Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Apr 18, 2021 14:33:05 GMT 1
Post by Raven on Apr 18, 2021 14:33:05 GMT 1
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Apr 18, 2021 14:46:47 GMT 1
Post by Raven on Apr 18, 2021 14:46:47 GMT 1
破壊の風 (Hakai no kaze) A romlás szelei Aria : Hijikata Toshizo & Lyzy04 : Akai Yuki Hijikata
A város már most fesztiválra készül, neked viszont nem igazán van időd most ezzel foglalkozni. Kyoto még nyugodt, de titeket sem kerültek el a hírek. Az ország több pontjából is hallottátok, hogy egy erős szellem falvakat, vagy harcos csapatokat támadott meg. Az első pár hírnél Kondo még legyintett azzal, hogy az esetek mögött több szellem áll, de egyre valószínűbb hogy ez nem így van és mivel ezt ő is kezdi belátni, valószínűleg előbb utóbb az egész a ti nyakatokba fog szakadni. Viszont mást is rebesgetnek, csapatosan támadó Onikat, és Bakemonokat. Fél szellemeket, akik kiirtják a saját szülő falujukat. Persze a hírekben szép számmal vannak álhírek és hazugságok is, de ezeket egyre nehezebb kiszűrni. Hallottátok azt a mesét is miszerint ez a szellem sárkányokra is rátámadt. Márpedig ha le tud győzni egy ilyen istenszerű lényt, akkor ti megalíthatjátok, ha szükséges? És eleve miért? Mi haszna származik egy szellemnek abból, ha megöl egy sárkányt? És ezek csak a természetfeletti események. Amik miatt fájhat a fejed. Nem beszélve a költözésről, ami még belül is megosztja kicsit a csapatot. Ma már szerencsére ezzel nem kell foglalkoznod, de még így is kaptál egy elég furcsa meghívást estére. Egy kölyök kereset meg délelőtt és egy levelet, nyomot a kezedbe.
„Találkozzunk este a Zeraniumi-ban. Tudok pár dolgot a Vörös Hold nevű szellemről és érdekel az is amit ti tudtok. Plusz még lógsz nekem 5 ryo-val.
Michikore Shibata”
Csak egyszer találkoztál vele és bár maga a férfi hagyott benned nyomot a név először nem mondott sokat. Michiko-val közvetlen az után találkoztál, hogy magad mögött hagytad az Abe-kat. Egy faluban futottatok össze, a férfi akkor mondott le a papságról. Az asztalánál ült és a kettétört pálcája felet próbálta a lehető legrészegebbre inni magát pedig alig volt 18 vagy 17. Amikor pedig kifogyott a pénzből tőled is megpróbált összekaparni egy keveset, hogy még több italt vegyen. Valahogy egyszerre is sikerült tovább menetek másnap abból a fogadóból. Józanabbul egy kicsit jobb társaságnak bizonyult. Valahogy pont, mint Kondo gyorsan kiszedet belőled mindent, nem volt benne semmi manipulatív egyszerűen csak megbízhatónak tűnt. Ő is sokat beszélt, emlékszel, hogy egy ponton felajánlottad neki hogy tartson veled, amire csak annyi volt a válasza, hogy nem egy nagy kardforgató és egyébként is van egy hercegnő, akit meg kell mentenie. Ez az előtt volt, hogy megtámadtak titeket az úton. Semmi, amivel ne tudtál volna elbánni első ránézésre. Bár oni akik csupán a veletek tartó szekér tartalmát akarták felfalni. Amikor figyelmeztetted a férfit, hogy maradjon, hátra mert különben még meg talál halni harc közben nevetve fel tett öt ryo-t arra, hogy ez nem fog megtörténni. Bár a botja törött volt de Michiko shinto mágiát használt mikor megküzdöttetek az onikkal és valóbban sokkal erősebb volt, mint amilyennek tűnt.
Később hallottad a pletykákat miszerint sötét pap lett belőle. Nem tudhatod biztosan igazak-e ezek a hírek, minden esetre nem túl bizalom gerjesztőek.
Már majdnem eléred a fogadót amikor neked ütköznek oldalról.
Okita ütközött beléd és még mielőtt meglátod már hallod is hogy miért.
-Húz a fenébe yasha, elegem van a hülyeségeidből, és ez egyébként sem ingyen konyha!
-De Hanami-chan…
-Ne Hanami-chanoz itt nekem!- Az alacsony fiatal lány ebben a percben vesz észre téged is.- Oh… Hijikata-san örvendek.- Teljesen hangnemet váltott és meghajol feléd. Soji szeme felragyog melletted.
-Hanami-chan mi lenne ha Hijikata-san-t is meghívnád ebédre?- Hanami arca egy másodperc alatt elsötétedik.
-Nem etetlek meg te fehér kígyó, kéregess máshol!- Azzal rátok csapja az ajtót.
-Kígyó?- Néz döbbenten a félszellem.- Szerinted is úgy nézek ki, mint egy kígyó Hijikata-san?
Megvárja, a válaszod aztán legyint.
-Egyébként merre mész? Veled tarthatok?- Kérdésként teszi fel, de ha nemet mondasz is ugyanúgy követ, amíg egyenesen el nem küldöd.
Végül megérkeztek/vagy megérkezel a fogadóba. Ahol rögtön ki is szúrod a férfit. Ahogy egy üveg szaké fölött nézegeti a papírjait. Bár ő is kiszúr, de nem jelez neked, nehogy magára vonja ezzel a figyelmet. Ahogy helyet foglalsz, finoman fejet hajt, majd, ha nem küldted el Sojit megjegyzi.
-Tudom hogy nem írtam le, de reméltem hogy csak te jössz, és nem rángatod magaddal a fél Shinsengumit.
Akai Yuki
Mire a városba érsz, már jócskán zajlanak a fesztivál előkészületei habár még jócskán arrébb van maga az ünnepély. Már fél éve hogy mindent elvesztettél az óta nem sokat hallani felőled. Persze előtte sem lehetett, hiszen ez a ninják egyik védjegye. Te viszont igen is hegyezted a füledet. Még ha nem is futottál a szellem után, de figyelted a fel-felcsapó pletykákat és híreket. Az egyik ezek közül, hogy, Kyotóban találhatsz egy sötét papot, aki tudja ki valójában az a szellem, aki lemészárolta a családodat. Még ha nem is hitted el, vagy ha nem is érdekelt, valamilyen oknál fogva a megérzéseid és a lábaid akkor is ide hoztak. Sőt egészen egy kicsi fogadóig vezettek, amit valaki egy fura külföldi virágról nevezett el nem tudni, hogy miért, még csak nem is hangzik, jól hogy, Zeraniumi. Viszont belülről egészen barátságos. Kellemesen meleg, habár oda kint is végre kezd langyosodni az idő. És a fogadós lány is rögtön megtalál, hogy hozhat-e neked valamit.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Apr 18, 2021 20:39:27 GMT 1
Post by Aria on Apr 18, 2021 20:39:27 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg Még nem volt teljesen sötét, amikor Hijikata kilépett a főhadiszállás kapuján. Miután délelőtt megkapta a levelet, egyeztetett Kondou-val, hogy este távozik egy időre - a férfi nem szívesen nézett szembe az érkező hírekkel, legalábbis Hijikatát magát már egy ideje aggasztották a titokzatos szellemről érkező pletykák, mikor Kondou még elkönyvelte szerencsétlen egybeesésnek. Kyotóban magában is megvoltak a gondok, tulajdonképpen mindig, így valamennyire megértette a parancsnok véleményét, és meghajtotta a fejét a döntése előtt, de elérték azt a pontot, hogy többé nem lehetett legyinteni a történtekre. Akármi volt készülőben, azt sejthette, hogy nem fognak kimaradni belőle, és a szellemeknek megvolt az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy nem tartották tiszteletben az emberek saját problémáit. Ellenkezőleg - inkább mindig pont a legrosszabb pillanatban okoztak valami káoszt. Ha ezt figyelembe vette, még szerencsésnek is érezhette magát: végülis most épp a legnagyobb bajuk a nyomorult Nishi Hoganji ügy volt. Legalább maga a város nem tervezett széthullani körülöttük. Vagyis a levél tulajdonképpen pont jól jött, nyomot jelentett, amin el lehetett indulni, ami alapján legalább egy kicsit felkészülhetett mindarra, ami várhatóan a nyakukba szakadt a jövőben. Úgy tervezte, hogy egyedül megy, hivatalos minőséget mellőzve. A kardjait magánál tartotta, de így kerülhette a feltűnést. A férfire, aki a levelet írta még emlékezett, bár futó ismertség volt, évekkel korábbról - igazából pont azokból az éveiből, amikor talán a legtöbb ismertséget kötötte. Kicsit tőle is őrült döntés volt, mikor évek munkája után ott hagyta Hikotoshit, hogy inkább Kondou-t kövesse, de nem bánta meg. Most már semmiképp. Michikoréről viszont akkor nem kapta a legjobb első benyomást - egy részeg volt papnövendék, aki szakéra kuncsorog alamizsnát, nem éppen bizalomgerjesztő, határozottan emlékezett rá, hogy nem túl barátságosan utasította el a kérését. Másnap viszont mégis egymás mellé keveredtek, nem egy helyre mentek, de egyelőre egy irányba, és kiderült, hogy amikor épp nem szállt fejébe az alkohol, nem is annyira kellemetlen ember. Nem vallotta volna be, hogy egy kicsit Kondou-ra emlékeztette, de a dolognak valószínűleg szerepe volt abban, hogy felajánlotta, hogy csatlakozzon hozzá... Michikore akkor nemet mondott, és majdnem ennyiben maradtak. Az öt ryo-s incidens akkor történt, mikor út közben belefutottak pár oni-ba. Hijikata személy szerint az egész fogadást abszurdnak tartotta, igazából nem is ment bele, de a férfi az út hátralévő részében a nyakán lógott azért a bizonyos öt ryo-ért. Tulajdonképpen a végén azért adta meg neki, hogy hallgasson el. Legalább így abban biztos lehetett, akármilyen információt ad a férfi, nem fog tíz ryot fizetni egy fogadásért, amibe igazából bele sem ment - mert nagyon sok minden épp elég zavaros volt. Michikoréról csak pletykákat hallott azóta, de azok épp elég okot adtak, hogy legalább óvatos legyen, ha találkozik vele. Az emberek változnak - és ő már régen sem tudott sokat a férfiről. A fogadóhoz közelítve hirtelen oldalról nekiment valaki. Nem kellett sokat gondolkodnia rajta, ki az... Okita elég feltűnő jelenség volt - sajnos nem csak azért, mert félszellemnek született. És a jelek szerint ezúttal is ez a tulajdonsága csapott le rá. - Souji, mi a poklot... - ...műveltél éppen?, akarta mondani, de amint a lány is feltűnt az ajtóban, már nem volt mit kérdezni. Egy pillanaton belül a lány őt is megszólítja, és meghajol - Hijikata kicsit szintén meghajtja a fejét válaszként, de azonnal megállapítja, hogy Okita tökéletes lehetőséget lát a helyzetben. -Hanami-chan mi lenne ha Hijikata-san-t is meghívnád ebédre?
-Nem etetlek meg te fehér kígyó, kéregess máshol!
-Kígyó? - Okita döbbenten pislog rá. - Szerinted is úgy nézek ki, mint egy kígyó Hijikata-san?
- Egyáltalán nem. Én biztos, hogy egy nagyszájú tengu-hoz hasonlítottalak volna - mondja a yashának. - Egyébként merre mész? Veled tarthatok?
- A Zeraniumiba, és nem - válaszolja, de végül nem tesz megjegyzést, mikor Okita ennek ellenére is lelkesen a nyomába szegődik. Igazából ennyi idő alatt már meg is szokhatta. Amikor belépnek a fogadóba, nem nehéz felismerni a férfit. Változott egy keveset azok óta a napok óta, mikor találkoztak, de így is könnyen kiszúrja. Int Okitának is, és elfoglalja a helyét az asztal mellett. - Tudom hogy nem írtam le, de reméltem hogy csak te jössz, és nem rángatod magaddal a fél Shinsengumit. - érkezik a megjegyzés. - Okita aligha a fél Shinsengumi - mondja, majd rövidesen hozzáteszi. - És ő is hallhatja, amit tudsz.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Apr 19, 2021 1:02:52 GMT 1
Post by Lyzy04 on Apr 19, 2021 1:02:52 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Fél éve. Fél éve élek csupán egy kósza senkiként, otthon, barátok, bármi nélkül. Nincs, ki ismerjen, nem tartozom sehová. De hisz ilyen egy shinobi élete, nem? Névtelen árnyék, életének egyetlen célja pedig a küldetés végrehajtása, semmi több. De nekem nincs küldetésem. Akkor most mi a célja az életemnek? Mit tegyek? Hová menjek? Kihez forduljak? A klánom mindig mellettem állt és támogatott… Yamime, Gin, Ryuu, a többiek… Sosem voltam egyedül vagy feladat nélkül, és most, hogy magamra maradtam, teljesen elveszettnek érzem magam. Tanácstalan vagyok…
Fél éve teszi fel magának ugyan azokat a kérdéseket nap, mint nap, egy érzés azonban mindig hajtja előre. Nem tudja megmagyarázni, sosem tudta, mégis, mindig hallgatott rá, egész életében. A belső iránytűje eddig jó szolgálatot tett és most sem kételkedik helyességében. Mikor hat hónapja elindult Ezo-ból, nem tudta, hol fog kikötni és miért, csak hagyta, hogy vigye lábát az út, követte megérzéseit Délnek, egészen Kyoto-ig. Mikor hónapok utazása után végre a városba ér, jócskán zajlanak a fesztivál előkészületei, minden teli van fényekkel, lámpásokkal, különböző díszekkel. Csak úgy nyüzsög a város. Nem csodálom, hogy folyton fel akarják gyújtani… Olyan az egész, mint egy meggajdult rajzó hangyaboly. A fekete viharfellegekre emlékeztető Arashi hátán lovagol végig a kikövezett utcácskákon, a ló patái hangosan koppannak minden lépésnél. Bárcsak a lovak is tudnának lopakodni… Végül egy fogadó előtt megállva úgy érzi, megérkezett céljához. Zeraniumi? Ki adott ilyen gyökér nevet ennek az étkezdének? Bár ideérkezésének értelme egyelőre rejtve áll előtte, nem zavartatja magát, a nyeregben kissé elhasalva átveti jobb lábát bal oldalra és lecsusszan a ló oldalán, puhán és szinte hangtalanul érkezve a talajra. Megpaskolja a fekete mén nyakát, majd ujjait átfuttatja az állat sörényén, végül füle tövénél kezdi finoman masszírozni. Onnan fut le keze a ló homlokára ’s puha orrára, hogy megcirógassa azt.
-Légy jó Arashi, emlékezz, mit tanultál. Ha valaki lopni próbálja a cuccaimat vagy megkísérel elvinni téged, rúgd fel a rohadékot. –vigyorog a lóra.
Emlékszem, ezt még Ryuu mondta nekem. A taishu pónik természetüknél fogva igen szelídek, így, hogy ne forduljon elő az a kellemetlenség, hogy elkötik a lovát, megtanította rá, hogy a gazdáin kívül mindenkit megtámadjon ilyen esetben. Csodálatosan okos és hűséges ez a paci… Pedig nem mai csikó. Mégis, fáradhatatlanul szelte át velem fél Japánt.
Egy kötelet átbújtat a zabla karikáján és azzal köti ki paripáját, utána mit sem tudva, mire számítson, vagy mit keressen, belép a fogadóba. Kyoto… Mit kereshetnék egy Kyotoi fogadóban? Talán annak a szellemnek van ehhez köze? Hisz az a pletyka járja, hogy egy sötét pap tud róla egyet ’s mást… Esetleg most megtudhatok valami konkrétabbat is. Talán fel kéne keresnem őt… De mit érnék igazából vele? Semmit nem tehetek egy szellem ellen… Ahogy ezen gondolkozik, az ingyen információ gyakorlatilag az ölébe hullik. Mikor átfutja szemével a belteret és annak vendégeit, azonnal kiszúr egy igen érdekes párost. Egy hófehér – és első ránézésre igen idegesítő – yashát és a hírhedt Shinsengumi parancsnokhelyettesét, Hijikata Toshizo-t. Épp ekkor ülnek le egy harmadik furcsa figura asztalához, Akai pedig kapva az alkalmon a hozzájuk legközelebbi üres asztalhoz telepedik le. Oldalán egyetlen, vérvörös tokban fekvő wakizashi lóg, ruhájának rejtettebb hajlataiban viszont még megbújik egy-egy kunai, combjáig felérő csizmájának szárában pedig egy rövidebb tanto.
-Üdv, onigirit kérnék. –mondja tömören a felszolgálólánynak, majd amennyire csak tudja, hegyezi fülét a nem sokkal mellette ülő társaság beszélgetésére. Shinsengumi, mi? Az Ikedaya incidens óta elég nagy nevet szereztek maguknak… Nem mintha nem szimpatizálnék velük. Mondjuk ha egy yashát is bevesznek maguk közé, nem tudom, miféle rendszer alapján válogatják meg a tagjaikat, de elég elbaszott lehet… Vagy csak hiperpraktikus és kevésbé előítéletes, mint én. Kissé elmélázik a szamuráj-wannabe csapaton. Igazából tényleg elég szimpatikusak… Hisz egyszer régen én is szamuráj akartam lenni… Valamint úgymond a Shogunátus oldalán álltam… És jelenleg is inkább velük értek egyet. Talán megfontolhatnám a csatlakozást oda… Hisz, ha azt a fehér izét is bevették, egy ninja nem okozhat gondot, vagy tévedek?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 17:13:41 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 17:13:41 GMT 1
破壊の風 (Hakai no kaze) A romlás szelei Aria : Hijikata Toshizo & Lyzy04 : Akai Yuki Hijikata:
A férfi fintorogva sóhajt egyet, de úgy tűnik gyorsan bele törődött Okita jelenlétébe. Kitölt magának egy pohár sakét majd lassan óvatosan bele kortyol.
-Nemrég Hiroshimában jártam mert egy régi barátom erősen sugalta hogy keresem fel az ottani szerzeteseket.- Mielőtt fojttatja iszik még egy kortyot, majd elhallgat pár másodpercre. Melletted Okita már szinte rá veszi magát, hogy sürgesse kicsit, mire ismét megszólal. - Mire odaértem a szentélybe már nem volt kivel beszélnem. A szentélyből csak néhány izzó deszka és szobor maradt.- Ismét belekortyol a pohárba majd újra tölti azt.- Senki nem élte túl. De így sem mondhatnám hogy teljesen fölösleges volt oda utazni. A könyvek és tekercsek közül párat sikerült megmenteniük. Nem volt egyszerű rájuk bukkanni.- Elővesz egy kis megfeketedett bőrrel borított könyvet és az asztalra helyezi elétek.- Ez az egyik amit találtam. Nagyjából 200 éves lehet. Talán egy kicsit több. Úgy vélem érdemes lehet beleolvasnod. Sok részén elmosódott a tinta de a fontosabbak még olvashatóak. Említ benne egy sötét papnőt akinek a neve Higashikuze Kuroshi. Ismerős? Mert néhány legendában a Vörös királyt legyőző papnőt Higashikuze vagy Higashikaze Tsubaménak vagy Aitoshi-nak hívják.- Okita elfintorodik, ahogy a férfi befejezi.
-Az nem egy gyerekmese?-Kérdezi.
-Ki tudja?- Von vállat Michiko.- Minden kisgyerek ismeri a történetet. Talán van valami alapja. Vagy csak véletlen. Minden esetre néhány dolog amit említ eléggé hasonlít a történetben szereplőkre.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 17:23:57 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 17:23:57 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg Hijikata némán hallgatja a férfit egy darabig, majd átveszi a könyvet is - egyelőre azonban épp csak belepillant... ki tudja, olyan információkat tartalmaz-e amikor egy nyilvános étkezdében is nyugodtan átnézhet. Okita szavaira a gyerekmesével kapcsolatosan biccent, majd ismét Michikóra néz. - Úgy gondolod, hogy ennek a történetnek, és ennek a sötét papnőnek köze volt ahhoz, amiért a szentélyt elpusztították, és azokhoz az eseményekhez, amik miatt az egész országban őrület van? - kérdezi. Egyelőre még nem tudja eldönteni, mennyire veheti komolyan a kapcsolatot a két dolog között, de semmiképp nem utasítja el a lehetőséget.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 17:39:35 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 17:39:35 GMT 1
-Ha már úgyis a kezedben van a könyv Hijikata-san olvas bele, a teljesen fekete oldal után.- Ha beleolvastok közben csak némán elkortyolgatja a sakéját.
“ Magam sem hiszem hogy sikerült de Kazayuki megölte Kuroshit. Hiába volt majd kilencven éves az a nő még mindig mintha húsz lett volna. Hány ártatlan életét kellet vajon ezért ontania? Többé már nem számít. De akárhogy próbálom is nem tudom rávenni hogy a lánnyal is végezzen. Alig tizennégy de már úgy néz ki mint az anyja, a szemei viszont vérvörösek. Kazayuki biztos benne, hogy taníthatja a lányt. Engem inkább megilyeszt a tehetsége. Az anyja kishíján mindenünket elpusztított... és azok a szemek. Ha híhetek a pletykáknak és tényleg az a förtelem az apja, ahogy mondják. Vajon milyen hatalmas a lány. Holnap még egyszer megpróbálom rávenni Kazayukit hogy elpusztítsuk, ha nem megy bele... Az istenek óvjanak meg mindanyiunkat... Egy szörnyeteget hagyunk életben, biztos vagyok benne.”
-Nem. Mielőtt kérdeznéd. Kazayuki naplója nincs meg. Talán nem is vezetett. De Naotomo akinek a naplóját olvasátok később is ír a lányról. Bár sehol nem írja le direkt mintha félne a gondolattól. De az én teóriám az, hogy a félszelem lány apja valójában a Vörös Démon király, vagy legalább is a szellem aki az alakját ihlette.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 17:52:34 GMT 1
Post by Aria on May 27, 2021 17:52:34 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg Hijikata bólint, és felcsapja a könyvecskét - először csak ő maga nézi, de rövidesen úgy fordítja, hogy Okita is bele tudjon olvasni. A tekintete gyorsan végighalad a sorokon. - Ha tényleg ő az apja, akkor iszonyatos hatalma lehet - motyogja a férfi. - És szinte biztos, hogy nem halandó, de legalábbis sokkal tovább élne mint egy ember. Akár elég sokáig ahhoz, hogy ma is életben legyen. Elgondolkozik. Az országban történtekről sokszor zavarosak voltak az információk. Tudta, hogy egy rendkívül erős szellem okozott sok helyen katasztrófákat, egy szellem, aki potenciálisan elég erős lehetett ahhoz, hogy akár egy sárkánnyal is szembeszálljon... pedig a sárkányok jóformán isteni lények voltak. Ráadásul, amennyiben valóban egyetlen szellemről volt szó, a céljai távolabbra nyúltak - egy egyszerű szellemnek nem lett volna túl sok oka egy ilyen döntésre. Amennyiben viszont egy félszellemről volt szó, aki a Vörös Démon Király lánya... nos, ez ha ki nem is tisztított mindent, de már adhatott néhány ötletet, hogy hogy volt képes véghez vinni mindezt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 18:15:19 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 18:15:19 GMT 1
-Igazából...- Kezdi Michiko és egy rövid pillantást vet Okitára.- Nem tudjuk meddig élnek a félszelemek. Nem igazán szokták elérni az öreg kort.- Okita szemében megvillan valami, talán düh, de nem teljesen egyértelmű.- Voltak mestereim akik azt feltételezték, hogy egyesek akár élhetnek majdnem olyan soká is, mint egy szellem. Én személy szerint nem hiszek ebben. Meg van az oka a legtöbb yasha miért nem él a jó esetben is egy-kétszáz évnél tovább. És azt sem tudjuk mennyire lehetnek hatalmasak. De ha csak feltételezzük.- Itt lehalkítja a hangját.- Ha feltételezük, hogy van valahol egy, aki egy olyan démontól fogant akinek az ereje szinte a Kamikéval vetekedett, és egy olyan nő adott életet neki, aki a mágiájával szellem hadseregeket volt képes elpusztítani. Már a legenda szerint.- Teszi hozzá. A hangjából érezni, hogy ezzel a résszel kapcsolatban ő is szkeptikus azért.- És a napló szerint ezt a yashát, már ha egyáltalán nevezhetjük így, még jól képzet papok ki is okították. Belegondolni is rossz mire lehet képes. Igazából, a mi érdekünkben, minden ember érdekében, nagyon remélem, hogy a legendák túloznak. Persze az sem lehetetlen, hogy simán tévedek. - Ahogy felemeli a poharat hogy ismét belekortyoljon az italába megérzed egy szellem jelenlétét a plafonon, nagyon könnyed mintha csak eső illat áradt volna be egy pillanatra, de nem hagyod figyelmen kívül. Michikó felet megjeleni egy lebegő alak, Egy nő világos kék kimonóban. Okitával szinte egyszerre veszitek észre.
-Michiko-dono, sajnálom, hogy megzavarlak, de valaki megfigyel titeket.
-Hmm.. Csakugyan Yono?- Suttogja a férfi, a nő pedig csak bólint. Majd egyenesen Akaira néz áttetsző vizes szemeivel.
Akai:
Feltehetően hallottad az egész beszélgetést. Majd hirtelen mindenki egy pontra kezd figyelni a furcsa férfi válla föllött, te azonban hiába koncentrálsz nem tudsz többet kivenni egy ködfoszlánynál ami védelmezve gomolyog a férfi körül.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 27, 2021 20:24:06 GMT 1
Post by Lyzy04 on May 27, 2021 20:24:06 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Akai kényelmesen üldögélve várja a rizsgombócok érkeztét, miközben figyelmét a furcsa trióra irányítja. Ugyan szinte szűntelenül tekintget jobbra-balra, egyéb furcsaságokat vagy fenyegetést kutatva, arra azért figyel, hogy fő célpontjai mindig benne maradjanak a perifériás látásában, egy pillanatra se tévessze szem elől őket. A zajokat eléggé kizárja, csak az ő beszédükre összpontosít. Nem is tudtam, hogy Hijikata beszédhibás… Bár honnan is tudhattam volna. Annyi baj legyen... Minden nap tanul valami újat az ember. Főleg, ha más emberekről van szó… Egy gyors pillantást vet az előkerülő naplóra, azonban mivel se nem gondolatolvasó, se nem tud varázslatos módon könyvet olvasni úgy, hogy nem látja azt, emiatt egyelőre nem foglalkozik vele túlságosan. Talán elég értékes lehet ahhoz, hogy megérje ellopni… Mondjuk, ha tényleg csatlakozni akarok a Shinsengumihoz, nem épp a legjobb első benyomás lenne. Arcába lógó koromfekete tincseit kezdi igazgatni, hogy valamivel elfoglalja magát, de ezalatt is folyton kitekintget a frufruja mögül. Így veszi észre a három férfi testbeszédének hirtelen változását és a furcsa gomolygó jelenséget Michiko felett. Mivel nem tudja pontosan kivenni, mi is az, emiatt szemei talán a kelleténél tovább is elidőznek rajta (így is csak maximum pár másodperc), utána viszont ismét az asztalát kezdi vizslatni, miközben lehetőségeit veti össze. Egészen biztos vagyok benne, hogy gyanút fogtak, bár nem tudom hogyan. Talán el kéne tűnnöm… De az ilyen hirtelen lelépés csak még gyanúsabbá tenne. Nem mintha nem tudnék elmenekülni. Azonban ha maradok, kockáztatom a konfrontáció lehetőségét… Jobb esetben viszont nem szólnak végül hozzám semmit, ha elhiszik, hogy csak egy átlagos vendég vagyok. –egy pillanatra katanájára tekint- Izé… Átlagos vendég prémium wakizashival, nő létére… Van ilyen. Mély lélegzetet vesz és mindkét tenyerét az asztalra fekteti, hogy fürgén tudjon távozni, ám még mielőtt ténylegesen mozdulhatna, megjelenik a felszolgáló és átnyújtja neki az elkészült tálkányi onigirit. Egy tizedmásodpercre meg is lepődik, mert kissé kiment a fejéből, hogy rendelt bármit is, de végül inkább csak örül neki, hogy így tett. Ezzel már nem kell rossz és rosszabb választás közül döntenie valamelyik mellett, muszáj lesz maradnia. -Köszönöm szépen. –biccent a nőnek, majd jóízűen hozzálát falatozni, a trióról látszólag tudomást sem véve. A yasha egyelőre azzal a másik izével van elfoglalva, a furcsa krapek nem igazán csinál semmit, Hijikata pedig figyel engem. Ez eddig nem is rossz arány… De ha a gomolyag egy szellem és az árult el, esküszöm egyszer befogok egy onmyojit és mint valami rossz shuriken, azzal fogok dobálózni az ilyenek felé… -dühöng magában, bár ebből semmi nem mutatkozik meg rajta.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 28, 2021 22:43:16 GMT 1
Post by Aria on May 28, 2021 22:43:16 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg Hijikata elkapja Okita tekintetét, és óvatosan nemet int. A megjegyzést Michiko talán nem szánta sértőnek, de a férfi azért egyértelműen reálisnak érzi, hogy a fiú annak tartotta. A pap további szavait csendesen, de egyre jobban elkomoruló tekintettel hallgatja végig. Mert az igazság az, hogy ami történt... azzal még mindig összecsend, amit mond. Jó lenne elvetni a lehetőséget, jó lenne azt mondani rá, hogy legenda, de a jelen helyzetben - mind az emberek, mind minden más jelenlegi helyzetében - ez egyszerűen felelőtlenség lenne. Éppen tenne egy megjegyzést, amiben megemlítené azt, amit a sárkányról hallott, és érdeklődne, hátha Michiko még tud valamit, amikor megjelenik a szellem. Hijikata csak félig néz át a válla felett, hogy kiszúrja a lányt - nem fordul meg egyelőre, próbálja felmérni a helyzetet. Pár évvel fiatalabb lehet nála, és azonnal érzékeli a wakizashit is az oldalán, ami elég hamar eldönti, hogy valószínűleg nem csak az étterem egyik kíváncsi hölgyvendégéről van szó. Lehetséges, persze, de az esélyek nem affelé billennek. Az sem kétséges, hogy távozni akart, csak a felszolgáló megjelenésekor gondolta meg magát, és Hijikata azért abban az egy dologban biztos... ha sok is még a kérdés, nem lenne a legjobb, ha az itt elhangzottak sok illetéktelen fülébe jutnának. Erősen gondolkozik rajta, hogy nem reagál a lányra, megnézi, mit lép, de az pedig időhúzást eredményezne - ha tovább beszélnek, akkor pedig csak még több információt adnak olyasvalaki kezébe, aki potenciálisan fenyegetést jelent. Semmiképp nem túl jó a helyzet. - Jobb addig elintézni, amíg nincs probléma - a férfi sóhajt egyet, aztán megtámaszkodva az asztalon feláll, és odalép a lányhoz. Nem ül le, vagy hasonló, és egyértelműen számonkérő, sőt, kicsit szinte már fenyegető a hangneme. - Elnézést, ha megzavarom az étkezést - kezdi, de egyértelműen látszik, hogy pontosan tudja, nem zavar meg semmit. - De úgy vettem észre, kitüntetett figyelmet szentelsz az asztalunknak. Érdekelne az oka.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: May 30, 2021 1:28:19 GMT 1
Post by Lyzy04 on May 30, 2021 1:28:19 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Bár reménykedett benne, hogy legalább azt a pár onigirit elfogyaszthatja, mielőtt feltétlenül konfrontálódnia kellene az általa megfigyelt trióval, balszerencséjére nem így lett. Amint Hijikata megmozdul, gyorsan lenyeli az épp megrágott falatot.
„- Elnézést, ha megzavarom az étkezést, de úgy vettem észre, kitüntetett figyelmet szentelsz az asztalunknak. Érdekelne az oka.” –szólítja meg az asztala mellett álló férfi, mire ő fejét enyhén oldalra billentve ráveti ártatlanul csillogó, világoskék színe miatt nagyobbnak látszó szemeit és lágyan elmosolyodik. Első ránézésre igen barátságos benyomást keltenek kifinomult, nőies vonásai, azonban ha nem ragad le a csinos külsőnél és alaposabban is szemügyre veszi, felfedezhet benne valami hamiskásat. Fenyegetőnek nem lehetne mondani, de egyértelműen titkokat rejt. Kezeit ölébe engedi óvintézkedés gyanánt, hogy közelebb legyen fegyveréhez.
-Azt hinné az ember, hogy a Shinsengumi híresen jóképű –és ezzel még csak nem is hazudtam- parancsnokhelyettese már hozzászokott ahhoz, hogy az idegen nők is utána forduljanak, mikor megpillantják Kyoto utcáin. –kezdi vidám, ám cseppet kihívó hangnemben, amit egyszerre lehet jókedvű flörtnek és pofátlan szemtelenségnek venni- Igazán irreális elvárásaid vannak, ha egy nyilvános helyen furcsa alakokkal karöltve furcsa dolgokról beszélsz, de azt képzeled, senki nem fogja kicsit jobban kinyitni a fülét kíváncsiságában, nem gondolod? –még mindig ugyan az a stílus, de most már egyértelmű, hogy szívózik vele, ráadásul még igaza is van- Ha úgy kívánod, hogy a magamféle illetéktelen érdeklődők ne üssék bele az orrukat a szaftos pletykáitokba, legközelebb olyan helyszínt válasszatok, ahol ez nehezebben kivitelezhető. –most már feláll az asztaltól és a kisugárzása is kissé megváltozik, mintha kezdené levedleni azt a csalóka, finomkodó fátylat, és ezzel egyidőben halkabbra is veszi beszédét- Ha tényleg kíváncsi vagy, keressünk valami csendesebb helyet, mert én viszont szeretném csökkenteni a kockázatát annak, hogy egy hozzám hasonlatos kotnyeleskedő lefüleljen. Én nem akarok semmi rosszat, de nem mindenki ilyen „jóindulatú” ebben az országban. –egy kis szünetet tart, majd még hozzáteszi- Egyébként is fontolóra vettem, hogy beszélek veled.
Hijikata komoran hallgatja végig, egyelőre egyáltalán nem mosolyodik el a gúnyolódáson. Amikor viszont Akai a szavai végére ér, kissé felvonja a szemöldökét, és megjegyzi.
- Nos, ahhoz képest, hogy csak egy idegen nőt játszol, aki utánam fordult Kyoto utcáján, szépen kifejtetted, hogy nem az vagy - állja a lány tekintetét, és a hangjának gúnyos tónusa ellenére látszik, hogy egyelőre még nem érzi annyira bizalmasnak a helyzetet, hogy viccelődjön. Egy rövid ideig hallgat, aztán megjegyzi. - Ami azt illeti, nem szívesen hagynék itt egy beszélgetést, és vonulnék el egy "csendesebb helyre", még akkor sem, ha lenne valami fogalmam a szándékaidról - ismét megáll egy pillanatra, aztán közli. - De mivel nem vagyok egyedül, ezért kimehetünk a vendéglő elé. Sötét van, ilyenkor a város ezen részén már nem sokan járnak, és ha ennyire értesz a hallgatózáshoz, akkor talán azt is észreveszed, ha ott megfigyel minket valaki. Adok tíz percet, hogy meggyőzz.
A nő még egyszer kisöpri szeme elől elszabadult tincseit. Felajánlhatnám, hogy megvárom a beszélgetés végét, de az igazság az, hogy semmi kedvem most játszani a jókislányt. Nem leszek vele kedves csak úgy mert miért ne alapon. Hamiskás mosolyát továbbra is fenntartva válaszol.
-Az idegen nő még igaz is, bár az már nem, hogy csupán utánad fordultam az utcán. Igazság szerint csak véletlenül jártam erre és kaptam az alkalmon. Egyébként meg, bízok a képességeimben, minden bizonnyal észreveszem, ha figyelnek. Rendben, 10 perc bőven elég lesz. -bólint rá, szemeiben pedig remény csillan. Életem első állásinterjúja... -jegyzi meg magában szórakozottan.
Hijikata kér pár percet az asztalnál ülőktől, mialatt Akai még benyom egy onigirit.
Ha kiérnek az étkezde elé, akkor, még mindig láthatóan óvatosan (akár felkészülve egy támadásra), a lányra néz. - Hallgatlak.
Készségesen kifárad az étkezdéből a férfival, majd kint megáll vele szemben. Most már nem mosolyog, a kisugárzása is megváltozik. Bár látszólag nyugodt, valójában kissé izgul. Oké, most ne szúrd el Akai... Tényleg meggyőzőnek kell lenned, vagy oda az egyetlen légből kapott terved és kereshetsz tovább munkát...
-Tömör leszek. -jelenti ki határozottan, közben alaposan szemügyre veszi környezetüket fenyegetés után kutatva- Először is, tényleg csak kíváncsiságból hallgatóztam, mivel fontosnak véltem az elhangzó információkat. -kissé megrándulnak arcizmai, de sok változást nem lehet felfedezni tekintetében, melyet épp csak egy pillanatra emel le Hijikatáról- Feltételezhetőleg az általatok említett félszellem mészárolta le az én klánomat is. És bár a bosszúvágy nem hajt, nem akarom, hogy egy ilyen vad és veszedelmes teremtmény pusztítson végig Japánon. Ettől függetlenül is, de így még inkább, szívesen felajánlanám a szolgálataimat a Shinsenguminak. Egészen biztos vagyok benne, hogy hasznomat vennétek. Részleteket nem árulnék el, nem itt és nem most, ez arra nem alkalmas. De arról biztosíthatlak, hogy nem átlagos városi nő vagyok. -végig halál komolyan és egyenesen beszél, itt tart egy kis szünetet- Mellesleg... Szólíts Akainak. Akai Yuki. Már ha érdekel az ajánlatom...
Hijikata gyakorlatilag semmilyen reakciót nem mutat a lány monológja alatt... egyértelműen figyeli, keresi a jeleket, hogy mennyire őszinte, mire akar kilyukadni, aztán felvonja a szemöldökét.
- Ez nem éppen egy szabályos jelentkezési eljárás - közli, lazán karba fonva a kezét. - És ha az lenne, egyedül akkor sem dönthetnék róla. Parancsnokhelyettes vagyok. Nem a parancsnok - néhány pillanatra megint megáll, aztán megszólal. - De magát a gondolatot értékelem... bár még mi sem tudunk sokat, szóval ez egy elég elméleti kérdés. Amennyiben pedig igazat mondasz a képességeidről, és ezzel mások is egyetértenek, én nem vagyok ellene a lehetőségnek - mondja.
-Természetesen eredetileg nem most és nem így terveztem jelentkezni, de a kis szellem barátotok meghiúsította a tervem, miszerint csendesen végighallgatom a beszélgetést, majd valamikor később felkeresem az alakulat főhadiszállását egy "szabályos jelentkezési eljárásra". -hangja ismét csak enyhe gúnytól cseng, de csöppnyi elégedettség is belevegyül- Feltételezem, a további jelenlétem nem kívánt, én pedig nem szeretnék a kelleténél rosszabb benyomást kelteni az esetleges jövőbeni felettesemnél. Mikor tudnátok fogadni, hogy komolyabban is megbeszélhessük ezt? Yuki, bár próbálja leplezni, még így is határozottan lelkesnek tűnik. Ha megint tartozhatnék valahova, az... Jó lenne.
Hijikata agyán itt átfut, hogy elengedheti-e a lány nyugodtan, de arra jut, hogy bár a megbeszélés tartalma fontos volt, de nem kockázatos - nem hangzott el olyasmi, ami illetéktelen füleknek komoly problémát jelentene, így belemegy.
- A napokban keresd fel a főhadiszállást. Merem feltételezni, hogy tudod hol van - mondja, és először vegyül a nyersebb válaszokba egy kis humorral vegyes érdeklődés. - Közöld, hogy a Zeraniumi ügy kapcsán keresel, akkor el tudom intézni, hogy az őrök beengedjenek. Onnantól már közös döntésünkön múlik, hogy mire jutunk. Ez így megfelel?
-A napokban... Nincs valami nyitvatartási idő? Feltételezem, ha hajnali háromkor tűnök fel a Shinsengumi küszöbén tetőtől talpig felfegyverkezve, azt nem sokan értékelnék. -mondja komoran miközben mellkasa előtt összefonja karjait, majd egy pillanatra elmosolyodik. Természetesen csak szívózik, de elég könnyen hihetné rá azt az ember, hogy komoly kérdést tett fel- Igazából még csak most érkeztem a városba és egyelőre nem volt időm körülszaglászni, de nem fog gondot okozni, hogy kiderítsem, merre talállak titeket. -ismét egy kis szünetet tart és megkönnyebbülten sóhajt- Holnap ebéd után beugrok, az kényelmes időpontnak tűnik. És baromira unom már, hogy fel-alá keringek Japánban mindenféle cél nélkül, szóval nincs túl sok elvárásom, szerintem könnyen meg tudunk állapodni majd. Csak szeretném hasznossá tenni magam. -utolsó mondataiba némi fájdalmas utóhang vegyül és szemei is rövid időre elsötétednek- Köszönöm, hogy meghallgattál, Hijikata-san. -kissé fejet hajt, majd még megvárja a férfi reakcióját, utána búcsút int és lovához battyog, kinek rögtön elkezdi buksiját simogatni.
-Képzeld Arashi, lehet újra tartozni fogunk valahova... A Shinsengumi parancsnokhelyettese adott egy esélyt és még azért sem csapta le a fejem, hogy belekontárkodtam a titkos megbeszélésükbe. Na nem mintha hagytam volna... -meséli vidáman a póninak, amit Hijikata hallhat ha ott marad és figyel rá.
- Az őrök akkor is kint lesznek, csak olyankor ritkábban akarnak beszélgetni - közölte a férfi, hasonló tónusban, mint a lány... egyértelmű a cinizmusa, de nem túl éles a hangsúly. A további szavait némán hallgatja, majd, mikor a lány fejet hajt, hozzáteszi, kicsit könnyedebb hangsúllyal. - Mibu-dera. Hogy ne kelljen szaglásznod. –ezt Akai egy apró biccentéssel nyugtázza. Amikor elindul befelé, és még elkapja a lány lovával folytatott beszélgetését, magában azért csendben megállapítja, hogy nagyon reméli, hogy nem valami őrültnek ajánlotta fel a lehetőséget... és legfőképp, hogy amennyiben Kondou jól fogadja a lányt, gyorsan megtanul leszokni a megbeszélésekbe való "belekontárkodásról".
Yuki, miután a férfi távozott, eloldozza a kötelet amivel lovát kikötötte és a nyeregbe pattan, hogy tovább baktasson Kyoto utcáin, fontos információk után kutatva. Ha tényleg bekerül a Shinsengumiba, pár dologgal már rögtön a segítségükre lehet, ha sikerül rátalálnia pár rosszfiúra a környéken.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jun 11, 2021 0:29:31 GMT 1
Post by Aria on Jun 11, 2021 0:29:31 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg A lány felemeli a fejét, és lenyeli a megrágott falatot, ahogy nekiszegezi a kérdést. A lány kék szemei, és egész arckifejezése bizalomgerjesztőnek tűnik, de a férfi ebben a pillanatban határozottan nem érzi annak... kiszúrja a fegyvereket az oldalán, ahogy a kezét az ölébe ejti, és nem nehéz megállapítani azt sem, hogy valószínűleg ért a színjátékhoz. Azt hinné az ember, hogy a Shinsengumi híresen jóképű parancsnokhelyettese már hozzászokott ahhoz, hogy az idegen nők is utána forduljanak, mikor megpillantják Kyoto utcáin. – kezdi vidám, ám cseppet kihívó hangnemben, amit egyszerre lehet jókedvű flörtnek és pofátlan szemtelenségnek venni. Hijikata ebben a pillanatban egyszerűen figyelmen kívül hagyja a hangnemet. Csak várja a folytatást. - Igazán irreális elvárásaid vannak, ha egy nyilvános helyen furcsa alakokkal karöltve furcsa dolgokról beszélsz, de azt képzeled, senki nem fogja kicsit jobban kinyitni a fülét kíváncsiságában, nem gondolod? Ha úgy kívánod, hogy a magamféle illetéktelen érdeklődők ne üssék bele az orrukat a szaftos pletykáitokba, legközelebb olyan helyszínt válasszatok, ahol ez nehezebben kivitelezhető. – ekkor a lány feláll az asztaltól, és kicsit elhalkul... végre úgy tűnik, komolyan beszél, így a férfi aprót biccent. - Ha tényleg kíváncsi vagy, keressünk valami csendesebb helyet, mert én viszont szeretném csökkenteni a kockázatát annak, hogy egy hozzám hasonlatos kotnyeleskedő lefüleljen. Én nem akarok semmi rosszat, de nem mindenki ilyen „jóindulatú” ebben az országban. – egy kis szünetet tart, majd még hozzáteszi - Egyébként is fontolóra vettem, hogy beszélek veled.Amikor a lány a szavai végére ér, Hijikata kissé felvonja a szemöldökét, és megjegyzi. - Nos, ahhoz képest, hogy csak egy idegen nőt játszol, aki utánam fordult Kyoto utcáján, szépen kifejtetted, hogy nem az vagy - állja a lány tekintetét, és a hangjának gúnyos tónusa ellenére látszik, hogy egyelőre még nem érzi annyira bizalmasnak a helyzetet, hogy viccelődjön. Egy rövid ideig hallgat, aztán megjegyzi. - Ami azt illeti, nem szívesen hagynék itt egy beszélgetést, és vonulnék el egy "csendesebb helyre", még akkor sem, ha lenne valami fogalmam a szándékaidról - ismét megáll egy pillanatra, aztán közli. - De mivel nem vagyok egyedül, ezért kimehetünk a vendéglő elé. Sötét van, ilyenkor a város ezen részén már nem sokan járnak, és ha ennyire értesz a hallgatózáshoz, akkor talán azt is észreveszed, ha ott megfigyel minket valaki. Adok tíz percet, hogy meggyőzz. - Az idegen nő még igaz is, bár az már nem, hogy csupán utánad fordultam az utcán. Igazság szerint csak véletlenül jártam erre és kaptam az alkalmon. Egyébként meg, bízok a képességeimben, minden bizonnyal észreveszem, ha figyelnek. Rendben, tíz perc bőven elég lesz. A férfi néhány lépésből visszaér a saját asztalukhoz, és vet egy újabb, mintegy ellenőrző oldalpillantást a lány felé, mielőtt Okitához és Michikóhoz fordul. - Kétlem, hogy a lány veszélyt jelent, de valamiért beszélni is akar velem, és érdekel, miért hallgatózott - mondja végül. - Kimegyek a fogadó elé, váltok vele néhány szót. Pár perc múlva folytathatjuk. Ha kiérnek az étkezde elé, akkor, még mindig láthatóan óvatosan (akár felkészülve egy támadásra), a lányra néz. - Hallgatlak. A lány határozottan kezd beszélni... egészen meglepő határozottsággal. - Tömör leszek. - közben körbepillant... láthatóan tényleg ügyel az esetleges megfigyelőkre. - Először is, tényleg csak kíváncsiságból hallgatóztam, mivel fontosnak véltem az elhangzó információkat. - kissé megrándulnak arcizmai, de sok változást nem lehet felfedezni tekintetében, melyet épp csak egy pillanatra emel le Hijikatáról - Feltételezhetőleg az általatok említett félszellem mészárolta le az én klánomat is. És bár a bosszúvágy nem hajt, nem akarom, hogy egy ilyen vad és veszedelmes teremtmény pusztítson végig Japánon. Ettől függetlenül is, de így még inkább, szívesen felajánlanám a szolgálataimat a Shinsenguminak. Egészen biztos vagyok benne, hogy hasznomat vennétek. Részleteket nem árulnék el, nem itt és nem most, ez arra nem alkalmas. De arról biztosíthatlak, hogy nem átlagos városi nő vagyok. - tart egy kis szünetet. - Mellesleg... Szólíts Akainak. Akai Yuki. Már ha érdekel az ajánlatom... Hijikata egész idő alatt lényegében semmi reakciót nem mutat, csak a jeleket figyeli a lány testbeszédében, a mimikájában, hogy mennyire őszinte... sosem tartotta magát kiemelkedő emberismerőnek, de az elmúlt években azért felhalmozott némi tapasztalatot, elég találkozás és elég konfliktus volt a háta mögött ahhoz, hogy már stabilan meg tudja állapítani, ki az, aki meg akarja vezetni. Végül nyugodtan felel. - Ez nem éppen egy szabályos jelentkezési eljárás - közli, lazán karba fonva a kezét. - És ha az lenne, egyedül akkor sem dönthetnék róla. Parancsnokhelyettes vagyok. Nem a parancsnok - néhány pillanatra megint megáll, aztán megszólal. - De magát a gondolatot értékelem... bár még mi sem tudunk sokat, szóval ez egy elég elméleti kérdés. Amennyiben pedig igazat mondasz a képességeidről, és ezzel mások is egyetértenek, én nem vagyok ellene a lehetőségnek - mondja. - Természetesen eredetileg nem most és nem így terveztem jelentkezni, de a kis szellem barátotok meghiúsította a tervem, miszerint csendesen végighallgatom a beszélgetést, majd valamikor később felkeresem az alakulat főhadiszállását egy "szabályos jelentkezési eljárásra". - hangja ismét csak enyhe gúnytól cseng, de csöppnyi elégedettség is belevegyül- Feltételezem, a további jelenlétem nem kívánt, én pedig nem szeretnék a kelleténél rosszabb benyomást kelteni az esetleges jövőbeni felettesemnél. Mikor tudnátok fogadni, hogy komolyabban is megbeszélhessük ezt? - a lány arcán látszik egyfajta furcsa lelkesedés is, amit Hijikata egyelőre nem tud tökéletesen értelmezni. A férfi agyán az is átfut, hogy elengedheti-e a lány nyugodtan, de arra jut, hogy bár a megbeszélés tartalma fontos volt, de nem kockázatos - nem hangzott el olyasmi, ami illetéktelen füleknek komoly problémát jelentene, így belemegy. - A napokban keresd fel a főhadiszállást. Merem feltételezni, hogy tudod hol van - mondja, és először vegyül a nyersebb válaszokba egy kis humorral vegyes érdeklődés. - Közöld, hogy a Zeraniumi ügy kapcsán keresel, akkor el tudom intézni, hogy az őrök beengedjenek. Onnantól már közös döntésünkön múlik, hogy mire jutunk. Ez így megfelel? - A napokban... Nincs valami nyitvatartási idő? Feltételezem, ha hajnali háromkor tűnök fel a Shinsengumi küszöbén tetőtől talpig felfegyverkezve, azt nem sokan értékelnék. - mondja komoran miközben mellkasa előtt összefonja karjait, majd egy pillanatra elmosolyodik. Csak szórakozik, de a hangsúlyából könnyű lenne azt gondolni, hogy komolyan beszélt. - Az őrök akkor is kint lesznek, csak olyankor ritkábban akarnak beszélgetni - közölte a férfi, hasonló tónusban, mint a lány... egyértelmű a cinizmusa, de nem túl éles a hangsúly. Igazából még csak most érkeztem a városba és egyelőre nem volt időm körülszaglászni, de nem fog gondot okozni, hogy kiderítsem, merre talállak titeket. Holnap ebéd után beugrok, az kényelmes időpontnak tűnik. És baromira unom már, hogy fel-alá keringek Japánban mindenféle cél nélkül, szóval nincs túl sok elvárásom, szerintem könnyen meg tudunk állapodni majd. Csak szeretném hasznossá tenni magam. - utolsó mondataiba némi fájdalmas utóhang vegyül és szemei is rövid időre elsötétednek - Köszönöm, hogy meghallgattál, Hijikata-san. A lány kissé fejet hajt, amit a férfi viszonoz. - Mibu-dera - szól végül utána. - Hogy ne kelljen szaglásznod. Amikor elindul befelé, és még elkapja a lány lovával folytatott beszélgetését, magában azért csendben megállapítja, hogy nagyon reméli, hogy nem valami őrültnek ajánlotta fel a lehetőséget... és legfőképp, hogy amennyiben Kondou jól fogadja a lányt, gyorsan megtanul leszokni a megbeszélésekbe való "belekontárkodásról". Ezt követően visszatér a fogadóba, és ismét leül Michikóval szemben. - Elnézést a közjátékért. Azt hiszem, most már tényleg magunk leszünk.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jun 16, 2021 18:42:06 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2021 18:42:06 GMT 1
破壊の風 (Hakai no kaze) A romlás szelei Lyzy04 : Akai Yuki Az érzékeid és az ösztöneid egy nagyon furcsa éjszakai pihenőhelyre irányítanak, valamiért úgy érzed mindenképpen Kyoto első számú bordélyházával szemben kell kivenned egy szobát éppen csak olcsóban mint a másik oldal, és az se segít a költségek csökkentésében, hogy csak szobát kérsz, kiszolgálás nélkül. Viszont pirospont, hogy a Kami-san még a késői óra ellenére is felajánlja a vacsorát, ráadásul melegen, frissen elkészítve, nem hidegen az orrod elé lökve. A futon is kényelmesnek és ami fontosabb egy ilyen helyen tisztának, tűnt. A szobában virágok és füstölő illata áradt, de nem volt tömény vagy zavaró, viszont elnyomta az előző vendégek és a testnedvek szagát. A Kami-san egy alvásra való váltóruhát is felajánl. Ezekért még nem kér el plusz költséget, de ha fürdeni is szeretnél, azért bizony szép összeget számláz neked, kivéve, ha meggyőzöd hogy jó neked a lányok sokkal kényelmetlenebb fürdője, de ebben az esetben is csak felezi a költségét el nem engedi, és ha nincsenek eszközeid, akkor az olajokat kendőket, és minden egyéb eszközt egyesével felszámol neked. De végül nyugodni térhetsz a kényelmes és csendes szobádban. Ha kinyitod az ablakot lentről halk gokuin zene hallatszik be. De nem olyan hangos hogy ne tudj mellette aludni, vagy olvasni, vagy gondolkodni vagy bármit is csinálnál. Az a tudat is megnyugtathat hogy Arashi is teljes körű ellátást kap, habár nem közvetlen a házhoz hanem egy kettővel arrébb álló istállóban, amit úgy tűnik több ház együtt tart fel a vendégek részére.
Bármivel is töltöd az idődet úgy másfél két óra múlva megzavarnak benne. Egy fülsiketítő sikoly hallatszik fel az utcáról. Ha utánanézel hogy honnan jött és mi történt, egy kurtizánt találsz egy lány holteste mellet térdelve, a lányon látszik hogy sokkos. Van is rá oka, a szegény halott lány úgy néz ki mintha a bőrét a csontjaira tapasztotta volna valaki, ráncos volt és aszott, mintha legalább száz éves lett volna és még a legszörnyűbb éhségnél is durvább dolog végzet volna vele. Ha szeretnél van időd jobban megnézni a testet, mivel sokkal gyorsabban reagáltál és értél ide mint bárki más, a hatóságokat is beleértve. Közelebbről is csak az előzetes megérzéseid bizonyosodnak be, a nő biztos hogy nem természetes halált halt, és nem csak azért mert ilyen csúnya kurtizánok tuti nincsenek a negyedben, hanem mert a bőre teljesen természet ellenesen száraz a ruhája viszont túlságosan tiszta ahhoz hogy régóta itt feküdjön. Valami egyszerűen kiszívott belőle mindent, az életét, a fiatalságát, a szépségét, és úgy tűnik a vérét is. A csiklóján az aszott bőrön egy horzsolás fut mintha valaki egy karkötőt tépett volna le a kezéről, és ugyanígy a haja is szét volt zilálva, nem nagyon, de könnyű volt kiszúrnod, valaki kihúzta belőlé a hajtűjét, nem az egyszerűt ami a kontyát tartotta, hanem a díszeset ami feltehetően drága volt és mutatós, ha a gyilkosnak megérte, hogy elvigye.
A másik lány aki megtalálta a testet közben végig melletted térdel halkan zokon, vagy fuldoklik, nehéz megmondani, valószínűleg a könnyei nagy része csak színjáték és a pánik is csak a műsor része.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kyoto
Közzétéve: Jun 18, 2021 12:19:57 GMT 1
Post by Lyzy04 on Jun 18, 2021 12:19:57 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg Már megint mi a noriba tekert szent szart keresek én itt… -fut át a nő agyán, mikor megáll Shimabara kapuja előtt- Először a fura nevű random étkezde, most meg Kyoto prostiparadicsoma… Néha annyira nem értem a megérzéseimet… Ez valóban így van. Sokszor esett meg vele, hogy kezdetben ötlete se volt, mi céllal irányította az a bizonyos hatodik érzéke oda, ahova, bár minden alkalommal végül kiderült, hogy ha más nem, legalább egy ingyen sushinyi oka volt rá. Most is, bár először nem tudta, miért kötött ki Kyotoban és a Zeraniumiban, végül belefutott Hijikatába és a furcsa szellem-ügyleteibe. Hogy estére a piros lámpás negyedbe terelődött, az sem lehet véletlen, és félelemmel vegyes kíváncsisággal várja, hogy történjen valami. Komolyan, miért pont itt kell megszállnom?? Az egész kóceráj teli van emberekkel, főleg kanos részeg férfiakkal, és mellesleg kurva drága is… Nem mintha aggódnom kéne a pénz miatt, de akkor is, ez csupán pazarlás… Végül egy nagy sóhajtás után beletörődik sorsába és foglal egy szobát a Kami-sanban. Hogy én mennyire utálom a világ névválasztásait… Kami-san? Ez legalább olyan rossz vicc, mint amit anyám produkált az én nevemmel… -jegyzi meg méltatlankodva magában. Ugyan az üzletvezető győzködi egy ideig, hogy másféle szolgáltatásokat is kipróbáljon, de Yuki sokadik visszautasítása után feladja. A vacsorát –melyre előzőleg tett próbálkozását félbe kellett szakítania egy bizonyos, mint Akai okosan megállapította, raccsoló parancsnokhelyettes közbelépése miatt- és a fürdőt viszont elfogadja, váltóruhát nem kér, abból a sajátját tervezi használni. Annak kifejezetten örül, hogy lovát elhelyezheti istállóban, megnyugtató a tudat, hogy gondját viselik. Amíg a vacsora elkészítésére vár, szokásához híven alaposan átkutatja a szobáját, az összes kis szegletet megnézve, minden falat végigsimítva, kétszer is. Most tényleg itt kell majd megpróbálnom elaludni? Nem a kényelemmel van gondom, inkább a biztonság aggaszt… Ide aztán tényleg bármilyen szerencsétlen betévedhet, ha pedig egy másik shinobi célpontja vagyok, nevetségesen egyszerű feladata lesz… Beöltözhet a személyzet egy tagjának és teljesen szabad mozgásteret kaphat, megmérgezhet, rám támadhat akármikor… A picsába ezzel az egész hellyel! Mikor az ételt magához kapja, egy ideig bizonytalan, hogy beleehet-e, de az illata és a kóstoló alapján is teljesen normálisnak tűnik, így végül jóízűen elfogyasztja, utána pedig fürdeni megy. Ezelőtt csak rábiccentett a borsos árra, hisz amennyire lehet, minimalizálni akarja a kockázatot, de még így egyedül is folyamatos harckészültségben van és wakizashiját sem teszi messzire maga mellől. Túlságosan kiszolgáltatottnak érzi magát ahhoz, hogy képes legyen ellazulni és élvezni a fürdőt, pedig nagy szüksége lenne rá, az utóbbi időben elég feszes tempót diktált magának és folyamatosan pörgött. Két nappal ezelőtt még Edo kikötőjében szaladgált őrült módjára egy narancsot hajkurászva, ám balszerencséjére bebizonyosodott, hogy a veszekedő szamurájoknak igaza volt: Tényleg az volt az utolsó darab, mely a döntéshozatal megkönnyítése érdekében nem ismert módon került Akai tulajdonába elfogyasztásra. Egy elég is volt, örök életére beleszeretett az édes, nyugatról érkezett gyümölcsbe és fő céljává tette, hogy kerítsen még. Mikor már az addig boltba nem került árut is átnézte és aközött sem talált, elhatározta, hogy megvárja a következő szállítmányt, amit meg is tett volna, ha idő közben a láthatatlan kötél Kyoto városa felé nem rángatja. Furcsának is vélte, hogy egészen addig egyszer sem tért be a fővárosba, pedig már vagy két-három alkalommal körbement Honshuban azon fél éve alatt, melyet a klánja pusztulása után meneküléssel töltött. Végig a megérzéseit követte, azok viszont távol tartották Kyototól. Egészen mostanáig. A szobába visszatérte után újabb alkalommal átkutatja azt, közben pedig a város hírhedt rendőrszolgálatáról elmélkedik. Vajon a Shinsenguminál jó helyen leszek? Vajon akár csak a közelébe érhet majd a klánomnak? Vajon bízhatok majd bennük? Milyen emberek ők? Sokuk nem is szamuráj származású, mégis annak mondják magukat, daishot viselnek… A parancsnok, Kondou Isami és a parancsnokhelyettes, Hijikata Toshizo is ilyen. Kíváncsi vagyok, hogy ők tényleg szamurájok-e, vagy csak azt állítják… Nem szeretem a mű-szamurájokat. Mindenképp figyelni fogok rájuk, mennyire őszinte a hitük a Bushidoban. Ha igazat mondanak a kilétükről, az szép pirospontot ad majd nekik, még a végén meg is kedvelem őket. –finoman elmosolyodik- Már várom a holnapot. Mondjuk, addig túl is kell élnem ezen a rémes helyen… Ahogy letelepedik a puha futonra és magához öleli térdeit, gondolatainak tárgya hirtelen megváltozik. Meg sem tudom számolni, hány alkalommal kellett prostituáltnak kiadnom magam… Nem volt annyira gázos meló, de ha így kéne élnem… Nem hiszem, hogy kedvelném. Nem igazán mondhatom, hogy egy élmény volt néha otrombábbnál otrombább idegen férfiakkal összefeküdni. Sőt, sokszor kifejezetten ijesztő… hisz nem bízhatok bennük. Nagyon kiszolgáltatott helyzet… Túl sebezhető olyankor az ember. Hosszan sóhajt és lehunyja szemeit, mikor is elméjében egy régi társa képe villan fel.
Természetes vöröses árnyalatú haj, világosbarna szemek, vidám mosoly az arcán… Kaze… Yuki hallja a fejében a fiú jókedvű nevetését, érzi, ahogy finoman magához öleli a tetőn ülve, ami egyik kedvenc találkozóhelyükké vált, még a srác furcsán kellemes illatát is mintha fel tudná idézni egy pillanatra… Vele… Vele más volt. Azokat az alkalmakat tényleg akartam… Őt ismertem, barátok voltunk, megbíztunk egymásban… Ő a társam volt, nem kellett titkolóznom előtte, hisz ugyan azt az életet élte. Ám az édes emlékek hirtelen 180°-os fordulatot vesznek és egy másik kép jelenik meg előtte…
*-*-*
A 23 éves forma kunoichi épp egy fa alatt üldögélt a határban, mikor meghallotta maga mögül Kaze harsány köszönését. Azonnal felpattant és ránézett, de csak késleltetve köszönt vissza. A fiú ajkai értetlen mosolyra húzódtak, ahogy drága barátjára nézett.
-Nem úgy volt, hogy ma átjössz hozzám? Nem voltál ott a tetőn… Pedig vártalak. Nem igazán jellemző rád, hogy szó nélkül eltűnj… -kezdte némileg nyugtalan hangon- Most akkor áll az este vagy sem?
-Nem. –vágta rá ridegen Akai és elfordult, semmi többet nem mondva. A srác egész meglepetten pislogott rá, majd arcára aggodalom ült ki ’s közelebb lépett a lányhoz.
-Akai… Valami baj van? –szólt lágyan és a nő válla felé nyúlt, de az arrébb lépett. Pár pillanat gondolkodás után sóhajtott és folytatta- Valamit rosszul csináltam legutóbb? Nem haragszom, hogyha most nincs kedved ahhoz, csak mondd el, miért…
Yuki elkapta tekintetét és érzelemmentes ábrázatot erőltetett magára.
-Jól vagyok. –válaszolta fanyarul és tovább bámult a távolba, ám Kaze megmakacsolta magát és nem adta fel.
-Akai, ne játszd nekem a ninját! –szólította fel ezúttal határozottabban- Tudod, hogy nem kell titkolóznod előttem, hisz barátok vagyunk… Nyugodtan mutathatsz érzéseket. Eddig őszinte voltál velem, most miért csinálod ezt? –kérdezte enyhén felháborodottan. Társa végre hajlandó volt ránézni, világoskék szemei azonban most hidegebbek voltak a legfagyosabb téli éjszakánál is.
-Nem tudhatom, hogy ki lesz a következő Ame. Rá kellett jönnöm, hogy a klántagok is lehetnek árulók. Ő majdnem megölte Yamimét, akit elvileg annyira szeretett… Honnan tudjam, hogy engem nem te fogsz hátba szúrni? –köpte ki végre mondandóját igen durván- Még a saját barátaimban sem bízhatok… -tette hozzá csalódottan- Túl nagy kockázat lenne ismét közel engednem téged…
A fiú arca fájdalmas grimaszba torzult, kezét ökölbe szorította és látszott rajta, hogy az elhangzottak nagyon rosszul estek neki, ami miatt legszívesebben ordítozni kezdene, helyette mégis próbált továbbra is kedvesen, tapintatosan szólni barátjához, mert átérezte a helyzetét és őszintén segíteni akart.
-Ügye most csak szivatsz…? Ezt nem mondhatod komolyan… -méltatlankodott- Még mindig azon az ügyön kattogsz? Ahj… -mély levegőt vett és finoman rámosolygott- Figyelj, tudom, hogy most megijedtél és veszélyben érzed magad, de kérlek, hallgass rám és nyugodj le…
-Nyugodjak le?! –csattant fel az ifjú shinobi lány- Nem gondolod, hogy esetleg nekem van igazam és joggal vagyok távolságtartó?? Még a kódexünkben is benne van, hogy senkiben nem bízhatunk! Az én kurva anyámat, amiért elővigyázatos vagyok és betartom a szabályokat…
-Ez hülyeség! –ezúttal már Kaze is felemelte hangját- Akai, túlreagálod… Kérlek, gondolkodj… Az, hogy volt egy áruló, nem jelenti azt, hogy automatikusan mindenki más is az! Képes lennél az összes barátodat ellökni magadtól, csak mert 100 közül 1 ember rád támadt?! –kezével mérgesen hadonászott a levegőben- Úgy teszel, mintha nem ismernénk egymást gyerekkorunk óta… -hangja kissé megrendült, ahogy csalódottság járta át- Te komolyan azt hiszed, hogy képes lennék bántani téged?
-Nagyon hálás vagyok mindazért, amit értem tettél Kaze, de nem, akkor sem tudhatom, mikor fordulsz ellenem! –felelte továbbra is olyan ridegen, mintha egy vadidegennel beszélne- Sajnálom, de meg kell kérjelek, hogy hagyj egyedül és többé ne kérj semmit…
Erre a fiúban már eléggé felment a pumpa, így hát megpróbálta megragadni Akai felsőjét, hogy egy kis józan észt rázzon bele. A nő erre ösztönös önvédelemből kicsavarta a karját és félrelökte, rögtön utána pedig oldalán függő katanájáért nyúlt, készen rá, hogy előhúzza. A tekintetéből is tökéletesen kiolvasható volt: Valóban megtenné. Kaze lesokkolt. Egy teljes percig csak bámult rá, majd tett pár lépést hátra. Zavartan pislogott még egy ideig, végül pedig sértődötten, sőt, dühösen elfintorodott. Szemei azt ordították: „Áruló!”. Izmai megfeszültek, mindkét öklét szorosan a combja mellett tartotta.
-Hát legyen… -sziszegte fogai közt- Látom, neked semmit nem számít majd’ 10 év barátság… De ne felejtsd el, hogy én mindig melletted álltam, pedig ugyan annyi okom lenne a bizalmatlanságra, mint neked. Ha nem vetted volna észre, én is ninja vagyok és ugyan azon elvek alapján neveltek fel, ugyan azt a bizonytalan életet élem… Mondd, Gint és Yamit is így fogod kezelni? Vagy ők többet jelentenek, mint én? –kérdezte teljesen kiábrándultan. Akai már épp válaszolt volna, mikor a fiú közbevágott- Ne, inkább ne mondj semmit… Vettem a lapot, takarodok az életedből. –’s ezzel sarkon fordult és elindult, de pár méter után megállt és hátranézett- Ne gyere hozzám sírni, mikor majd ezek után egyedül érzed magad… Emlékezz rá, hogy te akartad így.
Kaze nem szólt többet, ismét hátat fordított és lépéseit meggyorsítva visszasietett a faluba. Yuki csak ekkor érezte, mennyire beletaposott a srác lelkébe, de a saját biztonsága érdekében szükségesnek érezte. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem fájt neki ugyan úgy a veszteség. Igen közeli barátja volt, sőt, igazából több annál… Kívülről egyszerű barátság extrákkal kapcsolatnak tűnhetett, de valójában nem álltak messze attól, hogy ténylegesen egy pár legyenek. Nem volt köztük igazi szerelem, de valami ahhoz hasonló biztosan. Az, hogy ő volt az első és egyetlen fiú, akivel Akai hajlandó volt ágyba bújni, sőt, akarta, igenis jelentett valamit, méghozzá bizalmat. Az, hogy ilyen közel engedte magához nagy szó volt, és az óta sem ismétlődött meg. Tényleg kedvelte őt, fontos volt számára, mégis, egyik társuk árulása akkora törést okozott benne, amit az ő barátságuk már nem bírt ki. Ugyan Yamimével és Ginnel képes volt megtartani azt, a közösen felépített vár közte és Kaze között, a bizalom, alapjaiban hullott darabokra. Nem mintha Akai próbálta volna helyrehozni. Igazán csak akkor bánta meg döntését, mikor két évre rá a srác életét vesztette egy küldetésen. Ekkor bizonyosodott be számára, hogy aggodalma alaptalan volt, ugyanis Kaze egészen haláláig hűséges maradt klánjához…
*-*-*
Hosszú sóhaj hagyja el száját, majd résnyire nyitja szemeit. Körbetekint, mintha valamit keresne, de végül csak megrázza a fejét és visszahajtja felhúzott térdeire.
-Sajnálom, Kaze… -suttogja maga elé- Te igaz barát voltál, én mégsem bíztam meg benned…
Egy röpke pillanatra azt kívánja, bárcsak most is itt lenne mellette és átkarolná, ahogy mindig tette… De mindez csupán vágyálom. Ha ő maga nem vetett volna véget barátságuknak, akkor is halott lenne már. Szerencséjére még mielőtt igazán belemerülhetne, hogy visszasírja a múltat, egy nő sikolya szeli át a levegőt, mire Yuki előbbi állapotából kiszakadva azonnal fel is pattan és hálát ad magának, amiért úgy döntött, hogy egészen lefekvésig nem öltözik át. Wakizashival az oldalán robog le az utcára, hogy utánajárjon, mi is történt pontosan. Ha valaki a környéken gyilkolászik, magam akarok megbizonyosodni róla, hogy engem nem fenyeget veszély… Amint megpillantja a holttestet, nem annak kinézete borzasztja el, hanem a tény, hogy egészen eddig azt hitte, ismeri az összes létező gyilkolási módszert. Ez azonban olyasmi volt, amivel még soha ezelőtt nem találkozott. A zokogó nőt először finoman arrébb tessékeli, ha útban van, majd alaposan megvizsgálja a tetemet. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt is valami nyomorult szellem művelte… Ilyenre emberi lény nem képes. Vagy amelyik igen, azzal sem akarok találkozni… Először alaposan körbenéz, majd egy gyanakvó pillantást vet a még élő kurtizánra.
-Láttál bármit, ami utalhat rá, mikor és hogyan halt meg? Ismered esetleg? Mondj el mindent, amit tudsz. –utasítja ellenkezést nem tűrő hangon- És halkabban, ha kérhetem, ha így bömbölsz, nem tudok gondolkodni…
Valaki ellopta a hajtűjét és a karkötőjét… Vajon az rabolta ki, aki megölte, vagy az elkövető egy másik személy volt? Végül felkel a test mellől és a környékét is elkezdi megvizsgálni, hátha talál nyomokat, esetleg valamit, amit a gyilkos elejtett… Bármi gyanúsat. Az érzékei természetesen maximumon pörögnek, minden neszre felkapja a fejét és teljes harckészültségben áll. Ez lenne az ittlétem oka éppen…? Mi vagyok én, hogy egy gyilkosság után nyomozzak, a rendőrség? Mindegy is… Jobb, mint a szobámban búslakodni hülyeségek miatt…
|
|