Ryloth

 Soha nem jártam még a Rylothon, ami, ahogy olvasom az adattáblámon szereplő információkat a hiperűrutazás utolsó perceiben, meglehetősen pocsék hely. A bolygó felszínének csak kis hányada lakható, mivel a bolygó nem forog a saját tengelye körül, egyes részei fagyosak, más részeit a rendszer csillaga teljesen felperzselte. Ezen felül valamiért minden harcoló fél különleges figyelmet szentelt a bolygónak, valószínű a hiperűrutak miatt. Furcsa, hogy ez a bolygó teremtette meg a sokak számára szépségideálnak tekintett nőt- aki kicsit gondolkozik, tudja, hogy inkább a rabszolgakereskedelem, a bolygó kizsákmányolása okozta ezt. A Köztársaság erről mindig csendben volt, a tw'lekek pedig sokszor akkor is megtartották a rabszolgatartóik által rájuk kényszerített ruhákat, amikor szabaddá váltak- sok esetben az amúgy ezt elutasító jedik közé került twi'lekek is megtartották ezeket a ruhákat. Bárhogy is nézzük, megváltás lesz ennek a fiúnak a Nuuron élni.
 Ahogy kilépek a hiperűrből, egy formális kódot küldök a blokád flottának, mielőtt dokkolok a zászlós hajón. Szívem szerint rögtön a bolygó felszínére mennék, ahol egy, a terepen dolgozó kapitány frissebb, hitelesebb információkat szokott tudni adni a vadászatomhoz, mint valaki, aki még nem is tette ki a lábát a hajójáról, de muszáj először a parancsnokkal beszélnem. A magas rangú birodalmi tisztek nagyon érzékenyen szokták viselni az autoritásuk megkérdőjelezését, és a legkritikusabb pillanatokban szokták szabotálni a feladatainkat, ha nem tisztázzuk a helyzetet pontosan velük. Sokan egyszerűen megfenyegetik őket a társaim közül, felhívják figyelmüket azokra a valós következményekre, amit magukra vonnának, de én nem láttam soha célravezetőnek ezt. Ahogy kiszállok a hajóból, megigazítom a fejemen lévő csuklyát, és az Erővel kissé lassítva magam leugrok a hajó mellé. Végigmérem a parancsnokot, és hagyom, hogy végigmondja a szabadkozását.
 - Nincsenek kétségeim azt illetően, hogy sikerrel leszámol a lázadókkal, parancsnok, és nem is azért jöttem ide, hogy beavatkozzak a munkájába. Mindazonáltal mindenképpen szükséges egyeztetnünk, a feladataink egybe vágnak- végig tartom a szemkontaktust, ahogy a tiszthez beszélek, és nem emelem ki az olyan egyértelmű hiányosságokat a férfi mentegetőzésében, mint hogy a katonái jó eséllyel megölnék a célpontomat a harcok során, ha nem emeljük ki.
 

Mindig kifejezetten fárasztónak találtam azokat a birodalmi tiszteket, akik a Birodalom szolgálata helyett csak saját karrierjük előmenetelén gondolkoztak. Rohamosztagosok tucatjait láttam már meghalni önzetlenül, a Birodalom legjobb fiai helyett általában azok maradtak meg az előléptetés fogadására, akik képtelenek voltak félretenni a saját önző érdekeiket. Ez a tiszt sem túl szimpatikus nekem, de nem mondok semmit, miközben beszél.
 Némán beszívom a levegőt, és bent tartom, amikor szóba kerül a mérgesgáz. Emlékszem egy eligazításra a Geonosis ostromának kapcsán, amikor felmerült a mérgesgáz használata, de már a legelején gyorsan elvetettük a bevetését a kaptár ellen; amennyiben a levegőnél könnyebb mérgesgázt használunk, bármilyen kivezető természetes vagy mesterséges kivezető nyílás tökéletes védelmet nyújt a támadás ellen, nem is beszélve a mélyebb részek nyújtotta védelemről. Ha a levegőnél nehezebb mérgesgázt használunk, a mérgesgáz valamivel nagyobb kárt okoz, de hacsak nem ismerjük a barlangok pontos térképét, rövid idő alatt az összes leszivárog a legmélyebb szintekre. Azt már meg sem említem, hogy az ilyen patkányjáratok, amennyiben jól tervezik meg őket, néhány száz méterenként valamilyen mechanikai megoldással, például víz alatti részekkel el vannak szeparálva egymástól, illetve lezárhatóak a szennyezett részek. Biztos vagyok benne, hogy ha ez ilyen egyszerű lenne, a Konföderáció bevette volna a Rylothot a háború alatt. Lepillantok a fénykardomra, azután mélyen a tiszt szemébe nézek. Néhány másodpercig hagyom, hogy kényelmetlenül érezze magát, mielőtt megszólítom.
 - Amennyiben működik a terve, és sikerül kifüstölni őket a nyílt színre a mérgesgázzal, nem gondolom, hogy az embereinek túl komoly problémát kellene, hogy okozzon néhány terrorista. Mert, gondolom, nem a barlangrendszer mérgesgázzal történő elárasztása után szeretne megütközni velük lent- akárhogy nézem ezt a térképet, kétségeim vannak azt illetően, hogy a mérgesgáz működne, de egy orbitális bombázás minden bizonnyal vagy megölné a lázadókat, vagy legalább beomlasztaná az alagutakat, és eltemetné a terroristákat, és egészen biztos, hogy megtanítaná a helyieknek, hogy ne támogassák őket. Minden bizonnyal a gyerek miatt nem merült fel ez a megoldás eddig.
 Megkerülöm a terminált, hogy más irányból is megnézzem a három dimenziós térképet, és közben szembe kerüljek a parancsnokkal. Még nem írtam le magamban, de meglehetős aggodalomra ad okot, hogy szinte nyíltan a segítségemet kérte a munkája elvégzéséhez. Egy tisztnek nagyon nehéz lehet, ha megkérdőjelezik a hatalmát, és bármilyen magas pozícióm van a Birodalomban, ettől függetlenül egy nonhumán nőnek kell felelnie most a pozíciójával kapcsolatos kérdésekre. Ismét a férfi szemébe nézek. Segítek neki, de az utolsó dolog, amit megtennék, hogy besétálok egy potenciálisan csapdákkal telerakott barlangrendszerbe. Nem vagyok halhatatlan, egy rossz terv keretében besétálni az ellenség területére pedig szinte öngyilkossági vággyal érne fel.
 - Milyen lépéseket tettek azért, hogy a helyiek felfedjék a lázadókat, és együtt működjenek a Birodalommal? Felajánlottak már valamilyen nyomravezetői díjat? Illetve egyértelművé tették már, hogy milyen következményekkel jár majd ezekre a településekre nézve, ha terroristákat támogatnak? Van már listájuk az agitátorokról és a terroristákról?- néhány üdítő kivételtől eltekintve, amikor a kreditek valóban megoldják a helyiek nyelvét, a legtöbb alkalommal inkább a visszautasíthatatlan, kemény ultimátum szokott eredményekkel járni, és ha a lázadók családtagjai is ott vannak, általában elő is csalja az ellenséget a vackaiból egy kihirdetett, nyilvános kivégzés. Legrosszabb esetben elveszítünk néhány megkérdőjelezhető hűségű polgárt.