja a csuklóját és fenyegetően ránéz, bár hamar elengedi, miután biztosra ment, hogy nem épp egy kést próbált beleállítani a vállába - egyértelmű, hogy ösztönös reakció volt. Félrepillant és hosszan kifújja a levegőt.
-Emiatt a sok negatív gondolat miatt fogsz sokkal gyorsabban megöregedni, mint én. –zsörtölődik Yamazaki.
-Valószínűleg idősebb vagyok nálad, mindenképp gyorsabban öregszem meg... Vagy ki tudja, a félszellem lét változtat-e ezen... és nem vagyok negatív, csak nem bízok meg vakon senkiben. Jobb elővigyázatosnak lenni...
Susumu megvonja a vállát.
-Ha te szeretnél gyorsan ráncos és csúnya lenni. -mondja. A félszellemes elszólásra direkt nem reagál semmit- Akkor mi legyen? –vált témát- Körülnézhetünk a szentélyben amíg várakozunk. Vagy előkeríthetjük Sasan-sant és feltehetünk neki pár kérdést. Végül is, Izayoi szolgálója, nem?
Akai megforgatja a szemeit.
-Mintha életben maradnék addig a korig... -mormogja, majd a javaslatra biccent.
-Támogatom az ötletet. Akár külön is válhatunk, akkor mindkettő menni fog egyszerre. -vár egy kicsit- Mellesleg, a lány neve Sana, nem Sasan…
-Hmmm... Akkor tévedtem. -feleli Susumu mosolyogva- Mindenesetre, sejtem merre lehet. Te?
-Valóban? -kérdez vissza- Ez jó hír, kevesebbet kell keresni... Veled tartsak hozzá?
-Szét akartál válni, nem? -kérdez vissza gyerekesen, Shinpachi azonban rájuk szól.
-Elég volt! Nem kéne eltréfálkoznotok a dolgot! Akai arcáról nem olvasható le, mennyire idegesíti a helyzet.
-Azt kérdezem, mit csináljak... Hárman vagyunk, mehetünk párban és egyikünk egyedül, vagy akár hárman háromfelé, vagy mind együtt, ha úgy akarjátok. Én alkalmazkodom. Csak adjatok egy konkrét feladatot. Nem érdekel, mit.
-Jól van, akkor ti ketten menjetek amerre Susumu sejti, én itt megvárom Hijikatát. Elég lesz, ha ketten beszéltek a lánnyal. –jelenti ki Nagakura.
Akármilyen gyerekesnek is tűnt, úgy tűnik, Susumu tényleg tudta merre felé kell menniük. Néhány kanyar után beviszi Yukit egy szentélybe, ahol sokan vannak, főleg lányok és asszonyok. Az egyik szentélynél összezárt kezekkel és összeszorított szemekkel ott áll Sana is, akit amint meglát, hamar meg is közelít.
-Sana-san, lenne egy perced? –szólítja meg.
Sana meglepődik a jelenlétükönt, így először ügyetlen védekező mozdulatokat tesz feléjük, viszont lassan megnyugszik, ahogy megérti, kik is ők.
-Oh... Persze... gondolom... Azt hiszem, láttalak az udvaron, mikor Hijikata-sannal beszéltem. -mondja Akainak- Rád viszont nem emlékszem. –pillant a másik nőre.
-Semmi baj, gyakran megesik. -legyint Susumu.
-Mhm. –bólint a copfoska- A Shinsengumitól vagyunk mindketten. Köszönjük az együttműködést. Kicsit menjünk arrébb, rendben? -elindul egy valamivel félreesőbb területre a szentélyen kívül, ahol nyugodtan beszélhetnek.
-Izayoiról szeretnénk kérdezni. -vág rögtön a közepébe- Mondd, mit tudsz róla? Tett valaha bármi gyanúsat?
A lány rögtön összevonja a szemöldökét, aztán játékosan elmosolyodik és közelebb hajol. Végül elgondolkodva nekikezd.
-Hmm, lássuk csak... Furcsa dolgok... Hidegen issza a teáját, nem szereti a gyümölcsöket, pedig a legfinomabbakat küldik neki ajándékba...Hmm, nem szereti a fahéjat, és azt hiszem oda van Taira Takakazuért. –ő egy kabuki színész a ninja legjobb tudása szerint.
Akai nem reagál a szörnyű szivatásra.
-Oké, mondom máshogy. -lejjebb viszi a hangerőt és továbbra is visszafogottan beszél, de ezalkalommal kifejezetten fenyegetően csengnek szavai- Ez most komoly ügy, életek forognak kockán. Már többen is meghaltak a közelében és ki tudja, ki lesz a következő... -elég erős utalás rá, hogy akár ő is lehet- Ha van bármilyen információd, amivel közelebb kerülhetünk a rejtély megfejtéséhez, áruld el, mert minden perc számít.
-Nem mondok semmit Izayoi-samáról. –feleli ki határozottan a lány- Nem ezért vagyok a szolgálója. És ő egyébként sem tehette, és minek is tette volna. Izayoi-sama a legmagasabb rangú kurtizán a legmagasabb rangú bordélyban. Mi oka lenne, hogy bántsa azokat a lányokat? Ráadásul sokkal kedvesebb, mint a többi Oiran. -morogja az orra alatt.
-Nem hiszem, hogy ő tette. -vágja rá Yuki- De köze lehet hozzá. Sőt, bárkinek, aki ebben a kócerájban él. -egy fél percre megáll, vesz egy mély levegőt, átgondolja, tud-e bárhogy hatni a lányra ebben a helyzetben. Erőszakot nem alkalmazhatok, és álruhában sem férkőzhetek a közelébe... basszameg, van bármi egyáltalán, amit használhatok most?! Végül néhány pillanat csend után kissé megenyhül a tekintete, pár lépéssel távolabb lép. Nyugalom, nem kell fenyegetőzni… Szent szellemek, de kijöttem a gyakorlatból...
-Értékelem a hűséged iránta. -jelenti ki- Ha bárki másról lenne lényegi információd, az is hasznos lehet. Mi csak a munkánkat végezzük, nem bántani akarunk titeket. A lányok érdekében tesszük, amit teszünk, nem szeretnénk több halálesetet. Egy oldalon állunk, érted? De senkiben nem bízhatunk meg, alaposnak kell lennünk, vagy a tettes kicsusszan a kezünk közül. -mély levegőt vesz- Elfogadom, ha továbbra sem akarsz semmit se mondani, de örülnék, ha legalább egy kis támpontunk lehetne, hogy hol kezdjük a keresést...
Sana kicsit leenged, a karba font kezei is ellazulnak.
-Nem tudom. mivel segíthetnék. Csak nemrég jöttem Kyotoba, szerencsés vagyok, hogy Izayoi-sama mellet dolgozok. A többi Oiran néha nagyon zsarnokoskodó. De... Mindenki, aki lejjebb áll a másiknál féltékeny a többiekre, a lányok nagy része irigy és képmutató. Nem mindenki gonosz, de még azok is, akik kedvesnek tűnnek, általában a saját érdeküket nézik. Nem ismerek senkit, aki nagyon kilógna.
A shinobi kurtán bólint rá, majd sóhajt.
-Rendben, ez is több, mint a semmi, köszönöm... Hm... Esetleg van olyasvalaki, aki egy időre eltűnt volna, majd újból felbukkant?
A lány elgondolkodik. Aztán gyors mozdulatokkal megrázza a fejét.
-Nem emlékszem ilyenre. Nálunk feltűnő lett volna. Matsumae-sama nem bírja a lustákat. Ha valaki eltűnik úgy, hogy nem szól neki, az automatikusan lezuhan a rangsorban.
-Értem... -még egy kis ideig gondolkozik, de hirtelen semmi nem jut eszébe, amit még kérdezhetne- Ha neked nincs kérdésed, -pillant Yamazakira- akkor végeztünk.
Susumu töri a fejét egy kis ideig.
-Van valaki, akitől félsz? -a szolgáló nagyon meglepődik a kérdésen, de végül elgondolkodik.
-Matsumae-sama... talán...-mondja halkan- És Fumi-san... Nem régóta dolgozik nálunk, de már ő is oiran, a 14. a rangsorban... nem... 13. Nagyon kegyetlenül bánik a többiekkel, még a szolgálóival is. Úgy tesz, mintha kedves lenne, de sosem tudhatod, mikor fordul ellened.
Akai némán álldogál, csak biccent a dologra.
-Tudnál személyleírást adni erről a Fumiról?
-Hmm... Fiatal, nem sokkal idősebb nálam... Szép arca van... de a smink miatt nem sok látszik belőle. Egy zöld sárkány hajtűt visel. Azt mondja jáde, de valójában csak sima zöld kavics...
Yuki felkapja a fejét a hajtű említésére. Átfutja az emlékeit, mivel úgy véli, valakin már látta azt, és hamar rá is jön, pontosan kin és mikor. Ismét Yamazakira pillant.
-Ő volt az. Ő talált rá az utolsó holttestre, tegnap este, mikor Nagakura-sanba futottam. -ezután visszanéz Sanára- Köszönöm, ez talán hasznunkra válik... Talán. Reméljük.
A beszélgetés lezárása után visszatérnek Nagakurához és az időközben visszaért Hijikatához.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Oct 8, 2021 17:50:25 GMT 1
Post by Zima on Oct 8, 2021 17:50:25 GMT 1
Korán indult a reggel. Hamar felkeltem, hogy időben kiérjek a piacra. Beszereztem néhány dolgot, majd jöhetett is a takarítás. Hinnye… hát én nem tudom, hogy eddig ki főzött rájuk, de… Voltak itt állapotok, mit ne mondjak… Miután folytattam a rendbeszedését a helynek, készítettem egy kis reggelit a sok éhesszájnak, majd folytattam a munkát. Már el is felejtettem, milyen hosszú és macerás egyedül kialakítani egy megfelelő környezetet. A hajón is meg kellett csinálnom, nem is panaszkodok. De azért az épület többi részéhez majd befogok néhány unatkozó ifjoncot… Eddig a szobám és a konyha van rendben. A fürdőszoba, közös helyiségek, nem is beszélve a privát szállásokról… Vajon tudok még kérni pénzt tisztítószerekre? Shajaj… remélem megfelelő érv, hogy a poros szobák meg is betegíthetik a társaságot, és az orvosságok még drágábbak… Mennyivel könnyebb lenne, ha én lennék a pénzügyes… A hajón azért figyeltem, ahogy Adale számolja a dolgokat… Nem tűnt nagy őrdöngősségnek…
Épp nagyban sepregetek és kavarom meg néha az ebédet, mikor kintről hangok szűrődnek be. Meglepetésemre az egyik egy nőhöz tartozik. A feszült hangja ellenére szerintem nem egy olyan személy lehet, aki a társaság tagja lenne… U, egy vendég! Vajon kihez érkezhetett? Melyik kis ifjonc barátnője? Jajj, milyen szép a szerelem, ha így törődik a kedvese lakhelyével! Vagyis… a néhány általam is értett szóból erre következtetek. Hm… nem Kondoukát emlegette az előbb? Hm… Nagyot sóhajtok. Nincs itt sok nő, de akik vannak, ők mind olyan férfiasak. Van az a Shinpachi, aki olyan vezetőféle… Nem semmi, hogy ilyen pozícióba jutott itt. Kedves kislánynak tűnik. Emlékeztet a hajón volt társaimra. Kellemes társaság lenne és róla is el tudom képzelni, hogy meg tudna védeni, ha sötétedés után kellene lemennem a boltba. Meg ott az a másik leányzó is. Az a kicsit fura… aki úgy mindig meghúzódik a sarokban, vagy csak olyan, mintha mindig lenne körülötte egy sarok, ahol meghúzódhat. Lehet, hogy szellem a lelkem? Ejj… hogy is hívták… pedig itt a nyelvem hegyén. A kis rejtélyes… Hasonlított a lopakodáshoz… vagy a suttogáshoz? Áh, megvan! Susmus-szán! Vagyis… Susmusu-szán… Vagy mégis jó a Susmus… az u-t ha van is, nem ejtik, vagy csak nagyon halkan. Ez a japán nyelv… Megcsóválom a fejem. Gondolataim inkább a közeledők felé terelem, miközben megkeverem az ebédet.
Kitárul az ajtó és betoppan rajta a hölgyike meg utána két ismerős ifjonc. A leányzó ámuldozva néz körül. Büszke mosoly szalad szét az arcomon. - Köszönöm Kedvesem! Az én művem. Néhány napja érkeztem. A kérdésedre válaszolva pörköltet és barackos süteményt készítek ebédre. Milyen szép neved van! Én Hattie mama vagyok. Vagy néni. Vagy obászán. Ahogy tetszik. Az új vagy talán első házi nénije és önkéntes nagymamája a kis társaságnak. És te, mi járatban erre? Ebédre is maradsz? Jut bőven, minden éhesszájnak, csak még várni kell vele… Addig tessék! Az egyik polcról egy tálat veszek le. Miután eltávolítottam a kendőt a tetejéről, megérezheti a pogácsa kellemes illatát. - Ma sütöttem reggelire, nyugodtan vegyél! – mosolygok rá kedvesen. Ha a fiúk elcsodálkoznak és esetleg vennének kissé szigorúbb arcot öltök. - Jól van, de csak egyet-egyet, nektek ez a vacsora is! És különben is hamarosan ebéd! Végig mérem a két ifjút, látom, hogy valami furcsa… - Okita-shonen, máshogy áll a ruhád, mint reggel… Most ez a jó viselet, vagy a korábbi? Bocsássatok meg, nem értek a keleti öltözködéshez…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Nov 15, 2021 18:09:12 GMT 1
Post by Raven on Nov 15, 2021 18:09:12 GMT 1
Zima : Hattie 'mama' (Obasan) Hooke イタチ (Itachi) Menyét -Nagyon finom illata van. Mindenképp meg kell tanítania a receptre- Ámuldozik Oyuki. A két srác közben beoson a konyhába és miután a kezükre csapsz, Heisuke a fiatalabb kapitány szomorúan lemond a második pogácsáról. Okita, a fehér hajú kapitány, viszont mindent megtesz azért, hogy még legalább egyet elcsórjon és ruhája alá rejtsen.
-Ez is nagyon finom.- Nyilatkozza a nő a pogácsáról, miután ő is meg kostól egyet.- Nagy megkönnyebbülés hallani, hogy itt van Hattie-Obasan. Megnyugtató, hogy valaki vigyáz rájuk.- Mondja, és meghajol feléd.
Amikor Okita ruháját említed mindenki felé fordul és Heisuke röviden el is neveti magát, Oyuki pedig eltakarja a mosolyát a kimonója ujjával.
-Ez a normális.- Feleli helyette a fiatalabb srác.- Kivéve ha valaki halott vagy a harmadik egység kapitánya. (Saito, aki balkezes ezért rendszeresen felcseréli, de rá már ritkán szólnak rá a többiek). A szellemesnek zánt megjegyzésének jutalma egy jól irányzott tockos a másik kapitánytól. Aki időközben helyet foglalt pár egymásra pakolt ételes ládán.
-Egyébként Oyuki-san mi lesz a fontos dologgal amiért idejöttél.
-Fontos dolog?- Fordul Okita felé Heisuke.- Nem azért jött hogy lássa Kondou-sant.- Aztán mintha hirtelen bevillana neki valami.- Jah, hogy az a fontos dolog. Tulajdonképpen, tényleg, azért akartad látni Kondou-sant, nem Oyuki-san?- Fordul a nőhöz.- Aki csak lemondóan sóhajt egyet.
-Most hogy ezt megbeszéltük és látod, hogy nincs okod aggódni a jó létünk miatt Heisuke el is kísérhet hozzá.- Mondja a fehér hajú kapitány.
A nő összevont szemöldökkel nézi a fiút aztán így szól.
-Okita-san ha nem tudnám jobban azt hinnem, hogy ki akarsz dobni.
-Ugyan Oyuki-san miért akarnálak? Csak nem akarom, hogy sokáig megvárakoztasd a parancsnokot.- A lány végül sóhajt egyet aztán még utoljára feléd fordul.- Köszönöm a pogácsát Obasan és később mindenképpen visszajövök a receptért. - Azután búcsúzóul ismét udvariasan meghajol feléd és a nyomában Heisukéval elindul kifelé.
Okita még marad egy ideig, lepattan a ládákról amiken eddig ült és körül néz kicsit, mintha még további elcsenhető, finomságokat keresne. Aztán miután egy üres kancsóba is belenéz, megvonja a vállát és feléd fordul.
-Ha már úgyis csak ketten maradtunk nem kaphatok valami finomat?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Nov 15, 2021 18:13:46 GMT 1
Post by Raven on Nov 15, 2021 18:13:46 GMT 1
Amikor Hijikata megérkezik csak Shinpachit találja ott, ahol elváltak. Ő rögtön a parancsnok helyettes felé fordul és tisztelet teljesen meghajol kicsit.
-Akai-san és Yamazaki-san elmentek, hogy utána járjanak egy nyomnak. Te sikerrel jártál? Találtál valamit?- Udvariasan de láthatóan kíváncsian érdeklődik. Alig hogy beszámolsz neki, ha akarsz meg is érkezik a másik két lány. Shinpachi őket is rögtön egy kíváncsi kérdéssel fogadja.
-Ti sikerrel jártatok?
Miután mindenki beszámol arról, amit talált és amit meg szeretne osztani a történtekről a nő elgondolkodik.
-Akkor azt hiszem a legjobb az lenne ha minél előbb előcsalnánk a démont. Talán még ma este, ha addig össze tudunk rakni egy tervet. Hijikata-san mik az esélyeink ellene?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Nov 25, 2021 16:31:46 GMT 1
Post by Zima on Nov 25, 2021 16:31:46 GMT 1
Szélesen mosolygok, miközben a leányzó dicséri a főztöm. De még mielőtt bármit válaszolnék neki a két lókötő körmére nézek. A kis élelmesek... Miután mindketten kaptak egy-egy kézcsapást újra a hölgyre tudok figyelni. - Örülök, hogy ízlik, majd leírom neked a recepteket. A meghajlásánál csak legyintek. - Szívesen csinálom.
A ruhás kérdésemre megkapom a választ, amire én is elmosolyodok. Így már mindent értek. A harmadik egység kapitánya, az a Saitoka is ilyen csodabogár… Mondjuk, ha balkezes a lelkem, nem csoda, hogy fordítva csinálja a dolgokat. Okitácskának viszont nincs mentsége, neki azért az orrára fogok koppintani, ha nem jól öltözik fel. Itt ez ilyen fontos dolog, amennyire tudom… A megfelelő megjelenés… Vajon fogok kapni én is ilyen kék köntöst? Nem vagyok harcos ugyan… Vagyis nem úgy, mint ők, de már családtag vagyok, idetartozok. Majd lehet megkérdezem Kondoukát… Közben a két ifjonc mintha ki akarná rakni a leányzó szűrét. Nem ismerem még őket eléggé ahhoz, hogy pontosan meg tudjam ítélni a helyzetet, így nem mondhatom egyértelműen, hogy meg akarnak tőle szabadulni. De a kislány annyira nem vette magára. Az újabb megköszönésre meg meghajlásra elmosolyodok. Én is megejtek egy meghajlást. - Szívesen és jól van Aranyom, várlak!
A leányzó és Heisukécske elmentek, de a kis fehérhajú itt maradt. Eléggé elkeseredett, ha a virágoknak fenntartott kancsóba is belenéz. Aztán csak kiböki mit szeretne… Nem lep meg… - Ejnye, a szemtelen mindenedet! – vágom csípőre az egyik kezem és nézek rá morcosan. De hamar megenyhülök. Hát tudnék haragudni egy ifjoncra, akinek csak annyi a vétke, hogy éhes? Jó, meg nagyszájú… Azért az is tény… - Mit kezdjek veled, mondd? – csóválom meg a fejem. Még mielőtt bármit mondhatna, kisütöm a megoldást. Mondjuk nem fair a másik ifjonccal szemben, de majd kárpótlom, ha úgy van. - Rendben, kitaláltam! Látod ott azt a dobozt a földön, tele mindenféle kicsitsérültdemajdjóleszvalamire edényekkel? Na, ha azt felrakod a szekrény tetejére, kaphatsz egy pogácsát. Ha nem borítasz ki semmit, lehet, lesz az két darab is…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Dec 2, 2021 18:17:56 GMT 1
Post by Aria on Dec 2, 2021 18:17:56 GMT 1
#s://s1~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~600~2093587~jpg Ahogy Hijikata visszaér, Nagakura azonnal kérdésekkel fogadja. - Igen. Szerencsére sikerrel - bólint a nő felé. - Izayoi-sama ártatlan az ügyben, és ami még jobb, segítőkész. Ő maga is szeretné megelőzni a további támadásokat a lányok ellen, és felajánlotta, hogy segít nekünk tőrbe csalni a valódi tettest. Nagakurának még reagálni sincs ideje, mert hamarosan Yamazaki és Akai is megjelennek. Ez utóbbi biccent egyet felé, mintegy jelezve, hogy örül, hogy minden rendben - Hijikata legalábbis valami ilyesmit tud leszűrni belőle, úgyhogy viszonozza. Már épp feltenné a saját kérdéseit, amikor Nagakura a két lányhoz is odafordul, és megelőzi. - Talán. A lány említette egy bizonyos Fumi különös viselkedését... Pontosabban azt, hogy nagyon kétszínű és kegyetlen a többiekkel. Ez az a nő, akit megláttam az utolsó hulla mellett térdelni tegnap este. Igazi kabukiba illő színjátékot adott elő a helyszínen... Hijikata kicsit elgondolkodik, aztán ismét bólint egyet. - Tehát a halott közelében volt, és gyanúsan is viselkedett. Ezt jobb, ha jelezzük Izayoi-nak is, ha már beleegyezett, hogy kockáztat és segít nekünk. Jobb, ha készül a támadásra. Ugyanakkor hagyjuk nyitva a lehetőségeket. Fuminak jó eséllyel köze van az ügyhöz, de ennek a mértéke még kérdéses. Akai összefonja karjait gondolkodás közben. - Azt mondtad, segít nekünk? - kérdez vissza. Valóban, ezt elismételhettem volna. - Pontosan hogyan is? Egyébként megjegyezném, hogy a tegnapból ítélve Izayoi és Fumi között van egyfajta... Feszültség. - Leginkább szakmai, ha jól sejtem - jegyzi meg Susumu. - Mármint Izayoi mindig első a névsorban, érthető, ha egy másik kurtizán féltékeny rá - aztán vállat von. - De persze tévedhetek is. Shinpachinak valami más is feltűnik az elhangzottakban. - Hijikata-san akkor azt mondod, Izayoi-san segít nekünk. Ezek szerint teljese kizártad mint gyanúsítottat? - Igen, kizártam - feleli Hijikata. - Az alibije személyes jellegű, ezért nem csoda, hogy a diszkréciómat kérte, de biztos vagyok benne, hogy nem ő a rasetsu - megáll egy pillanatra, aztán Akaira néz. - Izayoi vállalta, hogy... csaliként szolgálna a lény számára. Nem tesz boldoggá, hogy ennyire bele kell kevernünk az ügybe, és veszélybe sodorni, de ez a legjobb mód, hogy elkerüljük a további áldozatokat, és mind őt, mind a lányokat biztonságban tudhassuk. Aztán Yamazaki szavaira is reagál - ez a kis részlet számára aggasztóbb, mint ezen a ponton bármi, ami Izayoival magával kapcsolatos. - Tudunk arról bármit, hogy valóban szakmai-e az ok? -Érdekes terv... -vakarja meg az állát Akai, aztán válaszolva a kérdésre hozzáteszi. - Nem, én legalábbis nem igazán. Talán ha több időm lenne, ki tudnék deríteni pár dolgot, de... Ahhoz azt hiszem már kicsit késő van, ha még ma el akarjuk ezt intézni. A tegnap estével kapcsolatban viszont elmondhatom, pontosan mi történt, ha az segít - Hijikata erre biccent, hogy folytassa, és némán hallgatja a beszámolóját. - Mint említettem... Fumi elég szép kis jelenetet rendezett. Nem volt hajlandó értelmesen beszélni, így amint Izayoi megjelent, felpofozta, Mutsumae állította le. Azt is megjegyezte, hogy tudja, Fumi nem kedvelte az elhunyt lányt, így sírni érte fölösleges. De elhangzott ezeken kívül pár elég.. Furcsa dolog. Fumi megpróbálta besározni Izayoit úgy is, hogy nem igazán kapcsolódott oda az eset. Azt mondta, hogy látta, amint két nappal ezelőtt megégette a kezét, de azóta nyoma sincs. Mutsumae pedig valószínűleg hazudott nekünk, mikor azt állította, hogy nem volt súlyos a sérülés. Izayoi és Fumi között végig izzott a levegő, látszott rajtuk, hogy legszívesebben azonnal egymásnak ugranának. A megégetett kéz, és Fumi vádjai egyértelműen hamisak, illetve nem a rasetsu esethez kapcsolódnak. - Ha Fumi maga a rasetsu, akkor rendkívül ostoba. De ez nem jelenti, hogy nem létezik ez a lehetőség, vagy ami még rosszabb, nem segíti a valódi tettest. Ha olyanokat takarít el az útból, akik neki is kényelmetlenséget jelentenek, akkor megérné számára, hogy támogassa. És abban az esetben szinte biztos, hogy ha Izayoi veszélybe kerül, a rasetsunk kapni fog a lehetőségen. - Nem lepett meg, hogy Matsumae falazott Izayoi-sannak. Rengeteget vesztene vele, ha feladná őt, és ha jól tudom, egyébként is jóban vannak - mondja Shinpachi, majd egy nagyot sóhajt. - Ha igazad van Hijikata-san és igazából egyetértek veled... még kevésbé tetszik, hogy belerángatjuk Izayoi-sant. Ha bármi balul sül el, nagyon komolyan megsérülhet, és nem örülök neki, hogy belerángatunk egy kivülállót. - Ezzel én is egyetértek - bólint Hijikata. - De Izayoi különösen alkalmas arra, hogy csali legyen, erről meggyőzött a beszélgetésünk. És ami még fontosabb, kellően talpraesett, és hajlandó segítséget nyújtani. Erre szükségünk van, ha gyorsan és jól akarunk eljárni, akkor is, ha kockázatot kell vállalnunk. Akai az elmúlt pár mondat alatt csendben volt, de erre a kijelentésre ismét megszólal - szinte már számonkérőnek hat a hangja. - Mit mondott neked, amitől ennyire biztos vagy a dolgodban? Hijikata vet egy pillantást Akaira, a tekintete egy pillanatra kissé szigorúnak és fürkészőnek hat, aztán megrázza a fejét. - Ahogy mondtam, az alibije személyes és meglehetősen érzékeny jellegű. Nem szívesen rejtegetek ilyesmit, különösen nem kényes helyzetben, de kivételesen legyen elég annyi, hogy az ártatlansága biztos, ahogy az is, hogy tud segíteni nekünk. Akai ismét csendben van, aztán bólint... ellentétben a korábbi, számonkérő hangnemmel ez valahogy elismerőnek hat - Hijikata képtelen megállapítani, pontosan miért, de mindenesetre hálás azért, mert elfogadta a helyzetet. - Rendben - feleli a lány, és a hangja is kicsit ellágyul. - Akkor azt hiszem jobb lenne egy kicsit félrevonulnunk a tervezéshez, az utca közepén túlságosan is szem előtt vagyunk. - Egyetértek. Ezen a környéken sok a templom ezért viszonylag nyüzsgő, de egyúttal találni csendesebb helyeket - ha még ma este szeretnénk megejteni a rajtaütést, nem tudom érdemes-e azonnal visszamennünk a szállásra. Talán csak időt pazarolunk vele. És akármennyi veszélyt jelenthet egy rasetsu, pusztán a tervünk és az ellenfelünk természetéből adódóan nem lenne jó, ha túl sok embert vonunk be. Akai biccent, majd rögtön neki is áll nézelődni, kicsit ki is mozdul a körből, hátha kiszúr valamit. Végül egy egészen elkülönülő, kiüresedett szentély környéke felé int. -Az ott megfelel? Mikor odaérnek, először átvizsgálja a területet, majd megnyugodva, hogy nem leselkedik utánuk senki, ismét Hijikatára néz. -Ha van ötleted, ne tartsd vissza. - Viszonylag egyszerű. A szerencsénk, hogy a Shinsengumi nem ritka vendég Shimabarában, a fiúk gyakran járnak oda kikapcsolódni. Ha Izayoi elvonul, és nem fogad vendégeket, nyilvánvalóbb célponttá válik, a rasetsunk könnyen elintézheti. Ha pedig Shimabarán belülről származik, vagy legalábbis segítséget kap onnan, tudni fogja, hová menjen, mi viszont a közelben maradhatunk, komoly gyanú, vagy akár kellemetlenség keltése nélkül. Akai és Yamazaki is jól értenek a megfigyeléshez és az eltűnéshez, ők végig szemmel tudják tartani Izayoi-donót is, és tarthatják a kapcsolatot azokkal, akik kicsit távolabb helyezkednek el. Ha bármi, bárki gyanús tűnik fel, azonnal odaérhetünk, sarokba szoríthatjuk, és kideríthetjük, hogy valóban ő-e az emberünk. - Szerintem működhet - feleli Akai, egy sanda pillantást vetve Yamazakira. - Megoldjuk. Hm... Gyors kérdés, egy rasetsunek mennyire élesek az érzékszervei? Van egy amolyan... Eltűnős talizmánom, ami emberekkel szemben tökéletes, főleg sötétben, de nem tudom, hogy ilyesmi lény ellen mennyire működhet... - Megnézhetem? A papírtalizmánokhoz jól értek - ha Akai odaadja, hozzáteszi. - Ahogy mondtam, nagyon jó kérdés, hogy a rasetsukkal kapcsolatban mi az igazság, és mi csak szóbeszéd. Hallottam olyanokat, hogy éjszakai lények, végülis az alvilág őreinek is tartják őket, logikus lenne. Ebben az esetben valószínűleg jobban látnak a sötétben, mint egy átlagember. De... - elgondolkodik. - A talizmán még így is segíthet valamennyit. - Megnézhetem? A papírtalizmánokhoz jól értek - kérdezi Hijikata kissé eltöprengve... a lány vonakodik kicsit, mielőtt átnyújtja a talizmánt. A férfi megfigyeli a vonásokat - elég precízek, kicsit másfajta mágiának tűnnek, mint amit ő tanult, de érthető okokból: az ő tudása szellemek ellen való, Akai célpontjai pedig nyilvánvalóan inkább emberek lehettek. Közben folytatja. - Ahogy mondtam, nagyon jó kérdés, hogy a rasetsukkal kapcsolatban mi az igazság, és mi csak szóbeszéd. Hallottam olyanokat, hogy éjszakai lények, végülis az alvilág őreinek is tartják őket, logikus lenne. Ebben az esetben valószínűleg jobban látnak a sötétben, mint egy átlagember. De... - elgondolkodik. - A talizmán még így is segíthet valamennyit.
- Van vérrel írt változat is nálam, az értelemszerűen erősebb... Reménykedjünk, hogy elég lesz - mondja a lány, aztán gyorsan hozzáteszi. - A sajátom, megnyugodhattok. - Megnyugodtunk - mosolyodik el szárazon Hijikata. Aztán visszaadja a talizmánt. - Azt hiszem, értem a lényegét. Bízom benne, hogy elég is lesz. A hagyományosabb képességeitekkel együtt különösen. - A hagyományos képességeimet emberek ellen találták ki... De ettől még hiszem, hogy megoldom így is. Most azonnal kezdjük a műveletet? - Ahhoz kicsit távol vagyunk Shimabarától. És meg akarok hallgatni mindenkit. Nagakura, Yamazaki? Van valami hozzáfűznivalótok? Shinpachi válaszol először. - Hány embert lenne érdemes vinnünk? - kérdezi. - Én úgy gondolom, a többi kapitányt nem kéne bele keverni, de a saját embereimből hoznék pár megbízhatót, akik be tudnak olvadni, biztos ami biztos. Azon kívül ez a csapat talán elég lenne. Mit gondolsz? - Egyetértek, ne keverjük bele a többieket - feleli Hijikata. - Már csak azért sem, mert szeretném ezt csendesen intézni. Ikedayából elég egy egy évre. Ha túl sokszor agyaljuk meg látványosan a problémás eseteket akkor nem rendfenntartók, hanem bajkeverők leszünk az emberek szemében, azt meg már így is túl sokszor hallani. Válaszd ki azokat, akiket legalkalmasabbnak találsz. - Rendben - válaszolja a nő. - Ősszeszedem őket, aztán találkozunk Shimabarában. - Nagakura-san - Szólal meg Yamazaki is - és Hijikata-san. - Hajol meg mindkettejük felé. - Azt hiszem az lenne a legjobb, ha ma estére nem lennénk annyira feltűnőek - mondja.- Ezúttal otthon hagyhatnánk a haorikat. Ha annyira természetesen nézünk ki, amenyire lehet, a rasetsu vagy a segítője sem fog talán gyanút és menekül el mielőtt megtalálnánk. Hijikata pár pillanatra elgondolkodik, de a javaslat logikus. Lehet, hogy a Shinsengumi gyakori vendég volt Shimabarában, de biztos, hogy egy szellem is meggondolná, hogy akkor csap-e le, amikor ők is ott vannak. - Egyetértek. Készüljünk fel, gyerünk! - mondja végül, a csapat pedig visszaindul a Mibu-derába. A rajtaütés előtt ő maga is felkészül. Mindkét kardja vele van, mint általában, de ezúttal Kunihiro Horikavát készíti elő - valószínű, hogy arra lesz nagyobb szükség. Furcsa belegondolni, hogy mennyire ritkán forgatta. Elrak néhány papírtalizmánt is, indulás előtt még végigfuttatja egyszer az ujjait a vonásokon, hogy biztos legyen benne, egyik sem kenődött el, és a papír sem sérült meg úgy, hogy ne legyenek hatékonyak. Amikor már felkészültek az indulásra, még egyszer odalép Akaihoz: - Akai! - szólítja meg, és ha a lány odafordul hozzá, előhúz egy talizmánt a kimonója ujjából. - Ez még jól jöhet, Yamazakinak is adok egyet. Elég egyszerű mágia, jelzi a szellemek jelenlétét. Ha közel járnak a tinta vörös lesz, és derengeni kezd. Rasetsun még nem használtam, szóval ne hagyatkozzatok rá túlságosan, de ha jelez valamit, érdemes figyelni.
|
|