Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 13, 2020 17:49:27 GMT 1
Nal Hutta:
A Nal Hutta a Külső Gyűrűben található kőzetbolygó. Itt általában magasabb hőmérsékletek jellemző, vidékeit pedig nagyrészt mocsarak borítják. A Hutt faj eredetileg innen származott. Azonban sokféle másik faj képviselői is jelen vannak a bolygón; gamorreai, nikto, twi'lek, aqualish, rodiai, weequay, stb. Ezt a bolygót a Hutt kartell uralta, így a fekete piac és mindenféle illegális áru itt cserélt gazdát, messze a Köztársaság erőitől. A bolygón virágzik a rabszolga-kereskedés.
(A leírást készítette Gresh550)
Nar Shaddaa:
Nar Shaddaa (Röviden Narsh), avagy gúnynevén a „Csempészek Holdja”, a Huttok hazájának, Nal Huttának legnagyobb holdja. Az egész bolygó bűzlik az alvilágtól, melyet fejvadászok és Hutt bűnlordok irányítanak. Coruscanthoz hasonlatosan, a teljes felszínt városok borítják, ám az előbbivel ellentétben itt a levegő a felső szinteken is szennyezett, poros, kormos, állott és úgy összességében nagyon rossz. Az egész hold a velejéig romlott és a galaxis egyik legveszélyesebb helyének tartják. Az összes létező illegális tevékenység fellelhető rajta, méghozzá nem is kis számban. Droidok csoportjai róják az utcákat, hogy más, C-3PO-hoz hasonlatos, magukat megvédeni képtelen droidokat gyűjtsenek be és később darabokra szedjék, majd eladják fémhulladéknak. Minden idelátogató az életét kockáztatja, még úgy is, ha nem ellensége a Huttoknak.
(A leírást készítette Lyzy04)
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 13, 2020 19:23:17 GMT 1
| Szigorúan üzlet |
Enyla Alysha Rann - Lyzy04
Épp a Nar Shaddan lévő családi házatokban tartózkodsz, mikor megszólal a csengő. A vendégek valószínűleg jó szándékúak, mert nem rúgták rád az ajtót, de ez ezen holdon nem egyenlő azzal, hogy kedvesek is. Mikor kitárod az ajtót három weequay-al találod szemben magad. Nagyon hasonló a megjelenésük és a testalkatuk is, csak az öltözetük alapján lehet őket megkülönböztetni. - A dicsőséges Osoekka elhunyt. Hiába volt dicsérő szó a mondatban, szavai üresek voltak akár a tekintete. Teljességgel hidegen hagyta a nagyra nőtt kukac halála és nem is rejtette véka alá. - A búcsúztató ceremónia holnap lesz és te is hivatalos vagy rá. Ha rákérdezel a halál okára, annyit válaszol, hogy meggyilkolták és, hogy ennél ő sem tud többet. Halkan hozzá teszi, hogy nem is igazán érdekli. Azzal rögtön távozásra is fogná, ám amikor kinyitja az ajtót, hirtelen megáll majd pár másodperc múlva arccal előre eldől a ház előtt. A következő pillanatban egy árnyat látsz elrohanni a távolban és tudhatod, hogy a gyilkos nyílhegyet nem az ismeretlen Weequaynak szánták, hanem neked. Mellément, de csak éppenhogy.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 16, 2020 21:49:11 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/776233972803567636/Enyla_Alysha_Rann~jpg Épp Cirminek akartam enni adni, mikor valaki csengetett. Kíváncsian ajtót nyitottam, hogy ki kereshet és miért. Kissé meglepődtem a híren, de sokat nem zavart.
-Értem… Nyugodjon békében. –mondtam egyszerűen- Köszönöm a meghívást.
A Weequay-ek már indultak is vissza, mikor az egyikük holtan esett össze. Egy mérgezett nyíl okozta halálát. Még épp láttam, hogy az elkövető kereket old, de inkább nem követtem. A másik két weequay-re néztem, majd sóhajtottam.
-Vigyétek el az ajtómból, útban van… Én a helyetekben eladnám a cuccait. –ha bármit visszaszólnak, megvonom a vállam- Ez Nar Shaddaa –majd becsukom az ajtóm és be is zárom.
Miközben palacsintát sütöttem, azon járt az agyam, hogy vajon ki akar holtan látni. Sajnos nem jutott eszembe senki, így Osoekka halálával folytattam az elmélkedést. Na őt biztos, hogy sokan akarták holtan látni! Magamban nevetek kicsit, majd befejezem a palacsintasütést. Az érdekes illatok odavonzották Taot, aki felmászik rajtam és a vállamra ül, onnan nézelődve és szaglászva. Egy tányérra pakolom a palacsintákat, majd kettő másikkal és evőeszközökkel beviszem a nappaliba. Lerakom az asztalra, majd visszafordulok a hozzá való feltételeket is elhozni, mint kakaópor, tejszínhab és hasonlók. Azokat is lerakom az asztalra. Ezután a kanapé melletti matracra nézek, ahol Lyn fekszik.
-Gyere cicusom, ebédidő! –ahogy felkel és odajön, megvakargatom a fejét majd végigsimítom az egyik lekkuját- Jó kislány… Egyél szépen.
Ahogy Lyn leül a földre törökülésbe és az ölébe veszi a tányért, én is enni kezdek. Szeretem néha kiscicaként kezelni… Annyira aranyos!
-Köszönöm a finom ebédet. –mondja a lány hálásan, széles mosollyal az arcán, majd elvesz még egyet és jól megrakja finomságokkal a tetejét- A palacsinta a kedvencem.
-Tudom szépségem, ezért csináltam.
Békésen megebédeltünk, majd intek neki, hogy vigye vissza és mosogassa el a tányérokat. Mikor visszatér, a szoba közepén sétálgatva talál.
-Mi a baj, gazdám? –kérdezi aggódóan- Mit akartak a weequayek?
-Osoekka, egy régi… barátom, meghalt. Meghívtak a búcsúztató ceremóniára. Holnap lesz. Elkísérnél?
-Ez most kérdés vagy kérés? –kérdezi csípőre tett kézzel és könnyed vigyorral az arcán
-Az utóbbi. –vigyorodok el- Szeretnék dicsekedni veled.
Csak rábólintott, majd visszafeküdt a matracára. Másnap sok időt fordítok a külsőmre. Csinos ruhát veszek fel, sminkelek, még a hajamat is megmosom az esemény előtt. Lyn-t is megfürdetem előtte, hogy friss és üde legyen, szintén szép ruhát kap. Vele együtt megyek el a ceremóniára. (Lyn-en valami ilyesmi van)
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 18, 2020 20:25:53 GMT 1
| Szigorúan üzlet |
Enyla Alysha Rann - Lyzy04
Osoekka búcsúztatója rendhagyóan jól sikerült, a nemrég elkezdődő halotti toron pedig már most nagyon jó a hangulat. Egyértelmű, hogy akik eljöttek erre a megemlékezésre, csak ál könnyeket hullajtanak a túl nagyra nőtt giliszta iránt. Ami iránt sóvárognak az vagy a hatalom, vagy az alkohol, vagy mindkettő. A vendégsereg fele részeg, a másik fele pedig nagyon serényen dolgozik rajta. Van aki már a felszolgáló droidokat is feldöntötte miközben egy pohár alkoholért nyúlt. A helyi különlegességek mellett egy csomó más dolgot is felszolgálnak, de főleg olyat amit a te gyomrod nem nagyon tudna megemészteni. A kiscicád nagyon félénken, testbeszéddel jelzi, hogy éhes és ha megkapja az engedélyt rá, akkor aprókat falatoz is ebből-abből. - Szép darab. - Szólít meg egy mély női hang. Nem tudod, hogy a lányra vagy az ostorodra értette. Hamarosan egy arc is társul hozzá, egy twi'leké női. - Myrra Sarron. Mutatkozik be, ám bemutatkozó tenyér helyett egy feles pohárt nyújt feléd, benne az egyik legerősebb folyadékkal. A saját pohara ugyanilyen löttyöt tartalmazott, ám még teljesen józan volt. Tetőtől talpig fekete bőrszerkóban volt, állig felfegyverkezve. Fejvadász, efelől nincs semmi kétség. - Közel álltatok egymáshoz? - utalt az elhunyt gilisztára miközben lehajtotta a saját pohara tartalmát - Én elég sokat dolgoztam neki. Éveket. Nem mondom, hogy hiányozni fog, de a pénze biztosan. Megvárja amíg válaszolsz, aztán folytatja a mondandóját. - Azzal bíztak meg, hogy kerítsem kézre a gyilkosát és... Ekkor hirtelen rád és a szolgádra vetette magát. Mindhárman a földre zuhantok. Egy pillanatig nem tudod hova tenni ezt a reakciót, aztán azt látod, hogy néhány őr tüzelni kezd egymásra, a felszolgáló droid pedig egyenesen téged vett célba. Az a baj, hogy az ellenségek azok, akik ügyeltek arra, hogy józanok maradjanak, míg a védelmező őrök nem. Nem voltak nagyon kiegyenlítve az esélyek, pláne a droiddal az oldalukon. Myrra leadott egy figyelmeztető lövést feléjük (titeket öt-hat ember vett célba, plusz a droid ám azt a földre huppanás után a lány kiiktatta). - Ha van sugárvetőd, el kéne egy kis segítség! - Felelte, miközben begurult az egyik asztal mögé és onnan tüzelt tovább - Gyere erre! -biccentett miközben a részeg őröket legyűrik a kevésbé ittasak így szemmel látható a túlerő- Vissza kell vonulnunk... Biccentett a keleti kijárat felé. Nyilván ott dokkol a hajója. A tiéd az ellenkező irányban van és arra nagyobb az ellenállás is. Megkísérelhetsz eljutni oda is persze, de Myrra kizárt, hogy fedezzen arrafelé. (d6 dobás, minden kettőnél nagyobb páratlan dobásod találat,)
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Nov 26, 2020 14:48:44 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/776233972803567636/Enyla_Alysha_Rann~jpg A búcsúztató nagyrészére egyáltalán nem figyelek, várom már, hogy szórakozhassak egy kicsit. Ahogy a halotti tor megkezdődik, finom ételek és italok után kezdek kutatni, de nem sokat találok abból, amit én is szívesen fogyasztanék. Lyn enni szeretne, csak biccentek neki, hogy tegye nyugodtan. Elmerülök a tömeg bámulásában, hátha felfedezek valami régi barátot, de ekkor egy hang megszólít. A nőre nézek, végigmérem egy pillantással, majd elmosolyodok.
-Köszönöm. –mondom, bár nem tudom, hogy melyikre mondta. Nem is érdekel igazán.
-Enyla Alysha Rann –mutatkozok be én is, majd a pohárra vetem tekintetem és elfogadom. Beleszagolok, majd lehúzom. Erős cucc!
-Hmmm… -elgondolkodok egy percre- Mondhatjuk. Kislány korom óta ismertem, a szüleim neki dolgoztak. Valószínűleg nem lennék ma az aki, ha ő nincs. De nem érint meg mélyebben a halála, pár éve már nem tartjuk túlságosan a kapcsolatot.
A következő mondatát már nem tudja végigmondani, ugyanis ránk támadnak.
-Picsába! –szitkozódok, majd előkapom a sugárvetőm és lőni kezdek rájuk.
Két embert el is találok, a többi mellé megy. Myrra jelzi nekem, hogy kövessem. Nem akarom itt hagyni a hajóm, de Lyn és a saját életemet többre becsülöm. Meg amúgy is, jól néz ki az a Twi’lek… Szóval biccentek neki és elindulok a keleti kijárat felé.
-Lyn, siess! –szólok cirminek is, aki ijedten meghúzta magát. –Fedezlek, menj…
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 29, 2024 20:12:13 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Nov 26, 2020 15:29:07 GMT 1
| Szigorúan üzlet |
Enyla Alysha Rann - Lyzy04
Myrra igyekezett valamennyire fedezni téged. Ő is leadott két figyelmeztető lövést, de sajnos nem tudott halálos találatot bevinni. Ahogy egyre távolodtok a ceremóniát végző teremtől, egyre inkább vagytok érdekesek az orvgyilkos csoportnak. Akármi is volt a céljuk, valószínűleg ti nem játszottatok benne nagy szerepet. Ez a bizonyosság addig tartott csak, míg el nem értétek Myrra hajóját. Amikor azt hittétek, hogy az üldözőitek már nem követnek tovább, igazából csak a felettetek lévő hangárhoz igyekeztek, hogy az ottani ágyúkkal le tudjanak adni lövést a Twi’lek hajójára. Az első találatok a leszállópályára vezető hídra mennek, amin menekülés közben így hárman végig rohantok. Lyn lemarad egy kicsit, de Myrra ránt rajta egy erőset, ezzel megmentve a rabszolgád életét. Amint a hajóhoz értek, rögtön a pilótafülke felé veszi az irányt. - Segíthetnél az ágyúknál, a hálálkodást hagyd későbbre. A kérés egyértelműen neked volt idézve, még ha nem is a te életed mentette meg a lány. Az utastérből egy létra vezetett az ágyúk vezérlőfülkéjébe. Amint helyet foglaltál, várnod kellett amíg Myrra beindítja a hajó rendszereit. Hamarosan beindulnak a rendszerek ám amint hozzáérnél az ágyút vezérlő panelhez, rázkódni kezd a tested. Ájultan dőlsz a hajó falának. *** Az ébredés után az első látvány, ami fogad téged az nem más mint két, térdig érő tűsarkút viselő formás láb. Myrraé. A kezdeti sokktól nem tudod, hogy miért van ilyen hideg, csak aztán realizálod, hogy egy, Lynéhez nagyon hasonló ruha van rajtad. Mielőtt azonban bármerre is mozdulhatnál, az egyiket ezek közül a jobb orcádra helyezi, ezzel a földhöz nyomva téged. A tűsarkú vége hegyes és kellemetlenül közel van a torkodhoz. Egy sistergő hangra leszel figyelmes, nem tudod, hogy mi az, egészen addig, míg az ostorod kunkori része ott nem landol a földön melletted. - Már kezdtem aggódni, hogy nem ébredsz fel - ekkor még erősebben a talajhoz nyomta az arcod - Akkor kezdjük az elején. Tudod, hogy ki vagyok?! Lynt nem látod sehol, csak ketten vagytok Myrrával. Aki megmentette az életed... De ezek szerint mégsem.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Feb 7, 2021 14:34:54 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/776233972803567636/Enyla_Alysha_Rann~jpg Az események gyorsan követték egymást. Automatikusan cselekedtem, tettem amit Myrra kért. De amint leültem a lövegekhez, az áram kiütött, a kép pedig fekete lett. Fázva ébredtem a padlón. Több percbe telt, míg az agyam kitisztul kicsit. Két nagyon csinos lábat láttam meg, de a kellemes érzés most elkerült, ugyanis a lábakhoz tartozó Myrra az arcomra taposott.
-„Már kezdtem aggódni, hogy nem ébredsz fel. Akkor kezdjük az elején. Tudod, hogy ki vagyok?!” –kérdezett ellenségesen. Mellettem az ostorom lóg. Nem tudtam, hogy ez a helyzet ennyire ijesztő… kezdem megérteni, hogy mit érezhetnek a rabszolgák. Ettől még nem hiszem, hogy kedvesebb leszek ~belső gonosz kuncogás~. Teljesen zavarodottan nézek a twi’lekre, sokáig nem jön ki hang a torkomon. Sosem féltem ennyire. Ez a nő megrémiszt. Főleg, hogy nem értem, mi történik. Én szoktam felül lenni, és a többiek a padlón…
-H-hogy… Ki vagy? Nem.. Gondolom fejvadász, de nem… nem ismerlek! Mit akarsz tőlem? És hol van a szolgám?? –kérdezem ijedten és dühösen egyszerre.
- Rossz válasz. - felelte Myrra hangosan sóhajtva, majd a lesújtott a hátadra a saját ostoroddal - És itt én teszek fel kérdéseket, világosan beszéltem?! Még soha életemben nem ostoroztak meg. Hisz én voltam, aki ezt tette másokkal... Felnyögtem és összerándultam.
-De nem tudom! Honnan kéne tudjam?! -ordítom -Csak mondd meg a picsába is! Újabb sóhaj, újabb ostorcsapás. Ezúttal jóval fájdalmasabb, mert a nő precízen a lány
- Itt leszünk egy darabig úgy érzem... - Elgondolkodó arcot vágott, majd levette az arcodról a lábát és belerúgott az oldaladba - Szerinted a szolgád élvezné a műsort?
Nem bírom visszafogni az ordításomat. Rettentően fáj. És még mindig nem értem, ki ez a nő és miért kínoz engem...
-Hagyd ki Lynt ebből! -mondom feldúltan, könnyekkel küszködve. A szemeibe nézek, a tekintetem lángol, nagyon dühös vagyok. Ekkor hirtelen valami beugrik. Az arca ismerős. Mintha már láttam volna valahol... Talán egy fejvadászbárban futottunk össze. Vagy... Belémhasít a felismerés, a szemeim pedig tágra nyílnak. A düh eltűnik és végtelen meglepettség, majd ijedtség váltja fel.
-Basszameg -nyögöm ki megrettenve. Már tudom ki ő. Legalábbis sejtem. És ha tényleg az, akinek gondolom, akkor kurva nagy szarban vagyok.
- Oh, szóval Lyn a kedveske neve... - Felelte halk, hangon, majd tüdőből rád ordít - Te pedig nem vagy olyan helyzetben, hogy utasítgass...
Azzal meglendítette az ostort. Egyszer, kétszer, háromszor. Sokszor. A könnycsatornáid sem bírják a fájdalmat és a bizonytalanság is dolgozik benned Lynnel kapcsolatban. Fogalmad sincs hol lehet. Amikor reszkedni kezd a tested, csak akkor hagyja abba.
- Megtanultad a leckét?! - Förmed rád. Ha igennel felelsz, akkor megkérdezi. - Ki. Vagyok. Én? Ha nemmel, akkor ismét lesújt. Újra meg újra.
Ordítottam, sírtam, nem bírtam elviselni a kínokat. Mikor abbahagyja, már reszketek. Próbálok összehúzódni. Sosem gondoltam, hogy létezik ekkora fájdalom. Forog velem a világ és mindenem ég. Alig kapok levegőt a takonytól és a sok nyáltól, valamint a fájó torkomtól. A testem mintha fel akarna robbanni... Én pedig csak fájdalmasan és kimerülten zokogok tovább.
-igen! -nyögöm kínok között, próbálom összeszedni magam, de a gondolataim mind össze-vissza kavarognak. A fájdalom sötét lepelként terül az agyamra, egyszerűen nem tudok koncentrálni semmire.
-A... Az a nő.. -nyelek egyet- Akit gyerekként... korbácsoltam meg... –dadogom
- Látod, látod? Nem is volt olyan nehéz. - Az egyik lábával átlépett a testeden és a tenyerével összehúzta az orcáid, majd egy gúnyos csókot nyomott a szádra. - És arra emlékszel, hogy mit mondtam neked, mielőtt félholtra vertél? Kérdezte még mindig az arcod szorítva.
- Azt mondtam, hogy nem kell ezt tenned. Azt mondtam, hogy te csak egy ártatlan kislány vagy. Mit kaptam cserébe?! MIT?!
Rettegve nézek rá. Tudom, hogy igaza van. És azt is, hogy nem lett volna muszáj ezt tennem vele. Vagyis... Nekem nem lett volna muszáj. Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemelte ki... De mégis ezt éreztem helyesnek. Büntetést... Most mégis, mintha kezdenének átértékelődni a dolgok.
-Verést... -suttogom. Basszameg... Sosem kérdőjeleztem meg eddig a döntéseim... Picsába!!! Hirtelen a nemlétező bűntudatom mintha elkezdett volna megszületni és visszamenőleg minden tettemért számonkérni. De nem engedhetem, hogy eltántorítson, nem... Ez így volt helyes, ezt élvezem... Miért lenne rossz? Ez nem rossz! De... De az. Szinte megfagy bennem a vér. Muszáj elterelnem a gondolataimat... Nem törhetek össze most... Nem hibáztathatom magam!
-Hol van Lyn...? Jól van? -kérdezem suttogva, aggódva- Ugye nem bántottad? Ugye csak engem versz meg? -a könnyeim, a tekintetem, a fájdalmam megváltozik. Már nem magamért sírok... Nagyon félek, hogy valami baja esik Lynnek.
Hagyta, hogy eldalold a kérdéseid, majd négyszer a testedre vágott az ostorral újra. Egyszer az arcodra, háromszor a mellkasodra.
- Mi volt az első szabály amit az elején tisztáztunk?
Újból felordítottam, majd összegömbölyödtem. -Hogy... Nem kérdezek..
- Úgy bizony... - felelte, majd megsimogatta a hajadat - Tudod mit loptam el Huttól? Ételt. És még csak nem is magamnak. Ezután egy kicsit bele is tépett. Leguggolt és a hajadnál fogva fent tartotta az arcod, hogy a szemébe nézzél.
- Az volt erre a válaszod, hogy nem tehetem... Tudod kinek loptam ételt? Egy gyereknek. Pont olyan törékeny volt, mint a te Lyned. - A szolga nevét jól megnyomja a mondandójában - Szerinted a te Lyned nem érdemelne ételt?
A szívembe markol, hogy Lynt hozza fel. Direkt csinálja, hogy még több bűntudatot keltsen. Talán jogosan... Csupán homályos foltként látom őt, de nem kell gondolkoznom a válaszon. -De... de érdemelne...
- Nem lenne fer, ha miattad koplalna igaz? Pedig az gyerek is azért éhezett, mert egy akkora féreg volt a gazdája mint te.
Kisöpörte az arcodba került tincseket az útbol. Végig húzta a körmét az ostor által keltett seb alatt. Karcolta a bőröd, de a seb miatt a fájdalom a többszöröse volt.
- Örülnél neki, ha miattad csak hetente kapna enni? Ha akkor is csak moslékot enne? A cselekedeteid után ezt érdemelné....
A gondolat is elborzaszt. Emlékszem rá, milyen volt, mikor megtaláltam. Sovány és meggyötört... Azóta sokkal jobban van. Vagyis, azóta, hogy megkedveltük egymást. Azelőtt nem volt jobban... hehe... Forr a vérem, de ha akarnék se tudnék harcolni most. A sós könnyek csípik a sebeim, ahogy végigcsordulnak az arcomon, én pedig ismét felszisszenek.
-Nem... -zokogom- Nem! -ordítom- Előbb halok meg, mint, hogy olyan sorsra jusson!
- Nézzenek oda. Milyen hamar megtört valaki jég lelke. Amikor nálad volt ez? - Elengedi az arcod, hogy visszazuhanj a földre, majd az arcodba lógatja az ostort - Akkor elég nagy szájú kislány voltál, igaz?
Próbálok elhajolni előle, hevesen zihálok, a szemem is becsukom. Csak legyen vége ennek a rémálomnak...
-Egy kibaszott Hutt volt a nevelőapám... -mormogom az orrom alatt fájdalmasan- Nem csoda, hogy... elbaszott lettem...
Most mondok ilyet először magamra. Mi a fasz bajom van..
- Jó irányba haladunk. - Mosolyodik el gúnyosan. - De úgy gondolod, hogy a volt gazdám hibája volt, hogy ilyen lettél? Láttam a szemedben az izgatottságot, a tüzet... Élvezted, hogy ütlegelsz, valld be.
Visszavágnék, hogy "miért, te nem élvezed?!" de még pont időben kapcsolok. Úgy érzem, nem bírnék sokkal több ütést már. És akármennyire is utálom most őt, képtelen vagyok igazán haragudni. A helyében talán én is ezt tenném.
-Bevallom... –suttogom
- Az életed... - szélesebb mosolyra húzódik a szája - Lyn élete az én kezemben van. Mondj egy jó okot, hogy miért ne hajítsam ki őt az űrbe miközben az ablakhoz nyomom az arcod, hogy végig nézd az utolsó húsz másodpercet az életéből?
Még több rettegéssel tölt el, hogy Lyn élete ekkora veszélyben van. Hogy a nő, aki eldönti, él-e vagy hal az, akit megkínoztam. Akinek én nem kegyelmeztem... Ő miért tenné?
-Egy okért... -egy pillanatra csendben maradok és ránézek- Mert te nem vagy olyan, mint én... És mert ő tényleg csak egy ártatlan lány...
Nem azt a reakciót váltod ki belőle, amit szerettél volna. Az arcán megjelenik a harag, a gyűlölet és nagyon hevesen ég.
- Lehet, hogy nem voltam olyan, mint te... -felelte miközben a szorított egyet az ostoron - De most már pont olyan vagyok mint te. Te tettél ilyenné! TE!
Rádvág egyet.
- Tetszik a műved?!
Felnyögök, de már alig érzem a különbséget fájdalom és fájdalom között. Már alig értem a szavait. Már a saját gondolataim is elhaltak. Lassan inkább azt kívánom, bár lennék halott, minthogy ezt elviseljem. Képtelen vagyok válaszolni, egyszerűen nem megy. Vajon... Ezt érdemlem? És.. Lyn is ezt fogja kapni?
-Sajn.. sajnálom... -suttogom erőtlenül, miközben a fejem bénultan dől a hideg padlóra. Sosem kértem még bocsánatot... Félig nyitott szemmel bámulok egyenesen a szürke fémre, miközben levegőért küzdök.
- Nem. - Csóválta meg a fejét - Még nem sajnálod... Még nem...
Lelép rólad és végig tekint az erőtlen, meggyötört testeden.
- De fogod....
Újból Lyn jut eszembe. Amíg engem kínoz, nem érdekel. De Lynt nem bánthatja...
-De... De saj...nálom... -hüppögöm, a szavaim összefolynak- Kéjj... Bár...mit... Csak.. nebntsd... Hagyd Lynt...
- Kérjek?!
Kérdezett vissza azonnal.
- Úgy nézek ki neked, mint az a mocskos szolga aki voltam? Úgy nézek ki mint akinek kérnie kell valamit?!
-Akkor parancsolj! Vegyél el bármit, kínozz ameddig akarsz, meg is ölhetsz, azt is leszarom! -ordítok vissza újult erővel és haraggal- Ha neked ez tetszik, légy olyan mint én! De ne rosszabb!
Az öklömmel a földre csapok, kissé felnyomom magam a földtől, de mindenem remeg.
Ahogy látja, hogy emelkedsz megvárja amíg felnyomod magad egy picit, majd a lábával visszanyom a földre.
- Az leszek, ami csak akarok lenni. Át fogod érezni a tehetetlen bizonytalanságot, ahogy én tettem évekig. Ott fog lebegni a szemed előtt, hogy azt teszek veled, azt teszek Lynnel amit csak akarok. Nem fogsz tudni megakadályozni. Ekkor, valószínűleg arra számítva, hogy erőt veszel magadon, a lábával még erősebben nyom a földhöz.
Hülye kurva... Még dühösebben nézek rá, de közben aggódva is. Az első adandó alkalommal megfojtom... Már eltervezem, hogy mi mindennek hordom el, mikor a kép újra elhomályosul, én pedig visszaesek az ájulás szélére. Mormogok valamit, de érthetetlen. Újabb könnyek csordulnak ki a szememből, már nem érzem semmimet sem.
-Ha elítélsz engem... Ítéld el magadat is... Ugyan amiatt. -mondom pár perc lihegés után- Ha utálsz engem... Utáld magadat is. Mert most sokkal rosszabb vagy nálam... És ha úgy érzed, hogy a tetteimért ezt érdemlem... Akkor te sem érdemelsz jobbat –morgom dühösen. Már nem igazán érdekel, hogy ütést kapok érte… Már csak mondok mindent, ami eszembe jut.
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem szenvedtem meg többszörösen már azért, amit most veled teszek? Elárulok egy titkot....
Újbol izzította az ostort, de nem ütött meg vele.
- Egy napnyi szenvedésem sem lehetne belefoglalni abba, amit veled teszek most...
Ekkor rálépett a lábadra, hogy véletlenül se tudj felkelni addig, amíg kisétál. Pár pillanat, de a jelenlegi állapotodban észre sem veszed, hogy nincs ott. Lynt hozza be. Rongyokban van, amik egy fokkal melegebbek mint a táncos ruha, amikben a torra vitted. Egy karcolás sincs rajta. Még. De rendesen ráijesztett és az sem segít a lelki világán, hogy ilyen állapotban lát téged. Téged, akiről úgy tudta, hogy meg tudod védeni minden rossztól.
- Nézd kit hoztam... - felelte mosolyogva - Ha még egyet ütök rajtad, valószínűleg elájulsz... Rajta viszont - simított végig a lány bőrén - egy karcolás sincs... még...
-Azt akarom mondani, hogy én 11 éves voltam, mikor rámparancsoltak, hogy tegyem azt veled! 11 éves! -fakadok ki, ekkor Lynt hozza be. Még jobban sírva fakadok, próbálok feltápászkodni, de visszaesek a földre. Próbálom közelebb húzni magam, de kevesebb, mint több sikerrel.
Lyn a kezeit az arca elé kapja, reszket a félelemtől.
-Nyla! Ne ne ne ne... Ne hagyj magamra! Tarts ki! -mondja halkan. Myrra érintésébe belerándul, nagyon fél tőle.
- Ne izgulj - Feleli halkan Lynnek - Nem foglak bántani, te pont olyan vagy, mint én...
- Menj oda hozzá nyugodtan, ha szeretnél. Biztatja őt.
- Téged is megvert?
Lyn rögtön hozzám fut, de alig mer hozzám érni a sok seb miatt. Megfogja a kezem és bámul rám, majd a kérdés után vissza Myrrára. Megrázza a fejét . -Csak az elején, amíg nagyon engedetlen voltam és folyton felidegesítettem... Már... -magában számol- Legalább 2,5 éve egyszer sem ütött meg. Az ostort nem miattam hordja...
- Szolgalelkű.
Feleli kicsit lemondóan, de sajnálat is érződik a hangjában.
- Mit érdemelne, szerinted?
-Megmentett... -vágja rá, kissé mérgesen- És gondoskodik rólam. Olyan, mintha a pótanyám lenne. Nem akarom, hogy baja essen... Nem veszíthetem el az egyetlen igazi családtagom... Nem veszíthetem el őt!
- Rólam is gondoskodott.
Ledobta magáról a felsőjét és hátat fordított neki. Az egész háta rosszul összeforrt sebektől volt díszes.
- Valahol ott van az övé is. - Felelte lemondóan - Az élete az én kezemben van kicsi... Még nem döntöttem el, hogy hogyan veszem el tőle...
Erre a mondatra feláll és nagyon dühösen néz Myrrára.
-Ha meg akarod ölni, előbb engem kell. Mondj szolgalelkűnek ha akarsz, mert lehet, hogy tényleg az vagyok. De csak azért, mert örök hálával tartozok neki azért, amiért szeret és vigyáz rám. Ő már nem az, aki volt régen... Tudom, hogy miket tett. Velem is tett dolgokat. De megváltozott... Nem tart szolgákat és nem is akar. Nem bánt senkit, akit nem muszáj... Csak engem védelmez... Ezért pedig nem lehetek elég hálás… Könyörgöm neked, hogy kegyelmezz az életének..
Egy kicsit mintha meghatnák a szolgád szavai.
- Ha nem végzek vele és elengedem, rám szabadítja valamelyik hutt klánt vagy valamelyik kapcsolatát. És amúgy is gyűlölöm őt! Minden egyes porcikáját.
Látja Lyn tekintetében a szomorúságot, szóval hozzáteszi:
- Sajnálom, de nem hiszem, hogy létezik olyan megoldás, hogy én is megkapjam amit szeretnék...
-Nem igaz, nem tenné! -rámnéz, megerősítést várva, de én már nem vagyok eszméletemnél- Nem.. nem tenne ilyet... Nem ölheted meg!
Sírva fakad, majd letérdel hozzám és magához ölel, bár kissé nehezére esik felemelnie a testem a padlóról.
-Nem teheted!!! -hüppögi, az arcát pedig az enyémhez szorítja- Ha kell, leszek a te szolgád, csak ne bántsd Nylát... Bármit megteszek neked... Biztos jó pénzt keresnél rajtam ha eladnál...
- De. Megtehetem. Szabad ember vagyok, most már azt teszek amit csak akarok. A kérdés az, hogy megteszem-e. Ezt a mondatot nagyon szerette hangoztatni.
- A szolgálataidra pedig nem tartok igényt. Még az övére sem - biccent az eszméletlen testedre - Bármennyire is szeretném, ha csúszna-mászna mint egy engedelmes kutya... Senkinek nem kívánom azt az életet... Mert az, nem élet... Azt akarom, hogy érezze amit én. Hogy átélje. Elégtételt akarok...
-Csak... Nézz rá! Szerinted nem érzi?? Szerinted ez nem elég? Csak... Csak 11 éves volt akkor... Miért akarsz bosszút állni egy kisgyereken...? Én... Tudom, hogy milyen szolgának lenni... Én is az voltam... De már minden rendben és boldog vagyok... -szemeit dörzsölgetve néz Myrrára- Azt mondtad, nem akarsz engem bántani... Akkor ne ítélj halálra engem is, vele együtt...
- Téged pedig két és fél éve bántott utoljára. Akkor már nem tizenegy volt. Felelte lemondóan, határozottan, majd kiment és egy jéghideg vízzel teli vödör társaságában jött vissza. Egyenesen rád öntötte és ha Lyn nem állt félre, ő is kapott belőle.
- Az ő szájából akarom hallani a szavakat.
Lyn egy tapottat sem mozdul mellőlem, fel is sikkant a hidegzuhany miatt. Én is felébredek rá, bár a hideget képtelen vagyok érezni. Túl rossz állapotban vagyok ahhoz. Kicsit köhécselek és próbálom letörölni a vizet az arcomról.
- Lyn szeretné, ha életben hagynálak... - rögtön a lényegre tért - én nem tudnék úgy aludni menni, hogy életben vagy... hogy bármikor bánthatsz... minden szörnyeteget megöltem már. Te maradtál utoljára....
Nagyon kell koncentrálnom, hogy normális választ bökjek ki.
-Nem tenném... Megígértem Lynnek, hogy többé nem teszek ilyet...
Elgondolkodott, aztán elővett a zsebéből egy injekciós tűt.
- Tudod mi van ebben?
Nagyon is jól ismerted a tartalmát. Egy jeladó van benne, ilyennel követik és robbantják fel a rabszolgákat a tatuinon.
- Te is és Lyn is kaptok egyet...
-Tudom...
Nagyot sóhajtok
-Rendben. Nincs kifogásom
Myrrán látszott, hogy meglepődött a válaszodon. Egyértelmű, hogy arra számított, hogy vicsorogni fogsz, már amennyire erődből kitelik.
- Ha a fülembe jut, hogy bosszút forralsz... - felelte, miközben beadta neked - Először Lynt robbantom fel... És tenni fogok róla, hogy te pedig szenvedj a halálod előtt, értve vagyok? Aztán beadta Lynnek is.
- Most pedig... mit kezdjek veletek?
Csak bólintok, majd magamhoz ölelem Lynt.
-Csak tegyél ki valahol, ahonnan hazajuthatunk...
|
|